osztalék

Hungarian

Etymology

First attested in 1785. From oszt (“to divide”) +‎ -alék (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈostɒleːk]
• Hyphenation: osz‧ta‧lék
• Rhymes: -eːk

Noun

osztalék (plural osztalékok)

1. dividend

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	osztalék	osztalékok
accusative	osztalékot	osztalékokat
dative	osztaléknak	osztalékoknak
instrumental	osztalékkal	osztalékokkal
causal-final	osztalékért	osztalékokért
translative	osztalékká	osztalékokká
terminative	osztalékig	osztalékokig
essive-formal	osztalékként	osztalékokként
essive-modal	osztalékul	—
inessive	osztalékban	osztalékokban
superessive	osztalékon	osztalékokon
adessive	osztaléknál	osztalékoknál
illative	osztalékba	osztalékokba
sublative	osztalékra	osztalékokra
allative	osztalékhoz	osztalékokhoz
elative	osztalékból	osztalékokból
delative	osztalékról	osztalékokról
ablative	osztaléktól	osztalékoktól
non-attributive possessive - singular	osztaléké	osztalékoké
non-attributive possessive - plural	osztalékéi	osztalékokéi

Possessive forms of osztalék
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	osztalékom	osztalékaim
2nd person sing.	osztalékod	osztalékaid
3rd person sing.	osztaléka	osztalékai
1st person plural	osztalékunk	osztalékaink
2nd person plural	osztalékotok	osztalékaitok
3rd person plural	osztalékuk	osztalékaik

Derived terms

• osztalékos
• osztalékú

 

Further reading

• osztalék in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN