sporthír

Hungarian

sport (“sport”) +‎ hír (“news”)

sporthír (plural sporthírek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	sporthír	sporthírek
accusative	sporthírt	sporthíreket
dative	sporthírnek	sporthíreknek
instrumental	sporthírrel	sporthírekkel
causal-final	sporthírért	sporthírekért
translative	sporthírré	sporthírekké
terminative	sporthírig	sporthírekig
essive-formal	sporthírként	sporthírekként
essive-modal	—	—
inessive	sporthírben	sporthírekben
superessive	sporthíren	sporthíreken
adessive	sporthírnél	sporthíreknél
illative	sporthírbe	sporthírekbe
sublative	sporthírre	sporthírekre
allative	sporthírhez	sporthírekhez
elative	sporthírből	sporthírekből
delative	sporthírről	sporthírekről
ablative	sporthírtől	sporthírektől
non-attributive possessive - singular	sporthíré	sporthíreké
non-attributive possessive - plural	sporthíréi	sporthírekéi

Possessive forms of sporthír
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	sporthírem	sporthíreim
2nd person sing.	sporthíred	sporthíreid
3rd person sing.	sporthíre	sporthírei
1st person plural	sporthírünk	sporthíreink
2nd person plural	sporthíretek	sporthíreitek
3rd person plural	sporthírük	sporthíreik