kivonulás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kivonul +‎ -ás

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkivonulaːʃ]
  • Hyphenation: ki‧vo‧nu‧lás

Noun

[edit]

kivonulás (plural kivonulások)

  1. exodus

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kivonulás kivonulások
accusative kivonulást kivonulásokat
dative kivonulásnak kivonulásoknak
instrumental kivonulással kivonulásokkal
causal-final kivonulásért kivonulásokért
translative kivonulássá kivonulásokká
terminative kivonulásig kivonulásokig
essive-formal kivonulásként kivonulásokként
essive-modal
inessive kivonulásban kivonulásokban
superessive kivonuláson kivonulásokon
adessive kivonulásnál kivonulásoknál
illative kivonulásba kivonulásokba
sublative kivonulásra kivonulásokra
allative kivonuláshoz kivonulásokhoz
elative kivonulásból kivonulásokból
delative kivonulásról kivonulásokról
ablative kivonulástól kivonulásoktól
non-attributive
possessive - singular
kivonulásé kivonulásoké
non-attributive
possessive - plural
kivonuláséi kivonulásokéi
Possessive forms of kivonulás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kivonulásom kivonulásaim
2nd person sing. kivonulásod kivonulásaid
3rd person sing. kivonulása kivonulásai
1st person plural kivonulásunk kivonulásaink
2nd person plural kivonulásotok kivonulásaitok
3rd person plural kivonulásuk kivonulásaik