világűr

Hungarian

Etymology

világ (“world”) +‎ űr (“space”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvilaːɡyːr]
• Hyphenation: vi‧lág‧űr
• Rhymes: -yːr

Noun

világűr (plural világűrök)

1. (astronomy) outer space, space

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	világűr	világűrök
accusative	világűrt	világűröket
dative	világűrnek	világűröknek
instrumental	világűrrel	világűrökkel
causal-final	világűrért	világűrökért
translative	világűrré	világűrökké
terminative	világűrig	világűrökig
essive-formal	világűrként	világűrökként
essive-modal	—	—
inessive	világűrben	világűrökben
superessive	világűrön	világűrökön
adessive	világűrnél	világűröknél
illative	világűrbe	világűrökbe
sublative	világűrre	világűrökre
allative	világűrhöz	világűrökhöz
elative	világűrből	világűrökből
delative	világűrről	világűrökről
ablative	világűrtől	világűröktől
non-attributive possessive - singular	világűré	világűröké
non-attributive possessive - plural	világűréi	világűrökéi

Possessive forms of világűr
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	világűröm	világűrjeim
2nd person sing.	világűröd	világűrjeid
3rd person sing.	világűrje	világűrjei
1st person plural	világűrünk	világűrjeink
2nd person plural	világűrötök	világűrjeitek
3rd person plural	világűrjük	világűrjeik

Synonyms

• űr

Further reading

• világűr in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN