lárva

See also: larva and larvă

Hungarian

Etymology

From Latin larva (“ghost, mask”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈlaːrvɒ]
• Hyphenation: lár‧va
• Rhymes: -vɒ

Noun

lárva (plural lárvák)

1. (obsolete) mask
2. (zoology) larva, grub
3. (zoology) nymph

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	lárva	lárvák
accusative	lárvát	lárvákat
dative	lárvának	lárváknak
instrumental	lárvával	lárvákkal
causal-final	lárváért	lárvákért
translative	lárvává	lárvákká
terminative	lárváig	lárvákig
essive-formal	lárvaként	lárvákként
essive-modal	—	—
inessive	lárvában	lárvákban
superessive	lárván	lárvákon
adessive	lárvánál	lárváknál
illative	lárvába	lárvákba
sublative	lárvára	lárvákra
allative	lárvához	lárvákhoz
elative	lárvából	lárvákból
delative	lárváról	lárvákról
ablative	lárvától	lárváktól
non-attributive possessive - singular	lárváé	lárváké
non-attributive possessive - plural	lárváéi	lárvákéi

Possessive forms of lárva
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	lárvám	lárváim
2nd person sing.	lárvád	lárváid
3rd person sing.	lárvája	lárvái
1st person plural	lárvánk	lárváink
2nd person plural	lárvátok	lárváitok
3rd person plural	lárvájuk	lárváik

Derived terms

• lárvácska
• lárvás
• lárvátlan

 

Further reading

• lárva in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN