lejtő

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

lejt +‎

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈlɛjtøː]
  • Hyphenation: lej‧tő
  • Rhymes: -tøː

Participle

[edit]

lejtő

  1. present participle of lejt

Noun

[edit]

lejtő (plural lejtők)

  1. slope
    Synonym: (same thing from the opposite point of view) emelkedő

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative lejtő lejtők
accusative lejtőt lejtőket
dative lejtőnek lejtőknek
instrumental lejtővel lejtőkkel
causal-final lejtőért lejtőkért
translative lejtővé lejtőkké
terminative lejtőig lejtőkig
essive-formal lejtőként lejtőkként
essive-modal
inessive lejtőben lejtőkben
superessive lejtőn lejtőkön
adessive lejtőnél lejtőknél
illative lejtőbe lejtőkbe
sublative lejtőre lejtőkre
allative lejtőhöz lejtőkhöz
elative lejtőből lejtőkből
delative lejtőről lejtőkről
ablative lejtőtől lejtőktől
non-attributive
possessive - singular
lejtőé lejtőké
non-attributive
possessive - plural
lejtőéi lejtőkéi
Possessive forms of lejtő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lejtőm lejtőim
2nd person sing. lejtőd lejtőid
3rd person sing. lejtője lejtői
1st person plural lejtőnk lejtőink
2nd person plural lejtőtök lejtőitek
3rd person plural lejtőjük lejtőik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • lejtő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN