Wikipédia

Újraszületés (buddhizmus)

buddhista tanítás
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. április 19.

Az újraszületés, újjászületés vagy reinkarnáció a buddhizmusban egy tudomány, amely leírja, hogy a tudat (Pali: vidzsnyána)[1][2] vagy tudatfolyam (Pali: viññana-sotam,[3] szanszkrit: vijñāna-srotām, vijñāna-santāna, vagy citta-santāna) halálkor (vagy az "aggregátumok egymásba olvadásakor") hogyan válik az újbóli egyesülés egyik kiváltó okává. Az új személyben létrejövő tudat se nem azonos, se nem teljesen különböző, mint az elhunyté, azonban a kettő okozati kontinuumot vagy tudatfolyamot alkot.

A hagyományos buddhista kozmológiában az újraszületés történhet emberi, állati és egyéb formákban. Az újraszületés függ a korábbi életek karmájától (vagyis cselekedeteinktől szóban, tettben és gondolatban). A jó karmák üdvösebb, míg a rossz karmák kevésbé üdvös újraszületést eredményeznek. Ennek az alapvető oka az, hogy a tudat megragad a nemtudásban (páli: avijjā, aviddzsá; szanszkrit: अविद्या IAST: avidyā avidjá): a nemtudás és a létszomj kigyomlálása után nincs több újraszületés. A soha le nem szálló fénysugárhoz szokás hasonlítani azt, hogy ilyenkor mi szokott történni.[4]

Buddhista szakkifejezések és elmélet

szerkesztés

Egy életen át és több életen keresztül az empirikus, változó énünk nem csupán objektív módon hat az őt körülvevő külső világra, hanem létre is hozza (tudatosan és tudattalanul) a saját szubjektív világképét, amelyet azután valóságként él meg. A saját maga által létrehozott valóságban él különböző módokon. Egy bizonyos tudati szintre hangolva a dolgok egy adott csoportja érhető el számára - ez számára a világ. Ezen túl külön kiválogatja ezek közül a dolgok közül, hogy miket érzékelt, hogy azután kialakítsa a valóságnak egy eltorzult modelljét. Ebben a modellben az ÉN egy alapvető fontosságú kiindulási pont. A nirvána átélésekor viszont az összes ilyen modell leomlik.[5]

Történelmi háttér

szerkesztés

A történelmi Buddha olyan korban élt, amikor Indiát hatalmas filozófiai kreativitás jellemezte. Akkoriban az élet és halál természetéről rengeteg elképzelés keringett. Voltak köztük materialista elképzelések, miszerint nincs létezés, és megsemmisülünk a halál után. Mások ciklikus létezési formákban hittek, amely szerint megszületünk, meghalunk, majd újraszületünk determinista vagy fatalista módon - tehát a karmának nincs jelentősége. Mások "eternalisták" voltak, akik szerint van egy örök énünk vagy lelkünk. A lélek túléli a halált, és egy másik lényben újraszületik - attól függően, hogy milyen karmát örökölt. Ez a legutolsó vált a legnépszerűbbé (apró módosításokkal) a modern hinduizmusban.

 Bővebben: szamszára

A Buddha elképzelése más volt. Elképzelése megegyezett az általános nézettel, hogy egymást követik az életek nagyon hosszú időn át, amelyeket azonban kiegészített két lényeges gondolattal: nincs lélek, amely életről életre utazna (anatta), valamint minden összetett dolog ki van téve a szétesésnek, beleértve az emberi személyt és személyiséget (aniccsa) is. A Buddha életének történetét a korai szövegekben úgy mutatják be, hogy a megvilágosodása előtt nem utalnak az újraszületésre. Ezért néhányan arra következtetnek, hogy saját maga át is kellett, hogy élje azt.[6] Buddha koncepciója, a függő keletkezés 12 nidánája, részletesen leírja a karma, az újraszületés és az ok-okozatiság kapcsolatát.

Elképzelések az újraszületésről

szerkesztés

Természetfeletti szintek, béklyók és újraszületések
(a Szutta-pitaka szerint[7])

a szint
"gyümölcse"[8]

hátrahagyott
béklyók

újraszületés(ek)
a szenvedések végéig

folyamba-lépő

1. énkép
2. kétség
3. szertartási kötelékek

alacsonyabb
szintű
béklyók

legfeljebb hétszeri újraszületés
emberként vagy valamelyik mennyországban

egyszer-visszatérő[9]

csak egyszer
emberként

nem-visszatérő

4. érzéki vágyak
5. rossz- akarat

csak egyszer
egy tiszta birodalomban

arahant

6. anyagi újraszületés sóvárgás
7. anyag-nélküli újraszületés sóvárgás
8. önteltség
9. nyughatatlanság
10. tévelygés

magasabb
szintű
béklyók

semennyi

Forrás: Nanamoli Bhikkhu és Bodhi (2001), A Közepes gyűjtemény, 41-43. o.

A korai buddhista szövegekben sok utalást találni az újraszületésre. Ezek a legfontosabbak: Mahákammavibhanga-szutta (MN 136); Upali-szutta (MN 56); Kukkuravatika-szutta (MN 57); Mólijaszivaka-szutta (SN 36.21); Szankha-szutta (SN 42.8).

Úgy tartják, hogy a kialakuló tudat (páli: szamvattanika vinnyana, Maddzshima-nikája .1.256)[2][10] vagy "tudatfolyam" (páli: vinnyana szotam, Dígha-nikája 3.105)[11] születik újjá. A korai buddhista szövegek egyértelműen leírják, hogy nincs örök tudat, amely életről életre vándorolna.[12] A rögzítettség nélküli én hiánya nem jelenti azt, hogy ne lenne folytonosság. Ugyanúgy, ahogy a gyertya lángja átkerül egy másik gyertyára, függő kapcsolat van az egymást követő életek között is. Viszont se nem azonosak, se nem teljesen különbözőek.

Bár az összes buddhista hagyomány elfogadja az újraszületést, mégsem egységes arról az elképzelés, hogy a halál pillanata után hogyan követik egymást az események. A középkori páli tudós, Buddhagósza az újrakötés tudatosságának nevezte azt a tudatot, ami a feltételét alkotja egy új születésnek (patiszandhi). A théraváda buddhizmus tantételei alapján az újraszületés azonnali, míg a tibeti iskolákban létezik a bardo (köztes lét) fogalma, amely akár 49 napig is tarthat. Tibetben ez egy külön tudományhoz vezetett, a halál és újraszületés 'tudományához'. Ennek nagy része megtalálható a Tibeti halottaskönyvben (Bardo tödol).

A théraváda buddhizmus általánosan nem fogadja el a köztes állapotot, még akkor sem, ha néhány korai buddhista szöveg ezt alátámasztja.[13][14] Erről az állapotról semmilyen tanítás nem maradt fent korai iskolák nikájáiban. Csak homályos utalások szerepelnek, amelyeket többféleképpen lehet értelmezni. A több ezer szutta között egy sem nyújt instrukciókat, miképp lehetne az újraszületést befolyásolni egy köztes állapotban. Mindössze egy tucatnyi bekezdés említ valamiféle köztes időt halál és születés között. Néhány bekezdés megemlíti, hogy ebben a köztes állapotban meg lehet világosodni,[15] de semmit nem ír arról, miképp.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ "Post-Classical Developments in the Concepts of Karma and Rebirth in Theravada Buddhism." by Bruce Matthews. in Karma and Rebirth: Post-Classical Developments State Univ of New York Press: 1986 ISBN 0-87395-990-6 pg 125
  2. ↑ a b Collins, Steven. Selfless persons: imagery and thought in Theravāda Buddhism Cambridge University Press, 1990. ISBN 0-521-39726-X pg 215[1]
  3. ↑ "Post-Classical Developments in the Concepts of Karma and Rebirth in Theravada Buddhism. by Bruce Matthews. in Karma and Rebirth: Post-Classical Developments State Univ of New York Press: 1986 ISBN 0-87395-990-6 pg 125
  4. ↑ Thanissaro Bhikkhu, [2].
  5. ↑ Peter Harvey, The Selfless Mind. Curzon Press 1995, page 247.
  6. ↑ Arvind Sharma's review of Hajime Nakamura's A History of Early Vedanta Philosophy, Philosophy East and West, Vol. 37, No. 3 (Jul., 1987), page 330.
  7. ↑ Lásd, például, "Példázat a kígyóról" (MN 22), ahol Buddha azt mondja:

    '... mindazok a szerzetesek, akik a szentséget elérték, az indulatokat legyőzték, célba jutottak, cselekvésüket bevégezték, terhüket letették, az üdvöt elnyerték, a létezés kényszerétől megszabadultak és a megváltás birtokosaivá lettek, azok többé nem térnek vissza a lét forgatagába. [...].... Azok a szerzetesek pedig, akik e Dharmát követve maguk mögött hagyták az öt lefelé húzó béklyót, ők már csakis csodás módon, égi világokban létesülnek, ott érik el az ellobbanást, abból a világból egyikük sem tér vissza. ... Azok a szerzetesek, akik e Dharmát követve három béklyót hagytak maguk mögött, és legyengítették a szenvedélyt, a haragot és a tompaságot, ők az egyszervisszatérők: már csak egyszer térnek vissza ebbe a világba, és akkor vetnek véget a szenvedésnek.' MN 22 Alagaddūpama Sutta - 1. A kobra-hasonlat, fordította: A páli fordító csoport - olvasva: 2015.02.04.
  8. ↑ A "gyümölcs" (páli: phala) az "ösvényen" (magga) való elérési szint.
  9. ↑ Mind a folyamba-lépő és az egyszer-visszatérő hátrahagyta az első három béklyót, azonban az utóbbi szintén megszabadult a vágytól, az utálattól és a tévelygéstől, emiatt már csak egyszer születik újra.
  10. ↑ "Post-Classical Developments in the Concepts of Karma and Rebirth in Theravada Buddhism." by Bruce Matthews. in Karma and Rebirth: Post-Classical Developments State Univ of New York Press: 1986 ISBN 0-87395-990-6 pg 125 [3]
  11. ↑ "Post-Classical Developments in the Concepts of Karma and Rebirth in Theravada Buddhism. by Bruce Matthews. in Karma and Rebirth: Post-Classical Developments State Univ of New York Press: 1986 ISBN 0-87395-990-6 pg 125 [4]
  12. ↑ For an explicit rejection of this view in the early texts see David J. Kalupahana, Causality--the central philosophy of Buddhism. University Press of Hawaii, 1975, page 119.
  13. ↑ Macmillan Encyclopedia of Buddhism. Vol. 1, p. 377
  14. ↑ The Connected Discourses of the Buddha. A Translation of the Samyutta Nikaya, Bhikkhu Bodhi, Translator. Wisdom Publications. Sutta 44.9
  15. ↑ Szamjutta-nikája 46.3

Források

szerkesztés
  • Steven Collins, Selfless Persons: Imagery and Thought in Theravada Buddhism, Cambridge, 1982. ISBN 0-521-39726-X
  • Peter Harvey, The Selfless Mind: Personality, Consciousness and Nirvana in Early Buddhism, Curzon, 1995. ISBN 0-7007-0338-1
  • Geshe Kelsang Gyatso, Living Meaningfully, Dying Joyfully: The Profound Practice of Transference of Consciousness, Tharpa, 1999. ISBN 81-7822-058-X
  • Glenn H. Mullin, Death and Dying: The Tibetan Tradition, Arkana, 1986. ISBN 0-14-019013-9.
  • Mullin, Glenn, H. (1998). Living in the Face of Death: The Tibetan Tradition. 2008 reprint: Snow Lion Publications, Ithica, New York. ISBN 978-1-55939-310-2.
  • Vicki MacKenzie, Reborn in the West, HarperCollins, 1997. ISBN 0-7225-3443-4
  • Tom Shroder, Old Souls: Scientific Search for Proof of Past Lives, Simon and Schuster, 2001. ISBN 0-684-85193-8
  • Francis Story, Rebirth as Doctrine and Experience: Essays and Case Studies, Buddhist Publication Society, 1975. ISBN 955-24-0176-3
  • Robert A.F. Thurman (trans.), The Tibetan Book of the Dead: Liberation Through Understanding in the Between, HarperCollins, 1998. ISBN 1-85538-412-4
  • Martin Willson, Rebirth and the Western Buddhist, Wisdom Publications, 1987. ISBN 0-86171-215-3
  • Nagapriya, Exploring Karma and Rebirth, Windhorse Publications, Birmingham 2004. ISBN 1-899579-61-3

További információk

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Újraszületés_(buddhizmus)&oldid=26037569”