„Kamcsatka” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| (21 közbenső módosítás, amit 18 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
{{Világörökségi helyszín infobox |
{{Világörökségi helyszín infobox |
||
|név = Kamcsatka vulkánjai |
|név = Kamcsatka vulkánjai |
||
|kép = Avachinsky Volcano.jpg |
|kép = Avachinsky Volcano (23682444539).jpg |
||
|képaláírás = Az Avacsa-vulkán |
|képaláírás = Az Avacsa-vulkán |
||
|ország = Oroszország |
|ország = Oroszország |
||
| 19. sor: | 19. sor: | ||
[[Fájl:Location Kamchatka Peninsula.PNG|bélyegkép|jobbra|250px|Kamcsatka félszigete]] |
[[Fájl:Location Kamchatka Peninsula.PNG|bélyegkép|jobbra|250px|Kamcsatka félszigete]] |
||
Kamcsatka |
Kamcsatka 270 000 km²-es területével az egyik legnagyobb kelet-ázsiai félsziget, amely a Csendes-óceán két melléktengerét, a [[Bering-tenger]]t és az [[Ohotszki-tenger]]t választja el. A félsziget dél felé való természetes meghosszabbítása a [[Kuril-szigetek]], illetve a [[japán szigetvilág]]. Legnagyobb városa, [[Petropavlovszk-Kamcsatszkij]] a világ legnagyobb természetes kikötőjében, az [[Avacsa-öböl]]ben fekszik. |
||
A Pacifikus-hegységrendszer részeként mintegy kétmillió éve alakult ki, amint a [[Csendes-óceáni kőzetlemez]] az [[Eurázsiai kőzetlemez]] alábukott, ezáltal erős [[Tűzhányó|vulkáni]] tevékenységet létrehozva a környéken. A tektonikus mozgás korunkban is észlelhető, így a Csendes-óceán környékét ölelő úgy nevezett „[[Tűzgyűrű]]” részeként Kamcsatkát aktív vulkáni tevékenység és [[földrengés]]ek jellemzik. |
A Pacifikus-hegységrendszer részeként mintegy kétmillió éve alakult ki, amint a [[Csendes-óceáni kőzetlemez]] az [[Eurázsiai kőzetlemez]] alábukott, ezáltal erős [[Tűzhányó|vulkáni]] tevékenységet létrehozva a környéken. A tektonikus mozgás korunkban is észlelhető, így a Csendes-óceán környékét ölelő úgy nevezett „[[Tűzgyűrű (földrajzi régió)|Tűzgyűrű]]” részeként Kamcsatkát aktív vulkáni tevékenység és [[földrengés]]ek jellemzik. |
||
=== Leghosszabb folyói === |
=== Leghosszabb folyói === |
||
* [[Kamcsatka ( |
* [[Kamcsatka (Kamcsatkai-öböl)|Kamcsatka]] – 758 km<ref>[http://www.kamchatsky-krai.ru/geography/article/vnutrennie-vody.htm Kamcsatszkij kraj] (Hozzáférés: 2015-11-01)</ref> |
||
* [[Penzsina]] – 713 |
* [[Penzsina]] – 713 km |
||
* Talovka (a Kujul-lal együtt) – 458 |
* Talovka (a Kujul-lal együtt) – 458 km |
||
* Vivenka – 395 |
* Vivenka – 395 km |
||
* Enicsavajam – 311 |
* Enicsavajam – 311 km |
||
* Oklan – 304 |
* Oklan – 304 km |
||
* Tyigil – 300 |
* Tyigil – 300 km |
||
== Természeti értékei == |
== Természeti értékei == |
||
Kamcsatka több különleges természeti képződménynek ad otthont. 160 [[Tűzhányó|vulkán]] található a területén, melyek közül 29 aktív. A [[ |
Kamcsatka több különleges természeti képződménynek ad otthont. 160 [[Tűzhányó|vulkán]] található a területén, melyek közül 29 aktív. A [[világörökség]] részévé ezek közül 19-et soroltak be. A legmagasabb a [[Kljucsevszkaja Szopka]] (4750 méter), míg a legaktívabb a Kronockaja Szopka vulkán. A három leglátogatottabb a Petropavlovszk-Kamcsatszkijhoz közelebb fekvő Korjakszkaja Szopka, Avacsinszkaja Szopka és Kozelszkij-vulkánok. A félsziget közepén fekszik a [[Gejzírek völgye]], amely az [[eurázsia]]i kontinens egyetlen ilyen képződménye. |
||
A félsziget több ritka élőlénynek is otthont ad. A [[kamcsatkai |
A félsziget több ritka élőlénynek is otthont ad. A [[kamcsatkai barna medve]], a [[havasi kecske]], a [[coboly]], a [[pézsmapocok]], a [[rozsomák]], a [[szirti sas]] és a [[vadászsólyom]] fajok nagy egyedszámmal rendelkeznek itt. Továbbá a legnagyobb sasféle, az [[óriásrétisas]] is itt költ. A félsziget partjainál nagy számú [[kékbálna]] populáció is él. A szintén Kamcsatkán található Kurilszki-tavat a legnagyobb [[eurázsia]]i [[lazac]]ívó helyként tartják számon. A természeti értékekben a legtöbbet a [[Parancsnok-szigetek]] őriztek meg, amely rezervátumként működik. |
||
== Története == |
== Története == |
||
| 43. sor: | 43. sor: | ||
A mai mongoloid őslakosok ([[aleutok]], [[csukcsok]], [[eszkimók]], [[kamcsadálok]] és [[korjákok]]) elődjei mintegy 10 ezer éve jelentek meg Kamcsatkán, és immár a vadászás mellett háziállat ([[kutya]], [[ló]]) tartással is foglalkoztak. |
A mai mongoloid őslakosok ([[aleutok]], [[csukcsok]], [[eszkimók]], [[kamcsadálok]] és [[korjákok]]) elődjei mintegy 10 ezer éve jelentek meg Kamcsatkán, és immár a vadászás mellett háziállat ([[kutya]], [[ló]]) tartással is foglalkoztak. |
||
A kamcsadálok a félsziget nyugati felére költöztek, ahol letelepedett életet folytattak. A korjákok és a többi eszkimó népcsoport az északi területeken nomád állattartással |
A kamcsadálok a félsziget nyugati felére költöztek, ahol letelepedett életet folytattak. A korjákok és a többi eszkimó népcsoport az északi területeken nomád állattartással foglalkoztak, valamint [[barna medve]] és tengeri emlősök vadászatából éltek. |
||
Az [[oroszok]] a [[17. század]]ban fedezték fel a területet. Az [[1600-as évek]]ben Ivan Kamcsatij, Szemjon Gyezsnyov és Ivan Rubec felfedezők látták meg először a leírásuk alapján „tüzes földet”, ahol nagy számban lehetett vadat és halat találni. |
Az [[oroszok]] a [[17. század]]ban fedezték fel a területet. Az [[1600-as évek]]ben Ivan Kamcsatij, Szemjon Gyezsnyov és Ivan Rubec felfedezők látták meg először a leírásuk alapján „tüzes földet”, ahol nagy számban lehetett vadat és halat találni. |
||
| 55. sor: | 55. sor: | ||
[[1854]]-ben a [[krími háború]] keretében harcoló [[Franciaország|francia]] és [[Egyesült Királyság|brit]] csapatok támadták meg Petropavloszkot, teljesen elpusztítva azt. Később a tengeri kikötő tovább vesztett jelentőségéből, amikor az autonómiát megszüntetve Kamcsatkát a Tengermelléki régióba sorolták, illetve amikor a hadikikötőt áthelyezték Uszty-Amurba. Így az oroszok hatalmának csökkentével az őslakosok száma 5000 főre növekedett. Alaszka [[1867]]-es eladásával tranzitkikötői szerepe erősödött meg, az orosz-amerikai kereskedelem egyik színtere lett. |
[[1854]]-ben a [[krími háború]] keretében harcoló [[Franciaország|francia]] és [[Egyesült Királyság|brit]] csapatok támadták meg Petropavloszkot, teljesen elpusztítva azt. Később a tengeri kikötő tovább vesztett jelentőségéből, amikor az autonómiát megszüntetve Kamcsatkát a Tengermelléki régióba sorolták, illetve amikor a hadikikötőt áthelyezték Uszty-Amurba. Így az oroszok hatalmának csökkentével az őslakosok száma 5000 főre növekedett. Alaszka [[1867]]-es eladásával tranzitkikötői szerepe erősödött meg, az orosz-amerikai kereskedelem egyik színtere lett. |
||
[[Fájl:Kamchatka Petropavlovsk-Kamchatsky and its Volcanoes (25022593335).jpg|thumb|[[Petropavlovszk-Kamcsatszkij]]]] |
|||
[[1905]]-ben az [[orosz–japán háború]] során [[Japán]] elfoglalta Petropavlovszkot és egészen [[1922]]-ig megtartotta a félsziget déli részét, amikor a [[Vörös Hadsereg]] elfoglalta és a [[Szovjetunió]]hoz csatolta a területet. |
[[1905]]-ben az [[orosz–japán háború]] során [[Japán]] elfoglalta Petropavlovszkot és egészen [[1922]]-ig megtartotta a félsziget déli részét, amikor a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]] elfoglalta és a [[Szovjetunió]]hoz csatolta a területet. |
||
A [[második világháború]]ban kevés hadicselekmény történt itt, bár innen indult a [[Kuril-szigetek]] felszabadítására irányult hadjárat. A [[hidegháború]]ban azonban katonai területté nyilvánították, ideköltöztették a szovjet tengerész flottát, és a szovjet hadsereg rakétakísérleteit végezték itt. Ennek során [[nehézfém]]ekkel és nukleáris sugárzással szennyeződött a terület. Oroszok számára [[1989]]-ig, külföldieknek [[1990]]-ig zárt terület volt. |
A [[második világháború]]ban kevés hadicselekmény történt itt, bár innen indult a [[Kuril-szigetek]] felszabadítására irányult hadjárat. A [[hidegháború]]ban azonban katonai területté nyilvánították, ideköltöztették a szovjet tengerész flottát, és a szovjet hadsereg rakétakísérleteit végezték itt. Ennek során [[nehézfém]]ekkel és nukleáris sugárzással szennyeződött a terület. Oroszok számára [[1989]]-ig, külföldieknek [[1990]]-ig zárt terület volt. |
||
| 62. sor: | 63. sor: | ||
== Népessége == |
== Népessége == |
||
Kamcsatka egyike Oroszország legritkábban lakott vidékeinek, népsűrűsége nem éri el az 1 fő/km²-t. Az összlakosság közel 40%-a él |
Kamcsatka egyike Oroszország legritkábban lakott vidékeinek, népsűrűsége nem éri el az 1 fő/km²-t. Az összlakosság közel 40%-a él [[Petropavlovszk-Kamcsatszkij]]ban, nagyrészt oroszok. |
||
Mintegy |
Mintegy tízezer főnyi őslakos él jelenleg elsősorban a félsziget Petropavlovszktól távol eső részein. Többségük az északon élő [[korjákok|korják]] vagy [[evenek|even]] nemzetiséghez tartozik. Kis számú [[kamcsadálok|kamcsadál]] és [[aleutok|aleut]], illetve [[csukcsok|csukcs]] nemzetiségű csoportok is élnek a félszigeten. Leginkább barna medve vadászatából, halászatból és prémkereskedelemből élnek. |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
| 83. sor: | 84. sor: | ||
[[Kategória:Oroszország félszigetei]] |
[[Kategória:Oroszország félszigetei]] |
||
[[Kategória:Oroszország világörökségi helyszínei]] |
[[Kategória:Oroszország világörökségi helyszínei]] |
||
[[Kategória:Kamcsatkai határterület]] |
|||
A lap jelenlegi, 2023. július 24., 15:46-kori változata
| Kamcsatka vulkánjai | |
| Világörökség | |
.jpg) | |
| Az Avacsa-vulkán | |
| Adatok | |
| Ország | Oroszország |
| Típus | Természeti helyszín |
| Kritériumok | VII, VIII, IX, X |
| Felvétel éve | 1996 |
| Elhelyezkedése | |
 Kamcsatka
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 57°, k. h. 160°57.000000°N 160.000000°EKoordináták: é. sz. 57°, k. h. 160°57.000000°N 160.000000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kamcsatka témájú médiaállományokat. | |
Kamcsatka (oroszul полуостров Камчатка) Oroszország távol-keleti részén fekvő, közel 1250 kilométer hosszú félsziget a Csendes-óceánban. Területe lényegében megegyezik Oroszország Kamcsatkai határterület nevű alkotórészével. A félsziget a Pacifikus-hegységrendszer tagja, komoly vulkáni működés figyelhető meg itt.
Természetföldrajza
[szerkesztés]
Kamcsatka 270 000 km²-es területével az egyik legnagyobb kelet-ázsiai félsziget, amely a Csendes-óceán két melléktengerét, a Bering-tengert és az Ohotszki-tengert választja el. A félsziget dél felé való természetes meghosszabbítása a Kuril-szigetek, illetve a japán szigetvilág. Legnagyobb városa, Petropavlovszk-Kamcsatszkij a világ legnagyobb természetes kikötőjében, az Avacsa-öbölben fekszik.
A Pacifikus-hegységrendszer részeként mintegy kétmillió éve alakult ki, amint a Csendes-óceáni kőzetlemez az Eurázsiai kőzetlemez alábukott, ezáltal erős vulkáni tevékenységet létrehozva a környéken. A tektonikus mozgás korunkban is észlelhető, így a Csendes-óceán környékét ölelő úgy nevezett „Tűzgyűrű” részeként Kamcsatkát aktív vulkáni tevékenység és földrengések jellemzik.
Leghosszabb folyói
[szerkesztés]- Kamcsatka – 758 km[1]
- Penzsina – 713 km
- Talovka (a Kujul-lal együtt) – 458 km
- Vivenka – 395 km
- Enicsavajam – 311 km
- Oklan – 304 km
- Tyigil – 300 km
Természeti értékei
[szerkesztés]Kamcsatka több különleges természeti képződménynek ad otthont. 160 vulkán található a területén, melyek közül 29 aktív. A világörökség részévé ezek közül 19-et soroltak be. A legmagasabb a Kljucsevszkaja Szopka (4750 méter), míg a legaktívabb a Kronockaja Szopka vulkán. A három leglátogatottabb a Petropavlovszk-Kamcsatszkijhoz közelebb fekvő Korjakszkaja Szopka, Avacsinszkaja Szopka és Kozelszkij-vulkánok. A félsziget közepén fekszik a Gejzírek völgye, amely az eurázsiai kontinens egyetlen ilyen képződménye.
A félsziget több ritka élőlénynek is otthont ad. A kamcsatkai barna medve, a havasi kecske, a coboly, a pézsmapocok, a rozsomák, a szirti sas és a vadászsólyom fajok nagy egyedszámmal rendelkeznek itt. Továbbá a legnagyobb sasféle, az óriásrétisas is itt költ. A félsziget partjainál nagy számú kékbálna populáció is él. A szintén Kamcsatkán található Kurilszki-tavat a legnagyobb eurázsiai lazacívó helyként tartják számon. A természeti értékekben a legtöbbet a Parancsnok-szigetek őriztek meg, amely rezervátumként működik.
Története
[szerkesztés]
Régészeti leletek szerint mintegy 15 ezer éve lakott a félsziget. Az ekkor élt vadászó-gyűjtögető életmódot folytató emberek föld alatti vájatokban vészelték át a zord telet.
A mai mongoloid őslakosok (aleutok, csukcsok, eszkimók, kamcsadálok és korjákok) elődjei mintegy 10 ezer éve jelentek meg Kamcsatkán, és immár a vadászás mellett háziállat (kutya, ló) tartással is foglalkoztak.
A kamcsadálok a félsziget nyugati felére költöztek, ahol letelepedett életet folytattak. A korjákok és a többi eszkimó népcsoport az északi területeken nomád állattartással foglalkoztak, valamint barna medve és tengeri emlősök vadászatából éltek.
Az oroszok a 17. században fedezték fel a területet. Az 1600-as években Ivan Kamcsatij, Szemjon Gyezsnyov és Ivan Rubec felfedezők látták meg először a leírásuk alapján „tüzes földet”, ahol nagy számban lehetett vadat és halat találni.
1697-ben Vlagyimir Atlaszov, az északabbi anadiri területek telepese egy 135 fős, kozákokból és jukagírokból álló csapatot küldött a félsziget feltárására. 1704 és 1706 között két erődítményt (Nyizsnye- és Verhnye-Kamcsatszkij) építettek a Kamcsatka folyó völgyében, amelyek később a szőrmevadászok fontos cserekereskedelmi állomásaivá váltak. Távol uraiktól a kozákok elhatalmasodtak az őslakos kamcsadálok felett. Ezért Jakutszkból utasították Atlaszovot a rend helyreállítására, aki csapatával ágyúkkal felszerelve a kozákok ellen vonult, ám 1711-ben az ottani harcokban megölték.
A helyi kozákok ekkor érték el a terület autonómiáját, mely alapján Jakutszknak minimális beleszólása lehetett a terület ügyeibe, a hatalmat a mintegy 500 fős kozák lakosság gyakorolta. Ők sűrűn összetűzésbe kerültek a helyi lakossággal, amely fellázadt elnyomásuk ellen. A legsúlyosabb lázadás 1731-ben történt, amikor Nyizsnye-Kamcsatszkij telepet a helyiek letámadták és védőit lemészárolták. A helyi lakosság nagy számban fogyatkozott, lélekszámuk az eredeti mintegy 20 ezer főről az 1750-es évekre 8000 főre csökkent.
1740-ben a dán felfedező, Vitus Bering a félsziget déli részén megalapította Petropavlovszk-Kamcsatszkijt, és egyben a világ számára is ismertté tette a félsziget tudományos értékeit. Az elkövetkező évtizedekben az orosz hatalom ösztönözte az orosz lakosság ideköltözését, így a 19. század elejére már mintegy 2500 orosz lakott Kamcsatkán, miközben az őslakosság száma mindössze 3000 főre esett vissza.
1854-ben a krími háború keretében harcoló francia és brit csapatok támadták meg Petropavloszkot, teljesen elpusztítva azt. Később a tengeri kikötő tovább vesztett jelentőségéből, amikor az autonómiát megszüntetve Kamcsatkát a Tengermelléki régióba sorolták, illetve amikor a hadikikötőt áthelyezték Uszty-Amurba. Így az oroszok hatalmának csökkentével az őslakosok száma 5000 főre növekedett. Alaszka 1867-es eladásával tranzitkikötői szerepe erősödött meg, az orosz-amerikai kereskedelem egyik színtere lett.
.jpg)
1905-ben az orosz–japán háború során Japán elfoglalta Petropavlovszkot és egészen 1922-ig megtartotta a félsziget déli részét, amikor a Vörös Hadsereg elfoglalta és a Szovjetunióhoz csatolta a területet.
A második világháborúban kevés hadicselekmény történt itt, bár innen indult a Kuril-szigetek felszabadítására irányult hadjárat. A hidegháborúban azonban katonai területté nyilvánították, ideköltöztették a szovjet tengerész flottát, és a szovjet hadsereg rakétakísérleteit végezték itt. Ennek során nehézfémekkel és nukleáris sugárzással szennyeződött a terület. Oroszok számára 1989-ig, külföldieknek 1990-ig zárt terület volt.
2006 áprilisában egy földrengéssorozat rázta meg, amely során Richter-skála szerint 7,2-es földmozgást mértek. Az anyagi kár jelentős, ám erősségben elmaradt egy 1737-es 9,2-es és egy 1952-es 9,0-s erősségű rengéstől.
Népessége
[szerkesztés]Kamcsatka egyike Oroszország legritkábban lakott vidékeinek, népsűrűsége nem éri el az 1 fő/km²-t. Az összlakosság közel 40%-a él Petropavlovszk-Kamcsatszkijban, nagyrészt oroszok.
Mintegy tízezer főnyi őslakos él jelenleg elsősorban a félsziget Petropavlovszktól távol eső részein. Többségük az északon élő korják vagy even nemzetiséghez tartozik. Kis számú kamcsadál és aleut, illetve csukcs nemzetiségű csoportok is élnek a félszigeten. Leginkább barna medve vadászatából, halászatból és prémkereskedelemből élnek.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kamcsatszkij kraj (Hozzáférés: 2015-11-01)
További információk
[szerkesztés]
- Kamcsatka.lap.hu – Linkgyűjtemény
- www.kamchatkapeninsula.com
- www.kamchatka.org.ru
- www.kamchatkaexplorer.com
- Néhány fotó Kamcsatkáról
