Mindanao
| Mindanao | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Fülöp-szigetek |
| Székhely | Davao |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 27 021 036 fő (2021)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Csendes-óceán |
| Szigetcsoport | Fülöp-szigetek |
| Terület | 94 631 km² |
| Legmagasabb pont | 2954 m, Apo |
| Időzóna | UTC+8 |
| Elhelyezkedése | |
 Mindanao
Pozíció a Fülöp-szigetek térképén
| |
 é. sz. 7° 33′, k. h. 124° 56′7.550000°N 124.933333°EKoordináták: é. sz. 7° 33′, k. h. 124° 56′7.550000°N 124.933333°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mindanao témájú médiaállományokat. | |
Mindanao (filippínó nyelven: Kamindanawan) a Fülöp-szigetek déli részén az ország 2. legnagyobb szigete, amely az ország 1/3-át teszi ki.
Területe 94 630 km², a hozzá tartozó kisebb szigetekkel együtt 104 530 km². Lakossága kb. 22 millió fő,[2] amelyből 61% iszlám vallású, 32% keresztény, 4% buddhista, 3% egyéb.
Székhelye és legnagyobb városa Davao.
Mindanao nagy része hegyes, itt van az ország legmagasabb pontja, Apo, közel Davaóhoz. A szigeten több csapadék hull, mint az ország más részein, ami egész évi földművelést tesz lehetővé. Itt termelik a legtöbb ananászt, kukoricát és kókuszt a Fülöp-szigeteken. Jelentős még a kávé, kakaó, manióka termesztése.
Legfontosabb ásványkincsei: vas, nikkel, réz.
A szigeten az ország függetlenségének elnyerése óta tevékenykednek szeparatista csoportok, akik a sziget muszlim lakosú részét kívánják függetleníteni. Nem egy ilyen csoport rendelkezik erős iszlamista háttérrel és áll kapcsolatban iszlamista terrorszervezetekkel. Nem ritkák a fegyveres összecsapások, sőt a terrorcselekmények sem, bár ezidáig az ország elkerülte, hogy nyílt háborús konfliktus alakuljon ki.
A Mindanao szigetcsoport
A következő szigeteket és szigetcsoportokat tartalmazza:
- Mindanao (fősziget)
- Sulu-szigetek (Basilan, Jolo, Tawi-Tawi)
- Camiguin
- Dinagat-szigetek
- Siargao
- Samal
- Sarangani
- Balut
- Bucas Grande
- Britania-szigetek
Jegyzetek
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Mindanao című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Readers Digest: Guide to Places of the World, 1995