„Gemzse” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a WP:FELÉP |
a Terület és népsűrűség adatok frissítése 2016-os adatokkal AWB |
||
| 11. sor: | 11. sor: | ||
| irányítószám = 4567 |
| irányítószám = 4567 |
||
| körzethívószám = 45 |
| körzethívószám = 45 |
||
| népsűrűség = |
| népsűrűség = 68,82 |
||
| terület = 13, |
| terület = 13,6 |
||
| szöveg pozíciója = left |
| szöveg pozíciója = left |
||
| szélességi fok = 48.13964 |
| szélességi fok = 48.13964 |
||
A lap 2016. október 15., 10:45-kori változata
| Gemzse | |||
 | |||
| A harangtorony légifotója | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Vármegye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Járás | Vásárosnaményi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Varga Sándor (FIDESZ-KDNP)[1] | ||
| Irányítószám | 4567 | ||
| Körzethívószám | 45 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 833 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 68,82 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 13,6 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 08′, k. h. 22° 12′48.133333°N 22.200000°EKoordináták: é. sz. 48° 08′, k. h. 22° 12′48.133333°N 22.200000°E | |||
 Gemzse
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
| |||
| Gemzse weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gemzse témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Gemzse község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Vásárosnaményi járásban.
Fekvése
Az Északkelet-Nyírség középső részén található, Vásárosnaménytól 11 km-re nyugat-északnyugatra, Kisvárdától 15 km-re délkeletre.
Története
Bár neve személynévi eredetű, mégis későn, a 14. század második felében tűnt fel, az oklevelekben először 1347-ben: Konaki Péter fia István Gemzse felét, "„melyben egy Szent Bertalan tiszteletére fából épült kápolna áll”, más birtokaival együtt eladta 2500 fr-ért Kállai László fiainak. A Kállayak még a század végén is birtokolták.
1426-ban a Losonczy, 1440-ben pedig a Rozsályi Kún és a Kusalyi Jakcs család is birtokosa volt.
A Károlyi család itteni birtoklását 1444-ben említik először az oklevelek. A birtoklás jogcímét Károlyi Bertalanné Kölcsei Miklósi Krisztina hozománya adta.
Úgy látszik, ekkor már egy korábban elpusztult falu – Csókatelek – is hozzá tartozott.
A 16. század elején Károlyi István itteni birtokát Perényi Gábornak, Károlyi Lanc László pedig Drágffy Jánosnak adta el, de 1530-ban János király a Ferdinándhoz pártolt Kenderessy László itteni birtokrészét Károlyi Lanc Zsigmondnak adományozta, így a család birtoklása nem szűnt meg.
A 16. század közepén kis népességű hely lehetett, mert 1556-ban 13 tizedfizető háztartása alapján 65-70 lakója volt.
Ibrányi Ferenc alispán itteni birtokrészét a megye segítségével szerezte, ezért a halála után Szabolcs vármegyére szállott birtokát a közgyűlés határozata szerint a megye nótáriusa kapta meg. Azonban özvegye, Lónyay Katalin még 1628-ban is rendelkezett egy telek felett.
A jogcím az volt, hogy Ibrányi Ferenc feleségének gemzsei jobbágyait nászajándékba kötötte le, és fiúörökös nélkül történt halála után leányai, Tatay Istvánné, Bornemissza Lászlóné Chernel Pálné és a Péchy családbeliek osztoztak ezen az örökségen.
A Károlyi család ez időben itteni részeit ősi örökségnek tartotta, és ezért csak a fiági leszármazottak osztoztak rajta. 1827-re a gróf Károlyi család megszerezte a falu felét. A jobbágyfelszabadítás idején 737 lakosa volt, és földesurai a Károlyi és a Petry család kivételével teljesen kicserélődtek.
Népcsoportok
2001-ben a település lakosságának 96%-a magyar, 4%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Nevezetességei
- A község ék alakú, hajdani piacterén áll a többször felújított, műemlék fa harangtorony, melyet a hajdani toronyépítő jándi paraszt ács Kakuk Imre épített 1789-ben tölgyfából. Jellegzetessége: A környék többi fa harangtornyától különbözik: nincs fenn kerengője. Érdekessége: csak faanyagot használtak hozzá, nemcsak az építéshez, de az összeszereléséhez is.
- 2001. november elsején avatták fel az első és második világháború áldozatainak emléket állító, a szatmárcsekei csónak alakú fejfákat idéző emlékművet.
Az emlékmű tölgyfából lett kifaragva, a lábazata terméskő, ide került az áldozatok nevét tartalmazó márvány emléktábla. Az emlékmű szintén a toronykertben kapott méltó helyet.
Jegyzetek
- ↑ Gemzse települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
