elévülés

Hungarian

Etymology

elévül (“to lapse”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛleːvyleːʃ]
• Hyphenation: el‧évü‧lés

Noun

elévülés (usually uncountable, plural elévülések)

1. verbal noun of elévül
2. (law) statute of limitations, limitation (a time period after which some legal action may no longer be brought)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	elévülés	elévülések
accusative	elévülést	elévüléseket
dative	elévülésnek	elévüléseknek
instrumental	elévüléssel	elévülésekkel
causal-final	elévülésért	elévülésekért
translative	elévüléssé	elévülésekké
terminative	elévülésig	elévülésekig
essive-formal	elévülésként	elévülésekként
essive-modal	—	—
inessive	elévülésben	elévülésekben
superessive	elévülésen	elévüléseken
adessive	elévülésnél	elévüléseknél
illative	elévülésbe	elévülésekbe
sublative	elévülésre	elévülésekre
allative	elévüléshez	elévülésekhez
elative	elévülésből	elévülésekből
delative	elévülésről	elévülésekről
ablative	elévüléstől	elévülésektől
non-attributive possessive - singular	elévülésé	elévüléseké
non-attributive possessive - plural	elévüléséi	elévülésekéi

Possessive forms of elévülés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	elévülésem	elévüléseim
2nd person sing.	elévülésed	elévüléseid
3rd person sing.	elévülése	elévülései
1st person plural	elévülésünk	elévüléseink
2nd person plural	elévülésetek	elévüléseitek
3rd person plural	elévülésük	elévüléseik

Derived terms

• elévülési
• elévülésű

 

Further reading

• elévülés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• elévülés in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).