Get the full ebook with Bonus Features for a Better Reading Experience on ebookluna.

com

(eBook PDF) Mathematical Practices, Mathematics

for Teachers: Activities, Models, and Real-Life
Examples

https://ebookluna.com/product/ebook-pdf-mathematical-
practices-mathematics-for-teachers-activities-models-and-
real-life-examples/

OR CLICK HERE

DOWLOAD NOW

Download more ebook instantly today at https://ebookluna.com

 Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) ready for you
Download now and discover formats that fit your needs...

Mathematics for Elementary Teachers with Activities 5th

Edition (eBook PDF)

https://ebookluna.com/product/mathematics-for-elementary-teachers-
with-activities-5th-edition-ebook-pdf/

ebookluna.com

(eBook PDF) Mathematical Reasoning for Elementary Teachers

7th Edition

https://ebookluna.com/product/ebook-pdf-mathematical-reasoning-for-
elementary-teachers-7th-edition/

ebookluna.com

(eBook PDF) Mathematics for Elementary School Teachers 6th

Edition

https://ebookluna.com/product/ebook-pdf-mathematics-for-elementary-
school-teachers-6th-edition-2/

ebookluna.com

(eBook PDF) Mathematics for Elementary School Teachers 6th

Edition

https://ebookluna.com/product/ebook-pdf-mathematics-for-elementary-
school-teachers-6th-edition/

ebookluna.com
(eBook PDF) Mathematics for Elementary School Teachers: A
Process Approach

https://ebookluna.com/product/ebook-pdf-mathematics-for-elementary-
school-teachers-a-process-approach/

ebookluna.com

(eBook PDF) Mathematical Applications for the Management,

Life, and Social Sciences 12th Edition

https://ebookluna.com/product/ebook-pdf-mathematical-applications-for-
the-management-life-and-social-sciences-12th-edition/

ebookluna.com

(eBook PDF) College Algebra: Real Mathematics, Real People

7th Edition

https://ebookluna.com/product/ebook-pdf-college-algebra-real-
mathematics-real-people-7th-edition/

ebookluna.com

Strategies and Models for Teachers: Teaching Content and

Thinking Skills 6th Edition Paul Eggen And Don Kauchak -
eBook PDF
https://ebookluna.com/download/strategies-and-models-for-teachers-
teaching-content-and-thinking-skills-ebook-pdf/

ebookluna.com

Mathematics for elementary teachers : a conceptual

approach Tenth Edition. Edition Bennett - eBook PDF

https://ebookluna.com/download/mathematics-for-elementary-teachers-a-
conceptual-approach-ebook-pdf/

ebookluna.com
 Contents v

Chapter 11  Measurement 411

11.1 Standard and Nonstandard Units   412
Activity: Measuring Using Nonstandard Units
11.2 Perimeters and Areas of Polygons   422
Activity: Finding the Perimeter of a Polygon
11.3 Surface Areas of Polyhedra   432
Activity: Discovering a Formula for the
Surface Area of a Prism
11.4 Volumes of Polyhedra   442
Activity: Find the Volume of a Prism by Counting
Chapter Summary, Review Exercises, and Chapter Test   452

Chapter 12   Circles and Circular Solids 457

12.1 Circumferences and Areas of Circles   458
Activity: Discovering a Formula for the Area of a Circle
12.2 Surface Areas of Circular Solids   468
Activity: Discovering a Formula for the
Surface Area of a Cylinder
12.3 Volumes of Circular Solids   478
Activity: Verifying a Formula for the Volume of a Cylinder
Chapter Summary, Review Exercises, and Chapter Test   488

Chapter 13   Congruence and Similarity 493

13.1 Congruence of Triangles   494
Activity: Discovering the SSS Congruence Postulate
13.2 Similarity  504
Activity: Investigating Similar Rectangles
13.3 Construction Techniques  514
Activity: Making Designs with a Straightedge
and a Compass
Chapter Summary, Review Exercises, and Chapter Test   524

Chapter 14  Transformations 529

14.1 Translations and Rotations   530
Activity: Describing Translations and
Rotations as Dance Steps
14.2 Reflections  540
Activity: Recognizing Reflections and Symmetry
14.3 Dilations and Scale Drawings   550
Activity: Creating a Scale Drawing
Chapter Summary, Review Exercises, and Chapter Test   560

Chapter 15  Coordinate Geometry   565

15.1 The Coordinate Plane and Distance   566
Activity: Plotting Points in the Coordinate Plane
15.2 The Slope of a Line   578
Activity: Finding the Slope of a Line
15.3 Linear Equations in Two Variables   588
Activity: Discovering the Graph of a Linear Equation
15.4 Functions  598
Activity: Understanding Mapping Diagrams
Chapter Summary, Review Exercises, and Chapter Test   608

Copyright 2014 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
vi Contents

Chapter 16  Probability 613

16.1 Introduction to Probability   614
Activity: Comparing the Likelihood of Two Events
16.2 Counting Techniques  624
Activity: Using a Tree Diagram to List Outcomes
16.3 Independent and Dependent Events   634
Activity: Comparing Independent and Dependent Events
16.4 Expected Value  644
Activity: Discovering an Expected Value
Chapter Summary, Review Exercises, and Chapter Test   654

Chapter 17  Statistics 659

17.1 Graphs of Data   660
Activity: Reading Data from Two Types of Plots
17.2 Measures of Central Tendency   672
Activity: Understanding the Effect of an Outlier on the Mean
17.3 Variation  682
Activity: Analyzing the Age Distributions of Two Populations
17.4 Other Types of Graphs   692
Activity: Drawing and Reading a Box-and-Whisker Plot
Chapter Summary, Review Exercises, and Chapter Test   702

Answers to Odd-Numbered Exercises and Tests A1

Index A51

Copyright 2014 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 Section 1.1 Problem-Solving Strategies vii
Preface
Welcome to Mathematical Practices, Mathematics for Teachers: Activities, Models, and Real-Life Examples.
Through reliable, research-based pedagogical techniques, this book will help you master the concepts needed to excel
at teaching mathematics. In presenting the content, special care has been taken to help you become familiar and
comfortable with the Common Core State Standards for Mathematics. Our goal is to help you become a great math
teacher. We are happy to present this textbook as a key part of your preparation for teaching.

Features of Mathematical Practices

Activities
364 Chapter 10 Polygons and Polyhedra

Activity: The Sum of the Angle Measures of a Triangle

Each section begins with an activity providing you an
opportunity to discover the concepts of the section. Many
Materials:
of these activities are adapted from the Big Ideas Math • Pencil • Paper
• Straightedge • Scissors
Middle School series. While completing each activity as part Learning Objective:
of your coursework, keep in mind how you will use it in your Discover the sum of the angle
measures of a triangle.

future classroom! You can watch Robyn Silbey review and

discuss these activities at MathematicalPractices.com. Name _____________________________

Step 1 Draw a triangle like the one below. Label the angles A, B, and C.

Standards
The standards listed at the beginning of each section are
the primary Common Core State Standards related to the
section. These are included to show you the relevance of Step 2 Cut out the triangle. Tear off the
three corners of the triangle.
the section topics to the pedagogical responsibilities you
will have as a teacher. Standards are grouped according Step 3 Draw a straight line on a piece of
to the grade levels K–2, 3–5, and 6–8. paper. Arrange angles A and B
as shown.

Step 4 Place the third angle as shown.

What does this tell you about the A B C
sum of the measures of the angles?

Section 8.3 Multiplying and Dividing Integers 317 Step 5 Draw three other triangles
that have different shapes.
Repeat Steps 1 through 4
EXAMPLE 9 Writing a Small Number in Scientific Notation for each triangle. Do you
get the same result as in
Apollo 15 was the fourth mission to Step 4? Explain.
land astronauts on the Moon. The
mission lasted over 12 days and included Step 6 Write a rule about the sum of the measures of the angles of a triangle.
the first flight of the lunar roving vehicle
(LRV). Using this vehicle, astronauts
collected moon dust samples. A lunar
Monkeybusinessimages | Dreamstime.com
dust particle has a mass of
0.000000000753 kilogram. Write this
mass in scientific notation.

SOLUTION
Writing this number in scientific notation, you know the mantissa will be 7.53
because it needs to be greater than or equal to 1 and less than 10. Find the
number of decimal places the decimal point needs to move by counting the
number of decimal places up to and including 7.

0.0000000007.53
Section Objectives
10 decimal places
A bulleted list of learning objectives provides you with the
In scientific notation, the mass of a lunar dust particle is
7.53 × 10−10 kilogram. opportunity to preview what will be presented in the section.
EXAMPLE 10 Writing a Small Number in Scientific Notation

Classroom Tip
To help your students
make sense of extremely small
A common cold virus has a diameter d
of 20 nanometers. A nanometer is
one-millionth of a millimeter. Write the
Examples
measurements, ask them
questions, such as “How many
cold viruses need to be lined
diameter, in millimeters, of a cold virus
in scientific notation. The examples in each section teach you the concepts
up end-to-end to make
1 centimeter.” The answer
SOLUTION
Write the diameter in millimeters.
of .the section and show you how to solve key types of
is 500,000!

d = 20 nm ——
1mm
⋅
problems, step-by-step. A mix of skill examples, real-life
1,000,000 nm
20
= — mm
examples, and modeling examples will give you a
1,000,000
= 0.00002 mm stimulating and pedagogically-sound learning experience.
Writing this number in scientific notation, you know the mantissa will be 2.0.
Find the number of decimal places the decimal point needs to move by counting
the number of decimal places up to and including 2.

0.00002.

5 decimal places
Real-Life Examples
In scientific notation, the diameter of a cold virus is
2.0 × 10−5 millimeter.
The wide variety of real-life examples present you
NASA; iStockphoto.com/solvod
opportunities to see how the math of the section is used
in engaging and relevant ways. These examples are
indicated by a green globe and example box.

vii
Copyright 2014 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
viii Preface

Modeling Examples
Modeling examples show you how to learn, model, and
teach mathematical concepts in the classroom by using
340 Chapter 9 Rational Numbers and Real Numbers

Modeling and Solving One-Step Equations

manipulatives, fraction strips, number line models, area There are several ways to model solving an equation. One way is to use a scale, as
shown in the activity on page 338. Another way is to use algebra tiles, as illustrated
models, set models, and many other types of models. in Example 2. This example uses the following key.
Key = Variable =1 = −1 = Zero pair
These examples are indicated by orange example boxes. It is important to know that when solving an equation, the goal is to isolate the
variable on one side of the equation. To do this, use inverse operations, which
are operations that “undo” each other. Addition and subtraction are inverse
operations. Multiplication and division are also inverse operations.

Mathematical Practices EXAMPLE 2 Solving a One-Step Equation Using Algebra Tiles

Common Core Standards for Mathematical Practices

Use algebra tiles to model and solve x − 3 = −4.

SOLUTION
appear at appropriate points of use throughout each 1. Model the equation x − 3 = −4. =

section to highlight the connection between the examples 2. To isolate the green tile, remove

and the processes and proficiencies identified by the standards. the red tiles on the left side by
adding 3 yellow tiles to each side.
=

3. Remove the 3 zero pairs from

each side. =

Classroom Tips 4. The remaining tiles show the

value of x. =

Classroom tips appear throughout each section to give So, the solution is x = −1.
Check x − 3 = −4

you additional information for teaching the concepts in ?

−1 − 3 = −4
−4 = −4 ✓
your own classroom. Below are some of the types of
When it becomes too difficult to solve an equation using mental math or models,
information you will see in classroom tips. you can use the following properties of equality.

Classroom Tip
• Teaching suggestions Notice in Example 2 that
the reason for adding the 3 yellow
Addition and Subtraction Properties of Equality
Addition Property of Equality

• Problem-solving methods tiles to each side is to model the

algebraic step of adding 3 to
Words When you add the same number to each side of an equation, the two
sides remain equal.

•
each side.

Alternative problem-solving methods Algebra x − 4 = 5 x−4+4=5+4 x=9

• Classroom motivators (activities) Subtraction Property of Equality

•
Words When you subtract the same number from each side of an equation,
What students learn in doing the example the two sides remain equal.

• Differing definitions (i.e., U.S. versus European) Algebra x + 4 = 5 x+4−4=5−4 x=1

• Additional information about the example

Apple Icons
Apple icons are used to highlight classroom tips and exercises that involve applications for the classroom.
These icons indicate special consideration for the issues that you may experience in your own classroom.

370 Chapter 10 Polygons and Polyhedra

10.1 Exercises Free step-by-step solutions to odd-numbered

exercises at MathematicalPractices.com. Exercise Sets
1. Writing a Solution Key Write a solution key for the
activity on page 364. Describe a rubric for grading
6. Measuring and Classifying Angles Use a protractor
to measure the angle. Then classify the angle as Each section has four pages of exercises organized to
a student’s work. straight, acute, right, or obtuse.
2. Grading the Activity In the activity on page 364, guide you to mastery. The set begins with basic skills
a student gave the answers below. Each step is
worth 10 points. Assign a grade to each answer.
For those that are incorrect, why do you think the
practice and gradually progresses to exercises that
student erred?
help you explain, apply, analyze, and connect concepts.
7. Drawing Angles Use a protractor to sketch an angle
with the given measure.
Solving these exercises will help you attain a depth
of knowledge and build confidence. You can view
Sample Student Work

a. 35°
b. 108°
No; The triangles do not form a straight angle c. 142° worked-out solutions to the odd-numbered exercises
as in Step 4.
8. Drawing Angles Use a protractor to sketch an angle
with the given measure. at MathematicalPractices.com.
a. 110°
The sum of the measures of the angles of a triangle
is less than or equal to 180°. b. 38°

3. Classifying Angles Classify each angle as straight,

acute, right, or obtuse. Explain your reasoning.
c. 72°
9. Finding Complementary Angles Find and sketch an Writing a Solution Key Exercise
angle that is complementary to the angle.
a. b.
a. b.
22° The first exercise in each exercise set gives you practice in
c. d. 40°
writing a solution key and a rubric for grading students’
10. Finding Complementary Angles Find and sketch an
angle that is complementary to the angle. work for the activity presented before the lesson.
4. Classifying Angles Classify each angle as straight, a. b.
acute, right, or obtuse. Explain your reasoning.
45°
a. b. 78°

11. Finding Supplementary Angles Find and sketch an

Grading the Activity Exercise
angle that is supplementary to the angle.
c. d.
a.
30°
b. The second exercise in each exercise set gives you the
5. Measuring and Classifying Angles Use a protractor
to measure the angle. Then classify the angle as
132° opportunity to use the rubric you wrote in the first
straight, acute, right, or obtuse. 12. Finding Supplementary Angles Find and sketch an
angle that is supplementary to the angle.
exercise to grade sample student work.
a. b.

120° 66°

Copyright 2014 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 Preface ix

In Your Classroom Exercises

These exercises involve the types of real-life applications and
concept exercises found in classroom
36. Finding Cost Thetextbooks.
monthly costThey include
of a digital 41. Grading Student Work On a diagnostic test, one
a connection to teachingbillboard ad is $3878
the concept per classroom.
in the 4-second spot in a of your students does the following work. Explain
64-second loop. what the student did wrong. Which topics would
you encourage the student to review?
Grading Student Work Exercises a. 35 b. 65
Each section includes grading student work exercises to × 26 × 28
30 520
give you practice in reviewing student solutions to identify 18 + 13 0
errors, and suggesting topics for review based on the errors. 10 650
+ 6
64
Writing Exercisesa. Find the monthly cost of a 12-second spot.
42. Grading Student Work On a diagnostic test, one
There are writing exercises in every
b. Find section
the total tocost
monthly giveof you
an 8-second spot of your students does the following work. Explain
practice in describing, explaining, and analyzing
and a 20-second spot. what the student did wrong. Which topics would
mathematical concepts37. in your own
Writing words.
Explain how the Zero Multiplication
you encourage the student to review?
Property helps students to learn multiplication facts. a. b. 46
25
My Dear Aunt SallyWrite
38. Writing Exercises
a real-life application that uses × 44
20
× 27
the Distributive Property to estimate annual profit 322
My Dear Aunt Sally exercises appear in sections that include
based on revenues and expenses for one month.
80 + 9200
20 9522
topics relating to basic operations or order of operations. + 800
39. Finding Area You cut 2 yards of fabric to reduce
These exercises encourage the development of problem-solving
the length of the fabric by 18 inches.
920
skills and number sense. You can find more problems of 43. Problem Solving The range of possible monthly
2 yd
this type at AuntSally.com. revenues and the monthly expenses for an
employment agency are shown. Find the range
of possible total annual profits for the agency.
Chapter Summary 1 yd
Each chapter summary includes key vocabulary, section Monthly Finances
learning objectives, and key learning concepts and mathematical formulas. Revenues $45,000–$65,000
18 in.
Expenses $42,000

Review Exercisesa. What is the area, in square inches, of the 2 yards

44. Problem Solving A family needs nursing care for
of fabric?
Three pages of review exercises give you extra practice and a review of thea relative. The charges and financial assistance
important exercise typesb.from
Writethe
an expression
chapter. that can be evaluated using available to the patient at two nursing homes are
the Distributive Property to find the area of the shown. The patient’s family must pay the difference
shortened piece of fabric. Then find the area. between the charges and the financial assistance.
Chapter Test 40. Finding Area The football field is 60 feet shorter
Chapter test exercises are written
without in zones.
its end Eldertests
the style and format of state certification exams. These Care Lodge
will aid in your preparation for state certifi Daily charges $244
360cation
ft exams by familiarizing you with their form.
Daily assistance $187

Golden Ages Village

160 ftMathematicalPractices.com
Monthly charges $6824
The companion websiteMonthly offers multiple
assistance $5278tools and
resources to supplement your learning. Access to
a. is
these features Which
free.nursing
Watchhome
Robynwould cost the
Silbey patient’s
discussing
a. family more money for a 21-day stay, given
What is the total area of the football field the section activities, use tools and resources developed
that Golden Ages Village will charge for a full
including the end zones?
by Big Ideas Math
month?forHow
a middle school program, view
much more?
b. Write an expression that can be evaluated using
worked-out b.solutions to odd-numbered exercises, watch
the Distributive Property to find the area of the Which nursing home would cost the patient’s
students
football field without its end zones. Then find
learn math
family concepts
more money in a classroom
annually? How setting,
much more?and
the area. much more.
iStockphoto.com/Jason Ganser

Enhanced WebAssign combines exceptional Math Practices content with WebAssign, the most
powerful online homework solution. Enhanced WebAssign engages you with immediate feedback,
rich tutorial content and interactive, fully customizable eBooks (YouBook) helping you to develop
a deeper conceptual understanding of the subject matter.

Copyright 2014 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
x Chapter 1   Problem Solving
Supplements
Instructor Resources

Enhanced WebAssign
Printed Access Card: 978-1-285-85802-9
Online Access Code: 978-1-285-85803-6
Exclusively from Cengage Learning, Enhanced WebAssign combines the exceptional mathematics
content that you know and love with the most powerful online homework solution, WebAssign.
Enhanced WebAssign engages students with immediate feedback, rich tutorial content, and
interactive, fully customizable eBooks (YouBook), helping students to develop a deeper conceptual
understanding of their subject matter. Flexible assignment options give instructors the ability to
release assignments conditionally based on students’ prerequisite assignment scores. Visit us at
www.cengage.com/ewa to learn more.

Complete Solutions Manual

The Complete Solutions Manual contains fully worked-out solutions for all exercises in the text.
The Complete Solutions Manual is available on the Instructor Companion Site.

Cengage Learning Testing Powered by Cognero

Cengage Learning Testing Powered by Cognero is a flexible, online system that allows you to
author, edit, and manage test bank content from multiple Cengage Learning solutions; create multiple
test versions in an instant; and deliver tests from your LMS, your classroom or wherever you want.
Access to Cognero is available on the Instructor Companion Site.

Instructor Companion Site

Everything you need for your course in one place! This collection of book-specific lecture and class
tools is available online via www.cengage.com/login. Access and download the Complete Solutions
Manual, Cognero, videos and more.

x
Copyright 2014 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 Supplements xi

Student Resources
Student Solutions Manual
ISBN-13: 978-1-285-44714-8
Giving you more in-depth explanations, this insightful resource includes fully worked-out solutions
for selected exercises in the textbook.

Enhanced WebAssign
Printed Access Card: 978-1-285-85802-9
Online Access Code: 978-1-285-85803-6
Enhanced WebAssign (assigned by the instructor) provides you with instant feedback on homework
assignments. This online homework system is easy to use and includes helpful links to textbook
sections, video examples, and problem-specific tutorials.

CengageBrain.com
To access additional course materials and companion resources, please visit www.cengagebrain.com.
At the CengageBrain.com home page, search for the ISBN of your title (from the back cover of your
book) using the search box at the top of the page. This will take you to the product page where free
companion resources can be found.

Copyright 2014 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 Acknowledgements
To those who asked us to write this book, thank you for the inspiration and encouragement to
do so. Our goal is to make mathematics understandable to elementary school teachers, and in
turn, make it understandable to their students.

Reviewers
Jim Brandt, Southern Utah State University
Jill Drake, University of West Georgia
Thomas Fisher, Frontrange Community College
Linda Fitzpatrick, Western Kentucky University
Marie Franzosa, Oregon State University
Melinda Gann, Mississippi College
Sue Glascoe, Mesa Community College
Jerrold Grossman, Oakland University
Cheryl Herrmann, California State Univerity-San Marcos
Peter Johnson, Eastern Connecticut State University
Blair Madore, The State University of New York-Potsdam
Maria Mitchell, Central Connecticut State University
Perla Myers, University of San Diego
Connie Schrock, Emporia State University

We would also like to thank the staff of Larson Texts, Inc., who assisted in preparing the
manuscript, rendering the art package, and typesetting and proofreading the pages and the
supplements. On a personal level, we are grateful to our spouses, Deanna Gilbert Larson and
Sam Silbey, for their love, patience, and support. Also, a special thanks goes to R. Scott O’Neil.
If you have suggestions for improving this text, please feel free to write to us. We value your
comments very much.

Ron Larson
Professor of Mathematics
Penn State University
www.RonLarson.com

Robyn Silbey
Montgomery County Public Schools
www.RobynSilbey.com

xii
Copyright 2014 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 1
Problem Solving
1.1 Problem-Solving Strategies
1.2 More Problem-Solving Strategies
1.3 Reasoning and Logic

Rob Marmion/Shutterstock.com

Copyright 2014 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
2 Chapter 1 Problem Solving

Activity: Describing Patterns

Materials:
• Pencil
• Colored pencils
Learning Objective:
Discovering patterns is the basis for
inductive reasoning. Students look
for items or numbers that are
repeated, or for a series of events
that repeats.

Name _____________________________

Describe the pattern. Then write or draw the next three numbers, letters, or figures.

Pattern Description
1. 1, 3, 5, 7, , , _____________________________________

2. 2, 3, 5, 8, 12, , , _____________________________________

3. 1, 4, 9, 16, , , _____________________________________

4. 20, 17, 14, , , _____________________________________

5. A, a, C, c, , , _____________________________________

6. Z, X, V, T, , , _____________________________________

7. , , , , , , _____________________________________

8. , , , , , , _____________________________________

9. , , , , , , _____________________________________

10. 1, 3, 9, 27, , , _____________________________________

iofoto/Shutterstock.com

Copyright 2014 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 Section 1.1 Problem-Solving Strategies 3

1.1 Problem-Solving Strategies

Solve a problem by looking for a pattern.
Standards Solve a problem by reading or making a table or list.
Grades K–2 Solve a problem by reading or making a graph.
Measurement and Data
Students should represent and
interpret data. Looking for a Pattern
Grades 3–5 The book How to Solve It, written by mathematician George Pólya, describes the
Operations and Algebraic following four-step approach to problem solving.
Thinking
Students should identify, generate,
and analyze patterns.
Four-Step Approach to Problem Solving
1. Understand the problem. Carefully read and reread the problem. Try to
state the problem in your own words. What information is given? What
information is missing? What is being asked?
2. Make a plan for solving the problem. This plan may involve one or more
of the problem-solving strategies discussed in this section and in the
following section.
3. Carry out the plan and solve the problem. Implement the strategy in
Step 2. Check each step of the work carefully for accuracy and correctness.
4. Look back and examine the results. Check that the results make sense in
the statement of the original problem. In some cases, you may want to
consider other possible approaches.
Learning how to use this approach is an important first step in becoming an
efficient problem solver.

EX AMP L E 1 Strategy: Looking for a Pattern

Describe the pattern. Then write the next three numbers.

3, 12, 48, 192, , ,

Classroom Tip SOLUTION

Here is a 1. Understand the Problem You need to find and describe the pattern. Then use
fun pattern that you can try with
the pattern to find the next three numbers.
your students.
2. Make a Plan Look for a pattern by comparing each number to the previous
O, T, T, F, F, S, S, E, ?, ?
number. Then use the pattern to find the next three numbers.
It is tempting to say that the next
letter is “E.” However, what is the 3. Solve the Problem Each given number is 4 times the previous number.
pattern? What would the next 3 12 48 192
letter be? The pattern is the first
letters of the digits 1, 2, 3, 4, 5, 6, ×4 ×4 ×4
7, and 8 written in words. So, the
next two letters are “N” for 9 and Continue the pattern by multiplying by 4 to find the next number.
“T” for 10. 3 12 48 192 768 3072 12,288

×4 ×4 ×4
4. Look Back Check your result by dividing each of the three new numbers by
the previous number. The result should always be 4.
768 3072 12,288
—=4
192
✓ —=4
768
✓ —=4
3072
✓
Copyright 2014 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
4 Chapter 1 Problem Solving

There are many problem-solving strategies. You will learn about the most common
strategies in this section and in the following section. The problem-solving strategy
in Examples 1 and 2 is called Look for a Pattern.

Classroom Tip Strategy: Look for a Pattern

Our ability to recognize
patterns is one of the primary Looking for a Pattern is a problem-solving strategy in which students look
characteristics that make us for patterns in the given information. Students look for items or numbers
human. For example, early that are repeated, or for a series of events that repeats. Other problem-solving
humans recognized patterns strategies can be combined with this strategy. For example, recognizing a pattern
for the length of a day and can be easier when you make a table, draw a graph, or draw a diagram.
the length of a year. Ask your
students to think about other
patterns that early humans
may have recognized. EX AM PLE 2 Strategy: Looking for a Pattern

The triangle below is called Pascal’s Triangle, named after the French mathematician
Blaise Pascal (1623–1662). Find the pattern in the sums of the numbers in the
rows of Pascal’s Triangle.

1 Row 1
1 1 Row 2
1 2 1 Row 3
1 3 3 1 Row 4
1 4 6 4 1 Row 5
1 5 10 10 5 1 Row 6
1 6 15 20 15 6 1 Row 7
1 7 21 35 35 21 7 1 Row 8

SOLUTION
1. Understand the Problem You need to describe the pattern in the sums of the
numbers in the rows of Pascal’s Triangle.
2. Make a Plan Add the numbers in each row and look for a pattern. Organize
the sums in a table.
3. Solve the Problem The sums are shown in the table.

Row 1 2 3 4 5 6 7 8
Sum 1 2 4 8 16 32 64 128

×2 ×2 ×2 ×2 ×2 ×2 ×2
Each sum is twice the previous sum.
4. Look Back Check your answer by dividing each sum in the table by the
previous sum.
2 4 8 16
—=2
1
✓ —=2
2
✓ —=2
4
✓ —=2
8
✓
32 64 128
—=2
16
✓ —=2
32
✓ —=2
64
✓

Notice that making a table in Step 3 helps you see the pattern in the data.

Copyright 2014 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
 Section 1.1 Problem-Solving Strategies 5

Reading or Making a Table or List

Strategy: Read or Make a Table or List

Reading or Making a Table or List is a problem-solving strategy that students
use to solve mathematical word problems by writing the given information in
an organized format. This strategy allows students to discover relationships
and patterns. It encourages students to organize information in a logical
way and to look critically at the information to find patterns and develop
a solution.

E X AMP L E 3 Strategy: Making a Table

You make $16 per hour, plus time and a half for each hour over 40 hours that you
work in a week. How many hours do you need to work in a week to earn $808?

SOLUTION
1. Understand the Problem You need to find the number of hours you need to
Mathematical Practices work in a week to earn $808.
Reason Abstractly and 2. Make a Plan Make a table showing your earnings as the number of work
Quantitatively hours increases.
MP2 Mathematically proficient
3. Solve the Problem To find your earnings, multiply the amount you earn per
students create a coherent
representation of the problem hour by the number of hours worked. Begin with 40 hours. Then increase the
at hand, considering the units number of hours worked until you reach $808. Note that “time and a half ”
involved, attending to the for $16 per hour is 1.5 16 = $24 per hour. ⋅
meaning of quantities, and
knowing and flexibly using Hours 40 41 42 43 44 45 46 47
different properties of
operations and objects. Earnings $640 $664 $688 $712 $736 $760 $784 $808

You need to work 47 hours.

4. Look Back Check your answer by multiplying $16 per hour by 40 hours and
adding 7 hours of overtime pay at $24 per hour.
$16 $24
—
h ⋅
40 h + — 7 h = $640 + $168
h ⋅
Classroom Tip = $808 ✓
Always encourage your
students to write the units when
solving word problems. Then An alternative way to solve the problem in Example 3 is to use algebra.
show them how to use unit
analysis. For instance, in Step 4 Hourly Standard Overtime Overtime Total
of Example 3, you can use unit pay hours pay hours pay
analysis to conclude that “dollars
per hour” times “hours” is equal
to “dollars.”
16 ⋅ 40 + 24 ⋅ x = 808
640 + 24x = 808 Multiply.
24x = 168 Subtract 640 from each side.
x=7 Divide each side by 24.
Note that this value does not represent the solution to the problem. It represents
the number of additional hours you must work over 40 hours. So, you need to
work 40 + 7 = 47 hours to earn $808.

Copyright 2014 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
6 Chapter 1 Problem Solving

Classroom Tip Reading or Making a Graph

Here is a historical note
that your students may find
interesting. The Russian novelist Strategy: Read or Make a Graph
Ivan Turgenev wrote (in Fathers
and Sons, 1862), “A picture shows Reading or Making a Graph is a problem-solving strategy in which students
me at a glance what it takes use a graph to represent information visually. Representing information
dozens of pages of a book to using pictures makes it easier to visualize results, identify relationships,
expound.” This statement is describe trends, make comparisons, and draw conclusions. Different types
especially true for data sets of graphs include line graphs, bar graphs, picture graphs, and circle graphs.
consisting of hundreds of
numbers, as in Example 4. Mon

Tues

Wed

Thu

Line graph Bar graph Picture graph Circle graph

EX AMPLE 4 Strategy: Reading a Graph

The graph below is taken from The Visual Miscellaneum by David McCandless.
Describe the patterns in the graph. (The data were collected from Facebook
status updates.)

Days When Couples Break Up

Spring Break 2 weeks before
“spring clean” winter holidays

Valentine’s Day April Fool’s Day

Summer
Mondays holiday Christmas
“too cruel”

Jan Feb Mar Apr May Jun Jul Aug Sep Oct Nov Dec

SOLUTION
1. Understand the Problem You need to describe the patterns in the information
represented by the line graph of when people break up.
2. Make a Plan Use the special days that seem to stand out in the graph.
3. Solve the Problem Several days are labeled in the graph.
• Christmas Day represents a low for the year. After that, the number of
breakups increases until Spring Break.
• After Spring Break, the number of breakups is relatively steady until the
end of summer. When school starts, the number of breakups decreases.
• Once school starts, the number of breakups increases to a yearly high
2 weeks before Christmas.
4. Look Back Do you see other patterns in the graph? For example, if the graph
were larger, you would notice that more breakups are posted on Mondays than
any other day of the week.

Copyright 2014 Cengage Learning. All Rights Reserved. May not be copied, scanned, or duplicated, in whole or in part. Due to electronic rights, some third party content may be suppressed from the eBook and/or eChapter(s).
Editorial review has deemed that any suppressed content does not materially affect the overall learning experience. Cengage Learning reserves the right to remove additional content at any time if subsequent rights restrictions require it.
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
regényiró emlékét azon ügyvédeknek, orvosoknak és táblabiráknak,
kik, a replikákon, recepteken és a semmin kivül, novella- és
regényirással is foglalkoztak 1845 körül, lelkes műveik irása közben
szüntelen azon törve fejöket: vajon lesz-e ember a hazában, ki
azokat megvegye s elolvassa? De az idők változtak.
Hondery Ákos, mintegy 32 éves csinos barna uri ember, regényiró
és polgár. Ő ir, a közönség olvas. Az idők változtak.
Nevét apjának köszönheti, ki azt (a nevet) 1840 táján csinálta,
akkor t. i., midőn az a hire járt, miképen Magyarország fővárosát,
Budapestet, Honderűnek keresztelendik át. Az apa beléhalt a
várokozásba s uj nevét a várakozással együtt fiára, Ákosra hagyá.
Nem csak, hogy a főváros elkereszteltetését meg nem érte, hanem
még azon lap is sirba zuhant, mely ugyanazon időben, a mondva
csinált Honderű név alatt, napvilágot látott. Az apák bűneért igy
bünhödik gyakorta az utókor.
Egyébiránt Hondery Ákos műveit 1890-ben nem csekély része
ismeri a művelt világnak. Egy szibériai tudós, kikkel egyidő óta
szorosabb összefüggésben állunk, „Sewerowostoknoi
J u s s u f é s S o r o k s á r i I l k a “ czimű legfiatalabb regénye
átforditása ügyében épen most mulat Pesten. Arczképe tizenhat
kiadást ért eddig, a kor divatja szerint, kozák sipkában és hosszu
ködmönben.
Lakása Ákos urnak (csak igy nevezi őt egész Pest) a főváros
legszebb részében van, az Árpád-külvárosban, a Margitsziget
átellenében, hol a kereskedői nép még nem alkalmatlankodik annyira
örök zajával, mint lentebb a régibb városrészeken. Phantastikus
elrendezésü dolgozó szobája saját házának udvarára s ez a
Dunapartra nyilik. A házak napról napra nagyobbak, az udvarok
mindinkább szűkebbek. Ákos ur szép háza szép udvarát bizvást
használhatta volna tintatartónak, s másodemeleti ablakán csak ki
kellett volna nyulnia tollával a regények kihalászása végett.
Házmestere legalább ilyképen járt el rosz időben. Csak az ablakon
nyult ki a seprűvel, s ugy seperte fel az egész udvart, a nélkül, hogy
megázott vagy a nap megsütötte volna.
Ennyit el kelle mondanunk Ákos urról, ennyivel tartozánk neki.
Dolgozó asztalánál ült – mint kezdők mondani – Ákos ur. Egy
épen kéz alatt levő regényének kifejlési stadiumán vala, s a
regényhősök bonyolodásaiba ugy belebonyolult maga is, hogy
nyakába borult volna annak, a ki hamarjában kezébe adta volna
gombolyaga irányfonalát.
Tintája tollába száradt, szemei meredt pillanataikkal majdnem
kifurák iróasztalát, gondolatai tárházából nem csalhatott ki semmit, a
mit felhasználhatott volna. Szomoru pillanatok, olyformák, mint
midőn a szabó fekete frakkot varr s veres czérnánál egyebe nincs.
Roszabb a semminél. Ákos ur több izben fölkelt, a mellékasztalon
álló czukros vizből kóstolgatott, hogy elrekedt fejében a gondolatok
gyilkos haramjákkal elállott utját kiegyengesse; rá gyujta egy
Kossuth-szivarra, hogy Amerikát megszégyenitő illatával kisérgesse a
netalán előjövendő eszméket az előtte heverő papirosra;
felborzogatá haját, bajuszát és barkóját, mit az európai civilisatio
legkisebb sérelme nélkül most is kitünő abundantiában visel a
magyar nemzet: erőködése mind hasztalan! a toll száradt, a papiros
üresen maradt. Terméketlen volt, mint az 1845-diki irók nagy
részének nagy része. Csak azért mondjuk, mert de mortuis nil nisi
bonum.
S a gondolatmeddőség e verejtékfacsaró pillanatában a dolgozó
szoba ablaktábláin keresztül már 1845-ben is untig ismert hangok
ungrándozának Ákos fülébe… Leirom a hangokat hatásteljes rövid
sorokban.
A hangok nem valának erősek, nem valának kellemesek… Mintha
Sujánszky, a conservativ szellemű poéta dalait hallotta volna az
ember.
Nyikorgók valának a hangok és visitósak.
 Az ily hangokat rendesen ebéd után szokta hallani a pesti ember,
ha t. i. otthon ül és nem kávéházban.
A hangok nem korszerü gőzsípládából származának.
Hondery Ákos udvarán egy emberkézzel
forgatandó antik werkli foglalt helyet.
„Valami, a kor rohanó talyigájáról már rég lepottyant polgártárs
kenyérkereső művészete lehet,“ gondolá magában Ákos.
A hangokra mindazáltal felriadt, s a kevés tartalékgondolatok is,
melyek kedvezőbb pillanatokra lesve, agya háttérében ácsorgának,
ijedve tova iramlottak. „Átok reád, udvar sípládája!“ kiálta fel az iró,
az ujabb kor egyik költőjének szavait idézve, melyekben a
reminiscentia kézzel fogható, s lekapván füle mellől az ott bitangoló
tollat, az asztal alá vágta azt. És csaknem haja szálainak
fogyasztásához fogott, midőn a néhai „Szökött katona“ és „Két
pisztoly“ népdalainak elforgatása után, holmi ócska laendlerek és
keringők ugrándoztak elő a werkli meg-megszaggatott, rögös és
kátyus utain. Ákos urban megszilárdult azon meggyőződés, miképen
az udvaron kinzott kézmű legalább is félszázados rommaradvány, s
hogy valószinűleg nyugdijas állapotából rántatott elő, hogy még
egyszer éljen, élelmet adjon és elevenitsen. A regényiró élénk
képzeletének ugy tetszett, mintha egy agg invalidust látna
fölfegyverkezett állapotban tűzről pattant huszárok sorában, vagy
pedig mintha egy elvénült rekedt kopót látna egy sereg con amore
csaholó kutyakölyök közelében.
Oly nagy a különbség a hajdani és mostani sipládák között.
Elkeseredésében mit tehetett egyebet, mint felhagyni egy időre a
fejtörés szellemi munkájával s más anyagi időtöltés után látni? Ugy
lőn. Szivardarabját eldobá s búfelejtésül rágyujta legkedvesebb
pipájára azon dohányból, mely a „szenvedélyes dinnye- és
dohánytermesztő“ philosophusunk által Cubából hozatott magnak
maga sem tudja hányadizigleni unokája, de azt tudja, hogy a dohány
felséges, s valahányszor szivja, mindannyiszor áldást rebeg a magyar
philosophusok szenvedélyességére.
Pipáját is, melyből jelenleg füstölgetett, rendkivül nagyra
becsülte, nem valami nagy külértéke miatt, mert az nem volt egyéb
egy bádoggal fedett selmeczi cserépnél s egy görbénél görbébb
kuszó fenyőszárnál; azonban e készületet ő a nem régiben
Csokonaihoz tért magyar Beranger hátrahagyott holmijének
eladásakor szerezte drága pénzen. Igen! a kezében levő pipából
hajdan Petőfi szivott, igen! az ujjai között kigyozó szárat kárpáti
vándorlásaiban hajdan ő szerezte. És azért legkedvesebb Ákos urnak
ezen pipa. Neveli érdekét még az is, hogy volt tulajdonosának
kortársa, a – – a „kebeldús“ Kaján Ábel (a ki jelenleg pálinkát főz
álnév alatt Árvában) is szippantgatott belőle néha-néha a jobb
időkben, midőn még egymás társagában töltögettek üres órákat és
üres pipákat. (A pipáról talán elég ennyi előlegesen, mig hiven talált
rajza a Debreczenben megjelenő s élénk részvétnek örvendő
„Magyar Illustrált Ujság“-ban leend közölhető.)
A regényiró lelke a jelen ráklábain a mult időkbe mászott vissza
és sötét gondolatokba merülve várta pamlagán az udvaron
keletkezett sipverseny elmulását. A werkli egyre hangzott.
Egyszerre kopogást vesz észre szobája ajtaján.
Vagyis nem annyira kopogást, mint inkább karmolást, vakarást.
Ugy tetszett, mintha kutya, vagy más ily alacsonyabb műve a
teremtésnek kapaszkodnék jó remény fejében a kissé magasan álló
rézkilincs után.
„Szabad! – Tessék! – Bujj be no!“ hangzék a pamlagról.
Az ajtó meg nem nyilt. De az ajtókaparás, reményt nem vesztve,
tovább is hallatszott.
A ház ura megsajnálta a boldogtalan kapaszkodót, az ajtóhoz
közelge s kinyitá azt. E pillanatban látta az egészen kifáradt
kapaszkodó sovár reményeinek teljesültét. Egy 10–12 éves fiatal
ember volt ez, minden áron a szobába ágaskodó.
„Egy garaskát a szegény werklis számára, nsgos uram!“ E
szavakkal hátrált az előszobába a szerencsétlen fiatal ember. Ujra
fiatal e m b e r n e k mondom: igen: mert ámbár félre nem
ismerhetők valának rajta a gyermekévek, arczának kiképzett vonásai
mégis valóságos embert mutattak. Utazási, házalási fáradalmak és
alamizsna-szerzemények keserves eredménye volt ez. Azonkivül
arczbőrét átláthatlan szeplő-fátyol boritá; egyik szeme, alkalmasint a
sok koldulási hunyorgatás következtében, feltünőleg nagyobb volt a
másiknál, s azon kirivólag szőke hajcsomók, melyek minden oldalról
a vörhenyeges arczra borultak, akármit jelentettek inkább, mint
angyalszelidséget. A ruhadarabok tarkasága, különfélesége s
kopottsága, melyek ez alak tagjait körülhullámzották, egész
megszaladt kis zsidópiaczot jelképezének.
Ki ne ismert volna rá?… Ő volt…
Ez volt a sipládás fia.
Azonban mindezen külsőségeken Ákos ur fen nem akadt,
mivelhogy ő csak rendkivüliségeken szokott fenakadni, a rongyos
koldusok pedig nem rendkivüliségek honunkban még 1885-ben sem.
De igenis meghökkent a garaskát igénylő fiatal ember magyar
beszédén, minthogy a werkli-művészet mai nap is csaknem
kizárólagos szabadalma az idegen földekről bevándorlott,
keresztülkasul ihletett, de még keresztülkasulabbul éhezett külföldi
notabilitásoknak. 1846-ban a Honderü vette őket meleg pártolása
alá, és több izben igen jeles, igen műértő és igen kimeritő
birálatokat és ismertetéseket közlött a sipládamüvészet és forgatás
ügyében, kisérvén azt számos arczképpel és rézmetszettel.
Másképen azt attól várni nem is lehetett, ki az egyetemes
világirodalmat és művészetet birta átkarolni. (Nyájas olvasóink
tudják, hogy e kezek most, miután ideiglenes nyughelyökből, egy
magyarországi szük kriptából felszedettek, a német Walhallában
nyugszanak. A világ visszakövetelte emberét, s mi oda adtuk.)
 „Te magyarul szólitasz meg?“ e szavakban fejezé ki
meghökkenését Ákos.
Az 1½ rőfös fiatal ember bozontos fejét mellére vágta, szemeit
behunyta s ismét kinyitá, mi által nyilván azt akarta kifejezni, hogy:
„Igenis, nagyságos uram!“ (NB. napjainkban t e k i n t e t e s urak
már csak azok, kik a nyájak és csordák nyomaiban sétálnak.)
„Én h o n i vagyok, nagyságos uram!“ tevé hozzá a sipládás fia, s
olyformán hunyorgott, mintha ő maga tudná legjobban, hogy csak
fele igaz annak, a mit mond. S ezen fél igazság bebizonyitásául, fél
kezével nyakára mutatott, melyet egy szinét vesztett s a hajdani
védegylet keletkezésekor készült kék kendő folyt körül, s melyre rá
volt ugyan nyomtatva vagy ötvenszer ezen szó: „honi,“ de annyira
elkopva és szaggatva, hogy a sok közül egyet is alig lehete tisztán
elolvasni. Ki tudja, melyik papirosgyár rongytárában bitorlá már
helyét?
Ákos ur elmosolyodott, nem a nyakkendő látásán, melynek, mint
egy nagykövetkezményü nemes buzgalom szép ereklyéit,
régiségtárában ő maga is több példányát birja, hanem igen
mulatságosnak találta, hogy a fiatal ember a XIX. század végén ez
által akarja bebizonyitani honiságát.
A sipládás fiának hazafiui nyilatkozata, mely, ugy látszott, mintha
magasabb instructio folytán lett volna betanulva, felingerlé a
regényiró kiváncsiságát.
„Mi a neved, ficzkó?“ kérdé Ákos ur a cserebogárszinü fürtökkel
betakart füleket, s egyet igazitott a pamlag vánkosán, hogy
kényelmesebben pipázhassék.
„Ingomár Jaromir Mária,“ recsegé a sipládás fia.
A cubai dohányunoka füstje csodálkozólag torkában akadt Ákos
urnak.
„Ennyi nevet s a nevekbe annyi R betűt adni egy, az R betűt,
mint magától értetik, kimondani nem biró selyp német fiunak: mily
barbárság!“ gondolá magában a jószivű regényiró. Különösen
meglepte a fiu harmadik neve, és genusa iránt szinte némi kételyek
támadtak benne; de csakhamar eszébe jutott, hogy a sógorok
nagyok és erősek a szendeségben, kedélyességben s a vad
himnemüek szelid elnevezésében.
Hát még mily hősi indulattal párosult szelidség lakozhatik azon
apában, ki fiát ily keresztnevekkel szállitá ki a világra! Meg kell vele
ismerkednem. Igy okoskodék s határzá Ákos ur.
„Ne rimánkodjál, Mária, mondá a szüntelen hunyorgó
suhancznak, küldd fel apádat.“ A himnemü Mária vállára szedé nem
annyira saruit, mint inkább lábait s leiramlott velök a lépcsőkön,
mintha legalább is a regényiró előszobájában lopta volna azokat.
Nehány percznyi szünet állott be, mit Ákos ur néma
gondolkozásra használt. Hogy miről gondolkozott oly némán, azt
egész bizonyossággal nem tudjuk.
S az előszobában lassu lábcsoszogás hallik…
S a szoba ajtaja benyilik…
És kérdés: lesz-e elég erőnk hiven leirni a jelenetet…
Megkisértjük.
Láttátok-e, emberei az 1890-ik évnek, a koszorus regény- és
novellairót, ismeritek-e az agg Pálffy Albertet, a veteránt, a nestort,
a ki hátra levő napjait szülőföldje határán, a nagyváradi
diákszertartásu káptalan fürdőiben látja lefolyni? mely balneákba ő –
mint tudjátok, polgártársaim! – nehány évvel ezelőtt vonult vissza a
nagy világ unalmassá vált zajától, e kedves Vaucluseben akarván élni
ezentul világát „procul negotiis, solutus omni foenore.“ Azonban e
magányban is munkásan tölti ő napjait és a legszorosabb
összeköttetésben él Irinyi József hazánkfiával, ki – mint tudjuk –
megcsömörölvén a magyar emberek „sivár üzelmeitől“ és a nagy
lutrin 200,000 váltó forintot nyervén (mely idők folytán négy-, ötször
annyira gyarapodott) 1850-ben Francziaországba vándorlott ki, s
immár 40 esztendeje, hogy neje, a lelkes franczia hölgy karján
„Párist és a francziákat“ bámulja. (Czimzete: Mr. Joseph d’Yrigni
rentier. Boulevard des Italiens No. 24. 1-êre étage.)
Azonkivül az agg regényiró szüntelen körözve van számos
tisztelőitől, s meg-meglátogatva a jelen irói világ választottjaitól.
Láthattátok több évvel ezelőtt mint bihari képviselőt is az
alsóházban. Ismerni fogjátok őt sokan személyesen, és tudni
fogjátok teste azon hosszuságát, melyet mig végig nézett a szem,
addig megéhezett a legjóllakottabb száj is.
A „Magyar millionaire“ stb. stb. stb. koszorus irója tehát nagy is,
hosszu is.
De sokkal hosszabb volt azon alak, mely a szoba ajtaján jelenleg
betapogatott.
Kezében tartott, kidült-bedült oldalu kürtős kalapja, eredetileg
mintha bérkocsiskobakra vándorolt volna Hajós Sándor egykori budai
gyárából; a gyér fürtök, melyek szerfölött apró s findzsaalaku fejét
födék, nem gyanittatták, hogy elpusztult társaikkal együtt valaha
fodrászok vasa alatt martyrkodtak; keskeny homloka alól két
hosszukás és keresztbe fektetett, tökmagprofilra emlékeztető kis
szem taplótüze vereslett. Arczának pofacsontjai oly hegyesen
duzzadtak elő halántékai alól, hogy a legvastagabb marku
kovácslegény is ökölre foghatta volna őket; a béleltelen arczbőr oly
vékonyan vala oda tapadva állkapczáihoz, hogy elözvegyült fogait
meg lehete számlálni. Testének egyéb sovány szabásu részeit pedig
conservativ szellemü ócska ruhadarabok csapkodták körül, melyek az
alak talapzatáról ég felé tátongó két fakó csizmaszárba folyának.
Az ajtóban az ujra megjelent sipládás fia mutatkozott legelől, ki a
most leirt elviselt emberi alakot betolván, mintegy bemutatólag ezt
kiáltá a pamlag felé:
„Az apám, nagyságos uram!“ – Ő volt…
Ez volt a sipládás fiának az apja!
 II. SZAKASZ.

Az előbbi ismeretlen egyéniség 1890.

A hosszadalmas agg alak – mint mondók – belépett. A sipládás

fiának az apja, a regényiró szobájába lépve, bókolni kezdett s
üdvözlő szavakon törni fejét; azonban megelőztetett Ákos ur által.
„Üljön le arra a vahotra – mondá a regényiró, s az ajtó közelében
álló pamlagcsára mutatott, minek hasonmásait 40 évvel ezelőtt még
nálunk is balzacnak hivták – ön fia kiváncsiságomat ébreszté ön
iránt. Ön, ugy látszik, sok viszontagságon ment keresztül.
Életpályámnál fogva az ilyen embereket rendkivül szeretem; az
emberismeret különös studiumom. Külföldi származásánál fogva ön
sok szép tapasztalást szerezhetett utazásaiban, nemde?“ – kérdé a
regényiró s hivatalos foglalkozási arczkifejezést öltött magára.
„Pocsanat, ketves ur – szóla a vahotra telepedett aggastyán –
udasztam, igenis sokad udasztam, de gilfeldi zarmazasu nem
fatyjok,“ s a jövevény müvész arczán keserü harag látszott elvonulni.
„Tehát csakugyan…? tehát ön is…“
„Ikem is, csagutyan én is. Ach, uram! sokad dudnék asz urnak
pesszelni, porszaszdó és haladlan, ha a matjar nielf jobban mene asz
enjim nielfen. Aszérd alzo csag rozs matjarul és kicsi némedil muszaj
fatyjok montani ety kicsi asz ennjim zomoru életébl.“
„A mint tetszik,“ mondá a regényiró.
S a sipládás apa elkezde beszélni. Fia e közben melléje
kuporodott a vahotra s az ösztönszerü bólintgatások elé szegezett
néhány hijábavaló ellentállás után csakhamar lágy szundikálásnak
adta magát.
A megkezdett párbeszéd hangjainak illendő visszaadását azonban
aligha megbirnám, minélfogva reménylem, nem fogja senki rosz
néven venni, ha azt, mit a sipládás elmondott, enszavaimba
öltöztetett mondatokban terjesztem elő, oly rövidséggel, a minővel
mindeddig még nem dicsekhetem.
„Ugy emlékszem – ragadá meg a sipládás fiának az apja a szót –
mintha 1820 táján születtem volna Pest egyik külvárosában. Ezt én
jó darab ideig nem tudám elképzelni, főképen miután, gyöngéd
korom első éveiben, én és utánam több rokon érzelmű barátom
erősen hivők, hogy talán nem is anyától lettem, mivelhogy minden
eddig látott embertől csodálatra méltó módon egészen elütöttem.“
„Ne beszéljen!“ kiálta a regényiró.
„Már az ugy volt, instálom alásan. Ifju korom elzugott mellettem,
s azon arányban, a mint az eltünt, s a mint napról napra inkább
tanultam bele az olvasásba, növekedett keblemben a vágy: nagy
emberré lehetni. Uram Istenem! érthetni csak az fog, ki az irodalmi
dicsőségről álmodozott valaha.“
„Magam is iró vagyok!“ veté oda a termékeny szerző.
„Hál’Istennek! hogy már egyszer emberemre találtam: ön érteni
fog. Érteni fog, ha mondom, hogy kávéházakba kezdtem járni,
láttam s olvastam a még akkor virágzott „Tageblatt“-ot, „Spiegelt“,
„Vaterlandot“…! És ismertem apámat, a becsületes szobapiktort,
unokavéremet, a humoristikus boltoslegényt, sógoromat, az életet
komoly oldaláról tekintő bukott greiszlert: mindezek és számtalan
mások dolgozótársai valának a fentebbi lapoknak. S a vér ne buzdult
volna fel ereimben? Irogatni kezdtem, s a mit irtam, azt
kinyomtatták. De nekem többre volt szükségem. Magasabb,
ragyogóbb czélokat kerestem…“
A sipládás fia éles hangu szuszogásaival tölté be a beállott
szünetet, de az apa oldalba taszitá, s a szuszhuzam csendes
léghuzammá változott.
„A nagykoruság emancipáló korszaka felé talpaltam.
Rokonérzelmü barátokat kezdék keresni 1842-ben, és végre találtam
azokat 1844-ben. Találtam hat lelkes fiatalt. Összejövénk és
társulatot alakitánk, melynek egyéb apróbb czéljain kivül az volt
rendeltetése, hogy hetenkinti összecsődülés által, a kávé- és theának
pipázással vegyes szörpölése közben, a berlini és lipcsei irodalom
számára megérjünk.“
A regényiró kételkedni látszott a mondottakon, s azt gondolá
magában: „Régen lehetett, talán nem is igaz.“ Pedig igaz volt.
„Verseket irtunk és szavaltunk – folytatá az agg művész, és szavai
a megbánás törődött hangjain folyának – ma Uhland, holnap Schiller,
holnapután Goethe, Heine, Mathisson, stb. modorában raktuk
verseink lábait, s az uhlandi, schilleri stb. lábak természetesen csak
uhlandi, schilleri fejeket és szellemeket hordozhatának. Mert hiszen
előttünk nem volt semmi is lehetetlen, s megszületék vala
mindenikünkben azon meggyőződés, hogy a ki mindenkit utolér,
csakugyan valamennyi között legelső. Bámultuk egymást, csodálta
mindegyik önmagát, s bekövetkezett feloszlásunknak csak ez utóbbi
körülmény volt oka.“
„Hát a kritika szavainak önök nem hódoltak?“ kérdé Ákos ur,
csakhogy az érdekes társulat bővebb ismertetését hallja.
„Igen, mi birálatokat is irtunk egymás munkái fölött, mik között a
legsujtóbb rendesen az vala, ha kimondtuk, hogy a munka „ez
egyszer“ kissé gyönge, de a lángész még botlásaiban is érdekes és
irójából még mindenesetre a nagy Germania irodalmi kutágasa
válandik. S elvégezvén e kritikákat, neki feküdtünk a magasztos
érzelmeknek, a lelkesedésnek. Előszedtük részint itt-ott elszórva
megjelent, részint legszebb kalligraphiával füzetekbe rajzolt, még
sajtót nem látott műveinket, és hangosan eldörögtük, és szép
csendesen elnyöszörögtük azokat egyszer, kétszer, háromszor,
végtelenszer, mindaddig, mig bele nem fáradtunk, s kiizzadt
üstökökkel egymás nyakába nem borultunk mind a heten. S egymás
fölibe dültünk, ki székre, ki pamlagra, ki asztalra mind a heten, és
vizsgálat alá vettük egymás homlokát, szemeit, profilját, arczát mind
a heten, s mindannyiban lelket, szellemet, kifejezést s a köznapitól
elütő méltóságot fedeztünk fel mind a heten…“
„Az ön képében is?“ kérdé mintegy öntudatlanul e kérdésre
fakadva Hondery Ákos.
Emlékeztetjük nyájas olvasóinkat, miképen a beszélő öreg ur
arcza a legjámborabb werklis-physionomia vala.
„Hogyhogy? nagyságos uram! miért e kérdés?“ kérdé a még
romjaiban is büszke lángész.
„Nem ugy értettem – csititá Ákos ur – csak tessék csendesen
tovább folytatni, honfitárs!“
Az agg honfitárs egy rövid és bizonytalan jelentésü sohaj után ki
volt engesztelődve, s oly mohósággal, mint börtönből kiszabadult
ember, a ki már régóta lesi a kibeszélhetési alkalmat, kapott ismét
szavakhoz.
„Hogy magamra térjek vissza, én különösen emlékező tehetség
dolgában állottam felebb valamennyi szellemrokonomnál. Mikor ugy
együtt merengtünk s jövendőnk tarka álomképei közé temetkezve,
egymásra düledezve, egymás szeme közé füstöltünk, nem egyszer
történt, hogy társaim egyike e szavakkal fordult füleimnek:
„Mariskám! (mert az én nevem Mária) hány nyomtatási hiba van a
Spiegelben megjelent czikkedben?“ Erre én legmélyebb álmaimnak
közepette is rögtön válaszolám, hogy: „Tizenkilencz meg egy fél,
édes Gottliebkám. Nyolcz sorban pedig a betük szine sokkal
kopottabb, mint másutt.“ És Gottliebék mindig ugy találták, hogy a
hazugság – legalább ily esetekben – nem mesterségem.“
„S mi tárgyuak valának leginkább ama czikkek?“
„Ugy hiszem, leghivebben jellemzem azokat, ha azt mondom,
hogy vegyes tartalmuak valának. Nem nyilt meg Pesten uj szivarbolt,
melyben én be nem jelentettem volna, hogy irni tudok, s hogy
kiváltképen szivar-magasztalásokat szoktam irni a hazai középrend
lapjaiba. S én, az igaz, mindenkor igen jó szivarokat is szíttam. Vagy
ha öltönyeimet kissé megragadák az idők és divat körülményei, egy
vagy más felküzdő szabóhoz tértem be en passant, megajánlám neki
hivatalos szolgálatomat és ruhát szabaték magamra. A ruha
ugyanazon időben lőn készen, midőn „ruhaszabás és
Schneidermayer Vincze ur“ fölött irt „nehány szóm“ napvilágot látott.
S a midőn külföldi notabilitások érkezének Pestre, én valék az első, ki
hozzájok talpaltam, én valék szerencsés megmagyarázhatni nekik,
mily nyomorult, elhagyott országba érkezének, s hogy mindamellett
mily nagyszerü talentumok vannak benne véka alá rejtve. Boldogok
valának ők, hogy kezet szorithattak velem. Megirtam rövid
életrajzukat a helybeli lapokban, megemlitve benne magamat, őket,
születési órájokat, s mindazon nagy dolgokat, melyek velök történtek
s történhettek volna; s a mint eltávozának, elkisérém őket egész a
gőzhajóig, s a magyar főváros falai között szerzett aratásból nehány
árpaszem nekem is jutott osztalékul.“
„És ön ezt nem röstelé?“ kérdé Ákos ur.
„Már miért, nagyságos uram? Hát volt ebben valami röstelni
való?“
„Nem volt, dehogy volt, csak ugy kérdeztem,“ igazitá ismét utba
a könnyen más térre csapongható párbeszédet Ákos ur. „Hát
nagyobb művekkel nem lepé meg ön a világot?“
„Sőt igen. Egy német röpiratot irtam ezen czim alatt: „A rántott
csirke méreg. Éljen a gulyáshus!“ A könyv erősen kelt, de ellenem
zuditotta a buda-pesti vendéglősök és pinczérek egész seregét.
Pedig én ez által csupán a fővárosi közönség nemzetiség iránti
érzelmeire akarék hatni. Nem volt más menekvésem, mint
csakhamar uj röpiratot irni, melyben bebizonyitám, hogy „dehogy
méreg a rántott csirke, méreg biz a gulyáshus!“ E munkám még
jobban kelt az előbbinél, de ellenségem mind jobb, mind bal oldalon
ugy nőtt, mint a gomba. Minden felszólalásom a legnagyobb
malitiával találkozott: nem értettem, uram! letorkoltattam, uram!
Ellenem támadt mind a rántott csirke pártja, mind a gulyáshus
emberei. Egy a világirodalom történetében páratlan vállalaton törtem
fejemet. Németország szellemét akarám a magyar szellemmel
összeházasitani. Képzelje, uram, nekem esett minden, magyar és
német egyaránt; az összes hazai lapirodalom kezelői megtagadák e
házasságtól az egyezést, az abból származandó gyermekeket
mindegyik magáénak akarván neveltetni. Megbuktam… A roppant
munkából alig jelenhetett meg egyéb a roppant hirdetéseknél…
Erkölcsi agyonlövetésben szenvedtem.“
A sipládás fiának az apja elhallgatott és zsebkendőt keresett
oldalzsebében könyeinek letörlése végett, bizonyos okoknál fogva
azonban ez egyszer zubbonya ujjasával kénytelenittetett azokat
felfogni. A regényiró is olvadozott, de a sipládás fiának nagy
bensőséggel előadott szuszogásai mindinkább hortyogásokká
szilárdulának.
„Fölkerestem fentemlitett rokonérzelmű bajtársaimat – folytatá a
szünet elmultával az agg bajnok – az 1846-ik év egy tavaszi
reggelén. „Barátim,“ szólék hozzájok, és szavaim az öntudat büszkén
száguldozó hangjain robogtak elő: „barátim, Isten veletek!
Láthatjátok, hogy e világ nem az én világom; itt nincs tenni való, itt
süketek a fülek, vakok a szemek, itt nem virit honorárium. S az óriást
tyúkólba még nem zárta senki: oh az én karjaim szebb, nagyobb
világ után terjeszkednek ki. Adieu, barátim! Jön idő, mikor e hálátlan
nép büszkén fogja mutatóujját felém, eltaszitott fia felé, terjeszteni.
Adieu, Vaterland!“ Szükség-e mondanom, hogy vágyaim,
ábrándjaim, ideáljaim képei közé ekkor tolakodott fel a legóriásibb
nagyságban – Germania? Oh, jött-e valaha ön szive, uram, sebesebb
dobogásba e szó hallatára: Germania?“
„Nem emlékszem világosan,“ szépité a dolgot Ákos ur.
„Ugy nem is beszélek sokat, ön ugy sem értene. Ugy hivém, hogy
nekem nagy jövendőt várni Germania virányain több jogom van,
mint akármelyiknek azok közül, kik ott látták meg először a
napvilágot. Oh, mert én tudtam, hogy senki sem próféta a maga
hazájában. S én, ki egy szabad nép kebelébőli származás, s az ujság,
ritkaság érdekét magamon hordozám, ki mindenütt genialis külsőt,
affectált és természetlen sentimentalismust valék képes felmutatni,
én a német népségek között biztos szerencsére számolhattam. És
kiindulék a nagy utra. Pozsonyban tartottam az első
humoristicosatyricus akadémiát, a „Pressburger Zeitung“ által
előlegesen bemutatva a közönségnek. De a közönség nem jött. Nem
csodálkoztam rajta, belül valék még hazám határain. S e hazában
még akkor a művészet, a szellemi nagyság iránti méltánylás és
fogékonyság leginkább csak az ingyenjegyesek tenyereiben
találtatott.“
„Bizonyitja az akkori pesti német szinház krónikája,“ jegyzé meg
Ákos ur, hogy régiségbuvárkodásának némi tanujelét adhassa. De az
agg lángész rá sem hallgatva tovább folytatá:
„És a birodalom fővárosába érkezém, és oh…“
S most nehéz sohajok emelkedének a sipládásapa kebeléből.
Hátra tapogatott a sipládásfiu után, ki háta mögé telepitett fejjel
legmélyebb álomba temeté eszméletét.
„Oh, hol vagy, Ingomárom?“ kérdé, s a mint hátra nyult,
tenyerébe a vaksors a szundikáló kis Ingomár Jaromir Mária fényes
orrát hullatá, a ki apja tenyerét felriadása első perczében collegialis
sipládagyerek ellenséges érintésének álmodván, meg nem kopott
fogaival nagyot harapott rajta. A visszarántást, rövid felvilágositást s
az azonnal kibékülést kiki képzelheti magának.
Ákos ur a szomoru inség daczára is alig állhatta meg, hogy ne
nevessen.
„Jöszte, Máriám, édes fiam, jövel, „ t e p e l i k á n s z e r e l e m
g y ö n g y e !“ folytatá a mult idők embere, s szinte hallatszott, mint
lepé el keblét a kedélyesség. „Születésed előtti boldog korodra kell
emlékeznem, mikor te még – oh elfog az érzés, az öröm és
fájdalom! De hiszen te nem voltál még akkor oka örömemnek, nem
is lehetsz tehátlan oka mostani fájdalmamnak. Bocsánat, uram,
bocsánat egy öreg ember kitöréseinek!“ és ölbe kapá a cserebogár-
fejet és könyükkel áztatá.
 „Oh folytassa, kérem!“ zokogá a lágyszivü regényiró.
„Igen, folytatom. Adj erőt a folytatáshoz, szent költészet, mely
ifjukori napjaimban oly gyakorta háborgattál! Bécsben még föl sem
léptem, a mint ott mulatásom első vasárnapi délutánján, kutyaként
kisérő nemzetboldogitási, hir- és pénzszerzési ábrándjaim
társaságában, kisétálék a Praterbe. Tudja ön, uram, hogy ez a Prater
az, minek a pesti városligetnek kellene lenni?“
„Tudom.“
„Igen, tehát ide gyalogoltam én, és oh, kérdem önt, uram, tehet-
e arról a fiatal ember, ha szivnyugalomfosztogató országos gondjait
üstökön ragadják emberi érzelmeinek pandurjai s azt kiáltják elébe:
„Hóó! megállj! hátra az agarakkal!“ tehet-e arról, ha a szív
megfelejtkezik magáról, a midőn feltalálja üdvkéjmámorbáj-
édenjátszimosolytavaszsugársohajképzelte ideálját!? Engedelmet, ez
németül van gondolva: nem tudom, ha vajon…“
„Értem!“ mondá Ákos ur, s visszagondolt egy pár, 1846-iki csinos
nyelvü magyar versiróra.
„Rövid leszek, nagyságos uram. A Praterben sétáltam. Egy
terepély hársfa lombjai alatt egy nő ült. Kezében hárfahangok, ajkain
énekdallamok nyugovának, majd fellázadva, majd szeliden
ömledezve. Nem beszélek sokat. Oh, szép volt e nő, szép, mint „ a
h a r m a t c s e p p c s ó k j a a z é l e t z ö l d l e v e l é n ,“ mint „ a
k é k s é g l e h e l l e t e ;“ és szivem elkiáltá magát: „ r e p ü l j f ö l ,
f ö l a l é g b e ! “ Huszonhat éves voltam… Bocsánat, hány éves ön,
uram?“
„Harminczkettő,“ felelé a regényiró, s meg nem foghatá e kérdés
szükségességét.
„Ugy meg fog ön engem érteni; igen, ön ért engem: mert oh,
melyik 32 éves ember ne lett volna legalább egyszer életében 26
esztendős!“

Á
 „Igazság!“ mondá Ákos ur, pártolni bátorkodván a sipládás
vakmerő állitását.
„A nő, kit megpillanték, a természet izlésének a szó legteljesebb
értelmében becsületére vált. Ott ült ő a hársfa lombjai alatt…!
Hurjainak s ajkainak zenéjére a Prater szabadon legelő őrei közül
mintegy 29 darab körébe csődüle, nyakon bámulván őt és az
andalitó zengzeteket. A többi állatokat, kik körülállák, nem is
emlitem. Csak azt mondom, hogy én is ott állottam. Szellemem jobb
része lágy ájulásba rogyott. Huszonhat éves voltam, uram!“
„Bizony már benőhetett volna akkor feje lágya,“ gondolá Ákos ur,
de nem mondotta szája.
„A hárfamüvésznő megszünt zengedezni; csend lőn; egy távol
werkli hangjai emelgeték csupán a percz ünnepélyét; vadul regényes
állapotban reszketett bennem a fiatal sziv. A hölgy fölemelé szemeit
rám, fogytam, olvadtam, perzselődtem. Nem állhattam ellent,
leereszkedém egyik térdemre melléje.
„Mi a neved, angyalom?“ kérdém először is, és keze szára után
nyulék.
„Az enyim?“ kérdé ő, szintén először, s kezembe fekteté kezét.
„Igenis, a tied, oh, a tied…“
„Az én nevem Genoveva Afanazia Thekla,“ mondá ő.
„Fogsz-e engem szerethetni, édes Genovéva Afanázia Theklám?“
kérdém én.
„Tégedet?“ kérdé ő, s rám nézett egy pár szemmel, melyeknek
párját, becsületemre mondom, még az akkori pesti német szinház
choristánéi között sem láttam soha.
„Igenis, engemet!“ állitám én, s melléje ülepedém.
„Foglak,“ mondá ő.
 „Igazán? édes Genovéva Af… stb.“
„Bizony Isten, igazán! te kedves, te szelid ábrándozó!“ erősité
Genovéva.
„Végem volt. Szerettük egymást. A hölgy hollófürtei felém
fordulának és sötét árnyat vetének érdekes czitromképemre,
szemem szemébe, lelkem lelkébe tapadt.“
„De hát nemesebb, magasabb vágyai?“ kérdé Ákos ur. (Meg kell
jegyeznünk, hogy Ákos ur a fentebbi eljegyzési vallomásnak a
sipládás szájában csak azért engedett oly szabad folyást, mivel az
kétszeresen érdeklé őt, ki nehány hét mulva szintén össze vala
kelendő a literurától visszavonult s most dusgazdag aradmegyei
birtokos, Degré Alajos egyetlen leányával, a bájos Degré Jolánnal.)
„Oh, én megfeledkezém mindenről – felele savanyu arczczal a
sipládamüvész – felejtém Alemanniát, felejtém magas vágyaimat, és
mindent, mindent: mert ama perczekben elhitetém magammal –
miről magányos óráimban gyakran álmadozám – hogy az ember
tulajdonképen csak arra van teremtve, hogy párját keresse s találja e
földön, s vele boldog egyszerüségben, lágy kenyér és kemény viz
társaságában, élje le hátralévő napjait. De oh, én siralmasan bántam
meg fiatal tüzű, s mégis szamár tettemet!“
„Hogyhogy? szamár…“
„Igen, szamárságomat. Vak szerelmem csakhamar örökre kötött
össze Genovévámmal, ki az ifjuság és kellem mindenható
istennőjének tetszett a hársfa lombjai alatt. Nem akarom önt soká
fárasztani beszédemmel. Fájdalom! elég hamar megtudám, hogy az
imádott holló-fürtök ragasztékok, a piros arczok mázolékok s a
gömbölyü tagok pótolékok valának. De össze valék vele kötve
örökre, szöknöm nem lehetett. Csakhamar paprikajancsi-féle
szinpadot nyerék nőm apjától, egy lerchenfeldi komédiástól,
hozományképen. Ehhez kelle nyulnom; éles hangom, bő
olvasottságom, tapasztalásaim és saját számos dolgozataim igen
nagy hasznomra valának e művészetnél. És hires valék Bécs
környékének minden búcsu-ünnepélyén és a Praterben. Végre
megvénülvén s ez iparágból kiszáradván, visszagondoltam hazámra s
– 1846 észtermésem szerint itélve – a művészetnek itteni számtalan,
parlagon heverő, mivelő kezekre leső pusztáira. Werklit szereztem, s
egész családommal leérkeztem Pestre, épen az napon, midőn a –
mint hallám – Lisznyai Damó Kálmánt temették nagy halotti
pompával.“
„Igen, ő benne halt ki egyik ősfaj, melynek itt-ott felásott több
csontváza fölött napjainkban oly nagy fejtörésbe kerülő
szemlélődéseket tartának tudósaink, soká nem tudván elhatározni,
az emberek mily osztályához tartozhattak tulajdonképen eleven
korukban, miután minden ily egyes csontvázra ki volt faragva e szó:
Universal-genie. Családjával, mondá ön?“ kérdé tovább visszatérőleg
a sipládást.
„Igen, uram, azon hölgy, ki szerény sipládámat kinozza jelenleg
az udvaron, erőtlenül, alig hallhatólag, ez az én Genovévám.“
Ákos ur lenézett az ablakon, s ugy tetszett neki, mintha
felöltöztetett paszulykarót látna egy kis ketrecz elé szurva,
mozdulatlanul.
„Ez pedig itten egyetlen örökösöm – folytatá az agg bajnok –
sokáig gyümölcstelen családi élőfa késő és fiatal csemetéje, fiam,
Ingomár Jaromir Mária. Hol is vagy, Maris?“
A sipládás fia ismét aludt és hortyogott, miközben egyik keze,
mely nagyon hozzá volt már szokva apja ölelgetéséhez, ennek
tátongó csizmaszárába enyészett el. Végre megtalálá az apa a fiu
gubancs fejét s bemutatá Ákos urnak.
Mintha biz ő azt már nem látta s meg nem nézte volna azelőtt!
„S minőnek találá ön ujra Pestet?“ kérdé a ház ura.
„Jaj, édes nagyságos uram, másképen áll itt a világ, mint én
képzelém. Nem hiszek szememnek, nem fér a fejembe, a mit látok
és hallok. Hajdankori rokonérzelmü barátimat nevökről sem ismeri
senki. Az akkori s azóta feltünt magyar irók pedig mind Dárius
kincseivel birnak; köztök legelsők – mint hallom – Czakó és
Obernyik, kik épen a mult hónapban vették meg együtt Tolna megye
egész határát. A müvészet pedig annyira haladt ez országban, hogy
minden pesti werklis már gőzsipládákat használ. Én nagyon
elmaradtam. Ide érkeztemkor a h o n i pártolásával akartam itt
magam iránt jó véleményt gerjeszteni, de már a komáromi
várszinház költője, Jókai Móricz (kihez ut közben szintén betértem)
figyelmeztetett, hogy ne bolonduljak, mert az ilyeseken a mai időben
már fen nem akad senki, miután azok számára, kik ezt nem teszik,
bizonyos veres tornyok már ugyis több helyen vannak az országban,
miknek hiját nagyon lehete érezni 1845-ben. Árván maradtam, uram,
éltem vége napjaira… Oh, uram, észkáprázás és szivbolondulás: ezek
a fiatal ember mételyei!“
A sipládás fiának az apja elhallgatott, azután nagyot sohajtott,
felzavará fiát és felkelt ülő helyéből.
Ákos ur tökéletesen ellágyult, de azért mégis némi öntudatlan
örömet érze szivében. Miért is ne érzett volna? Az orvos örül, ha
beteg testhez jut; a regényiró örvend, ha dult lélek tárja fel előtte
titkos történetét.
„Még egyet, polgártárs! Hogy hivják önt?“
„A nevem Joseph Mária Besenstiel, nagy jó uram.“
„Lehetetlen! A név nem egészen ismeretlen előttem, olvastam
valahol. Bizonyos lehet ön benne, hogy ön és neje számára nem
sokára helyet szerzendek valamely aggok intézetében. Fiát illetőleg
pedig gondoskodni fogok, hogy okosabban vezéreltessék a világ
szinpadára, mint apja. No no, ne hálálkodjék ön; meghiszem, meg,
hogy áldott egy ember vagyok, csak ne rohanjon ugy reám, még
eltöri kedves pipámat. No ne vinnyogj te is, Mária. Menjenek, addig
is e kevés pénz.“
Mintegy 30 garas lehetett, mit Ákos ur a két szerencsétlennek,
előlegesen, kezébe nyomott. Azután nem tekintve zokogásaikra,
hálarebegéseikre, kitolá az ajtón.
A lépcsőkről egy rebegő szózat hangzott fel: „Az Isten áldja meg
a magyar irókat!“
A sipládás fia elvezeté a sipládás fiának az
apját.
Ákos ur pedig nekiült a regényirásnak, és a regényirás szerelmes
gondolatainak ide s tova röpkedése daczára is képzelhetlen
gyorsasággal haladt.
E regényben lesz megirva a jelen ábrány hősének halála is.
 FIATAL ÓRIÁS.

(Magyar titok vagyis hazai rejtelem.)

Mi csöpp s mi okos!

Duzsárd.

(Magyar pogány hitrege.)

ELŐJÁTÉK,

mely nem tartozik ugyan szorosan a dologhoz, de mely még sem arra való
egészen, hogy csupán lapot töltsön és honoráriumot szerezzen. Történik
egy hirlapiró szobájában. Nappal.

Nem régen történt, a mit röviden el akarok mondani.

Dél felé járt az idő. Miként ez időben rendesen, ugy akkor is
hirlapirói trónomon, egy becsületes s z a l m a széken ültem, melyről
a fővárosi bérkocsisok, naplopók és tolvajok stb. országának
nyilvános ügyeibe szoktunk beleszólani. Pillanatom iróasztalom
z ö l d posztóján hevert. Nem akarom ezzel azt mondani, mintha
ezen emlitett szalmaság és zöldség hatással szoknának néha lenni
azon előttem fekvő papirszeletre, melyre tollam fejemnek kiáradó
gondolatait egyenkint vezetgeté által.
Kopogást ugyan nem hallottam, azonban egyszerre nagy szelet
hajtva benyilik szobám ajtaja. Ha dicsekedni akarnék, azt
mondhatnám, hogy legényem, a gazember, valami közel eső
kocsmával cserélte fel ezuttal előszobám unalmas magányát;
azonban meg vagyok győződve, miképen legényem ezen vétkes
kötelesség-mulasztását ugy sem hinné el senki. A benyilt ajtón tehát,
minden bejelentés nélkül, egy feketén öltözött szőke uri ember lépe
be. A mint belépett, mindjárt gyanitám, hogy vagy házas, vagy
özvegy, vagy pedig még nőtelen ember. Mert oh, a kit az élet vihara
ugy meg korbácsolt, mint engem és fájdalomdus számos „fiatal iró“
barátomat: az nem mindennapi tapintattal bir az emberek belső
jellemének azonnali átpillantásában!
A szőke ur kezében finom nádpálcza, szájában égő fél szivar vala;
egyébiránt csinos fiu volt, s akárki is érdekesnek nevezhette volna,
ha ugy tetszett neki. Magam is első tekintetre azonnal
szerencsémnek kezdém tartani, hogy szerencsém lehete hozzá.
Fölemelkedtem üdvözletére s házi sapkám után nyulék.
Tekintetem kérdőleg fordult feléje.
„Soh’se fáradjon – szóla hozzám – csak tessék élni a
kényelemmel: inkább fölteszem én is kalapomat s folytatom
félbeszakasztott szivarozásomat.“
Valami fiatal iró lehet, gondolám.
„Ön el van foglalva – folytatá – nem fogok sokáig
alkalmatlankodni.“
„Oh, kérem, tiz sorral több vagy kevesebb, nálunk nem tesz
semmit,“ biztatám az ismeretlent.
„Mindegy, rövid leszek,“ szóla határozottan. „Köszönöm, nem
ülök le. Csupán ezen iratokat akarom önnek átadni, melyeket csak
azért hoztam el magam személyesen, hogy teljesen biztos lehessek
azok kézrekerülésében. Egy novella ez, mely egészen a mai kor
igényei szerint készült, s azon modorban, melyet mai beszélyiróink
nagy része szintén követni látszik, de teljesen még egyik sem ért el
mind e mai napig. A novella mellé egy levél van mellékelve. A levelet
É
tessék elolvasni, s a beszélyt átküldeni Frankenburgnak. Évekig
foglalkoztam a külföld szépirodalmával s éltem az életet, hogy
megtudjam: mi az élet? Studiumom gyümölcseit most akarom
legelőször előtálalni. Ugyanazért önre nézve is egészen közönyös
annak tudása: ki s mi vagyok én.“
„Épen nem vagyok kiváncsi,“ gorombáskodám
felzavartatásombam.
„Önhöz fordultam kérelmemmel, ki, mint látszik, némi viszonyban
van az emlitett szerkesztővel; ámbár, mint hallom, ön is az
insurgensek sorába lépett.“
„Hová, instálom?“ kérdezém.
„No, azon 10 tagból álló insurrectióba, mely egy ideig nem irand
divatlapokba.“
Valami vén iró lesz, gondolám magamban.
„Ah, elménczség! Ön elménczkedik is?“ kérdezém.
„Szoktam. Tehát ujra kérem önt, hogy e novellát közölje az
Életképekben. A mit erre nézve még el kellene önnek mondanom,
azt bővebben olvashatandja ön a levélben. Isten önnel!“
„Részemről a szerencse!“ kiáltám utána.
Ez után ismét beállott szobámnak normális állapota. Csendesen
tovább akarék irogatni, de meg nem állhatám, hogy belé ne
pillantsak a nagyreményű ismeretlen talentum levelébe. Lelkem is
hizott bele, midőn a következőket olvasám:
„Sok jó napot e sorok olvasójának. Hadd szóljak egy pár szót az
olvasó közönség nevében és érdekében. Iró nem vagyok, a
közönséghez tartozám én is számos esztendeig. Ennélfogva
kivánatait, igényeit senki jobban nem ismeri, mint én. S igazi
örömmel látám, hogy mai iróink ezen igényeknek mindinkább eleget
tenni iparkodnak. Tudják ők, hogy holmi mindennapiságokat, locus
communisokat már ma nem szeretünk. Jól teszik, ha minél több uj
és frappant helyzeteket, ha soha nem látott jellemeket és soha nem
hallott dolgokat teremtenek. Bölcsek, hogy erejök utolsó
megfeszitésével is eredetiek akarnak lenni.
„Más időket élünk. Régen másként állott a dolog. Az akkori
időben elég volt egy kis halavány holdvilág, körülötte sötét felhők,
melyek alatt egy illatos liget sürü lombozatában kebelbeli epedő
várakozással a rezgő holdsugarakat szopogatta a szende lány, mig
egy közel bokorban részint a csattogány, de többnyire a sápadt ifju
lantolá el szive fájdalmát a hurok halvány hangjaival; minek utána a
harmadik lugos árnyékában ólálkodó intrikus lepé meg őket sátáni
gunykaczajával, s erre azután egymást követé: a véletlen felsikoltás,
elájulás, összerogyás s a fölébredés alkalmával az ifju
bajuszpelyheivel való találkozás, minek utoljára kölcsönös
boldogtalan kivégzés vete rendesen véget, hogy a kiket az élet ölt
halálra, azokat a halál támaszsza boldog életre. Ez ma csupa merő
mindennapiság. A lovagkornak hajdan oly érdekes kalandjai ma a
lovakat is kifárasztanák, annál inkább a mostani finomabb arszlán-
nemzedéket. Csendes házi boldogság otthon az életben ha van is,
unalmas, regényekben ha nincs is, unalmas.
„Érzékeink tompák, viseltebbek; mi nem csoda: mert mi
csakugyan vénebbek vagyunk, mint nagyapáink s nagyanyáink
valának, mikor még ők is emberek voltak. Nekünk kebellázitó
hatásos dolgokat kell használnunk. S ne mondja senki, hogy ez nem
a polgárisodás haladását tanusitja. Maholnap ott leszünk, hogy ha a
gyermek azt mondandja anyjának amugy parasztosan: „Anyám,
kenyeret!“ ez esetben nem fog kapni egy morzsát is; de ha igy
kiáltand fel szétborzolt hajszálak fedele alól: „Hah! legjobbika az
eleven édes mamáknak! egy nemével a kilencz napig kőfalba vakolt
kebel érzelmeinek rimánkodom tenéked, hogy az organikus élet
legfőbb tényezőjének, a gyomornak, haragos követelését csillapitsd
le egy darab, oh csak egyetlenegy darab kenyérnek általa!“ akkor a
kedvező hatás el nem fog maradhatni. Azt kérdem, vajon nem
méltán-e?
 „S akármit beszél és gondol b. Eötvös József, hogy a magyar
népnek ily érzéscsiklandozásokra még szüksége nincs: én azt kiáltom
több rokonérzelmüekkel együtt, hogy van! hogy a magyar közönség
is elveszté immár ama könnyű szerrel is meginditható szűziességét.
Hogy szegény a magyar élet, s kevés benne a felhasználható tárgy
és anyag: igaz. De épen ezért kell költögetnünk szabadon, minden
tartózkodás nélkül szinpadokat, és teremtgetnünk bele annyi
exotikus személyt, a mennyit csak megbirunk. Az igazsághoz és
valószinűséghez nekünk minél kevesebb közünk van. Tessék
megolvasni novellámat. Ezen novellában…“
Az óra ütött, a piszkos szedőgyerek sürgető megjelenésétől
rettegtem. Tovább nem olvashattam az érdekes levelet, ámbár még
alig olvastam el felét. Hirlapi czikkem után kelle látnom, mely
halasztást nem szenvedhet soha. Élvezettől fosztám meg e
félbenszakasztás által olvasóimat, de hiszen beküldtem a novellát az
Életképekhez. S a kárpótlást kereső közönségnek csak azt mondom:
„Tessék hát megolvasni azt az eredeti uj és frappant novellát!“

I. ALAGUT.

Szende mérgek bősz bájában

A sziv üdve zordonul.
Vihary.

18** évi május 13-án d. e. 11 órakor a budai két águ tunnel

egyik ágában egy himnemü, de szerfelett kurta emberi alak futkos
fel s alá, repkedő frakkszárnyakkal, lobogó nyakravalóval, szétrepedt
keztyűkkel, melyeknek egyikével egy divatos nádbotot tól maga
előtt, a mely pedig, vastagságát illetőleg, beillenék buzogánynak
akármely nagykoru orangutang öt körme közé.
 Csizmája sarkán nagy ezüst sarkantyu fehérlik. (Nem az
orangutang, hanem a kis ember csizmáján.)
Ugyanazon időben a budai tunnel másik ágában egy tehetsége
szerint nagyra nőtt nőszemély haladt rohanva, fonatlan hajszálakkal,
összefont kezekkel és suhogó ruhanemüekben. Szólni nem szól, csak
megy, röpül, miként az öntudatlan förgeteg, zúgva, suhogva
szótlanul.
Keztyűje tövén egy nagy karperecz sárgul.
Mindkettőnek szeme remegve mered minden utjában eső
tárgyra, mintha valamit keresnének.
Sőt ugy látszik, mintha egymást keresnék, egymást kergetnék,
csakhogy mindenik külön ágában az alagutnak, ugyanazon egy
irányban.
Ki tudja, mi vad szenvedélyek csatáznak e két ismeretlen kebel
érzelemországában? ki tudja, mily szilaj mennykő csapott le sziveik
kinyuló villámfogójába? ki tudja? szóljon.
Nem szól senki.
A sötét alagut fényesen ki van világitva száz meg száz
légszeszlámpa által. Valódi tündérország a boltozatos tunnel ezernyi
csillagaival s a viszfénytől ragyogó lovak-, emberek-, szekerek-,
targonczákkal. De ki ne ismerné e gyönyörü és fölséges müvét a
budapesti teremtő észnek?
A tunnel nincs még készen. Nem tesz semmit, tervben már
megvan.

II. ELSŐ SZERELEM.

 Van egy faja az embereknek, mely
nemével a könnyelműségnek veti magát
az élet zajongó örömeinek karjaiba.
Legujabb tulipánnyelvü fölfedezése
egy magyar divatlapi beszélyirónak.

Néhány nappal a történtek előtt Budapest „Pest“ nevezetü

részének váczi utczájában s ennek egyik két vagy legfölebb három
emeletes házában s e ház egyik csinosan parquettezett szobájában
egy nő ült egyedül, némán. Szótlanságából azt lehetne
következtetni, hogy gondolkodik; annyi bizonyos, hogy ha beszél, ezt
tenni rendesen nem szokta. Mert a nő nem finom, sem fiatal, sem
szép. Micsoda hát? Szende, köpczös, tenyeres-talpas, elragadó.
Ölében egy ¼ □ ölnyi terjedelmü ficzkót tart, ki emlőin csüggve
vagy reggeliz, vagy ebédel; nem tudom bizonyosan, hány órakor
szokott fölkelni.
A rövid fiatal embernek egyszerre megállt az esze, vagy
ellenkezőleg talán épen a szopás theoriáján töré fejét. Mert e fejből
kiereszté a szopókát s a nő öléből epedő pillanatokkal neki fordul a
nő képének, elkiáltván magát:
„Anyám!“
Szavára szótlan csend viszhangja dördüle.
Oh, ha tudta volna a boldogtalan, hogy a kire ugy rárivalt, nem
anyja, hanem csak dajkája! Mert oh, neki talán soha sem volt édes
anyja!
„Oh anyám!“ sikoltá még jobban az ismeretlen ur. És megjött a
válasz.
„Ugyan ne ordits már no. Mi kell, Jankó?“
„Kikérem, anyám, Béla a nevem, Rodonyai Béla.“
A nő csintalanul, titkot rejtőleg mosolygott s e gunyszavakat sugá
be magába: „Komisz Babszem Jancsi!“ A fiuból egyszerre kitört a
lelkesedés.
„Anyám! szerelmes vagyok!“
„Juj! irgalmatos Isten, el ne hagyj! Ha ha ha!“
Egy éles felsikoltás s egy rekedt nevetés, és a dajka kapta magát
s a gót izlésü oldalajtón megszökött. Mielőtt azonban megszökött
volna, elébb kiejtette öléből a kis szerelemvallót, a ki macska
indulatával szerencsésen talpra esett. Leérvén a földre, megállott,
mint a kőszál, s mintha ki lett volna esztergályozva, ugy állott meg
pólyájában, melyből csak apró lábai s óriási feje kukkantanak elő.
Azután mérges boszura gyuladt arczczal utána nézett a szökött
„anyának“ (oh, mert ő mindig ezen hiedelemben volt!) s
mennydörgő hangon ezt rikácsolá:
„Tehát igy vagyunk? (A fej megáll, a szemek sétálni járnak a
szobában fel s alá.) Tehát ti nem hisztek, gunyolódtok? (A falak nem
mozdulnak, pedig kivülök nincs senki a szobában, a ki
mozdulhasson.) Oh nyomorult törpe emberiség!“ (Az iróniának éles
hangja rögtön kettémetszi pólyája köteléket, ugy hogy az lehámlik
róla, s a fiatal ur egészen hasonlita az Ámorhoz, mint azt a
halhatatlan rómaiak mythologiája ábrázolá.)
S ekkor büszke önérzettel lábujhegyre állott, hogy nagyobbnak
lássék, azután ezen öntudat boldogitó érzetében végig akarta
simitani fejének barna üstökét, mit azonban két okból nem tehetett:
először mivel keze be volt pólyázva; másodszor, mert átalában véve
fejének még semmiféle üstöke nem volt. Megszégyenülve e kudarcz
által, lábával toppanta egyet s feje hármat bólintott utána.
„Nem hisztek? – folytatá s csaknem köpködött szavainak
keserüségétől – nem? Ha ha ha ha! De jól van! Majd meg fogom én
mutatni, hogy ki vagyok. Igen! ti gyermeknek néztek, ti kinevettek, s
én már gyakran kérdezém kinaimban, vajon vak-e az a gondviselés,
mely igy sujt büntelent? S pedig ki vagyok én? Nem vagyok-e én az
ős Rodonyai-család ivadéka? s nem nekem kell-e jószágaim kezelését
immár átvállalnom? vagy talán… oh talán… (az ős család ivadéka