Valencia (Spanyolország)

	Valencia (València)
; Valencia címere	; Valencia zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Spanyolország
Autonóm közösség	Valencia
Tartomány	Valencia tartomány
Rang	spanyol község; municipality of the Valencian Community;
Hivatalos nyelv	katalán; spanyol;
Székhely	City of Valencia
Alapítás éve	Kr. e. 137
Polgármester	Joan Ribó i Canut (Compromís)
Irányítószám	46000
Körzethívószám	96
Testvérvárosok	Lista Mainz (1978. december 11. – ); Bologna (1980. október 3. – ); Valencia (1982. március 20. – ); Odessza (1982. május 13. – ); Veracruz (1984. szeptember 29. – ); Kanton (2012. december 28. – ); Csengtu (2017. május 10. – ); Hszian; Dallas (2007–); Kolomija (2008. augusztus 22. – );
	Népesség
Teljes népesség	807 693 fő (2023)
Népsűrűség	5916 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	15 m
Terület	134,65 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 39° 28′ 12″, ny. h. 0° 22′ 35″39.470000°N 0.376389°WKoordináták: é. sz. 39° 28′ 12″, ny. h. 0° 22′ 35″39.470000°N 0.376389°W
	Valencia weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Valencia témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk a spanyolországi városról szól. Hasonló címmel lásd még: Valencia (egyértelműsítő lap).

Valencia (katalánul és valenciaiul València) Spanyolország harmadik legnagyobb városa, egyben Valencia autonóm közösség és Valencia tartomány székhelye. A város a Valenciai főegyházmegye érseki székvárosa.

Nevének jelentése

Valencia neve az ókori Valentia nevéből alakult ki, amely latinul annyit tesz erősség. Az arab megszállás idején Medina bu-Tarab, azaz az öröm városának nevezték.

Földrajza

Fekvése

A város Spanyolország keleti felén, a Földközi-tenger partján fekszik, Barcelonától 350 km-re délre, Madridtól 352 km-re keletre.

Az egykoron a várost átszelő Túria folyót egy 50-es évekbeli áradás miatt a város mellett vezettek el. Mára a várost meghatározó parkrendszere hasznosítja a kiszáradt folyómedret.

Éghajlata

A város klímája mediterrán. Az évi átlagos középhőmérséklet 17,8 °C. Januárban 11,5

°C (átlagos napi max. 16,5 °C, min. 7,0 °C) az átlagos hőmérséklet.^[2] Télen többnyire nem esik 6 °C alá, nyáron viszont nappal 40 °C feletti hőség is előfordulhat. Az évi csapadék mennyisége 470–480 mm körüli.

Valencia (1981–2010) éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	16,5	17,3	19,6	20,8	23,4	27,1	29,7	30,2	27,9	24,3	19,8	17,0	22,8
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	7,1	7,8	9,7	11,5	14,6	18,6	21,5	21,9	19,1	15,2	10,8	8,1	13,9
Átl. csapadékmennyiség (mm)	37	36	33	38	39	22	8	20	70	77	47	48	475
Havi napsütéses órák száma	171	171	215	234	259	276	315	288	235	202	167	155	2688
Forrás: Agencia Estatal de Meteorología^[3]^[4]

Közlekedése

Vasút

A városból indul ki a Tarragona–Valencia-vasútvonal Tarragona, majd tovább Barcelona felé. Legnagyobb vasúti pályaudvara a Valencia Estación del Norte.

Elővárosi vasúthálózata a Cercanías Valencia.

Metrovalencia

Valencia városi vasúti rendszere, amely magában foglalja a metrót, elővárosi vasutat és villamosvonalakat is. 9 vonalból áll a hálózat. Az 1-es vonal Valencia belvárosától 50 km-re délre található Castelló de la Riberáig el lehet jutni. A legforgalmasabb állomás 2019-ben a Xátiva volt – évi 5.5 millió utassal , ami az Estació del Nord fejpályaudvarnál található és a repülőtérre közlekedő 3-as és 5-ös vonalnak is itt van megállója.

Légi

Bővebben: Valenciai repülőtér

Vízi

A valenciai kikötő 2013 táján Európa ötödik legforgalmasabbja; a Földközi-tenger és Spanyolország legforgalmasabb kikötője egyben.^[5]

Története

Római kor

A várost a római konzul Decimus Iunius Brutus alapította Kr. e. 138-ban Valentia néven. 100 évvel később az első római kolónia is létrejött.

Középkor

A Torres de Quart várkapu

711-ben elfoglalták az arabok és a Córdobai Kalifátus része lett. Abid al-Raman után a város szerepe visszaesett. A mór megszállás alatt a város neve Balansiya volt, ami egyben egy nagyobb terület megnevezését is magába foglalta. Az emírségi idők alatt a területet berber törzsfőnökök irányították, akik hajlamosak voltak az emírrel szembeni engedetlenségre. Al-Andalus fitnájának kezdetekor Valencia egy független emírség fejévé vált, amit eunuchok vezettek, majd 1021-től Abud al-Azîz vezetése alatt Valencia jelentős fejlesztésen esett át.^[6] Ekkoriban jelentős számú zsidó élt Valenciában, köztük is a legismertebb Salamon ibn Gavirol költő, filozófus, aki élete utolsó éveit itt élte. 1065 után a kasztília-leóni seregek súlyos ellentámadásai miatt a terület a Toledói taifa szatelitállama lett.

1094-ben El Cid vezetésével a keresztény csapatok ugyan visszafoglalták, de már 1102-ben ismét a mórok kezére került és az almorávidák vették át a város irányítását. Ám az álmorávidák biradalma a 12. század közepére összeomlott, így ibn Mardanīsh Murcia királyának megszállása alá került a város. Valencia elfoglalásával egy Murcia-központú független emírséget hozott létre, amely 1172-ben az almohádok megszállása alá került. Az almohádok vezetése alatt a városnak 20 ezer lakosa volt.^[7]

I. Aragóniai Jakab 1238. szeptember 28-án az általa vezetett katalánokból, aragóniaiakból, navarraiakból és a Calatrava-rend keresztes lovagjaiból álló sereg visszaszerezte a várost és a Valenciai Királyság fővárosává tette. Ekkoriban a zsidó közösség a város lakosságának 7%-át adta.^[8]

A 14. század közepén súlyos csapások érték Valenciát: a pestisjárvány jelentősen megtizedelte Valencia lakosságát, ezzel egyidőben rendszeresek voltak a háborúk és a felkelések. 1391-ben szétrombolták a város zsidónegyedét. A század végén genovai kereskedők jelentek meg a városban. Ugyanis a fehéreperfa művelésse egyre jobban elterjedt, ami a selyem készítéséhez elengedhetetlen volt. Ennek következtében számos selyemmanufaktúra jött létre a városban, a környék legfontosabb selyemkészítő központjává vált Valencia. A kereskedőkből, kézművesekből és iparosokból álló genovai közösség jelenléte – Sevilla után – itt volt az egyik legfontosabb az Ibériai félszigeten.^[9]

A 15. századra a nagy gazdasági fellendülés volt jellemző, a történészek ezt tekintik Valencia aranykorának, a kultúra és a művészet is virágzott. Az Aragón Korona legnépesebb városává vált. A késő középkorban épültek a város olyan fontos nevezetességei, mint a Selyembörze, Serranos Kapu, Micalet, Királyi Kápolna és a Convent of Sant Domènec. A valenciai festészetben és szobrászatban flamand és itáliai hatások váltak meghatározóvá.^[10] Ekkoriban város jelentős rabszolga-kereskedő központtá vált. A Mediterráneum legbefolyásosabb városa volt ekkoriban.^[11]

Korai újkor

Aragón Korona

A Reconquista során Kasztíliai Izabella 1492-ben Spanyolországhoz csatolta. 1478-ban kinyomtatták az első Bibliát romani nyelven. ^[forrás?] . II. Ferdinánd 1516-os halála után a nemesség birtokai a királyéval vetekedett. A nemesség Valencia népének ellenszenvét is magáénak tudhatta és az egész királyság fegyveres felkelésbe sodródott Testvériségek forradalma néven, ami 1521 és 1522 között polgárháborúvá fajult. A forradalom monarchiaellenes és feudalizmus ellenes valamint muszlimellenes is volt. A helyi lázadók nem nézték jó szemmel a földműves muszlim lakosság létezését, akik mudejároknak neveztek, szemben a moriszkó kifejezéssel. A muszlim alattvalókat keresztény hitre való áttérésre és V.Károly iránti behódolásra kényszerítették.^[12]

Ezek mellett a Valenciai Királyság területén mind városi, mind falusi környezetben jelentősen megnőtt a bűnözés, mint a csavargás, tolvajlás, kártyázás, kerítés, hamis koldulás. A nemesség körében is gyakorivá váltak a rivalizálások, klánháborúk, akik a 16. századig felvirágoztatták Valenciát.

A 16. század alatt jellemzővé váltak, a berber kalózok támadásai, akik a Valenciai Királyság teljes partszakaszát megtámadták rendszeresen. Az 1520-as évekre felerősödtek a kalóztámadások, a konfliktusokkal teli belpolitikai helyzet, az Atlanti-óceánnak a felbukkanása a világkereskedelmi hálózatban mind hozzájárultak, ahhoz hogy Valencia pompája véget érjen. Válaszul keresztény kalózcsapatok is megjelentek, aminek főbázisa a Földközi-tengeren Valencia volt. A berber kalózok fenyegetése – amit eleinte az oszmánok támogattak – nagy bizonytalanságot eredményezett, ami az 1580-as évekig nem csökkent érdemben.^[13]

A berber kalóztámadásoknak is volt köszönhető, hogy 1609-ben száműzték a reconquista után keresztény hitre áttért muszlimokat, a moriszkókat és a zsidókat. Ez súlyos válságot eredményezett a város életében. A moriszkókat és zsidókat Észak-Afrikába száműzték, akik nagyrészt az Aragón Korona területén, különösképpen a Valenciai Királyság területén éltek, ez utóbbi helyen a népesség egyharmada közülük került ki. Aki nem vállalta a száműzetést az az inkvizícióval találta magát szembe. A száműzetéssel súlyos árat fizetett a város: parlagon maradtak szántóföldek, a helyi nemesség anyagi csődbe jutott, valamint a helyi pénzintézet, a Taula de canvi csődbe ment 1613-ban.^[14]

Az Aragón Korona törekedett arra, hogy kártalanítsa a nemességet, akik munkaerejük jelentős részét elvesztette. Ez a száműzetés generációkra gazdasági kárt okozott. Később a katalán forradalom alatt Valencia ürüggyel szolgált ahhoz hogy IV.Fülöp király sereggel és pénzzel fegyverkezzen fel, amivel újabb gazdasági csapásokat szenvedett el a város, hisz több helyről is érkeztek spanyol csapatoktól támadások.

Valencia Bourbonok vezetése alatt

A spanyol örökösödési háborúval a város elérte mélypontját: véget ért a politikai és jogi függetlensége a Valenciai Királyságnak. A spanyol örökösödési háború alatt Valencia VI. Károly révén Habsburg megszállás alá került. 1706. január 24-én Charles Mordaunt, Peterborough 3. grófjának vezetésével angol lovasság indult el Barcelonától délre és ostromolták Sagunt erődjét. A spanyol Bourbonokat rászedte csapatkivonásra.

16 hónapra angol megszállás alá került Valencia, számos ostromot hajtottak végre angolok a városban, hogy a Bourbonokat kiűzzék onnan. Az 1707-es Almansai csata a Bourbonok győzelmével ért véget. Ezt követően az angol csapatok elhagyták a várost, V. Fülöp elvette Valencia kiváltságait, büntetésképp amiért a valenciaiak VI. Károlyt támogatták. A Nueva Planta értelmében, eltörölték a helyi törvénykönyv Valencia Chartáját, és a kasztíliai Chartát vezették be. A Bourbonok fontos városokat égettek fel, tiltakozásképp Bourbonokat ábrázoló jelképeket fejjel lefelé akasztották ki. A Valenciai Királyság új fővárosának Orihuelát, egy kietlen helyen fekvő várost nevezték ki.

A király utasította a corteszt, hogy találkozzon Valencia alkirályával, Luis de Belluga bíborossal, aki ellenezte hogy Orihuela legyen az új politikai, gazdasági és vallási központja a Valenciai Királyságnak. Az elutasítás oka az volt, hogy Orihuela Murciától csak 30 km-re volt, ami egy másik jelentős alkirályság és egyházmegyei központ volt. Emellett gyűlölte Oirhuela városát, mert az örökösödési háború alatt rendszeresen megtámadták Valenciát. Így Fülöp elleni tiltakozásul lemondott az alkirályságról, a király végül megenyhült és Valenciát nevezte meg ismét fővárosnak.^[15]

A város intézményei kiüresedtek, Madrid utasításait végrehajtó alkirályok vezették a várost. A 18. században ismét felvirágzott Valencia, a selyem és porcelánkereskedelmének fellendülése miatt. Ehhez hozzájárult, hogy Toledo helyett Valencia lett Spanyol Királyság selyemközpontja. Ekkor épült a Palau de Justícia, III. Károly uralkodása alatt. A század jellemzője volt a felvilágosodás Európában, aminek valenciai képviselői Gregorio Mayans történész, nyelvész és Francisco Pérez Bayer filológus, jogász és író. Ők mind rendszeres levelezést folytattak a korabeli francia és német gondolkodókkal.^[16]

Modern kor

19. század

A napóleoni háborúk idején, 1812. január 9-én hosszas ostrom után elfoglalták a Suchet vezérlete alatt álló franciák.

1873-ban az Első Spanyol Köztársaság kikiáltása után kitört, a kantonális lázadás. Ennek lényege, hogy Valencia, Murcia és Andalúzia egy szövetségi köztársaságot szeretett volna Spanyolországon belül és nem egy olyan országot, ahol minden döntést a madridi központú cortesznek kell meghozni. Valencia polgársága ekkor a környező városokkal együtt létrehozta a Valenciai Szövetségi Kantont, amely 2 hétig létezett. Madrid válaszul Arsenio Martínez Campos ezredest küldte a seregével, hogy letörje a lázadást, és Valenciát intenzíven ostromolták. Augusztus 7-én megadta magát a város, 1874 decemberében XII. Alfonz lett a király. A Bourbon restauráció ellenére konzervatívokból és liberálisokból álló kormány alakult Valenciában. 1890-ben bevezették az általános választójogot a férfiaknak, miután a köztársaságpártiak Vicente Blasco Ibáñez vezetésével több szavazatra tettek szert.

A 19. század második felére a polgárság komoly fejlesztéseket hajtott végre a városban, a földtulajdonosok meggazdagodtak a narancstermesztés és a szőlőültetvények kiterjesztése miatt. A gazdasági fellendüléssel együtt újjáéledtek a helyi tradíciók és a valenciai nyelv, amit V. Fülöp uralma alatt jelentősen elnyomtak. 1870-ben a valenciai reneszánsz olyan művészeket tett ismertté, mint Teodor Llorente költő, Constantine Llombart pedig alapítója volt a Lo Rat Penat kulturális társaságot, amely a valenciai nyelvet és kultúrát népszerűsítik.

20. század

A spanyol polgárháború alatt a város mindvégig a köztársaságiak kezén volt. 1937-ben Franco katonái blokád alá vették.

Népessége

Valencia demográfiai fejlődése(1900–2005)

Valencia népességének növekedése ^[17]
Év	1787	1857	1877	1887	1900	1910	1920	1930	1940	1950
Lakosság	103 918	137 960	165 466	192 569	213 550	233 348	251 258	320 195	450 756	509 075
Év	1960	1970	1981	1991	1996	2001	2003	2004	2005	2006
Lakosság	505 066	653 690	751 734	777 427	738 441	750 476	782 846	790 754	797 291	805 304

Az elővárosi övezetével együtt 1,5 millió lakos van itt.^[forrás?]

Közigazgatás

Kerületei

Valencia kerületei

Valencia kerületei és azon belül negyedei a következők:

Ciutat Vella de València: la Seu, la Xerea, Barri del Carme, el Pilar, el Mercat, Sant Francesc.
L'Eixample de València: Russafa, el Pla del Remei, Gran Via
Extramurs: el Botànic, la Roqueta, la Petxina, Arrancapins
Campanar: Campanar, Tendetes, el Calvari, Sant Pau
La Saïdia: Marxalenes, Morvedre, Trinitat, Tormos, Sant Antoni
El Pla del Real: Exposició, Mestalla, Jaume Roig, Ciutat Universitària
L'Olivereta: Nou Moles, Soternes, Tres Forques, la Fontsanta, la Llum
Patraix: Patraix, Sant Isidre, Vara de Quart, Safranar, Favara
Jesús: Raiosa, Hort de Senabre, Creu Coberta, Sant Marcellí, Camí Reial
Quatre Carreres: Montolivet, En Corts, Malilla, la Font de Sant Lluís, Na Rovella, la Punta, Ciutat de les Arts i les Ciències
Poblats Marítims de València: el Grau de València, Cabanyal, la Malva-rosa, Beteró, Natzaret
Camins al Grau de València: Aiora, Albors, Creu del Grau, Camí Fondo, Penya-roja
Algirós: Illa Perduda, Ciutat Jardí, Amistat, Vega Baixa, la Carrasca
Benimaclet: Benimaclet, Camí de Vera
Rascanya: els Orriols, Torrefiel, Sant Llorenç
Benicalap: Benicalap, Ciutat Fallera

Külső kerületek:

Pobles del Nord: Benifaraig, Poble Nou, Carpesa, Cases de Bàrcena, Mauella, Massarrojos, Borbotó
Pobles de l'Oest: Benimàmet, Beniferri
Pobles del Sud: Forn d'Alcedo, Castellar-l'Oliveral, Pinedo, el Saler, el Palmar, el Perellonet, la Torre, Faitanar

Polgármesterei

A Plaza del Ayuntamiento

1927–1930 Carlos Sousa Álvarez de Toledo
1931–1931 Agustín Trigo Mezquita
1931–1932 Vicente Alfaro Moreno
1934–1936 Manuel Gisbert Rico
1936–1936 José Olmos Burgos
1936–1937 José Cano Coloma
1939–1943 Joaquín Manglano Cucaló de Montull
1943–1947 Juan Antonio Gómez Trénor
1947–1951 José Manglano Selva
1951–1955 Baltasar Rull Villar
1955–1958 Tomás Trénor Azcárraga
1958–1969 Adolfo Rincón de Arellano
1969–1973 Vicente López Rosat
1973–1976 Miguel Ramón Izquierdo
1976–1976 Antonio Soto Bisquert
1976–1979 Miguel Ramón Izquierdo
1979–1979 Fernando Martínez Castellanos – PSOE
1979–1988 Ricard Pérez Casado – PSOE
1988–1991 Clementina Ródenas Villena – PSOE
1991–2015 Rita Barberá – PP
2015– Joan Ribó i Canut – Compromís

Kultúra

A Selyembörze, a világörökség része

A katedrális tornya

Torres de Serranos

Oktatás

A városban található két egyetem:

Valencia Egyetem
Valenciai Műszaki Egyetem

Látnivalói

Művészetek Városa
A Selyembörze, a Világörökség része
Chapa-házak, jellegzetes modern lakóházak a 20. század elejéről

Múzeumok

Vicente Blasco Ibáñez Múzeum (Casa Museo Vicente Blasco Ibáñez)
Concha Piquer Múzeum (Casa Museo Concha Piquer)
José Benlliure Múzeum (Casa Museo José Benlliure)
Casa Museo Semana Santa Marinera
Galería del Tossal
Museo Casa de las Rocas
Rizsmúzeum (Museo del Arroz)
Szépművészeti Múzeum (Museo de Bellas Artes)
Természettudományi Múzeum (Museo de Ciencias Naturales)
Informatikai Múzeum (Museo de Informática)
Museo de la Asociación Valenciana de Arte y Tecnología Eléctrica, rövidítve: ARTTEL
A Katedrális múzeuma (Museo de la Catedral)
Városi Múzeum (Museo de la Ciudad)
Museo del Colegio Arte Mayor de la Seda
A XIX. század Múzeuma (Museo del Siglo XIX)
Fallero-múzeum
Orvostörténeti Múzeum (Museo de Historia de la Medicina)
Valencia Történeti Múzeuma (Museo de Historia de Valencia)
Hadtörténeti Múzeum (Museo Histórico Militar)
Városi Történeti Múzeum (Museo Histórico Municipal)
Museo Marítimo Joaquín Saludes
Museo Municipal de Ciencias Naturales
Museo Municipal del 'Trenet'
González Martí Nemzeti Kerámia Múzeum (Museo Nacional de Cerámica "González Martí")
Valenciai Természetrajzi Múzeum (Museo Valenciano de Historia Natural)
Museo Valenciano de la Ilustración y la Modernidad, rövidítve: MUVIM
Valencia Prehistorikus Múzeuma (Museo de Prehistoria de Valencia)