nagypéntek

Hungarian

Etymology

nagy (“big, great”) +‎ péntek (“Friday”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈnɒcpeːntɛk]
• Hyphenation: nagy‧pén‧tek

Noun

nagypéntek (plural nagypéntekek)

1. Good Friday

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	nagypéntek	nagypéntekek
accusative	nagypénteket	nagypéntekeket
dative	nagypénteknek	nagypéntekeknek
instrumental	nagypéntekkel	nagypéntekekkel
causal-final	nagypéntekért	nagypéntekekért
translative	nagypéntekké	nagypéntekekké
terminative	nagypéntekig	nagypéntekekig
essive-formal	nagypéntekként	nagypéntekekként
essive-modal	—	—
inessive	nagypéntekben	nagypéntekekben
superessive	nagypénteken	nagypéntekeken
adessive	nagypénteknél	nagypéntekeknél
illative	nagypéntekbe	nagypéntekekbe
sublative	nagypéntekre	nagypéntekekre
allative	nagypéntekhez	nagypéntekekhez
elative	nagypéntekből	nagypéntekekből
delative	nagypéntekről	nagypéntekekről
ablative	nagypéntektől	nagypéntekektől
non-attributive possessive - singular	nagypénteké	nagypéntekeké
non-attributive possessive - plural	nagypéntekéi	nagypéntekekéi

Possessive forms of nagypéntek
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nagypéntekem	nagypéntekeim
2nd person sing.	nagypénteked	nagypéntekeid
3rd person sing.	nagypénteke	nagypéntekei
1st person plural	nagypéntekünk	nagypéntekeink
2nd person plural	nagypénteketek	nagypéntekeitek
3rd person plural	nagypéntekük	nagypéntekeik

Derived terms

• nagypénteki

 

Further reading

• nagypéntek in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN