Valka

	Valka
	A Szent Katalin-templom
; Valka címere	; Valka zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Lettország
Tájegység	Vidzeme
Alapítás éve	1584
Irányítószám	LV-4701
	Népesség
Teljes népesség	4564 fő (2024. jan. 1.)
	Földrajzi adatok
Terület	14,2 km²
Időzóna	UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 57° 46′ 31″, k. h. 26° 01′ 17″57.775278°N 26.021389°EKoordináták: é. sz. 57° 46′ 31″, k. h. 26° 01′ 17″57.775278°N 26.021389°E
	Valka weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Valka témájú médiaállományokat.

Valka (németül: Walk, észtül: Läti-Valga) város Lettországban, közvetlenül az észt határ mellett. A határ észt oldalán fekvő Valga településsel 1920-as szétválasztásukig egy várost alkottak. Vidzeme tájegység északi szélén, Rigától 157 kilométerre északkeletre található.

Története

A települést a Rigából Dorpatba (Tartu) és Pszkovba vezető kereskedelmi útvonal védelmére a rigai püspök létesítette 1226-ban. A Kardtestvérek és a dorpati püspökség közötti határviták megoldásaként 1286-ban a rigai érsek a Pedele folyó mentén húzta meg a rend és a püspökség közötti határvonalat.

Valka 1584-ben Báthory István királytól kapott városi kiváltságokat. A kardot tartó kezet ábrázoló címert is Báthory István adományozta Valka/Valga városának.

A livóniai háborút lezáró pluszai béke értelmében 1626-ban a város svéd fennhatóság alá került. 1710-ben a nagy északi háborúban Oroszország foglalta el Valkát és egészen 1920-ig, az önálló balti köztársaságok létrejöttéig az Orosz Birodalom része maradt.

A város gazdasága 1889-ben a Riga–Pszkov-vasútvonal átadását követően indult fejlődésnek, fontos vasúti csomóponttá vált.

A balti államok 1918-ban kivívott függetlenségét követően a várost mind Észtország, mind Lettország magának követelte. A határvitát 1920. július 1-jén Stephen G. Tallents angol ezredes zárta le. A rigai érsek által 1286-ban megállapított határvonalat jelölte meg határként, és ezzel kettéosztotta a várost. Lettországhoz a város jelentéktelen, 80-100 házat számláló nyugati része került. A határ meghúzását követően Észtország a város keleti részéről 2500 lettet költöztetett át a város lettországi oldalára.

A várost átszelő államhatár 20 éven át, egészen 1940-ig állt fenn, ekkor, miután a Molotov–Ribbentrop-paktumnak megfelelően a balti államok a Szovjetunió részévé váltak, a várost ismét egyesítették.

1991-ben a balti államok ismételt függetlenné válását követően újra felépítették a határt. Miután Észtország és Lettország is csatlakozott a schengeni egyezményhez ez a határ ismét elvesztette jelentőségét.