minő

See also: mino, Mino, minó, minò, and Miño

Hungarian

Etymology

Shortened from the interrogative pronoun minemű (“what kind of”), from mi + nemű.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈminøː]
• Hyphenation: mi‧nő
• Rhymes: -nøː

Pronoun

minő

1. (interrogative, archaic, poetic) what? what kind of?

   Synonyms: micsoda, miféle, milyen

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	minő	minők
accusative	minőt	minőket
dative	minőnek	minőknek
instrumental	minővel	minőkkel
causal-final	minőért	minőkért
translative	minővé	minőkké
terminative	minőig	minőkig
essive-formal	minőként	minőkként
essive-modal	—	—
inessive	minőben	minőkben
superessive	minőn	minőkön
adessive	minőnél	minőknél
illative	minőbe	minőkbe
sublative	minőre	minőkre
allative	minőhöz	minőkhöz
elative	minőből	minőkből
delative	minőről	minőkről
ablative	minőtől	minőktől
non-attributive possessive - singular	minőé	minőké
non-attributive possessive - plural	minőéi	minőkéi

Derived terms

• minőség
• minősít
• minősül

 

Further reading

• minő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN