Endless Ebook, One Click Away – Start Downloading at ebookname.

com

Rapid GUI Programming with Python and Qt 1st

Edition Mark Summerfield

https://ebookname.com/product/rapid-gui-programming-with-
python-and-qt-1st-edition-mark-summerfield/

OR CLICK HERE

DOWLOAD EBOOK

Browse and Get More Ebook Downloads Instantly at https://ebookname.com

Click here to visit ebookname.com and download ebook now
Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) available
Download now and explore formats that suit you...

GUI Programming with Python QT Edition Boudewijn Rempt

https://ebookname.com/product/gui-programming-with-python-qt-
edition-boudewijn-rempt/

Programming in Python 3 A Complete Introduction to the

Python Language 2nd Edition Summerfield

https://ebookname.com/product/programming-in-python-3-a-complete-
introduction-to-the-python-language-2nd-edition-summerfield/

Programming Python 4th Edition Mark Lutz

https://ebookname.com/product/programming-python-4th-edition-
mark-lutz/

The Making of a Human Bomb An Ethnography of

Palestinian Resistance Nasser Abufarha

https://ebookname.com/product/the-making-of-a-human-bomb-an-
ethnography-of-palestinian-resistance-nasser-abufarha/
Medicine Creek Seventy Years of Archaeological
Investigations 1st Edition Donna C. Roper

https://ebookname.com/product/medicine-creek-seventy-years-of-
archaeological-investigations-1st-edition-donna-c-roper/

Swaziland Bradt Travel Guides 1st Edition Mike Unwin

https://ebookname.com/product/swaziland-bradt-travel-guides-1st-
edition-mike-unwin/

Voices from the Vietnam War Xiaobing Li

https://ebookname.com/product/voices-from-the-vietnam-war-
xiaobing-li/

Marx in Movement Operaismo in Context 1st Edition

Antonio Negri

https://ebookname.com/product/marx-in-movement-operaismo-in-
context-1st-edition-antonio-negri/

Encyclopedia of CAMPS AND GHETTOS 1933 1945 Vol 1 Part

B Early Camps Youth Camps and Concentration Camps and
Subcamps under the SS Business Administration Main
Office WVHA 1st Edition Geoffrey P. Megargee
https://ebookname.com/product/encyclopedia-of-camps-and-
ghettos-1933-1945-vol-1-part-b-early-camps-youth-camps-and-
concentration-camps-and-subcamps-under-the-ss-business-
Trade Unions and Migrant Workers New Contexts and
Challenges in Europe 1st Edition Stefania Marino

https://ebookname.com/product/trade-unions-and-migrant-workers-
new-contexts-and-challenges-in-europe-1st-edition-stefania-
marino/
Rapid GUI Programming
with Python and Qt
The Definitive Guide to PyQt Programming

Mark Summerfield

Upper Saddle River, NJ · Boston · Indianapolis · San Francisco

New York · Toronto · Montreal · London · Munich · Paris · Madrid
Capetown · Sydney · Tokyo · Singapore · Mexico City
Many of the designations used by manufacturers and sellers to distinguish their products are claimed as
trademarks. Where those designations appear in this book, and the publisher was aware of a trademark
claim, the designations have been printed with initial capital letters or in all capitals.
The author and publisher have taken care in the preparation of this book, but make no expressed or implied
warranty of any kind and assume no responsibility for errors or omissions. No liability is assumed for
incidental or consequential damages in connection with or arising out of the use of the information or
programs contained herein.
The publisher offers excellent discounts on this book when ordered in quantity for bulk purchases or
special sales, which may include electronic versions and/or custom covers and content particular to your
business, training goals, marketing focus, and branding interests. For more information, please contact:
U.S. Corporate and Government Sales
(800) 382-3419
[email protected]
For sales outside the United States, please contact:
International Sales
[email protected]
Visit us on the Web: www.prenhallprofessional.com

Library of Congress Cataloging-in-Publication Data

Summerfield, Mark
Rapid GUI programming with Python and Qt : the definitive guide to PyQt programming / Mark
Summerfield.
p. cm.
Includes bibliographical references and index.
ISBN 978-0-13-235418-9 (hardcover : alk. paper)
1. Qt (Electronic resource) 2. Graphical user interfaces (Computer systems) 3. Python (Computer
program language) I. Title.
QA76.9.U83S89 2007
005.1’2—dc22
2007034852
Copyright © 2008 Pearson Education, Inc.
All rights reserved. Printed in the United States of America.
Trolltech®, Qt® and the Trolltech logo are registered trademarks of Trolltech ASA.
ISBN-13: 978-0-13-235418-9
ISBN-10: 0-13-235418-7
Text printed in the United States on recycled paper at Edwards Brothers in Ann Arbor, Michigan.
First printing, October 2007
This book is dedicated to
Andrea Summerfield
This page intentionally left blank
Contents

Foreword . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . xiii

Introduction . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

Part I: Python Programming

Chapter 1. Data Types and Data Structures . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Executing Python Code . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
Variables and Objects . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
Numbers and Strings . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
Integers and Long Integers . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16
Floats and Decimals . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17
Bytestrings, Unicode Strings, and QStrings . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
Collections . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
Tuples . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29
Lists . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31
Dictionaries . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
Sets . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
Built-in Functions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
Exercises . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42

Chapter 2. Control Structures . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45

Conditional Branching . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46
Looping . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
List Comprehensions and Generators . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53
Functions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55
Generator Functions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58
Using Keyword Arguments . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59
Lambda Functions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61
Dynamic Function Creation . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62
Partial Function Application . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63
Exception Handling . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

vii
 Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72
Exercises . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72

Chapter 3. Classes and Modules . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75

Creating Instances . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77
Methods and Special Methods . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79
Static Data, and Static Methods and Decorators . . . . . . . . . . . . . 85
Example: The Length Class . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86
Collection Classes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92
Example: The OrderedDict Class . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92
Inheritance and Polymorphism . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99
Modules and Multifile Applications . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104
Using the doctest Module . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107
Exercises . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108

Part II: Basic GUI Programming

Chapter 4. Introduction to GUI Programming . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111

A Pop-Up Alert in 25 Lines . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112
An Expression Evaluator in 30 Lines . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116
A Currency Converter in 70 Lines . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121
Signals and Slots . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136
Exercise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137

Chapter 5. Dialogs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139

Dumb Dialogs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141
Standard Dialogs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147
Modal OK/Cancel-Style Dialogs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148
Smart Dialogs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154
Modeless Apply/Close-Style Dialogs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155
Modeless “Live” Dialogs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162
Exercise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163

Chapter 6. Main Windows . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165

Creating a Main Window . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166
Actions and Key Sequences . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171
Resource Files . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172

viii
 Creating and Using Actions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174
Restoring and Saving the Main Window’s State . . . . . . . . . . . . . . 181
Handling User Actions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 190
Handling File Actions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191
Handling Edit Actions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197
Handling Help Actions . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 201
Exercise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 202

Chapter 7. Using Qt Designer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205

Designing User Interfaces . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208
Implementing Dialogs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216
Testing Dialogs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223
Exercise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224

Chapter 8. Data Handling and Custom File Formats . . . . . . . . . . . . 227

Main Window Responsibilities . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229
Data Container Responsibilities . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 235
Saving and Loading Binary Files . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240
Writing and Reading Using QDataStream . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240
Writing and Reading Using the pickle Module . . . . . . . . . . . . . . . 246
Saving and Loading Text Files . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 249
Writing and Reading Using QTextStream . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 250
Writing and Reading Using the codecs Module . . . . . . . . . . . . . . . 255
Saving and Loading XML Files . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256
Writing XML . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 256
Reading and Parsing XML with PyQt’s DOM Classes . . . . . . . . 259
Reading and Parsing XML with PyQt’s SAX Classes . . . . . . . . . 262
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 265
Exercise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 266

Part III: Intermediate GUI Programming

Chapter 9. Layouts and Multiple Documents . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 269

Layout Policies . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 270
Tab Widgets and Stacked Widgets . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 272
Extension Dialogs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 276
Splitters . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 280
Single Document Interface (SDI) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283

ix
 Multiple Document Interface (MDI) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 290
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 300
Exercise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 301

Chapter 10. Events, the Clipboard, and Drag and Drop . . . . . . . . . 303
The Event-Handling Mechanism . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303
Reimplementing Event Handlers . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305
Using the Clipboard . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 310
Drag and Drop . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 312
Handling Custom Data . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 317
Exercise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 318

Chapter 11. Custom Widgets . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 321

Using Widget Style Sheets . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322
Creating Composite Widgets . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 325
Subclassing Built-in Widgets . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 326
Subclassing QWidget . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 328
Example: A Fraction Slider . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 331
Example: A Flow-Mixing Widget . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 345
Exercise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 346

Chapter 12. Item-Based Graphics . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 349

Custom and Interactive Graphics Items . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 351
Animation and Complex Shapes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 368
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 378
Exercise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 379

Chapter 13. Rich Text and Printing . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 381

Rich Text Editing . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 382
Using QSyntaxHighlighter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 382
A Rich Text Line Edit . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 389
Printing Documents . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 398
Printing Images . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 400
Printing Documents Using HTML and QTextDocument . . . . . . 401
Printing Documents Using QTextCursor and QTextDocument 403
Printing Documents Using QPainter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 407
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 411
Exercise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 412

x
Chapter 14. Model/View Programming . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 413
Using the Convenience Item Widgets . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 415
Creating Custom Models . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 423
Implementing the View Logic . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 424
Implementing the Custom Model . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 427
Creating Custom Delegates . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 436
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 442
Exercise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 443

Chapter 15. Databases . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 445

Connecting to the Database . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 446
Executing SQL Queries . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 446
Using Database Form Views . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 451
Using Database Table Views . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 457
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 470
Exercise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 471

Part IV: Advanced GUI Programming

Chapter 16. Advanced Model/View Programming . . . . . . . . . . . . . . . 475

Custom Views . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 476
Generic Delegates . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 483
Representing Tabular Data in Trees . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 492
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 505
Exercise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 505

Chapter 17. Online Help and Internationalization . . . . . . . . . . . . . . 509

Online Help . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 510
Internationalization . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 512
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 519
Exercise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 520

Chapter 18. Networking . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 521

Creating a TCP Client . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 523
Creating a TCP Server . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 529
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 534
Exercise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 534

xi
Chapter 19. Multithreading . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 537
Creating a Threaded Server . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 539
Creating and Managing Secondary Threads . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 544
Implementing a Secondary Thread . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 552
Summary . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 557
Exercise . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 558
This Is Not Quite the End . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 559

Appendix A. Installing . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 561

Installing on Windows . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 561
Installing on Mac OS X . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 566
Installing on Linux and Unix . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 570

Appendix B. Selected PyQt Widgets . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 575

Appendix C. Selected PyQt Class Hierarchies . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 581

Index . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 585

xii
Foreword
As PyQt’s creator, I’m delighted to see that this book has been written. Al-
though I served as one of the book’s technical reviewers, I’m happy to confess
that I learned a few things myself.
The PyQt documentation covers the APIs of all the PyQt classes. This book
shows you how to use all those classes, how to combine them to create dialogs,
main windows, and entire applications—all of which look good and work well,
with no arbitrary limits, and using a programming language that is a joy
to use.
What I particularly like about the book is that the examples aren’t trivial ones
designed to illustrate a simple point, but are potentially useful in their own
right. The way that different approaches are considered will reward the reader
who wants to develop a deeper understanding of how to apply PyQt to the
development of large scale, production quality applications.
I began the PyQt story back in the late 1990s. I had been using Tcl/Tk for
some time, but I felt that Tk applications looked ugly, especially when I saw
what had been achieved with the first version of KDE. I had wanted to switch
to Python, and so I thought I would combine the change of language with a
change of GUI library.
Initially I used some wrappers that had been written using SWIG, but I con-
cluded that I could produce a more suitable wrapper tool myself. I set to work
creating SIP, and released PyQt 0.1 supporting Qt 1.41 in November 1998.
Development has continued regularly ever since, both to keep up with new re-
leases of Qt and to broaden the scope of PyQt with, for example, the addition
of support tools and improved documentation. By 2000, PyQt 2.0 supported
Qt 2.2 on both Linux and Windows. Qt 3 support appeared in 2001, and
Mac OS X support in 2002. The PyQt4 series began with PyQt 4.0 in June 2006
with support for Qt 4.
My primary goal has always been to allow Python and Qt to work together in
a way that feels natural to Python programmers, while allowing them to do
anything they want in Python that can be done in C++. The key to achieving
this was the development of SIP. This gave me a specialized code generator
over which I had complete control and ensures that Python and Qt will always
fit snugly together.
The essential process of developing and maintaining PyQt is now well estab-
lished. Much of the work is now automated, which means that keeping up with

xiii
new releases of Qt from Trolltech is no longer the problem it once was, and en-
surs that PyQt will continue for years to come.
It’s been very gratifying to watch the growth of the PyQt community over the
years. If this book is part of your introduction to PyQt, then welcome!

— Phil Thompson
Wimborne, Dorset, U.K.
August 25, 2007

xiv
Introduction
This book teaches how to write GUI applications using the Python program-
ming language and the Qt application development framework. The only
essential prior knowledge is that you can program in some object-oriented pro-
gramming language, such as C++, C#, Java, or of course, Python itself. For the
rich text chapter, some familiarity with HTML and with regular expressions is
assumed, and the databases and threading chapters assume some basic knowl-
edge of those topics. A knowledge of GUI programming is not required, since
all the key concepts are covered.
The book will be useful to people who program professionally as part of their
job, whether as full-time software developers, or those from other disciplines,
including scientists and engineers, who need to do some programming in sup-
port of their work. It is also suitable for undergraduate and post-graduate stu-
dents, particularly those doing courses or research that includes a substantial
computing element. The exercises (with solutions) are provided especially to
help students.
Python is probably the easiest to learn and nicest scripting language in
widespread use, and Qt is probably the best library for developing GUI applica-
tions. The combination of Python and Qt, “PyQt”, makes it possible to develop
applications on any supported platform and run them unchanged on all the
supported platforms—for example, all modern versions of Windows, Linux,
Mac OS X, and most Unix-based systems. No compilation is required thanks
to Python being interpreted, and no source code changes to adapt to different
operating systems are required thanks to Qt abstracting away the platform-
specific details. We only have to copy the source file or files to a target machine
that has both Python and PyQt installed and the application will run.
If you are new to Python: Welcome! You are about to discover a language that
is clear to read and write, and that is concise without being cryptic. Python
supports many programming paradigms, but because our focus is on GUI
programming, we will take an object-oriented approach everywhere except in
the very early chapters.
Python is a very expressive language, which means that we can usually write
far fewer lines of Python code than would be required for an equivalent appli-
cation written in, say, C++ or Java. This makes it possible to show some small
but complete examples throughout the text, and makes PyQt an ideal tool for
rapidly and easily developing GUI applications, whether for prototyping or for
production use.

1
 2 Introduction

Figure 1 The Eric4 IDE—a PyQt4 application

Since the emphasis of the book is on GUI programming, Part I provides a

fast-paced Python tutorial as well as some PyQt coverage. This material is
clearly marked (just like this paragraph, with “Qt” in the margin) to make
Qt it easy for experienced Python programmers to skip the Python they already
know. Parts II, III, and IV of the book are all PyQt-specific and assume that
readers can already program in Python, whether from previous experience or
from reading Part I.
Quite often in programming we reach decision points when there are several
possible approaches we could take. Reference books and the online documen-
tation identify what classes, methods, and functions are available, and in some
cases provide examples, but such documents rarely provide a broader context.
This book gives the necessary context, highlighting the key decision points for
GUI programming and offering insights into the pros and cons so that you can
decide for yourself what the right policy is for your particular circumstances.
For example, when you create a dialog, should it be modal or modeless? (See
Chapter 5 for an explanation and policy recommendations on this issue.)
PyQt is used to write all kinds of GUI applications, from accounting appli-
cations, to visualization tools used by scientists and engineers. Figure 1, for
example, shows Eric4, a powerful integrated development environment that is
written in PyQt. It is possible to write PyQt applications that are just tens of
lines long, and medium-size projects of 1 000 to 10 000 lines are very common.
Some commercial companies have built 100 000-line PyQt applications, with
Other documents randomly have
different content
el Nihár azonnal e levelet irá, s elküldötte vele rabnőjét a
herczeghez, de az a levelet figyelmetlenségből elejté s elvesztette.
A gyöngyárus örült, azt megtalálván, mert jó eszköznek vélé arra,
hogy a rabnő előtt magát igazolja, s őt magához hajlandóbbá tegye.
Épen elolvasta a levelet, midőn a rabnőt közeledni látá, a mint ez
nyugtalanul kerese valamit, s mindenfelé körül tekintgete. Rögtön
összehajtá a levelet és kebelébe rejté; de a rabnő már észrevette
mozdulatjait s azonnal hozzá futott. „Uram,“ igy szóla kérve, ezt a
levelet, melyet épen kezedben tartál, én vesztettem el, kérlek, légy
oly jó és add vissza ismét.“ A gyöngyárus tetteté magát, mintha nem
hallaná, s a nélkül, hogy feleletet adna, folytatá utját egész lakásáig.
De beléptekor nyitva hagyá az ajtót, hogy a biztosné szinte
beléphessen.
Nem is maradt ez el; s a mint a terembe léptek. – „Uram, –
ugymond, – azon levél, melyet találtál, neked épen semmi hasznodra
nem lehet, s ha tudnád kitől és kihez megy az, bizonyosan nem
kételkednél visszaadni. Egyébiránt engedd meg azt mondanom,
hogy az illendőség megsértése nélkül azt meg sem tarthatod.“
Minnekelőtte a gyöngyárus felelt volna, leülteté az asszonyt s igy
szólítá meg: „Nemde az a levél, melyről itt szó vagyon, Semsz el
Nihártól jő s a persa herczeghez van intézve? A rabnő, kit váratlan
lepett meg a kérdés, szint váltva elsápadott s nem tudott felelni. „Ez
a kérdés ugy látszik, megzavar, – folytatá a gyöngyárus, – de tudjad
asszonyom, hogy én azt épen nem szerénytelenségből teszem.
Visszaadhattam volna leveledet mindjárt az utczán, de ide csaltalak
azért, hogy itt veled értekezhessem. Illik-e, mond meg magad,
balesetet olyan embernek tulajdonítani, ki azt semmikép sem
okozta? pedig ezt tetted, midőn a persa herczegnek azt mondád,
hogy Ebn Thahernek én javasoltam bátorsága végett a város
elhagyását. Nem vesztek időt magam mentségével, elég az, hogy a
persa herczeg engem e dologban ártatlannak tart. Csak azt mondom
tehát, hogy nemcsak nem segítém Ebn Thaher elutazását, de még
szertelenül busultam is rajta; nem annyira, mert Ebn Thahernek
barátja, hanem inkább mivel sajnálattal vagyok azon helyezet iránt,
melyben a herczeget hagyá, kinek szövetkezését Semsz el Nihárhoz
velem is tudatta. Mihelyt bizonyos valék, hogy Ebn Thaher nincs már
a városban, siettem a herczegnél magam bemutatni, holott te is
találtál, s megvinni neki a hirt és részemről szintazon szolgálatot
ajánlani, melylyel előbb Ebn Thahertől él vala. Elértem nála
czélomat, s ha te is megtisztelsz azon bizalommal, melyet Ebn
Thaherbe helyezél, tőled függ egyedűl, akarod-e közbenjárásomat
használni. Tudósítsd asszonyodat azokról, a miket most hallasz, s
győzd meg őt egészen a felől, hogy bár el kelljen is vesznem ezen
veszélyes titokba szövetkezésemmel, mégsem fognám azt megbánni
soha, hogy magamat ily két egymáshoz érdemes szeretőért
feláldozám.“
A meghittné nagy megelégedéssel hallgatá a gyöngyárust s kéré
őt, tulajdonítsa azon balvéleményt, melylyel eddig iránta viseltetett,
csupán asszonya javára czélzó hű buzgóságának. „Véghetetlenül
örülök – ezt teszi hozzá, – hogy asszonyom és a persa herczeg
benned oly férfiura találtak, a ki Ebn Thahert oly ügyes kipótolni.
Tudósitani fogom asszonyomat azon jó indulat felől, melyet iránta
kinyilatkoztatál.“
Minekutána a rabnő tudtára adá a gyöngyárusnak azon való
örvendezését, hogy őt a szerelmes herczeg és Semsz el Nihár
szolgálatára oly késznek találja, kivoná a gyöngyárus kebeléből a
levelet, oda nyujtá azt a rabnőnek s igy szóla hozzá: „Vedd ismét
ezen levelet s vidd tüstént a persa herczeghez, s ha visszatérsz, jőj
be, hogy lássam mit felelt. El ne feledd őt beszélgetésünkről
tudósítani.“
A biztosné vevé a levelet s megvivé azt a persa herczegnek, ki
tüstént válaszolt. Visszatért azután a gyöngyárushoz s mutatá neki a
választ, mely ekkép vala irva:

A persa herczeg válasza Semsz el Nihárhoz.

 „Becses leveled igen megvigasztalt, de nem annyira mint szivem
ohajtaná. Bánatomat Ebn Thaher eltávozásán akarod enyhiteni: de
ah, bármely sérelmesen ért ez a vesztesség, keserveimnek ez csak
legkisebbike. Ismered jól ezen keserveket, és tudod hogy csak
jelenléted által vehetek enyhülést. Mikor jő az idő, hogy ezen
jelenléteden az elvesztés rettegése nélkül örülhetek. Mi messze még!
vagy is inkább, szabad-e reménylenünk, hogy megjő valaha! –
Parancsolod, hogy önmagam megtartásáról gondoskodjam, s én
engedek, mert kivetkeztem egészen akaratomból hogy egyedül a
tiedet követhessem. Isten veled.“
Minekutána a gyöngyárus ezen levelet elolvasta, s a rabnőnek
ismét visszaadta, ez igy szóla hozzá elmenőben: „véghezviszem azt
asszonyomnál, uram, hogy annyi bizodalmat vegyen irántad mennyit
Ebn Thaher birt tőle. Holnap ismét hirt hozok ügyünkről.“
S valóban a következő napon imhol jöve, vigság és megelégedés
arczain. „Képeden is látom“ igy szóla a gyöngyárus. „Olyan érzésűvé
tevéd Semsz el Nihárt, milyenek ohajtád. „Nincs különben“ felele a
rabnő. „S elmondom mikép jutottam czélomhoz. Semsz el Nihárt
tegnap türtelen várakozásban találtam, általadám neki a persa
herczeg levelét; melyet könyes szemekkel olvasott, s olvasás után
ismét szokott buslakodásába merült. Ekkor igy szólék hozzá: minden
kétség kivül, asszonyom, Ebn Thahernek eltávozása az, a min
tünődöl; de engedd hogy a nagy Isten nevére kérjelek, ne légy e
miatt többé legkisebb aggodalomban is. Más jámbor férfiut találtunk,
a ki szolgálatodra szint azon buzgósággal s a mi nem csekélység,
még nagyobb bátorsággal ajánlkozik. Erre előhozám nevedet és azon
alkalmat, mely tegnap a persa herczeghez vezetett. Szóval, mindent
elköveték annak erősitésére, hogy te az ő s a persa herczeg titkát
sértetlenül meg fogod tartani s mindent elkövetni a mi szerelmöket
elősegélje. Ugy látszott, hogy ezen tudósitás igen megenyhité.“ „Ah,
ugy mond, mely igen le vagyunk kötelezve a herczeg és én azon
férfiunak kiről szólottál! Ösmerni akarom őt és látni, hogy saját
szájából halljam mind azt a miket mondottál, s megköszönjem
hallatlan nagylelküségét oly személyek iránt, kiknek viszontagságain
ily forró részt venni őt semmi kötelesség nem öztönzi. Látása nekem
gyönyörűséget fog szerezni s nem fogom elmulatni őt jó
szándékaiban megerősiteni. El ne feledd, hogy holnap érte menj és
hozzám vezesd. – Igy tehát kedves ur, ne sajnálj velem a chalyf
palotájába fáradni.“
A biztosné ezen beszéde a gyöngyárust zavarba ejté. „Engedje
meg nekem asszonyod“ ez volt felelete: „Azt megjegyeznem, hogy
nem fontolá meg egészen a mit itt tőlem kiván. Azon tekintet,
melyben Ebn Thaher a chalifnál állott, neki mindenkor szabad
bejárást ada, s az udvaritisztek, kik már ösmerék, szótlan hagyák őt
Semsz el Nihár palotáiban ki s be járni, de mikép bátorkodjam én
ennek küszöbére lépni? Magad látod, hogy ez lehetetlen, kérlek
tehát add Semsz el Nihár elébe azon okokat, melyek akadályomra
vannak ez egy kivánságát teljesitenem, s egyszersmind azon sajnos
következéseket is, melyek ezen lépésből támadának. Mihelyt ezt
kevéssé megfontolja, ugy fogja találni, hogy engem minden haszon
nélkül a legnagyobb veszedelemnek tett volna ki.“
A biztosné nyugtatni akará a gyöngyárust, s igy szóla hozzá. „Azt
hiszed uram hogy Semsz el Nihár eléggé gondatlan téged a
legkisebb veszélynek is ki tenni, midőn magához hivat, – téged, kitől
oly tetemes segélyt és szolgálatot reményl? Hidd hogy a veszélynek
itt árnyéka nincs. Sokkal több jót várunk én és Semsz el Nihár tőled,
hogy sem ily szükségben szereznénk bajt neked. Bizzál bátran
bennem; később magad is majd általlátod, mely alaptalan volt
mostani félelmed.“
Engedett ezen szavaknak a gyöngyárus s fölkele, hogy elinduljon.
De bár mely erős szivet igért is magának, annyira ellepte a félelem,
hogy egész testében reszketni kezde. „Már igy magam is látom“
szóla a biztosné, „jobb ha itthon maradsz és Semsz el Nihár más utat
keres a veled szólásra. Ne is kétkedjél hogy ezen kivánsága
betöltésére maga hozzád jő, meglátogat. Azért tehát maradj itthon
uram, mert bizonyos vagyok benne, hogy őt rövid időn érkezni
látod.“
 A rabnő igazat jövendőlt; alig érté meg Semsz el Nihár a
gyöngyárus félelmét, s hozzá jöve.
A gyöngyárus mély tiszteletnek minden jeleivel fogadá. A mint
Semsz el Nihár fáradtan valamennyire jöttében, leüle, felveti fátyolát,
s oly szépséget láttatott a gyöngyárussal, mely ennél a persa
herczeget egészen kimenté, hogy szivét a chalyf kedvencznéjének
áldozá. Köszönti azután nyájasan a gyöngyárust s „lehetetlen volt,
ugymond, buzgó jóvoltodat irántam s a persa herczeg iránt a nélkül
hallanom, hogy ezt személyesen meg ne köszönném. Hála az égnek,
mely Ebn Thaher veszteségén ily hamar vigasztal…“
Semsz el Nihár még több nyájas szót ada a gyöngyárusnak s
majdan palotájába visszatért.
A gyöngyárus azonnal elmene a persa herczeghez, neki ezen
látogatásról hirt vinni. Ez alig pillantá meg őt, midőn igy szóla hozzá:
Vártalak nyughatatlanúl. A meghittné levelet hoza hozzám
asszonyától, de a levél engem nem vigasztalt. Akármit üzenjen
nekem a szeretetre méltó Semsz el Nihár, nem merek többé
reményleni s türelmem veszni kezd. Hol vegyek tanácsot? az, hogy
Ebn Thaher nincs többé mellettem, kétségbe ejt; ő volt támaszom,
vele együtt mindent elvesztettem; az volt még egyetlen reményem,
hogy ő Semsz el Nihárhoz eljuthatott.“
Itt a gyöngyárus, kit a herczeg heves beszéde szóhoz nem
eresztett, megnem állhatá, hogy szeliden el ne mosolyodnék, a mit a
herczeg látván a következő verseket mondá:
„Ha az ki búmat látván rajta nevetni tud, ugyan azt érzette volna,
a mi most nekem fáj, bizonyosan sirna.
„Mert csak a ki hasonlót szenvedett s tud szánakozni azon, kit
szintazon csapás ért.“
A gyöngyárus mindenkép erősité a herczegnek, hogy ő nála senki
őszintébb részt bajában nem vehet; s ha a herczeg csak annyi
türelmet vesz magának, hogy őt kihallgassa, meg fogja mutatni,
hogy neki enyhűlést tud szerezni.
Erre a szóra nem felelt a herczeg és hallgatni kezde. „Ám látom“
monda tovább a gyöngyárus „egyetlen módja megnyugtatásodnak
csak az, hogy Semsz el Nihárral háborgatás nélkül együtt lehess.
Ezen megnyugtatást megszerzem én s holnap azonnal hozzá látok.
Semsz el Nihár palotájába nem szabad belépned, ön magad
tapasztalád már, mennyi veszedelemmel van ez egy egybekötve.
Tudok én alkalmasabb helyet ezen találkozásra, holott egész
bátorságban lehettek.“
A mint a gyöngyárus ezt hallatá, áltkarolá őt a herczeg egész
elragadtatva s igy szóla hozzá: „Feltámasztasz ily kecses igéreted
által egy boldogtalan szeretőt a sirból, melyre magát már elszánta
volt. A mint látom Ebn Thaher nekem ki van pótolva. Minden a mit
tészsz, jól van téve, én áltadom neked magamat egészen.“
Minekutána a herczeg megköszöné iránta mutatott buzgóságát a
gyöngyárusnak, ez házába ismét visszatért.
Másnap reggel már ujra eljöve hozzá a meghittné, kinek is
tudtára adá, hogy a persa herczegben reménységet gerjesztett
Semsz el Nihárral legközelebb szólhatnia. „Épen azért jövök felele a
rabnő, hogy veled ez iránt értekezzem. Ugy látszik ez a lak elég
alkalmas elfogadásokra.“ „Lehetne ugyan ide is vezérlenem őket.“
Igy a gyöngyárus, „de meggondolám, hogy egy másik ház, mely
szinte az enyim és most lakatlan, még mentebb a háboritástól;
megyek s ezt elfogadásokra elkészittetem.“ „Igy tehát monda a
rabnő, csak Semsz el Nihár megegyezése hibázik, tudtára adom a
dolgot azonnal, s rövid időn a választ meghozom.“
Nem soká késett s azon hirt hozá a gyöngyárusnak, asszonya
estennen a kijelelt helyen meg fog jelenni, egyszersmind zacskót ada
által a gyöngyárusnak azon meghagyással, hogy az ebédnek
költségeit abból vegye.
 Elvezeté őt azután a gyöngyárus azon lakhoz, hol a szeretőknek
együvé kelle jönniök, hogy tudván a helyet, asszonyát oda
vezethesse. S mihelyt a rabnő eltávozék, beszóla amaz barátihoz,
arany és ezüst edényeket vőn kölcsön és szőnyeget, drága párnákat
s egyéb házi bútort, melylyel a házat pompásan felékesíté. Rendbe
hozván itt mindent, a persa herczeghez elindult.
Gondolni lehet, a herczeg örömét, midőn meghallá, hogy a
gyöngyárus őt azon lakáshoz jő vezetni, melyet az ő és Semsz el
Nihár elfogadására készített. Ez a hir őt minden gondjaiból és
keserveiből kivette, fényes ruhát öltött magára s követé egyedül a
gyöngyárust, a ki több félre eső utczákon vezetve, hogy senki
figyelmébe ne tünnének, a mondott házba vivé, holott a kedvelt
elérkeztéig beszéddel mulatának.
Ez a szenvedélyes szerető nem hagyá őt sokáig várakozni. Eljöve
mindjárt az estvéli imádás után meghittnéjével, s két más rabnővel.
Nem festhetem le az örömnek azon eláradását, mely a két
szerelmest viszontláttokban egészen elragadá. Leülvén a szófára egy
ideig szótalan nézének egymásra, mert az öröm és elragadtatás
miatt nem birtak szólani. De amint a beszéd újra hatalmokba jött,
kipótolák bőven a hosszu hallgatást. A mit egymásnak mondának,
oly érzékeny és szerelmes volt, hogy a gyöngyárus, a meghittné, és
a két rabnő könyeket hullattak.
De a gyöngyárus letörlé könyeit, hogy az ebédhez lásson, melyet
önmaga horda fel.
A szerelmesek keveset ettenek, s azután mindketten a szófára
ültek. Semsz el Nihár kérdé a gyöngyárust, nincs-e lant vagy más
valamely hangszer kezénél; s ez, a ki mindenről a mi mulatásokra
lehete, gondoskodék, egy lantot hoza. Semsz el Nihár felvoná a
hangszer hurjait s énekele.
Az alatt, hogy Semsz el Nihár a persa herczeget elbájolá, s
szerelmét szavaiban festé ugy amint ezen szavak önkényt eszébe
jöttek: zörej hallaték kivülről, s egy rabcseléd, kit a gyöngyárus
hozott magával, ijedten belépett, jelentvén, hogy a kaput azonnal
betörik. Kérdezte ő ugyan, ki zörög? de felelet helyett többszörözött
döféseket hallott.
A gyöngyárus felijedve hagyá el vendégeit s kiment, hogy
önmaga látná ezen kelletlen hir igaz voltát. Már az udvaron volt,
midőn egy csoport baltával és karddal fegyverkezett embert láta
közeledni, kik épen az ajtót betörék s egyenest neki tartottak.
Hirtelen a falhoz simult, s anélkül, hogy láttatnék, tizet láta maga
előtt elmenni.
Minthogy e szerént Semsz el Nihárnak s a persa herczegnek nem
igen nagy segedelmökre lett volna, megelégedék avval, hogy őket
szivében síratá, s elvégzé magában, hogy fusson. Kicsuszott a házból
s egy szomszédhoz vette magát, a ki még nem aludt. A gyöngyárus
semmit sem kételkedett, hogy ez az erőszak a chalyf parancsolatjára
történt, kinek kétségkivül kedvencznéje összejövetelét a persa
herczeggel valaki elárulá. A házban, melybe futott, áthallhatá a
morajt, melyet önnön házában tettek, s a moraj egész éjfélig tartott.
Ekkor, midőn ott egészen csendes lőn, egy szablyát kért
szomszédjától kölcsön, s igy felfegyverkezve visszatért; belépett
lassan az udvarba, s mint elijedett midőn ott egy embert talála, a ki
azon kérdéssel jött felé, ki légyen? Hangjáról ráismere rabjára.
„Miként kerülhetéd el“ ugy mond „hogy az őr meg nem fogott?“
„Uram“ felele a szolga „az udvar egyik szegletébe bujtam, s előjövék
amint a lárma megszünt. De nem őrök azok, kik a házba berontának,
hanem zsiványok, kik egynehány nappal ezelőtt a város ezen tájékán
már egy házat ki is raboltak, kétségkivül azon butorok drága volta
tünt szemökbe, melyeket a napokban ide hozattál.“
A gyöngyárus igen hihetőnek vélte a rab gyanuját, kifürkészte
hirtelen szobáit, s valóban ugy találá, hogy a rablók mind azon
pompás házi butort, melylyel a persa herczeg és Semsz el Nihár
tereme ékeskedék, felszedték, az arany és ezüst edényeket
elhordták, szóval az egész szobát kiüritették. Szegény nem tudta mit
csináljon. „Oh egek“ igy kiálta fel „elvesztem; nincs a ki kimentsen.
Mit fognak barátim szólani, vagy micsoda mentségem lesz az, ha azt
mondom is, hogy rablók törtek be házamba s elvitték a mit ők
nekem nagylelkűen kölcsönöztek? Nem kell-e szintén visszapótolnom
a kárt, melynek oka voltam? – S aztán hova lett Semsz el Nihár? mi
történt a persa herczeggel? – Ez a történet oly szörnyű lármát üt
majd, hogy az kétségkivűl a chalyf fülébe hat; tudtára esik az
egybejövetel, s engem feláldoz haragjának.“
A szolga, ki igen ragaszkodott hozzá, vigasztalni akará és monda:
„A mi hiszen Semsz el Nihárt illeti, a rablók tán megelégedtek azzal,
hogy kirabolták s ő azután rabnőivel együtt palotájába visszatért; s a
persa herczeg nem igen járhatott különben. Igy tehát szabad azt
hinni, hogy a chalyf az egész kalandról semmit meg nem tud. A mi a
jó barátok veszteségét illeti, az oly szerencsétlenség, melyet épen
nem lehetett elkerűlni. Tudják, hogy a zsiványok ugy lábra kaptak s
oly vakmerőkké lettek, hogy nemcsak azt az egy házat, melyet
emlitettem, hanem több házat is, az udvar legfőbb embereihez
tartozót, kiraboltak, s azt is jól tudják, hogy mindeddig a sok kiadott
parancsolat mellett még csak egyet sem kerítettek közűlök kézre,
akármikép fáradozának is. Az egész kár uram tehát az lesz, hogy jó
barátidnak az elrablott portékák árát vissza adod, s e mellett még
hála Istennek marad neked is elég vagyonod.“
Míg megvirradt, cselédei által a gyöngyárus amint lehetett,
kapuját helyreállitotta, s azután velök együtt, szomoru gondolatok
között házához visszatért. „Ebn Thaher“ panaszlá magában, okosabb
volt mint én, ő előre látta azon veszedelmet, melybe én most vakon
mentem. Adná Isten, soha e szerelmes bajba ne elegyedtem volna,
mely még talán életembe kerűl.“
Alig hajnallott, már a városban elterűlt híre, hogy a gyöngyárus
házát kirabolták, s egy sereg jó barát és szomszéd gyülekezett
ehhez, kik azon szín alatt, hogy neki fájdalmukat kijelentsék, inkább
csak azért jövének, hogy a dolgot körülményesen megérthessék. A
gyöngyárus nem késett megköszönni a szives részvételt, s legalább
az az öröme volt, hogy senkitől sem a kedvencznét sem a persa
herczeget nem hallá említtetni, a miből azt következtette, hogy mind
a ketten vagy otthon vagy valami biztos helyen vannak.
Amint az emberek elszéledtek, ételt hozának cselédei, de a
gyöngyárus szinte semmit sem evett. Dél lehetett, midőn egyik
rabszolgája belépett hozzá, és jelenté, hogy egy ismeretlen az ajtó
előtt áll s vele kivánna szólani. A gyöngyárus nem akarván
ismeretlent házába bocsátani, felállott és kiment, hogy vele a
kapunál beszéljen. „Habár nem ismersz is, szóla hozzá az ember
„ismerlek én, s azért jöttem, hogy egy nyomos dologról beszéljek
veled.“ Ezen szavakra kéré őt a gyöngyárus, lépjen be. „Nem“ mond
az ismeretlen „jer inkább velem uram, a másik házadhoz, ha nincs
terhedre.“ „Honnan tudod azt“ kérdé a gyöngyárus „hogy nekem
még egy házam van ezen kivűl?“ „Tudom“, felel az ismeretlen „és
kérlek kövess, ne tarts semmitől, olyas valamit fogok veled közleni, a
min örülni fogsz.“
A gyöngyárus nyomban követé az embert, s elbeszélé neki
utközben, mikép kirabolták az éjjel a házat, a melybe menendők, és
hogy az épen nincs jó karban most őt illően fogadni.
Amint a házhoz elértek s az ismeretlen a kaput törötten találta
„Menjünk tovább“ ugymond „már látom, igazat mondottál. Elvezetlek
én egy helyre, hol sokkal könnyedebben leszünk.“
Igy szólván folytaták utjokat, s menének egész napestig anélkűl,
hogy valahol megállapodtak volna. A gyöngyárus, a ki már hosszu
jártában lankadni s szorongani is kezde amint az éjt közeledni s az
ismeretlent folyvást haladni látta, szinte kifogyott türelméből amint
egy helyre jutának, mely a Tigris folyamhoz vezete. Itt lemenének a
folyam révéhez, beszállottak egy csónakba s általeveztek a tulsó
folyóparthoz.
Itt az ismeretlen egy utczába vezeté a gyöngyárust, melyet ez
még eddig soha sem látott, s minekutána még nem tudom hány
félreeső utczán átvezette, végre egy ajtónál megállott és azt
kinyitotta. Előre bocsátá azután utitársát s minekutána maga is
belépett, újra bezárta az ajtót s egy erős vasruddal berekesztette.
Innen egy terembe vezérlé, melyben tiz embert lelének ülve, kiket a
gyöngyárus épen oly kevéssé ismert mint azon embert, a kivel eddig
jött.
A tiz férfi nem igen nagy tisztelkedéssel fogadá a gyöngyárúst.
Üléssel kinálák, s ő leüle. Erre ugyan nagy szüksége is volt, mert
nem csak igen kifáradott utjában, de még félelme miatt sem állhata
meg lábán, midőn magát ily valóban félelmes emberek közt látá.
Minthogy azok az étellel vezérökre vártak, mihelyt ez elérkezett
felhordák az étket. Itt kezet mosának, s meghivák a gyöngyárúst,
hogy ugyanazt tévén, üljön velök az asztalhoz.
Étel után kérdék őt az emberek, tudja-e kikkel beszél? Ő azt
felelte, nem; s hogy azon helységet vagy városrészt sem ismeri,
melyben vagyon. „Beszéld el mult éjjeli kalandodat“ mondának neki,
„de semmit el ne hallgass.“ A gyöngyárús megütközve a beszéden,
„Uraim“ ugymond, „ugy látszik, már tudva van előttetek a dolog.“
„Igaz“ felelének ezek „a fiatal ember s a fiatal nő, kik nálad valának
tegnap, már mondottak belőle valamit, de mi azt szádból akarnók
hallani.“
Ebből eléggé kivehette a gyöngyárus, hogy azon rablókkal beszél,
kik tegnap házát beverék és kirabolták. „Uraim“ ugymond „én felette
aggódom azon fiatal ember és asszonyság miatt, nem tudnátok-e
nekem felőlök hirt adni?“
A rablók, azon kérdésére a gyöngyárúsnak, nem tudnának-e neki
a fiatal ember és asszony felől hirt adni, ezt felelék. „Légy nyugton
irántok, biztos helyen vannak és jó egészségben.“ Erre két szobát
mutattak neki, azt állitván, hogy ezekben vannak, de külön
mindaketten. „Azt mondák“ igy folytatták tovább,“ hogy csak te
tudsz dolgaik felől tudósitást adni; s mihelyt ezt hallottuk, irántad
való tekintetből minden kitelhető figyelemmel bántunk velök s
ahelyett, hogy legkisebb bántásukra lettünk volna, minden jót
cselekvénk nekik, s nincs senki köztünk, a ki őket akarná sérteni.
Ugyanezt fogadjuk rád nézve is, s te egész bizodalommal lehetsz
irántunk.“
A gyöngyárús meg lévén ez által nyugtatva, s különben is
örülvén, hogy a persa herczeg és Semsz el Nihár mentve vannak,
feltevé magában, hogy a zsiványokat jó akaratjokban még
megerősiti. Dicsérte tehát őket, hizelkedék nekik, s ezer áldást
monda reájok. „Uraim, igy szóla, megvallom nincsen szerencsém
titeket ismernem, de hogy nem vagyok előttetek ismeretlen, azt
valóban igen nagy szerencsémnek tartom, s köszönöm nektek azon
jót, melyet ezen ismeretségnél fogva irántam mutattok. Ha ezen
szelid és emberséges tettet elmellőzöm is, jól látom, hogy csak ily
emberek, mint ti, képesek egy titkot oly hiven őrzeni, hogy az ember
elárultatástól soha sem félhet; s ha valami nagy és merész
szándékról van a szó, csak reátok kell azt bizni, ti azt bátorságtok,
buzgóságtok és rettenni nem tudó szivetek által minden bizonynyal
véghezviszitek. Bizakodván ezen szép tulajdonokban, melyeket
reátok kiki méltán ruház, semmit sem vonakodom történetemet s a
tegnap nálam mulatott két személyét kivánságtok szerint egész
őszinteséggel elmondani.“
Minekutána az okos gyöngyárús igy a rablók részvételét az iránt,
a mit nekik kinyilatkoztatni készült, előre megnyerte: elbeszélé nekik
körűlményesen s a nélkül, hogy valamit elhallgatott volna, a persa
herczeg és Semsz el Nihár szerelmi történetét eleitől fogva egész az
összejövetelig, melyet nekik saját házában készite.
A rablók rendkivül elcsodálkoztak azon körülményeken, melyeket
itt hallottak. „Hogy hogy?“ kérdezék, a mint a gyöngyárús elvégzé
beszédét, „lehetséges-e, hogy az a fiatal ember maga Aly Ebn Bekár
a dicső persa herczeg, s ama fiatal asszony a szép és nagyhirű
Semsz el Nihár?“ A gyöngyárús esküvék, hogy semmi sem igazabb,
mint az, a mit mondott, és hozzá tevé még azt is, miképen nem
lehet azon megütközniök, hogy ily előkelő személyek nem akarák
magukat megnevezni.
 Erre a rablók felkelének, s egyik a másik után Semsz el Nihár és a
persa herczeg lábaihoz borulának bocsánatot esdők és erősitők,
hogy a megesettekből semmi sem történt volna, ha a gyöngyárús
házába berontásuk előtt a benn mulatók fenséges rangjokat tudnák.
„Törekedni fogunk“ ezt adák hozzá „a hibát ismét helyrehozni,
melyet elkövettünk.
Visszatértek azután a gyöngyárúshoz, és „sajnáljuk“ igy szólának
hozzá, „hogy mind azt, a mit házadból elvettünk, vissza nem
adhatjuk; egy része ezen jószágnak nincs többé kezünk közt.
Elégedjél meg, kérünk, a csupa ezüsttel, melyet tüstént kézhez fogsz
vehetni.“
A gyöngyárús felette szerencsésnek vélé magát, hogy vele ily
kegyesen bántak. Minekutána a rablók visszaadák neki az ezüstöt,
előereszték a persa herczeget és Semsz el Nihárt s tudtokra adták
nekik s a gyöngyárúsnak, hogy oly helyre fognának vezettetni,
honnan kiki házához eljuthat; de előbb le kell magokat esküvel
kötniök, hogy őket nem fogják elárulni.
A herczeg, Semsz el Nihár s a gyöngyárús felelének, mikép
szavaikban is bizhatnának, de minthogy kivánják: örökös hallgatást
esküvel is igérnek. Ezen esküben a rablók megnyugodván,
amazokkal együtt azonnal lementek.
Mentében feltünék a gyöngyárúsnak, hogy sem a meghittné, sem
a két rabnő nincs jelen, Semsz el Nihárhoz járula tehát és kérdést
tőn, hová lettenek. „Azt nem tudom“ felele Semsz el Nihár „egyebet
én nem tudok, mint azt, hogy házadból elhoztak, s a vizen keresztül
azon házba vittek, melyből im most jövünk.“
Itt végződött a Semsz el Nihár és a gyöngyárús beszéde; s őket a
herczeggel együtt a parthoz vivék a rablók, itt hajót hozának, s
minekutána beültek, általtevék őket a túlpartra.
A mint a persa herczeg, Semsz el Nihár s a gyöngyárus a partra
szálltak, a közelgő lovas őrök dobogását hallák, kik épen akkor
érkezének oda, midőn a csónak ismét vizre szállt, s a rablók egész
hatalommal eleveztek.
Az őrvezér kérdé a herczeget és két követőjét, honnan jőnek ily
későn és kik volnának? Ijedten s óvakodva nehogy valamit
feleljenek, a mi ártalmokra válnék, hallgattak megdöbbenve. De
mégis felelni kelle s ezt a gyöngyárús tevé, a ki még leginkább
helyén volt. „Uram“ ugymond „legelébb is arról bizonyossá teszlek,
hogy mi városiak s becsületes emberek vagyunk. Azok ott a
csónakban, kik minket a partra szállitának s most ismét
visszaeveznek, rablók; a mult éjjel házunkat feltörék, kirabolták s
minket lakjokba hurczoltak. De minekutána minden kigondolható
módon szivöket megnyertük, szabadságunkat ismét visszaadák és
ide vezettek; sőt még az elrabolt prédának is megadák egy részét, a
mint itt láthatod.“ Ezt mondván, mutatá az ezüstöt, melyet kézben
vitt.
Az őrvezér nem volt egészen megelégedve ezen felelettel s
közelebb jöve a gyöngyárúshoz és a persa herczeghez s majd ezt
majd amazt gondosan szemre vette. „Mondjátok meg nekem igazán,
kérde őket, ki ez az asszony? s honnan ismeritek? és melyik
várostájon laktok?“
Ez a kérdés nagyon megakasztá őket s nem tudták, mit lesz jó
felelni. Semsz el Nihára zavarodásnak véget vetett. Félrevoná t. i. az
őrvezért s alig szóla vele egy-két szót, a mint ez egész tisztelettel és
udvarisággal lováról leszálla. Parancsolá azután, hogy két sajkát
hozzanak.
Eljövén a sajkák, az őrvezér Semsz el Nihárt az egyikbe, a persa
herczeget és gyöngyárúst a másikba szállitá, s mindenikbe két
embert rendele azon parancscsal, hogy őket a kirendelt helyig
elvezessék. A két sajka különböző irányban elindult; mi legelébb is
azt fogjuk követni, melyben a férfi ül vala.
A persa herczeg meg akara két kisérőjét s a gyöngyárúst a
fáradságtól kimélni s azt mondá azoknak, hogy a gyöngyárúst
magával viszi házába, s egyszersmind azon várostájt is megnevezé,
melyben lakott. Erre a kisérők csónakjokat a chalyf palotájánál
kötteték ki. A persa herczeg s a gyöngyárús szörnyen megijedtek
ezen, de nem mertek szólani. Ámbár az őrvezér parancsolatját jól
hallották, mégis azon képzeletben voltak, hogy őket im az őrházba
viszik s másnap a chalyf elejébe fogják állitani.
Azonban ez nem volt a kisérők szándéka. A mint ezek a partra
tették védetteiket, csapatjukhoz ismét visszatértek, ajánlván őket a
chalyf testőrei egyik tisztének, a ki katonái közül két embert ada
melléjök, hogy a persa herczeg lakához, mely a folyamtól jó távol
esék, elvezessék. Igy oda végtére el is értek, de oly fáradtan és
törötten, hogy alig állhattak.
A nagy ellankadtságon kivül a persa herczeget még az a
szerencsétlen eset, mely rajta és Semsz el Niháron történt, s tőle a
viszontlátás legkisebb reménységét is elvevé, ugy leverte, hogy a
mint a szófához ére, legott elájult. Mig cselédeinek nagyobb része
körülötte forgott, hogy őt ismét eszméletre hoznák, a többi
körülvette a gyöngyárust és kérék őt, beszélje el, mi történhetett a
herczeggel, kinek távolléte őket kimondhatatlan nyugtalanságba
ejtette.
A gyöngyárus ügyelvén, hogy valamikép olyast ne mondjon ki, a
mit nem illett tudniok, csak azt felelé: csudálatos dolgok történtek,
de nincs most ideje ezekről szólani, látnának ők inkább urukhoz.
Szerencsére épen ocsudni kezde a herczeg, s azon pillanatban
megaláztan vonulának vissza, kik elébb az alkalmatlan kérdést
sürgeték, s örültek mindnyájan, hogy az ájulás nem tartott tovább.
De jóllehet a herczeg ujra feleszmélt, mégis oly nagy volt
bágyadása, hogy ajkait szóra nem nyithatá, s csupán jelekkel
válaszolt rokonainak is, kik őt kérdezék és vigasztalák.
Másnap reggel szintazon állapotban volt a herczeg, midőn a
gyöngyárus bucsút veve; fejével inte neki és kezét nyujtá, s látván,
hogy ez az ezüstöt, melyet a rablók visszaadának, emeli, intett egy
rabjának, hogy az ezüstöt vegye és vigye el házához.
Azonban a gyöngyárust háznépe nagy nyugtalanságban várá,
mióta azon ismeretlennel, ki vele szólani kivánt, elmene, s nem volt
kétségök, hogy még valami roszabbnak kelle történnie, mint ezelőtt,
minekutána már eltelt az idő, melyben meg kellett volna térnie. Női,
gyermekei és a cselédek hasonló szorongásban várták, s még
sirának, midőn elérkezett. Nagy volt az öröm őt ujra látniok, de
ismét aggódtak, a mint észrevevék, hogy azon rövid idő alatt,
melyben távol volt, oly szörnyen elváltozott. A nagy fáradtság a mult
napon, s a nagy félelem és az éj, melyet álomtalan tölte, voltak ezen
változás okai, s minthogy maga is igen elerőtlenedve érzé magát,
nem mene ki a házból két napig, s ápolván erejét, csupán egy-két
meghittebb barátit bocsátá magához.
Harmadnapra egy kissé több erőt érezvén magában, azt tartá,
hogy ereje méginkább nőni fog, ha kimegy és frisebb levegőt szí.
Elment tehát egyik barátjához, egy gazdag kereskedőhöz és vele
boltjában sokáig beszélgete. Midőn felkele bucsút venni, hogy majd
elmenjen, megpillanta egy asszonyt, ki neki intett, s benne
csakhamar Semsz el Nihár biztosnéjára ismert. Öröm és félelem
között méginkább sietett a nélkül, hogy visszatekintene. A rabnő
követé, s ő ezt előre gyanitotta, mert a hely, a hol valának, épen
nem vala alkalmas az együtt szólásra. Minthogy oly igen sietett, s a
rabnő nem birta egyenlő lépésben követni, több ízben szóla ez neki,
hogy várná be. Ő azt jól hallá, de mindazok után, a mik történtek,
nem vala tanácsos vele ily nyilván szólnia, nehogy az emberekben
oly gyanut támaszszon, mintha Semsz el Nihárral szövetkezése
volna. Csakugyan ösmeré egész Bagdád a rabnőt s tudták, hogy a
kedvenczné cseléde, s minden vásárlást ő teszen számára. A
gyöngyárus tehát meg nem szünt ügetni, mig egy magános
mecsetet ére, melyben gondolhatá, hogy senki sincs. Ebbe követé őt
az asszony is, s itt minden tanu nélkül szabadon szólhattak
egymással.
 A gyöngyárus és Semsz el Nihárnak meghittnéje abbeli örömüket
nyilatkoztatták ki egymásnak, hogy ama különös a rablók által
okozott kaland után ismét találkoznak.
A gyöngyárus azt kiváná, hogy a biztosné beszélje elébb, mikép
menekedett meg maga a két rabnővel együtt, s mikép van, mióta
nem látta, Semsz el Nihár? De a biztosné oly igen vágyott megtudni
mi történt ő vele véletlen elszakadások óta: hogy a gyöngyárus
kénytelen vala eleget tenni türtelenségének. „Ime“ ugymond, a mint
beszédét végzé „meg van, a mit kivántál tőlem, de most mondd el
kérlek, viszont te magad azt, a mire már előbb megkértelek.“
„A mint a rablókat megpillantám“ igy kezdé a rabnő „elhitettem
magammal, a nélkül hogy jobban megvizsgáltam volna némelyeket,
hogy ezek a chalyf őrserege közül való katonák, kiket a chalyf,
megértvén Semsz el Nihár ama lépését, azért külde ki, hogy neki s a
persa herczegnek és nekünk is mindnyájunknak fejünket elvegyék.
Ezen hiedelemben hirtelen felszöktem a lapos házfedélre, azalatt,
mig a zsiványok Semsz el Nihárhoz s a persa herczeghez betörtek. A
két rableány nem késett utánam eredni, s igy fedélről fedélre járánk
mindaddig, mig egy becsületes ember házához jutottunk, a ki igen
barátságosan fogadott bennünket, s az éjet nála töltöttük.
Másnap korán megköszönvén a ház urának irántunk mutatott
szivességét, a palotába visszatértünk. A legnagyobb zavarodás fogott
el, a mint belépénk, annál is inkább, mivel nem tudtuk, mi sors érte
a két boldogtalan szerelmest. Semsz el Nihár egyéb asszonyai
elcsodálkoztak, minket e nélkül jönni látván; de mi előre
összebeszéltünk azt mondani nekik, hogy a kedvenczné egyik
barátnéjánál maradott, s minket majd utána hivatni fog, ha ismét
haza akar jőni; s ezzel az asszonyok megelégedtek.
Én azonban a napot nagy nyugtalanságban töltöttem. Éj felé
kinyitottam a hátulsó kis ajtót, kimentem s egy csónakot sejték meg
a csatornán, mely a folyamba visz. Előszólítám a csónakost és
kértem, járja meg a folyamnak mind a két révét fel s alá, nem
találna-e egy előkelő asszonyságot jőni, s ha megtalálja, hozza el
csónakában.
Visszajövetelét vártam a két rabnővel együtt, kik velem hasonló
nyugtalanságban voltak, s már szinte éjfél lett, midőn a csónakot
megtérni láttuk, két férfi benne s hátul egy nyugvó asszonyság.
Minekutána a csónak kikötött, a két férfi segélte az asszonyságot
felkelni és kiszállani, s én megismerém benne Semsz el Nihárt,
kimondhatatlan örömömre, hogy őt ismét láthatám s megtaláltam.
Oda nyujtám karomat, hogy Semsz el Nihárt a partra felsegéljem,
s valóban szüksége volt a segedelemre, mert csak alig birt fönállani.
A mint fellépett, azt sugá fülembe, – s hangja elárulta szomoruságát
– menjek és hozzak le egy százaranyos zacskót, s adjam azon két
katonának, kik ide elkisérék.
A két rabnő kezeire biztam tehát, s minekutána a két katonának
azt mondtam, hogy várjanak egy keveset, felszaladtam a zacskóért
és siettem ismét visszatérni. A katonák megkapák a pénzt, kifizettem
a hajóst is, s az ajtót bezártam.
Semsz el Nihár még nem ért szobáiba, a mint elérém, siettünk őt
bevezetni, ruháit levenni s ágyba juttatni, melyben oly állapotban
fekvék egész éjjel, mintha lelke meg akarna válni a testtől.
A következő reggel nagy hévvel kivánták asszonyai, hogy
udvarlására bocsáttassanak: de mi azt vetők ellen, hogy igen
fáradtan tért haza, és mindenek felett szüksége van a
nyugodalomra. Én és a két asszony azonban minden módot
elővevénk ápolására, melyet csak kigondolhattunk s ő
buzgóságunktól várhata. De eleinte semmi táplálatot nem akart
elfogadni és szinte kétségbeesénk élete felől, ha észre nem vesszük,
hogy a kevés bor, melyet időnkint szájába csepegtettünk,
valamenyire erőre nem hozza. Végre szüntelen könyörgésünk
meggyőzte makacsságát és kértük, venne valami kevés ételt
magához. Midőn észrevevém hogy képes szólani, mert mindeddig
nem tett sirásnál, sohajtásnál s jajgatásnál egyebet, – esedezém
előtte, legyen oly kegyes, és beszélje el, mely csoda által
menekedett meg a rablók kezeiből. „Miért akarod“ ugy mond mélyen
felsohajtván „a keserüségnek ily tárgyát ismét megújítanom? Adná
az ég, vették volna el a rablók életemet a helyett, hogy azt meg kelle
tartanom, ugy vége volna már szenvedéseimnek, holott itt csak azért
kell élnem, hogy újra és többet szenvedjek!“
Asszonyom, felelék, kérlek esdekelve, ne tagadd meg ezen
kérésemet. Tudod a szerencsétlenek némi vigasztalást találnak
abban, ha viszontagságaikat, legyenek bár a legszomorubbak
elbeszélhetik. Meg fogja tehát enyhiteni keservedet, ha oly kegyes
lészsz, hallgatnod kérésemre.
„Halljad tehát“ igy szóla, a leggyászosabb esetet, mely oly
szenvedélyes szeretőn, mint én vagyok, s a ki már magát szinte a
czélnál vélte, megtörténhetett. A mint a rablókat gyilokkal és
kardokkal belépni látám, azt hittem, hogy életünk utólsó órája
nekem s a persa herczegnek elérkezett s nem szántam életemet,
látván, hogy ő vele halok meg. De a helyett, hogy ránk rohannának
átverni sziveinket, a mint nem kétlem, őrünkre rendeltenek kettőt, s
a többi az alatt összeszede mindent, a mit a szobában s a többi
termekben talál vala. Midőn elkészültek s a nyalábokat vállaikra
köték, elmentek, s elhurczoltak minket is magokkal.
Menet kérde egyik kisérőim közül, ki vagyok? s én azt mondám:
tánczosné. Ugyanazon kérdést tevé a herczeghez is, az puszta
polgárnak vallá magát.
A mint lakásukhoz elértünk, hol uj ijedelmek fenyegettek,
körülállanak engem mindnyájan s látván köntösemet s a drága
gyöngyöket, gyanitani kezdék, hogy rangom eltitkolám. „A
tánczosnék“ ugymond „nem ilyenek. Mondd meg nekünk őszintén ki
vagy?“
Nem felelék s most a herczeghez fordultak. „Hát te“ mondák „ki
vagy te valójában? mert látni való, hogy közönséges polgár, kinek
magadat vallád, nem lehetsz.“
 A persa herczeg szint oly kevéssé tőn eleget vizsgaságoknak mint
én, s csak azt mondá, hogy ő ehhez a gyöngyárushoz (itt
megnevezé) látogatóban mene, hogy vele mulatkozzék: s azé a ház,
hol minket találtak.
„Ösmerem ezt a gyöngyárust“ szóla azonnal egyik, a ki
legnagyobb tekintettel látszék birni közöttök „némi tartozásom van
iránta, ámbár ő e felől semmit sem tud: s azt is tudom, hogy még
egy más háza is van; magamra vállalom, hogy őt holnap elhozom.
Nem ereszthetünk el addig, ezt teszi hozzá, mig meg nem értjük, kik
vagytok. Az alatt nem lesz semmi bántodástok.“
Másnap előhozák a gyöngyárust s ez a jó ember csak azért, hogy
javunkra lehessen, a minthogy vala is, felfedezé a zsiványoknak, kik
vagyunk. Ezek azonnal bocsánatért esdettek nálam s azt tartom a
persa herczegnél is, ki egy más szobában vala s azt vallák nekem,
hogy azon házba, melyben találtak, be nem törtek volna, ha tudják,
hogy az a gyöngyárusé.
Ezután engem, a gyöngyárust, s a persa herczeget a folyamhoz
kisértek, sajkára ültettek s az innenső partra tettek által; de alig
léptünk ki a szárazra, midőn a lovas őr egyik csapatja hozzánk ére.
Félrevonám a vezetőt s megnevezvén magam, azt beszélém neki,
hogy a rablók, a kik ott eveznek, tegnap engem egy barátnémtól
haza tértemben letartóztattak, s magukkal elvittek, de minekutána
megmondám ki vagyok, ismét elbocsátottak, s irántam való
tekintetből él azon két férfiú is, kit itt lát, minthogy én őket
ismerőseimnek adám ki. A vezér azonnal leszálla lováról, hogy
tiszteletét tegye s minekutána azon örvendezését jelentené, hogy
lehet szolgálatomra, két hajót parancsolá elé s egyikbe engem ültete
két emberével együtt kik, láttad, ide kisérének. Szinte azonképen a
persa herczeget is és a gyöngyárust e másik hajóban két más
emberével bátorsággal haza kisérteté.“
„Azt hiszem“ ugy mond s omlának könyei, „hogy nem történt
rajtok elválásunk óta semmi baj s nem kétlem, hogy a herczeg
fájdalma az enyimhez hasonló. A gyöngyárus, oly készséggel
szolgálva bennünket megérdemli, hogy jutalmat adjunk neki azon
veszteség helyébe, melyet miattunk szenvedett. Ne feledd, hogy két
erszényt végy holnap, mindegyikben ezer aranyat; s ezt nevemben
neki megvidd és a persa herczeg mint léte felől tudakozódjál.“
Igy végezvén kegyes asszonyom beszédét, ügyekeztem őt a
parancsolat utósó pontjára nézve, melyben a persa herczegről kivánt
tudósitást, arra bírni, összeszedvén minden erejét győzze meg
szerelmét és önnön magát, minekutána ez ime oly veszedelembe
dönté, melyből csak egy csoda volt képes kimenteni. „Ne
ellenkezzél“ igy szóla erre „akaratommal, hanem tedd, a mit
parancsoltam.“
„Hallgattam tehát és engedelmeskedtem. Elmenék házadhoz,
holott nem találtalak: s félvén, hogy ott sem foglak találni a hol
mondák, hogy hihetőkép vagy, már szinte a persa herczeghez akarék
menni: de még is ezt tenni nem bátorkodtam. A két erszényt
azonban egyik ismerősömnél hagytam, várj meg itt, azonnal
elhozom…“
A meghittné nem sokára visszajött a gyöngyárushoz azon
mecsetbe, melyben őt hagyá, s átaladá neki a két aranynyal tölt
erszényt mondván: „vedd el, és fizesd ki barátidat.“ „Itt több van
mint a mennyi erre elég“ felele a gyöngyárus „de nem merem
magamtól eltolni azon kegyelmet, melyet ily nagylelkű asszony
szolgája iránt mutatni méltóztatik; kérlek, tedd őt bizonyossá, hogy
jósága emlékét örökké szivemben fogom hordani.“
Megegyezett azután a meghittnével, hogy ez őt mindenkor azon
házánál keresse, melyben legelőször találkozott vele, ha Semsz el
Nihártól valamit közleni, vagy a persa herczegtől tudósittatni kiván. S
ezzel elválának.
A gyöngyárus hazatért, örülvén nem csak azon, hogy barátjait
van miből teljesen kielégítnie, hanem azon is, mivel látá, hogy nem
tudta meg senki Bagdadban, hogy a persa herczeg és Semsz el
Nihár az ő házában voltak, midőn ez kiraboltatnék. Igaz, hogy a
rablóknak felfedezé a titkot, de ezek hallgatásában bizott, s különben
is nem forognak ezek annyit emberek között, hogy ha szólanának is,
lehetne valami veszélytől tartani.
Mindjárt más nap reggel eljárá barátait, kik elébb kedveskedők
voltak iránta, s nem esett terhére azoknak kielégitése, sőt még elég
pénze maradt, melyből másik házát illően kibútorozhassa, s ebbe
most emberei közül egy két lakót tőn. Most már feledé a veszélyt,
melyből kiszabadult, s estve felé a persa herczeghez elballagott.
A herczeg cselédei, kik őt fogadák, azt mondák neki, hogy épen
jókor jő, mert a herczeg, mióta nem látta, oly állapotban van,
melyben életéért rettegnek; nem lehet belőle semmikép szót venni.
Bevezették azután minden zörej nélkül a herczeg szobájába,
holott ezt az ágyban találá, szembehúnyva s könyörűletet inditó
állapotban, köszönté, kezeit szeliden megfogván, s inté őt; lenne
biztabb szivvel.
A persa herczeg kiösmeré a gyöngyárus szavát, s fölnyitá
szemeit, melyekben egész fájdalma s még nagyobb mértékben
festve volt, mint melyet Semsz el Nihárral első találkozásakor érzett
volt. Megfogá azután a gyöngyárus kezét és megszoritá,
barátságának jeléül, egyszersmind elgyengült hanggal köszöné neki
azon fáradságát, melyet egy ily szerencsétlen és elkeseredett
herczeg látogatására szánt.
„Herczeg“ igy szóla a gyöngyárus, „ne szóljunk kérlek azon
köszönetről, melylyel akármi módon irántam tartoznál; adná Isten,
hogy azon szolgálatom, melyet irántad kimutatni buzgó valék,
szerencsésb foganatu és következésű lett volna; de beszéljünk
inkább egészséged felől: arról itélve, a milyen helyzetben látlak, azt
kell gyanitanom, hogy egészen elhagyod magadat, s talán még a
szükséges eledelt sem veszed magadhoz.“
A szolgák, kik a herczeg körül valának, felfogák ezen alkalmat, s
azt mondák a gyöngyárusnak, hogy ők minden kigondolhatót
elkövettek a herczeget reá birni, hogy valamit ennék; de minden
segedelmet eltaszit s már jó ideje, semmi eledelt el nem fogad. Erre
a gyöngyárus kéré a herczeget, hozatna valami étket emberei által, s
ennék bár keveset; a mit végre állhatatos könyörgése által meg is
nyere.
Minekutána a persa herczeg, könyörgéseire a gyöngyárusnak,
valamivel többet vőn magához, mint a mult napokban, parancsolá
embereinek, hogy őket magukra hagynák; s a mint amazok
kimentek, igy szóla a gyöngyárushoz: „Bajomon kivül, mely engem
lever, szerfelett sajnálom még azon veszteséget is, mely téged
miattam ért, s illik, hogy ennek megtéritésén gondolkodjam; de
mondd kérlek elébb, nem vettél-e valami hirt Semsz el Nihár felől,
mióta tőle el kelle szakadnom?“
A gyöngyárus elbeszélé mind azt, mit a biztosné tudósitásából
Semsz el Nihár visszatérte felől a palotában halla, és azon bágyadás
felől, melyben azóta volt, mindaddig, mig ismét fellábbada, s a
biztosnét elküldé, hogy a herczeg egészsége iránt tudakozódnék.
A persa herczeg válasza csak könyhullatásból és sohajtásokból
álla; azután felkele nem kevés erőlködéssel, hivatá embereit, s maga
is elmene velök rak-szinébe, holott az ajtót kinyittatá. Belépvén, több
csomó drága bútornak valót s más ezüst szereket egybeköttete, s
parancsolá, hogy a gyöngyárus házához elvigyék.
Ez ugyan szabadkozni kezde s köszönni az ajándékot, melyet a
herczeg neki adni készült, de jóllehet előterjeszté, hogy Semsz el
Nihár kezéből már többet vett, mint a mennyit barátjainál kárpótlása
megkivánt, még is a herczeg magmaradt szándékánál, s a
gyöngyárusnak nem vala mit tennie, mint kifejezni, mely igen
megszégyenitve érzi magát ezen bőkezüség által, s hogy köszönetét
a herczeg iránt eléggé ki nem fejezheti. Erre el akart bucsuzni, de a
herczeg letartóztatá, s beszélgetésben tölték el együtt az éjnek
nagyobb részét.
 Más nap reggel, minekelőtte elmenne, meglátogatta a herczeget,
s ez leültetvén őt ágyához, igy szóla hozzá: „Jól tudod, hogy minden
dolognál valami czélnak kell lenni; a szerelmes czélja az, hogy
szerelme tárgyával háborgatás nélkül élhessen: ha egyszer ezen
reménységet elveszti, akkor mondjon le bátran az életről. Átláthatod,
hogy épen ez azon szomoru helyzet, melyben most én vagyok.
Valóban, kétszer már, midőn épen vágyaimnak végfokán vélém
magamat; akkor ragadák el tőlem a legkegyetlenebbül a kit
szerettem. Tehát nem maradt egyéb számomra hátra, mint a halál; s
én magam véget vetettem volna már eddig életemnek, ha vallásom
az öngyilkolást nem tiltaná; de nem szükség megelőznöm jöttét:
érzem, nem kell őt többé sokáig várnom.“
Ezen szavakkal elhallgatott a herczeg sürü sohajtások, zokogás,
és könyei között, melyeket bőségesen ejte.
A gyöngyárus, ki nem talált más módot őt ezen kétségbejtő
gondolattól eltériteni mint azt, ha ujra Semsz el Nihárra emlékezteti,
hogy legalább néminemű árnyékával kecsegtesse a reménynek, azt
mondá neki, ugy hiszi: hogy a meghittné már azóta nála volt, s azért
igen jó volna, ha ő minél hamarább haza térne. „Menj“ ugy mond
erre a herczeg „de ha szólasz vele, kérlek mondd meg neki, tegye
bizonyossá Semsz el Nihárt, hogy ha mint hiszem, nemsokára meg
kell is halnom, őt még is legvégső fohászomig sőt egész a sirig
szeretni fogom.“
A gyöngyárus hazatért, s honn maradott, reménylvén, hogy a
biztosné jőni fog. Néhány óra mulva ez valóban el is jött, de szörnyű
zavarodásban és egészen kisirt szemekkel. A gyöngyárus ez által
nyughatatlanitva, sietett kérdeni, mi baja.
„Semsz el Nihár, a persa herczeg, és te, és én“ felele a meghittné
„mi mindnyájan oda vagyunk. Halld meg azon szomoru ujságot,
mely nekem tegnap, midőn tőled menék, a palotába beléptemkor
esett értésemre. Semsz el Nihár egyiket a két rabnő közől, kiket a
mult összejövetelkor másik házadnál vele láttál, valami csin miatt
megfenyitette. Az ily kemény bánáson felindult rabnő nyitva lelvén a
palota kapuit, kiosontott, s nincs semmi kétségünk, hogy őrünk egyik
heréltének, ki neki menedéket ada, mindent elárult. De még több jő.
A másik rabnő, amannak társnéja szintén megszökött, s a chalyf
palotájába vevé magát, s nagy okunk van hinni, hogy előtte mindent
fölfedezett. S halld mért: reggel a chalyf husz herélt által Semsz el
Nihárt magához hivatá s palotájába vezetteté. Módot találtam
kilopózkodni s jövök, hogy neked ezeket tudtodra adjam. Nem
tudom ugyan mi történt, de semmi jót nem jövendölhetek.
Mindenesetre kérlek, tartsd meg a titkot hiven, szentül.“
A meghittné azokhoz, miket a gyöngyárusnak monda, még hozzá
tevé azt is, hogy igen jó volna, ha ő haladék nélkül a persa
herczeghez elmenne s őt a történtekről tudósitaná, hogy
mindenesetre magát készen tartsa, egyszersmind ajánlá a
gyöngyárusnak, hogy a közügyhöz hű maradjon. Többet nem
szólott, s a nélkül, hogy a feleletet bevárná, hirtelen eltávozott.
Mit is felelhetett volna a gyöngyárus azon állapotban, melybe e
hir tevé? Mozdulatlan álla ott, mintha szél ütötte volna meg.
Azonban elég esze volt azt általlátni, mely igen sürgető a dolog, s
összeszedvén minden erejét, egyenest a persa herczeghez tartott.
Közeledék hozzá, de oly képpel, mely már előre jelenté a rosz
hirt, melyet hoza. „Uram“ igy szóla a herczeghez „fegyverkezzél fel
béketüréssel, állhatatossággal, és erős lélekkel, s készülj el a
legrettenetesb csapáshoz, mely egész életedben érhete.“
„Mondd el egy szóval a mit hozsz“ felele a herczeg, „s ne hagyj a
kinosb bizonytalanságban. Meghalni kész vagyok, ha meg kell
lennie.“
Itt elbeszélé a gyöngyárus, mit a biztosné mond vala. „Látod
uram“ ugymond berekesztvén, „hogy veszted bizonyos. Kelj és
menekedjél szaporán. Drága minden percz. Nem szabad magad a
chalyf haragjának kitenned, sem azon veszélynek, hogy a kinzó
padon kelljen majd vallanod.“
 Kevésbe mult, hogy itt a persa herczeg fájdalmában és
ijedelmében lelkét ki nem adta. Azonban felocsult s kéré a
gyöngyárust, adjon neki tanácsot, mit kelljen ezen környűlállásokban
végeznie, midőn minden pillanatot használni kell. „Nincs más mit
tenni,“ felele a gyöngyárus „mint tüstént lóra kapni s egyenest
Ambárnak tartani, hogy holnap virradat előtt már ott lehess. Végy
annyi embert magaddal, a mennyit jónak találsz, s engedd, hogy én
is veled menekedhessem.“
Látván a persa herczeg, hogy nem maradt egyéb út a
menekvésre, megrendelé s legszükségesb készületeket, pénzt vőn
azután magához és gyöngyöket, s minekutána édes anyjától bucsut
veve, utnak eredt, s a gyöngyárussal és nehány válogatott
embereivel Bagdádból kivágtatott.
Folyton lovagoltak egész nap egész éjjel, sehol meg nem állván;
s csak nap-felkölte előtt két vagy három órával szállának le, fáradtan
a hosszu lovaglástól, s mivel már lovaik tovább nem futhattak.
Alig pihegheték ki jól magukat, midőn egy számos rablócsoport
őket megtámadá. Egy darabig vitézül harczoltak ellenök, de a
herczeg emberei mind elestek, s ez kényszerité őt és a gyöngyárust
letenni a fegyvert s magukat élet vagy halálra megadni. A rablók
nem bánták ugyan életöket, de minekutána az elhagyott lovakat és
batyut lefoglalák, kizsebelék őket, s odább állván a gazdag
martalékkal, a két szerencsétlent árván hagyák.
„Nos“ szóla a persa herczeg búsan, a gyöngyárushoz, a mint a
rablók eltávoztak, „nos mit mondasz ezen kalandhoz, s azon
helyzethez melyben itt ülünk? Nem lett volna jobb Bagdádban
maradnom s ott várnom a halált, bár mely alakban kelle is
elfogadnom.“ –
„Herczeg!“ monda a gyöngyárus „ez az Isten akaratja. Tetszik
neki halmozott sanyaruságokban próbálni bennünket. Nem szabad
zugolódnunk, hanem inkább magunk megalázva kell kezeiből a
viszontagságot elfogadnunk. De menjünk el innen, keressünk valami
menedéket, hol szánakodó emberek segitsenek nyomoruságunkon.“
„Itt halok meg, – felele a herczeg, – különben is mindegy, itt
vagy másutt. Ugy lehet, hogy ezen pillanatban, melyben együtt
szólunk, Semsz el Nihár nincs többé az élők között, s nekem nem
szabad őt fölül élnem.“
De a gyöngyárus hosszu kérelmei után meggyőzte makacsságát.
Tovább mentek, egy nyiltan álló mecsethez jutottak, melybe
belépvén, az éjszaka hátralevő részét ott töltötték.
Másnap virradatkor egy magános ember jött a mecsetbe.
Imádkozék, s a mint elvégezte, megpillantá fordultában a
gyöngyárust s a persa herczeget, kik egy szegletben vonák meg
magukat. A férfi közeledék hozzájuk, köszöne nyájasan, s „a mint
látom, – ugymond, – idegenek vagytok.“
A gyöngyárus fogá fel a szót, s „nem csalatkozol, – ugymond, –
minket a mult éjjel a bagdádi uton kiraboltak, a mint ezt külsőnkön
is láthatod és segedelemre van szükségünk, azonban nem tudunk
kihez fordulni.“ „Ha házamhoz akartok fáradni, – ez volt az ember
válasza, – örömest segítek, a miben segíthetek.“
Ezen barátságos ajánlkozásra a gyöngyárus a persa herczeghez
fordult s ezt sugá fülébe: „Uram, ez az ember minket, a mint magad
is látod, nem ismer; de jöhet más, a ki ismerni fog. Nekem ugy
tetszik, nem tanácsos megvetni szolgálatját, melyet oly szivesen s
önként ajánl.“ „Tégy a mint tetszik, – felele a herczeg, – én
mindenben megegyezek, a mit jónak találsz.“
A mint az ember látá, hogy a gyöngyárus s a herczeg együtt
tanakodnak, könnyen azt gondolhatá, hogy ajánlatában valami
akadékra találtak; kérdé tehát őket, mire határozák el magukat?
„Követünk, – igy szóla a gyöngyárus, – de az az egy dolog igen
megzavar, hogy meztelenek lévén, szégyenlünk kimenni az utczára.“
 Szerencsére az embernél volt annyi ruha, hogy mind a kettőnek
adhatott valamit, a mivel meztelenségöket fedeznék, s igy őket
lakásához elvezetheté. Mihelyt ide értek, a gazda illendő ruhát ada
mindeniknek, s gyanítván, hogy éhesek és talán magánosan
szeretnének lenni, ételt hordata fel rableányi által, s eltávozék. De a
vendégek szinte semmihez sem nyultak; a persa herczeg különösen
oly szomoruságba esett, hogy a gyöngyárus reszketett életéért.
Gazdájuk több ízben meglátogatta őket napfolytában, s estefelé
korán elvált tőlök, tudván, hogy nyugalomra vagyon szükségök.
Azonban nemsokára visszakiáltá őt a gyöngyárus, s kéré, lenne
segélyére, a persa herczeg közel van halálához. Látá a gyöngyárus,
hogy a herczeg csak nagy erőszakkal vehet lélekzetet, s ebből azt
következteté, hogy egy-két pillanatnál tovább már nem élhet.
Közeledék, s a persa herczeg igy szóla hozzá: „A mint látod, én oda
vagyok. Azon örülök, hogy végső sohajtásomnak tanuja vagy.
Könnyen megválom az élettől, s neked nem szükség mondanom,
hogy nem édes anyámnak karjain halok meg, ki mindig szivéből
szerete, s ki iránt mindig illendő mély tisztelettel viseltettem. Ő is
minden bizonynyal siratni fogja, hogy nem lehetett az a szomoru
vigasztalása, szememet befognia, s testemet saját kezeivel
felöltöztetnie. Tudósítsd ebbeli fájdalmamról, s kérd nevemben,
vitesse Bagdádba holttestemet, hogy ott könyei hintsék el siromat, s
ott fönn üdvözítsenek könyörgései.“ – Nem feledé azután a ház
gazdáját is, köszöné a nemes lelkü elfogadtatást és kéré, lenne oly
szives és őrzené meg magánál holttestét, mig az elvitetnék.
E pillanatban mély ájulásba rogyott a herczeg, mely alatt egy
leányka szava hallatszék, a ki a következő verseket éneklé:
„Sietve megjött az elválás napja, hogy elválaszszon bennünket
rövid tartama után szerelmünknek, a barátságnak s kölcsönös
jóindulatunknak.
Mi lehet keserűbb, mint az elválás, a legbelsőbb egyesület után?
Vajha elválás szerelmeseket ezentul ne érjen!
 A halálos küzdés csak egy pillanat, s azután elmulik. De az
elválás keserve a szeretők szivében megmarad.
Egyesítsd a szeretőket oh Isten! s kezdd rajtam, mert vágyok
utána!“
Itt elhallgatott az ének, s a persa herczeg kiadá lelkét.
A persa herczeg halála után más nappal egy Bagdádba menő
karavánhoz csatolá magát a gyöngyárus, s azzal együtt a városba
szerencsésen visszatért. Csak köntöst válta saját házánál, s azonnal
a meghalt persa herczeg lakásához ment, holott mindenki
megfélemlék, a mint őt egyedűl érkezni látták. Kéré, jelentenék be a
herczeg anyjának, hogy vele szólani kiván, s nemsokára egy terembe
vezették, melyben az asszonyaival együtt üle.
„Nagyságos asszonyom, – igy kezdé a gyöngyárus oly arczczal,
mely előre kimondá a szomoru hirt, melyet hoza, – tartson meg
Isten és tetézze reád áldásait. Tudod, hogy Isten ugy bánik velünk, a
mint neki tetszik.“
„Jaj! – monda az asszonyság, s nem hagyá tovább szólani a
gyöngyárust, – oda fiam! halálát hozod hirül!“ s azonnal oly szörnyü
jajgatást hallata, mely az asszonyokéval vegyítve, a gyöngyárus
könyeit ujra kifakasztá. Sokáig kinlódék és zokoga, mig ez beszédét
ismét folytathatá. Végre szüntetve sirását és sohajtásait, kéré a
gyöngyárust, menne tovább és semmi körülményt el ne hallgasson
azon szomoru elválás hiréből. Ez teljesíté ezen kivánságát, s a mint
befejezé, kérdé őt az asszony, nem bizott-e reá valamit a herczeg, a
mit neki, édes anyjának, különösen megvigyen.
A gyöngyárus azt mondá, hogy a herczeg semmit sem sajnált oly
igen, mint azt, hogy tőle, szeretett anyjától, távol hal meg, s az volt
egyetlen ohajtása, hogy anyja hideg tetemeit Bagdádba hozassa.
Mindjárt másnap reggel még hajnalban utnak eredett a herczeg
anyja minden asszonyaival, s rabnői legnagyobb részével.
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

ebookname.com