kötelék

See also: kötelek

Hungarian

Etymology

First attested in 1416. From köt (“to bind”) +‎ -elék (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøtɛleːk]
• Hyphenation: kö‧te‧lék
• Rhymes: -eːk

Noun

kötelék (plural kötelékek)

1. bonds, band, cord, ligature (a physical connection which binds)
2. (literary) bond, bonding, tie (an emotional, spiritual or familial link, connection or union; that which holds two or more people together)

   Synonyms: kapcsolódás, kötődés

   Hypernyms: kapcsolat, viszony

3. (formal, with the possessive suffix -e and the case suffix -ben/-be/-ből) affiliation, attachment to an institution or organization (e.g. the military)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kötelék	kötelékek
accusative	köteléket	kötelékeket
dative	köteléknek	kötelékeknek
instrumental	kötelékkel	kötelékekkel
causal-final	kötelékért	kötelékekért
translative	kötelékké	kötelékekké
terminative	kötelékig	kötelékekig
essive-formal	kötelékként	kötelékekként
essive-modal	kötelékül	—
inessive	kötelékben	kötelékekben
superessive	köteléken	kötelékeken
adessive	köteléknél	kötelékeknél
illative	kötelékbe	kötelékekbe
sublative	kötelékre	kötelékekre
allative	kötelékhez	kötelékekhez
elative	kötelékből	kötelékekből
delative	kötelékről	kötelékekről
ablative	köteléktől	kötelékektől
non-attributive possessive - singular	köteléké	kötelékeké
non-attributive possessive - plural	kötelékéi	kötelékekéi

Possessive forms of kötelék
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kötelékem	kötelékeim
2nd person sing.	köteléked	kötelékeid
3rd person sing.	köteléke	kötelékei
1st person plural	kötelékünk	kötelékeink
2nd person plural	köteléketek	kötelékeitek
3rd person plural	kötelékük	kötelékeik

Further reading

• kötelék in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN