„Trombita” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 195.199.149.142 (vita) szerkesztéséről DanjanBot szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
a →Híres trombitaművek: link kékítés AWB |
||
(14 közbenső módosítás, amit 13 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
26. sor: | 26. sor: | ||
== Leírása == |
== Leírása == |
||
A trombita egy változó keresztmetszetű, többszörösen meghajlított csőből áll, melynek egyik végén helyezkedik el a [[Fúvóka (hangszerrész)|fúvóka]], a másik vége tölcsérszerűen kiszélesedik. Anyaga [[sárgaréz]], vagy más [[réz]][[ötvözet]]. A cső hosszának nagy részében cilindrikus, tehát azonos keresztmetszetű, menzúrája szűk, ennek köszönhetően fényes, érces a hangja. A tölcséres rész segít a hang sugárzásában, ugyanakkor a [[Fafúvós hangszerek|fafúvósoktól]] eltérően a hang képzésében is részt vesz. Három szelepe jellemzően |
A trombita egy változó keresztmetszetű, többszörösen meghajlított csőből áll, melynek egyik végén helyezkedik el a [[Fúvóka (hangszerrész)|fúvóka]], a másik vége tölcsérszerűen kiszélesedik – ezt hívják ''korpusz''nak. Anyaga [[sárgaréz]], vagy más [[réz]][[ötvözet]], bevonata lehet [[Arany (kémiai elem)|arany]], [[ezüst]] vagy más ötvözet. A cső hosszának nagy részében cilindrikus, tehát azonos keresztmetszetű, menzúrája szűk, ennek köszönhetően fényes, érces a hangja. A tölcséres rész segít a hang sugárzásában, ugyanakkor a [[Fafúvós hangszerek|fafúvósoktól]] eltérően a hang képzésében is részt vesz. Három szelepe jellemzően ''nyomószelep,'' más néven ''piszton'', ritkábban ''ventil,'' azaz ''forgószelep.'' Működtetésükkel a csőrezonátor hosszúsága változtatható oly módon, hogy abba különböző hosszúságú toldalék csődarabokat iktatnak be. A szelep nélküli trombita a ''natúrtrombita''. |
||
A '''B trombita''' teljes csőhossza 140 cm, ennek 21%-a a fúvóka rész, 29%-a hengeres cső, 50%-a a szélesedő, tölcséres szakasz. A szelepek 8,4 cm, 17,3 cm illetve 25,7 cm hosszúságú csődarabokat toldanak be. |
A '''B trombita''' teljes csőhossza 140 cm, ennek 21%-a a fúvóka rész, 29%-a hengeres cső, 50%-a a szélesedő, tölcséres szakasz. A szelepek 8,4 cm, 17,3 cm illetve 25,7 cm hosszúságú csődarabokat toldanak be. |
||
51. sor: | 51. sor: | ||
Trombitaszerű hangszerek már az ókori Egyiptomban léteztek, a [[Görögök|görög]] [[szalpinx]]et ugyanúgy a trombita ősének tekinthetjük, mint az [[Etruszkok|etruszk]] [[Buccina|buccinát]]. Az [[ókor]]ban és a [[középkor]]ban katonai hangszernek, jeladásra használták. |
Trombitaszerű hangszerek már az ókori Egyiptomban léteztek, a [[Görögök|görög]] [[szalpinx]]et ugyanúgy a trombita ősének tekinthetjük, mint az [[Etruszkok|etruszk]] [[Buccina|buccinát]]. Az [[ókor]]ban és a [[középkor]]ban katonai hangszernek, jeladásra használták. |
||
A vékony fémlemezből forrasztással, kalapálással, nyújtással előállított trombita a [[10. század]]ban keletről, [[Arabok|arab]] közvetítéssel érkezett [[Európa|Európába]]. A legkorábbi ilyen technológiával készült európai trombitaféle, a hosszú, egyenes [[busine]] |
A vékony fémlemezből forrasztással, kalapálással, nyújtással előállított trombita a [[10. század]]ban keletről, [[Arabok|arab]] közvetítéssel érkezett [[Európa|Európába]]. A legkorábbi ilyen technológiával készült európai trombitaféle, a hosszú, egyenes [[busine]] közvetlen előképe az [[Arabok|arab]] [[nafir]] lehetett. A trombita mai kétszeresen U alakban meghajlított formáját a [[15. század]]ban nyerte el. [[Claudio Monteverdi|Monteverdi]] ''Orfeo''jának nyitányában már valóságos zenei szerepet kapott. Ekkoriban jellemzően kb. 120 cm hosszú volt, D alaphangra készült, és kizárólag a felhangok megszólaltatása volt lehetséges rajta. A trombitások az [[üstdob]]osokkal közös [[céh]]ekbe tömörültek, és elsősorban néhány hangból álló fanfárszerű, ünnepélyes dallamok, szignálok eljátszására specializálódtak a hangszer mélyebb, ''principál''nak nevezett hangfekvésében. |
||
A [[Barokk zene|barokk korban]] kezdték a műzenébe bevonni, továbbra is szinte mindig üstdobok kíséretében. Kizárólag szólisztikus szerepet kapott, ünnepélyes, hősi karakterű művekben. A kor trombitásai rendkívüli virtuozitást értek el, különleges fúvókát használva akár a 20. felhangot is meg tudták szólaltatni, és a hangsorba hamisan illeszkedő részhangokat is képesek voltak a fúvás módjával úgy módosítani, hogy tisztán szóljanak. Ezt a fajta magas, briliáns trombitajátékot ''clarino-játéknak'' nevezik. [[Johann Sebastian Bach|J. S. Bach]] [[Brandenburgi versenyek|2. brandenburgi versenyében]] találkozhatunk vele. |
A [[Barokk zene|barokk korban]] kezdték a műzenébe bevonni, továbbra is szinte mindig üstdobok kíséretében. Kizárólag szólisztikus szerepet kapott, ünnepélyes, hősi karakterű művekben. A kor trombitásai rendkívüli virtuozitást értek el, különleges fúvókát használva akár a 20. felhangot is meg tudták szólaltatni, és a hangsorba hamisan illeszkedő részhangokat is képesek voltak a fúvás módjával úgy módosítani, hogy tisztán szóljanak. Ezt a fajta magas, briliáns trombitajátékot ''clarino-játéknak'' nevezik. [[Johann Sebastian Bach|J. S. Bach]] [[Brandenburgi versenyek|2. brandenburgi versenyében]] találkozhatunk vele. |
||
59. sor: | 59. sor: | ||
<gallery> |
<gallery> |
||
Fájl:Arabischer Maler um 1565 001.jpg|[[Arabok|Arab]] [[nafir]] a [[16. század]]ból |
Fájl:Arabischer Maler um 1565 001.jpg|[[Arabok|Arab]] [[nafir]] a [[16. század]]ból |
||
|Barokk trombiták |
|||
Fájl:Gottfried reiche 001.jpg|[[Gottfried Reiche]], [[Johann Sebastian Bach|J. S. Bach]] trombitaműveinek tolmácsolója kör alakú vadásztrombitával |
Fájl:Gottfried reiche 001.jpg|[[Gottfried Reiche]], [[Johann Sebastian Bach|J. S. Bach]] trombitaműveinek tolmácsolója kör alakú vadásztrombitával |
||
Fájl:3trompettes.jpg|Modern C, B, piccolo trombiták |
Fájl:3trompettes.jpg|Modern C, B, piccolo trombiták |
||
71. sor: | 71. sor: | ||
* [[Johann Sebastian Bach|J. S. Bach]]: 2. brandenburgi verseny |
* [[Johann Sebastian Bach|J. S. Bach]]: 2. brandenburgi verseny |
||
* [[Joseph Haydn]]: Trombitaverseny |
* [[Joseph Haydn]]: Trombitaverseny |
||
* [[Felix Mendelssohn |
* [[Felix Mendelssohn Bartholdy]]: Trombitanyitány |
||
* [[Henry Purcell]]: Trombitaszonáta |
* [[Henry Purcell]]: Trombitaszonáta |
||
* [[Antonio Vivaldi]]: Versenymű két trombitára |
* [[Antonio Vivaldi]]: Versenymű két trombitára |
||
94. sor: | 94. sor: | ||
*Velenczei Tamás |
*Velenczei Tamás |
||
*Alison Balsom |
*Alison Balsom |
||
*[[Håkan Hardenberger]] |
|||
*[[Håkan Hardenberger]]<ref>{{Cite journal|date=2018-07-25|title=Håkan Hardenberger|language=hu|journal=Wikipédia|url=https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=H%C3%A5kan_Hardenberger&oldid=20200495}}</ref> |
|||
*[http://tamaspalfalvi.com/hu/ Pálfalvi Tamás] |
*[http://tamaspalfalvi.com/hu/ Pálfalvi Tamás] |
||
*[http://ojtrumpet.net/gansch/ Hans Gansch] |
*[http://ojtrumpet.net/gansch/ Hans Gansch] {{Wayback|url=http://ojtrumpet.net/gansch/ |date=20191003192013 }} |
||
*[[ |
*[[Thomas Gansch]] |
||
== Források == |
== Források == |
A lap jelenlegi, 2024. február 3., 23:04-kori változata
Trombita | |
Más nyelveken | |
Besorolás | |
| |
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás | 423.233 |
Feltaláló | Tyrsenus |
Csőhossz | B-hangolású: 140 cm |
Rokon hangszerek | harsona, kornett, szárnykürt |
Hangszerjátékos | trombitás |
Hangterjedelem | |
írott hangterjedelem | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Trombita témájú médiaállományokat. |
A trombita a nyugati zenében használt tölcséres fúvókájú, más néven rézfúvós hangszerek közül a legmagasabb hangú. Hangfekvése a kürt, a harsona és a tuba fölött van. Tágabb értelemben trombitának nevezünk minden olyan trombitaszerűen megszólaltatott egzotikus vagy népi fúvós hangszert, amelynek furata a trombitáéhoz hasonlóan szűk, túlnyomórészt hengerszerű.
Leírása
[szerkesztés]A trombita egy változó keresztmetszetű, többszörösen meghajlított csőből áll, melynek egyik végén helyezkedik el a fúvóka, a másik vége tölcsérszerűen kiszélesedik – ezt hívják korpusznak. Anyaga sárgaréz, vagy más rézötvözet, bevonata lehet arany, ezüst vagy más ötvözet. A cső hosszának nagy részében cilindrikus, tehát azonos keresztmetszetű, menzúrája szűk, ennek köszönhetően fényes, érces a hangja. A tölcséres rész segít a hang sugárzásában, ugyanakkor a fafúvósoktól eltérően a hang képzésében is részt vesz. Három szelepe jellemzően nyomószelep, más néven piszton, ritkábban ventil, azaz forgószelep. Működtetésükkel a csőrezonátor hosszúsága változtatható oly módon, hogy abba különböző hosszúságú toldalék csődarabokat iktatnak be. A szelep nélküli trombita a natúrtrombita.
A B trombita teljes csőhossza 140 cm, ennek 21%-a a fúvóka rész, 29%-a hengeres cső, 50%-a a szélesedő, tölcséres szakasz. A szelepek 8,4 cm, 17,3 cm illetve 25,7 cm hosszúságú csődarabokat toldanak be.
Fajtái
[szerkesztés]A leggyakoribb a B hangolású ún. B-trombita, de ezenkívül készítettek már trombitát C, D, Esz, E, F, G, A hangolásban is.
Zenekarokban kedvelt a C-trombita, melynek kisebb mérete folytán hangja még fényesebb, élénkebb, mint a B hangolásúé, és az előjegyzések figyelembevételekor mentes a transzponáló hangszerek hátrányaitól.
A piccolo trombita vagy régi nevén clarino egy szintén B hangolású, de igen kicsi trombita, hangja a normál trombitáénál egy oktávval magasabban szól. Rendszerint van egy negyedik szelepe is, amely egy tiszta kvarttal mélyíti a hangját.
Az F-trombita a normál trombitánál kvarttal mélyebb, a basszustrombitánál kvinttel magasabb hangon megszólaló változat, ami a XX. század első felében is még a B-trombitával egyenlő népszerűségnek örvendett. Használata ma egyre ritkább, csak a profi szimfonikus zenekarokra jellemző, elsősorban a romantikus zene megszólaltatására.
A basszustrombita hangfekvése oktávval mélyebb a normál trombitánál, a tenorharsonáénak felel meg, fúvókája is ahhoz hasonló, ezért rendszerint harsonások játszanak rajta.
Megszólaltatása
[szerkesztés]A többi tölcséres fúvókájú hangszerhez hasonlóan a trombita elsődleges hangforrása a játékos fúvókához szorított, rezgésbe hozott ajkai között átpréselt levegő, amely a cső levegőoszlopának különböző rezgési módjait, rezonanciáit képes megszólaltatni. A szűk menzúra miatt e rezonanciasor alaphangja nem képezhető, csak a 2. – 12. (natúrtrombitán 4. – 16.) részhang. A natúrtrombitán kizárólag a felhangokból áll a hangkészlet, a szelepes trombitán viszont a kromatikus hangok is elérhetők a hangszer egész hangterjedelmében. A legtöbb szelepes rézfúvós hangszerhez hasonlóan az első szelep egy egészhanggal, a második félhanggal, a harmadik kisterccel mélyíti a hangszer alaphangját. Ezek kombinációi teszik lehetővé a felhangsor hangjai közötti űr kitöltését.
A trombita transzponáló hangszer, a leggyakoribb B trombita a kottához viszonyítva egy hanggal mélyebben szól.
Története
[szerkesztés]Trombitaszerű hangszerek már az ókori Egyiptomban léteztek, a görög szalpinxet ugyanúgy a trombita ősének tekinthetjük, mint az etruszk buccinát. Az ókorban és a középkorban katonai hangszernek, jeladásra használták.
A vékony fémlemezből forrasztással, kalapálással, nyújtással előállított trombita a 10. században keletről, arab közvetítéssel érkezett Európába. A legkorábbi ilyen technológiával készült európai trombitaféle, a hosszú, egyenes busine közvetlen előképe az arab nafir lehetett. A trombita mai kétszeresen U alakban meghajlított formáját a 15. században nyerte el. Monteverdi Orfeojának nyitányában már valóságos zenei szerepet kapott. Ekkoriban jellemzően kb. 120 cm hosszú volt, D alaphangra készült, és kizárólag a felhangok megszólaltatása volt lehetséges rajta. A trombitások az üstdobosokkal közös céhekbe tömörültek, és elsősorban néhány hangból álló fanfárszerű, ünnepélyes dallamok, szignálok eljátszására specializálódtak a hangszer mélyebb, principálnak nevezett hangfekvésében.
A barokk korban kezdték a műzenébe bevonni, továbbra is szinte mindig üstdobok kíséretében. Kizárólag szólisztikus szerepet kapott, ünnepélyes, hősi karakterű művekben. A kor trombitásai rendkívüli virtuozitást értek el, különleges fúvókát használva akár a 20. felhangot is meg tudták szólaltatni, és a hangsorba hamisan illeszkedő részhangokat is képesek voltak a fúvás módjával úgy módosítani, hogy tisztán szóljanak. Ezt a fajta magas, briliáns trombitajátékot clarino-játéknak nevezik. J. S. Bach 2. brandenburgi versenyében találkozhatunk vele.
Bach több művében írt elő Tromba da Tirarsi-t, egy olyan trombitát, amelynek fúvókával ellátott vége teleszkópszerűen ki-be húzogatható, hogy tisztább intonációt tegyen lehetővé. Purcell műveiben találkozhatunk a Flatt trumpet-tel, amelynek a harsonához hasonló kettős tolócsöve volt. A 18. század folyamán a fafúvós hangszerek mintájára hanglyukakkal ellátott, billentyűs trombitával is kísérleteztek (Klappentrompete). Szelepekkel az 1830-as években szerelték fel, a kürttel egyidőben. Ekkortól vált teljes értékű, kromatikus hangszerré, de még el kellett telni néhány évtizednek, míg a zeneszerzők is megbarátkoztak ezzel a megoldással. Kezdetben mélyebb, F hangolású volt, a mai B és C trombita a 20. század elején vált általánossá.
-
Gottfried Reiche, J. S. Bach trombitaműveinek tolmácsolója kör alakú vadásztrombitával
-
Modern C, B, piccolo trombiták
-
Német C trombita forgószelepekkel
-
Basszustrombita forgószelepekkel, tokkal
-
A trombita csésze alakú fúvókája
-
Trombita szordínója, hangtompítója
Híres trombitaművek
[szerkesztés]- J. S. Bach: 2. brandenburgi verseny
- Joseph Haydn: Trombitaverseny
- Felix Mendelssohn Bartholdy: Trombitanyitány
- Henry Purcell: Trombitaszonáta
- Antonio Vivaldi: Versenymű két trombitára
Trombitások
[szerkesztés]- Maurice André
- Louis Armstrong
- Miles Davis
- Geiger György
- Dizzy Gillespie
- Fats Navarro
- Gottfried Reiche (1667 – 1734)
- Arturo Sandoval
- Simai László
- Zsoldos Imre
- Boban Marković
- Chris Botti
- Fekete-Kovács Kornél
- Hámori János
- Chet Baker
- Tarkövi Gábor
- Velenczei Tamás
- Alison Balsom
- Håkan Hardenberger
- Pálfalvi Tamás
- Hans Gansch Archiválva 2019. október 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Thomas Gansch
Források
[szerkesztés]- Tarnóczy Tamás. Zenei akusztika. Zeneműkiadó (1982). ISBN 963 330 401 6
- Van der Meer, John Henry. Hangszerek az ókortól napjainkig. Zeneműkiadó (1988). ISBN 963 330 670 1