(eBook PDF) Introduction to Solid Modeling Using

SolidWorks 2017 13th pdf download

https://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-introduction-to-solid-
modeling-using-solidworks-2017-13th/

Download more ebook from https://ebooksecure.com

We believe these products will be a great fit for you. Click
the link to download now, or visit ebooksecure.com
to discover even more!

Introduction to Solid Modeling Using SOLIDWORKS 2022 -

eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/introduction-to-solid-modeling-
using-solidworks-2022-ebook-pdf-2/

(eBook PDF) Introduction to Solid Modeling Using

SOLIDWORKS 2020 16th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-introduction-to-solid-
modeling-using-solidworks-2020-16th-edition/

Introduction to Solid Modeling Using Solidworks 2022

18th Edition William E. Howard - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/introduction-to-solid-modeling-
using-solidworks-2022-ebook-pdf/

(eBook PDF) Engineering Design with SOLIDWORKS 2017 by

David Planchard

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-engineering-design-with-
solidworks-2017-by-david-planchard/
(eBook PDF) Introduction to Programming Using Python An
1

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-introduction-to-
programming-using-python-an-1/

(eBook PDF) Introduction to Programming Using Visual

Basic 10th Edition

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-introduction-to-
programming-using-visual-basic-10th-edition/

(eBook PDF) Using Sage 300 ERP 2017 by Chris Heaney

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-using-
sage-300-erp-2017-by-chris-heaney/

(eBook PDF) Using Sage 50 Accounting 2017 by Mary

Purbhoo

http://ebooksecure.com/product/ebook-pdf-using-
sage-50-accounting-2017-by-mary-purbhoo/

Cardiology-An Integrated Approach (Human Organ Systems)

(Dec 29, 2017)_(007179154X)_(McGraw-Hill) 1st Edition
Elmoselhi - eBook PDF

https://ebooksecure.com/download/cardiology-an-integrated-
approach-human-organ-systems-dec-29-2017_007179154x_mcgraw-hill-
ebook-pdf/
 SPecIAl
FeAtureS
deSIGn Intent Future Study
Planning the Model 18 Dynamics (Kinetics) 47

Selecting a Modeling Technique 24 Manufacturing Processes, Geometric

Dimensioning and Tolerancing,
Planning for Other Uses of the Model 40 and Metrology 67

Choosing the Initial Sketch Plane 42 Industrial Design 129

Keeping It Simple 46 Industrial Engineering 265

Exploiting Associativity 62 Mechanics of Materials 269

Symmetry in Modeling 106 Machine Dynamics and Machine Design 310

Planning an Assembly Model 198 Materials and Processes 337

Part-Level and Assembly-Level Features 208

Manufacturing Considerations 214

Assembly-Level Dimensions 242

vii
This page intentionally left blank
 PreFAce
As design engineers and engineering professors, the authors have wit-
nessed incredible changes in the way that products are designed and man-
ufactured. One of the biggest changes over the past 20 years has been the
development and widespread usage of solid modeling software. When we
first saw solid modeling, it was used only by large companies. The cost of
the software and the powerful computer workstations required to run it,
along with the complexity of using the software, limited its use. As the cost
of computing hardware dropped, solid modeling software was developed
for personal computers. In 1995, the SolidWorks Corporation released the
initial version of SOLIDWORKS® software, the first solid modeling pro-
gram written for the Microsoft Windows operating system. Since then, the
use of solid modeling has become an indispensable tool for almost any
company, large or small, that designs a product.

One application of solid modeling in the design process, additive man-

ufacturing, is illustrated on the cover of this book. The flange modeled
in Chapter 5 is converted to a stereolithograhy file, in which the sur-
faces of the part are represented by series of triangles. This file is then
transferred to one of the many types of additive manufacturing
machines (commonly referred to as 3D printers), where a physical pro-
totype can be made quickly. The prototype can be used to verify fit with
other parts or tested for functionality. In some cases, fully functional
parts can be made with additive manufacturing. The part on the cover
was made with a Formlabs Form 2 stereolithography printer, which
uses a laser to cure liquid resin layer-by-layer to produce a part.
Additive manufacturing is discussed further in Chapter 13.

SOLIDWORKS is a registered trademark of Dessault Systémes SolidWorks Corporation.

ix
x Preface

Motivation for this text

When we saw a demonstration of the SOLIDWORKS software in 1998,
we were both instantly hooked. Not only was the utility of the software
obvious, but the program was easy to learn and fun to use. Since then,
we have shared our enthusiasm with the program with hundreds of stu-
dents in classes at Milwaukee School of Engineering and East Carolina
University, in summer programs with high school students, and in infor-
mal training sessions. Most of the material in this book began as tutori-
als that we developed for these purposes. We continue to be amazed at
how quickly students at all levels can learn the basics of the program,
and by the sophisticated projects that many students develop after only
a short time using the software.

While anyone desiring to learn the SOLIDWORKS program can use

this book, we have added specific elements for beginning engineering
students. With these elements, we have attempted to introduce students
to the design process and to relate solid modeling to subjects that most
engineering students will study later. We hope that the combination
of the tutorial style approach to teaching the functionality of the soft-
ware together with the integration of the material into the overall study
of engineering will motivate student interest not only in the
SOLIDWORKS software but in the profession of engineering.

Philosophy of this text

The development of powerful and integrated solid modeling software
has continued the evolution of computer-aided design packages from
drafting/graphical communication tools to full-fledged engineering
design and analysis tools. A solid model is more than simply a drawing
of an engineering component; it is a true virtual representation of the
part, which can be manipulated, combined with other parts into com-
plex assemblies, used directly for analysis, and used to drive the manu-
facturing equipment that will be used to produce the part.

This text was developed to exploit this emerging role of solid modeling
as an integral part of the engineering design process; while proficiency
in the software will be achieved through the exercises provided in the
text, the traditional “training” exercises will be augmented with infor-
mation on the integration of solid modeling into the engineering design
process. These topics include:
• The exploitation of the parametric features of a solid model, to
not only provide an accurate graphical representation of a part but
also to effectively capture an engineer’s design intent,
• The use of solid models as an analysis tool, useful for determining
properties of components as well as for virtual prototyping of
mechanisms and systems,
• The integration of solid modeling with component manufacturing,
including the generation of molds, sheet metal patterns, and rapid
prototyping files from component models.
 Preface xi

Through the introduction of these topics, students will be shown not

only the powerful modeling features of the SOLIDWORKS program,
but also the role of the software as a full-fledged integrated engineer-
ing design tool.

the use of this text

This text primarily consists of chapter-long tutorials, which introduce
both basic concepts in solid modeling (such as part modeling, drawing
creation, and assembly modeling) and more advanced applications of
solid modeling in engineering analysis and design (such as mechanism
modeling, mold creation, sheet metal bending, and rapid prototyping).
Each tutorial is organized as “keystroke-level” instructions, designed
to teach the use of the software. For easy reference, a guide to these
tutorials is shown on the inside front cover.

While these tutorials offer a level of detail appropriate for new profes-
sional users, this text was developed to be used as part of an introductory
engineering course, taught around the use of solid modeling as an inte-
grated engineering design and analysis tool. Since the intended audience
is undergraduate students new to the field of engineering, the text con-
tains features that help to integrate the concepts learned in solid modeling
into the overall study of engineering. These features include:
• Design Intent Boxes: These are intended to augment the
“keystroke-level” tutorials to include the rationale behind the
sequence of operations chosen to create a model.
• Future Study Boxes: These link the material contained in the
chapters to topics that will be seen later in the academic and
professional careers of new engineering students. They are
intended to motivate interest in advanced study in engineering,
and to place the material seen in the tutorials within the context of
the profession.
While these features are intended to provide additional motivation and
context for beginning engineering students, they are self-contained, and
may be omitted by professionals who wish to use this text purely for the
software tutorials.

new in this edition

This new edition of the text has been fully updated for the
SOLIDWORKS 2017 software package. All tutorials and figures have
been modified for the new version of the software.

the organization of this text

The organization of the chapters of the book reflects the authors’ prefer-
ences in teaching the material, but allows for several different options.
We have found that covering drawings early in the course is helpful in
that we can have students turn in drawings rather than parts as home-
xii Preface

work assignments. The eDrawings feature, which is covered in Chapter

2, is especially useful in that eDrawings files are small (easy to e-mail),
self-contained (not linked to the part file), and can be easily marked up
with the editing tools contained in the eDrawings program.

The flowchart on the following page illustrates the relations between chap-
ters, and can be used to map alternative plans for coverage of the material.
For example, if it is desired to cover assemblies as soon as possible (as
might be desired in a course that includes a project) then the chapters can
be covered in the order 1-3-4-6-7-2-8, with the remaining chapters covered
in any order desired. An instructor who prefers to cover parts, assemblies,
and drawings in that order may cover the chapters in the order 1-3-4-5-6-
7-2-8 (skipping section 5.4 until after Chapter 2 is covered), again with the
remaining chapters covered in any order.

Chapters 9 and 10 may be omitted in a standard solid modeling course; how-

ever, they can be valuable in an introductory engineering course.
Engineering students will almost certainly find use at some point for the
2-D layout and vector mechanics applications introduced in these chapters.
Chapter 13 is intended to wrap up the course with a discussion of how solid
modeling is used as a tool in the product development cycle. Appendix A
summarizes the recommended settings to the SOLIDWORKS program that
are used throughout the book, while Appendix B shows options for cus-
tomizing the SOLIDWORKS interface.
 Preface xiii

resources for Instructors

Additional resourses are available on the web at www.mhhe.com/
howard2017. Included on the website are tutorials for three popular
SOLIDWORKS Add-Ins, SOLIDWORKS® Simulation, SOLIDWORKS®
MotionTM and PhotoView360, and the book figures in PowerPoint format.
Instructors can also access PowerPoint files for each chapter and model files
for all tutorials and end-of-chapter problems as well as a teaching guide (pass-
word-protected; contact your McGraw-Hill representative for access).

Acknowledgments
We are grateful to our friends at McGraw-Hill for their support and
encouragement during this project. In particular, we offer special thanks to
Karen Fleckenstein of Fleck’s Communications, Inc. who did the page
layouts. Also, thanks to Tim Maruna, who encouraged us to initiate this
project.

At SolidWorks Corporation, Marie Planchard has provided continuous

support for the project. The authors are also appreciative of the support
of our SOLIDWORKS resellers, Computer Aided Technology, Inc. and
TriMech Solutions.

We also want to thank the reviewers whose comments have undoubt-

edly made the book better.

Many of our students and colleagues used early versions of the manu-
script and materials that eventually became this text. We thank them for
their patience and helpful feedback along the way.
Ed Howard
Joe Musto
This page intentionally left blank
PART ONE
Learning SOLIDWORKS®
This page intentionally left blank
 CHAPTER
Basic Part
1
Modeling Techniques

Introduction
Solid modeling has become an essential tool for most companies that
design mechanical structures and machines. Just 20 years ago, this Chapter Objectives
would have been hard to imagine. While 3-D modeling software
existed, it was very expensive and required high-end computer worksta- In this chapter, you will:
tions to run. An investment of $50,000 or more was required for every
workstation with software, not including training of the operator. As a ■ be introduced to the
result, only a few industries used solid modeling, and the trained role of solid modeling in
operators tended to work exclusively with the software. The dramatic engineering design,
performance improvements and price drops of computer hardware, ■ learn how to create 2-D
along with increased competition among software vendors, have signif- sketches and create 3-D
icantly lowered the cost barrier for companies to enter the solid model- extruded and revolved
ing age. The software has also become much easier to use, so that geometry from these
engineers who have many other job functions can use solid modeling sketches,
when required without needing to become software specialists. The
SoliDWorkS® 1 program was among the first solid modeling pro- ■ use dimensions and
grams to be written exclusively for the Microsoft Windows environ- relations to define the
ment. Since its initial release in 1995, it has been adopted by thousands geometry of 2-D
of companies worldwide. This text is laid out as a series of tutorials that sketches,
cover most of the basic features of the SoliDWorkS program.
Although these tutorials will be of use to anyone desiring to learn the ■ add fillets, chamfers, and
software, they are written primarily for freshmen engineering students. circular patterns of fea-
Accordingly, topics in engineering design are introduced along the way. tures to part models,
“Future Study” boxes give a preview of coursework that engineering ■ learn how to modify part
students will encounter later, and relate that coursework to the solid models, and
modeling tutorials. in this first chapter, we will learn how to make two
simple parts with SoliDWorkS software. ■ define the material and
find the mass properties
of part models.

1
SoliDWorkS is a registered trademark of Dassault Systémes SolidWorks Corporation.

3
4 Part One learning SoliDWorkS

1.1 Engineering Design and Solid Modeling

The term design is used to describe many endeavors. A clothing designer creates
new styles of apparel. An industrial designer creates the overall look and function
of consumer products. Many design functions concentrate mainly on aesthetic
considerations—how the product looks, and how it will be accepted in the market-
place. The term engineering design is applied to a process in which fundamentals
of math and science are applied to the creation or modification of a product to meet
a set of objectives.

Engineering design is only one part of the creation of a new product. Consider a
company making consumer products, for example bicycles. A marketing depart-
ment determines the likely customer acceptance of a new bike model and outlines
the requirements for the new design. industrial designers work on the preliminary
design of the bike to produce a design that combines functionality and styling that
customers will like. Manufacturing engineers must consider how the components of
the product are made and assembled. A purchasing department will determine if
some components will be more economical to buy than to make. Stress analysts will
predict whether the bike will survive the forces and environment that it will experi-
ence in service. A model shop may need to build a physical prototype for marketing
use or to test functionality.

During the years immediately following World War ii, most American companies
performed the tasks described above more or less sequentially. That is, the design
engineer did not get involved in the process until the specifications were completed,
the manufacturing engineers started once the design was finalized, and so on.
From the 1970s through the 1990s, the concept of concurrent engineering became
widespread. Concurrent engineering refers to the process in which engineering tasks
are performed simultaneously rather than sequentially. The primary benefits of con-
current engineering are shorter product development times and lower development
costs. The challenges of implementing concurrent engineering are mostly in
communications—engineering groups must be continuously informed of the actions
of the other groups.

Solid modeling is an important tool in concurrent engineering in that the various

engineering groups work from a common database: the solid model. in a 2-D CAD
(Computer-Aided Design) environment, the design engineer produced sketches of
the component, and a draftsman produced 2-D design drawings. These drawings
were forwarded to the other engineering organizations, where much of the informa-
tion was then duplicated. For example, a toolmaker created a tool design from
scratch, using the drawings as the basis. A stress analyst created a finite element
model, again starting from scratch. A model builder created a physical prototype by
hand from the drawing parameters. With a solid model, the tool, finite element
model, and rapid prototype model are all created directly from the solid model file.
in addition to the time savings of avoiding the steps of recreating the design for the
various functions, many errors are avoided by having everyone working from a
common database. Although 2-D drawings are usually still required, since they are
the best way to document dimensions and tolerances, they are linked directly to the
solid model and are easy to update as the solid model is changed.
 Chapter 1 Basic Part Modeling Techniques 5

A mechanical engineering system (assembly) may be composed of thousands of

components (parts). The detailed design of each component is important to the
operation of the system. in this chapter, we will step through the creation of simple
components. in future chapters, we will learn how to make 2-D drawings from a
part file, and how to put components together in an assembly file.

1.2 Part Modeling Tutorial: Flange

This tutorial will lead you through the creation of a simple solid part. The part, a
flange, is shown in Figure 1.1 and is described by the 2-D drawing in Figure 1.2.

FIGURE 1.1 FIGURE 1.2

Begin by double-clicking the SOLIDWORKS icon on your desktop. Click on the New
icon, as shown in Figure 1.3. If the Units and Dimension Standard box appears, as
shown in Figure 1.4, select “IPS” as the units and “ANSI” as the standard. Click OK.

FIGURE 1.3 FIGURE 1.4

6 Part One learning SoliDWorkS

The Units and Dimension Standard box only appears the first time SoliDWorkS is
opened. The selections become the default values for all new files. in this chapter, we will
see how to set these values for individual files and to change the default values.

A dialog box will appear, from which you are to specify whether we are creating a part,
an assembly, or a drawing (see Figure 1.5).

FIGURE 1.5

Click OK to accept Part as the type of file.

Before we begin modeling the flange, we will establish a consistent setup of the SoliD-
WorkS environment. The default screen layout is shown in Figure 1.6. The graphics area
occupies most of the screen. The part, drawing, or assembly will be displayed in this area.
At the top of the screen is the Menu Bar, which contains the Main Menu and a toolbar with
several commonly-used tools such as Save, Print, and redo. Note that if you pass the cur-
sor over the SoliDWorkS button in the Menu Bar, the Main Menu will “fly out,” or be

FIGURE 1.6
 Chapter 1 Basic Part Modeling Techniques 7

temporarily displayed, as shown in Figure 1.7. The fly-out feature is FIGURE 1.7
designed to save room on the screen. However, since we will be using the
menu often, we will disable the fly-out so that the menu is always dis-
played.

Move the cursor over the SOLIDWORKS button to display the menu.
Click on the pushpin icon at the right side of the menu, as shown in
Figure 1.8, to lock the display of the menu.

The CommandManager contains most of the tools that FIGURE 1.8

you will use to create parts. When working in the part
mode, there are two categories of tools that we will use
extensively: Sketch tools used in creating 2-D
sketches, and Features tools used to create and modify
3-D features. Clicking on the Sketch and Features tabs
at the bottom of the CommandManager, as shown in Figure 1.9, FIGURE 1.9
changes the tools on the CommandManager to those of the selected
group. By default, there are several other groups available besides
the Sketch and Features groups. To simplify the interface, we will
hide these groups for now.

Right-click on one of the

FIGURE 1.10 CommandManager tabs. A
list of available groups is
displayed, with a check
mark shown beside each active group (Figure
1.10). Click on any of the active groups other
than Features and Sketch. This will clear the
check mark and turn off the display of that
group. Repeat until only the Features and
Sketch groups remain active.

At the right side of the screen is the Task

Pane. The Task Pane is a fly-out interface for
accessing files and online resources. We will
not use the Task Pane that often, but since it
takes up very little room in its normal col-
lapsed state, we will leave it on. if you would
like to turn it off completely, select View: User
FIGURE 1.11
interface from the Main Menu and click on Task
Pane.

At the bottom of the screen is the Status Bar. When

you move the cursor over any toolbar icon or menu
command, a message on the left side of the Status
Bar describes the command. other information
appears at the right side of the Status Bar, as shown in Figure 1.11. The unit system in
use is displayed and can be changed directly from the Status Bar. Another feature, called
Tags, allows keywords to be associated with files and features. We will not be using
Tags in this book. Although the display of the Status Bar can be toggled off and on from
the View menu, we recommend leaving it on.
8 Part One learning SoliDWorkS

FIGURE 1.12 Just to the left of the drawing area is the FeatureManager® Design Tree. The
steps that you will execute to create the part will be listed in the FeatureManager.
This information is important when the part is to be modified. When you open a
new part, the FeatureManager lists an origin and three predefined planes (Front,
Top, and right), as shown in Figure 1.12. As you select each plane with your
mouse, the plane is highlighted in the graphics area. We can create other planes
as needed, and will do so later in this tutorial.

At the top of the graphics area is the Heads-Up View Toolbar. This toolbar con-
tains many options for displaying your model. We will explore these options
later in this tutorial.

FIGURE 1.13 We will now set some of the program options.

Select the Options Tool from the Menu Bar toolbar, as shown in Figure 1.13.
(You can also access the options from the Main Menu, by selecting Tools:
Options.)
FIGURE 1.14
The dialog box contains settings for both the system and for
the specific document that is open.

Under the System Options tab, choose Colors and change the
icon color to “Classic” and the color scheme to “Green
Highlight,” as shown in Figure 1.14.

The Classic option for icon colors makes many of the icons
FIGURE 1.15 display in colors other than the default blue and black, making
them easier to recognize for new users. The Green Highlight
scheme causes currently selected items to be highlighted in
green, as the name implies. The default option is for selected
items to be highlighted in light blue. Since another shade of
blue is used for other purposes, green highlighting is used in
this book to avoid confusion. Since these changes were made
to the System options, they will remain in effect for future
SoliDWorkS sessions. The changes below, which will be
FIGURE 1.16
made to the Document Properties, will apply only to the cur-
rent part model.

Select the Document Properties tab. In the list of options,

Drafting Standard will be highlighted. Select ANSI from the
pull-down menu, as shown in Figure 1.15.

ANSi is the American National Standards institute, an orga-

nization that formulates and publishes the standard drawing
practices used by most companies in the United States.
European companies are more likely to use the standards of
iSo, the international organization for Standardization.

Also under the Document Properties tab, select Dimensions. Use the pull-down
menu by the Primary precision box to set the number of decimal places to 3 (.123),
as shown in Figure 1.16. Select Grid/Snap and check the box labeled “Display Grid,”
 Chapter 1 Basic Part Modeling Techniques 9

as shown in Figure 1.17. Also, select Units and set the unit sys- FIGURE 1.17
tem to IPS (inches. pounds, and seconds), the primary length
precision to .123 and the precision for angles to None, as
shown in Figure 1.18.

Note that there are “Dual Dimension” units that can be set in
the Units options. For some drawings, you may want to show
dimensions in both US units (inches) and Si units (millime-
ters). Since we will not use dual dimensions for this part, it is
not necessary to change the default settings. Also note that we have set FIGURE 1.18
the decimal display to .123 in two separate locations. The display of
decimal places can be changed at either location.

Click OK to close the dialog box.

Any of the options just set can be changed at any time during the model-
ing process. later in this chapter, we will learn how to create a template
that allows us to begin a new part with our preferred settings in place.
FIGURE 1.19
We will make two more changes to the default settings before beginning our
part. A feature called “instant 3D” allows for changes to be made by clicking
and dragging on model faces, without entering dimensions from the keyboard.
While this feature can be handy for experienced users, it is recommended that
new users avoid using instant 3D in order to prevent unintended changes to the
model. Similarly, a feature called “instant 2D” allows for dimensions in
sketches to be changed by clicking and dragging rather than entering a numer-
ical value. This feature will also be turned off. FIGURE 1.20

Select the Features tab of the CommandManager. If the Instant 3D Tool is

turned on (the icon will be “depressed,” as shown in Figure 1.19), click to
turn it off. Select the Sketch tab of the CommandManager and turn off the
Instant 2D Tool as well.

We start the construction of the flange by sketching a circle and extruding it

into a 3-D disk.

Select the Front Plane by clicking on it in the FeatureManager Design Tree,

as shown in Figure 1.20.
FIGURE 1.21 FIGURE 1.22
The Front Plane will be highlighted in green. The
color green indicates that an item is the currently
selected entity (since we chose the “Green
Highlight” color scheme).

Begin a sketch by selecting the Sketch tab of

the CommandManager, and then the Sketch
Tool, as shown in Figure 1.21.

Note that when you selected the Front Plane, a pop-up menu appeared that allowed
you to open a sketch on that plane, as shown in Figure 1.22. The SoliDWorkS
program has many of these context-sensitive menus built in. As you become profi-
cient with the program, you may find many of these built-in shortcuts to be handy.
10 Part One learning SoliDWorkS

When you open a sketch, a grid pattern appears, signifying that you are in the
sketching mode. Also, Exit Sketch icons appear in the upper-right corner of the
screen, as shown in Figure 1.23.

Select the Circle Tool from the Sketch group of the CommandManager, as shown
in Figure 1.24.

FIGURE 1.23 FIGURE 1.24

FIGURE 1.25 When selecting any tool which has a pull-down

menu (designated by the down arrow to the
right of the icon), use caution to be sure that
you are selecting the proper tool. in the case of
the Circle Tool, there are two possible methods
for defining the circle: by the center point and
a point on the perimeter, or by three points on
the perimeter. Clicking on the down arrow dis-
plays these options, so that the proper tool can be selected (Figure 1.25). By default,
the option for defining the circle by locating the center point and a point on the
perimeter is selected by clicking on the Circle Tool without accessing the pull-down
menu. However, if the last option selected was to define the circle by three points
on the perimeter, then that option becomes the default for the next selection. When
that occurs, the icon shown for the Circle Tool will change, as shown in Figure 1.26.
Because many of the icons are similar and are very small, you should use caution
with tools that have pull-down menus.

FIGURE 1.26 You can check to see that you have

selected the proper tool by looking at the
PropertyManager, which appears in the
area where the FeatureManager is nor-
mally shown whenever a tool is acti-
vated or an object is selected. The
PropertyManager now shows the two
alternative methods for defining a circle
FIGURE 1.27 (Figure 1.27). if we selected the wrong tool accidentally,
then we can change the method for defining the circle in
the PropertyManager.

In the PropertyManager, make sure that the icon

representing the first construction method is selected,
as shown in Figure 1.27. If it is not, then click it to
select it.
 Another Random Document on
Scribd Without Any Related Topics
 ÚTI LEVELEK.
I.
KOLOZSVÁROTT.
Kolozsvár, május 9. 1853.
Itt vagyok végre az annyiszor megálmodott, annyiszor
megszeretett Erdély fővárosában, a hol úgy érzem magamat, mintha
régi ismerősök, régi rokonok közé érkeztem volna, kiknek arczait is
látni véltem valaha, talán képzeletemben? talán a történet könyveit
olvasva? a midőn a hajdankor hőseinek, nagyjainak, bölcseinek
tetteiben elmerülve, azoknak alakjai végig huzódtak lelkemben, és
most, midőn Erdély földén állok, megelevülten állnak szemeim előtt.
Mert nem a holt emlékek legdrágább nevezetességei Erdélynek,
hanem azon élő ivadék, mely nemzeti és faji sajátságát Árpád és
Attila óta vegyítetlenül megtartotta, melyet sem gazdagság és
műveltség, sem szerénység és elhagyottság nemes, tiszta ősi
jelleméből ki nem vetköztetett, mely a hány lépéssel haladt a jövőbe,
annyi lépéssel nem hagyta hátra múltját, hanem magával vitte annak
emlékeit, arcza vonásain, szivében, szavában.
Még most is feltalálhatni Erdélyben mindazon alakokat, kiknek
képeit az emlékkönyvirók oly élénk színekkel festik: a kérkedés
nélküli büszke főnemest, a hallgató, érdemeire büszke bátor lelket, a
minden szépet, nagyot és nemest tárt kebellel fogadó női jellemeket,
a szív és ész sajátságairól rendkívülivé lett tüneményeket, az alapos
józan értelmű, magas készültségű tudóst és azt a szorgalmas,
becsületes népet, mely most is oly szerelmes határaiba, miként
hajdan, mely megél szorgalmával, kitartásával egy akkora darab
földön, mekkorát Magyarországon a dülő útak elfoglalnak, s nem
cserélné fel azt tízannyival ősi hegyein túl.
 Délutánra érkezve, estve a szinházat látogattam meg. A
kolozsvári szinház a pesti után legnagyobb tere a magyar
szinművészetnek, ötvenkét páholya van s egész elrendezése jó izlést
és kitünő csint tanusít.
Különösen meglepő volt rám nézve az ellentét, hogy míg Pesten a
drámai közönséget a karzaton szoktuk keresni, itt a páholyokban
találjuk azt. A művészet van-e ott degradálva, vagy az intelligentia?
Képzelem, mennyivel jobb szeretnéd, ha szinházak ismertetése
helyett Erdély pompás panorámáit írnám le előtted, de csak légy
türelemmel, a Királyhágót éjjel haladtuk keresztül, azt tehát most
nem láttam, Erdély regényes részei ezután következnek.

II.
TORDA, ENYED, GY.-FEHÉRVÁR.
Benczencz, május 16. 1853.
Sokat írhatnék azon szívességről, melylyel erdélyi hazánkfiai által
elhalmoztatám; de attól tartok, hogy ez által oly színben tünnék fel,
mintha az irántam tanusított megelőző szivességet s őszinte
barátságot ilyen olcsó pénzzel akarnám visszafizetni; elég itt annyit
mondani, hogy bár merre jártam, mindenütt az édes ősmagyar
kedély mosolygott elém; a kivel csak találkozám, az mind rokon,
szívben és érzelemben.
Volt szerencsém Erdély értelmi és nemesi tekintélyeivel
megismerkedni, s nagy kedvet éreznék magamban elmondani,
miszerint Erdélyben a felsőbb aristokratia körében nem érzi magát a
nemzeti szellem jövevénynek, sőt épen ott talál legmelegebb
otthonára, – ha meg nem volnék győződve a felől, hogy ez
magyarhoni főurainknál sem leend másképen, s rövid időn azon
kellemes helyzetbe jutandunk, hogy mikor egy főnemest nemzeti
buzgalmáért magasztalunk, ez nem fog tíz másnak szemrehányáskép
hangzani.
Azon pár nap alatt, melyet Kolozsvárott töltheték, bárha azokat
mind, kihez szívem vonzott, nem láthatám is, elég alkalmam volt
meggyőződhetni felőle, hogy azon előszeretetnek, melylyel a
magyarhoni költészet Erdély földe és népe iránt viseltetik, alapos
okai vannak.
Innen Benczenczre kelle indulnom, hol gr. Lázár Kálmán várt
reám. Odáig útitársul Kővári László barátom volt szives hozzám
csatlakozni, ki Erdély földének minden foltját ismeri, a legtávolabb
idők történeti hagyományival.
Kolozsvárt elhagyva, Feleken vitt keresztül az út, melynek
hegyein teremnek azok az óriási kőgombóczok, miknek keletkeztéről
nincsenek tisztában tudósaink.
Dél tájon érkeztünk el Tordára, hol útitársam testvérével a
beomlott sóaknákat és sótavakat szemlélők meg; a tavakban semmi
élő állat, semmi növény nem terem, csupán meleg nyarakban jelen
meg felszínén valami hosszúkás pánczélbogár, s egy neme a fekete
gyíknak, melyet a hő napsugár a sós iszapból költ ki, s akkor láthatni
valami veres, levéltelen, kemény növényt is a parton, mely kék
virágokat nyit.
Torda épületei alatt egy más rég eltemetett város sírja fekszik;
minden pinczeásás alkalmával régi emlékek jönnek napvilágra.
Legközelebb a polgármester kertjébeni ásatásakor gyönyörű
Bacchus-főket, női szobortöredékeket és kisded oszlopdarabokat
legtisztább carniolból fedezett fel. A Bacchus-fők egyike fehér
márvány, a másik alabástrom. A művészi kidolgozás remek vésőre
mutat, mindkettő egészen ép, még a főt átszorító szőlőfonadék
legfinomabb levelei sincsenek megsértve. Bár ne hányódnának el,
mint annyi nagybecsű műemléke Erdélynek!
Tordán túl terjed a Keresztes-mező. Itt harczolta Decebal utolsó
csatáját Traján ellen; a szántóvas mindenütt régi kardokat, sisakokat
vet föl. Itt ölette meg Básta Mihály vajdát. Fenn a jobbról látszó
hegytetőn van még valami sánczolat, mely az utolsó dák király
várából megmaradt.
Távolabb a regényes Torda-hasadék képe tünik elénk. Egy
harmincz ölnyi széles nyilás, melynek oldalai csaknem egymásba
illenek, s melyről azt tartja a monda, hogy az Szent László csodájára
támadt, midőn ellenei üldözék, Isten szétnyitá a hegyet, a ló patkója
nyolcz szegével együtt most is lenyomva látszik a sziklában; odább
Kolozsvár felé egy tér fedve van gömbölyű pénzalakú
csigakövületekkel, mikről az a rege, hogy midőn Szent László a
kunokat üldözé, azok pénzt szórtak a magyarok elé, hogy őket
fentartsák; e pénzek váltak Szent László kértére kővé, s maig is
Szent László pénzének hivatnak…
Most hunyd be szemeidet, édes rokonom: Enyed képe áll előtted!
Nagy-Enyed hajdan gazdag, virágzó város volt, birt tizenkétezer
lakossal, és azok mind igen boldog emberek voltak. Itt állt a
reformáltak legvirágzóbb collegiuma Erdélyben, mely híres volt
páratlan könyvtára és régiséggyűjteményéről, de leghíresebb azon
nagy szellemekről, kik benne nyerték tudományos műveltségüket; itt
volt a megye székhelye és székhelye az értelmiségnek; itt talált
legelső bölcsőjére minden szép és nemes eszme.
Most – mindezek helyén áll egy csontvázgyűjtemény leégett
házakból és minden háznak története egy-egy borzalmas regény,
melyet hallani és elmondani irtózat.
A képzelet megtagadja a színeket e rajztól, és lelkem fél
visszagondolni reá. A házak kilencz tized része romban hever, s
legalább felének nincs tulajdonosa, a ki visszajőjjön azt
megnépesíteni; a kik haza tértek, sokan befödetlen házaikban
laknak, elhelyezkedve a romok között, vagy meghúzzák magukat
épen maradt pinczéikben; itt-amott látni csak egy újból felépült
lakot. A collegium tetője megmaradt, mert a romboló elem nem bírt
vele; a pompás könyvtárak, a gazdag régiséggyűjtemény hová lett?
felelnek rá a kapu alatti kormos falak. A megyeház ablakain ember
magasságnyi dudva zöldül elő, az udvarok szépen benőve fűvel; a
templomok orgona nélkül, az oltárok díszképeiktől megfosztva…
Leverten tértem vissza szállásomra, a látott kép álomlátásnak is
iszonyú volna, bár merre vetém szememet, ugyanazon nyomor, új
meg új alakban; – a midőn egyszerre jókedvű üdvözlés ver föl
mélázásaimból, s feltekintve egy régi ismerős szinészt pillantok meg.
Mit keressz te itt éneklő madár a szomorú vidéken? Bács társasága
jött ide az ünnepekre néhány előadást rendezni, s mint mondák, igen
válogatott színházaik voltak; nagy áldás az égtől, hogy az emberek
feledni tudnak, s hogy a sírokon is szabad virágnak nőni. Egyébiránt
az itt lakók azt állítják, hogy Enyed már nagyon sokat épült.
Nem birtam itt maradni éjszakára, mennem kellett akárhová,
hogy itt ne legyek, a midőn az udvarias véletlen b. Kemény Istvánnal
összehoz; vele együtt éjszakára közellevő csombordi jószágára
rándulék át.
Ez is a pusztulás szinhelye volt, valamint az egész környék. Az
erdélyi földbirtokosok legnagyobb része most azon helyzetben van,
miben egy amerikai telepítvényes: az első sátorkaróból az utolsó
járomszegig mindent újból kellett előteremtenie.
Másnap tovább haladánk. Tövisen megtekintettük Hunyadi János
templomát, melyet a keresztesmezei diadal emlékére emeltetett. Gót
izlésű ódon épület, – a homlokzatára vésett czímer és felirat
bizonyítja építője nevét, ki a győzelemadta zsákmányt Isten
tiszteletére fordítá. Nem messze innen terül az említett diadal
mezeje, most hullámzó kalászszal benőve, hátul a Maros
kanyarodása zárja el a tért, ide veszett Mezetbég vert hadának
maradványa; úgy elhallgatom a zöld kalászok susogását, a kék
habok mormogását: mit suttognak, mit mormognak a rég elmúlt idők
felől?
Tovább mind oláh falvak mellett vitt el az út. Szép helyek, költői
egyszerűség: négy karó leütve a földbe, az befonva sövénynyel,
megtapasztva sárral, arra felrakva nagy boglyaalakú szalmatető,
melyen egy lyuk van hagyva, a hol a konyha füstje kijőjjön: úgy
néznek elő e kedves házak, mintha con amore szivaroznának;
utczáknak híre sincs, kiki oda épít, a hova könnyebben leverheti
karóit, a házak egymásnak háttal és oldalt fordulva; mindenütt idylli
szenny és idealis restség.
Dél tájon érkezénk Fehérvárba. A piaczon van egymás mellett két
fogadó: egyik a Nap, másik Kovács Péterné asszonyomé, kit
közönségesen csak Sánta Péternének neveznek, de így ne próbálja
őt valaki szemtől szembe hívni, mert meg nem marad előtte. Mint
mondják, igen jó magyaros ételeket főz, de csak akkor ád belőle, ha
tekintetes asszonynak szólítod s kedvében tudsz járni. Ezuttal nem
lehetett szerencsém kisérletet tenni vele, mert a Nap-hoz szálltunk.
Délután meglátogatók a várat, melynek díszes portaléja III.
Károly király alatt épült, a mellékbástyákba egy művészi faragványú
szobortöredék s több római emlékmaradvány van befalazva.
Ezúttal időm kiszabott rövidsége miatt csupán a templomot volt
alkalmam megtekinthetni, mely belül sokkal nagyobbszerű alakot
mutat, mint kívül. A padlatba fejedelmek és püspökök síremlékei
vannak lerakva, mikről az írás a rajtajárás miatt jobbadán lekopott;
de még mindig áll négy nevezetes historiai emlék benne. Egyik
Hunyadi János koporsója, másik fiáé Lászlóé, harmadik Izabella
királyné, negyedik János Zsigmond ravatala. A két első gránit, a két
utóbbi szürke márvány. Hunyadi János kezében kard volt, melyet egy
rabló rácz elorzott s Orsi Péter győri kapitánynak vitt ajándékba, de
Orsi levágatta a szentségtörő kezét, s a kardot a Dunába vetteté,
hogy szentetlen kezekre ne jusson többé. László egy oroszlánon áll
egyik lábával, mindkettő egyszerű magyar öltönyt visel. A más két
koporsó pompás, nagy gonddal készült mű, mind a felül fekvő
alakok, miknek arczai ugyan le vannak zúzva, mind az oldal
hautreliefek a XV. század legmesteribb felfogásával vannak tartva.
Nemzeti múzeumunkban ily becses kincsek nem léteznek. A bennök
tartalmazott hamvakat a régibb harczos idők alatt kiszórták.
 III.
KELEMENTELKE.
Benczenczen Lázár Kálmán barátomnál valék szállva, s az ő és
szellemdús szép nejének társaságában tölték egy napot. E falu alatt
van a Kenyérmező, most igazán Kenyérmező, mert a legszebb kalász
hullámzik rajta, de hajdan csontok mezeje. E helyt verte tönkre
Kinizsi a török tábort, s az országos diadal emlékére oszlopzatos ív
emeltetett a síkon; a falu alatt áll egy magas halom; e halom a
csatában elhullott ellenség csontjaiból támadt, melyre később
kápolnaszerű épületet raktak, annak belső oldalait pedig tele írta vad
versekkel valami szelid poéta. Az oláhok levakarták e verseket; ez
volt a legártatlanabb pusztítás, melyet elkövettek.
Másnap Kálmánnak és kedves nejének társaságában útra kelénk
a Székelyföld felé. Útitársul egy kis hat éves fiu, Ugron Lázár, Kálmán
sógorának fia volt velünk. Tudod, hogy én miért szeretem a
gyermekeket oly nagyon? Itt is egygyel több alkalmam volt
meggyőződhetni a felől, hogy az utánunk következő nemzedék
sokkal jobb, mint mi voltunk az ő idejökben.
Még egyszer át kellett mennem Enyeden és Fehérváron, hogy a
székely földre jussak, még egyszer kellett látnom azokat a haragos
mogorva arczokat, mik szemökre húzott kalappal öklelő tekintetet
hánynak a keresztül utazóra; és azokat a leéget házakat, miknél csak
a le nem égettek szomorúbbak; az ember nem tudja, melyiket
sajnálja inkább, azt-e, melybe az eső beesik, vagy azt, melyben a
füst benn marad?
Végre egy jótékony zápor fátyolt von az egész tájra, s a túlnan
kisütő nap kedvesebb panorámát világít meg.
Még a levegő is könnyebb, a mint a székely földre lépünk.
 Az egész táj képe átváltozik, a girbegurba egyhangú mezőség
helyett, erdős ligetes hegyek következnek, a faluk sűrűn egymáshoz
közel, a házak rendesen építve, csinos fa- és cserépzsindelyekre, mik
hegyesen végződve oly formán tünnek elé, mint az armadilla
pikkelyei, a házak elején deszkakerítés, az ajtók felett nagy esőtartó
ereszek, néhol oszlopos kioszkszerű emelvények, szépen czifrára
kifaragva, az ablakok szellősek, farácsozattal ellátva, mik mögül nyiló
virágok tűnnek elé, az útak olyanok még a falun keresztül is, mint a
palló, és mindenütt: úton, útfélen, kapuk alatt és ablakokon vidám,
mosolygó arczok tekintgetnek az utazó elé, ki nem győzi viszonozni a
minden oldalról jövő szíves üdvözlést; ha megáll, körülfogják,
kérdezik, utasítják, ha az útat nem tudja, elkisérik, s ha meg akar
szállni, erővel huzzák házaikba.
És a házak belől ép oly csinosak, mint kívűl, tükörtisztaság
uralkodik a szobákban, minden ablak tele van virágokkal, a gerendák
befűzve friss ágakkal, hogy a szoba úgy tetszik, mintha egy leveles
szín volna, a magas lábokon álló kandalló patkáján ott a falusi
könyvtár, az évről évre eltett kalendáriumok és az énekes könyv.
Dél tájon értünk Marosvásárhelyre; a szakadó zápor meggátolt a
város megtekintésében, csupán a várat és a benne levő nagy ref.
templomot rajzolhattam le számodra.
A vár, mint rendesen minden középkori várkastély Erdélyben,
négy emeltebb donjonból áll, melyeket kettős sánczfal köt össze; a
templom is a szokott sajátságokat tünteti fel, a hosszú toronytetőhöz
négy kisebb tornyocska van ragasztva.
Ilyenek kivétel nélkül az erdélyi középkori várkastélyok, ilyen a
radnóthi vár is, hajdan fejedelmi lakhely, melynek portaléja felett ott
áll még a Bethlen-czímer, egy vasból öntött koronás kigyó a háztető
csupján felkanyarulva, szájában tart egy arany almát. Most tiszti lak.
Estére Kelementelkére értünk, hol S-nő asszonyság úri laka
fogadott bennünket, s másnap itt maradva, volt szerencsém
megismerkedhetni b. H. József úrral és szép kedélyű lelkes nejével;
itt találtam legelébb mintáját a hajdani erdélyi háztartásoknak, mert
köztünk mondva, a hol eddig jártunk, ott egy koppantó sem maradt
meg a régi felszerelésekből; – itt még minden megvolt a maga ősi
szépségében.
A falak tetőtől talpig nagybecsű képekkel, olajfestményekkel s
ritka aczélmetszetekkel fedve, a régi rococo órák mesterséges
gépezeteikkel, sajátos czifráikkal a mahagonival és elefántcsonttal
koczkázott asztalokon, vagy tarka márvány emelvényeiken, az
előteremben a kedvencz agarak, mik az erdélyi úri létnek ép oly
elmúlhatatlanul kellékei, mint a spanyoloknak a köpönyeg; nagy
kalitokban éneklő madarak; tovább igen érdekes ritkasággyűjtemény,
ősi ereklyék, antik szobrok, ritka fegyverek, óraművek és
numismatica, minőket ivadékról ivadékra gyűjtött minden erdélyi
család.
Köztük nagy érdekkel bírnak egy középkori imádságos könyv,
melynek minden szakasza elé egy a legnagyobb művészek
remekeiről másolt aczélmetszvény látható, e művészet akkori
tökélyének igen kedvező tanuságaul; továbbá Barcsay Ákos ezüst
mosdótála, melyen a víztartót egy ágaskodó szarvas képezi, nagy
gonddal készült alakokkal kiverve; az úrilak hátulsó csarnoka
üvegházon végződik, mely tele van meleg éghajlati növényekkel,
körül díszlő narancs- és czitromfák, miknek egyik ága még virágzik, a
másikat aláhuzza az aranyló almák terhe. – Ilyenek lehettek azelőtt a
többi erdélyi úri lakok is.
Míg a lelkes úri hölgy szivessége ottlétünket kellemessé
varázsolta, a tisztelt házi úr azalatt elkészíté számunkra a tervet,
mely szerint a legrövidebb idő alatt a Székelyföldnek mennél több
érdekes pontját megláthassuk. E szerint meglátogatandjuk Erdély
legregényesebb helyeit: az almási barlangot és a szent Anna tavát, a
tréfás Oláhfalut, felmegyünk Csik-Szeredáig, s onnan keresztül
Háromszéken Brassóba.
 IV.
A HOMORÓDALMÁSI BARLANG.
Minél tovább hatolunk a Székelyföldbe, a táj annál regényesebbé
válik, midőn Korond felett a magas Kalonda hegy ormára
feljutottunk, egy panorama áll előttünk, melynek elragadó szépsége
leigéz szívet és lelket…
Alant a félig nyilt völgyben öt falu látszik egymáshoz oly közel,
hogy szinte egynek vélhetnők; ha tornyaik el nem különböznék; a
gyümölcskertek szelid zöldje, melybe a fehér házak bemártva
látszanak lenni, oly kellemes árnyéklatot képez a völgyteknő kalászos
oldalaihoz, mik mindig tágabb kört nyitva: a távolban a havas
bérczek kékes körrajzait engedik láthatni. A nap épen lemenni készül
e havas bérczek közé; az arany ködfátyolon keresztül, melyet
sugaraiból a völgyre szőtt, a falvak kékes füstje emelkedik; az
ünnepies alkonycsendet egy folytonos méla zúgás hatja keresztül;
száz meg száz apró patak zuhogása az, melyek alant az Olt habjaiba
vegyülnek, s a csendes falvakon keresztül tombolnak, a vidám
házikók küszöbeit mosva hűs kristálytiszta habjaikkal, s a mint a
hegytetőről egy-egy kis darab vízfolt meglátszik, az alkonyság
sugarainál úgy tünik elő, mintha száz meg száz tükördarabbal volna
behintve az egész kedves völgy.
És midőn a gyönyörű kép a lelket elragadja, eszünkbe jut a múlt,
hogy e hegytetők itt hajdan lármás várakat emeltek, miknek romjai
maig is ott vázlanak felettünk, ott Firtos vár, Rapsóné vára, Kadics
vára; és minden arcz, ki velünk szembejő, egy-egy hősnek
sarjadéka.
Utközben megtekintők Parajd sóbányáit. Már messziről
megragadják a figyelmet a hegy sötétebb színéből kivilágló
kékesszürke szirttömegek, mik itt-ott egész roppant bérczeket
képeznek. Ezek a sóhegyek kopárok mind, mert a só csak állatot
táplál, de növényt nem. Ezeknek egyikében van a sóbánya, melyből
a székelyek a legkönnyebb szerével, fa-ékekkel feszegetik fel a sót.
Az egész hegylánczról bizton el lehet mondani, hogy merőben e
nemes érczből áll. Nemes ércznek nevezhetjük, mert ez az egyetlen
egy ásvány, melyet meg lehet enni.
Makfalván felkerestük Dózsa Dani költő barátunk lakását, kit
azonban nagy sajnálatomra nem találhaték honn, s így ezúttal nem
láthatám Erdély egyik legszebb tehetségű s költői lelkületű
regényiróját.
Estére Szombatfalvára érkeztünk, hol U. Lázár úr, hajdan hosszas
ideig Udvarhelyszék királybirája, fogadott bennünket, s szivességét
oly mértékben engedé éreznünk, hogy saját maga, mint a környék
emlékezetes helyein legjártasabb, vezetett bennünket a tájak
históriai emlékű pontjaira. Meglátogattuk az ormot, melyen Attila
legelső sasfészke, Budvár állott. Nehány vasaló alakú kő most is ott
hever halomban, s roppant gödrök jelölik a leghatalmasabb király
palotájának helyét; alant egy középkori kápolna áll, Jézus kápolnája;
néhány század előtt a tatároktól űzött székelyek Budvár romjaira
vonták fel magukat, s onnan egy székely ijász a sátorban ülő tatár
khánra egy nyílat lőtt el a Jézus nevében, mely azt szíven találta. A
távolság, melyen a nyíl átrepült, mintegy hétszáz lépés. Azon helyen
építék a lövés emlékére ama kápolnát. E hegytetővel szemben áll a
Bágyi vár, romjai egy vele egyenlően magas ormon, s e
hegylánczolatban fekszik Rika, hol egy roppant kő alá temetve van
Attila legkedvesebb neje Réka. A síkon zöld kalász hullámzik, a
mezőkön virágok inganak, az ormokon fehér felhők huzódnak végig:
egykor diadalmas seregek jártak e helyen, a délczeg úrnők szálltak le
üdvözletökre, talán még most is leszállnak, s ama fehér felhő hozza
őket!
Innen leszállva, megtekintők Székelybánja várát, melynek minden
tornyába egy regény álma van elásva. Az udvaron most tengeri és
borsó terem; s a zászlós ormokon a becsületes csizmadia-czéh
száríttat fehér ruhákat.
Délután átrándulánk a nem messze levő Homoród-Almás bérczei
közé, hogy másnap korán megkezdhessük útunkat a híres barlangba,
melyben egykor az egész csiki székelység el birt rejtőzni, s ott védte
magát hetekig a körülszáguldó tatárok csordája ellen, míg végre
mind a megszállók, mind a megszállottak úgy kifogytak élelmi
szerekből, hogy az éhhalálhoz voltak közel. Ekkor egy székely
asszonynak az az ötlete jött, hogy megsütött egy óriási pogácsát,
mely belül hamuval volt pótolva, s azt egy póznán felmutatta a
megszálló tatároknak, daczosan kérkedve, hogy nekik még milyen jó
dolguk van, mire a tatárok elbúsulták magukat és eltakarodtak.
Vezetőül a szék hajdani mérnöke sziveskedett ajánlkozni, egy
genialis különcz, ki a legnagyobb tudományos képzettség mellett a
legvégsőbb szegénységben él és az a csodálatos, hogy neki e
szegénység jól esik, s hozzá hű akar maradni, soha meghivást úri
asztalhoz el nem fogad, nincs ékesen szólás, mely őt rábirhassa,
hogy ételben, italban részt vegyen, a szobában nem lehet rávenni,
hogy leüljön, s ha az utczán megszólítják, leveszi a kalapját, úgy
kiséri a megszólítót és semmi könyörgésre fel nem teszi a kalapját, –
és mind ez mily éles gúny a vílágra a tudományosságtól!
Útközben alig birtuk rávenni, hogy a szekérre felüljön, erővel
gyalog akart jönni, pedig öreg már és összeroskadt. Egyszer már
annyira elhagyta a világ, hogy a budvári romok üregeiben
éjszakázott, de azért nem kért és nem panaszkodott soha. Csupán
egy szenvedélye van, és ez a barlang. Ez volt életének
legkedvenczebb foglalatossága, ennek üregeit járta, bútta, fürkészte
untalan, több hetekig ellakott benne, csigákon, köteleken eregetve le
magát a mély, ismeretlen nyilásokba, mikbe emberi szem soha le
nem hatolt, s annyira ismerős annak minden kövével, hogy fáklya
nélkül végig tudna benne járni.
Korán reggel megindulánk Almásról, két öreg székelyt előre
bocsátva, hogy a barlang feljárását, ha netán elromlott volna,
megigazítsák. Velünk jöttek e barlangot megszemlélni Lázár Kálmán
és U. L. nejei, két testvérhölgy, a székely nők azon mintaképei, kiket
maga előtt lát a költő, ha nőket akar rajzolni gyöngéd arczczal, erős
szívvel, mert valóban erős szív kell ahhoz, hogy hölgyek e barlangba
jutásra elszánják magukat. – Egy roppant meredek szirttömeg
fekszik a Nagymál oldalában, a Hargitta havasai között, melyet
köröskörül fog az Erős bércz meredek falazata, mindenünnen óriási
toronyalakú kőszálak, mik közűl a legmagasabb Csala tornyának
neveztetik, a tatárokkali harczok hősének gyász emlékére, melyről
oldalvást esik az Ugron ürege, és a lovak csűre, mind históriai
emlékekkel gazdag helyek; a szűk hegyválut, melyet ekként a
Nagymál és az Erős bérczfalazata képez, egy rohanó hegyi folyam
tölti be, ez a Vargyas vize, mely egy helyen a mindenütt útját álló
sziklák alatt eltűnik, s a hegy túlsó oldalán tör újra elő egy
sziklahasadékból. A barlangnak e patak föld alatti folyásával
összeköttetésben kell lenni, mert a hagyomány szerint az ostromlott
székelyek e patakon szökdöstek ki élelmi szerekért; vezetőink egyike
most is tudott e patakról regéket. Szerinte e hegy legrejtettebb
üregeiben ismeretlen emberek laknak, kik sajátszerű csónakon
beeveznek a hegy oldalán, s a másikon járnak elő; ott tanyázó
pásztorok többször meglepték őket, a mint ki- és bejártak. Sokszor a
kifolyó víz egészen zavaros és szenes, mintha valamit mosnának
benne, pedig máskor kristálytiszta. Odabent tehát kétségtelenül
kincseket ásnak. Mert tudni kell, hogy a székelyek e barlangban
hiszik elrejtve Darius kincseit, s akárhány van, ki megesküszik rá,
hogy ismerte azt az öreg embert, a ki egyszer egy nagy vasajtóra
akadt a barlang egyik üregében, de lakatját nem birta leverni, s a
hogy visszatért segítséget hozni, nem talált a vasajtóra többé.
Átellenben a barlanggal látszik még azon kápolna omladéka,
melyben a tatár vezér lakott, midőn a barlangot megszállotta; innen
visz két út a barlang felé, egyik a rövidebb a szirt meredek
oldalában, hol csak hátát a sziklának vetve s kezeivel a
kőrepedésekbe fogódzva haladhat az ember a szédítő mélység felett;
másik kerülő út, melyen szekérrel kell víz ellenében a patakon
felhajtani, s akkor a meredek Nagymál bérczre felkapaszkodva,
felülről ereszkedni le a barlang szájához. Az első útról kénytelenek
voltunk visszatérni, mert azt a Vargyas megáradása ketté vágta, s
újra kellett kezdeni a kevésbbé veszélyest, de annál
fáradságosabbat.
 Az emberi kezektől soha nem irtott ős erdőn keresztül haladtunk
felfelé, míg az ormot elérve, ott egy hegyvágányban valami vad
vízmosási út nyilt elénk nyolczszáz lábnyi magasban a völgy felett. Az
út omló kövekkel s porhanyó földdel, nyirkos falevéllel fedve, sehol
egy fa vagy egy bokor, melybe meglehessen kapaszkodni, csak egy
bukás, egy elszédülés, s az ember menthetetlenül veszve van, alant
a tajtékzó folyam ordít. Férfiszív megdöbbenne ily szédítő képben
látva maga előtt a halált, ha háta mögött vidám, nevető jókedvű
hölgyek hangjait nem hallaná, kik mulatságot csinálnak a veszélyből,
s kaczagva fogódznak kezeinkbe, míg lábaik alatt sikamlik az éktelen
mélységbe levezető ösvény.
Végre lejutva a szikla párkányzatára, egy bércz mögül kitűnve
előttünk áll a barlang roppant nyílása, még azon módon félig
befalazva, a hogy azt a székely menekvők hagyták. Egy hat öles
gerendákból tákolt hágcsó vezet fel e nyilásig, melyen ég és föld
között lebegve kell felkapaszkodni, úgyszólván kézről kézre adva a
gyengébb nemet, s akkor előttünk áll a historiai nevü üreg.
Legelébb egy templomszerű tágas terembe lépünk, melyet még
az Isten napja világít, innen egy mellékterem tárul elénk, mely a
barlang ablakát mutatja, másfelől kezdődik a többi üregek sorozata,
melyek négyszáz ölnyi hosszúságban elnyulva föld alatt, tizenöt
egymástól szabályosan elvált szobát képeznek, minden szoba
bejárása a tisztelt mérnök úr buzgalmából számokkal levén
megjegyezve, hogy a bejárók el ne tévedhessenek.
A harmadik terem volt a székely nők fekhelye, itt aludtak a
veszély idején gyermekeikkel együtt; a negyedik teremben állanak a
kőhombárok, mikben gabonáikat tarták eltéve; az ötödikben áll a
szónokszék, melyről papjaik az Isten igéit hirdeték, a hatodik
stalaktit barlangot mutat, a falak gót boltozata ezüstporral s kristály
csapokkal látszik takarva, mik oly csodásan ragyognak a
fáklyafényben; a hetedik barlangnál titáni kőfokok vezetnek fel
néhány ölnyi magasba, hol a nyolczadik terem feltárulva előttünk,
ennek poros padlatán halom csontok vannak lerakva, ó-világi
ismeretlen állatok agyaras állkapczái, roppant medvefők s különösen
egy gömbölyű halomban olyszerű csontok, mint az embereké,
csakhogy sokkal kisebb arányúak. – A néphit azt tartja a felől, hogy
a barlangot troglodythok lakják, vagy mint Almáson nevezik,
majomemberek, kik ott élnek, szaporodnak, leskelődnek odvaik
mélyéből, s ha az emberek közeledését veszik észre, hirtelen
elbujnak ismét; lábaik nyomát ott látni a porondon, mintha apró
gyermekek jártak volna lábujjhegyen. Évek előtt, a monda szerint,
egy almási székely ember rá lesett ez apró lényekre s egyet elfogott
közülök, azt haza vitte, magához szoktatta; a kisded alak hasonlított
valami szőrtelen majomhoz, durva kérgű bőrrel és nagy fülekkel, s
annyira megszokta már a falut, hogy ma egyik, holnap másik háznál
ebédelt, míg egy éjjel társai érte jöttek s magukkal vitték. Van-e
valami lényeges e mesében? sem állítani, sem megczáfolni nem
érzem magamat elég erősnek; a természettudományok emlékeznek
valami barlangó félemberfajról, s e csonthalom itt e barlangban
gyanítni engedi, hogy sok van még a föld alatt, a miről a bölcsek
semmit sem tudnak. A kilenczedik terem közepéről látni egy roppant
nagy lefüggő követ, mely mint egy óriási csillár, vagy szőlőfürt, a
meredekből csügg alá; a tizedik terem szurok feketeségű sárral van
tele, mely a terem padlatáról rajonkint egymásba kapaszkodó
denevérek maradványaiból hegyekké tornyosult, s már szinte bezárja
a tizenkettedik terem bejárását; itt volt az emlékezetes vasajtó,
melyet a székelyek maíg is keresnek: a terem ajtaja már oly
alacsony, hogy meg kell görnyedni az átmenetkor, s a következő
teremből ismét szűkebb nyiláson át csuszhatni a tizenharmadikba,
melyben elszórva terem az achat és carniol; a tizenötödik teremben
van felírva Wesselényi Miklós neve.
Itt hallatszanak csodálatos hangok, mintha a földfeletti kutyák
ugatása és kakas kukorikolása hallatszanék ide alá, mit a föld alatt
elzúgó patak tombolása s a bak denevérek viaskodása okoz, mely
érzékcsalódás azt hiteti el a lakókkal, hogy e helyen a csiki kutyák és
kakasok szavát lehet már hallani.
 V.
SZENT ANNA TAVA.
Erdély legköltőibb helyét láttam.
Vannak nagyszerűbb, pompásabb, elragadóbb látmányok Erdély
tájai közt, de oly magasztos alig lehet több, mint a szent Anna tava.
A legrégibb időktől a legújabbig szüntelen vallásos eszmék Sion-
köde lebegett e táj fölött, ez volt a rajongók, az ihlettek Libanonja, a
mi Izraelnek az olajfák hegye, a hindunak a gangesi szent völgy, az
északi skandinavnak az Igdrazill árnyéka alatti magány, s a hellen
költészet arany árnyképeinek a Tempe: az Erdélynek a szent Anna
tava.
A mint a tusnádi regényes fürdők jóltevő nymphájától búcsut
veszünk, balra napkelet felé óriási bérczek birodalma terjeszkedik
elénk, melynek utolsó pontjai messze Kézdivásárhelynél végződnek;
a térkép nem mutat e helyen sem falvat, sem majort, ős rengeteggel
koszorúzott hegyek feküsznek egymáson, miket mindkét felől elkerül
az országút, vadászösvényeknek hagyva az ős vadont, mely most
járatlanabb, mint volt azelőtt kilenczszáz évvel, mikor még azoknak a
váraknak urai éltek, miken most az a vad fa terem, melyet a vihar
vet s a vihar tép le.
Egyikén e vadon ösvényeknek megindulva két meredek bércz
között haladunk szüntelen felfelé, miknek aljában tajtékozó hegyi
folyam tombol; szédület letekinteni rá.
Félóra múlva elhagynak bennünket a szelidebb éghajlati fák, a
bükk és tölgy, s kezdődik a fenyvesek országa. Óriási szálfák nőnek
elő a szirt meredekéből, földig eresztve sötétzöld lombpalástjukat, s
ott a hol a sötétzöld a földet éri, körülnőve kék havasi nefelejtssel;
mindig odább, mindig feljebb még vadonabb lesz a vidék, emberi kéz
soha nem irtja itt a fát, a mint a Nemere szele töveikből kifacsarva,
egymásra döntögette a roppant faderekakat, azon módon ott
rohadnak, benőve futóvirággal és csodaalakú gombákkal; egy-egy
roppant szálfa keresztül bukott a hegyvágáson, s míg töve az egyik
hegyormon maradt, hegye a másik hegy ormára feküdt, s úgy képez
veszélyes hidat az üvöltő hegyi folyam felett.
A tavaszt itt a nyár kezdi s az ősz végzi be, a hó még ott van a
sötétebb fák árnyéka alatt, míg a verőfényjárta helyeken dúsan tűnik
elő a havasi flóra; más virágok ezek, mint mik oda alant tenyésznek,
a fenyőerdők balzsamillatában, a gyantával itatott sziklás földben; a
szárazabb helyeken a törpe rózsa és a rózsaszínű gyopár virul,
nedvesebb helyen egy neme a legpompásabb ranuculusnak, mely
nagy összehajló szirmaival annyira hasonlít a rózsához, hogy méltán
hivja a köznép pünkösdi sárga rózsának. Néhol pompás tarka
orchisok tűnnek elő, egy neme az epipactisnak akkor kezdett virítani,
melynek minden virága oly alakú, mintha egy-egy madár ülne
benne; de legkedvesebb találmány volt egy szép példány czipőczím
(Cypripedium calceolus), melyet vezetőnk lelt, a virág négyes
szétálló szirma sötétveres, s a messze kinyuló papucs-alakú vitorla
aranyszín. Bármely kertnek díszére válnék.
Végre mintegy négyezer lábnyi magasba kapaszkodva fel, sík tér
nyilik meg előttünk, mintha egyenesre vágták volna a hegy tetejét, s
egy lapály tűnik elénk, melynek első látásra oly szomorú, oly
aggasztó tekintete van, az ember megdöbben, maga sem tudja
miért?
Az egész tért valami zöldesbarna sűrű moha fedi, melyből
csoportonkint állnak elő a csáténemű sötétzöld füvek zsombékjai, az
afonya és medveszőlő itt-ott bereket képez, melyekből húsz,
harmincz lépésnyire áll ki egy-egy csenevésző szomorú luczfenyő.
E helyet hivja a köznép a kokojczásnak, és azon aggály, azon
borzalom, mely az első tekintetre meglepi az embert, közös minden
emberrel, minden állattal, mert e hely halálos veszély helye; alatta
feneketlen víz van, ha ember vagy állat ez ingadozó mohos felszínre
lép, a moha lesüpped alatta, és őt elnyelik az ismeretlen
szövevények. Ösztönszerű irtózattal haladtunk végig ez elátkozott
hely partján, s midőn a fölötte álló hegytetőre jutva, még egyszer
visszatekinténk rá, tündéri látvány állt viszont előttünk: két-
háromszáz apróbb, nagyobb gömbölyű tengerszem, mint megannyi
csillag ragyog a veszélyes bérczi ingoványon, miknek hatása
leirhatatlan. Az ember a tündéreket véli látni, kik tengerszemeikből
feljőnek, hogy a halandót a vészes síkra csalják.
E bérczen túl fekszik a Szent Anna tó.
Háromezer lábnyi magasban a tengerszín felett, köröskörül
ezerkétszáz lábnyira feljebb emelkedő bérczek által képzett
medenczében, vad erdők árnyában terül egy gömbölyű nagyszerű
tengerszem, melynek körülete egy negyedrész mérföldet meghalad.
Sima tükörlapja sötétzöld a bele néző erdős bérczektől, a legnagyobb
vihar sem ingatja azt meg, hab sem fordul rajta. A körülfekvő
bérczek ide forduló oldalát cser és bükk fedi, míg a tó partján körül
roppant fenyők emelkednek, mintegy sötét rámába fogva az
érczvilágú vízlapot.
Az ünnepélyes csend, mely a szívre száll, midőn e völgybe
lépünk, érzelmekre tanít bennünket, melyeket nem érezénk soha,
melyeket talán tagadtunk. Itt e szent magányban, távol minden
emberhangtól, oly közel érezzük magunkat Istenhez. Semmi zaj sem
hallik ide; örök béke, örök csend uralkodik e kiválasztott völgyben, a
körül fekvő bérczek elvonják róla a zivatart: míg saját kiáltásunkat
oly csodásan adja vissza a völgy gyűrűjében körülfutó viszhang,
mindig feljebb emelve a hangot, míg csaknem egy octávával
magasabban halljuk azt hátunk mögött enyészetesen elzengeni, mint
a harangzúgást, mely oly soká cseng a légben, midőn már rég
megszünt szólani.
Letelepedtünk a fűben, székely vezetőnk a lobogó tűzhöz ülve
elmondja, hogy ama kisded rom ott a halmon egykor kápolna volt,
melyet kegyes szűz építtetett, kinek álmában szűz Máriának anyja
megjelent; és sokáig állt a kápolna, látogatva ájtatos lelkektől, míg
egyszer szentelt falait földi szerelem fertőzteté meg, akkor villám
csapott bele s porig leégett; sokáig jártak azután a környék leányai e
romokat könnyeikkel áztatni, ott elsírtak reggeltől estig, siratva az
Isten lakát mely így elpusztult előlük, míg e században egy püspök
újra felépítteté azt, s ismét népes búcsújárásokkal élénkült meg a
völgy: összejártak a Székelyföld minden buzgó népei, elhozták
templomi zászlóikat, körüljárták a csendes tó vizét, zsolozsmáikat
együtt énekelte velök a bércz, a templom előtt kis faház volt
haranglábbal, abban lakott a zarándok.
Újabb időben elpusztult mindez, – a templom, harangok és ének;
csak Isten lelke maradt a táj felett, mert még most is, ki ide
leereszkedett, meghatva érzi magát azon magas sejtelmektől,
miknek áhítat a neve.
Ez alatt fenn a havasi hegytetőn megszólal a méla pásztorkürt
elragadó hangja, a lélek gyönyörtől áradoz e fájdalmas édes zenétől,
melynek ugyan oly csodás hatása van, mint a harangszónak; míg ez
Istent imádni hív, amaz hazát imádni készt, hogy arczczal borulsz a
földre, és sírsz és nem bírsz megválni attól.
Ha e hangokat hallád, csak akkor érted, miért szereti a tyroli és a
székely oly igen azt a földet, a melyen született!?
Visszaemlékezünk mi is a história mondáira, és kölcsönben
elmondjuk vezetőnknek, hogy ama romok helyén állt az ősi
tűzhalom, melyen Bálványos vár lakói áldozatot hoztak a
hadistennek, midőn az ősi vallást rejtegetve, csak e völgy volt még
övék és az a vár, melynek háza a fenyvesek mögött sötétlik: itt
esküdtek véres harczot éjszakánkint a székely rhabonbánok
vérvilágló fáklyafénynél, s ősi híre van e helynek.
Most nem lakik ember e tájon és semmi állat a tóban. Habja
tiszta, mint a kristály, sem belőle, sem bele víz nem folyik és nincs
benne egy hal, egy kígyó, egy béka vagy kagyló sehol; laktalan az,
ámbár iható, mint a forrásvíz.
Gyakran azt regélik, hogy a tó tört hajók darabjait hányja ki a
felszínre, mely a tengerrel van összeköttetésben: ez rege, mit
féltudós emberek gondoltak ki.
 Egy órányi távolra innen van Erdély másik nevezetessége: a torjai
kénes barlang, melynek üregéből halálos kéngáz lobog ki, oly fojtó,
hogy a fölötte elrepülő madár holtan hull le a légből, belső falai
sárga kénvirággal vannak lepve.
Belépni nagy gyönyör, de nagy istenkisértés, a kénszesz csiklandó
kéjt idéz elő a test érzékeiben, de egy lehellet belőle, és az élet ott
végződött.
Átellenében a meredek Bálványos vár falai, hajdan az Apor-család
őseinek megdönthetetlen sasfészke, most még csak azt sem
tudhatni, merre vezetett hozzá az út? – Köröskörül minden oldalról
uratlan rengeteg, melyben egy napi járatban, bármely irányban
indulva, sem találni egy gunyhót is.
 A VÁG VÖLGYE.
Pozsonytól felfelé haladva, elénk tárul az elragadó szép vágvölgy.
Minden fordulata egy-egy új, megkapó, festői panorámát mutat
elénk. Egy szeszélyesen kanyargó folyóvíz örökké változó mederrel, a
mit hol elhagy, hol visszafoglal; két oldalán erdőpalásttal fedett
hegyhátak; egyike az uralkodó folyóknak; partjain az ország
legódonszerűbb városai, – egész középkori jelleggel, némelyik még
kőfallal kerítve, a lombfedte hegyoldalokban ősi várkastélyok, kívül
sánczművektől körülvéve, s benn franczia izlésű pompával
berendezve: körülöttük csodaszép parkok, hattyús tavakkal, tündéri
grottákkal, vízesésekkel, dámvad-csordákkal. Távolabb az
aranyködbe burkolt hegyek ormain emelkedő roppant várromok. A
büszke Csejthe vár düledékei, melynek árnyékos bolthajtásában a
világ szép asszonya, Báthori Erzsébet emléke kisért. Ifjú leányok
vérében szeretett fürdeni: attól lett oly fehér. Még bejárható a
pincze, a hová háromszáz áldozatát eltemette.
Amott hajlik ki a folyam fölé egy magányosan álló bércz, melynek
tetején egy bolond szavára emeltette Beczkó várát egy még nagyobb
bolond. Ott látszik az orom, melyről a vén Stibor vajda alábukott, ott
a kerti kőpad, melyen aludt, mikor a vipera szemeit kimarta. Azután
ismét más rom jön felénk: nem vár, egész város, Trencsén; itten
uralkodott fél Magyarország fölött a vidék ura, Csák, ki vitássá tette
Róbert Károlynak a koronát s harczolt vele az uralomért, mintha
maga is király lett volna. Olyan hatalma volt, hogy tudott háborút
viselni egyszerre két király, a magyar és cseh ellen s ketten se birtak
vele. A túlparti hegyeken átellenben fehérlik a büszke Oroszlánkő, s
a völgy szoros vágánya közül kimagaslik a hírneves Temetvényi
sasfészek, a szilaj Bercsényi ősi vára, s a merre a Vág kanyarodik,
mindenütt előtünik egy-egy várrommal koronázott hegytető.
 Ez a romokban gazdag vidék volt a magyar függetlenségi harcz
legzajosabb küzdőtere. Várait minden időben hatalmas dynasták
lakták, birtokaikra nézve kis királyok a felföldön. Itt vetették meg
lábaikat a nemzeti fejedelmek, ide vették be magukat a
trónkövetelők, itt szövék terveiket, itt gyűjték össze hadaikat, itt
halmozták fel hadszereiket, itt vívták meg döntő csatáikat. Ott látni
még a «Kurucz-sánczot», melyben Rákóczi lova elbotlott a végzetes
ütközetben, s e bukással vége lett az egész fényes álomnak; mikor
már annak kilencz-tized része való volt.
És ez mind elmult: elmúltak a kis királyok, romba dőltek a
hatalmas várlakok, darabokra hulltak a nagy földbirtokok. Csak kettő
marad megörökülten: a szálfa és a kis emberek.
Olyan vén faóriásokat sehol az országban nem találni másutt. – S
azokhoz is annyi emlék van kötve. Az a tölgyfa, mely a rovnyei kis
templomot egészen betakarja, Lorántfy Zsuzsánnáról suttog;
amottan Rákóczi hársfái hullatják a földre hajdani gazdájok izenetét
sárgult falevélben; amottan az útfélen áll egy terepély hárs a vetés
közepett, mely egy nagy családnak czímerét ékesíti. A megmaradt
vén faóriások őrzik elmúlt gazdáik emlékét.
És azután megmaradt a nép. Csodálatos egy népfaj, a mihez
foghatót nem találni ebben az országban.
Szegényebb és szaporább, minthogy megélhessen az istenadta
földből: kénytelen szétvándorolni a széles világba. De nem koldulni
jár, nem szolgálatba állni, hanem dolgozni, kereskedni. A világ
minden nagy városában övé – az útcza, kész szállása – a házküszöb.
Ismeri e vándorlakokat Páris úgy, mint Sztambul; az egyik tudja az
utat Londonig, a másik Teheránig, meg Asztrakánig. – A mi pénzt
összeszereznek idegen országban, azt haza hozzák az ősi zsúptető
alá s javítnak vele a sors mostohaságán. A nagyvilágban szerteszét
bolyongva, megtanúlnak angolul, francziául, németül, törökül,
perzsául annyit, a mennyiben a bejárt országban érthetővé tudják
magukat tenni. És épen annyit tudnak a saját országuk úrnak való
nyelvéből is. Ez a tótok népe. Hanem azért az ő apáik harczoltak
Rákóczival végső csatái alkonyáig, s az ő fiaik ostromolták meg
1848-ban a legelső sánczot Szent-Tamás első megrohanásánál.
Beszélni nem tudnak magyarul, hanem érezni a haza szerelmét, azt
nagyon jól tudják s vérezni is tudnak érte. Még többet is: tűrni és
dolgozni is tudnak érte.
Tájképünket az ő krumpli- és pohánka-földeik, az ő szilvásaik,
káposztás kertjeik, kender- és lentáblácskáik, az ő pirosvirágú
paszulylyal, selyem tökkel befuttatott zsúpfödelű házikók egészítik ki.
Tengeri és szőlő ott már nem tenyész, ezen a földön tiszta buzát
nem aratnak már.
Azért mégis víg dal hangzik a mezőn.
 NÉMET MAGYAROK.
1710 Sylvester napján a szokottnál is nagyobb vásár volt Lőcse
piaczán.
A tágas négyszögű tért minden oldalról emeletes paloták sorai
foglalják rámába, barokk stylben épült homlokzatokkal, kőből
kifaragott czímerekkel a kapuív felett, latin emlékmondatokkal a
párkányzaton, az egész piacznégyszöget mind patricziusok lakják, a
kik nemességüket Ulászló, Corvin Mátyás, Zsigmond, IV. Béla
királyokig fel tudják vinni. Hanem azért e nemesi paloták
mindegyikének az elejét a földszint hosszában árúcsarnokok foglalják
el. Ezekben a csarnokokban van felhalmozva a világ
kereskedelmének és iparának minden közszükségre és úri fényüzésre
szolgáló czikke. Lőcse város a közvetítő a kelet és nyugot között.
Karavánjai Smyrnától Danczkáig járnak szakadatlanul. A szaraczén
sheikekkel épen úgy egyezségük van, hogy őket rablótörzseik ellen
védelmezzék a pusztában, mint a hajdemákok harámbasáival, a kik a
Kárpátok közt uralkodnak. Három világrész terméke és gazdagsága
váltakozik e csarnokok alatt. A mellett a saját ipara is versenyez a
külföldével. – Hirhedettek a harangjai, mik a legkisebb csengetyűkig
sorba állítva láthatók a bazár árkádjai alatt; a posztó és len kelmének
halmaza, a miknek nevei hosszú sorban olvashatók felirva a bolt
tábláján az áraikkal együtt. Itt alkudozás nincs, az árakat a tanács
állapítja meg; s az árak mellé ki van az is függesztve, hogy melyik
kelmét szabad viselni a nemes, a polgár, a paraszt férfinak,
asszonynak a ruházati rendszabály szerint! Ott láthatni a
mesterséges óraműveket, miket lőcsei művészek alkottak; egész
boltok ragyognak a felhalmozott ezüst ötvösmunkáktól;
aranyműveseik magyar zománcz munkáját meg épen nem is tudják
utánozni a külföldön. A drága prémek halommal állnak a kis
szekereken; felaggatva a fogasokra sokféle subák, a legkeresettebb
árúczikkek a téli évadban.
 Ujesztendő napján minden ember siet bevásárolni; az
oszlopcsarnokok alatt rajzik a nép, zsinóros mentékben, sarkantyús
csizmában; a férfiaknak hegyesre kipödrött bajuszai, vállaikra omló
hajuk nyuszt kalpaggal leszorítva, a nők fátyollal lekötött
aranycsipkés főkötőkben, a hajadonok gyöngyös pártával a fejükön,
leeresztett pántlikás hajjal, bogláros palástokkal a vállukon, miknek
gallérjai drága csipkékkel vannak diszítve.
S ez a sok mindenféle tarkabarka nép, a mely külső viseletére
nézve Árpád és Tuhutum ivadékaihoz hasonlít, csupa merő német.
Még az első magyar királyok alatt telepedtek ide. Nyelvüket
megtartották, minden más egyébben magyarokká lettek. Előkelőik
nem nyárspolgárok, hanem magyar nemes urak, kik magukat tekintik
a tősgyökeres aristokrátiának, s félvállról néznek le a «kivételképen»
közéjük települt egynehány magyar nemes úrra. S a kis polgárság
sem az, a mi más német városok alsóbbrendű népe. Ez egy harczban
edzett, fegyverhordó osztály, mind a harmincznyolcz czéhnek a
czéhmestere egyúttal hadnagya is; s az első ágyúszóra mindenik
czéh tudja, melyik toronyban kell megjelennie fegyverestül.
Soha még ellenség az ő kapujokon be nem tört. Még a nagy
tatárdulás keserves korszakában is ez az egy hely daczolt Batu khán
minden csordáival. Itt volt a Lapis refugii, mely oltalmul szolgált az
egész ország bujdosóinak. Annak a kövei vannak beleépítve ezekbe a
templomokba, palotákba.
Annyi viszontagságos századok során át azok a német-magyarok
mindig a legtántoríthatatlanabb hívei voltak a nemzeti szabadság
ügyének. Nem hajlongtak soha se a török császár, se a német
császár előtt.
II. Rákóczi Ferencz korszakában Lőcse fontosságát az is emelte,
hogy itt volt a fejedelemnek ágyúöntő műhelye. Ha egy elvesztett
csatában ott maradtak ágyúi a kuruczoknak: a lőcseiek rögtön
előállították az ujakat s Antæusnak megint vissza lett adva az
elvesztett ereje. Aztán, ha szakadóban volt a hadsereg mundérja,
csak Lőcsére kellett izenni: onnan előkerült az új.
 Nagyon is megbecsülték ezt a várost mind a fejedelem, mind a
vezére. Ebben az esztendőben is egy egész dandár őrzi azt, a
legvitézebb kurucz vezérek alatt. Hanem azért, hogy kurucz sereg
tanyázik a városban, még sem vegyül magyar beszéd a népsokaság
zsibongása közé. Ezek itt szepességi hajduk, meczenzéfi huszárok;
üstökbe font hajuk, felcsavart bajuszuk, farkasbőr kaczagányuk azt
hirdeti, hogy kuruczok, hanem azért németek; német kuruczok.
Rákóczi Ferencz legjobb katonái.
 A TORDAI HASADÉK.
A tordai hasadék a természet egyik legbámulatosabb remeke; itt
egy hegyláncz tetejétől a talapjáig kettérepedve. A két átelleni
meredek fal kiálló sziklái és mélyedései még most is egymásba
illenek, a háromezer lépésnyi sziklafolyosó hajlásai, megtörései
mindenütt egyenközűek maradnak csak itt-amott mutat tágabb
öblöket, hol a sziklaőrlő idő görgeteg kőzuhatagokká porlasztotta a
bérczfalat; míg egyes sziklatornyok, mint a gót építés pillérei állnak
el a falaktól.
A Magyarpeterd felőli bejáratát egy óriási csúcsíves sziklakapú
alkotja, több száz lábnyi magas, a világ legnagyobb diadalíve.
Az átelleni bércztetőről az egész sziklacsarnokot végiglátni, mely
megragadó szépségével az isteni némaságot egyesíti.
S e felséges táj nem volt mindig ilyen csendes. Egy darab
világtörténet ment itt végbe. A római műveltség egyik előre tolt
központja volt itten. Túl a hasadékon volt a tartomány
legnevezetesebb városa: Salinopolis s a fensíkon mellette
megerősített táborhely; lánczolata a védműveknek, honnan az
uralkodó Róma az éjszaki barbároknak parancsait osztá. A kétezer év
előtt vájt sóbányák tanui ez életnek, és a roppant kőkoczkák s a
romok alól napfényre kerülő arany ékszerek, pénzek, fegyverek,
hamvvedrek, síremlékek s művészi alkotású istenszobrok töredékei
hirdetik, hogy itt hajdan egy darab Róma volt. A hatalmas Traján-út
még most is ott domborodik a zöld szántóföldek között, hosszú,
egyenes vonalban. Azután más lakók jöttek. – A letelepedett magyar
népnek egyik szent királya: László, itt vívta döntő harczát a kúnok
ellen. A legenda azt meséli, hogy az ő imádságára hasadt ketté a
bércz, hogy ellenségeit visszatartsa; átszökellő lova patkójának
nyomát ma is mutogatják a szikla ormán s azon helyen kápolnát
építettek a szent harcz emlékére. Azt a kápolnát megint Dzsingisz
kán fiának mongol hordái pusztíták el s akkor a sziklafolyosóban
védte magát a nép az egész mongol tábor ellen. Majd a szabadság
és vallásháború alatt volt itt menedéke Rákóczi portyázó vezéreinek,
kik még a harcz bevégezte után is innen folytattak egy mesebeli
küzdelmet százan egy egész világ ellen. Azontúl csak az emlék
maradt meg s az elrejtett kincsekről szóló mondák. A szent László
kápolnája helyén egy faépület húzódott meg keleti hitű kalugyerek
számára: mely még nem rég állott. Ma már azt sem találjuk ott, csak
egy alacsony kőkereszt jelöli – a kalugyerek egykori temetőjének
helyét…
A kétnyilatú sziklakapun áthaladva, a tíz-húsz ölnyi távolra
szétnyilt két sziklafal odafenn csak egy keskeny szalagját engedi látni
az égnek: csak a déli sziklákon megtört verőfény tanusítja, hogy
nappal van.
A hegyrepedés, egy óra járásnyi távolban a Hesdád völgytől,
annyira összeszűkűl, hogy a két átellenes fal nem esik egymástól
távolabb három ölnél. Ha csak egy kissé meg van is áradva a Hesdád
patakja, a két fal medre között csak neki vetkőzve és nagy
elszántsággal lehet keresztül hatolni. Azért a tordai hasadék tulsó
kapuját nagyon kevés ember látta testi szemeivel.
Ez a szoros igazán kapu.
Még nagyon jól kivehető a két horonyzat, a mi a kirugó
sziklafalba van vágva; e rovátkokba bocsáták le a vár lakói a nehéz
tölgyfakaput, mely aztán zsilipként zárta el a patakot. E kapunak
legalább tizenöt láb magasságúnak kellett lenni: a mit világosan
jeleznek a vízmosás nyomai a sziklában, egész üregeket, gömbölyű
döböröket vájt a bezárt hullám a kapu felett. E bevágáson túl látszik
a nyoma a vasrostélynak, melyet kerekes lánczczal vontattak fel,
mikor a zsilipet megnyitották. Olyankor azután a sziklafolyosó felső
részébe felszorított víztömeg, mint a Fáraó népét elseprő tenger,
omlott az alsó mederbe s ha ostromló sereget talált benne, azt
tisztára kiseperte, ha ezernyi ezer is volt.
 E vasrács és zsilip védte a két barlangvárat, mely a szűkülésen túl
egymással szembenéz, úgy hogy egyiknek kapujából a másikához
nyíllal, puskával át lehet lőni. A néphagyomány e természeti
erősséget utolsó véderejéről Balyika-várának nevezi. Két egymásra
néző barlang az a két sziklafalban, a patak medre fölött egyforma
magasságban, mely hetven lábnyi lehet. Az északi oldal barlangjához
csak szikláról-sziklára mászva lehet feljutni; tágas szája annak is be
volt falazva s a fal bejárata is oly magasan volt, hogy oda
valószinüleg csak lábtón jutottak, a kik benne laktak.
A déli oldalon levő barlangvár azonban valóságos erődítmény.
Tágas boltív alakú száját a bejáratnál széles tömör kőfal zárja el:
óriások rendszerében alkotott sziklabástya, mintegy tizenöt láb
magasan, s azonfelül még egyszer olyan magas a barlang
kapuívezete, de az első falon túl jön egy második, mely a barlangot
egész magasságban elzárja, ezen ajtók és ablaksorok látszanak,
tanuságul annak, hogy ez kellőképen berendezett otthona volt
valakinek.
Ehhez a barlanghoz egy öblös völgyteknő vezet föl. E völgyecske
a vadon virágos kertje. Még késő őszszel is tele zöldelő cserjével s az
őszi virágok ritka fajaival.
Szenvedélyes fűvészek nagyon jól ismerik e helyet. Hogy Torda
felől hozzá lehessen jutni, egy osztrák tábornok puskaporral vetteté
szét a sziklákat s úgy vágatott egy merész útat a sziklaoldalba; ezt
az utat most egy magyar főpapról nevezték el, ki tekintély és
Mecenás a botanikus világban s maga is gyakran látogatja e helyet.
 A BEFAGYOTT BALATON.
I. NAPFELKELTE.
A befagyott Balaton megragadó látvány, kivált az első napokban.
Az óriási tó nem úgy szokott befagyni, mint a folyamok, mikor
töredékes jégtorlaszok csoportosulnak össze: ez egy csendes
pillanatában a víztükörnek egyszerre áll meg, mint a kristály s
reggelre ott van az egész vizen a síma, tündöklő tükör. – Ezüst tükör,
mikor a hold fénye bevilágítja. Nincs rajta semmi törés: egy darabból
van öntve. – Csak a szekérútak látszanak meg rajta, a mint a két
part sűrűn fekvő falvaiból átvonulnak, egymást keresztezik, mint ha
mértani vonalak volnának egy üvegtáblán.
A tihanyi hegyfok kettős tornyú templomával oly tisztán látszik
most meg a tükörben, tornyaival lefelé fordítva, mint maga a
valóság.
Ha virradni kezd, a hold elsápad s az egész hosszában rózsaszinű
kezd lenni, akkor az óriási jégtükör is csodálatos színt változtat,
mintha élesen kétfelé volna osztva, az egyik rész violaszín és
rézvörös fényt vesz föl, míg a napkelet felé eső, tehát a rózsaszín
éggel érintkező fele azurkék marad.
A tünemény pompája növekedik, a míg az ég egyre világosul; a
bibor, az arany az égen megkétszereződik a tiszta tükörben, s mikor
a nap fénytelen izzó gömbje feljön a látkör violabarna ködei közül,
tűzszinű páráktól körülragyogva s letekint a ragyogó jéglapra: ilyen
varázsképet semmi tenger nem mutat, semmi mozgó hullámtükör;
mert az olyan, mintha két igazi nap kelne fel egyszerre két igazi
égen.
 Egyszerre szétlövelli a nap sugarait, a mint a barna ködök közül
kiemelkedett…
Mikor a beállott Balaton jegére legelőször rásüt a nap, először
valami csodálatos zengés támad a jégben: mintha ezer meg ezernyi
érczhúrok pattognának el egy tündéri hárfáról; emlékeztet az
egyiptomi zengő Memnon-szobrokra, csak hogy ez nem hagyja abba.
A titkos zing-zöngés egyre hangosabb lesz, a tündérek ott a víz alatt
már tele marokkal ragadnak hárfáik húrjaiba, éles pattanások
kezdenek hangzani, melyek folyton emelkedő erővel a lövések
hangjáig fokozódnak; és minden pattanásnál, minden durranásnál
egy-egy csillámló repedés támad az eddig üvegmódra átlátszó jég
tömegében: minden irányban össze-vissza pattog az egész óriási
jégtábla, míg utóbb olyanná válik, mintha apró koczkák, ötszögek és
minden alakú idomok milliárdjaival volna egy óriási mozaikká
összetömörítve, melynek felszíne tükör.
Ez okozza ama hangokat.
A ki azokat először hallja, a szive hevesebben kezd dobogni.
Az egész jéglap szól, beszél, zeng lábai alatt. Mennydörgést és
cziterapengést hall összekeverve. Egy-egy pattanás az ágyúdörejhez
hasonlít és mérföldekre elhangzik.
S a halászok nyugodtan látnak hálóik szétbontásához a
mennydörgő jég hátán; s a távolban szénás szekereket látni, a mint
a jégen csendesen végig haladnak négy ökörrel. Itt már ember és
állat megbarátkozott a jég haragos perlekedésével, mely azután
folytonosan tart, míg a nap ismét le nem áldozik.
Most egyszerre egy olyan rettentő dördülés hangzik, mintha száz
ágyút sütöttek volna el. Az egész jégtábla megrendül és
összerázkódik. S a dördülés munkája iszonyú; a füredi parttól rézsút
egész Tihanyig, háromezer lépésnyi hosszúságban végig repedt a
jégtábla, és kétfelé nyilt tömeg között egy ölnyi széles tátongó nyilás
maradt.
 «A rianás! A rianás!» kiáltoznak a halászok, s otthagyva hálóikat,
szaladnak arra felé.
Ennek a támadt résnek a neve a nép ajkán «rianás», mely szót
sehol másutt nem ismernek; ez nagy veszedelem a keresztülutazókra
nézve, és ez be nem fagy soha, mert a víz szüntelen hullámzik közte;
azért ilyenkor a legelső dolguk a halászoknak azokra a helyekre, a
hol útnyomok szelték át a rianást, a két veszélyes partra póznákat
tűzni ki a jégbe, azokra szalmacsutakot téve keresztbe, hogy a jövő-
menők jókor meglássák a veszélyt.

II. HALÁSZAT ÉS VIHAR.

A halászat a Balaton jege alatt igen tiszta munka. Először is
abban az öbölben, melybe a halászok tapasztalatai nyomán a halak
ez időtájban seregestül össze szoktak gyűlni, kivágnak egymástól
ötven ölnyi távolban két ölnyi átmérőjű lyukat, azután egy
négyszögöt alakítanak apróbb, két láb átmérőjű lyukakból, úgy hogy
a két nagy nyilás a négyszög két átellenes szögletét képezi.
Minden jéglapot, melyet e négyszöglyukakból kivágtak, oda
támasztanak fel élével a lyuk elé, hogy a jégen járók észrevegyék azt
és bele ne botoljanak a veszedelembe.
Mikor aztán a nap rásüt ezekre a nagy jégtükrön mindenfelé
elszórt jégkoczkákra, az olyan, mintha ezernyi gyémánt-óriás
ragyogna szét a messze távolba.
A halászok a hosszú erős hálót a tó belseje felé eső öreg lékhez
viszik s akkor a két végét szétbontva, rákötik azokat két hosszú
póznára. Mindkét pózna harmadfél öles. Egy halászlegény elkezdi azt
a jég alatt előbbre tolni a rákötött hálóval együtt, a másik ott várja
azt a kisebb léknél, s a mint a pózna vége oda érkezik, megint odább
tolja azt a harmadik lékhez, a hol a harmadik legény áll, s ugyanezt
az utat teszi meg a négyszög második oldalán a másik rúd a háló
túlsó szárnyaival, míg mind a két rúd s mind a két hálóvég
összeérkezik a part felőli nagy léknél.
Welcome to Our Bookstore - The Ultimate Destination for Book Lovers
Are you passionate about testbank and eager to explore new worlds of
knowledge? At our website, we offer a vast collection of books that
cater to every interest and age group. From classic literature to
specialized publications, self-help books, and children’s stories, we
have it all! Each book is a gateway to new adventures, helping you
expand your knowledge and nourish your soul
Experience Convenient and Enjoyable Book Shopping Our website is more
than just an online bookstore—it’s a bridge connecting readers to the
timeless values of culture and wisdom. With a sleek and user-friendly
interface and a smart search system, you can find your favorite books
quickly and easily. Enjoy special promotions, fast home delivery, and
a seamless shopping experience that saves you time and enhances your
love for reading.
Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and
personal growth!

ebooksecure.com