„Szudétavidék” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Részleges helyesírási javítások (3. csoport: i/í) kézi ellenőrzéssel (tudtam én, miért hagyom ezt a csomagot a végére...) |
→Történelem: ü |
||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
Németország a Szudétavidék elfoglalása során 1938 novemberében néhány kompenzáció nélküli annexiót hajt végre (Krems, Domazlice külvárosai, Gewitsch ipari központja, gablonzi sáv Reichenbergtől délkeletre). |
Németország a Szudétavidék elfoglalása során 1938 novemberében néhány kompenzáció nélküli annexiót hajt végre (Krems, Domazlice külvárosai, Gewitsch ipari központja, gablonzi sáv Reichenbergtől délkeletre). |
||
A Reichenberg központú Szudétavidék (29,1 ezer km2, 3.408,0 ezer lakos) határát az etnikai választóvonal mentén jelölik ki, lényegében az 1918-as osztrák követelés vonalát követve (129a. térkép). Németországhoz kerül többek között Pozsony 1919-ben Magyarországtól elcsatolt külvárosa (Pozsonyligetfalu/Engerau an der Donau/Petržalka), Nikolsburg/Mikulov, Asch/As, Znaim/Znojmo, Eger/Cheb, Marienbad/Mariánské Lázně, Karlsbad/Karlovy Vary, Teplitz-Schönau/Teplice-Šanov, Leitmeritz/Litoměřice, Reichenberg/Liberec, Gablonz/Jablonec, Tratenau/Trutnov, Mährisch |
A Reichenberg központú Szudétavidék (29,1 ezer km2, 3.408,0 ezer lakos) határát az etnikai választóvonal mentén jelölik ki, lényegében az 1918-as osztrák követelés vonalát követve (129a. térkép). Németországhoz kerül többek között Pozsony 1919-ben Magyarországtól elcsatolt külvárosa (Pozsonyligetfalu/Engerau an der Donau/Petržalka), Nikolsburg/Mikulov, Asch/As, Znaim/Znojmo, Eger/Cheb, Marienbad/Mariánské Lázně, Karlsbad/Karlovy Vary, Teplitz-Schönau/Teplice-Šanov, Leitmeritz/Litoměřice, Reichenberg/Liberec, Gablonz/Jablonec, Tratenau/Trutnov, Mährisch Trübau/Moravská Třebová, Troppau/Opava és a hultschini terület. A cseh etnikum legnyugatibb pontján Taus/Domažlice csehszlovák kézen marad, azonban a helység nyugati szélén már német területen halad a Karlsbadot Regensburggal összekötő országút. Ezzel fejeződik be tulajdonképpen az Osztrák–Magyar Monarchia feldarabolása, abban az értelemben, hogy most tűnnek el végleg a régi állam külső határai (kivétel a svájci határ, a Karni-Alpok rövid szakasza és a Lengyelországot a Szovjetuniótól elválasztó Zbrucz folyó). |
||
== Lásd még == |
== Lásd még == |
||
A lap 2009. november 24., 18:01-kori változata
Szudétavidék (csehül és szlovákul: Sudety; csehül pohraniční území; németül: Sudetenland, lengyelül: Kraj Sudetów) egy történelmi régió Csehország nyugati részén.
Történelem
1938. szeptember 30-án sikerült diplomáciai eszközökkel, négyhatalmi megállapodással, Hitler - Mussolini - Daladier - Chamberlain által aláírt egyezménnyal elérni a Szudéta vidék Németországhoz való csatolását. Hitler ezidáig mást nem tesz, mint érvényesíti a nemzeti önrendelkezés Wilson amerikai elnők által meghirdetett elveit. November másodikán - azaz egy hónappal később magyarország is visszakapja Csehszlovákiától az elcsatolt felvidék egy részét. Ezek mind olyan változások, amelyek igazságosabb határokat eredményeznek.
Németország a Szudétavidék elfoglalása során 1938 novemberében néhány kompenzáció nélküli annexiót hajt végre (Krems, Domazlice külvárosai, Gewitsch ipari központja, gablonzi sáv Reichenbergtől délkeletre).
A Reichenberg központú Szudétavidék (29,1 ezer km2, 3.408,0 ezer lakos) határát az etnikai választóvonal mentén jelölik ki, lényegében az 1918-as osztrák követelés vonalát követve (129a. térkép). Németországhoz kerül többek között Pozsony 1919-ben Magyarországtól elcsatolt külvárosa (Pozsonyligetfalu/Engerau an der Donau/Petržalka), Nikolsburg/Mikulov, Asch/As, Znaim/Znojmo, Eger/Cheb, Marienbad/Mariánské Lázně, Karlsbad/Karlovy Vary, Teplitz-Schönau/Teplice-Šanov, Leitmeritz/Litoměřice, Reichenberg/Liberec, Gablonz/Jablonec, Tratenau/Trutnov, Mährisch Trübau/Moravská Třebová, Troppau/Opava és a hultschini terület. A cseh etnikum legnyugatibb pontján Taus/Domažlice csehszlovák kézen marad, azonban a helység nyugati szélén már német területen halad a Karlsbadot Regensburggal összekötő országút. Ezzel fejeződik be tulajdonképpen az Osztrák–Magyar Monarchia feldarabolása, abban az értelemben, hogy most tűnnek el végleg a régi állam külső határai (kivétel a svájci határ, a Karni-Alpok rövid szakasza és a Lengyelországot a Szovjetuniótól elválasztó Zbrucz folyó).