Download the Full Ebook and Access More Features - ebookmass.

com

Introduction to Algorithms (The MIT Press) 3rd

Edition, (Ebook PDF)

https://ebookmass.com/product/introduction-to-algorithms-
the-mit-press-3rd-edition-ebook-pdf/

OR CLICK HERE

DOWLOAD NOW

Download more ebook instantly today at https://ebookmass.com

 Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) ready for you
Download now and discover formats that fit your needs...

Neuroscience for Neurosurgeons (Feb 29,

2024)_(110883146X)_(Cambridge University Press) 1st
Edition Farhana Akter
https://ebookmass.com/product/neuroscience-for-neurosurgeons-
feb-29-2024_110883146x_cambridge-university-press-1st-edition-farhana-
akter/
ebookmass.com

Trapped: Brides of the Kindred Book 29 Faith Anderson

https://ebookmass.com/product/trapped-brides-of-the-kindred-
book-29-faith-anderson/

ebookmass.com

Critical Care EEG Basics-Rapid Bedside EEG Reading for

Acute Care Providers (Feb 29,
2024)_(1009261169)_(Cambridge University Press) Jadeja
https://ebookmass.com/product/critical-care-eeg-basics-rapid-bedside-
eeg-reading-for-acute-care-providers-feb-29-2024_1009261169_cambridge-
university-press-jadeja/
ebookmass.com

The Rise of Smart Cities : Advanced Structural Sensing and

Monitoring Systems Amir Alavi

https://ebookmass.com/product/the-rise-of-smart-cities-advanced-
structural-sensing-and-monitoring-systems-amir-alavi/

ebookmass.com
Faking It With My Best Friend: A Sweet Small-Town Friends-
to-Lovers Romantic Comedy (Second Chance Café Book 2) Kate
O'Keeffe
https://ebookmass.com/product/faking-it-with-my-best-friend-a-sweet-
small-town-friends-to-lovers-romantic-comedy-second-chance-cafe-
book-2-kate-okeeffe/
ebookmass.com

School Counselor Consultation: Skills for Working

Effectively with Parents, Teachers, and Other School
Personnel
https://ebookmass.com/product/school-counselor-consultation-skills-
for-working-effectively-with-parents-teachers-and-other-school-
personnel/
ebookmass.com

Graph Data Science with Neo4j: Learn how to use Neo4j 5

with Graph Data Science library 2.0 and its Python driver
for your project Scifo
https://ebookmass.com/product/graph-data-science-with-neo4j-learn-how-
to-use-neo4j-5-with-graph-data-science-library-2-0-and-its-python-
driver-for-your-project-scifo/
ebookmass.com

The Challenge Danielle Steel

https://ebookmass.com/product/the-challenge-danielle-steel/

ebookmass.com

Informed choice: The role of knowledge in the willingness

to consume aquaculture products of different groups in
Germany Christina Hoerterer & Jessica Petereit & Gesche
Krause
https://ebookmass.com/product/informed-choice-the-role-of-knowledge-
in-the-willingness-to-consume-aquaculture-products-of-different-
groups-in-germany-christina-hoerterer-jessica-petereit-gesche-krause/
ebookmass.com
Anime & Manga Digital Coloring Guide: Choose the Colors
That Bring Your Drawings to Life! (With Over 1000 Color
Combinations) Teruko Sakurai
https://ebookmass.com/product/anime-manga-digital-coloring-guide-
choose-the-colors-that-bring-your-drawings-to-life-with-
over-1000-color-combinations-teruko-sakurai/
ebookmass.com
 T H O M A S H. C O R M E N

C H A R L E S E. L E I S E R S O N

R O N A L D L. R I V E S T

C L I F F O R D STEIN

INTRODUCTION TO

ALGORITHMS
T H I R D E D I T I O N
 Contents vii

12 Binary Search Trees 286

12.1 What is a binary search tree? 286
12.2 Querying a binary search tree 289
12.3 Insertion and deletion 294
? 12.4 Randomly built binary search trees 299
13 Red-Black Trees 308
13.1 Properties of red-black trees 308
13.2 Rotations 312
13.3 Insertion 315
13.4 Deletion 323
14 Augmenting Data Structures 339
14.1 Dynamic order statistics 339
14.2 How to augment a data structure 345
14.3 Interval trees 348

IV Advanced Design and Analysis Techniques

Introduction 357
15 Dynamic Programming 359
15.1 Rod cutting 360
15.2 Matrix-chain multiplication 370
15.3 Elements of dynamic programming 378
15.4 Longest common subsequence 390
15.5 Optimal binary search trees 397
16 Greedy Algorithms 414
16.1 An activity-selection problem 415
16.2 Elements of the greedy strategy 423
16.3 Huffman codes 428
? 16.4 Matroids and greedy methods 437
? 16.5 A task-scheduling problem as a matroid 443
17 Amortized Analysis 451
17.1 Aggregate analysis 452
17.2 The accounting method 456
17.3 The potential method 459
17.4 Dynamic tables 463
viii Contents

V Advanced Data Structures

Introduction 481
18 B-Trees 484
18.1 Definition of B-trees 488
18.2 Basic operations on B-trees 491
18.3 Deleting a key from a B-tree 499
19 Fibonacci Heaps 505
19.1 Structure of Fibonacci heaps 507
19.2 Mergeable-heap operations 510
19.3 Decreasing a key and deleting a node 518
19.4 Bounding the maximum degree 523
20 van Emde Boas Trees 531
20.1 Preliminary approaches 532
20.2 A recursive structure 536
20.3 The van Emde Boas tree 545
21 Data Structures for Disjoint Sets 561
21.1 Disjoint-set operations 561
21.2 Linked-list representation of disjoint sets 564
21.3 Disjoint-set forests 568
? 21.4 Analysis of union by rank with path compression 573

VI Graph Algorithms

Introduction 587
22 Elementary Graph Algorithms 589
22.1 Representations of graphs 589
22.2 Breadth-first search 594
22.3 Depth-first search 603
22.4 Topological sort 612
22.5 Strongly connected components 615
23 Minimum Spanning Trees 624
23.1 Growing a minimum spanning tree 625
23.2 The algorithms of Kruskal and Prim 631
 Contents ix

24 Single-Source Shortest Paths 643

24.1 The Bellman-Ford algorithm 651
24.2 Single-source shortest paths in directed acyclic graphs 655
24.3 Dijkstra’s algorithm 658
24.4 Difference constraints and shortest paths 664
24.5 Proofs of shortest-paths properties 671
25 All-Pairs Shortest Paths 684
25.1 Shortest paths and matrix multiplication 686
25.2 The Floyd-Warshall algorithm 693
25.3 Johnson’s algorithm for sparse graphs 700
26 Maximum Flow 708
26.1 Flow networks 709
26.2 The Ford-Fulkerson method 714
26.3 Maximum bipartite matching 732
? 26.4 Push-relabel algorithms 736
? 26.5 The relabel-to-front algorithm 748

VII Selected Topics

Introduction 769
27 Multithreaded Algorithms 772
27.1 The basics of dynamic multithreading 774
27.2 Multithreaded matrix multiplication 792
27.3 Multithreaded merge sort 797
28 Matrix Operations 813
28.1 Solving systems of linear equations 813
28.2 Inverting matrices 827
28.3 Symmetric positive-definite matrices and least-squares approximation
832
29 Linear Programming 843
29.1 Standard and slack forms 850
29.2 Formulating problems as linear programs 859
29.3 The simplex algorithm 864
29.4 Duality 879
29.5 The initial basic feasible solution 886
x Contents

30 Polynomials and the FFT 898

30.1 Representing polynomials 900
30.2 The DFT and FFT 906
30.3 Efficient FFT implementations 915
31 Number-Theoretic Algorithms 926
31.1 Elementary number-theoretic notions 927
31.2 Greatest common divisor 933
31.3 Modular arithmetic 939
31.4 Solving modular linear equations 946
31.5 The Chinese remainder theorem 950
31.6 Powers of an element 954
31.7 The RSA public-key cryptosystem 958
? 31.8 Primality testing 965
? 31.9 Integer factorization 975
32 String Matching 985
32.1 The naive string-matching algorithm 988
32.2 The Rabin-Karp algorithm 990
32.3 String matching with finite automata 995
? 32.4 The Knuth-Morris-Pratt algorithm 1002
33 Computational Geometry 1014
33.1 Line-segment properties 1015
33.2 Determining whether any pair of segments intersects 1021
33.3 Finding the convex hull 1029
33.4 Finding the closest pair of points 1039
34 NP-Completeness 1048
34.1 Polynomial time 1053
34.2 Polynomial-time verification 1061
34.3 NP-completeness and reducibility 1067
34.4 NP-completeness proofs 1078
34.5 NP-complete problems 1086
35 Approximation Algorithms 1106
35.1 The vertex-cover problem 1108
35.2 The traveling-salesman problem 1111
35.3 The set-covering problem 1117
35.4 Randomization and linear programming 1123
35.5 The subset-sum problem 1128
 Contents xi

VIII Appendix: Mathematical Background

Introduction 1143
A Summations 1145
A.1 Summation formulas and properties 1145
A.2 Bounding summations 1149
B Sets, Etc. 1158
B.1 Sets 1158
B.2 Relations 1163
B.3 Functions 1166
B.4 Graphs 1168
B.5 Trees 1173
C Counting and Probability 1183
C.1 Counting 1183
C.2 Probability 1189
C.3 Discrete random variables 1196
C.4 The geometric and binomial distributions 1201
? C.5 The tails of the binomial distribution 1208
D Matrices 1217
D.1 Matrices and matrix operations 1217
D.2 Basic matrix properties 1222

Bibliography 1231
Index 1251
Preface

Before there were computers, there were algorithms. But now that there are com-
puters, there are even more algorithms, and algorithms lie at the heart of computing.
This book provides a comprehensive introduction to the modern study of com-
puter algorithms. It presents many algorithms and covers them in considerable
depth, yet makes their design and analysis accessible to all levels of readers. We
have tried to keep explanations elementary without sacrificing depth of coverage
or mathematical rigor.
Each chapter presents an algorithm, a design technique, an application area, or a
related topic. Algorithms are described in English and in a pseudocode designed to
be readable by anyone who has done a little programming. The book contains 244
figures—many with multiple parts—illustrating how the algorithms work. Since
we emphasize efficiency as a design criterion, we include careful analyses of the
running times of all our algorithms.
The text is intended primarily for use in undergraduate or graduate courses in
algorithms or data structures. Because it discusses engineering issues in algorithm
design, as well as mathematical aspects, it is equally well suited for self-study by
technical professionals.
In this, the third edition, we have once again updated the entire book. The
changes cover a broad spectrum, including new chapters, revised pseudocode, and
a more active writing style.

To the teacher
We have designed this book to be both versatile and complete. You should find it
useful for a variety of courses, from an undergraduate course in data structures up
through a graduate course in algorithms. Because we have provided considerably
more material than can fit in a typical one-term course, you can consider this book
to be a “buffet” or “smorgasbord” from which you can pick and choose the material
that best supports the course you wish to teach.
xiv Preface

You should find it easy to organize your course around just the chapters you
need. We have made chapters relatively self-contained, so that you need not worry
about an unexpected and unnecessary dependence of one chapter on another. Each
chapter presents the easier material first and the more difficult material later, with
section boundaries marking natural stopping points. In an undergraduate course,
you might use only the earlier sections from a chapter; in a graduate course, you
might cover the entire chapter.
We have included 957 exercises and 158 problems. Each section ends with exer-
cises, and each chapter ends with problems. The exercises are generally short ques-
tions that test basic mastery of the material. Some are simple self-check thought
exercises, whereas others are more substantial and are suitable as assigned home-
work. The problems are more elaborate case studies that often introduce new ma-
terial; they often consist of several questions that lead the student through the steps
required to arrive at a solution.
Departing from our practice in previous editions of this book, we have made
publicly available solutions to some, but by no means all, of the problems and ex-
ercises. Our Web site, http://mitpress.mit.edu/algorithms/, links to these solutions.
You will want to check this site to make sure that it does not contain the solution to
an exercise or problem that you plan to assign. We expect the set of solutions that
we post to grow slowly over time, so you will need to check it each time you teach
the course.
We have starred (?) the sections and exercises that are more suitable for graduate
students than for undergraduates. A starred section is not necessarily more diffi-
cult than an unstarred one, but it may require an understanding of more advanced
mathematics. Likewise, starred exercises may require an advanced background or
more than average creativity.

To the student
We hope that this textbook provides you with an enjoyable introduction to the
field of algorithms. We have attempted to make every algorithm accessible and
interesting. To help you when you encounter unfamiliar or difficult algorithms, we
describe each one in a step-by-step manner. We also provide careful explanations
of the mathematics needed to understand the analysis of the algorithms. If you
already have some familiarity with a topic, you will find the chapters organized so
that you can skim introductory sections and proceed quickly to the more advanced
material.
This is a large book, and your class will probably cover only a portion of its
material. We have tried, however, to make this a book that will be useful to you
now as a course textbook and also later in your career as a mathematical desk
reference or an engineering handbook.
Preface xv

What are the prerequisites for reading this book?

 You should have some programming experience. In particular, you should un-
derstand recursive procedures and simple data structures such as arrays and
linked lists.
 You should have some facility with mathematical proofs, and especially proofs
by mathematical induction. A few portions of the book rely on some knowledge
of elementary calculus. Beyond that, Parts I and VIII of this book teach you all
the mathematical techniques you will need.
We have heard, loud and clear, the call to supply solutions to problems and
exercises. Our Web site, http://mitpress.mit.edu/algorithms/, links to solutions for
a few of the problems and exercises. Feel free to check your solutions against ours.
We ask, however, that you do not send your solutions to us.

To the professional
The wide range of topics in this book makes it an excellent handbook on algo-
rithms. Because each chapter is relatively self-contained, you can focus in on the
topics that most interest you.
Most of the algorithms we discuss have great practical utility. We therefore
address implementation concerns and other engineering issues. We often provide
practical alternatives to the few algorithms that are primarily of theoretical interest.
If you wish to implement any of the algorithms, you should find the transla-
tion of our pseudocode into your favorite programming language to be a fairly
straightforward task. We have designed the pseudocode to present each algorithm
clearly and succinctly. Consequently, we do not address error-handling and other
software-engineering issues that require specific assumptions about your program-
ming environment. We attempt to present each algorithm simply and directly with-
out allowing the idiosyncrasies of a particular programming language to obscure
its essence.
We understand that if you are using this book outside of a course, then you
might be unable to check your solutions to problems and exercises against solutions
provided by an instructor. Our Web site, http://mitpress.mit.edu/algorithms/, links
to solutions for some of the problems and exercises so that you can check your
work. Please do not send your solutions to us.

To our colleagues
We have supplied an extensive bibliography and pointers to the current literature.
Each chapter ends with a set of chapter notes that give historical details and ref-
erences. The chapter notes do not provide a complete reference to the whole field
xvi Preface

of algorithms, however. Though it may be hard to believe for a book of this size,
space constraints prevented us from including many interesting algorithms.
Despite myriad requests from students for solutions to problems and exercises,
we have chosen as a matter of policy not to supply references for problems and
exercises, to remove the temptation for students to look up a solution rather than to
find it themselves.

Changes for the third edition

What has changed between the second and third editions of this book? The mag-
nitude of the changes is on a par with the changes between the first and second
editions. As we said about the second-edition changes, depending on how you
look at it, the book changed either not much or quite a bit.
A quick look at the table of contents shows that most of the second-edition chap-
ters and sections appear in the third edition. We removed two chapters and one
section, but we have added three new chapters and two new sections apart from
these new chapters.
We kept the hybrid organization from the first two editions. Rather than organiz-
ing chapters by only problem domains or according only to techniques, this book
has elements of both. It contains technique-based chapters on divide-and-conquer,
dynamic programming, greedy algorithms, amortized analysis, NP-Completeness,
and approximation algorithms. But it also has entire parts on sorting, on data
structures for dynamic sets, and on algorithms for graph problems. We find that
although you need to know how to apply techniques for designing and analyzing al-
gorithms, problems seldom announce to you which techniques are most amenable
to solving them.
Here is a summary of the most significant changes for the third edition:
 We added new chapters on van Emde Boas trees and multithreaded algorithms,
and we have broken out material on matrix basics into its own appendix chapter.
 We revised the chapter on recurrences to more broadly cover the divide-and-
conquer technique, and its first two sections apply divide-and-conquer to solve
two problems. The second section of this chapter presents Strassen’s algorithm
for matrix multiplication, which we have moved from the chapter on matrix
operations.
 We removed two chapters that were rarely taught: binomial heaps and sorting
networks. One key idea in the sorting networks chapter, the 0-1 principle, ap-
pears in this edition within Problem 8-7 as the 0-1 sorting lemma for compare-
exchange algorithms. The treatment of Fibonacci heaps no longer relies on
binomial heaps as a precursor.
Preface xvii

 We revised our treatment of dynamic programming and greedy algorithms. Dy-

namic programming now leads off with a more interesting problem, rod cutting,
than the assembly-line scheduling problem from the second edition. Further-
more, we emphasize memoization a bit more than we did in the second edition,
and we introduce the notion of the subproblem graph as a way to understand
the running time of a dynamic-programming algorithm. In our opening exam-
ple of greedy algorithms, the activity-selection problem, we get to the greedy
algorithm more directly than we did in the second edition.
 The way we delete a node from binary search trees (which includes red-black
trees) now guarantees that the node requested for deletion is the node that is
actually deleted. In the first two editions, in certain cases, some other node
would be deleted, with its contents moving into the node passed to the deletion
procedure. With our new way to delete nodes, if other components of a program
maintain pointers to nodes in the tree, they will not mistakenly end up with stale
pointers to nodes that have been deleted.
 The material on flow networks now bases flows entirely on edges. This ap-
proach is more intuitive than the net flow used in the first two editions.
 With the material on matrix basics and Strassen’s algorithm moved to other
chapters, the chapter on matrix operations is smaller than in the second edition.
 We have modified our treatment of the Knuth-Morris-Pratt string-matching al-
gorithm.
 We corrected several errors. Most of these errors were posted on our Web site
of second-edition errata, but a few were not.
 Based on many requests, we changed the syntax (as it were) of our pseudocode.
We now use “D” to indicate assignment and “==” to test for equality, just as C,
C++, Java, and Python do. Likewise, we have eliminated the keywords do and
then and adopted “//” as our comment-to-end-of-line symbol. We also now use
dot-notation to indicate object attributes. Our pseudocode remains procedural,
rather than object-oriented. In other words, rather than running methods on
objects, we simply call procedures, passing objects as parameters.
 We added 100 new exercises and 28 new problems. We also updated many
bibliography entries and added several new ones.
 Finally, we went through the entire book and rewrote sentences, paragraphs,
and sections to make the writing clearer and more active.
xviii Preface

Web site
You can use our Web site, http://mitpress.mit.edu/algorithms/, to obtain supple-
mentary information and to communicate with us. The Web site links to a list of
known errors, solutions to selected exercises and problems, and (of course) a list
explaining the corny professor jokes, as well as other content that we might add.
The Web site also tells you how to report errors or make suggestions.

How we produced this book

Like the second edition, the third edition was produced in LATEX 2" . We used the
Times font with mathematics typeset using the MathTime Pro 2 fonts. We thank
Michael Spivak from Publish or Perish, Inc., Lance Carnes from Personal TeX,
Inc., and Tim Tregubov from Dartmouth College for technical support. As in the
previous two editions, we compiled the index using Windex, a C program that we
wrote, and the bibliography was produced with B IBTEX. The PDF files for this
book were created on a MacBook running OS 10.5.
We drew the illustrations for the third edition using MacDraw Pro, with some
of the mathematical expressions in illustrations laid in with the psfrag package
for LATEX 2" . Unfortunately, MacDraw Pro is legacy software, having not been
marketed for over a decade now. Happily, we still have a couple of Macintoshes
that can run the Classic environment under OS 10.4, and hence they can run Mac-
Draw Pro—mostly. Even under the Classic environment, we find MacDraw Pro to
be far easier to use than any other drawing software for the types of illustrations
that accompany computer-science text, and it produces beautiful output.1 Who
knows how long our pre-Intel Macs will continue to run, so if anyone from Apple
is listening: Please create an OS X-compatible version of MacDraw Pro!

Acknowledgments for the third edition

We have been working with the MIT Press for over two decades now, and what a
terrific relationship it has been! We thank Ellen Faran, Bob Prior, Ada Brunstein,
and Mary Reilly for their help and support.
We were geographically distributed while producing the third edition, working
in the Dartmouth College Department of Computer Science, the MIT Computer

1 We investigated several drawing programs that run under Mac OS X, but all had significant short-

comings compared with MacDraw Pro. We briefly attempted to produce the illustrations for this
book with a different, well known drawing program. We found that it took at least five times as long
to produce each illustration as it took with MacDraw Pro, and the resulting illustrations did not look
as good. Hence the decision to revert to MacDraw Pro running on older Macintoshes.
Preface xix

Science and Artificial Intelligence Laboratory, and the Columbia University De-
partment of Industrial Engineering and Operations Research. We thank our re-
spective universities and colleagues for providing such supportive and stimulating
environments.
Julie Sussman, P.P.A., once again bailed us out as the technical copyeditor. Time
and again, we were amazed at the errors that eluded us, but that Julie caught. She
also helped us improve our presentation in several places. If there is a Hall of Fame
for technical copyeditors, Julie is a sure-fire, first-ballot inductee. She is nothing
short of phenomenal. Thank you, thank you, thank you, Julie! Priya Natarajan also
found some errors that we were able to correct before this book went to press. Any
errors that remain (and undoubtedly, some do) are the responsibility of the authors
(and probably were inserted after Julie read the material).
The treatment for van Emde Boas trees derives from Erik Demaine’s notes,
which were in turn influenced by Michael Bender. We also incorporated ideas
from Javed Aslam, Bradley Kuszmaul, and Hui Zha into this edition.
The chapter on multithreading was based on notes originally written jointly with
Harald Prokop. The material was influenced by several others working on the Cilk
project at MIT, including Bradley Kuszmaul and Matteo Frigo. The design of the
multithreaded pseudocode took its inspiration from the MIT Cilk extensions to C
and by Cilk Arts’s Cilk++ extensions to C++.
We also thank the many readers of the first and second editions who reported
errors or submitted suggestions for how to improve this book. We corrected all the
bona fide errors that were reported, and we incorporated as many suggestions as
we could. We rejoice that the number of such contributors has grown so great that
we must regret that it has become impractical to list them all.
Finally, we thank our wives—Nicole Cormen, Wendy Leiserson, Gail Rivest,
and Rebecca Ivry—and our children—Ricky, Will, Debby, and Katie Leiserson;
Alex and Christopher Rivest; and Molly, Noah, and Benjamin Stein—for their love
and support while we prepared this book. The patience and encouragement of our
families made this project possible. We affectionately dedicate this book to them.

T HOMAS H. C ORMEN Lebanon, New Hampshire

C HARLES E. L EISERSON Cambridge, Massachusetts
RONALD L. R IVEST Cambridge, Massachusetts
C LIFFORD S TEIN New York, New York

February 2009
Other documents randomly have
different content
 A gibbon-rokonság elméletével nehéz megbarátkoznunk. A mai
gibbonok csak egy méter magasságot érnek el, ami
összhangzásban van örökösen a fákon tornászó, könnyű testet
követelő életmódjukkal. Ezzel szemben a Pithecanthropust 45 cm
hosszú combcsontjából ítélve legalább gorillanagyságunak, ha nem
nagyobbnak kell képzelnünk; ekkora testsúllyal alig folytathatott ez a
lény a törékeny gallyakon himbálódzó életmódot. Általában azt
látjuk, hogy kisebb alakok nagyobbakká fejlődnek a fajfejlődés
során, s nem megfordítva, a valószínűség tehát ellene szól annak,
hogy a Pithecanthropus őse volna a mai gibbonoknak, bár az
ellenkezőre is van több példa. Még inkább elfogadható volna a
csimpánzzal való rokonság, csakhogy a koponya alakja nem igen
egyezik a csimpánzéval s még kevésbé a combcsont alakja. A
majomelmélet ellen szól még az a különösen Lechétől59) kiemelt
körülmény is, hogy a koponyatető felszíne feltünően síma; teljesen
hiányzanak rajta azok az izomlécek, különösen a halántéktájékon,
amelyek mindig megvannak az emberszabású majmok teljesen
kifejlődött nagy példányainak, kivált a hímeknek koponyáján,
legerősebb fejlődésben a gorilláén, leggyengébben a csimpánzén és
gibbonén. Ez az állat Leche szerint nem lehetett valami nagy majom,
mert különben ott volnának koponyáján a hatalmas rágóizomzat
tapadását jelző csonttaréjok. De leginkább ellene szól a
majomminőségnek a koponya nagy térfogata s az ebből
megállapítható 750 grammnyi agysúly (Duckworth), mely nem áll
arányban a combcsontból kiszámítható magassággal; említettem,
hogy a combcsontja szerint a Pithecanthropust gorillanagyságúnak
kell gondolnunk, míg a koponya térfogata 300–350 grammal
meghaladja a gorilláét. Manouvrier szerint a Pithecanthropus 175 cm
magas lehetett.
Ezzel szemben Klaatsch, Bumüller stb. nem tulajdonítanak oly
nagy jelentőséget a Pithecanthropus nagy koponyatérfogatának,
hanem inkább a morfológiai viszonyokat veszik irányadóul s ezen az
alapon nem látnak elég okot arra, hogy ezt a lényt másnak
minősítsék, mint egy nagy, kihalt emberszabású majomnak. A
koponyatető görbületéről és egész alakfejlődéséről maga Schwalbe
is elismeri, hogy nem nagyon különbözik a gibbonétól. Valóban,
egymás fölé rajzolva a Pithecanthropus és a gibbon fejtetői
profilgörbéjét, alig látunk eltérést. Török60) nyomatékkal utal a
Pithecanthropus koponyájának nagyfokú megszűkülésére a
halántéktájékon a szemöldökléc mögött, miből hatalmas
halántékizomra, vagyis rendkívül erősen fejlett rágókészülékre kell
következtetni. Ilyen halántéktáji megszűkülés még a neandervölgyi
embernek s a mai rasszok legalacsonyabbrendűjének koponyáján
sincs s ezért úgy véli, hogy a koponyatető állati lénytől ered.
Klaatsch szerint61) ez a lény nem lehetett egyenesen álló, mert
nyakszirtcsontjának nagy nyílása, az «öreglik», amellyel
odarögzítődik a koponya a gerincoszlophoz, sokkal hátrább volt,
mint az emberen, hátrább, mintsem hogy fennálló helyzetben a
koponya a gerincoszlopon szilárdan állhatott volna.
A szerzők nagy része úgy véli, hogy a Pithecanthropus az ember
közvetetlen fejlődési láncolatából már a geológiai kora miatt is kiesik.
Dubois harmadkorinak, nevezetesen pliocénbelinek tartotta, de a
lelet helyszínén végzett újabb földtani, őslénytani és florisztikai
vizsgálatok (Martin, Volz, Elbert, Schuster)62) ha nem is egészen
bizonyossá, de legalább is nagyon valószínűvé teszik, hogy
valamivel fiatalabbkorú, mint Dubois hitte, vagyis nem a pliocénből,
hanem a pleisztocén elejéről, sőt Volz szerint talán a közepéről való,
tehát olyan korszakból származik, amikor az ember is már biztosan
élt a Földön. Ennek a körülménynek ugyan a magam részéről döntő
jelentőséget nem tulajdonítanék s nem tudnám elismerni, hogy a
Pithecanthropus már csak ezért sem vehető számba az emberi
nemet megelőző állatforma gyanánt. Elképzelhető, hogy egyes
vidékeken a fajbeli továbbfejlődést előmozdító tényezők híján az
ősalak egy csoportja megmaradt, mint élő anachronizmus, a maga
eredeti formájában s nem fejlődött tovább emberré; más esetekben
is találkozunk ezzel a tüneménnyel, melyet Eimer genepistasisnak
nevezett. Az őstulok (Bos primigenius) például, mely valószínűleg
törzsalakja a mai szarvasmarhának, csak néhány száz éve pusztult
ki.
Csak futólag említem, mint furcsaságot, Brancának azt a bizarr
nézetét (idézett helyen, 76. lap), hogy a Pithecanthropus egy
emberszabású majom és egy diluviumi ősember kereszteződésének
eredménye.
A Pithecanthropus combcsontja Bumüller pontos vizsgálatai
szerint inkább majomszabású; leginkább hasonlít a gibbon
combcsontjához, csak kissé hosszabb, karcsúbb. Klaatschnak kissé
homályos nyilatkozata szerint63) «a csont egész viselkedése szerint
olyan formakörhöz tartozik, amely közel áll az ausztráliaiakhoz,
ázsiai népfajokhoz és az indo-ázsiai emberszabású majmokhoz».
 1. ábra.
A Pithecanthropus erectus koponyateteje, felülről és
oldalról.
 2. ábra.
A piltdowni ember koponyája; Woodward után
(2. reconstructio). A pontozott részek
hiányzanak.
 3. ábra. A maueri állkapocs (Homo heidelbergensis)
és a maueri állkapocsnak s egy mostani ember
állkapcsának körvonala, egymásra rajzolva; az ujkori
állkapocs pontozott.

Véleményem szerint a Pithecanthropus emberszabású majom

volt, de magasabbrendű, fejlettebb alak valamennyi ma élő formánál
s a miocénbeli Dryopithecusnál is, talán csak a Schlosser-féle apró
Propliopithecus-t leszámítva, melynek azonban csak az állkapcsát
és nagyon emberszabású fogait ismerjük. Schlosser64) találta ezt
1910-ben a Nilus deltájának oligocénkorbeli fluviális üledékében.
Arra a felvételre, hogy a Pithecanthropus már nem majom, hanem
ősember volt, nem találok elég alapot, valamint arra a nézetre sem,
hogy ez az ásatag majom közvetetlenül az emberi nem fejlődési
vonalába esik. Hasonlóság még nem jelent genealogiai
összetartozást. A Pithecanthropusból olyan kevés maradt meg, hogy
a vázolt következtetéseknél egyelőre tovább nem mehetünk.
 Térjünk már most át a határozottan emberi csontleletekre. A
diluviumból s különösen annak korábbi szakaszaiból csak nagyon
kevés embercsont maradt reánk. Az emberek száma akkor még
sokkal csekélyebb volt, mint ma s úgy látszik, csak a diluvium vége
felé haladt az ősember művelődése annyira, hogy halottait eltemette.
Addig a holttesteket elásatlanul hagyta s ezek prédájává lettek a
hiénáknak, farkasoknak s más vadállatoknak, de enélkül is hamar
elrothadtak és elporladtak. Ezenfelül valószínű, hogy az ősember
emberevő is volt. Mindez megmagyarázza a biztos diluviumi
csontleletek nagy ritkaságát.
Heidelbergi A legrégibb emberi csontlelet eddig a
állkapocs. heidelbergi vagy maueri állkapocs.
Heidelbergtől 10 kilométernyire délkelet
felé, Mauer falu közelében találták 1907-ben, egy homokbánya
ásásakor. Ha ezt az állkapcsot megtekintjük, első benyomásunk az,
hogy nem lehet ember állkapcsa, hanem valamilyen majom
állkapcsának kell lennie. Feltünő ennek az ősi állkapocsnak zömök,
durva, idomtalan volta, különösen pedig az állkapocs hátsó felszálló
ágának szélessége (60 mm a mostani 37 mm átlag helyett), melyből
a rágóizom hatalmas fejlődésére következtethetünk. Ennek az ágnak
két felső nyúlványa között csak alig kifejezett félholdalakú
bemetszés látható, a különben mélyebb bevágás helyett. A másik
feltűnő jellemvonás az állcsúcs hiánya, az állcsontnak
legömbölyödése, hátrahajlása ezen a helyen. Már Linné tudta, hogy
az emberi nemnek egyik jellemző tulajdonsága a szabadon
kiemelkedő áll, a mentum prominulum. Ez a tulajdonság egy állaton
sem található meg, mindenütt hátra húzódik az áll. A maueri
állkapocs e tekintetben valóban majomszerű jellegű, amennyiben az
áll középső része nemcsak hogy nem szögell ki, hanem
hátrahúzódik, akár csak a majom álla. Nem is tartaná e csontot senki
emberi állkapocsnak, ha a fogai nem bizonyítanák egészen
világosan, hogy mégis csak emberé lehetett. A majom fogazatának
ugyanis van egy sajátsága, mely sohasem hiányzik sem a mostani,
sem a kihalt ásatag majmokon s ez az, hogy a szemfogak
erősebben fejlettek a többinél. E tekintetben a maueri állakapocs
teljesen emberi, fogai egyenletesen fejlődtek, egyik sem sokkal
erősebb a többinél. Még az is megjegyzendő, hogy a harmadik
zápfoga gyengébb a másodiknál, ami szintén emberi vonás, sőt
mondhatnók: magasabb emberi vonás, mert még a ma élő
alacsonyabbrendű népfajokon is gyakran találjuk ennek az
ellenkezőjét. A fogak általában feltünően kicsinyek a hatalmas
állkapocshoz képest, habár erősebbek a mai európai ember
fogainál. A fogak egyedüli alsóbbrendű vonása a feltünően tág
fogbélüreg. Még egy fontos tényt kell kiemelnem. A maueri állkapocs
belső oldalán hiányzik az a tövis, melyen a nyelv egyik fő mozgató
izma, az állnyelvi izom (musculus genioglossus) tapad s amely a mai
ember állcsontján sohasem hiányzik. Ebből azt lehet következtetni,
hogy ennek az embernek nyelvizomzata gyengébben volt kifejlődve
és a nyelve nehézkesebb volt, mint a mai emberé, sőt egy kis
merészséggel arra is következtethetünk, hogy ha egyáltalában tudott
már beszélni, csak dadogva, nehézkesen beszélhetett.
A maueri állkapcsot a diluvium legelejére kell helyeznünk, erre
utalnak a kiséretében talált állati csontok65).
Piltdowni Nem régen méltán nagy feltünést keltett
koponyatöredék. a piltdowni lelet, melyről elmondhatjuk,
hogy a Pithecanthropus feltalálása óta a
legfontosabb lelet az emberi nem őstörténetének és eredésének
ügyében. Dawson és Woodward66) találták ezt a koponyatöredéket
1912-ben Anglia délkeleti részében, Sussex grófságban, Piltdown
község közelében. A kis Sussex Ouse folyó kanyarog e helyen, Ez a
folyócska az ősidőkben sokkal hatalmasabb lehetett; a szóban forgó
helyen egy nagy medencét alkotott, melynek a helye egy sötétbarna,
vastartalmú kavicsrétegről ismerhető fel. Ez a kavicsréteg 1–1,5 m.
vastagságban fedi a sárga homokkőböl álló alapot, őt magát a
felszín felé vékony alluviális réteg fedi.
E kavicsréteg mélyebb színvonalán találták a koponyatöredéket.
A réteg geológiai kora s a vele talált állatmaradékok tanusága szerint
igen ősi lelettel van dolguk. A közelében többek közt egy Mastodon
zápfogát találták, ami azért fontos, mert Európában a Mastodon már
a harmadkor végével kipusztult. Eszerint a piltdowni embert a
harmadkor végső szakaszára: a pliocénra, vagy a pleisztocén
elejére kell tennünk, tehát egyenlő korú a maueri állkapoccsal, ha
ugyan még nem idősebb valamivel nála.
A lelet csak a koponya töredékeiből áll, a törzsök és a végtagok
csontjaiból semmi sincs meg, a koponyából is csak a
koponyaboltozat 9 töredéke s az állkapocs jobb felének egy darabja,
két zápfoggal.
Figyelmünket elsősorban az állkapocs köti le. Ennek a típusa a
heidelbergiével egyező, talán még valamivel durvább, állatiasabb
idomú annál. Ugyanazok a tulajdonságok találhatók meg rajta is,
mint amazon, nevezetesen a majomszerűen hátrahúzódó áll, a
vaskos, széles felszálló ág, a gyenge bemetszés ennek felső végén
s ama csontkiszögellések hiánya az állkapocs belső felszínén,
melyeket a mai állkapcson a nyelvet mozgató izomzat okoz
tapadásával. Ezekre való tekintettel elég alapot látok arra, hogy a két
csontleletet egy közös emberfajtára, a heidelbergi ősember (Homo
heidelbergensis) típusára vonatkoztassam, Egy két év előtt közzétett
dolgozatomban azt a véleményemet nyilvánítottam,67) hogy a
heidelbergi ősember a neandervölgyi típussal tartozik együvé, mint
annak valamivel durvább, kezdetlegesebb válfaja. Ma ezt a nézetet
nem vallom többé. A piltdowni koponya fejtetői részlete azt mutatja,
hogy itt merőben más típus van előttünk. A heidelberg-piltdowni
ősember, Európának ez az eddig ismert legrégibb őslakója, a
neandervölgyi típustól távol áll. Épen az nincs meg rajta, ami e
típusnak legszembeötlőbb bélyege: a szemek fölött kiemelkedő
haránteresz és a homloknak állatiasan hátradülő alakulása. A
homlok a piltdowni emberen simán emelkedik föl az orr tövéről s
elég domború is, habár messze marad a mai európai ember
homlokának alakjától s hasonlóképen egészen eltérő, még pedig a
mostanihoz inkább közeledő alakulású a nyakszirt is.
Nézetem szerint a két csontlelet közös emberfajtára
vonatkoztatható: maradványa az eddig ismert legősibb európai
emberféleségnek. Időbelileg megelőzte talán néhány 100,000 évvel
a neandervölgyi embert, melynél bizonyos tekintetben, jelesen a
koponyatető és nyakszirt alakulatában magasabb, de más
tekintetben, nevezetesen az állkapocs idomában viszont
alacsonyabb típusú. Nem nagyon hihető, hogy a két fajta közt
közvetetlen származásbeli kapcsolat volna.
Embernek tekinthetjük-e még a piltdowni ősalakot, a maga
csimpánzszerű állkapcsával? Ha az emberfaj fogalmát a ma élő
emberi rasszok színvonalához mérjük, s e fogalomból kirekesztjük
mindazt, ami e szintáj alá esik, oly értelemben, hogy mint változat
sem fordul soha elő a mai emberi alak ingadozásai körében: akkor a
piltdown-heidelbergi ősalakot csakugyan nem lehet már egészen
határozottan a Homo sapiens keretébe illeszteni. A ma élő emberi
fajt megelőző, nagyjában azonban már a mai emberhez közel álló
alak volt az, valószínűleg már emberi pszichikai
alaptulajdonságokkal.
Az, hogy egyenesen ettől az ősembertől származik-e a mai napig
fennmaradt emberiség, miként azt Woodward hiszi, nem biztos. A
heidelbergi állkapocs fogai kissé gondolkodóba ejthetnek, mert a
miként hallottuk, azok a mai kezdetlegesebb rasszokénál bizonyos
tekintetben magasabb típust állítanak elénk, holott a mai emberi faj
közvetetlen őseitől elemibb fogképződést kellene várnunk. Így az a
lehetőség tolakszik elénk, hogy talán a heidelberg-piltdowni ember is
kihalt ága a harmadkori «Proanthropos»-nak s hogy a mai ember
egyenes leszármazottja egy eddig még nyomaiból sem ismert
harmadkori ősembernek.
Homo Az ember fajfejlődésének történetében a
Neandertalensis. következő állomás a híres neandertali
ember. Tekintsük elsőben is a legfontosabb
idetartozó leleteket.
Ez az ősi, kihalt emberfajta a nevét az első lelet helyétől kapta.
1856-ban Düsseldorf és Elberfeld között, a kis Düssel folyó
völgyének, a Neandertalnak egy ma már meg nem levő, apró
barlangjában fedezték fel kőbánya feltárása alkalmával. Az Eifel-
hegység devoni mészkövébe vájt barlang, mely 25 méternyire feküdt
a völgy szintje fölött, mindössze csak 5 méter mély, 3·30 méter
széles és 2·60 méter magas volt. A barlang fenekét 1·5 méter
magas diluviumi kemény agyagréteg fedte, ebben találták a
munkások 0·6 méter mélyen a csontmaradványokat. A csontváz
fejjel a barlang szájának feküdt a talajban. Mire a csontok szakértő
ember kezébe kerültek, a csontvázból már csak a következő részek
voltak meg: a koponyatető, a két combcsont, a két felkarcsont, az
alkar egyes csontjai, a medencecsont és jobb lapocka egy-egy
töredéke, a jobb kulcscsont és öt borda. Ezeket a csontokat a bonni
Provinzial-Museumban helyezték el; ott vannak ma is. Se
állatcsontokat, se kőeszközöket nem találtak velük, de kilenc év
múlva, 1865-ben, 150 lépésnyire az első barlangtól egy hozzá
egészen hasonló barlangban, épen olyan agyagrétegben, a barlangi
medve és hiéna meg a gyapjas orrszarvú nyomaira akadtak, olyan
faunáéra tehát, amely valamelyik jegesedés hideg éghajlatára utal. A
leletet először Fuhlrott E. anthropologus írta le 1857-ben, de
szélesebb körben csak Schaaffhausen bonni tanár közlései révén
vált ismertté, aki 1865-től 1888-ig több értekezést írt róla.
A neandervölgyi koponyatető nagy állathasonlóságánál fogva
csakhamar érdeklődést keltett mindenfelé. A francia és angol
tudósok (Huxley, Lyell) azonnal elfogadták Schaaffhausennek azt a
nézetét, hogy itt egy ma már kihalt ősi emberfajta sarjának a csontjai
kerültek napvilágra. De itt is bevált az a mondás, hogy «nemo
propheta in patria sua», mert Németországban az illetékes körök e
csontoknak nem nagy jelentőséget tulajdonítottak, aminek különösen
a nagyhírű Virchow Rudolf állásfoglalása (1872) volt az oka.
Virchow, aki mint anthropológus egyáltalában túlhajtotta a
kételkedést, elsőben is a lelet régi voltát vonta kétségbe. Még
súlyosabb volt az az ellenvetése, hogy a koponya sajátszerű alakja
kóros folyamatoknak, torzító köszvénynek (arthritis deformans), a
combcsont és orsócsont görbült idoma pedig angolkórnak (rachitis) a
következménye. Ennek folytán a német anthropológusok a
neandervölgyi koponyát hosszabb időn keresztül agyonhallgatták,
míg a franciák azonnal elfogadták biztos ténynek Schaaffhausen
nézetét, csakhogy a neandervölgyi fajt hibásan cannstatti rassznak
nevezték (Quatrefages és Hamy 1882), összekapcsolva ezt a
koponyát egy már régebben, 1700-ban Stuttgart mellett,
Cannstattban talált koponyával, mely pedig egészen más formájú és
alkalmasint nem is a diluviumból származik, hanem újabb keletű.
 Valóban, amíg ez a lelet egymagában állott, egészen
meggyőzőnek abban az irányban, hogy élt volna valaha egy ilyen
emberfajta, nem is igen volt elfogadható. Mert lehetséges volt az az
ellenvetés, hogy itt talán csak egy rendes alkotású emberfajtának
torzképződésű kivételes példánya került elő. Hozzájárult még az a
körülmény is, hogy e leletnek geológiai viszonyairól, a «Feldhofner-
Grotte» fenékrétegeinek «stratigraphiá»-járól hiányoztak a pontos
adatok. A lelet jelentősége csak akkor jutott kellő megvilágításba,
mikor évtizedek multával sorjában kerültek elő a hasonló alakú,
biztosan diluviumi koponyák és csontvázak. Ezzel bizonyossá vált,
hogy nem szólhatunk itt különálló egyéni sajátságokról, hanem hogy
a neandervölgyi csontvázzal valóban egy külön kihalt emberfajta
sarja került először napfényre, amit különben élete vége felé maga
Virchow is elismert.
Ezt a felfogást mintegy betetőzték azok a kitünő vizsgálatok,
amelyeket Schwalbe Gusztáv68) strassburgi anatómus végzett 1901-
ben a neandervölgyi koponyán. Schwalbe újra kimutatta, amit már
Schaaffhausen is hangoztatott Virchow-val szemben, hogy a
koponyán nincs semmi kóros jellemvonás s egyúttal a legtisztább
megvilágításba helyezte a koponyának összes kraniológiai
tulajdonságait.
A neandervölgyi koponyának két legfeltünőbb sajátsága a
szemgödör feletti tájéknak hatalmas, taréjszerű kiemelkedése (torus
supraorbitalis), és az alacsony, keskeny, hátradülő homlok, melyet
az előbb említett taréjtól elég éles vízszintes barázda választ el.
Jellemző továbbá a nagyon alacsony fejtető, mely laposan esik le a
nyakszirtbe; ez ismét taréjszerű szögletben találkozik a majnem
vízszintes elhelyezésű tarkótájékkal. Mindez a koponyát feltünően
majomszerűvé minősíti. A fejtető magasságának, vagy helyesebben
alacsonyságának meghatározására Schwalbe felállította az
úgynevezett koponyatető-indexet (Kalottenindex), mely két vonal
hosszúságának százalékban kifejezett viszonyából áll, az egyik az
úgynevezett glabeliainion-vonal, mely a két szemgödör feletti
kiemelkedés közepét a nyakszirtcsont középső tövisével köti össze,
a másik pedig az ezen vonalra húzható függőleges vonalak közül a
leghosszabb. A vízszintes vonalat 100-nak véve s a függőlegest
hozzáviszonyítva, megkapjuk az előbb említett indexet, mely a mai
fajok közül még a legalsóbb rendűeken is legalább 52, míg a
neandervölgyin csak 40·4.
A koponya hosszú, hátul meglehetősen kiszélesedő, körülbelül
1400 cm3 űrtartalmú, tehát nem sokkal kisebb térfogatú a mai
hasonló nagyságú európai koponyáknál.
A többi csontot legpontosabban Klaatsch, boroszlói tanár
vizsgálta meg, ugyancsak 1901-ben.69) Vizsgálatainak az az
eredménye, hogy a csontváz többi részén is találhatók egyes
sajátszerűségek, melyek külön-külön előfordulnak ugyan elvétve a
mai emberen is, de sohasem együttesen. Ilyen például a
combcsontok feltünő görbülete (melyet Virchow annak idején
hibásan angolkórosnak minősített), a végtagcsontok durva alakja,
végrészeiknek feltünően zömök idoma, s különösen az orsócsont
erős görbültsége, mely ilyen fokban csak az emberszabású
majmokon található meg.

4. ábra.
A neandervölgyi ember koponyája, a hiányzó
részek pótlásával, Klaatsch nyomán.
 5. ábra.
A la chapelle-aux-saints-i neandertipusú koponya,
a hiányzó részek kiegészítésével. Boule nyomán.

6. ábra.
 A combe-capelle-i koponya (Homo Aurignacensis) koponyája,
Klaatsch nyomán.

A spy-i koponyák. Az 1886-os év hozta meg a döntő fordulatot

a neandervölgyi lelet megítélése dolgában.
Ebben az évben találták a két híres spy-i koponyát. A lelet helye a
Spy sur l’Orneau falu (Belgium, Namur tartomány) közelében fekvő
Bèche-aux-Roches-barlang. E barlang előtt lapos térség van; itt
találta a két csontvázat két liègei geológus, de Puydt M. és Lohest
N., Részletesen Fraipont J. és Lohest N. írta le.70) A két csontváz
2·5 méterre feküdt egymástól, igen kemény, sokféle diluviumi állat
csontjait tartalmazó brecciaszerű rétegben. Közvetetlenül felettük
sziklatömböket ástak ki, amiből Fraipont azt következtette, hogy ez a
két ősember a barlangja előtt pihenve, a hegyről lezuhanó
szikladarabok áldozata lett. S talán ezeknek a reájuk zuhant és őket
befedő szikladaraboknak is köszönhető, hogy csontjaik reánk
maradtak, mert különben a holttesteket széttépték s a csontokat
széthordták volna azok a hiénák, amelyeknek maradványait a
csontvázak körül nagy számban találták, más diluviumi állatok,
különösen a mammut, bolyhos rinocerosz és vadló csontjaival
együtt. Mások, mint például Breuil abbé71) a két csontváz
megmaradását abból magyarázzák, hogy a hozzátartozóik
eltemették, elföldelték őket. A lelet helyéről azonkívül tűzhelyek
nyomai s több száz Moustérien-típusú kőszerszám került elő; a
felettük levő rétegben a kőeszközök az Aurignacien-típust mutatták.
Mind a két csontváz férfié, az egyik idősebbé, a másik fiatalabbé;
mindkettő jellegzetesen mutatja a neandervölgyi faj sajátságait.
Koponyáikon épen olyan erős szemgödörfeletti taréjt látunk, mint a
neandervölgyi koponyán, mind a kettőnek a homloka hátraeső, a
fejteteje alacsony, a nyakszirtje rézsutos. Az I. számmal jelölt
koponyának különösen lapos a homloka, a II. számúé valamivel
domborúbb, de a különbség nem lényeges. Mind a két koponya
hosszú; az elsőnek a belső térfogatát is meg lehetett állapítani: 1233
cm3-nek bizonyult. A laposabb homlokú koponyának jórészben
megmaradt az arci része is s megvan az állkapcsa is, mely
idomának durvaságával, vaskos voltával s az állcsúcs hiányával a
maueri állkapocshoz közeledik. E koponya fogait Walkhoff72)
vizsgálta meg 1903-ban. A koponyán kívül a test számos csontja is
teljesen megegyezik valamennyi sajátsága tekintetében a
neandervölgyi csontvázzal. Ily sajátságok a combcsontoknak erős,
előre irányuló görbülete, a combcsont és a sípcsont vaskos alakja s
különösen e csontok végrészeinek, az úgynevezett epifiziseknek
vastag volta.
Krapinai lelet. Európaszerte nagy feltünést és érdeklődést
keltettek azok az ásatások, amelyeket Gorjanovic-
Kramberger K. zágrábi tanár végzett 1895-től 1905-ig Krapina
helység közelében.73) Itt folyik a kis Krapinicza-patak, mely valaha
sokkal hatalmasabb lehetett s melynek színtája régebben jóval
magasabban állott. E folyó felett 25 méterre a homokkőben kis odú
volt, melyet a Krapinicza moshatott ki valaha. Idők során teljesen
megtelt ez a sziklafülke, még pedig a fenekén még a patak által
bemosott iszappal s feljebb, nyolc méter magasságban, a barlang
tetejéről lemálló diluviumi homokkal, melyet Gorjanovic «eluvium»-
nak nevez.
Gorjanovic 10 év folyamán, a nyári hónapokban rendszeresen
ásatott e barlangban, s azt tökéletesen, eredeti fenekéig kiaknázta.
E kutatások igen bő eredményt szolgáltattak emberi és állati csontok
tekintetében egyaránt. Az állati csontmaradványok Rhinoceros
Merckii, barlangi medve és őstulok csontjaiból állanak, főképen tehát
a diluvium egyik melegebb, interglaciális időszakára utalnak.
Valamennyi állati csont összetördelt, felrepesztett, részben pörkölt
állapotban került elő, jeléül, hogy ételmaradékok: az ősember
lakomájának hulladékai, amit a kilenc rétegben egymás felett talált
tűzhelymaradványok is bizonyítanak. Ezek a barlangnak inkább a
középső részét foglalták el, míg a csontok oldalt voltak, amit úgy
lehet magyarázni, hogy a nomád ősember vándorlása közben
betérve a barlangba, a régibb tűzhelyek körül talált csontokat
egyszerűen a barlang széle felé dobta, hogy a barlang középső
részében újra tüzet rakhasson.
Az ásatások 500-nál több emberi csontdarabot hoztak napfényre,
ezek legalább is 10 egyénnek a részeit alkotják, még pedig
fiatalabbaknak és idősebbeknek vegyest. Valamennyi emberi csont
is összetördelt, fölrepesztett állapotban és az állatcsontokkal
összekeverve került elő; egy részükön a pörkölés nyomai is láthatók.
Hogy jutottak ide ezek az embercsontok? Gorjanović szerint alig
lehet a viszonyokat másképen megmagyarázni, mint úgy, hogy ezek
az emberi csontok is ételmaradékok: egy nagy kannibál-lakoma
nyomai. Talán ezért olyan kevés a csontok között a végtagcsont,
mert az őskori kannibáloknak is meglehetett az a szokásuk, amelyet
Klaatsch a mostani emberevő fajokról ír le, hogy a karokat, lábakat
nem fogyasztották el mindjárt, hanem füstölve magukkal vitték
vándorlásukban. A csontok mellett kőeszközöket is találtak. Ezek
azonban nem nagyon jellegzetesek, s ezért jellegük meghatározása
vitára adott alkalmat; nagyon durva alakúak és megmunkálásuk is
kezdetleges, emlékeztetnek az úgynevezett eolithokra, anyaguk
leginkább a Krapinica-patak hordalékköve. Obermaier őket késői
chellesi típusúaknak tartja, különös tekintettel a kísérő meleg
éghajlatbeli állatvilágra, Hoernes és Boule Moustérien-típusúaknak.
Egész koponya, vagy csak egész koponyatető is egy sincs a
csontmaradványok között, de a megmaradt koponyatöredékekből
mégis meg leletett állapítani, hogy a legtöbb, ha ugyan nem
mindegyik csontváz neandervölgyi típusú emberé volt. A
homlokcsont maradványain megvan a jellemző szemüregfeletti
eresz; a koponyatető lapos, a nyakszirttájékon fölismerhető a
jellemző harántléc s a nyakszirt szögletszerű megtörése. Igen
jellemzők az állkapcsok, melyekből kilenc maradt meg, egy részük
elég jó állapotban. Valamennyi világosan mutatja a neandervölgyi
rassz bélyegeit.
A krapinai ősember leginkább szintén hosszúfejű (dolichocephal)
volt, de már nem valamennyi; egyesek közelednek a szélesebb
koponyaidomhoz. A fogakon jellemző a zománc erős redőzöttsége,
amely az emberszabású majmok (orang, csimpánz), fogaira
emlékeztet, jellemző továbbá a zápfogak gyökereinek gyakori (50 %)
egybeolvadása egy hengeres oszlopszerű gyökérré, ami olyan
feltünő jelenség, hogy Adloff ezen az alapon a krapinai embert a
neandertali rassz egy külön varietásának vagy külön diluviumi
rassznak akarja minősíteni. Ezt azonban a legtöbb szerző nem
fogadja el s a foggyökerek sajátszerű alakulását nem rassz-
bélyegnek, hanem szükebb körre szorítkozó rendellenességnek
fogja fel. Klaatsch a csontok megvizsgálása alapján azt állítja,74)
hogy nem valamennyi tartozik neandervölgyi típusú emberhez,
hanem hogy van közöttük Aurignac-típusú is, amit azonban
Gorjanović-Kramberger tagad.
A gibraltári koponya. A Gibraltár-szikla északi oldalán,
kőbánya készítésekor akadtak még 1866-
ban 75) arra az érdekes koponyára, melyet 1900ban Macnamara és
1907-ben sokkal pontosabban az oxfordi egyetem geológustanára,
Sollas W. J.76) írt le. Jellemzően neandervölgyi koponya, amit csak
későn ismertek el, bár már 1882-ben reámutatott erre két francia
szerző, Quatrefages és Hamy. Itt is megvan a jellemző szemüreg
feletti eresz, habár kissé gyengébben fejlődve, mint a neandervölgyi
koponyán, amit talán az magyaráz meg, hogy ez a koponya nőé
lehetett. A koponyaüreg belső térfogata 1260 cm3. Az állkapocs
hiányzik, de viszont az arc többi része majdnem egészen megvan;
nagyfontosságú ez a koponya, minthogy teljességében mutatja a
neandervölgyi emberarcnak típusát s ezzel kiegészíti a többi leletet.
E típus meglepően állatias; ilyenné teszik az óriási, kerek
szemgödrök, amelyek aránylag távol állanak egymástól, a rendkívül
széles orrnyílás, a keskeny, hosszú, majomszerű arc. A felső
állcsontnak az orrnyílástól kifelé eső bemélyedése (fossa canina)
teljesen hiányzik; e helyen a csont inkább kiemelkedik. A koponya
talán a legfiatalabb a neandervölgyi leletek között, vagyis a
diluviumnak aránylag legkésőbbi szakából való. Sera77) és Keith78)
véleménye szerint a gibraltari koponya arci része oly alacsonyrendű
idomú, hogy a koponya nem sorozható a neandervölgyi fajtához,
hanem egy azt megelőző præneandertaloid tipushoz.
Homo 1908-ban nevezetes csontlelettel
Mousteriensis. gazdagodott a történelemelőtti ember
anthropológiája. Hauser Ottó svájci
régiségkereskedő, aki azonban emellett maga is tudós a praehistoria
terén, saját költségén ásatásokat végzett Franciaországnak a
praehistoria tekintetében legklasszikusabb vidékén, a Vezère
völgyében, Dordogne départementban. Ez a vidék a leggazdagabb
lelőhelye a diluviumi embernek. Az ősember itt, ebben a
barlangokban bővelkedő völgyben valóságos koloniában tömörült
össze s a sok barlang mindegyike nagy számban tárja elénk az ő
kulturájának s részben csontvázának is a maradványait. A barlangok
egy része még kiaknázatlan, minthogy a lakosság most is lakásul
használja fel őket, egyszerűen falat építve a barlang nyílása elé.
Hauser itt végezte ásatásait, a Le Moustier plateau alatt, még
pedig nem is a barlangok egyikében, hanem egy még kiaknázatlan
«abri sous roche» helyén, vagyis egy előugró szikla alatti védett
helyen. 1908 március 7-én már 40 cm-nyire a felszín alatt számos
kőszerszám között embercsontokra akadt. Hauser erre azonnal
beszüntette az ásatásokat, a helyüket ismét beföldeltette s
gondoskodott arról, hogy az ásatás helyét senki se zavarja meg. Öt
hónappal később a német anthropológusok Frankfurtban üléseztek s
Hauser meghívást intézett a kongresszuson résztvevő tudósokhoz,
hogy keressék őt fel Le Moustierban s legyenek mint szakemberek
tanúi a csontváz teljes kiásásának. A kongresszuson résztvevők
közül nyolcan engedtek e meghivásnak, köztük Klaatsch, az ismert
boroszlói anthropológus is. Augusztus 10.-e és 12.-e között nagy
gonddal kiemelték a csontvázat a földből s elvitték Németországba,
ahol Klaatsch ragasztotta össze a csonttörmelékeket.79) A francia
tudós-világ az ő földjükön talált őskori csontváznak Németországba
való exportálását nagyon zokon vette; Hauser azonban jól járt, mert
a csontvázat a combe-capelle-i «Aurignac-típus»-belivel együtt
180,000 márkáért adta el a berlini Museum für Völkerkunde-nak,
ahol a két koponyát a nyilvános gyüjteményben helyezték el.80)

A csontváz körülbelül 16 éves fiúé,81) aki 1·45–1·50 méter

magas, tehát a mai középtermetnél valamivel alacsonyabb lehetett.
Az egész csontváz megvolt, de a kiásás közben a csontok egy része
porrá mállott s így a koponyán kívül csak a két combcsontot, az
egyik sípcsontot, az egyik felkarcsontot s az egyik orsócsontot tudták
összeállítani. E lelet abban a tekintetben nagy feltünést keltett, hogy
a holttest helyzete s egyéb körülmények, különösen a körülötte
gondosan elhelyezett kőeszközök azt mutatják, hogy ez az ősember,
aki típusos képviselője volt a neandervölgyi fajnak, temetésben
részesült.
A csontváz oldalt feküdt, az alvó ember helyzetében, jobb karja
fel volt húzva s könyökben behajlítva, úgy, hogy a könyöke az arca
alatt foglalt helyet, jobb keze pedig a nyakszirtjén feküdt; bal keze ki
volt nyujtva, lába felhúzva. Feje és jobb könyöke kőeszközökből
összerakott vánkosszerű emelvényen nyugodott. A holttest
kőeszközökkel volt körülrakva; összesen 70 darabot találtak a
környezetében. Különösen szép példány az a 17 cm hosszú
szakóca, mely egy kisebb kaparószerszám kíséretében a bal kéz
közelében hevert. Az eszközök Obermaier szerint nem chelles-i
vagy acheul-i típusúak, mint eleinte hitték, hanem már a korai
Moustérien-fokozathoz tartoznak. A csontváz mellett sok állatcsontot
találtak, de csak egyfélét: őstulok (Bos primigenius) csontjait,
összetört és részben pörkölt állapotban (halotti tor nyomai?).
Kétségtelen tehát, hogy ezt a fiatalembert hozzátartozói eltemették,
melléje rakva a legértékesebb holmit, ami birtokukban volt: durva
kőeszközeiket. Ez arra utal, hogy a neandervölgyi emberben
megvolt már a szeretetnek és kegyeletnek bizonyos foka, s talán
igaza van Klaatschnak (1908), aki ebből az eltemetésből s
különösen a kőeszközöknek a holttest mellé való helyezéséből azt
következteti, hogy az ősember hitt már a túlvilági életben, a lélek
halhatatlanságában.
A koponya és a csontváz jellemvonásai teljesen megegyeznek a
többi neandervölgyi csontlelet tulajdonságaival, s csak ismétlésekbe
kellene bocsátkoznom, ha e tulajdonságokat részletezni akarnám.
Megvan a fiatal kor ellenére is a jellemző szemgödörfeletti taréj s a
homlok és fejtető alacsonysága, habár nem olyan fokban, mint e
fajta teljesen kifejlődött példányain. Feltünő az igen nagyfokú
prognathia s az állkapocsnak durva, a maueri állcsontéhoz közeledő
alakja.
Homo Chapellensis. 1908 augusztus 3-ikán a La Chapelle-
aux-Saints falu területén (Corrèze
département) levő «La Bouffiâ» barlangban három francia abbé,
Bouyssonie J. és A. és Bardon L. ásatásaik közben egy őskori
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

ebookmass.com