Ugrás a tartalomhoz

„Zószimosz pápa” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Laszlovszky András átnevezte a(z) Zoszimosz pápa lapot a következő névre: Zószimosz pápa: a neve Ζώσιμος
felesleges kurziválások ki
1. sor: 1. sor:
{{Pápa infobox|
{{Pápa infobox|
név=Zoszimosz pápa|
név=Zószimosz pápa|
kép=Zosimus.jpg|
kép=Zosimus.jpg|
nagyság=200px|
nagyság=200px|
14. sor: 14. sor:
}}
}}


'''Szent Zoszimosz''' ({{ny-la|Zosimus}}), (kb. [[370]] – [[418]]. [[december 26.]]) volt a 41. [[pápa (egyházfő)|pápa]]. [[417]]. [[március 17.|március 17-én]] választották meg a [[kereszténység|keresztény]] egyház élére. Hivatalát egészen haláláig viselte, azonban ez egy bő éven belül bekövetkezett. Ugyan rövid ideig tartott pontifikátusa, mégis sok maradandó ügyet hagyott maga után az utókorra. Makacs és önfejű egyházfő volt, aki úgy felkavarta a kényes vitákat, hogy azok még sokáig tovagyűrűztek halála után.
'''Szent Zószimosz''' (Ζώσιμος, {{ny-la|Zosimus}} kb. [[370]] – [[418]]. [[december 26.]]) volt a 41. [[pápa (egyházfő)|pápa]]. [[417]]. [[március 17.|március 17-én]] választották meg a [[kereszténység|keresztény]] egyház élére. Hivatalát egészen haláláig viselte, azonban ez egy bő éven belül bekövetkezett. Ugyan rövid ideig tartott pontifikátusa, mégis sok maradandó ügyet hagyott maga után az utókorra. Makacs és önfejű egyházfő volt, aki úgy felkavarta a kényes vitákat, hogy azok még sokáig tovagyűrűztek halála után.


==Élete==
==Élete==
Életéről, származásáról nem sokat tudni, az azonban ismeretes, hogy apját ''Abram''nak hívták. ''Görög'' származása biztos, de atyja nevéből kiindulva ''zsidó'' származású is lehetett.
Életéről, származásáról nem sokat tudni, az azonban ismeretes, hogy apját ''Abram''nak hívták. ''Görög'' származása biztos, de atyja nevéből kiindulva ''zsidó'' származású is lehetett.
<br />Már felszentelése napját követően pár nappal, [[március 22.|március 22-én]] felrázta a klérust. [[Arles]] város [[püspök]]ét akkoriban ''Patroclus''nak hívták, akit egy gall császári tábornok, Constantinus helyezett hivatalába. Elődjét jogtalanul távolították el a [[püspök]]i székből. Ezek után nem meglepő, hogy a [[kereszténység|keresztény]] klérus között nem volt népszerű ''Patroclus.'' Azonban a [[pápa (egyházfő)|pápa]] hamarosan kegyeibe fogadta, és [[Arles]] [[püspök]]ének hatáskörét kiterjesztette. ''Zoszimosz Viennensis'' és egész ''Narbonensis'' metropolitájává tette Patroclust, és ''Gallia'' vikáriusa is lett. [[Vienne (település)|Vienne]], [[Narbonne]] és [[Marseilles]] [[püspök]]ei levelet írtak ''Zoszimosz''nak, ugyanis nem értettek egyet a törvénytelen intézménnyel. A kirobbant vitát majd' 20 évig nem sikerült elsimítani.
<br />Már felszentelése napját követően pár nappal, [[március 22.|március 22-én]] felrázta a klérust. [[Arles]] város [[püspök]]ét akkoriban ''Patroclus''nak hívták, akit egy gall császári tábornok, Constantinus helyezett hivatalába. Elődjét jogtalanul távolították el a [[püspök]]i székből. Ezek után nem meglepő, hogy a [[kereszténység|keresztény]] klérus között nem volt népszerű ''Patroclus.'' Azonban a [[pápa (egyházfő)|pápa]] hamarosan kegyeibe fogadta, és [[Arles]] [[püspök]]ének hatáskörét kiterjesztette. Zószimosz Viennensis és egész Narbonensis metropolitájává tette Patroclust, és ''Gallia'' vikáriusa is lett. [[Vienne (település)|Vienne]], [[Narbonne]] és [[Marseilles]] [[püspök]]ei levelet írtak neki, ugyanis nem értettek egyet a törvénytelen intézménnyel. A kirobbant vitát majd' 20 évig nem sikerült elsimítani.


Nevét leginkább egy [[eretnek]] tannal, a [[pelagianizmus]]sal kapcsolatban lehet felhozni. Ennek virágkora éppen ''Zoszimosz'' rövid uralkodása alatt volt. Még felszentelésének évében történt, hogy egy [[pelagianizmus|pelagianista]] tanokat követő pap, ''Coelestius'' felkereste az új [[pápa (egyházfő)|pápát]], hogy igazolja tanait színe előtt. Coelestiust annak idején [[I. Ince pápa]] kiátkozta, és hamarosan a [[konstantinápoly]]i vezetők is elutasították tanait. <br />''Zoszimosz'' a [[róma]]i ''Szent Kelemen Bazilikába'' hívott össze megbeszélést, amelyen Coelestius is részt vett. A [[411]]-ben [[Karthágó]]ban tartott zsinat elítélte a [[pelagianizmus]] követőit. A zsinat vádpontjait ekkor ismét felolvasták. Coelestius azonban nem akarta elfogadni a karthágói zsinat pontjait, ugyanakkor azzal védekezett, hogy [[I. Ince pápa|Ince]] levelét elfogadja, és a gyűlés előtt hűséget esküdött az új [[pápa (egyházfő)|pápának]]. ''Zoszimosz''t meggyőzték Coelestius kétszínű szavai, és levelet írt az afrikai provinciák [[püspök]]einek, hogy ne közösítsék ki pártfogoltját. <br />A történteken felbátorodva maga [[Pelagius]] is a [[pápa (egyházfő)|pápa]] színe elé járult, és az összehívott római klérus előtt felolvasta hűségesküjét és [[eretnek]] teóriáit a ''szabad akaratról.'' A gyűlés ortodoxnak, vagyis igaz hitűnek fogadta el mindkét írást. Ezután ''Zoszimosz'' újabb levelet írt az afrikai [[püspök]]öknek, hogy a [[pelagianizmus]] tanait fogadják el. Ez már sok volt a [[püspök]]öknek, és ''Aurelianus,'' [[Karthágó]] [[érsek]]e zsinatot hívott össze az afrikai provinciák egyházi vezetőinek. A zsinaton egyértelműen elítélték ''Zoszimosz'' levelét, és ezt meg is írták az egyházfőnek. A [[pápa (egyházfő)|pápa]] [[418]]. [[május 1.|május 1-jén]] kapta meg ezt a levelet, és ekkoriban a császári hatalom is a [[pelagianizmus]] ellen küzdött. Mindezek hatására ''Zoszimosz'' kiadta ''Tractoria'' című írását, amelyben elítélte [[Pelagius]] tanait és követőit, és ki is közösítette őket az egyházból.
Nevét leginkább egy [[eretnek]] tannal, a [[pelagianizmus]]sal kapcsolatban lehet felhozni. Ennek virágkora éppen Zószimosz rövid uralkodása alatt volt. Még felszentelésének évében történt, hogy egy [[pelagianizmus|pelagianista]] tanokat követő pap, ''Coelestius'' felkereste az új [[pápa (egyházfő)|pápát]], hogy igazolja tanait színe előtt. Coelestiust annak idején [[I. Ince pápa]] kiátkozta, és hamarosan a [[konstantinápoly]]i vezetők is elutasították tanait. <br />Zószimosz a [[róma]]i ''Szent Kelemen Bazilikába'' hívott össze megbeszélést, amelyen Coelestius is részt vett. A [[411]]-ben [[Karthágó]]ban tartott zsinat elítélte a [[pelagianizmus]] követőit. A zsinat vádpontjait ekkor ismét felolvasták. Coelestius azonban nem akarta elfogadni a karthágói zsinat pontjait, ugyanakkor azzal védekezett, hogy [[I. Ince pápa|Ince]] levelét elfogadja, és a gyűlés előtt hűséget esküdött az új [[pápa (egyházfő)|pápának]]. Zószimoszt meggyőzték Coelestius kétszínű szavai, és levelet írt az afrikai provinciák [[püspök]]einek, hogy ne közösítsék ki pártfogoltját. <br />A történteken felbátorodva maga [[Pelagius]] is a [[pápa (egyházfő)|pápa]] színe elé járult, és az összehívott római klérus előtt felolvasta hűségesküjét és [[eretnek]] teóriáit a ''szabad akaratról.'' A gyűlés ortodoxnak, vagyis igaz hitűnek fogadta el mindkét írást. Ezután Zószimosz újabb levelet írt az afrikai [[püspök]]öknek, hogy a [[pelagianizmus]] tanait fogadják el. Ez már sok volt a [[püspök]]öknek, és ''Aurelianus,'' [[Karthágó]] [[érsek]]e zsinatot hívott össze az afrikai provinciák egyházi vezetőinek. A zsinaton egyértelműen elítélték Zószimosz levelét, és ezt meg is írták az egyházfőnek. A [[pápa (egyházfő)|pápa]] [[418]]. [[május 1.|május 1-jén]] kapta meg ezt a levelet, és ekkoriban a császári hatalom is a [[pelagianizmus]] ellen küzdött. Mindezek hatására Zószimosz kiadta ''Tractoria'' című írását, amelyben elítélte [[Pelagius]] tanait és követőit, és ki is közösítette őket az egyházból.


Az afrikai provinciákkal azonban nem ez volt az egyetlen összetűzése. Ugyanis az történt, hogy egy ''Apiarius'' nevű papot kiközösített [[püspök]]e. Apiarius pedig közvetlenül a [[pápa (egyházfő)|pápához]] fordult fellebbezésével, pedig a törvények szerint először az afrikai [[püspök]]ök tanácsához kellett volna fordulnia. A félreértés onnan adódott, hogy a [[róma]]i Szent Szék elfogadta a ''Sardicai zsinat'' pontjait, míg az afrikaiak nem. Ezért különféleképpen értelmezték a fellebbezési kötelezettséget. A vitát nem sikerült lezárni ''Zoszimosz'' pontifikátusa alatt.<br />A [[Liber Pontificalis]] szerint ''Zoszimosz'' volt az az egyházfő, aki rendeletben tiltotta meg a [[kereszténység|keresztény]] papoknak a kocsmába járást, változtatott a [[húsvét]] ünnepén és a diakónusok ruházatán. [[418]]. [[december 26.|december 26-án]] halt meg. Az ''Agro Veranoi Szent Lőrinc Templomban'' helyezték örök nyugalomra.
Az afrikai provinciákkal azonban nem ez volt az egyetlen összetűzése. Ugyanis az történt, hogy egy ''Apiarius'' nevű papot kiközösített [[püspök]]e. Apiarius pedig közvetlenül a [[pápa (egyházfő)|pápához]] fordult fellebbezésével, pedig a törvények szerint először az afrikai [[püspök]]ök tanácsához kellett volna fordulnia. A félreértés onnan adódott, hogy a [[róma]]i Szent Szék elfogadta a ''Sardicai zsinat'' pontjait, míg az afrikaiak nem. Ezért különféleképpen értelmezték a fellebbezési kötelezettséget. A vitát nem sikerült lezárni Zószimosz pontifikátusa alatt.<br />A [[Liber Pontificalis]] szerint ő volt az az egyházfő, aki rendeletben tiltotta meg a [[kereszténység|keresztény]] papoknak a kocsmába járást, változtatott a [[húsvét]] ünnepén és a diakónusok ruházatán. [[418]]. [[december 26.|december 26-án]] halt meg. Az ''Agro Veranoi Szent Lőrinc Templomban'' helyezték örök nyugalomra.


==Művei==
==Művei==

A lap 2013. október 7., 11:23-kori változata

Zószimosz pápa
a katolikus egyház vezetője
Született370 k., Görögország
Mesoraca
Megválasztása417. március 21.
Pontifikátusának
vége		418. december 26.
Elhunyt418. december 28.
Róma
Előző pápa
Következő pápa
I. Ince
I. Bonifác
A Wikimédia Commons tartalmaz Zószimosz pápa témájú médiaállományokat.

Szent Zószimosz (Ζώσιμος, latinul: Zosimus kb. 370 – 418. december 26.) volt a 41. pápa. 417. március 17-én választották meg a keresztény egyház élére. Hivatalát egészen haláláig viselte, azonban ez egy bő éven belül bekövetkezett. Ugyan rövid ideig tartott pontifikátusa, mégis sok maradandó ügyet hagyott maga után az utókorra. Makacs és önfejű egyházfő volt, aki úgy felkavarta a kényes vitákat, hogy azok még sokáig tovagyűrűztek halála után.

Élete

Életéről, származásáról nem sokat tudni, az azonban ismeretes, hogy apját Abramnak hívták. Görög származása biztos, de atyja nevéből kiindulva zsidó származású is lehetett.
Már felszentelése napját követően pár nappal, március 22-én felrázta a klérust. Arles város püspökét akkoriban Patroclusnak hívták, akit egy gall császári tábornok, Constantinus helyezett hivatalába. Elődjét jogtalanul távolították el a püspöki székből. Ezek után nem meglepő, hogy a keresztény klérus között nem volt népszerű Patroclus. Azonban a pápa hamarosan kegyeibe fogadta, és Arles püspökének hatáskörét kiterjesztette. Zószimosz Viennensis és egész Narbonensis metropolitájává tette Patroclust, és Gallia vikáriusa is lett. Vienne, Narbonne és Marseilles püspökei levelet írtak neki, ugyanis nem értettek egyet a törvénytelen intézménnyel. A kirobbant vitát majd' 20 évig nem sikerült elsimítani.

Nevét leginkább egy eretnek tannal, a pelagianizmussal kapcsolatban lehet felhozni. Ennek virágkora éppen Zószimosz rövid uralkodása alatt volt. Még felszentelésének évében történt, hogy egy pelagianista tanokat követő pap, Coelestius felkereste az új pápát, hogy igazolja tanait színe előtt. Coelestiust annak idején I. Ince pápa kiátkozta, és hamarosan a konstantinápolyi vezetők is elutasították tanait.
Zószimosz a római Szent Kelemen Bazilikába hívott össze megbeszélést, amelyen Coelestius is részt vett. A 411-ben Karthágóban tartott zsinat elítélte a pelagianizmus követőit. A zsinat vádpontjait ekkor ismét felolvasták. Coelestius azonban nem akarta elfogadni a karthágói zsinat pontjait, ugyanakkor azzal védekezett, hogy Ince levelét elfogadja, és a gyűlés előtt hűséget esküdött az új pápának. Zószimoszt meggyőzték Coelestius kétszínű szavai, és levelet írt az afrikai provinciák püspökeinek, hogy ne közösítsék ki pártfogoltját.
A történteken felbátorodva maga Pelagius is a pápa színe elé járult, és az összehívott római klérus előtt felolvasta hűségesküjét és eretnek teóriáit a szabad akaratról. A gyűlés ortodoxnak, vagyis igaz hitűnek fogadta el mindkét írást. Ezután Zószimosz újabb levelet írt az afrikai püspököknek, hogy a pelagianizmus tanait fogadják el. Ez már sok volt a püspököknek, és Aurelianus, Karthágó érseke zsinatot hívott össze az afrikai provinciák egyházi vezetőinek. A zsinaton egyértelműen elítélték Zószimosz levelét, és ezt meg is írták az egyházfőnek. A pápa 418. május 1-jén kapta meg ezt a levelet, és ekkoriban a császári hatalom is a pelagianizmus ellen küzdött. Mindezek hatására Zószimosz kiadta Tractoria című írását, amelyben elítélte Pelagius tanait és követőit, és ki is közösítette őket az egyházból.

Az afrikai provinciákkal azonban nem ez volt az egyetlen összetűzése. Ugyanis az történt, hogy egy Apiarius nevű papot kiközösített püspöke. Apiarius pedig közvetlenül a pápához fordult fellebbezésével, pedig a törvények szerint először az afrikai püspökök tanácsához kellett volna fordulnia. A félreértés onnan adódott, hogy a római Szent Szék elfogadta a Sardicai zsinat pontjait, míg az afrikaiak nem. Ezért különféleképpen értelmezték a fellebbezési kötelezettséget. A vitát nem sikerült lezárni Zószimosz pontifikátusa alatt.
A Liber Pontificalis szerint ő volt az az egyházfő, aki rendeletben tiltotta meg a keresztény papoknak a kocsmába járást, változtatott a húsvét ünnepén és a diakónusok ruházatán. 418. december 26-án halt meg. Az Agro Veranoi Szent Lőrinc Templomban helyezték örök nyugalomra.

Művei

Források

Lásd még


Előző pápa:
I. Ince 		Következő pápa:
I. Bonifác
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zószimosz_pápa&oldid=14008932”