udvaronc

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

udvar +‎ -onc

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈudvɒront͡s]
  • Hyphenation: ud‧va‧ronc
  • Rhymes: -ont͡s

Noun

[edit]

udvaronc (plural udvaroncok)

  1. courtier (attendant at a royal court)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative udvaronc udvaroncok
accusative udvaroncot udvaroncokat
dative udvaroncnak udvaroncoknak
instrumental udvaronccal udvaroncokkal
causal-final udvaroncért udvaroncokért
translative udvaronccá udvaroncokká
terminative udvaroncig udvaroncokig
essive-formal udvaroncként udvaroncokként
essive-modal
inessive udvaroncban udvaroncokban
superessive udvaroncon udvaroncokon
adessive udvaroncnál udvaroncoknál
illative udvaroncba udvaroncokba
sublative udvaroncra udvaroncokra
allative udvaronchoz udvaroncokhoz
elative udvaroncból udvaroncokból
delative udvaroncról udvaroncokról
ablative udvaronctól udvaroncoktól
non-attributive
possessive - singular
udvaroncé udvaroncoké
non-attributive
possessive - plural
udvaroncéi udvaroncokéi
Possessive forms of udvaronc
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. udvaroncom udvaroncaim
2nd person sing. udvaroncod udvaroncaid
3rd person sing. udvaronca udvaroncai
1st person plural udvaroncunk udvaroncaink
2nd person plural udvaroncotok udvaroncaitok
3rd person plural udvaroncuk udvaroncaik

Further reading

[edit]
  • udvaronc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN