László Cs. Szabó

Honorigoj
Honorigoj	(1990) Kossuth-premio; (1936) Baumgarten Prize (en) ; vd

**László Cs. Szabó**
László Cs. Szabó
Persona informo
Naskiĝo	11-an de novembro 1905; en Budapeŝto
Morto	27-an de septembro 1984 (78-jaraĝa); en Budapeŝto
Lingvoj	hungara vd
Ŝtataneco	Hungario vd
Profesio
Okupo	verkisto ; kritikisto ; eseisto ; literaturkritikisto vd
Laborkampo	Literaturo kaj literatura kritiko vd
Honorigoj
Honorigoj	(1990) Kossuth-premio; (1936) Baumgarten Prize (en) ; vd
vd	Fonto: Vikidatumoj
	v • d • r

CS. SZABÓ László László Szabó, Cs. (ĉe. sabo:) Csekefalvi estis hungara verkisto, eseisto, poeto naskita en Budapeŝto la 11-an de novembro 1905 kaj mortinta samloke la 28-an de septembro 1984.

Biografio

Cs. Szabó devenas en patra branĉo el sikula, en patrina branĉo el saksa familioj. Sian infanaĝon li pasigis en Koloĵvaro. Liaj memoroj tiamaj restis fortaj dum la tuta vivo lia. Lia familio translokiĝis Budapeŝton post la Pactraktato de Trianon. Tie li studis en la reformita gimnazio kaj en la ekonomia universitato. En 1925/26 li estis stipendiulo en Parizo. Li doktoriĝis en 1931 pri ekonomihistorio. Inter 1935 kaj 1944 li estis la gvidanto de literatura sekcio de Hungara Radio. Post la germana okupiĝo en 1944 li abdikis kaj en Balatonföldvár, poste en Buda sin kaŝis. Depost 1945 li gvidis la katedron de arthistorio en Belarta Altlernejo. En 1946/47 li faris pli longan vojaĝon en Okcident-Eŭropo. En la fino de 1948 li vojaĝis Italujon kaj ne plu revenis. Komence li vivis en Romo kaj Florenco, poste en 1951 li loksidiĝis en Londono, kaj laboris kiel kunlaboranto de la hungara sekcio de BBC.

Ĉefaj verkoj

Franklin Delano Roosevelt [1], 1935;
Hét nap Párizsban, útikönyv [1936];
Apai örökség, elb. [1936];
Egy gondolat bánt engemet, elb., 1936;
Kárpát kebelében, útirajz, 1936;
Doveri átkelés [1937];
Levelek a száműzetésből, tan. [1937];
Magyar néző, napló [1939];
Fegyveres Európa, útinapló [1939];
Erdélyben [1940];
A kígyó, elb. [1941];
Három költő, ant. [1942];
Haza és nagyvilág, tan., 1942;
Szerelem, elb., 1944;
Két part, karcolatok, 1946;
Magyar versek Aranytól napjainkig, ant., szerk., Róma, 1953;
Irgalom, elb., Róma, 1955;
Téli utazás. Útleírás, Salzburg-Bécs-Párizs, 1955. december 23.-1956. január 16., München, 1956;
Félszáz ének és egy játék, v., München, 1959;
Az utolsó éjszaka, hangjáték, London, 1959;
Halfejű pásztorbot, hajónapló, London, 1960;[2]
Ország és irodalom, tan., Brüsszel, 1963;
A nyomozás, útirajzok, elb., Oslo-Bécs, 1966;
Véres drágakő, tan., Róma, 1967;
Hunok nyugaton, esszék, München, 1968;
Római muzsika, naplók, esszék, München, 1970 [Bp., 1988];
Száz arany esztendő. 1760-1860.
Az angol romantikus és praeraffaelita festészet, négy rádió-előadás, London, 1972;
Egy nép s a költészete, tan., 1972;[3]
Petőfiék, tan., München, 1973;[4]
"A természet én vagyok", tan., München, 1974;
Pokoltornác, prózaversek, London, 1974;
A gyanútlanok, hangjátékok és elb., Bern, 1976;
Két tükör közt, beszélgetések, Bázel, 1977;
Vérző fantomok, elb., München, 1979;
Hűlő árnyékban, önéletrajzi írások, Bern, 1982;
Alkalom, esszék, 1982;
Közel s távol, összegy. elb., 1983;
Őrzők, esszék, 1985;
A görögökről, esszék, 1986;[5]
A kígyó, vál. elb., 1986;
Shakespeare, esszék, 1987;
Három költő, esszé, 1990;[6]
Kárpát kebelében. Szellemi utazás, 1994;
Hunok Nyugaton [ĝemelportreto pri Gyula Illyés kaj ~], 1994;[7]
A tág haza, v., 1995.