katasztrófa

Hungarian

Etymology

From German Katastrophe, from Latin catastropha, from Ancient Greek καταστροφή (katastrophḗ, “overturning”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒtɒstroːfɒ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ka‧taszt‧ró‧fa
• Rhymes: -fɒ

Noun

katasztrófa (plural katasztrófák)

1. catastrophe, disaster

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	katasztrófa	katasztrófák
accusative	katasztrófát	katasztrófákat
dative	katasztrófának	katasztrófáknak
instrumental	katasztrófával	katasztrófákkal
causal-final	katasztrófáért	katasztrófákért
translative	katasztrófává	katasztrófákká
terminative	katasztrófáig	katasztrófákig
essive-formal	katasztrófaként	katasztrófákként
essive-modal	—	—
inessive	katasztrófában	katasztrófákban
superessive	katasztrófán	katasztrófákon
adessive	katasztrófánál	katasztrófáknál
illative	katasztrófába	katasztrófákba
sublative	katasztrófára	katasztrófákra
allative	katasztrófához	katasztrófákhoz
elative	katasztrófából	katasztrófákból
delative	katasztrófáról	katasztrófákról
ablative	katasztrófától	katasztrófáktól
non-attributive possessive - singular	katasztrófáé	katasztrófáké
non-attributive possessive - plural	katasztrófáéi	katasztrófákéi

Possessive forms of katasztrófa
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	katasztrófám	katasztrófáim
2nd person sing.	katasztrófád	katasztrófáid
3rd person sing.	katasztrófája	katasztrófái
1st person plural	katasztrófánk	katasztrófáink
2nd person plural	katasztrófátok	katasztrófáitok
3rd person plural	katasztrófájuk	katasztrófáik

Derived terms

Expressions

• természeti katasztrófa

 

Related terms

• aposztróf
• katasztrofális
• strófa

 

Further reading

• katasztrófa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN