Jump to content

recsegés

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

recseg +‎ -és

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈrɛt͡ʃɛɡeːʃ]
  • Hyphenation: re‧cse‧gés

Noun

[edit]

recsegés (countable and uncountable, plural recsegések)

  1. verbal noun of recseg: creak (the sound produced by anything that creaks; a creaking)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative recsegés recsegések
accusative recsegést recsegéseket
dative recsegésnek recsegéseknek
instrumental recsegéssel recsegésekkel
causal-final recsegésért recsegésekért
translative recsegéssé recsegésekké
terminative recsegésig recsegésekig
essive-formal recsegésként recsegésekként
essive-modal
inessive recsegésben recsegésekben
superessive recsegésen recsegéseken
adessive recsegésnél recsegéseknél
illative recsegésbe recsegésekbe
sublative recsegésre recsegésekre
allative recsegéshez recsegésekhez
elative recsegésből recsegésekből
delative recsegésről recsegésekről
ablative recsegéstől recsegésektől
non-attributive
possessive - singular
recsegésé recsegéseké
non-attributive
possessive - plural
recsegéséi recsegésekéi
Possessive forms of recsegés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. recsegésem recsegéseim
2nd person sing. recsegésed recsegéseid
3rd person sing. recsegése recsegései
1st person plural recsegésünk recsegéseink
2nd person plural recsegésetek recsegéseitek
3rd person plural recsegésük recsegéseik