Hungarian

edit

Etymology

edit

From the tal- stem of the verb talál (to find) +‎ -ány (noun-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈtɒlaːɲ]
  • Hyphenation: ta‧lány
  • Rhymes: -aːɲ

Noun

edit

talány (plural talányok)

  1. (literary) mystery (something unexplainable)
    Synonym: rejtély
  2. (archaic) enigma, puzzle

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative talány talányok
accusative talányt talányokat
dative talánynak talányoknak
instrumental talánnyal talányokkal
causal-final talányért talányokért
translative talánnyá talányokká
terminative talányig talányokig
essive-formal talányként talányokként
essive-modal
inessive talányban talányokban
superessive talányon talányokon
adessive talánynál talányoknál
illative talányba talányokba
sublative talányra talányokra
allative talányhoz talányokhoz
elative talányból talányokból
delative talányról talányokról
ablative talánytól talányoktól
non-attributive
possessive - singular
talányé talányoké
non-attributive
possessive - plural
talányéi talányokéi
Possessive forms of talány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. talányom talányaim
2nd person sing. talányod talányaid
3rd person sing. talánya talányai
1st person plural talányunk talányaink
2nd person plural talányotok talányaitok
3rd person plural talányuk talányaik

Derived terms

edit
Expressions

References

edit
  1. ^ talány in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • talány in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN