Visit https://testbankbell.

com to download the full version and

explore more testbank or solution manual

Solution Manual for Java How to Program, Early

Objects (11th Edition) (Deitel: How to Program)
11th Edition

_____ Click the link below to download _____

http://testbankbell.com/product/solution-manual-for-
java-how-to-program-early-objects-11th-edition-deitel-
how-to-program-11th-edition/

Explore and download more testbank at testbankbell.com

Here are some suggested products you might be interested in.
Click the link to download

Test Bank for Java How To Program (early objects), 9th

Edition: Paul Deitel

http://testbankbell.com/product/test-bank-for-java-how-to-program-
early-objects-9th-edition-paul-deitel/

Solution Manual for C++ How to Program 10th by Deitel

http://testbankbell.com/product/solution-manual-for-c-how-to-
program-10th-by-deitel/

C++ How to Program 10th Edition Deitel Solutions Manual

http://testbankbell.com/product/c-how-to-program-10th-edition-deitel-
solutions-manual/

Solution Manual for Starting Out with C++: From Control

Structures through Objects, Brief Edition, 7/E 7th Edition
: 0132926865
http://testbankbell.com/product/solution-manual-for-starting-out-with-
c-from-control-structures-through-objects-brief-edition-7-e-7th-
edition-0132926865/
Test Bank for Modern Electronic Communication, 9th
Edition: Jeff Beasley Download

http://testbankbell.com/product/test-bank-for-modern-electronic-
communication-9th-edition-jeff-beasley-download/

Economics 1st Edition Acemoglu Solutions Manual

http://testbankbell.com/product/economics-1st-edition-acemoglu-
solutions-manual/

Test Bank for Economics of Social Issues 20th Edition

Ansel Sharp Download

http://testbankbell.com/product/test-bank-for-economics-of-social-
issues-20th-edition-ansel-sharp-download/

Test Bank for Social Psychology 12th Edition by Myers

http://testbankbell.com/product/test-bank-for-social-psychology-12th-
edition-by-myers/

Solutions Manual for Introductory Algebra 12e by Marvin L.

Bittinger 0321867963

http://testbankbell.com/product/solutions-manual-for-introductory-
algebra-12e-by-marvin-l-bittinger-0321867963/
Test Bank for Learning & Behavior 7/E 7th Edition James E.
Mazur

http://testbankbell.com/product/test-bank-for-learning-
behavior-7-e-7th-edition-james-e-mazur/
1. Solution Manual for Java How to Program,
Early Objects (11th Edition) (Deitel: How to
Program) 11th Edition
Full download link at: https://testbankbell.com/product/solution-manual-for-java-how-to-
program-early-objects-11th-edition-deitel-how-to-program-11th-edition/

Introduction to Java
Applications; Input/Output
and Operators 2
What’s in a name?
That which we call a rose
By any other name would
smell as sweet.
—William Shakespeare

The chief merit of language

is clearness.
—Galen

One person can make a

difference and every person
should try.
—John F. Kennedy

Ob je cti v e s
In this chapter you’ll:
■ Write simple Java
applications.
■ Use input and output
statements.
■ Learn about Java’s primitive
types.
■ Understand basic memory
concepts.
■ Use arithmetic operators.
■ Learn the precedence of
arithmetic operators.
■ Write decision-making
statements.
■ Use relational and equality
operators.
jhtp_02_IntroToApplications.FM Page 2 Sunday, May 18, 2014 9:41 PM

Self-Review Exercises 2

Self-Review Exercises
2.1 Fill in the blanks in each of the following statements:
a) A(n) begins the body of every method, and a(n) ends the body of
every method.
ANS: left brace ({), right brace (} ).
b) You can use the statement to make decisions.
ANS: if.
c) begins an end-of-line comment.
ANS: //.
d) , and are called white space.
ANS: Space characters, newlines and tabs.
e) are reserved for use by Java.
ANS: Keywords.
f) Java applications begin execution at method .
ANS: main.
g) Methods , and display information in a command win-
dow.
ANS: System.out.print, System.out.println and System.out.printf.
2.2 State whether each of the following is true or false. If false, explain why.
a) Comments cause the computer to print the text after the // on the screen when the pro-
gram executes.
ANS: False. Comments do not cause any action to be performed when the program exe-
cutes. They’re used to document programs and improve their readability.
b) All variables must be given a type when they’re declared.
ANS: True.
c) Java considers the variables number and NuMbEr to be identical.
ANS: False. Java is case sensitive, so these variables are distinct.
d) The remainder operator (%) can be used only with integer operands.
ANS: False. The remainder operator can also be used with noninteger operands in Java.
e) The arithmetic operators *, /, %, + and - all have the same level of precedence.
ANS: False. The operators *, / and % are higher precedence than operators + and -.
2.3 Write statements to accomplish each of the following tasks:
a) Declare variables c, thisIsAVariable, q76354 and number to be of type int.
ANS: int c, thisIsAVariable, q76354, number;
or
int c;
int thisIsAVariable;
int q76354;
int number;
b) Prompt the user to enter an integer.
ANS: System.out.print("Enter an integer: ");
c) Input an integer and assign the result to int variable value. Assume Scanner variable
input can be used to read a value from the keyboard.
ANS: value = input.nextInt();
d) Print "This is a Java program" on one line in the command window. Use method
System.out.println.
ANS: System.out.println("This is a Java program");
jhtp_02_IntroToApplications.FM Page 3 Sunday, May 18, 2014 9:41 PM

3 Chapter 2 Introduction to Java Applications; Input/Output and Operators

e) Print "This is a Java program" on two lines in the command window. The first line
should end with Java. Use method System.out.printf and two %s format specifiers.
ANS: System.out.printf("%s%n%s%n", "This is a Java", "program");
f) If the variable number is not equal to 7, display "The variable number is not equal to 7".
ANS: if (number != 7)
System.out.println("The variable number is not equal to 7");

2.4 Identify and correct the errors in each of the following statements:
a) if (c < 7);
System.out.println("c is less than 7");
ANS: Error: Semicolon after the right parenthesis of the condition (c < 7) in the if.
Correction: Remove the semicolon after the right parenthesis. [Note: As a result, the
output statement will execute regardless of whether the condition in the if is true.]
b) if (c => 7)
System.out.println("c is equal to or greater than 7");
ANS: Error: The relational operator => is incorrect. Correction: Change => to >=.
2.5 Write declarations, statements or comments that accomplish each of the following tasks:
a) State that a program will calculate the product of three integers.
ANS: // Calculate the product of three integers
b) Create a Scanner called input that reads values from the standard input.
ANS: Scanner input = new Scanner(System.in);
c) Declare the variables x, y, z and result to be of type int.
ANS: int x, y, z, result;
or
int x;
int y;
int z;
int result;
d) Prompt the user to enter the first integer.
ANS: System.out.print("Enter first integer: ");
e) Read the first integer from the user and store it in the variable x.
ANS: x = input.nextInt();
f) Prompt the user to enter the second integer.
ANS: System.out.print("Enter second integer: ");
g) Read the second integer from the user and store it in the variable y.
ANS: y = input.nextInt();
h) Prompt the user to enter the third integer.
ANS: System.out.print("Enter third integer: ");
i) Read the third integer from the user and store it in the variable z.
ANS: z = input.nextInt();
j) Compute the product of the three integers contained in variables x, y and z, and assign
the result to the variable result.
ANS: result = x * y * z;
k) Use System.out.printf to display the message "Product is" followed by the value of
the variable result.
ANS: System.out.printf("Product is %d%n", result);
jhtp_02_IntroToApplications.FM Page 4 Sunday, May 18, 2014 9:41 PM

Exercises 4

2.6 Using the statements you wrote in Exercise 2.5, write a complete program that calculates
and prints the product of three integers.
ANS:

1 // Ex. 2.6: Product.java

2 // Calculate the product of three integers.
3 import java.util.Scanner; // program uses Scanner
4
5 public class Product
6 {
7 public static void main(String[] args)
8 {
9 // create Scanner to obtain input from command window
10 Scanner input = new Scanner(System.in);
11
12 int x; // first number input by user
13 int y; // second number input by user
14 int z; // third number input by user
15 int result; // product of numbers
16
17 System.out.print("Enter first integer: "); // prompt for input
18 x = input.nextInt(); // read first integer
19
20 System.out.print("Enter second integer: "); // prompt for input
21 y = input.nextInt(); // read second integer
22
23 System.out.print("Enter third integer: "); // prompt for input
24 z = input.nextInt(); // read third integer
25
26 result = x * y * z; // calculate product of numbers
27
28 System.out.printf("Product is %d%n", result);
29 } // end method main
30 } // end class Product

Enter first integer: 10

Enter second integer: 20
Enter third integer: 30
Product is 6000

Exercises
NOTE: Solutions to the programming exercises are located in the ch02solutions folder.
Each exercise has its own folder named ex02_## where ## is a two-digit number represent-
ing the exercise number. For example, exercise 2.14’s solution is located in the folder
ex02_14.
2.7 Fill in the blanks in each of the following statements:
a) are used to document a program and improve its readability.
ANS: Comments.
b) A decision can be made in a Java program with a(n) .
ANS: if statement.
c) Calculations are normally performed by statements.
ANS: assignment statements.
d) The arithmetic operators with the same precedence as multiplication are and
.
jhtp_02_IntroToApplications.FM Page 5 Sunday, May 18, 2014 9:41 PM

5 Chapter 2 Introduction to Java Applications; Input/Output and Operators

ANS: division (/), remainder (%)

e) When parentheses in an arithmetic expression are nested, the set of paren-
theses is evaluated first.
ANS: innermost.
f) A location in the computer’s memory that may contain different values at various times
throughout the execution of a program is called a(n) .
ANS: variable.
2.8 Write Java statements that accomplish each of the following tasks:
a) Display the message "Enter an integer: ", leaving the cursor on the same line.
ANS: System.out.print( "Enter an integer: " );
b) Assign the product of variables b and c to variable a.
ANS: a = b * c;
c) Use a comment to state that a program performs a sample payroll calculation.
ANS: // This program performs a simple payroll calculation.
2.9 State whether each of the following is true or false. If false, explain why.
a) Java operators are evaluated from left to right.
ANS: False. Some operators (e.g., assignment, =) evaluate from right to left.
b) The following are all valid variable names: _under_bar_, m928134, t5, j7, her_sales$,
his_$account_total, a, b$, c, z and z2.
ANS: True.
c) A valid Java arithmetic expression with no parentheses is evaluated from left to right.
ANS: False. The expression is evaluated according to operator precedence.
d) The following are all invalid variable names: 3g, 87, 67h2, h22 and 2h.
ANS: False. Identifier h22 is a valid variable name.
2.10 Assuming that x = 2 and y = 3, what does each of the following statements display?
a) System.out.printf("x = %d%n", x);
ANS: x = 2
b) System.out.printf("Value of %d + %d is %d%n", x, x, (x + x));
ANS: Value of 2 + 2 is 4
c) System.out.printf("x =");
ANS: x =
d) System.out.printf("%d = %d%n", (x + y), (y + x));
ANS: 5 = 5
2.11 Which of the following Java statements contain variables whose values are modified?
a) p = i + j + k + 7;
b) System.out.println("variables whose values are modified");
c) System.out.println("a = 5");
d) value = input.nextInt();
ANS: (a), (d).
2.12 Given that y = ax3 + 7, which of the following are correct Java statements for this equation?
a) y = a * x * x * x + 7;
b) y = a * x * x * (x + 7);
c) y = (a * x) * x * (x + 7);
d) y = (a * x) * x * x + 7;
e) y = a * (x * x * x) + 7;
f) y = a * x * (x * x + 7);
ANS: (a), (d), (e)
2.13 State the order of evaluation of the operators in each of the following Java statements, and
show the value of x after each statement is performed:
jhtp_02_IntroToApplications.FM Page 6 Sunday, May 18, 2014 9:41 PM

Exercises 6

a) x = 7 + 3 * 6 / 2 - 1;
ANS: *, /, +, -; Value of x is 15.
b) x = 2 % 2 + 2 * 2 - 2 / 2;
ANS: %, *, /, +, -; Value of x is 3.
c) x = (3 * 9 * (3 + (9 * 3 / (3))));
ANS: x = ( 3 * 9 * ( 3 + ( 9 * 3 / ( 3 ) ) ) );
4 5 3 1 2
Value of x is 324.
2.19 What does the following code print?
System.out.printf("*%n**%n***%n****%n*****%n");

ANS:

*
**
***
****
*****

2.20 What does the following code print?

System.out.println("*");
System.out.println("***");
System.out.println("*****");
System.out.println("****");
System.out.println("**");

ANS:

*
***
*****
****
**

2.21 What does the following code print?

System.out.print("*");
System.out.print("***");
System.out.print("*****");
System.out.print("****");
System.out.println("**");

ANS:

***************

2.22 What does the following code print?

System.out.print("*");
System.out.println("***");
jhtp_02_IntroToApplications.FM Page 7 Sunday, May 18, 2014 9:41 PM
jhtp_02_IntroToApplications.FM Page 8 Sunday, May 18, 2014 9:41 PM

7 Chapter 2 Introduction to Java Applications; Input/Output and Operators

System.out.println("*****");
System.out.print("****");
System.out.println("**");

ANS:

****
*****
******

2.23 What does the following code print?

System.out.printf("%s%n%s%n%s%n", "*", "***", "*****");

ANS:

*
***
*****
Other documents randomly have
different content
 LUCZIFER ASSZONYSÁG.

I.

Szép, fehérbőrű asszony létére, nagyon sokan ismerték. Szabad

asszony létére nagyon sokan reménykedtek körötte. Kálozdi Erzsébet
kaczagott, mutogatta a fehér fogait, úgy tett, mint kaczér fiatal
asszonyok tesznek. Nagy fekete szemei és hosszú szempillái voltak,
hát rendkivül epedőn és különösen tudott nézni a szemével. Valaki
azt mondta, hogy az ő két szeme elkárhoztat; Kálozdi Erzsébet azt
felelte, hogy az ő két szeme megüdvözit. Más valaki azt mondta,
hogy szivtelen; Kálozdi Erzsébet azt felelte, hogy nagyon sok jót tett
a szegényekkel.
Volt egy fiatal orvosnövendék rokona, Áron Lajosnak hivták.
Valahonnan a vidékről jött fel a fővárosba, azt mondta, hogy
komolyan akar tanulni. A szerb-utczában bérelt egy kis hónapos
szobát magának s vett egy petroleum-lámpát. Már a tandíjra és
könyvekre nem tellett a pénzből. Hát Kálozdi Erzsébet adott neki és
szerzett a számára bodros-fejű bankár-gyerekeket, hogy azokat
tanítsa, s vigye sétálni vasárnap az Andrássy-útra.
És Áron Lajos úgy tett. Együtt volt a gyerekekkel az egész napon
keresztül, csak az éjszakára került haza. Meggyujtotta a petroleum-
lámpát, elővette a könyveit és tanult reggelig. Aztán ment a
klinikára, hallgatta komolyan és áhitattal a professzorait, mint
hallgatják a képviselőjüket a parasztok. Nem volt álmos az
átvirrasztott éjszaka daczára, mert hisz érdekelte a szakmája,
valósággal rajongott a holttestekért.
Az egyetemen csak annyit tudtak róla, hogy szegény fiú, és
szorgalmas. A bankárék tudták azt is, hogy a Kálozdi Erzsébet
rokona. Hát érdeklődtek iránta, s adtak neki két kiflit az uzsonna-
kávéjához. Teljességgel meg voltak elégedve vele, azt mondták róla,
hogy komoly, törekvő fiatal ember. Vasárnap meghivták ebédre is, a
bankárné nógatta, hogy egyék. Azt hitte, hogy koplal az egész héten
keresztül. A bankár szivarral kinálta meg, Áron Lajos rágyujtott, a
gyermekek nézték mosolyogva:
– A tanító úr szivarozik!
Aztán mentek sétálni az Andrássy-útra. Bársonyba öltöztették a
gyermekeket s kötöttek piros kendőt a nyakukra. Áron Lajos úgy
kisérte őket. Tél idején volt, gyorsan mentek, nehogy megfázzanak.
A mikor kiértek oda, a hol már a villák kezdődnek, a gyermekek nem
siettek többé. Megszokták volt már, hogy a nevelőjük el-elmarad
mögöttük. Megáll az egyik villával szemben, s felmered az ablakára.
Kálozdi Erzsébet, mintha már várta volna a rokonát. Nagy, fehér
prémes bunda volt rajta, az arcza is hófehér volt, rendkivül
gloriozusnak látszott. Áron Lajos köszöntötte, az asszony is
rámosolygott. Aztán nézték egymást egy-egy perczig. Majd küldte a
tanítványai után. Hát mentek ki a ligetbe, bámulták, mint
korcsolyáznak az emberek.
Az »Egyleti Jégpálya« volt a legközelebb; annak a sorompójánál
álltak meg legelsőbben. Nagyon sokan korcsolyáztak, több fiatal
ember oly eszeveszett hévvel szaladt a jég hátán, mintha valamilyen
nemes ideált hajszolna. Egyébként itt voltak a nagy urak és az
előkelő asszonyok. Magánfogaton és fiakkeren érkeztek, a ki gyalog
jött, azt még a jégpálya portása is lenézte. Ott állott a pályára nyiló
nagy pavillon lépcsőjén, nyitogatta a hintók ajtaját, s leste a
borravalót. Akadtak csavargó gyerekek, a kik konkurrencziát akartak
csinálni neki, a mikor az egymás után érkező fogatok, teljességgel
igénybe vették gyors kezeit és hajlongó derekát. Rájok rivallt, meg
szerette volna fojtani őket egytül-egyig. Rendőr jött közibük, hát a
szegény gyerekek szétfutottak. Azután valahol lejebb, számítgatták a
garasaikat, s mentek czigarettet venni maguknak. Mire visszatértek,
már ismét egymásra torlaszkodtak a kocsik, s ismét kereshettek
néhány krajczárt. Szép asszony adott egy hatost egyiküknek. Kálozdi
Erzsébet volt, a jószivű asszonyság.
Benn a pavillonban összebúgtak, a mikor belépett. Úgy jelent
meg, mint egy mesteri szentkép madonnája, a mikor a festményről
lehuzzák a leplet. Hirtelen ott volt a bámulói előtt, szentséges
szépségével, fényesen és nagyszerűen. Mintha valamilyen láthatlan
glória sugározta volna be. Csupa fényben tünt fel, liljom-fehér arcza
mintha tündökölt volna. És enyhék és szelídek voltak a vonásai,
olyanok, mint egy tudatlan gyermekleányé. Csak a szeme volt az
asszony. Hát azok, a kik hivalkodtak, hogy értik a női szemeket, azt
mondták: egy-egy pokol mind a kettő; a kik bevallották, hogy nem
értik, azt mondták, gyönyörüség lehet föléjök hajolni.
De azért mindannyian valóságos áhitattal nézték.
– Milyen asszony! – mondották a férfiak.
– Szép asszony! – mondották az asszonyok.
Mert még ezeknek is tetszett. Egyik-másik talán még arra is
gondolt, milyen boldogság lehet ez az asszony úgy, meztelenül.
Aztán kiváncsiak voltak a szeretőjére. Mert Kálozdi Erzsébet
eltemette a férjét; azt mondták, rosszul élt vele, istennek hála, hogy
csak rövid ideig tartott ez az élet. A szép asszony levetette a
gyászruhát magáról és oda ajándékozta a szobaleányának. Aztán
ismét fehérbe öltözött. Tudta, hogy ez áll neki a legjobban.
Belenézett a nagy tükörbe, látta, hogy szép, tetszett magának. Hát
csókot nyomott az ajkaira a tükör üvegén keresztül. Nedves nyoma
maradt ott az ajkának… valamelyik udvarlóját tette boldoggá vele.
Megengedte, hogy lecsókolja onnan. Aztán szólott:
– Eddig nem éltem… Most élni fogok!
 Ugy volt, hogy abból az Andrássy-uti villából nagyon messzire
elhallatszott a hangja. Mert még az »Egyleti Jégpálya« pavillonjában
is meghallották.
– Élni fog… vajjon kivel korcsolyázik együtt?
És néztek utána. A pavillonban, a fütött teremben ugyis csak
azért voltak az emberek, hogy nézzenek és lássanak. Úgy tudták,
hogy ez okosabb dolog, mint futkározni a jég hátán, a hol az ember
nagyon könnyen kitörheti a lábát. Aztán ott közöttük nem is venni
észre őket. Mig onnan fennről… milyen pompás perspektiva nyilik
meg! A terem nagy üvegablaka előtt ragyog a sima, síkos jégtükör.
Úgy tetszik, mintha kopár keretével, a zuzmarás fákkal, a behavazott
hattyú-bódéval és a ringó, hajlongó embereivel, egy élő óriási auzlág
volna. Egy forintot fizettek a látásáért s úgy tudták, hogy ingyen
kapták, mert megfizethetlen. Milyen pompás, milyen nagyszerű
auzlág! Ott van meg benne az egész világ… az egész főváros
korcsolyázva. Ime ott vannak a férjek, a fiatalok és az öregek, a
gazdagok és a kik a nejök pénzéből élnek; az asszonyok, a hűek és a
hűtlenek, a szabadok és a kitartottak; a gyermekek, a törvényesek
és a természetesek, a szeretők, a nyilvánosak és a titkosak, a
bevallottak és az eltagadottak. Ott vannak a szinházak művészei és
művésznői, még az opera énekesnői is. Egyikük sem fél a
meghüléstől. Avagy talán ép azért jöttek, hogy meghüljenek s ne
kelljen aztán énekelniök. Ott vannak a parthiek is, a kitünőek és a
kevésbbé előnyösek… mert ott támad a szerelem és a házasság a
jégen, a hol nem fáznak az emberek, ám hevülnek és felenged a
szivök. És ott van minden aktuális ember… még a miniszterelnök…
még a hires korcsolyaművész is. A mult héten a Balatont
korcsolyázta be, ma az egyleti jégpályán produkálja magát. A
felesége is vele van, szép szőke asszony… ám úgy látszik, nem igen
szeretheti a férje, mert hagyja magára, nem bánja mint korcsolyázik
mással, idegennel. És ott vannak az arisztokraták is. Fönn a
pavillonban, lenn a pályán is úgy találták, hogy érdekesek, csak
olyan büszkék ne volnának. Ime hire jár, hogy mennek más jégpályát
keresni, az egyleti már nagyon commun nekik. Sok rajta a polgár, a
tolakodó. A gentry is így vélekedett. Addig is külön korláttal vették
körül magukat.
– A korlátoltak! – jegyezte meg valaki, a ki haragudott rájok.
Ám azért mégis csak a polgárok miatt jöttek ki. Az egyik, egy
szép polgári asszony miatt. Ott korcsolyázott az ő korlátjok
közelében, úgy volt, mintha kicsalni akarta volna. Hát kicsalta,
észrevette, hogy siet feléje. Valósággal melege lett az örömében.
Aztán félt. Előszörre rendesen félnek az asszonyok, talán
menekülnek is. Menekült, szökött ez is, hát üldözte a férfi. Aztán a
jégpálya valamelyik sarkában, mégis csak válthattak egy-egy szót,
mert az asszony piros arczát csak még jobban kiverte a pír.
– Hagyjon el, nem vagyok egyedül…
– Mikor lesz egyedül?
– Soha.
– Kegyetlen, szép asszony…
Aztán ismét kergetődztek.
Fenn a pavillon nyitott erkélyén megszólalt a zene.
Egyes párok képződtek. Fiatal emberek és fiatal leányok együtt
korcsolyáztak. Hevültek mindaketten, csupa tűz volt a leány. A
teremben ismerték őket, majdnem mindannyiokat.
– Az Emmer bankár leánya.
– Mindig azzal a huszártiszttel.
– Pedig már hirbe hozta…
Láttak egy másikat is.
– Király Olga… már a harmadikkal.
– És még mindig nem akadt férje!
 – Pedig milyen gazdag… ám egy kissé fonnyadt is már.
– Azt mondják, beteg leány.
– Pedig mennyire szeretne már férjhez menni!
És kerestek újakat. Fenn mondhatlan gyönyörrel néztek, lenn
mondhatlan gyönyörrel futkároztak, hajlongtak, ringtak ide-oda az
asszonyok és a férfiak. A terem is, a pálya is mind sűrűbbé vált; a
néző és a korcsolyázó társaság alig tudott kitérni egymásnak. A
nézők a szemeikkel, a korcsolyázók a lábaikkal. Apró gyermekek is
emelgették apró lábaikat. Egyik-másik el is esett, de mosolyogva kelt
fel aztán. Egy-egy nagy leány, és egy-egy szép asszony is kisiklott,
de a kisérője felfogta.
A pavillonban persze látták. Hát összebúgtak:
– Milyen ügyesen fogta meg!
– Ügyesen ám, még most is szorongatja a derekát.
Kaczagtak, a mikor ügyetlen volt a kisérő. Egy fiatal asszony és
egy fiatal ember épen ott bukott el előttük. Úgy tetszett, mintha
éppen a teremnek akartak volna örömet okozni.
– Milyen furcsán estek! – mondották a pavillonban.
Egy apró-szemű asszony, oda hajolt a mamája füléhez:
– Meg vannak ezek szokva, így esni egymás mellé…
A jégen is ily módon szóltak róluk:
– Nem egyszer estek el már hasonlóan.
Egy-egy férj most jött üzletből, irodából, egy-egy asszony elkésve
érkezett.
Hát a teremben is, a jég hátán is kommentálták az érkezésök.
– Dolgozott mostanáig – mondták a férjre.
 – Tudja Isten hol járt – mondták mások.
– Bizonyára nem korcsolyázik a szeretője – mondták az
asszonyra.
– Pedig a férje jó ideje várja már – mondták mások.
– Csalják egymást közösen… – mondták a férjre is meg az
asszonyra is.
Az ismerősök köszöntötték s figyelmeztették egymást sok
mindenre, a miről ugy tudták, hogy ott történik a jég hátán.
Hirtelen egy operai énekesnő tünt fel. Bámulták, mert operai
énekesnő volt s mert egy báróval korcsolyázott együtt.
– Ime már nyilvánosan? – kérdezte valaki malicziával.
– A fényes szerződtetés titka… – mondotta más valaki.
Aztán nézték a miniszterelnököt és a korcsolyaművészt. A
miniszterelnök kivel beszél, a korcsolyaművész mikor fog elbukni
őrült kacskaringói közben? Aztán általános szenzáczió közepette a
miniszterelnök bukott el.
Egy fiatal képviselő sóhajtott:
– Miért nem a parlament ez a jégpálya!
– Milyen rosszak maguk képviselők! – szólott egy szép asszony.
Aztán korcsolyázott tovább a rossz képviselők egyikével.
Hosszú rajban vonultak a ringó párok végig a sima jégtáblán.
Csupa mosolygó piros arcz, csupa hevülő kebel, csupa elegáns ruha.
Csak a nagyurak mulatságán aszisztáló, jegetseprő szegény emberek
vannak a rangjukhoz méltóan öltözködve. Egy-egy szép asszony, ott
a pavillon alatt, felkötteti a korcsolyáját. Sokan állnak a közelében,
nézik az apró lábait, a ruhája alól kisötétlő fekete harisnyáját. Aztán
repül ki az emberek közé… Vig zene van a téli levegőben, divatos
keringő muzsikálja be a megfagyott ligetet. Egy-egy szomszédos
fáról finom hó esik, mintha dara esnék. A behavazott bódéból kijön a
partra, egészen a pálya korlátja mellé egy-egy hattyú. Nyujtózkodik
a szárnyaival, ugy látszik, mintha unná a telet. Aztán bámulja az
embereket. A szomszédos jégpályákon is bámulnak. Az ugynevezett
olcsó-közönség irigykedik, talán szeretne ott lenni az egyleti pályán,
azt mondják, hogy ott még a jég is más. Ám eszükbe jut, hogy ezt a
rosszabb jeget is meg kellett fizetniök, hát nem bámulnak tovább,
hanem korcsolyáznak ők is az ő pénzükért. A parton nem törődnek
velök. A közönség mind ott van az »Egyleti Jégpálya« sorompójánál.
Nézik, fáradhatlan, érdeklődő nézéssel a jobbra-balra, előre-hátra,
körben és egyenesen rohanó embereket és felröhögnek, ha
valamelyik elesik közülök. Később fáznak, de az érdekes
látványosságot nem szivesen hagyják ott. Hát ugy gondolják, hogy a
pavillon nagyterméből bizonyára jobban esik a nézés. Persze, hogy
jobban esik, aztán mi mindent is látni onnan.
Most is észrevettek valami kiválóan érdekeset.
– Nézd, ki fut utána? – szólott mohón az az apró-szemű asszony.
A mamája a szinházi-gukkert kapta elő.
– Ott a korlátnál ugy-e?
– Igen ott… nézd meg jól… ismered?
A mama nézett. Aztán mosolygott. Persze, hogy ismerte. Ő, a ki
már évtizedek óta »működik« a fővárosban.
– Halmi Aurél gróf… – milyen eszeveszettül rohan utána.
Ezenközben elérte az asszonyt. Ott lapult meg a korlátnál. Tűz
volt a szemében, tűz volt az arczán. Beszélni akart, de nem tudta,
hogyan kezdje, hogyan mondja. Az ajkához emelte a muffját, azon
keresztül szólott, nehogy észrevegyék:
– Hagyjon el, meglátnak…
 – Egyedül lesz holnap? – kérdezte a férfi.
Dagadtak az emlői, lelkendezett, a torkába fult minden szava.
– Egyedül lesz holnap? – kérdezte még egyszer.
Hát sugta az asszony:
– Igen… igen… csak hagyjon el már…
Az egyik bankár-gyerek, kinek nagyon jó szeme volt, tapsolt az
örömében:
– Az Erzsi néni!
Aztán a kis kezével mutatott reá.
A másik bankár-gyerek is megpillantotta:
– Az Erzsi néni, egy bácsival!
Áron Lajos is oda nézett. Ott volt az asszony meglapulva a
korlátnál. Az üldözője mintha gyönyörködött volna a tündöklő
arczában, a ragyogó fekete szemeiben, a pihegő emlőiben.
Fenségesen szép volt most is, de már nem madonna többé.
– Igen, az Erzsi néni! – szólott a fiatal ember.
– De egy bácsival! – erősitgette ártatlanul az egyik tanitványa.
 II.

Valamelyik vasárnap a bankárék elmentek a szinházba. Elvitték a

gyerekeket is magukkal, mert hisz páholyuk volt s abban elférnek. A
bankárné ugy vélekedett, hogy Áron Lajos is elférne. Hát hivta a
szinházba.
– Azt mondják, nagyon frivol darab. Aztán a Pálmay is játszik!
De Áron Lajos nem ment. Szabadkozott, hogy szigorlatra készül s
tanulni fog odahaza.
És tanult. Ám a petróleum-lámpája serczegett, mert kialvófélben
vala a kanócza. Hát ment fényt keresni máshová.
Megállott annak az Andrássy-uti villának a kapujánál. Habozott –
de aztán megnyomta a kilincset.
A szép asszony nem várta ezuttal. Egy széles pamlag volt a
szalónjában, azon feküdt, fehér moll ruhában. Vastag fekete haját
alig nehány tű tartotta össze… leomlott a füleire, a homlokára. Füző
sem volt rajta, hát még szebb volt ugy a szabad emlőivel, a hajló
derekával.
Áron Lajos megcsókolta a kezét.
– Ülj le ide elém! – mondotta az asszony.
Oda ült elébe. A szoba fényes világossága kápráztatta és
kápráztatta az asszony is.
Keresett más, homályosabb helyet magának.
– Nem jó helyen vagy most… nem látlak, árnyékban van az
arczod – szólott Erzsébet.

É
 És a pamlagról ledobott egy vánkost.
– Ülj ide a földre! – mondta aztán.
Áron Lajos ott ült a földön, az asszony feküdt hanyatt a
pamlagon. Alacsony volt a pamlag, hát most nagyon jól látták
egymást. Az asszony lenyujtotta az ő hófehér kezét. Azt hitte, hogy
Áron Lajos ráhajtja majd a fejét. Ám nem lett ugy. A fiatal ember
felállott, ugy volt, mintha a nagy lámpa minden világossága az
arczára ömlött volna. Kálozdi Erzsébet most látta először szépnek.
– Milyen kék szemeid vannak! – szólott.
A fiatal ember szótlan maradt. Ott állott meg a pamlag szélén s
nézte az asszonyt.
Sohasem látta ilyen csodálatos szépnek. A finom moll-szövet
együtt hajlott a tagjaival, mint lepel valamilyen női-szobron.
Látszottak az emlői, a dereka, a hasa, a lábai, akár csak meztelen
lett volna. Tudta az asszony és nem bánta. De sőt, az ő nagy fekete
szemeinek a komoly nézésével egyre fürkészte a fiatal rokona arczát.
Ugy tetszett, hogy keresi a teste, a tündöklő arcza, a kivánatos tagjai
hatását, az Áron Lajos szemeiben.
– Milyen bámulatosan szép maga Erzsébet! – szólott a fiatal
ember.
Az asszony mosolygott. Az ajkai is megnyiltak volt már. Nyilván a
csillogó fogait akarta mutatni.
– Hihetetlen! – mondta halkan Áron Lajos.
Hát beszélt az asszony is.
– Ugy ám: hihetetlenül szép vagyok!
Aztán sietve tette hozzá:
– És ha ott feküdnék előtted a bonczasztalon? Egy véres pont
volna itt a balemlőmön… ugy-e itt van a sziv, pontosan a bal emlő
alatt?
Ott járatta a kezét a bal emlőjén. Áron Lajos már nem nézte
többé. A szemeire szoritott kézzel állott az asszony előtt. Ugy
látszott, hogy reszketnek az ajkai.
Hát folytatta az asszony. Nagyon bolond hangulata lehetett.
– Nem is tudnád, hogy odahoztak a klinikára… csak mennél a
bonczterembe mint máskor… aztán ott feküdnék a bonczasztalon
előtted… a többiek előtt… csupa fiatal ember előtt meztelenül… még
nem is szégyelhetném magamat.
Egy kis szünetet tartott. Aztán kérdezte:
– Volna szived, végigvágni a testemen…? nekem jönni késsel,
mint valamilyen hentes…
És ugy tudta Áron Lajos, hogy még igy nem beszéltek hozzá.
Szorongott a lelke, boldog, ha sirva tud fakadni. Lerogyott oda az
aszszony elé. A Kálozdi Erzsébet karja felfogta a fejét, a fehér moll-
ruhába fult bele a hangja. Nem is tudta mit beszél, csak beszélt
egyre, szüntelen.
– Megőrülnék ott maga előtt… talán ráborulnék a testére… az
életre akarnám hozni vissza… talán sziven szurnám magamat a
bonczkésemmel…
Aztán józanná lett. Elgondolkodott, vajjon miért is beszél ez az
asszony ilyen bolondokat? Véres pont a szive felett… vajjon kiért ez
a véres pont?
Hirtelen felállott. Ismét fényben volt az arcza, a nagy kék szemei
is csillogtak. A nyakkendője félrecsuszott vala, a szőke haja
belelógott a homlokába. A melle kidagadt, mint viharban a vitorla, a
hangja is olyan volt, mint a vihar.
– Láttam vasárnap a jégen. Ki volt az az ember?
 Fölült az asszony, hirtelen csodálkozás ejtette meg. Összehuzta a
szempilláit, csak egy fekete sáv nézett ki alóluk. Összeszoritotta az
ajkait, a szép fehér fogai nem látszottak többé.
– Láttam… a gyermekek is látták!
Az asszony lihegett.
– Tévedés – szólott aztán.
Áron Lajos felütötte a fejét.
– Most látom, hogy nem az… a szeretője… minek is tagadja
előttem?
Kálozdi Erzsébet felugrott. A moll-ruhája félrecsúszott, látszottak
a fekete harisnyás lábai, egészen a térdéig.
– Hogy mersz velem igy beszélni? – kérdezte.
Pír futotta be az arczát, pír verte ki a füleit. Nagy szemei mintha
veszedelmes lángban égtek volna… úgy rémlett, hogy három falut
tudnának felgyújtani a tüzökkel.
Ugy állottak szemtől-szembe, haragban az aszszony, fájdalomban
a férfi. Késő estére hajlott már az idő, nagyon csendes világ járta
odakünn az Andrássy-úton. Csend volt a szobában is, hát hallatszott
az asszony és a férfi lázas lélegzése. A lámpa fénye halványodni
kezdett, finom árnyék vonta be az arczokat.
– Rossz fiú vagy! – mondta az asszony.
Kálozdi Erzsébet szólott, az az asszony, a ki jó volt hozzá, a ki
megfizette a tandíjat érte, a ki megvásárolta a könyveit, a ki szerzett
a számára bodrosfejű bankárgyerekeket. Kálozdi Erzsébet, az az
asszony, a kinek hálával tartozik, a ki lehetővé tette, hogy a
fővárosban tanuljon, a ki lehetővé teszi, hogy hírneves orvos váljék
belőle. Hát ugy tudta, hogy rosszul cselekedett, de ugy érezte, hogy
mit sem tehet róla. Kesernyés fájdalom ette bele magát a szivébe,
kesernyés és ismeretlen, az orvosi könyvei nem szólottak erről a
fájdalomról. A haját elsímitotta a homlokáról, odament az aszszony
mellé.
Kálozdi Erzsébet ott ült ismét a pamlagon. Már nem volt haragos
többé, a vonásai megenyhültek, a szemének is szelid volt a nézése.
– Bocsásson meg… talán bolond voltam. Olyan jó volt hozzám…
olyan áldott, mint az édes anyám, olyan, mintha a kis mamám lett
volna. Csodálja hát… ha szeretem?
A szép asszony ismét mosolygott.
– Megbocsát… ugy-e megbocsát? – kérdezte a fiatal ember.
Azzal felelt az asszony, hogy oda nyujtotta a kezét. Meztelen volt
a karja, mert feltürte volt az előbb a moll-ruha csipkés ujját.
Áron Lajos megszoritotta a kezét, a szemei rátapadtak a
meztelen kar havas szinére. Aztán lehajolt s mintegy rálehelte arra a
finom bőrre:
– Ne beszéljen olyan furcsákat többé. Hideg az a márvány-
asztal… hideg a halál is… nagyon hideg. Magának meleg kell… az
élet… az édes élet.
Kálozdi Erzsébet kirántotta a karját. A fiatal ember lehellete még
égett rajta s perzselte.
– Igen az élet… eddig nem is éltem. Élni akarok… élni, élni,
mindég csak élni!
Lelkesen szólott, a féktelen örömében megcsuklott a hangja.
Vágy, epekedés ragyogott ki a szeméből, tündöklött le az arczáról. A
haja kibomlott egészen, hát ez az élni akaró arcz, hirtelen mélysötét
keretben tünt fel. Lelkendezett, a mig ismételte:
– Igen az élet… nagyszerű élni!
Csodálkozással nézte az asszonyt. Ugy volt, hogy perczről-perczre
szebbnek, fenségesebbnek találta. A mindinkább sötétülő szobát
valósággal bevilágitotta az arcza, befénylette a szeme. Gyertyát
gyujtott az asszony. Aztán hozott bort, Liebfrauenmilch-et ittak. Az
asszony sokat és gyorsan egymásután. Néha koczintott is, néha
nem. Azt mondta mindenik pohárnál:
– Igen az élet, az édes élet… élni akarok… nagyszerű az élet!
Bolond jókedve támadt. Kaczagott, tánczolt, felkapta a pamlag
párnáit s labdázott velök, vigan, eszeveszettül. Leütött egy vázát,
csörömpölve tört össze, akkor is kaczagott.
– Élni akarok… nagyszerű az élet…
Szaladt a zongorához. Játszott valamilyen pajkos nótát. A teste
együtt hajlott a muzsikája ütemével. Aztán dalolt is – tüz volt a
hangja, ugy rémlett, mintha kigyulladt volna a szoba levegője.
Melege lett, feltépte a moll-ruha derekját. Néhány gomb messze
elrepült a lázas keze alatt. Kibukkant a csipkés battiszt inge,
kicsillogott a keble fehérsége… ugy akarta. Hirtelen elfáradt, nem
játszott, nem énekelt többé. Mintha a bor egy csapásra mind a
fejébe szállt volna… hátradőlt, a haja mint vastag bársony omlott le
a szék támlájára. Az ajkai nyitva maradtak, mintha még most is
énekelne. Hát a forró dala helyett forró lehellete ömlött ki rajta. A
nagy szempillái ugy lomhán borultak rá a szemeire… madonna volt
ismét… alvó madonna.
A nagy lámpa is serczegett már. Valósággal jól esett a kis nesz, a
szoba félemletes csendjében. Áron Lajos ugy érezte, hogy fél…
Valami bolond varázs van a levegőben, és az eltikkadt aszszony
alakja körül. Ez a varázs mozgatta a nyitva maradt ajkait is… Mintha
valamilyen néma éneket dalolna. Lehajolt az ajkaihoz.
– Szeretlek… én is szeretlek… – rebegte az asszony.
A szavai beleégtek a fülébe, ugy érezte, hogy megsüketül. Hát
nem tudta hallgatni tovább… odanyomta az ajkait a meztelen
melléhez. Az aszszony mély sóhajtása kisérte a csókját. Álmodik…
álmodja az édes életet, a nagyszerű életet. Aztán nem beszélt többé,
a néma ének elnémult egészen, megmeredtek az ajkai. Olyan
méltóságosan szép volt, olyan nyugodtan fenséges, hogy nem tudott
már hozzá nyulni többé. Vette a kalapját, s ugy osont ki lábujjhegyen
az ajtón.
Az utczán kiáltottak utána:
– A tanitó úr!
A jószemű bankár-gyerek volt. Épen a szinházból jöttek a papával
és a mamával. Köszöntötte őket, a bankárné rámosolygott:
– Sajnálhatja, hogy nem jött el. Nagyon frivol darab, ezer
szerencse, hogy a gyermekek nem értették.
 III.

Ugy nevelték s ugy nőtt fel a vidéken, hogy nyilt, egyszerű és

őszinte emberré lett. Hát nem hajlott a komédiára, nem tudta, hogy
azt a nagyszerű éjszakát ugy csinálta Kálozdi Erzsébet, mint csinálja
drámairó az ő hatásos zárjelenetét. Igy hát a mikor eljött hozzá, és a
mikor azt mondták neki, hogy a szép asszony nincs otthon, elhitte,
meg volt győződve róla. Ment haza a szerb-utczába tanulni, mert az
utolsó szigorlatra készült.
És meg voltak szépen nélküle, ott abban az Andrássy-uti villában.
Egy gazdag és egy szegény ember egyszerre jött oda lakni. A gazdag
ember a földszintre, a szegény ember fel a torony-szobába. Bolond
gondolata vala az asszonynak, hogy a villája toronyszobáját kiadta
műteremnek. Kún Árpád vette bérbe, a festő. Dolgozott, az egész
délután keresztül az ablakára sütött a nap. Egy-kétszer felment
hozzá Kálozdi Erzsébet. Ugy volt, mintha Áron Lajos után Kún
Árpádot akarta volna protegálni. Tetszettek a festményei, talán a
miért meztelen asszonyokat festett örökkön. S a miért azt mondták
Erzsébetről, hogy szivtelen, megmutatta, hogy jó szive van. Kún
Árpád nem fizette meg a műterem bérét, de meg sem tudta volna
fizetni. Az asszony még vigasztalta is:
– Dolgozzék… majd csak megjön az elismerés.
Hát Kún Árpád dolgozott, csendben, háboritlanul. Csak néha-
néha hallatszott fel hozzá a Kálozdi Erzsébet dalolása az első
emeletről. Énekelt a gazdag embernek, a ki ott lakott a földszinten.
Ámbátor külön-külön lakásuk vala, mégis csak egy szobában voltak
együtt Kálozdi Erzsébet és Halmi Aurél. Két galamb, a melyik
összeszállott. Két boldog, szerelmetes madárka.
Hát beszéltek az Erzsébetről, meg az ő albérlőjéről. Persze, hogy
furcsának találták, a miért ott lakik a földszinten. De aztán ugy volt,
mintha megértették volna. Azt mondták, közel esik a jégpályához a
Kálozdi Erzsébet villája, hát a gróf oda ment lakni. Mások kaczagtak
s erősitgették, hogy nem a hideg jéghez, hanem a forró equátorhoz
esik közel.
És ezeknek volt igazuk. Ámbátor mindegy lett volna, ha tévednek
is. Kálozdi Erzsébet azt mondta, hogy élni akar, hogy az édes életet,
a nagyszerű életet akarja.
… Behunyta a szemeit, ugy volt, mintha aludnék; Áron Lajos ott
volt a közelében, hát csalta oda magához egészen, csalta azzal, hogy
ugy tett, mintha beszélne. Ám csak akkor beszélt, a mikor a fülébe
beszélhetett. Ugy tudta, hogy ily módon őrjiteni tud a szép asszony
hangja. Azt mondta: »Szeretlek, én is szeretlek!« Ugy volt, mintha
néki, és mégis mintha másnak mondaná… aztán meg is hagyta
csókolni magát a meztelen mellén… ugy volt, mintha másnak az ajka
égne ott… aztán nem beszélt többet, elhagyta menni, hogy jőjjön a
másik, az a másik a kinek mondta voltaképen: »Szeretlek, én is
szeretlek!«
És az a másik jött. Találkoztak a jégen, délelőtt mentek ki, a
mikor a pavillon termében is, a pályán is kevesen voltak az asszony
ismerősei közül. Nem akart kimenni, aztán mégis kiment; nem akart
találkozni vele, aztán mégis találkozott. Hevültek mindketten a
futkározásban, égtek az epekedésben egymás iránt. A férfi elérte az
asszonyt:
– Követni fogom az egész életen keresztül. Futni fogok maga
után, mint futok most.
Sokáig nem beszélt az asszony.
– Jégszivű… kegyetlen… – hangzott utána.
Az üldözője forró lehellete megcsapta a nyakát.
– Mikor fog felengedni? – kérdezte forró sovárgással.
– Soha… – válaszolt az asszony.
Á
 Ám aztán élni akart, az édes életet, a nagyszerű életet akarta. S
bár akarta, erős akarattal, nem merte még sem. Ugy volt, hogy félt
az édes élettől, a nagyszerű élettől. Hát Halmi Aurél bátorságot oltott
a lelkébe a szavával. Azt mondta, hogy szereti, hogy megóvja a világ
előtt. Szabadok mindaketten, egymásé lesznek, nem a világé, ennek
semmi köze hozzájok. Nagy, magas ember volt és mindig komolyan
beszélt. Az asszony érezte, látta, hogy szereti. Nem volt szeszély,
nem kaland – de szerelem volt.
Hát mikor tavaszszal megtört a jég a ligetben, megtört az
asszonyon is.
Összebújtak ott, abban az Andrássy-uti villában. Csak azért
mentek külön-külön lakosztályba, hogy egészen meg ne
bolonduljanak egymás mellett, és hogy teljességgel meg ne öljék
egymást. A grófon kaczagtak, a miért komolyan vette ezt a polgári
asszonyt. A kártyapartnerei haragudtak is reá, a miért nem
nyerhették el a pénzét többé. Nem ment közzéjük, még a
lóversenyre sem járt. Az arisztokrata asszonyságok gúnyolódtak, ám
azért irigykedtek is Kálozdi Erzsébetre.
– Ha legalább szinésznő volna! – mondogatták némelyek az
idősebbek közül.
A fiatalok ugy tettek, mintha nem tudták volna, hova került Aurél
gróf. Ám tudták, egy-kettő talán búslakodott is utána. Mert nagy
magas ember volt és mindig komolyan beszélt.
És irigykedett az asszony társasága is. Egy gróffal és ily módon
egy gróffal! Nem is a szeretője, de a felesége… ha tényleg nem, ugy
csak rajta mult. Kálozdi Erzsébet bolond asszony, mindig azt mondta,
jobb ugy szeretni, a mikor a szerelem nem kötelesség. A
szerencsétlen házas élete tanitotta erre. Romlott asszony, nem is
csoda. Tizenhat éves korában már vitték a szinházba. Páholyban ült,
már akkor is a kivágott fehér ruhákat szerette. Aztán nézte a
»Francillon«-t, meg a »Clemenceau«-t. Ime ez az oka, ha czéda
most.
 Elhallatszott ez a beszéd egészen a füléhez. Nem bánta, ugy sem
ment közéjük. Áron Lajosra furcsa szemmel néztek a bankárék,
különösen az erényes bankárné-asszony, a ki azonban a frivol
darabokat mégis csak szerette. Nem protegálták többé, csak egy
kiflit kapott az uzsonna-kávéjához. Aztán azt se kapta többé.
Menesztették, mert a gyermekek iskolába fognak járni. Kálozdi
Erzsébet ezt is tudta, ezt se bánta.
Ám azért is. Nem titkolta, nem tagadta többé. Ugy van, grófnak a
szeretője, ha ugy tetszik. Aztán hivalkodott is vele. Valami
kimondhatlan ingert talált abban, hogy egy gróf szereti s hogy egy
gróffal él együtt. Ez az édes élet, ez a nagyszerű élet.
Hát csak élt. Mentek együtt a szinházba, mindenki őket nézte.
Ámbátor csak egy bankárnak vala a leánya, mégis ugy nézett ki,
mintha a haut-arisztokracziához tartoznék. Olyan szép volt, mint egy
asszony-isten. Csak addig lehetett haragudni, boszankodni,
irigykedni rá, a mig nem látták. Mikor megjelent, csak csodálni
lehetett, csak félni tőle. Aztán lassan-lassan lehámlott róla minden
régi. Nem gondolkozott ugy többé, mint a régi társasága… a formája
is mintha megváltozott volna. Karcsúbb lett, az arczán is mintha
elsímult volna a kelet vonása. Nem volt más, csak szerető, nem tett
mást, csak szeretett.
És ugyanigy változott meg a szeretője is. Nem volt arisztokrata
többé, valósággal levedlett róla minden külön felfogása a kasztjának.
Ő sem vala más, csak szerető. Hát szerették egymást, gondtalanul,
boldogan, s ugy tudták mindaketten, hogy ez igy van természetesen.
Már a külön lakás sem volt meg többé. Aurél fel jött lakni az első
emeletre, aztán együtt voltak mindég. Ugy tetszett, hogy nem unják
s nem fogják megunni egymást soha; s ugy érezték, hogy
összeforrott az életük, hogy egymás által léteznek. Aurél beszélt az
asszonynak szép, meleg hangon:
– Nem megyek vissza többé az egykori világomba… nem is
mehetnék. Nekem már nincs ott mit keresnem. Ide van kötve az
életem hozzád… Erzsébet, nekünk nem lehet elválnunk többé!
 Aztán a két tenyere közé fogta az asszony szép fejét s
megcsókolta a homlokán:
– Nekünk már csak meghalnunk lehet…
Hát az asszony mintha megborzadt volna. Ám nyugodt lett ismét
s az ő két nagy szemének a különös nézésével merengett el a
szeretője arczán. És szólott ép ugy, mint beszélt ez az előbb:
– Én se megyek vissza többé a régi világomba… én sem
mehetnék. Nekem sincs már mit keresnem ott. Az én életem is ide
van kötve hozzád… Aurél, nekünk nem lehet elválnunk többé!
Ám nem folytatta tovább, hanem lehajtotta a fejét a férfi mellére.
Hát az a nagy ember reszketett az örömében. Kéj volt a szemében,
kéj az ajkán. Megcsókolta az asszonyt a fején, minden üdve, minden
boldogsága a csókjába fult. Ime ott volt Erzsébet a mellén, hallgatta
a szivverését, talán számitgatta is. És ugy tudta, hogy furcsa,
nagyon furcsa az élet. Meglátta a jégpályán… megepedte… szép
polgári asszony, könnyű lesz megfogni. Megfogta, de őt is
megfogták. Az arisztokratikus világ, a melyben csak udvariasságból,
avagy gentlemanlike-ből szeretnek az emberek, nincs többé. Füst,
még a szagát sem érzi ma. De nincs polgári világ sem. Nincs világ,
nincs semmi. Csak egy szép asszony van, egy nagyon szép, fekete
szemű, fekete hajú asszony. Ez van, ezt érzi, ezt szorongatja a
karjaiban. Milyen üdvösséges volt megfogni, milyen üdvösséges
megfogatni. És ismét ugy tudta, hogy furcsa, nagyon furcsa az élet.
Ki hitte volna, hogy szeretni fog egy asszonyt, egy polgári asszonyt,
szeretni ugy, hogy majd nem tud élni nélküle, hogy majd meg akar
halni vele… És magához ölelte egészen. Aztán még forróbb lett a
hangja, a mikor ismételte:
– Igen, nekünk már csak meghalnunk lehet!
Hát az asszony felütötte a fejét… megborzadt volt ismét. Mert
hirtelen belevágott az agyába annak a hideg márvány-asztalnak a
gondolata… Már-már látta, mind közelednek a kifent bonczkésekkel a
fiatal orvosok feléje. Már érezte is a vágást, az elsőt, ott a bal
emlőjén, ott a szive felett, ott a véres pont körül. Nem, ez nem az
édes, a nagyszerű élet, ez a hideg halál. Azt mondta, hogy fázik és
szeliden kivonta magát a szeretője karjából. Ment a fehér prémes
bundájáért, a melyben olyan gloriozusnak látszott. Ment érte a másik
szobába. Magára vette s összegubbaszkodott a pamlaga végén, mint
beteg állat a szalma-almon. Aurél jött utána, odaült egészen mellé,
egészen a közelébe. Aztán a szemeivel keresett az asszony arczán,
mintha a gondolatát keresné.
– Félek a boldogságomtól – szólott Erzsébet.
Felcsillogott a férfi két szeme.
– Félek én is… űz kerget… nem tudom hová…
Egynéhány perczig hallgattak mind a ketten. Csend volt a
szobában, csend volt az utczán. Aztán Aurél szólott ismét.
Szenvedély, láz hallatszott a hangján:
– Meghalni együtt… egy halálban… meghalni véled, szép
Erzsébetem!
És ismételte, már-már könyörgés volt a hangja:
– Véled, véled, szép Erzsébetem!
Szép Erzsébet elhalványult, hirtelen hideg ejtette meg. Nem
tudott mit felelni, a férfi az ő sötét szemeivel az arczára meredt.
Látszott rajta, hogy epedi a választ, sovárogja az igent. Aztán ugy
volt, mintha mohó, éhes vágyában be sem várná azt, hanem
keresné már a fegyvert.
Hát a félelem, a remegés erőt adott az asszonynak. Felugrott, az
arcza pírban égett ismét.
– Menjünk ebből a szobából… nagyon szomorú itt minden.
A mikor kiértek a másik szobába, ismét az asszony szólott:
– Menjünk a szinházba. Premièr van!
 IV.

Ugy volt, mintha félt volna tőle az asszony, mintha azt akarta
volna, hogy hát haljon meg egyedül, ha már minden áron meghalni
akar. Mert mintha ő tette volna beteggé. Jöttek a szinházból, esős,
hideg idő volt. A férfi azt mondta, hogy fázik s kocsit akart fogadni.
Az asszony hozzá simult, szorongatta a karját s azt mondta, gyalog
szeretne menni. Talán azért, hogy meghüljön a szeretője, talán
azért, hogy lássák őket az emberek.
De akárhogy is volt, egy lett a vége. A férfi meghült. Hát
lefektette Kálozdi Erzsébet s ápolgatta, beadta az orvosságot neki.
Szerette is még, de már félt tőle. Talán a miért önmagát jobban
szerette.
És Aurél a betegségben is megmaradt a réginek. Az asszony oda
ült az ágya szélére, a mikor elment az orvos. A férfi magához ölelte
egészen. Ugy feküdt ott ruhástul a szeretője mellett. És hallgatta a
szavát:
– Meghalni véled, véled, szép Erzsébetem!
Nem akarta mutatni, hogy fél, hogy nem akar meghalni, hanem
hogy az édes életet, a nagyszerű életet akarja. Hát kaczagott:
– Előbb épülj fel – aztán majd meghalunk.
Ám nem lett ugy. Mintha nem tudott volna felépülni. Az asszony
az orvost okolta. Azt mondta, keresni kell mást, újat. Maga sem
tudta miért mondja, talán azért, hogy Aurél ragaszkodjék a régi
doktorához. És ragaszkodott hozzá, a láza nem akart megszünni, ám
nőtt szakadatlan. Ugy volt lázban örökkön, ugy jött rá beteges alvás
lázban.
 Az asszony nézte. Milyen bolond ember. Mintha most is, az
álmában is azt mondaná: »Erzsébet, nékünk már csak meghalnunk
lehet!« Ugyan miért akar meghalni ez a bolond ember? Meghalni, a
mikor olyan gyönyörűség élni. Aztán ő is ugy tudta, hogy furcsa,
nagyon furcsa az élet. Egy beteg ember van a szobájában, az ő
szobájában, az ő tulajdon szobájában. Egy beteg ember, a ki meg
akar halni véle, a mikor ő élni akar… egy beteg ember, a ki üldözte a
jégen, a ki ide került az ő villájába, az ő szobájába. Egészen
tudatlanul azt kérdezte magától: »Ki ez a beteg ember?« Nézte,
keresett az arczában, s nem tudott válaszolni magának. Aztán olyan
különösnek talált mindent a szobában. Ugy tudta, hogy szomoruság
van itten, a szeretője halálával az ő halála is. Kiszökött a beteg
mellől. A szoba küszöbéről ránézett még egyszer, vajjon nem-e
ébredt fel. Látta, hogy alszik, s mégis ugy találta, mintha most is,
mintha örökkön mondaná: »Meghalni együtt, egy halálban…
meghalni véled, véled, szép Erzsébetem!«
Felfutott a toronyszobába. Aztán ugyanugy tett Kún Árpáddal,
mint tett volt a rokonával. Éppen csak az volt a különbség, hogy nem
tegezte. Ám a tiz ujjával benne babrált a szakállában, mert olyan
lágynak találta, mint a selyem. Hát Kún Árpád is beléje bolondult. Az
ő nőies és tiszta nézésével epedte az asszonyt, s az ő nőies finom
ajkaival mondta, hogy szeret. Erzsébet csititotta, rányomta a
tenyerét azokra a nőies finom ajkakra.
– Nem jövök fel többé, ha ilyeneket beszél!
Aztán ugy szólott hozzá, mintha néki is a kis mamája volna. Kérte
szép, okos szóval: dolgozzék, nagygyá lesz bizonynyal. A tavaszi
kiállitás a küszöbön, s a »Bachans nő« még nem kész. Hát Kún Lajos
felvette az ő bársony kabátját, s oda állott az állványa elé.
Panaszkodott, hogy nem jött el a modellje, s most csak ugy
emlékezetből dolgozhatik csupán. Aztán dolgozott, de nem birta
soká. Fájdalom szélesedett ki az arczán, a mikor oda fordult az
asszonyhoz:
 – Nem tudok… lehetetlen… mindig csak magát látom. Rajz, szin
elmosódik a szemem előtt… és mindig csak magát látom.
– Hát elmegyek! – szólott az asszony.
Mintha gyujtottak volna a szavai, mert a fiatal ember kigyulladt
hirtelen. Megragadta az asszony kezét, szoritotta, hogy fájt, hogy
sajgott, hiába volt a Kálozdi Erzsébet sujtó nézése. Nagyszerű harcz
vala egy csókért. Aztán győzött a festő, mig mintha az életet lehelte
volna a szép asszony ajkaira. Igy még nem csókolták meg, s Kálozdi
Erzsébet – félt tőle is. De ugy érezte, hogy ez a félése egészen más,
mint amaz.
Végre kivágta magát a szerelmese karjaiból. Aztán rámeresztette
a szemeit. Düh és gyülölség kiáltott ki azokból.
De Kún Árpád nem ijedt meg. Ugy maradt ott az asszony előtt,
mint kőszobor; rá lehet vágni doronggal, de azért csak áll bátran,
rendithetlenűl. Még gyönyörködött is a Kálozdi Erzsébet vad
nézésében. Aztán szólott:
– Hiába! együtt kell élnünk örökkön-örökké.
Merész volt, fel sem tünt az asszonynak. Ám lefegyverezte,
egészen tudatlanul találta ki azt a szót, mely varázslat volt felette.
De Erzsébet nem mutatta, hogy le van győzve a lelkében és a
testében, »Igen, együtt élni örökkön-örökké« volt az agyában, mig
ment ki szótlanul az ajtón.
Egynéhány nap mulva fenn vala ismét. Levert és szomorú volt a
festő.
– A »Bachans-nő« még mindig nem kész… – szólott az asszony.
Mintegy szemrehányás volt a szavában. Kún Árpád rámeredt a
festményére:
– Lehetetlen dolgoznom…

É
 És nem akarta megmondani az okát. Ugy tetszett, mintha
restelné az asszony előtt. Hát Kálozdi Erzsébet ismét babrált a
szerelmese puha szakállában s kérdezte édes szóval:
– Miért nem tud dolgozni? Ismét én vagyok a baj?
Meleg áradt az ajkairól, mig válaszolt:
– Nem maga. Ellenkezőleg: maga adja a vágyat, maga inspirál,
maga könnyiti meg a munkám. Mert már nem a szemeim előtt, de a
lelkemben van meg.
És bár kérte az asszony, sokáig habozott, mig megmondta végre:
– Nem jön el a modellem.
Hát Kálozdi Erzsébet megértette. Ime a művésznyomor, mennyit
olvasott, mennyit hallott róla már! Tartozik a modelljének, nem tud
fizetni neki, hát nem jön el. S ezenközben megtörik a munka, az
ambiczió, a remény is!
És ugy volt tényleg. A Kún Árpád modellje nem akarta ingyen
mutatni a meztelenségét.
Talán nem jutott a szép asszony eszébe, hogy pénzzel is
segithetne rajta. Mert máskép csinált. Elbujt, ám előkerült újból. A
kis toronyszoba ablakán besütött a kora tavasz napja. Hát ennek az
aranyos világosságában állott… félemletes és kápráztató volt ugy
meztelenül, üveg-szőlőfürttel a kiomlott hajában. Milyen Bachans-nő!
Egy fekete szemű, fekete hajú Bachans-nő!
Mélységes csend vala a műteremben. Ugy rémlett, mintha
egyikük sem merne beszélni. Reszketett az asszony is, Kún Árpád is.
 V.

És amikor látta, amikor hallotta, hogy jobban lesz napról-napra,

minden áron új orvost akart.
A régivel összebúgott az előszobában.
– Most már fölépül rövid idő alatt? – kérdezte.
Az öreg doktor azt mondta: igen.
– Talán el sem kell jönnie többet az orvos urnak? – kérdezte
ismét az asszony.
Aztán nem várta a választ, hanem folytatta:
– Persze messze esik egy kicsit. Majd künn vagyunk a ligetben.
Ápolom magam… ha rosszabbul lesz, irni fogok.
Megegyeztek. Az orvos a beteg életéért, az asszony a beteg
haláláért kötött alkut.
Aztán ment vissza hozzá.
– Irtam a rokonomnak, Áron Lajosnak. Fiatal orvos, most végzett,
minden tudása még friss a fejében.
És irt és Áron Lajos eljött. Már rég ideje, hogy nem látták
egymást. Ugy voltak együtt, mint akkor. Ismét fehér ruhában volt az
asszony, ismét a pamlagon feküdt. Áron Lajos odaült elébe. Aztán
egyikük sem tudott beszélni. Nyugodt volt a férfi, izgatott az
asszony.
– Betegem van – szólott végre.
– Tudom – válaszolt a férfi.
 Aztán hallgattak újból. Olyan furcsának, olyan különösnek éreztek
körülöttük mindent. Még a levegő is, mintha más lett volna. Áron
Lajos már menni is akart. Sajnálta, hogy eljött. Hát beszélt az
asszony ismét, hogy marasztalja.
– Látni akartalak… mert ne hidd, hogy megfeledkeztem rólad…
jól megy a dolgod?
Áron Lajos mosolygott. A mosolygásában látszott, hogy
megvénült az arcza.
– Jól megy a dolgom… meghivtak orvosnak a kórházhoz. Az
egyetemi professzorom protegál. Valósággal üldöz a szerencse.
Az asszony is mosolygott.
– Éhen akarnál halni? – kérdezte és mutatta a fehér fogait.
Áron Lajos csak néhány percz mulva válaszolt. Ugy látszott, hogy
meggondolja, a mit mondani akar. Aztán szólott:
– Valamikor rajongtam a hivatásomért. Olyan fenségesnek
találtam, gyógyitani az embert… adni orvosságot a betegeknek. Ma
semmi kedvem hozzá… ma mérget adnék.
Hirtelen megrándult az asszony. Áron Lajos észrevette:
– Ugy-e iszonyú? Ám igy van… félek önmagamtól. Talán pályát
tévesztettem… ugy rémlik, mintha sírásónak kellett volna lennem.
Vad öröm támadt az asszonyban – maga sem tudta, hogy miért.
Fölült a pamlagon és szólott:
– Jőjj ide hozzám, szegény bolondom.
Habozott egy perczig, aztán ment. Lehetetlen volt ellenállania.
Vakitóan szép volt Kálozdi Erzsébet.
– Szereti azt az embert?

É
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

testbankbell.com