Endless Ebook, One Click Away – Start Downloading at ebookname.

com

Explorations in Computing An Introduction to

Computer Science 1st Edition John S. Conery

https://ebookname.com/product/explorations-in-computing-an-
introduction-to-computer-science-1st-edition-john-s-conery/

OR CLICK HERE

DOWLOAD EBOOK

Browse and Get More Ebook Downloads Instantly at https://ebookname.com

Click here to visit ebookname.com and download ebook now
Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) available
Download now and explore formats that suit you...

Chemical Engineering Dynamics An Introduction to

Modelling and Computer Simulation 3rd Edition John
Ingham

https://ebookname.com/product/chemical-engineering-dynamics-an-
introduction-to-modelling-and-computer-simulation-3rd-edition-
john-ingham/

Software Engineering and Testing An Introduction

Computer Science 1st Edition B. B. Agarwal

https://ebookname.com/product/software-engineering-and-testing-
an-introduction-computer-science-1st-edition-b-b-agarwal/

MATLAB for neuroscientists an introduction to

scientific computing in MATLAB 1st Edition Pascal
Wallisch

https://ebookname.com/product/matlab-for-neuroscientists-an-
introduction-to-scientific-computing-in-matlab-1st-edition-
pascal-wallisch/

Alzheimer s Disease A Century of Scientific And

Clinical Research Stand Alone 1st Edition Ios Press

https://ebookname.com/product/alzheimer-s-disease-a-century-of-
scientific-and-clinical-research-stand-alone-1st-edition-ios-
press/
Autodesk Revit Architecture 2015 No Experience Required
Autodesk Official Press 1st Edition Eric Wing

https://ebookname.com/product/autodesk-revit-
architecture-2015-no-experience-required-autodesk-official-
press-1st-edition-eric-wing/

Automotive Engine Valve Recession Engineering Research

Series REP 1st Edition Roger Lewis

https://ebookname.com/product/automotive-engine-valve-recession-
engineering-research-series-rep-1st-edition-roger-lewis/

McGraw Hill s GMAT 2009 Edition James Hasik

https://ebookname.com/product/mcgraw-hill-s-gmat-2009-edition-
james-hasik/

Advanced Methods of Biomedical Signal Processing IEEE

Press Series on Biomedical Engineering 1st Edition
Sergio Cerutti

https://ebookname.com/product/advanced-methods-of-biomedical-
signal-processing-ieee-press-series-on-biomedical-
engineering-1st-edition-sergio-cerutti/

Kierkegaard and Luther Coe

https://ebookname.com/product/kierkegaard-and-luther-coe/
Planet Savers 301 Extraordinary Environmentalists 1st
Edition Kevin Desmond

https://ebookname.com/product/planet-savers-301-extraordinary-
environmentalists-1st-edition-kevin-desmond/
 EXPLORATIONS
IN COMPUTING
An Introduction to Computer Science

K10640_FM.indd 1 9/8/10 2:51:17 PM

 CHAPMAN & HALL/CRC
TEXTBOOKS IN COMPUTING

Series Editors

John Impagliazzo Andrew McGettrick

ICT Endowed Chair Department of Computer
Computer Science and Engineering and Information Sciences
Qatar University University of Strathclyde
Professor Emeritus, Hofstra University

Aims and Scope

This series covers traditional areas of computing, as well as related technical areas, such as
software engineering, artificial intelligence, computer engineering, information systems, and
information technology. The series will accommodate textbooks for undergraduate and gradu-
ate students, generally adhering to worldwide curriculum standards from professional societ-
ies. The editors wish to encourage new and imaginative ideas and proposals, and are keen to
help and encourage new authors. The editors welcome proposals that: provide groundbreaking
and imaginative perspectives on aspects of computing; present topics in a new and exciting
context; open up opportunities for emerging areas, such as multi-media, security, and mobile
systems; capture new developments and applications in emerging fields of computing; and
address topics that provide support for computing, such as mathematics, statistics, life and
physical sciences, and business.

Published Titles

Pascal Hitzler, Markus Krötzsch, and Sebastian Rudolph,

Foundations of Semantic Web Technologies
Uvais Qidwai and C.H. Chen, Digital Image Processing: An Algorithmic
Approach with MATLAB®
Henrik Bærbak Christensen, Flexible, Reliable Software: Using Patterns
and Agile Development
John S. Conery, Explorations in Computing: An Introduction to
Computer Science

K10640_FM.indd 2 9/8/10 2:51:17 PM

 Chapman & Hall/CRC
TEXTBOOKS IN COMPUTING

EXPLORATIONS
IN COMPUTING
An Introduction to Computer Science

John S. Conery

With Illustrations
by Phil Foglio

K10640_FM.indd 3 9/8/10 2:51:17 PM

CRC Press
Taylor & Francis Group
6000 Broken Sound Parkway NW, Suite 300
Boca Raton, FL 33487-2742

© 2011 by Taylor and Francis Group, LLC

CRC Press is an imprint of Taylor & Francis Group, an Informa business

No claim to original U.S. Government works

Printed in the United States of America on acid-free paper

10 9 8 7 6 5 4 3 2 1

International Standard Book Number-13: 978-1-4398-1263-1 (Ebook-PDF)

This book contains information obtained from authentic and highly regarded sources. Reasonable efforts have been made to
publish reliable data and information, but the author and publisher cannot assume responsibility for the validity of all materials
or the consequences of their use. The authors and publishers have attempted to trace the copyright holders of all material repro-
duced in this publication and apologize to copyright holders if permission to publish in this form has not been obtained. If any
copyright material has not been acknowledged please write and let us know so we may rectify in any future reprint.

Except as permitted under U.S. Copyright Law, no part of this book may be reprinted, reproduced, transmitted, or utilized in any
form by any electronic, mechanical, or other means, now known or hereafter invented, including photocopying, microfilming,
and recording, or in any information storage or retrieval system, without written permission from the publishers.

For permission to photocopy or use material electronically from this work, please access www.copyright.com (http://www.copy-
right.com/) or contact the Copyright Clearance Center, Inc. (CCC), 222 Rosewood Drive, Danvers, MA 01923, 978-750-8400.
CCC is a not-for-profit organization that provides licenses and registration for a variety of users. For organizations that have been
granted a photocopy license by the CCC, a separate system of payment has been arranged.

Trademark Notice: Product or corporate names may be trademarks or registered trademarks, and are used only for identifica-
tion and explanation without intent to infringe.
Visit the Taylor & Francis Web site at
http://www.taylorandfrancis.com

and the CRC Press Web site at

http://www.crcpress.com
To my friend Steve Sall, who introduced me to
mountaineering and Oregon microbrews, and who
(evidently without success) has tried to convince
me to write shorter sentences.
Preface
In the context of human history, computers are a fairly recent invention. But the idea
of computation—of solving a complex problem by repeated, systematic execution of a se-
ries of simple and straightforward operations—is thousands of years old. Ancient Greek,
Egyptian, and Chinese philosophers discovered many important facts about numbers and
their relationships, and developed computational methods that are still used today. In post-
Renaissance Europe, mathematicians and scientists used computational techniques to fill
books of mathematical tables. Numeric integration, carried out painstakingly by hand, was
used to calculate the future positions the Moon and planets, and the nautical almanacs pro-
duced by “human computers” were essential for navigation well into the twentieth century.
Computation is now an essential part of modern life. Every day we write mail, share
photographs, play music, read the news, and pay bills using our personal computers. Engi-
neers use computers to design cars and airplanes, meteorologists use computers to predict
the weather, pharmaceutical companies use computers to design new drugs, and invest-
ment firms use computational models to predict whether complex transactions are likely to
succeed. Modern astronomers also rely heavily on computation. Computers perform cal-
culations that track the movement of planets, asteroids, and comets, keeping an eye out
for bodies that pose a potential hazard to the Earth. Astrophysicists use computation to
investigate theories on how black holes are formed and how planets coalesce from clouds of
interstellar dust. Telescopes today gather massive amounts of data, requiring sophisticated
new methods to sift through the information and catalog objects.
Computer science is the study of computation. Given the name “computer science” one
might think the field could be characterized as “the study of computers,” but as the discus-
sion above showed, the idea of computing has been around a lot longer than there have
been machines to do the computations. In the words of one influential computer scientist,
Edsger Dijkstra (1930–2002), “computer science is no more about computers than astron-
omy is about telescopes.” Computer hardware plays a huge role, of course, since much of
the motivation for studying computer science comes from the fact that computations are
run on machines that perform a wide variety of essential tasks. For many people, a large
part of the satisfaction of working in computer science derives from the fact that abstract
ideas can be turned into programs that run on real computer systems and address important
real-world problems.
Another misconception is that computer science is the same as “programming” and com-
puter science courses are all about teaching students to write programs. Computer science is
much more than simply writing software. Computer science is a rich intellectual field where
practitioners apply a computational approach to address a wide variety of interesting and
challenging problems. Computer scientists are engaged in research in core areas of theoret-
ical computer science, computer systems design, algorithms, and programming languages,
as well as more application-oriented areas such as databases, networking, and informatics.

vii
viii

This book is a textbook, intended for courses that are an introduction to computer science.
The emphasis is on how computation helps people solve problems. Computer science is
a huge field, and entire books have been written about algorithms, theory, programming
languages, databases, networks, and other areas. Rather than trying to survey the entire
field and give a brief introduction to each important area, the goals in this book are to
focus on the fundamental idea of computation itself and to give readers some insight into
how computation can be used to solve a variety of interesting and important real-world
problems.

Active Learning
The distinguishing feature of this book is its active learning approach. Each chapter includes
a tutorial project that guides students as they use an interactive environment to explore
important ideas in computing by running programs, modifying them, and trying them out
on different inputs.
One of the inspirations for this approach was the active learning embodied in a role-
playing game called The Oregon Trail. Students who played this game learned about the
great westward migration of the nineteenth century by making decisions for their character
as they traveled from Missouri to Oregon in 1848, trying to manage their resources and
avoid hazards along the way. By actively engaging with the material in a virtual environ-
ment, and making decisions that would affect the outcome of the game, students gained a
much deeper appreciation of what life was like for the people who set out on that journey.
One of the factors often cited for the success of this game is that students were able to
try many different variations. Students could play the game several times, assuming sev-
eral different roles, and often seeing a different outcome, even when they made the same
decisions.
The title of this book, Explorations in Computing, conveys the idea of how we will use a
similar active learning approach to study computation. Each chapter is organized around
a single project that introduces an important concept or application in computer science.
To complete the project, students type commands in Ruby, an interactive programming lan-
guage, following a detailed script set out in the text. The aim is for the students to immerse
themselves in the interactive environment and experience first-hand what goes on inside a
computer as it solves some interesting problems. Many parts of the projects are open-ended,
and students are encouraged to continue exploring on their own, after using the exercises
in the book as a starting point.
An example of this approach is the project in a chapter on the N -body problem, where
students set up an experiment that simulates the motion of the planets in the solar system.
After running the basic exercises, which lead up to a simulation that shows the planets
moving in elliptical orbits around the Sun, students can explore on their own, to see what
happens in a chaotic system when the initial conditions change just slightly, or when the
mass of one of the planets is increased to the point where the system has two bodies the
size of the Sun. Another example is a project on the traveling salesman problem, where
students run experiments based on a genetic algorithm. After running a set of preliminary
experiments to learn how the algorithm evolves an efficient tour through random mutations,
students can run more simulations, varying the simulation parameters to see what effect
each has on the outcome.
 ix

Intended Audience
This book was written for students who want to learn what computer science is about. It was
written with two different audiences in mind: students who intend to continue on to major
in computer science, and would like a general overview of the field, and students who have
chosen to major in a different field, but who would like to take a computer science course
as a science elective.
Although the projects in this book are set up to run in an interactive programming en-
vironment, no prior experience with programming is necessary. To complete a project,
students follow detailed instructions from the text, much like working on a tutorial to learn
how to use a new software application. By working through the projects in each chap-
ter, readers will build up a working knowledge of the concepts and terminology of Ruby
programming, but the projects do not require students to write any of their own programs.
Although students do not need programming experience, they should be proficient com-
puter users. Students who want to do the projects on their own computers will need to
install some software (explained in more detail below), so they should be comfortable with
the process of connecting to the Internet and downloading and installing applications. Sev-
eral projects also require students to create folders and navigate through a file system, and
to open, edit, and save text files.
The projects are based on a variety of different subjects, but none of the exercises assume
any detailed knowledge of the subject area. The introduction to each section should provide
the necessary background to work on the project in that chapter.
As might be expected for a science class, many projects do require a basic proficiency
in math. Students should be comfortable with logarithms, exponents, square roots, and
other basic mathematical functions. Projects do not require students to solve equations or
to work through proofs, as they would in a math course, but students should understand
what the functions are and how they are used. Students will gain a deeper appreciation for
scalability and other important concepts in computer science when they have the necessary
math background.

© Advanced Topics
Some chapters include more challenging ideas or exercises. In some cases there will be an
entire section devoted to an advanced topic, and in other cases there may be recommended
projects for students who want to learn more about a topic or do some more exploration on
their own. These sections and projects are indicated by a © symbol, to indicate material that
requires more advanced skills, like the trails marked with a “black diamond” at a downhill
ski area.

Notes for Students

You have no doubt heard the adage, “What you get out of a course depends on what you
put into it.” That saying is especially true for learning about computation with this book.
Each chapter is built around a project that helps you explore a particular problem and
ways of solving it computationally. If you work through the project and spend some time
x

thinking about what your computer is doing as it runs a computation, you will be rewarded
by gaining a deeper insight into how computers can help solve a wide variety of important
problems.
A useful analogy for these projects are the lab projects that go along with an introductory
chemistry course. An instructor selects a set of concepts the students should learn and then
develops a set of lab projects to help students gain some experience and reinforce their
learning of the concepts. The materials and methods are all spelled out in great detail,
and students follow a set of well-specified steps. Those who continue on in chemistry will
later learn to design their own experiments, but for beginners everything is set up by the
instructor.
That same approach is taken here in this book. The “computational experiments” in each
chapter are tutorials that contain detailed instructions for how to start a piece of software
and then what to type in order to run the experiment. As you interact with the software
you will see how the computation unfolds. The tutorials are designed so that you should be
able to complete them in about the same amount of time you would spend on a lab project
in a chemistry class. You could run through the tutorials in less time—about as fast as you
can type, or if you get examples from web pages, as fast as you can cut and paste—but you
should take the time to make sure you understand what your computer is doing as you carry
out each step in the tutorial.
At the end of each chapter you will find a set of exercises. These are similar to the ques-
tions you would find in a more traditional textbook and are designed to test your under-
standing of the material in that chapter. If you have completed the tutorial and understood
what happened at each step along the way you should be able to answer these questions.

Notes for Instructors

This book is an introduction to computer science for premajors and nonmajors, a course
commonly called CS0 in the computer science literature. As part of a program for premajors,
the book would be a suitable text for a first course in an introductory computer science
sequence, or as part of a “great ideas” course. The book would also be a good text for a
stand-alone science elective, or for a course on computational thinking. When augmented
with programming assignments, it could also be used in a programming-first or objects-first
CS1 course.
As mentioned above, the book is organized around a set of projects that give students
an opportunity to experiment with important ideas in computer science. In most cases, the
important concepts are algorithms, and the projects are examples of how algorithms pro-
vide computational solutions to important problems. An interactive programming language
provides a “computational workbench” where students can experiment with algorithms by
typing expressions and seeing the results. The interactive language sets up an environment
where students can run computations and explore the effects of changing parameters or
modifying operations performed at key steps of the computation.
But using an interactive programming language raises a difficult issue: won’t students
have to learn to write programs? The approach taken in this book is to base the experiments
on a set of scripted tutorials. Each project in the book has a detailed set of instructions for
how to perform an experiment by loading software that has been written already. The
 xi

expressions students enter create and manipulate objects and call methods that implement
the algorithm being studied.
The viability of the scripted tutorial approach is based on the fact that is is much easier
to learn to read existing programs than to write new ones. Anyone who has tried to learn a
foreign language knows how much easier it is to read phrases in the new language than it
is to speak or write a sentence. A similar effect applies to programming languages as well.
Beginning students can reach a surprising level of literacy by just learning a few fundamental
concepts of object-oriented programming—objects, classes, methods, variables, and control
flow—with the view that they are learning a language that is a notation for describing
algorithms. Since students are only expected to understand programs, they do not need to
learn how to design, implement, test, and debug their own code, and several messy details
covered in introductory programming courses, like scope rules, call by reference, variable
lifetimes, etc., can safely be ignored.
I chose to use Ruby for these projects for several reasons, the foremost being the inter-
active programming environment that supports experimentation. Ruby has a very clean
syntax, and for most operations it provides an intuitive notation. Ruby is open source and
is easily downloaded and installed on a wide variety of systems.
An important question was whether to try to make the book a comprehensive introduction
to the entire field of computer science, or whether to focus on fewer topics and go into them
in more depth. I chose the latter. I think the projects will be much more interesting, and
students will gain a better overall understanding of what computer science is about and
how computer scientists think about problems, if the book has a few well-chosen examples,
even if it means leaving out several important topics.
The topics presented in the book are outlined below. The general pattern for each chapter
will be to first introduce the concept presented in that chapter; this introductory section will
essentially be an essay that tries to make the case that the idea is interesting and worth un-
derstanding in more detail. The main part of the chapter will be the development, through a
series of projects, of one or more algorithms that illustrate the idea and provide the student
with a chance to experiment.

1 Introduction

The book starts with a general introduction to computation, expanding on the themes men-
tioned in the first section of this preface: computer science is not just about computers and
is not just programming.

2 The Ruby Workbench

The second chapter is a practical introduction to Ruby and how it can be used as a “com-
putational workbench” to set up experiments with computations. The tutorial takes the
students through the construction of a simple program to convert temperature from Celsius
to Fahrenheit, and introduces the ideas of variables, objects, and methods.
xii

3 The Sieve of Eratosthenes

This chapter introduces the first real algorithm studied in the book. It also introduces a few
more practical techniques used later in the book: making lists of numbers and iterating over
a list. The tutorial starts with simple expressions involving integers, shows how to make a
list of numbers, then how to selectively remove composite numbers, and leads finally to an
algorithm that creates a complete list of prime numbers.

4 A Journey of a Thousand Miles

This chapter builds on the basic idea of iteration presented in the previous chapter. The
project shows how iteration can be used to solve two common problems, searching and
sorting, using linear search and insertion sort. An important idea in computing in this
chapter is scalability, and students are introduced to O notation.

5 Divide and Conquer

The important idea in this chapter is that a more sophisticated strategy for solving a problem
can lead to a more efficient computation. The tutorial shows how binary search takes up to
log2 n steps instead of n, and merge sort takes at most n log2 n steps instead of n2 .

6 When Words Collide

The new concept in this chapter is that our ability to solve a problem computationally de-
pends not only on the sequence of steps defined by an algorithm, but also on how the data
is organized. The tutorial project is based on a data structure that implements an index for a
large collection of data. Students learn about hash functions and eventually do experiments
with a hash table that resolves collisions with buckets.

7 Bit by Bit

The projects in this chapter are related to encoding data: using patterns of binary digits
to encode numbers and letters, the number of bits required to encode a set of items, text
compression with Huffman trees, and error correction with parity bits.

8 The War of the Words

This chapter introduces the important ideas that functions can also be encoded as a string
of bits and that instructions (bit patterns representing steps that implement functions) are
stored in a computer’s memory along with data. The tutorial uses the game of Corewar,
which is a contest between two programs running in the same virtual machine; a program
wins if it can write a halt instruction over the opponent’s code. The tutorial leads the student
through the phases of a processor’s fetch-decode-execute cycle and emphasizes how a word
that is a piece of data (the constant 0) for one program becomes an instruction (halt) for
the other program.
 xiii

9 Now for Something Completely Different

The big idea in this chapter is randomness, and how random numbers can be used in a
variety of algorithms, from games to scientific applications. There is an interesting paradox
here: can we really generate random outputs from an algorithm? Isn’t a method in Ruby
supposed to carry out exactly the same calculations and produce the same result each time
it is called? The answer is that random numbers generated by an algorithm are pseudoran-
dom, and the project takes students through the steps in the development and testing of a
pseudorandom number generator.

10 Ask Dr. Ruby

The tutorial project in this chapter is based on a Ruby implementation of Joseph Weizen-
baum’s ELIZA program, and shows how very simple pattern matching rules can be used to
transform input sentences, giving the illusion that the computer is carrying on a conversa-
tion. By the end of the chapter students will see how difficult natural language processing
is, and how semantics and real-world knowledge are required for effective natural language
understanding.

11 The Music of the Spheres

The big idea in this chapter is computer simulation. The project leads to an ab initio simu-
lation of the motion of planets in the solar system. The chapter introduces issues related to
verification and other topics in computer simulation.

12 The Traveling Salesman

The last chapter introduces the idea of intractable problems, building on ideas of scalability
from earlier chapters. The project is based on a genetic algorithm, and gives students the
opportunity to explore probabilistic solutions. The tutorial has students use predefined code
for Map and Tour classes to create random tours, so they can see how tours can be mutated
and how collections of tours evolve until an optimal or near-optimal solution is obtained.

Pedagogical Considerations
The chapters and projects described above have been used in a course at the University of
Oregon (CIS 170: The Science of Computing). We cover the first two chapters during the first
week, but after that we spend between one and two weeks on the remaining topics chosen
for that term. Lectures emphasize material from the first sections of a chapter, describing the
problem and how it might be solved computationally, and explaining how that week’s lab
project gives some experience with the computation. Students have an option of attending
a lab session, where an instructor is available to help them work through the material, but
many students do the tutorials on their own. Live demonstrations of the tutorial projects,
both in lecture and in lab sessions, have proved to be very effective.
xiv

1: Introduction

2: Ruby Workbench

3: Sieve of Eratosthenes 6: When Words Collide

4: Journey of a Thousand Miles 10: Ask Dr Ruby

5: Divide and Conquer 11: Music of the Spheres

7: Bit by Bit 9: Something Completely Different

8: War of the Words 12: Traveling Salesman

At the end of each chapter there is a set of exercises that ask questions about issues raised
in the chapter. After the students have completed the tutorial, they are asked to answer
a selected set of questions and submit them as a “lab report” that gives them a chance to
explain what they learned. Similar questions are given on exams.
When selecting topics to use in a course, Chapters 1 through 4 should be used every
term, since they introduce key concepts (algorithms, scalability) and practical lab skills (in-
stantiating objects, calling methods, creating and iterating over containers) used in other
projects. The remaining chapters are mostly independent, and can be selected according to
the interests of the students. The chapters on data representations (Bit by Bit) and machine
language programming (War of the Words) are both based on the idea of encoding informa-
tion, but students will have no trouble completing the Corewar project without having done
the data representation projects. Similarly, The Traveling Salesman uses random numbers,
but students will get a lot out of this project even if they haven’t seen how random numbers
are generated.
It is also possible to organize a course that includes additional topics and activities beyond
those described in this book. In Spring 2008, a few months before the national elections in
the U.S., we used electronic voting as a theme for CIS 170. There were additional units on
the history of elections and the need for privacy and security in voting, and the computer
science topics included networking, encryption, and software engineering, all of which play
a role in the design of electronic voting machines.

Software, Documentation, and Lab Manuals

All of the software used for the tutorial projects is written in Ruby. Students can do the
projects on computers in an instructional lab, or they can install Ruby on their own comput-
ers. Ruby is open-source, and it is a straightforward process to install the Ruby interpreter
and associated applications:

• Users of Microsoft Windows XP can download a “one-click installer” that automates

all the installation steps.
Other documents randomly have
different content
 ROSE POMPON.

Mikor Rose Pompon fölszállt az égbe (s a nagyobbik kaput

nyitották ki neki, mert szépen meggyónt, megáldozott) – ott, hol
soha se hang, se nesz: nagy sugdolódzás támadt az árnyékok
között. Mint két hullámfal, amelyek közé egy tengeri szörnyeteg ir
széles barázdát, ugy huzódott szét árnyéka körül, s ugy csapott
össze mögötte az idvezült nők szent serege. És Génuai szent Katalin
nem állotta meg, hogy századok óta először, meg ne szólaljon
fennen:
– Hát már idefenn is panamáznak?!
A megjegyzés éle kétségen kivül a türelmes Szent Péter ellen
irányult. Génuai szent Katalin alázatos lévén alant, a földi téreken,
jogot szerzett rá, hogy mint mennyei ara, fenszóval beszélhessen
jegyese országában.
– Azért háltam töviseken – szólt a megdicsőült szüzek
koszorujához – azért bőjtöltem és sanyargattam magam, patyolat-
testemet azért tettem ki a vörös hangyák marásának, hogy idefenn
együtt legyek ezzel a személylyel?!…
Szavának szinte földi csengése volt, s ott, hol a sóhajtás már
indulatszó, mindenek megrezegtek a kifakadásra.
De Szent Ágoston, aki hireket várva a földről, ott járt-kelt
körülöttük, csöndesen ellent mondott:
– Hagyd el, Katalin, nem értesz te ahhoz!
 – Meglehet – szólt büszkén Genua patronája. – De azt tudom,
hogy ez az árnyék rossz életet élt!
– Rossz életet élt – visszhangozták sóhajtva a szent hajadonok.
– Az élete rossz volt, de ő maga nem – felelt Szent Ágoston. – S
mivel odalenn még tiszta öntudatnak sem örvendhetett, nagyon
megérdemli, hogy teljes kárpótlást találjon az örök békességben.
– Hát a tisztitó tűz mire való? – sóhajtott egy glória nélkül való
hajadon, akinek némely földiek közönbössége nyitotta meg a
mennyek kapuját. – Vagy talán az, aki makula nélkül maradt, nem
különbözik érdemben ama másféle jó lelkektől, kik odalenn árkon-
bokron át, jobbra-balra dobálták féketőiket?!…
– Bizony rosszul beszélsz – vitatta a szent – s nincs igazad, ha
érdemed még most is elégedetlenné tesz egy kevéssé… Lemondásod
nem volt oly szertelen s amit nem ismertél meg, kevesebbet ér még,
mint gondolod… Sajnos, járatosabb vagyok nálad a földi dolgokban:
mea culpa, mea maxima culpa! De éppen azért, tudom, hogy mit
beszélek.
A glória nélkül való hajadonok közül néhányan figyelni kezdtek;
bármennyire megtisztultak is a föld porától még nem vetkőzték le
minden emlékét annak, hogy valaha egy porhüvelyt czipeltek
magukkal.
De a nagy kazuista ismét Katalinhoz fordult s nem törődve a
glóriátlanokkal, a vértanuhoz intézte a szót.
– Nem vagy igazságos Péter iránt, amint hogy akik a földi életet
nem ismerték meg a maga teljességében, a hetedik dicsőség-körben
is szigoruan, tehát hibásan itélnek. Péter jobban ismeri nálad az
Irgalom szándékait s egy cseppet sem bóbiskolt, midőn ezt a
szegény árnyékot körünkbe bocsátotta. Mit tudsz te a szegényről?
Csak a vétkeit. Az irgalom látja őt magát. Ne hidd, hogy ez a lélek,
akitől oly ijedten huzódtatok félre, csak kegyelmet kapott. Bizonyára
keservesen megbánta vétkeit (egy kicsit későn, de hol volnék például
én, ha nem ér többet: későn, mint: soha?!), meg is vezekelt értök
(talán egy kissé akaratán kivül, de oh mily sokan köszönhetjük
megtérésünket egy kis oldalnyilalásnak!) – mégis más hozta őt ide,
ilyen hamarosan. Nem a szánom-bánom, nem a vezeklése, hanem
az, hogy: alapjában soha se volt rossz. Csunya életet élt, de nem
vétett csak önmagának s hogy végiglen ne vétsen senkinek, meg
tudta tagadni még a hiuságát is. Pedig minden vétke csak
hivalkodásból eredt, ostoba, gyerekes hivalkodásból. Szerette a
czifraságokat, a rongyot, a szines köveket, a muzsikaszót és a
kivilágitást, szerette, hogy butaságokat suttogjanak a fülébe, hogy
ficsurok, katonák és utczaseprők nyavalyogjanak utána, szerette,
hogy „ringe–ringe–rájá“-t játszanak körülötte, s igy kiáltsanak felé:
„Üdvöz légy, Rose Pompon! Üdvöz légy, világszép hetaera!“…
Mondom, ostoba és gyerekes volt a hivalkodása, értelem nélkül való,
mint a vadembereké akik orrukban egy rézkarikával hetykélkednek
az őserdők imádságot parancsoló, sejtelmes csöndjében. De te nem
tudsz a vademberekről, ó Katalin, mert nem hallasz hireket a földről,
mint én, a tudnivágyó és szent, a te egyszerűséged, szent és
boldogsággal teli, Katalin. Kár, hogy egyszerűségedben hivalkodó
vagy, mert hiú vagy erényedre, Katalin, s mennyivel ártatlanabb a
tiednél az a gyerekes hivalkodás, mely e szegény árnyékot bünre
vitte! Ő rongyaira, gyerekjátékokra volt büszke, te gőgös vagy
értékes, ragyogó erényeidre. Ő együgyü volt, de te kevély vagy! S ha
még magad is ily hibában találódol, miért itéled el ama szánandó
balgaságot?! Mert ez a balgaság bünös életre vitte szegényt? Lásd,
ez a bünös élet nem egészen olyan, mint aminőnek véled. A
jámborok azt képzelik, hogy csupa mámorral teli; a tapasztaltak
tudják, hogy több a terhe, mint az öröme. Bizony mondom neked,
nem talált benne annyi gyönyörűséget, mint e szüzek gondolják. A
bünös élet sem adhat több örömet, mint amennyi bármely
asszonynak adatott; a hetaera nem örvend többnek, mint egy
szerelmes asszony. Nem a mámora több, csak az undora. Ez a
szegény árnyék is sokat elengedett volna abból, amiért oly igen
lenézitek. De elviselte a kurtizán-mizériákat, el a szégyent, a bünt,
mindent, ostoba hivalkodásból. Mert a hivalkodás, ez az értelem
nélkül való vétek, képessé tesz mindenre, ha egyszer hatalmába
É
ejtett. És mégis, látod, akitől oly undorral fordulsz el, végezetül még
a hiuságát is meg tudta tagadni, hogy ne vétsen azoknak, akiknek
csak szégyenét köszönhette. Ha nem volt szép az élete, szép volt a
halála.
Igy beszélt Szent Ágoston, mert Szent Ágoston szeretett
értekezni. Már senki se hallgatta, mert ez az értekezők sorsa.
*
Bocsánat ezért a kis misztériumért – (vagy ha ugy tetszik:
misztifikáczióért) – a melyben profán gondolatokat tulajdonitok a
legendák tisztes alakjainak. Távol van tőlem minden impietás. De,
gondoljunk bár az égiekre, mindig a földön maradunk. Heine beszéli,
hogy a mikor Grönland lakóit dán misszionáriusok keresztény hitre
akarták tériteni, a grönlandiak megkérdezték: vannak-e a keresztény
mennyországban fókák? – s mikor a téritők megvallották, hogy
odafenn nincs fóka, a derék éjszakiak kijelentették, hogy a
keresztény vallás nekik nem konveniál, mert ők fóka nélkül nem
egzisztálhatnak. Mindnyájan olyanformán vagyunk, mint ezek a
grönlandiak: ha a természetfölöttiekről, vagy a morál nagy
kérdéseiről beszélünk, a fókáinktól nem tudunk szabadulni.
Ugyancsak Heine, leghiresebb versei egyikében megemlékezik
egy Rose Pompon-ról is, mint riválisáról annak a Pomare királynőnek,
aki ugy tánczolt a Mabilleban, mint a hogy Herodiás leánya
tánczolhatott a keresztelő fejéért… A Pomare románcza 1848 és
1851 között keletkezett: ami Rose Pompon-unk csillaga ugyanakkor
tünt fel. Azt kell hinnünk, hogy Heine csakugyan ő rá gondolt, s nem
ugy véletlenül „költötte“ ezt a nevet.
Bármint legyen, abban a halhatatlanságban, amelyet Heine adott
Rose Pompon-nak, kevés a köszönet. A költő ugyanis, Pomare
nagyobb dicsőségére, nem nagyon szépeket mond róla. Különben a
Rose Pompon hire későbbi keletű. Az államcsiny után kezdett
nagyobb szerepet játszani; s virágkora a második császárság első
éveire esik. Előbb Céleste Mogador, majd maga a „Badinguette“ volt
a riválisa; a hagyományok szerint sokkal elegánsabb jelenség és
sokkal jobb lélek volt, mint a versenytársai…
A mit élete utolsó korszakáról tudunk, az majdnem meginditó.
Vénségére bele bomlott valami Alfonz urba; feleségül ment hozzá, s
ez a gavallér elemelte az egész vagyonát. Azután hiába próbált
akármit; beköszöntött hozzá a balszerencse. (Mert mindegyiknek ez
a vége; Lola Montez egy király kedvese volt, mégis nyomoruságban
kellett meghalnia.) Egy szép nap kidobták a lakásából, s mikor télviz-
időn betegen támolygott az utczán, az utczagyerekek részeg
banyának nézték és megdobálták. A megtérés mindig ilyenformán
szokott kezdődni; világos, hogy egy kolostorban talált menedéket.
Olyan szelid volt a beszéde!… az apáczák elnézték neki, hogy
fölszedte az apró széndarabokat, s utolsó napjaiban is szépitgette
velök a szemöldökét. Utóbb már csak az ájtatosságnak élt. A halála
előtt való nap fölkelt ágyából, s elégette a leveleit; senkit se akart
kompromittálni.
S aztán megint elköltözött egy „utolsó mohikán“. Mert, ki ne
venné észre, a mi időnknek egyik érdekes sajátsága, hogy nincsenek
többé hires hetaerák. Az Aspasiák, Lais-ok, Phrynék, az alexandriai
Thaîs-ok stb. befejezték világtörténelmi szereplésöket. Mert a Cléo
de Mérode-ok s a Liane de Pougy-k se fényüzés, se ragyogás
dolgában nyomába se léphetnek elődeiknek: a Lola Montez-eknek és
Rose Pompon-oknak. Ezek nem a szépség királynői, csak olyan
köztársasági népszerüségek. A második császársággal megbukott a
szépség dinasztiája is. Hogy mért? Mert nincsenek többé esztelen
Maecenás-ok. A költőkirályok, milliomos festők, s pompában élő
hetaerák eltünnek a Maecenásoknak nevezett utolsó bölényekkel; az
Ariostóknak Estei Hippolitokra volt szükségük, Pinturicchio és
Lionardó de Vinci csak VI. Sándor és Borgia Caesar udvarában
nőhettek nagyra s a Phrynéknek a zsarnokság őrült luxusa kellett. S
nem lehet tagadni, hogy a romlottságnak ezekben a korszakaiban a
szépség bizonyos piedesztálon állott; ma, a józanság korában, a
szépség rövidáru, s a pogány szerelem nem nagy eszetlenség, csak
apró infámia.
 KILENCZ KRAJCZÁR.

Egy csavargó megölt egy koldusasszonyt a kilencz krajczárjáért. A

hajléktalanok menedékhelyén akarta tölteni az éjszakát; hat krajczár
kellett neki. Az asszonynak csak kilencz krajczárja volt. Ha véletlenül
tizenkettő van, talán megegyeznek; jut is, marad is. De csak kilencz
volt s az asszony, a ki szintén az emlitett El Doradóba vágyakozott,
ragaszkodott a tulajdonához. A férfi erősebb volt.
Ez a rémséges eset, a melyhez képest a legsötétebb skót
balladák vidám lovag-regék, az embert legelőször a Zola frázisára
emlékezteti. Ime, a Bête Humaine! Micsoda vadállati önzés, a mely
kilencz krajczárnak megfelelő földi javakért halálra késel egy másik
embert, a ki nem is az elnyomók közül való, hanem a nyomoruság
egy másik osztályosa!
De a legszennyesebb, a legmenthetetlenebb, legbaromibb
bünnek is van egy burkolt része, a melyet a frazeológia kényelem-
keresői az érem tulsó oldalának szoktak nevezni. A kinek szivében az
Irgalom száraz kórója véletlen kivirágzik, az irtózat önkéntelen
felkiáltása után, nem nyomhatja el magában a szörnyüködést:
„Micsoda nyomoruság!“ A lelkiismeretnek is van egy 92-ik
paragrafusa.
Micsoda nyomoruság! A mely a hajléktalanok menedékházának
nyolcz óráig tartó, átkozottul mérsékelt kényelmét olyan nagy jónak
tartja, a miért érdemes ölni, rabolni, elvenni életét annak, a ki velünk
egy sorban, a mi lánczunkhoz kötve vándorol e földi téreken, a
szélben, a fagyban, a vigasztalan éjben! Elvenni életét a
czimboránknak, szembeszállni a Nemezissel, odaadni a holnapot, a
holnaputánt, egy egész életet, mindent, a mi ezután következik! Egy
fütött nagyteremért, a hol százan melegednek, nem éppen olyan
ágyban, a minőben Augustus aludt, de türhető vaczokban s abban a
reménységben, hogy: holnap reggel ingyen kapják a levest!
A hajléktalanok menedékháza semmiesetre se állja ki a versenyt
a nagyuri kaszinóval. Neszfogó szőnyegek, gobelinek és japán
paravent-ok nincsenek benne; nincs villámos világitása, s vendégei
nem kapnak Inclan- és Morales-szivarokat. Mégis milyen Arkádiának
tünik föl az éhező és fázó vadállatok előtt! A fedél, a meleg, reggel
tápláló leves; még meg is mosdatják az embert!
Nagyon vegyes társaság találkozik ott; vegyesebb, mint egy
irodalmi társaságban. A társadalom összes hajótöröttjei; elkracholt
exisztencziák, hajdan kaczér pepitanadrágok s a valódi, a törzsökös,
az igazi nyomor, a mely evégre született!
S a szegény éhes sakálok ugy vágyakoznak belé, mint a hogy egy
gazdag parvenü vágyakozik a Jockey-klubba!
A gazdag parvenü-k valahogy csak belenyugosznak, ha az ő
palotájukat bérlő társaság nem akczeptálja őket; de könnyü nekik!
Marad némelyes vigasztalásuk. Az éhes sakálok nem nyugosznak
bele, ha El Doradójuk zárva marad előttük. Látnivaló, hogy inkább
készek mindenre a világon.
De hát miért kasztokat csinálni a szenvedők és nyomorultak
között? Miért sorompókat állitani a szigorubb és szennyesebb
nyomoruság elé, mikor csak a nyomoruságban van az igazi
egyenlőség? Szóval, miért ez a hat krajczár belépődij a
hajléktalanoknál?
Szó sincs róla, ez a hat krajczár nem arra való, hogy a jótékony
intézmény költségeit legalább némi részben fedezze. A hat krajczár
belépő dijat csak elvből követelik. Ennek az entrée-nak morális
czélzata van, javitani akarja az elzüllötteket s a jótétemény fejében
valami csekély munkát követel tőlük; hogy keressenek valamit, nem
annyira a jótékony intézetnek, mint inkább maguknak.
 Egy koldusasszonynak, a kinek kilencz krajczár volt a vagyona,
meg kellett halnia azért, mert ez az elv erkölcsöt akart javitani.
De hát megérdemel-e egyetlen egy életet is, a mit ez az elv az
elzüllöttek erkölcsén javitott? Aligha. Mily ábránd, megjavitani akarni
a legsötétebb, a legexotikusabb nyomoruságot!
A nyomoruságot nem lehet javitani. Kettő közül egy; vagy
elzárkózunk előle (ha tudunk), vagy segitségére sietünk, de –
föltételek nélkül. Nem lehet alkudozni ebben a kérdésben még a
morállal se. Ha ugy véljük, hogy az irgalmassággal magunknak
tartozunk (s ez az egyetlen helyes álláspont) gyakoroljuk az
irgalmasságot fentartás, entrée és hat krajczár nélkül.
 A MAHARADZSÁK.

I.

Elül jött a szindia, a gwaliori maharadzsa, a ki három millió

léleknek parancsol. Turbánját egészen elboritották a brilliánsok;
karján széles, brilliáns karkötőt s hátán pajzsot viselt, a mely
ragyogott a sok drágakőtől.
Hamilton elé érve, a szindia zsebére ütött és igy szólt:
– A lajbim zsebéből el tudnám látni London összes szegényeit.
Hamilton szalutált.
A szindia után a dzsépuri maharadzsa következett. Testét
aranyszövet fedte; ékkövektől tarka turbánja értékre fölért több,
kisebb birodalommal.
Hamilton elé érve, a dzsépuri maharadzsa igy szólt:
– Száznegyven ősöm van. A száznegyvenediknek maga a
napisten volt az apja.
Hamilton szalutált.
A dzsépuri maharadzsa után az idari maharadzsa vonult be.
Tetőtől talpig selyemben volt, s ha diónyi ékköveit nem tekintjük,
kövér és idős bibornoknak néztük volna őt.
De Hamilton elé érve, az idari maharadzsa igy szólt:
É
 – Én vagyok a radzsputánai oroszlán, Sir Pertab Singh avagy
Robin pajtás. Az indiai határon és Kinában nem minden dicsőség
nélkül csatáztam a brit birodalomért.
Hamilton ismét szalutált.
És jöttek sorra, az indiai Akhilles nyomában, a többi
maharadzsák. Agamemnonjuk: a kucs-bihari maharadzsa, a
fejedelmek fejedelme, a kinek családja negyvenezer év óta uralkodik
Kucs-Biharban, továbbá két Ajax: a kolhapuri és bikaniri fiatal
maharadzsák, a kik Londonban nevelkedvén, teljesen
elangolosodtak.
A kucs-bihari maharadzsa bemutatkozván, igy szólt:
– Remélem, kikerekitjük százezer esztendőre.
Az elangolosodott fiatal maharadzsák csak annyit mondtak:
– Szervusz.
Hamilton fáradhatatlanul szalutált.
Megjelent végül maga Ras Makonnen is, oroszlánsörényből
készült, rettentő fejékben. Nyomában tolmács lépkedett, a ki izzadva
czepelte a nagy Ras aranypajzsát és hatalmas, görbe kardját.
És Ras Makonnen igy szólt:
– A maharadzsák maharadzsája én vagyok. Én még oda se
megyek magam, a hová a királyok is gyalog járnak; oda is ezt a
tolmácsot küldöm!
Hamilton szalutált; utóljára, de nem utolsó rangu figyelemmel.
Azután elővette nóteszét, felolvasta a névsort, s konstatálván,
hogy a maharadzsák közül senki se hiányzik, kiadta a rendeletet:
– Meg kell etetni őket.
 A mire természetesen azonnal hoztak vadat, halat, s mi jó falat,
szem, szájnak ingere. A napistentől származó maharadzsák kinyalták
tányérjukat; a két fiatal és tanult maharadzsa felsőbbséggel
mosolygott. Ras Makonnen egy jól irányzott rugással utasitotta
rendre tolmácsát, a ki tulságos buzgalommal látott hozzá, hogy a
Rast az asztalnál helyettesitse.
Ezenközben a walesi herczeg ő királyi fensége, bár tiz óra már
régen elmult, még mindig nem érkezett meg, mert az indiai
császárság tekintélye ugy kivánta, hogy a maharadzsák igen sokáig
várakozzanak.
Hogy még se unatkozzanak, Hamilton kiadta a rendeletet:
– Elő kell vezetni egy tuczat elviselt indiai alkirályt, hogy a
vendégeket mulattassák. A szindiát ezenkivül a Westend hat
leggazdagabb bankárja, a napisten unokáját a cambridgei érsek, a
radzsputánai oroszlánt két hadtestparancsnok, a kucsbihari
negyvenezer esztendős nemest egy Northumberland, egy Douglas és
egy Norfolk, Ras Makonnent két bengáliai tigris, egy tuczat leopárd
és ugyanennyi vadmacska, a két Londonban élő fiatal maharadzsát
pedig huszonnégy, fehér ruhába öltözött matróz szórakoztassa.
A társalgás csakhamar élénkké vált, s Ras Makonnen tolmácsát, a
ki mulattatóan tréfált meg egy matrózt és egy vadmacskát, a
jelenlévők zajosan megéljenezték.
Hamilton ezalatt kiment, összeszidta az egész felszolgáló
személyzetet és igy szólt:
– Felköttetem a lordmayort, mert ez már mégis szemtelenség!
Megmondtam, hogy mikor a maharadzsák bevonulnak, a zenekar a
„Tannhäuser“ zarándok-kórusát játssza! És mi történik? Mialatt a
Maharadzsák bevonultak, a zenészek a „Szép Helená“-t kezdték
játszani, s a királyok marsát adták elő, Ras Makonnen
megjelenésekor pedig áttértek a „Gerolsteini“-ra, s „A kardot, a
kardot!“ – játszották el!
 A lordmayor térdre rogyott és igy mentegetőzött:
– Bocsánat, Sir, de tévedés van a dologban! A programm ugy
szólt, hogy „Tannhäuser“-rel, nevezetesen: az indulóval, ő királyi
fensége bevonulását üdvözöljük. S ha a maharadzsák bevonulása
alkalmával könnyedebb zene szólalt meg, ez a fejedelmek kifejezett
óhajára történt; ők ugyanis a főpróbán, a komolyabb zene hallatára,
a kolhapuri és bikaniri fiatal maharadzsák tolmácsolása utján
kijelentették, hogy a zenekar hagyjon fel már végre az
instrumentálással, s az ünnepies aktus alatt játsszék valami értelmes
dolgot.
– Az más – szólt Hamilton s visszatért vendégeihez.
Végre tizenegy óra felé megjelent a walesi herczeg. A zenekar
rázenditett a „Tannhäuser“-indulóra, Wagner Richárd vagy kétszer
megfordult sirjában, s mig a zene szólt, az indiai császár
helyettesitője elfoglalta székét egy emelvényen. Hamilton erre
elővezette a vendégeket, s bemutatta őket a herczegnek. Az indiai
fejedelmek félkörben állva, egyszerre hajoltak meg, nehogy a
tisztelgésből később rangelsőbbségi viták és pofozkodások
keletkezzenek.
… Ez az ünnepies jelenet, melynek keleti szinei a Jókai
szivárványos tollára volnának méltók, a Whitehall-utcza sarkán levő
Indiai Hivatalban folyt le, akkor, a mikor VII. Edvárd angol király
megkoronázását a király megbetegedése következtében el kellett
halasztani. Londonban ugyanis ekkor rendre megtartották a tervezett
kisebb ünnepségeket, hogy az előkészületeknek és költségeknek
legalább egy része ne veszszen kárba. Igy a kanadai diadalivet
minden este kivilágitották, s a koronázásra érkezett indiai fejedelmek
fogadtatási ünnepét is megtartották. A maharadzsákat, India beteg
császárja helyett, fia, a trónörökös fogadta, a ki elé Lord Hamilton,
India államtitkára vezette a tisztelgő keletieket. Az Indiai Hivatal
palotájának udvarát ez alkalomra gyönyörüen feldiszitették. A
márványoszlopokat folyondár s más kuszónövények lepték el; a
falakat, folyosókat, sarkokat, fülkéket pedig a legremekebb
virágokkal s délszaki növényekkel rakták tele. Az udvar fölött vásznat
feszitettek ki, mely a kék indiai eget ábrázolta ragyogó csillagaival;
ezeket a ragyogó csillagokat persze izzólámpák pótolták. Nagyon
ritkán lehet fényesebben, szinesebben öltözött, rendjelekkel és
brilliánsokkal csillogóbban diszitett embertömeget látni, mint a
milyen ott szorongott. De az egyenruhák, a rendjelek és a hölgyek
gyémántékességeinek fényét messze felülmulta az indiai fejedelmek
pompája.

II.

Az ünepség után a maharadzsák nem akarták fejöket álomra

hajtani. A különféle nyugati italoktól feltüzelve álmatlanságot
éreztek, s elhatározták, hogy egy kicsit meghosszabbitják az
éjszakát.
– Nézzük meg Londont inkognitóban – inditványozta egyikök.
Az ige testté vált. A maharadzsák átöltöztek; levetették diszeiket
s matróz-ruhát öltöttek magukra. Ras Makonnen oroszlánsörényből
készült fejékét czilinderrel cserélte fel, s a szindia, minden
eshetőségre készen, vastag bugyellárist vett magához.
Reggeli három órakor a Southwark egy borozójában találjuk őket
– hogy a régi novellisták kedves fordulatával éljünk. – Az asztalon
több üveg whisky; és Ras Makonnen már az asztal alatt. Mellette hü
tolmácsa és hü czilindere. A többiek még az asztalnál ülnek és
búsulnak.
– Negyvenezer év óta nem volt ilyen kevés pénz a világon – szólt
a kucs-bihari maharadzsa.
– Hja – szólt a szindia – rossz időket élünk, rossz csillagok járnak!
– Egyre több a maharadzsa s egyre kevesebb az adófizető. Ha arra
gondolok, hogy már csak három millió léleknek parancsolok s hogy
nemsokára, meglehet, csak harmadfél millió léleknek fogok
parancsolni, megfájdul a gondtul a fejem.
– Ennek a vallástalanság az oka – jegyezte meg a dzsépuri
maharadzsa. – A mig az emberek hittek a napistenben, az asszonyok
alig győzték szülni az adófizetőket. „A napisten majd csak eltartja
őket!“ gondolták magukban. De most már nem hisznek semmiben, s
mindenféle istentelenségre gondolnak, hogy minél kevesebb
adófizető szülessen.
– Inkább talán az az oka – vetette ellen a kolhapuri fiatal
maharadzsa – hogy hátra maradtunk a tudomány ügyében. Én
jelenleg a tudományt tanulmányozom, s ha Brahma is ugy akarja, ki
fogok találni egy gépet, a melynek segélyével mesterségesen annyi
adófizetőt állitok elő, a mennyit akarok.
– Nem ér semmit – szólalt meg a radzsputánai oroszlán. – Nekem
hiába beszéltek hitelről, bankról, s nem tudom micsoda uj masináról,
én csak a régi maradok, azt mondom, hogy: minél több ellenséget
vágok le, annál kevesebb száj kér enni s annál több a zsákmány.
– Ma már nem igy szerzik a vagyont – szólt kissé megvető
hangon a bikaniri maharadzsa. – A pénzt a mai világban tudósok
teremtik elő semmiből, vagy rongyos papirból; tudósok, a kiket
bankároknak neveznek. A baj csak az, hogy ezt a tudományt ma
még kevesen értik. Igyekezzünk minél több ilyen tudóst szerződtetni,
s ezek a rizskását is gyémánttá változtatják.
– Nem bizom én a tudományban – kételkedett a napisten
unokája. – Ha a tudományt beereszted a házadba, a gyémántjaidból
is rizskása lesz, és még jó, hogyha rizskása.
– Bizony én is az adófizetők mellett maradok – fejezte be a vitát
a szindia. – Ez egyszerü, de biztos.
Igy búsultak és bánatukban elhatározták, hogy fizetés nélkül
távoznak.
De a pinczér utánuk szaladt.
 – Irja fel, a mi volt; majd megfizeti az indiai császár – szólt a
kucs-bihari maharadzsa, azzal az utánozhatatlanul fönséges
mozdulattal, mely negyvenezer év óta öröklődik családjában, s mely
még hatvanezer évig fogja számukra fentartani a trónt.

III.

Ezalatt Hamilton magához hivatta titkárát, és azt kérdezte tőle:

– Elkészitette a számadást?
– El, sir.
– Nos hát, mennyibe került ez a czéczó?
– Kerek harminczezer fontba, Sir, vagy hogy szokásom ellenére
osztrák pénzben beszéljek: háromszázötvenezer forintba; a
krajczárokat nem tudom könyv nélkül.
– Nem is olyan sok – jegyezte meg Hamilton. – A festett indiai
égen csillagokat szimuláló izzólámpák igen izlésesek voltak.
– Nagyon örülök, Sir, hogy szerencsés voltam megelégedését
kivivni.
– Remélem, nem kell figyelmeztetnem, hogy ezt a kis költséget
vesse ki adóban India egész területére.
– Már megtörtént, Sir. Ime az előirányzat. India ezt a
háromszázötvenezer forintot egy év alatt fogja megfizetni.
Tekintettel az egyre növekvő éhinségre, úgy számitom, hogy ennek
következtében India területén a jelen évben tizezerrel több ember
fog éhhalállal mulni ki, mint a mult esztendőben. Sajnos, hogy ismét
csökkeni fog az adófizetők létszáma…
 – Sebaj. Anglia elég gazdag és hatalmas, hogy oda se nézzen
tizezer adófizetőnek.
– A fő az, hogy Ő Felsége, VII. Edvárd király, kiért hő imánk száll
az égbe, meg legyen elégedve.
– S beteg urunkra igen jó hatást fog tenni, hogy az ünnepség ily
szépen sikerült. Mondhatom, a festett indiai égen csillagokat
szimuláló izzólámpák határozottan csinosak voltak.
 JUBILEUM.

(Történik: egy háziur családi szentélyében.)

Háziur (arcza verejtékével keresi kenyerét): Egy kupon, meg egy
kupon, az csak két kupon. Sajnos, nem három.
Inas (jő): Nagyságos ur, egy gyászruhás asszony van odakünn.
Háziur (gyanakodva): Urias öltözetü?
Inas: Nem, kérem, nem látszik kéregetőnek. Egy cseppet se
elegáns. Inkább rongyosnak mondhatnám.
Háziur: (nyugodtabban): Akkor hát lakó, aki házbért fizetni jött.
Bocsásd be. (Inas el.) A mai világban az ember nem lehet elég
bizalmatlan. Nem szeretem a jól öltözött embereket. Nyájasak,
barátságosak, de végül: megszipolyozzák az embert:
Gyászruhás nő (megjelenik a háttérben): Kérem, én vagyok az. A
századik. (Látván a háziur álmélkodó arczát): A századik özvegye.
Háziur (tartózkodóan): Kérem, ha én rébuszokat akarok
fejtegetni, kimegyek a mücsarnokba, s megnézem a modern
müvészek festményeit. Sziveskedjék világosabban szólni.
Gyászruhás nő: Cipőm nem kopott el oly hamar, mint uraságod
emlékezete. A házat is el tetszett felejteni?
Háziur (begombolkozva): Minő házat?
Gyászruhás nő: A házat, melyet a köruton méltóztatott épittetni…
Mikor az alapkövet letették, nagyságod szent fogadalmat tett, hogy
gondoskodni fog azokról, akik az épitkezésnél szerencsétlenül
járnak…
Háziur: Mit akar velem? Nem látja, hogy beteg vagyok?!
Negyvenfokos lázam van, s ön pénzt kér tőlem?
Gyászruhás nő: Azt tetszett igérni, hogy a századik, aki az
épitkezésnél szerencsétlenül jár, kap egy kis kárpótlást, vagy
fájdalomdijat.
Háziur: Nos, ugy látom, ön kitünően érzi magát. Szebb, mint
valaha… Fogadja bókjaimat.
Gyászruhás nő: Én igen… De a szegény férjem! (Sirva fakad.)
Tegnap meghalt a kórházban.
Háziur (gyöngéd, vigasztaló hangon): Ön még fiatal! Minden
ujjára kap egy férjet!… S a mai világban a férjek olyan
haszontalanok!… Igazán nem kár értük!
Gyászruhás nő: Hisz ha csak magam volnék, nagyságos ur! De
van egy kis fiam, szegényke…
Háziur (szeretettel): Meg fog nőni! A legvéznább fiuk is
megnőnek.
Gyászruhás nő: Csak már látnám!
Háziur: S végre is ön erős, egészséges! Szegény, de egészséges!
Én pedig oly beteg vagyok! Nem képzeli, mennyire oda vagyok!
Lássa, most is negyvenfokos lázam van. A legujabb politikai
események végképpen levertek a lábamról. A papirok csak ugy
bukfenczeznek lefelé, s én ugy köhögök! Hallgassa csak ezt a száraz
köhögést! (Köhög.)
Gyászruhás nő: Szegény ember!
Háziur: Aztán gondolja meg édesem, hogy a férje fel fog
támadni! Ha már a feltámadásban sem hiszünk többé, akkor vége
mindennek! Dobjuk el magunktól a hitet, nem bánom, de mondja,
mi marad akkor számunkra?!… Mi marad, kérdem?
Gyászruhás nő: Igen, ő fel fog támadni, de addig is…
Háziur: S hogy őszinte legyek, kedves férje a századik tót volt,
aki balul járt… Mondja, mit mondanának a többi tótok, a kik szintén
meghaltak és ingyen? Lássa, lelkem, épülő házamnak épitő állványa
már negyedszer dőlt össze; Árvamegyének két vagy három helysége
maradt ott, egy jajszó, egy krajczár követelés nélkül! Ilyenek a
kötelesség áldozatai! S én nem sajnálom könnyüiemt értük! (Kivesz
szeméből egy könycseppet; földhöz vágja, a könycsepp elpattan.)
Gyászruhás nő: Istenem, mérsékelje magát, még rosszul lesz!
Háziur: Miért tüntessem ki éppen önt, mikor ők is érdemessé
tették magukat a hálámra? Méltán neheztelnének érte. Annak a
vakszerencsének, hogy férje éppen a századik volt, ön bizonyára
nem akarja hasznát venni!… Amint én ismerem önt, ön nem akar
hasznot huzni ebből a puszta véletlenből!
Gyászruhás nő: Igen, de…
Háziur: Semmi de… Férjünknek a véréből táplálkozni! Fuj, ez nem
méltó önhöz!
Gyászruhás nő: De a gyermekem…
Háziur: Tanitsa őt munkára. Higyje el, csak a becsületes munka
boldogit. Ora et labora. Tanitsa őt meg erre s mindenha áldani fog a
tanácsomért.
Gyászruhás nő: Mégis, ha nem csalódom, ön megigérte!…
Háziur: Egy könnyelmü pillanatban!… Mit gondol, mit
takaritottam meg az olcsó épitkezéssel? Semmit, ugyszólván semmit.
Ha önnek fájdalomdijat adok, jóformán egy krajczár se marad belőle.
S ön ilyen csekélységet nem is fog elfogadni!
Gyászruhás nő: Ha nem volnék kénytelen vele…
 Háziur: Nem, semmiesetre. Valljuk meg őszintén, az alamizsna
megalázó s ön nem fogja megalázni magát semmi kincsért!
Gyászruhás nő: Nem, ragaszkodnám hozzá…
Háziur: Ne tegye azt. Lássa, én se ragaszkodom az igéretemhez.
Visszavonom.
Gyászruhás nő: De…
Háziur: Remélem nem akar ingerelni? Negyvenkét fokos lázam
van s ha erre a sok szerencsétlenségre gondolok, oly rosszul érzem
magam! Nézze, szédülök… Vizet!… Vizet!…
Gyászruhás nő: (Magához tériti): Már jobban van?
Háziur: Nem… érzem, hogy belehalok. Ha meggondolom, mennyi
szerencsétlenség, mennyi vér, az én házam, az én olcsó, rossz
házam miatt! Nem, ezt sohase fogom kiheverni!… (Sirógörcsöt kap s
fuldoklik.)
Gyászruhás nő: Vigasztalódjék!… Bátorodjék. Még nincs elveszve
minden.
Háziur: Igen. A ház még megmaradt
Gyászruhás nő: Ön meg van indulva!… Szive megszólalt!… E
szerint remélhetek!…
Háziur: Szivem megszakad a részvéttől, de lehetetlen. Hüdés ért,
képtelen vagyok a tárczámhoz nyulni. Érzem, hogy halál fia vagyok,
mihelyt megmoccanok…
Gyászruhás nő: Nagyságos ur! Férjemet agyonzuzta az összedőlt
állvány s egyik kis fiamat halálra tiporta a villámos vasut, amelynek
ön egyik főrészvényese!…
Háziur: Még ez is! Nem, ne folytassa, mert mindjárt megreped a
szivem!… Lássa, ilyenek ezek a kocsivezetők! A járókelők felingerlik
őket, izgatottan rájuk rohannak: „Térj ki!“ s aztán zsupsz, fizessen a
szegény részvényes!…
Gyászruhás nő: Olyan szép kis fiu volt!…
Háziur: Ne is mondja!… Siratni fogom, amig csak élek! Ugy se
élek soká!… Érzem, hogy végórám közelg!… Kérem, tegyen vizes
borogatást a fejemre!… Huh, szegény Tamás fázik!… Bolond,
megőrülök!…
Gyászruhás nő: (ápolja, mig a paroxismus elmulik): Hála Isten, ő
a földé ujra!
Háziur (hálásan): Hadd szoritsam meg a kezét! (Megszoritja.)
Gyászruhás nő: Ugy-e, nem fogja elhagyni a kis fiamat?
Háziur: A másikat? Lássa, erről valami jut az eszembe.
(Gyöngéden.) De nem, ne fessük az ördögöt a falra, mert
megjelenik.
Gyászruhás nő: Szent Isten! Mit akart mondani?
Háziur: (végtelen gyöngédséggel): Higyje el, kinos erről még
csak beszélni is! De mégis… tudja… hisz én nem akartam erről
szólani… de ha netalán… Isten ne engedje… a gondviselés ugy
kivánná, s a másik kis fiát is eltiporná a villámos vasut, jöjjön el
ujra… s akkor… akkor… nem mondom, hogy igérek valamit, de
mindenesetre beszélni fogok a barátaimmal!…
Gyászruhás nő: Jézus Mária!
Háziur: Ha ugyan még élek akkor!… Mert érzem, hogy már nem
soká viszem!… És most Isten áldja meg jó asszony! Menjen, menjen,
nagyon is megviselte az idegeimet!
Gyászruhás nő: (sirva menni készül.)
Háziur: Tudja, mit mond Monte Christó? Várni és remélni! Ha,
Isten ne engedje, szerencsétlenség érné, gondoljon rám! Ajtóm
mindig tárva lesz ön előtt!
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

ebookname.com