Download the Full Ebook and Access More Features - ebooknice.

com

(Ebook) Mastering Linux Shell Scripting: a

practical guide to Linux command-line, Bash
scripting, and Shell programming by Ebrahim,
Mokhtar;Mallett, Andrew ISBN 9781788990158,
9781788990554, 1788990153, 1788990552
https://ebooknice.com/product/mastering-linux-shell-
scripting-a-practical-guide-to-linux-command-line-bash-
scripting-and-shell-programming-11381866

OR CLICK HERE

DOWLOAD EBOOK

Download more ebook instantly today at https://ebooknice.com

 Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) ready for you
Download now and discover formats that fit your needs...

Start reading on any device today!

(Ebook) Mastering Linux shell scripting a practical guide to Linux command- line,
Bash scripting, and Shell programming by Mokhtar Ebrahim; Andrew Mallett ISBN
9781788990158, 1788990153

https://ebooknice.com/product/mastering-linux-shell-scripting-a-practical-guide-
to-linux-command-line-bash-scripting-and-shell-programming-11145962

ebooknice.com

(Ebook) Mastering Linux Shell Scripting Second Edition by Mokhtar Ebrahim, Andrew
Mallett ISBN 9781788990554, 1788990552

https://ebooknice.com/product/mastering-linux-shell-scripting-second-
edition-38624096

ebooknice.com

(Ebook) Mastering Linux Shell Scripting, Second Edition by Mokhtar Ebrahim, Andrew
Mallett ISBN 9781788990554, 1788990552

https://ebooknice.com/product/mastering-linux-shell-scripting-second-
edition-42970140

ebooknice.com

(Ebook) Mastering Linux Shell Scripting, Second Edition by Mokhtar Ebrahim, Andrew
Mallett ISBN 9781788990554, 1788990552

https://ebooknice.com/product/mastering-linux-shell-scripting-second-
edition-42970142

ebooknice.com
(Ebook) Biota Grow 2C gather 2C cook by Loucas, Jason; Viles, James ISBN
9781459699816, 9781743365571, 9781925268492, 1459699815, 1743365578, 1925268497

https://ebooknice.com/product/biota-grow-2c-gather-2c-cook-6661374

ebooknice.com

(Ebook) Matematik 5000+ Kurs 2c Lärobok by Lena Alfredsson, Hans Heikne, Sanna
Bodemyr ISBN 9789127456600, 9127456609

https://ebooknice.com/product/matematik-5000-kurs-2c-larobok-23848312

ebooknice.com

(Ebook) SAT II Success MATH 1C and 2C 2002 (Peterson's SAT II Success) by Peterson's
ISBN 9780768906677, 0768906679

https://ebooknice.com/product/sat-ii-success-math-1c-and-2c-2002-peterson-s-sat-
ii-success-1722018

ebooknice.com

(Ebook) Master SAT II Math 1c and 2c 4th ed (Arco Master the SAT Subject Test: Math
Levels 1 & 2) by Arco ISBN 9780768923049, 0768923042

https://ebooknice.com/product/master-sat-ii-math-1c-and-2c-4th-ed-arco-master-
the-sat-subject-test-math-levels-1-2-2326094

ebooknice.com

(Ebook) Cambridge IGCSE and O Level History Workbook 2C - Depth Study: the United
States, 1919-41 2nd Edition by Benjamin Harrison ISBN 9781398375147, 9781398375048,
1398375144, 1398375047

https://ebooknice.com/product/cambridge-igcse-and-o-level-history-
workbook-2c-depth-study-the-united-states-1919-41-2nd-edition-53538044

ebooknice.com
Mastering Linux Shell Scripting
Second Edition

A practical guide to Linux command-line, Bash scripting, and Shell

programming

Mokhtar Ebrahim
Andrew Mallett
BIRMINGHAM - MUMBAI
Mastering Linux Shell
Scripting Second Edition
Copyright © 2018 Packt Publishing

All rights reserved. No part of this book may be reproduced, stored in a retrieval system, or transmitted in any
form or by any means, without the prior written permission of the publisher, except in the case of brief
quotations embedded in critical articles or reviews.

Every effort has been made in the preparation of this book to ensure the accuracy of the information
presented. However, the information contained in this book is sold without warranty, either express or implied.
Neither the authors, nor Packt Publishing or its dealers and distributors, will be held liable for any damages
caused or alleged to have been caused directly or indirectly by this book.

Packt Publishing has endeavored to provide trademark information about all of the companies and products
mentioned in this book by the appropriate use of capitals. However, Packt Publishing cannot guarantee the
accuracy of this information.

Commissioning Editor: Vijin Boricha

Acquisition Editor: Rohit Rajkumar
Content Development Editor: Ron Mathew
Technical Editor: Prachi Sawant
Copy Editor: Safis Editing
Project Coordinator: Judie Jose
Proofreader: Safis Editing
Indexer: Mariammal Chettiyar
Graphics: Tom Scaria
Production Coordinator: Aparna Bhagat

First published: December 2015

Second edition: April 2018

Production reference: 1180418

Published by Packt Publishing Ltd.

Livery Place
35 Livery Street
Birmingham
B3 2PB, UK.

ISBN 978-1-78899-055-4

www.packtpub.com
mapt.io

Mapt is an online digital library that gives you full access to over
5,000 books and videos, as well as industry leading tools to help you
plan your personal development and advance your career. For more
information, please visit our website.
Why subscribe?
Spend less time learning and more time coding with practical
eBooks and Videos from over 4,000 industry professionals

Improve your learning with Skill Plans built especially for you

Get a free eBook or video every month

Mapt is fully searchable

Copy and paste, print, and bookmark content

PacktPub.com
Did you know that Packt offers eBook versions of every book
published, with PDF and ePub files available? You can upgrade to the
eBook version at www.PacktPub.com and as a print book customer, you are
entitled to a discount on the eBook copy. Get in touch with us at
[email protected] for more details.

At www.PacktPub.com, you can also read a collection of free technical

articles, sign up for a range of free newsletters, and receive
exclusive discounts and offers on Packt books and eBooks.
Contributors
About the authors
Mokhtar Ebrahim started working as a Linux system administrator
in 2010. He is responsible for maintaining, securing, and
troubleshooting Linux servers for multiple clients around the world.
He loves writing shell and Python scripts to automate his work. He
writes technical articles on the Like Geeks website about Linux,
Python, web development, and server administration. He is a father
to a beautiful girl and a husband to a faithful wife.
I would like to thank my wife for helping me with all her efforts to finish this book. Thank you, Doaa, for being
a part of that. Also, I would like to thank everyone at Packt for working with me to make sure the book is
released. Last but not least, I'd like to thank Brian Fox, the author of the bash shell, for creating such an
awesome piece of software; without it, such a book would not exist.

Andrew Mallett is the owner of The Urban Penguin, and he is a

comprehensive provider of professional Linux software development,
training, and services. Having always been a command-line fan, he
feels that so much time can be saved through knowing command-
line shortcuts and scripting. TheUrbanPenguin YouTube channel,
maintained by Andrew, has well over 800 videos to support this, and
he has authored four other Packt titles.
About the reviewer
Sebastiaan Tammer is a Linux enthusiast from The Netherlands.
After attaining his BSc in Information Sciences, he graduated with
MSc in Business Informatics, both from Utrecht University. His
professional career started in Java development before he pivoted
into Linux.

He has worked on number of technologies, such as Puppet, Chef,

Docker, and Kubernetes. He spends a lot of time in and around his
terminal of choice: bash. Whether it is creating complex scripting
solutions or just automating simple tasks, there is hardly anything he
hasn't done with bash!
I would like to thank my girlfriend, Sanne, for all the help and support she has given me throughout the years.
She has had to endure the late nights studying, me fixing stuff (which I had inevitably broken only hours
earlier), and my endless storytelling about all those exciting new technologies. Thanks for the enormous
amount of patience and love, I could not have done it without you!
Packt is searching for authors
like you
If you're interested in becoming an author for Packt, please visit autho
rs.packtpub.com and apply today. We have worked with thousands of

developers and tech professionals, just like you, to help them share
their insight with the global tech community. You can make a
general application, apply for a specific hot topic that we are
recruiting an author for, or submit your own idea.
Table of Contents
Title Page

Copyright and Credits

Mastering Linux Shell Scripting Second Edition

Packt Upsell

Why subscribe?

PacktPub.com

Contributors

About the authors

About the reviewer

Packt is searching for authors like you

Preface

Who this book is for

What this book covers

To get the most out of this book

Download the example code files

Download the color images

Conventions used

Get in touch

Reviews

1. The What and Why of Scripting with Bash

Technical requirements

Types of Linux shells

What is bash scripting?

The bash command hierarchy

Command type

Command PATH

Preparing text editors for scripting

Configuring vim

Configuring nano

Configuring gedit

Creating and executing scripts

 Hello World!

Executing the script

Checking the exit status

Ensuring a unique name

Hello Dolly!

Running the script with arguments

The importance of correct quotes

Printing the script name

Declaring variables

User-defined variables

Environment variables

Variable scope

Command substitution

Debugging your scripts

Summary

Questions

Further reading

2. Creating Interactive Scripts

Technical requirements

Using echo with options

Basic script using read

Script comments

Enhancing scripts with read prompts

Limiting the number of entered characters

Controlling the visibility of the entered text

Passing options

Passing parameters with options

Read options values

Try to be standard
Enhancing learning with simple scripts

Backing-up with scripts

Connecting to a server

Version 1 – ping

Version 2 – SSH

Version 3 – MySQL/MariaDB

Reading files
 Summary
Questions

Further reading
3. Conditions Attached

Technical requirements
Simple decision paths using command-line lists

Verifying user input with lists

Using the test shell built-in

Testing strings
Testing integers

Testing file types

Creating conditional statements using if

Extending if with else

Test command with the if command

Checking strings
Checking files and directories

Checking numbers
Combining tests

More conditions with elif

Creating the backup2.sh using elif

Using case statements

Recipe – building a frontend with grep

Summary
Questions

Further reading
4. Creating Code Snippets

Technical requirements
Abbreviations

Using code snippets

Bringing color to the Terminal

Creating snippets using VS Code

Summary

Questions
Further reading

5. Alternative Syntax
Technical requirement
 Recapping the test command
Testing files

Adding logic
Square brackets as not seen before

Providing parameter defaults

Variables
Special parameters

Setting defaults
When in doubt – quote!
Advanced tests using [[
White space

Other advanced features

Pattern matching
Regular expressions
Regular expression script

Arithmetic operations using ((

Simple math
Parameter manipulation
Standard arithmetic tests

Summary
Questions
Further reading
6. Iterating with Loops

Technical requirement
for loops
Advanced for loops
The IFS

Counting directories and files

C-style for loops 
Nested loops
Redirecting loop output

Controlling the loop

while loops and until loops
Reading input from files
Creating operator menus

Summary
 Questions
Further reading
7. Creating Building Blocks with Functions

Technical requirements
Introducing functions
Passing parameters to functions

Passing arrays
Variable scope
Returning values from functions
Recursive functions

Using functions in menus

Summary
Questions
Further reading

8. Introducing the Stream Editor

Technical requirements
Using grep to display text
Displaying received data on an interface

Displaying user account data

Listing the number of CPUs in a system
Parsing CSV files
The CSV file

Isolating catalog entries

Understanding the basics of sed
The substitute command
Global replacement

Limiting substitution
Editing the file
Other sed commands
The delete command

The insert and append commands

The change command
The transform command
Multiple sed commands

Summary
Questions
 Further reading
9. Automating Apache Virtual Hosts

Technical requirements
Apache name-based Virtual Hosts
Creating the virtual host template
First steps

Isolating lines
sed script files
Automating virtual host creation
Prompting for data during site creation

Summary
Questions
Further reading
10. AWK Fundamentals

Technical requirements
The history behind AWK
Displaying and filtering content from files
AWK variables

User-defined variables
Conditional statements
The if command
while loops

for loops
Formatting output
Further filtering to display users by UID
AWK control files

Built-in functions
Summary
Questions
Further reading

11. Regular Expressions

Technical requirements
Regular expression engines
Defining BRE patterns

Anchor characters
The dot character
 The character class
Ranges of characters

Special character classes

The asterisk
Defining ERE patterns
The question mark

The plus sign

Curly braces
The pipe character
Expression grouping

Using grep
Summary

Questions

Further reading
12. Summarizing Logs with AWK

Technical requirements

The HTTPD log file format

Displaying data from web logs

Selecting entries by date

Summarizing 404 errors

Summarizing HTTP access codes

Resources hits
Identify image hotlinking

Displaying the highest ranking IP address

Displaying the browser data

Working with email logs

Summary
Questions

Further reading

13. A Better lastlog with AWK

Technical requirements

Using AWK ranges to exclude data

The lastlog command

Horizontally filtering rows with AWK

Counting matched rows

Conditions based on the number of fields
 Manipulating the AWK record separator to report on XML data

Apache Virtual Hosts

XML catalog

Summary

Questions
Further reading

14. Using Python as a Bash Scripting Alternative

Technical requirements

What is Python?

Saying Hello World the Python way

Pythonic arguments

Supplying arguments

Counting arguments
Significant whitespace

Reading user input

Using Python to write to files

String manipulation

Summary
Questions

Further reading

Assessments
Chapter 1

Chapter 2
Chapter 3

Chapter 4

Chapter 5
Chapter 6

Chapter 7

Chapter 8
Chapter 9

Chapter 10

Chapter 11
Chapter 12

Chapter 13
Chapter 14

Other Books You May Enjoy

Leave a review - let other readers know what you think
Preface
First, you'll learn about Linux shells and why we chose the bash
shell. Then, you'll learn how to write a simple bash script and how to
edit your bash script using Linux editors.

Following this, you will learn how to define a variable and the
visibility of a variable. After this, you will learn how to store
command execution output into a variable, which is called command
substitution. Also, you will learn how to debug your code using bash
options and Visual Studio Code. You will learn how to make your
bash script interactive to the user by accepting input from the user
using the read command. Then, you will learn how to read options
and its values if the user passed them to the script. Following this,
you will learn how to write conditional statements such as if
statements and how to use case statements. After this, you will
learn how to create code snippets using vim and Visual Studio Code.
For repetitive tasks, you will see how to write for loops, how to
iterate over simple values, and how to iterate over directory content.
Also, you will learn how to write nested loops. Along with this, you
will write while and until loops. Then, we will move on to functions,
the reusable chunks of code. You will learn how to write functions
and how to use them. After this, you will be introduced to one of the
best tools in Linux, which is Stream Editor. As we are still talking
about text processing, we will introduce AWK, one of the best text
processing tools in Linux that you will ever see.

After this, you will learn how to empower your text processing skills
by writing better regular expressions. Finally, you will be introduced
to Python as an alternative to bash scripting.
Who this book is for
This book targets system administrators and developers who would
like to write a better shell script to automate their work. Some
programming experience is preferable. If you don't have any
background in shell scripting, no problem, the book will discuss
everything from the beginning.
What this book covers
, The What and Why of Scripting with Bash, will introduce
Chapter 1

Linux shells, how to write your first shell script, how to prepare your
editor, how to debug your shell script, and some basic bash
programming, such as declaring variables, variable scope, and
command substitution.

, Creating Interactive Scripts, covers how to read input from

Chapter 2

the user using read command, how to pass options to your script,
how to control the visibility of the entered text, and how to limit the
number of entered characters.

, Conditions Attached, will introduce the

Chapter 3 if statement, the case

statement, and other testing command such as else and elif.

, Creating Code Snippets, covers creating and using code

Chapter 4

snippets using editors, such as vim and Visual Studio Code.

, Alternative Syntax, will discuss advanced testing using

Chapter 5 [[

and how to perform arithmetic operations.

Chapter 6, Iterating with Loops, will teach you how to use for loops,
while loops, and until loops to iterate over simple values and complex

values.

, Creating Building Blocks with Functions, will introduce

Chapter 7

functions and explains how to create a function, list builtin functions,

pass parameters to functions, and writing recursive functions.

, Introducing the Stream Editor, will introduce the basics of

Chapter 8

sed tool to manipulate files, such as adding, replacing deleting, and

transforming text.
 , Automating Apache Virtual Hosts, contains a practical
Chapter 9

example of sed and explains how to create virtual hosts

automatically using sed.

, AWK Fundamentals, will discuss AWK and how to filter file

Chapter 10

content using it. Also, we will discuss some AWK programming

basics.

, Regular Expressions, covers regular expressions, their

Chapter 11

engines, and how to use them with sed and AWK to empower your
script.

Chapter 12, Summarizing Logs with AWK, will show how to process the
httpd.conf Apache log file using AWK and extract useful well-formatted

data.

, A Better lastlog with AWK, will show you how to use AWK
Chapter 13

to output beautiful reports using the lastlog command by filtering

and processing the lastlog output.

, Using Python as a Bash Scripting Alternative, will discuss

Chapter 14

Python programming language basics and explains how to write

some Python scripts as a bash script alternative.
To get the most out of this
book
I assume that you have a little programming background. Even if
you don't have a programming background, the book will start from
the beginning.

You should know some Linux basics such as the basic commands
such as ls, cd, and which.
Download the example code
files
You can download the example code files for this book from your
account at www.packtpub.com. If you purchased this book elsewhere, you
can visit www.packtpub.com/support and register to have the files emailed
directly to you.

You can download the code files by following these steps:

1. Log in or register at www.packtpub.com.

2. Select the SUPPORT tab.
3. Click on Code Downloads & Errata.
4. Enter the name of the book in the Search box and follow the
onscreen instructions.

Once the file is downloaded, please make sure that you unzip or
extract the folder using the latest version of:

WinRAR/7-Zip for Windows

Zipeg/iZip/UnRarX for Mac
7-Zip/PeaZip for Linux

The code bundle for the book is also hosted on GitHub at https://githu
b.com/PacktPublishing/Mastering-Linux-Shell-Scripting-Second-Edition. In case

there's an update to the code, it will be updated on the existing

GitHub repository.

We also have other code bundles from our rich catalog of books and
videos available at https://github.com/PacktPublishing/. Check them out!
Download the color images
We also provide a PDF file that has color images of the
screenshots/diagrams used in this book. You can download it from ht

tps://www.packtpub.com/sites/default/files/downloads/MasteringLinuxShellScriptingSec

ondEdition_ColorImages.pdf .
Conventions used
There are a number of text conventions used throughout this book.

CodeInText: Indicates code words in text, database table names, folder

names, filenames, file extensions, pathnames, dummy URLs, user
input, and Twitter handles. Here is an example: "Edit your script so
that it reads like the following complete code block
for $HOME/bin/hello2.sh"

A block of code is set as follows:

if [ $file_compression = "L" ] ; then
tar_opt=$tar_l
elif [ $file_compression = "M" ]; then
tar_opt=$tar_m
else
tar_opt=$tar_h
fi

Any command-line input or output is written as follows:

$ type ls
ls is aliased to 'ls --color=auto'

Bold: Indicates a new term, an important word, or words that you

see onscreen. For example, words in menus or dialog boxes appear
in the text like this. Here is an example: "Another very useful feature
is found on the Preferences | Plugins tab"
Warnings or important notes appear like this.

Tips and tricks appear like this.

Discovering Diverse Content Through
Random Scribd Documents
tristo cane, che non meni la coda“. Nincs oly morgós kutya, amelyik
nem csóválná a farkát.
Új ismeretségeinkkel szemben óvakodjunk túlságos kedvező
véleményt alkotni magunknak, mert különben szégyenünkre és
kárunkra elkövetkezik a kiábrándulás. Fontoljuk meg azt is, hogy az
ember éppen az apróságokban mutatja ki leginkább a jellemét, mert
ezeknél nem igen szedi össze magát. Gyakran súlytalan
cselekedeteken, a puszta modoron megfigyelhetjük a mások iránt
semmi figyelmet nem tanusító önzést, mely nagy dologban sem
tagadja meg magát, csak éppen hogy álarc takarja. Ha valaki az élet
apró, mindennapi eseményei és viszonyai közt, melyekre érvényes az
elv: de minimis lex non curat (a törvény lényegtelen dolgokról nem
intézkedik), másokra való tekintet nélkül viselkedik, csupán a saját
előnyét és kényelmét tekinti másnak kárán is, magának foglalja le,
ami közösségé és így tovább: akkor biztosak lehetünk felőle, hogy az
ilyen ember szívében nincs igazság, hanem nagy dolgokban is
becstelen lesz, ha a törvény ereje nem köti a kezét: ne bízzunk
benne. Aki nem átalja klubja törvényét megszegni, az megszegi az
államét is, mihelyt veszedelem nélkül teheti.18)
Ha valaki, akivel összeköttetésben állunk, valami kellemetlen
vagy bántó dolgot mívelt velünk szemben, csak azt kérdezzük
magunktól, megéri-e, hogy ugyanezt esetleg erősebb mértékben is
újra, többször is eltűrjük tőle, vagy sem. (Megbocsátani és felejteni
annyi, mint értékes tapasztalatokat az ablakon kidobni.) Ha igen, kár
sok szót vesztegetni, mert úgy sem használna. Felejtsük inkább el a
dolgot, intsük meg az illetőt érte, vagy akár meg se tegyük, de
tudnunk kell, hogy a megismétlésre el lehetünk készülve. Ellenkező
esetben szakítsunk érdemes barátunkkal azonnal és örökre, vagy ha
szolgáinkról van szó, kössünk utilaput a talpára. Alkalomadtán
ugyanis szakasztott úgy fog eljárni, bármily szentül fogadja is az
ellenkezőjét. Mindent, mindent elfelejthet az ember, csak magát,
saját lényét nem. A jellem ugyanis teljességgel javíthatatlan. Az
ember minden cselekvése egyetlen belső elvből fakad, melynél fogva
hasonló körülmények között mindenkor hasonlóan cselekszik, mert
máskép nem is lehet. Olvassák el az úgynevezett „Akarat
szabadságáról“ szóló pályaművemet és szabaduljanak meg a
tévhittől.19)
Ha egy barátunkkal szakítottunk és vele újra kibékülünk, az olyan
gyengeség, amelyért meg fogunk szenvedni. Barátunk ugyanis az
első adandó alkalommal ugyanazt fogja megtenni, ami a szakítást
előidézte, sőt még nagyobb elbízással, nélkülözhetetlensége csendes
tudatában. Helytálló ez elküldött cselédekre is, ha az ember
visszafogadja őket. Épp oly kevéssé szabad elvárnunk, hogy az
ember megváltozott körülmények mellett ugyanazt fogja tenni, mint
annakelőtte. Az emberek érzelmeiket és viselkedésüket oly gyorsan
változtatják, amint érdekük megváltozik. Célzatosságuk oly rövid
látra szóló váltókat állít ki, hogy magunknak még inkább
rövidlátóknak kellene lennünk, hogy azokat meg ne óvatoltassuk. Ha
tehát meg akarnók tudni valakinek a viselkedését oly helyzetben,
melybe őt juttatni szándékozunk, akkor nem szabad ígéreteire és
fogodkozásaira építenünk, mert feltéve, hogy őszintén is beszél,
olyan dologról beszél, amelyet nem ismer. Fontoljuk meg tehát a
körülményeket, amelybe jut és számítsuk ki cselekvését a
körülményeknek, jellemének a körülményekkel való
összeütközéséből. Hogy az emberek igazi és nagyon szomorú
mivoltáról világos és alapos megismeréséhez jussunk, fölötte
tanulságos, hogy az irodalomban adott cselekedeteiket kommentárul
használjuk fel az életben tanusított viselkedésükhöz és megfordítva.
Ez nagyon helyes eljárás, hogy az ember meg ne tévedjen
önmagában, sem másokban. Az életben vagy az irodalomban
előforduló különös aljasság vagy ostobaság esetei nem szabad, hogy
anyagot szolgáltassanak bosszúságunkra vagy
megbotránkozásunkra. Merítsünk belőle pusztán ismeretet az emberi
nem jellemére. Akkor körülbelül úgy tekintjük, mint a mineralógus
valamely ásványnak előtte felbukkanó nagyon jellemző példányát.
Vannak megfoghatatlanul nagy kivételek és az egyéniségek közt levő
különbség roppant nagy. Általában azonban rég tudott dolog, hogy a
világ gonoszul van berendezve. A vademberek felfalják egymást, a
szelídek pedig megcsalják egymást. Ebben áll a világ folyása. Mert
mi egyéb az állam, annak minden mesterséges gépezetével és
erőszakszerveivel együtt, mint intézkedések az emberek határtalan
igazságtalanságai meggátlására? Nem azt látjuk-e a történelem
egész menetén, hogy minden király, mihelyt szilárdan áll a hatalma
és országa félig-meddig boldogul, helyzetét mindjárt arra használja
fel, hogy seregével, mint valami rablócsapattal, rátörjön a szomszéd
államokra? A háboruk valójában egyebek-e rablóhadjáratoknál? Az
ókorban, részben még a középkorban is a legyőzöttek a győző
rabszolgái lettek. Vagyis dolgozniok kellett azok helyett. Ezt teszik
ma is a legyőzöttek, midőn hadisarcot fizetnek: előbbi munkájuk
gyümölcsét kell prédául adniok. Dans toutes les guerres il ne s agit
que de voler, mondá Voltaire. A németek ezt jól jegyezzék meg
maguknak.
30. Nincs olyan jellem, amelyet tanácsos lenne teljesen
szabadjára engedni: mindegyiknek szüksége van fogalmak és elvek
által való vezetésre. Ha ebben az irányban nagyot akarunk elérni, és
nem a velünk született, hanem a puszta megfontolásból eredő, tehát
megszerzett és mindegy mesterséges jellemet akarunk formálni,
csakhamar be fog igazolódni a közmondás: Naturam expellas furca
tamen usque recurret. (Ha vasvillával vered is ki a természetet,
mégis újra visszatér.) Könnyen beláthatjuk másokkal szemben való
viselkedésünk helyes szabályát, ilyent magunktól kitalálhatunk,
ügyesen szavakba foglalhatunk, mégis a valóságos életben hamar
véteni fogunk ellene. De ettől nem szabad elcsüggedni és azt hinni,
hogy lehetetlenség az életben elvont szabályok és elvek után
igazodni, miért is a legjobb szabad folyást engedni a
természetünknek. Evvel is csak úgy vagyunk, mint a gyakorlati
dolgokra vonatkozó minden elméleti szabállyal és utasítással: először
értsük meg a szabályt azután tanuljuk meg, miként kell azt ésszel
megtartani. A szabályt ésszel egyszerre felfoghatjuk, a megtartás a
lassú gyakorlat eredménye. A tanítványnak megmutatjuk a fogásokat
valamely hangszeren, a védekezést és támadást a tőrrel. Az első
eredmény az lesz, hogy a tanítvány a legjobb igyekezete dacára
hibát tesz és úgy véli, hogy lehetetlen a gyors kottaolvasás közben
és a küzdelem hevében a szabályokat betartani. Lassankint mégis
Í
megtanulja gyakorlás által, csetlés-botlás után. Így van ez, ha valaki
a nyelvtan szabályai szerint latinul tanul írni és beszélni. Nem
máskép válik az esetlen tuskóból udvari ember, a hebehurgyából
finom világfi, a nyilt lelkűből kárhozott, a nemesből gúnyolódó
ember. A hosszú szoktatás által elért önidomítás mégis kívülről jövő
kényszer gyanánt hat, mely ellen a természet folyton ellene szegül
és néha-néha váratlanul át is tör. Az elvont elvek szerint való
cselekvés úgy viszonylik az emberrel veleszületett hajlamból való
cselekvéshez, mint valamely emberi műtárgy, például az óra, melynél
az alakot és mozgást egy idegen anyagra erőszakolta az alkotója az
élő szervezethez, melynél alak és anyag egymást áthatják és egyek.
A szerzett jellemnek az embernek veleszületett jellemhez való
viszonyát találóan fejezi ki Napoleon császár mondása: Tout ce qui
n’est pas naturel, est imparfait! Ez a szabály mindenre illik, fizikai,
mint erkölcsi dolgokra egyaránt. Csupán egyetlen kivétel jut
eszembe, a mineralógusok előtt ismeretes az a tény, hogy a
természetes aventurino kő nem ér fel a mesterségessel.
Ezért óvakodjunk minden affektálástól. Ez mindenkor lekicsinylést
ébreszt. Először is mint csalás, mely gyáva félelemből ered, másrészt
mint önmagának elítéltetése, mert másnak akar látszani és jobbnak,
mint amilyen valóban. Valamely tulajdonságnak az affektálása, a
velevaló dicsekvés önvallomás arról, hogy nincs meg bennünk.
Legyen az bár bátorság, vagy tudomány, szellem vagy elmésség,
szerencse a nőknél, gazdagság vagy előkelő rang, vagy bármi egyéb,
amivel az ember el szokott dicsekedni, minden esetben arra
következtethetünk, hogy éppen ebben szenved hiányt. Akinek
ugyanis az a tulajdonsága megvan, annak nem jut eszébe azt
fitogtatni és affektálni, mert teljes nyugodt annak a bírtokában. Ez
az értelme a spanyol közmondásnak: Herradura che chacolotea clavo
le felta. (Ha csörög a patkó, hiányzik egy szög.) De mint fentebb
mondottam, senki se engedje teljesen szabadon a féket és ne
mutassa magát teljes valóságban. Lepleznünk kell a
természetünkben rejlő sok rosszat és állatiast. De ez csupán az
elpalástolást igazolja, nem a pozitív színlelést. – Fontoljuk meg
továbbá, hogy a tettetést felismerik, még mielőtt a tettetés tárgya
kitűnnék. A próbát végig ki nem bírja az ember, a lárva egyszer csak
lehull. Nemo potest personam diu ferre fictam. Ficta cito in naturam
suam recidunt. (Seneca de Clementia, I. K. 1. fej.)
31. Ahogy ember saját teste súlyát úgy hordja, hogy meg sem
érzi, szemben azzal, ha idegen testet mozgat: úgy nem vesszük
észre önnönhibánkat és bűneinket, hanem csak a másokéit. – Ezért
viszont embertársainkat tükörként tekintsük, melyben ki-ki tisztán
megláthatja a maga bűneit, hibáit, rossz szokásait és minden
visszataszító tulajdonságait. A legtöbb ember azonban úgy tesz, mint
a kutya, amelyik megugatja a tükörképét, mert azt hiszi, hogy más
kutyát lát. Aki mást bírál, a maga javításán munkál. Akinek hajlama
és szokása csöndesen, magukban, mások viselkedését figyelmes és
szigorú bírálatnak alávetni, azok a saját javításukon és
tökéletesítésükön dolgoznak. Lesz bennök ugyanis annyi
igazságosság, büszkeség és hiúság, hogy maguk elkerüljék azt, amit
másokban és oly szigorúan megróttak. Az elnézőkről éppen az
ellenkezője igaz: ugyanis hanc veniam damus petimusque vicissim.
(Ezt a megbocsátást megadjuk, viszont el is várjuk.) Az evangélium
szépen példáz a szálkáról a más szemében és a gerendáról a
magunkéban. De hát a szem természete olyan, hogy kifelé tekint és
önmagát nem látja. Ezért önnönhibánk fölismerésére fölötte
alkalmas mód, hogy a másokét meglássuk és elítéljük. Szükségünk
van tehát tükörre, hogy javíthassunk magunkon.
Stílus, írásmód is ezt a szabályt követi. Aki ebben valami új
badarságot megbámul, ahelyett hogy ócsárolná, hamarosan utánozni
fogja azt. Azért terjed el az efféle hóbort Németországban oly hamar.
A németek nagyon elnézők: meg is látszik. Hanc veniam damus
petimusque vicissim, ez a jelmondatuk.
32. A nemesebb rendű ember fiatalkorában úgy véli, hogy az
emberek közötti lényeges és döntő viszonyok és a belőlük eredő
kapcsolatok az ideálisak, tehát azok, amelyek az érzület, a
gondolkodásmód, ízlés, értelmi erők hasonlóságain alapszanak.
Később azonban rájön, hogy a reálisak azok, vagyis amelyek
valamely anyagi érdekre építvék. Majdnem minden viszonynak ez az
alapja: a legtöbb embernek fogalma sincs másneműről. Ezért is
mindenkit hivatala, foglalkozása, nemzete, családja, tehát általában
állása és szerepe szerint, amint ezt a konvenció megszabja, szoktak
osztályozni gyári módon. Viszont az ember való mivolta, személyes
tulajdonságai csak elvétve kerülnek szóba, rendszerint mellőzik.
Minél nagyobb valakinek a belső értéke, annál kevésbé hajlandó ezt
az osztályozást eltűrni és lehetőleg távoltartja magát körüktől. Ez az
osztályozás viszont azon alapszik, hogy a nélkülözéseknek ebben a
világában fontosak és döntők azok az eszközök, melyekkel a
szükségnek elejét lehet venni.
33. Miként a papírpénz az ezüst helyett, úgy forog a világban a
való tisztelet és való barátság helyett annak külső nyilvánítása,
lehetőleg természetesen utánzott arcjátéka. Különben kérdés, hogy
igazi tiszteletet megérdemlő ember egyáltalán van-e? Mindenesetre
többre becsülöm egy becsületes kutyának a farcsóválását, mint száz
efféle barátságot mimelő arcjátékot.
Való igaz barátság másnak bújában-bajában való erős, tisztán
objektív és érdeknélküli részvétele lét tételezi föl, ez viszont azt,
hogy magunkat barátunkkal valóban azonosítsuk. Ez pedig annyira
távol esik az emberi természettől, hogy az igaz barátságról éppúgy
nem tudja az ember, mint a tengeri kigyóról, hogy pusztán mesebeli
lények-e, vagy igazán léteznek. Van azonban az emberek közt
rejtett, önző motívumokon alapuló viszony, melybe mégis belévegyül
egy szemernyi az igaz barátságból. Ezáltal az annyira
megnemesedik, hogy a tökéletlenségek e világában némi joggal
nevezhetjük barátságnak. Ez magasan felette áll a köznapi
viszonyoknak, melyek olyanok, hogy a legtöbb jóismerősünkkel
többé szóba sem állnánk, ha meghallanók, mit szólnak rólunk hátunk
mögött.
Barátunkat akkor próbálhatjuk ki leginkább, midőn komoly
segítségre és jelentős áldozatokra szorulunk, valamint valamely
bennünket ért szerencsétlenség pillanatában. Ilyenkor ugyanis arcát
vagy igaz, benső szomorúság hatja át, vagy pedig önuralmukkal, sőt
egy arcvillanásukkal igazolják Rochefoucauld ismert mondását: dans
l’adversité de nos meilleurs amis, nous trouvous toujours quelque
chose, qui ne nous déplait pas (legjobb barátaink
szerencsétlenségében is mindenkor találunk valamit, ami nincs
ellenünkre). Úgynevezett barátaink ilyenkor alig tudnak egy halk,
jóleső mosolyt elfojtani. Kevés dolog van, ami oly csalhatatlanul
hangolná jókedvre az embert, mint ha valami bennünket ért
szerencsétlenséget mondunk el nekik, vagy ha valamely személyes
gyöngénket nyiltan föltárjuk előttük. – Jellemző!
Távolság és hosszú távollét minden barátságnak kárára van,
bármily kelletlenül valljuk is be. Az emberek ugyanis, még
legkedvesebb barátaink is, ha sokáig nem látjuk őket, évek multán
lassanként elvont fogalmakká asznak, miáltal részvétünk irányukban
mindinkább pusztán értelmivé, sőt hagyományszerűvé válik. Eleven
és mély érzésünk csak azokat illeti, kik szemünk előtt vannak, –
legyenek azok bár csupán kedves állataink. Ennyire érzékekhez
tapadó az emberi természet. Itt is beigazolódik Goethe szava: Die
Gegenwart ist eine mächtige Göttin. (Hatalmas Istennő a jelen.
Tasso IV. fölvonás, 4. jel.)
A házibarát elnevezés rendszerint jogosan illeti meg viselőjét,
mert az illető inkább a háznak, mint urának a barátja, inkább a
macskára hasonlítanak tehát, mint a kutyára.
A barát őszintének vallja magát, az ellenség pedig az is.
Becsmérlésüket használjuk fel önismeretünkre, mint valami keserű
orvosságot.
Szükségben ritkán volna barátunk? Ellenkezőleg! Alig kötöttünk
valakivel barátságot, az már is szükségben van és pénzt akar
kölcsönözni tőlünk.
34. Mily tapasztalatlanság azt hinni, hogy szellem és ész eszközei
volnának a társasággal megkedveltetni magunkat! A túlnyomó
többségnél inkább gyűlölséget és neheztelést váltanak ki, mely annál
keserűbb lesz, minél kevesebb joga van rá az illetőnek. A közelebbi
folyamat ez: ha valaki nagy szellemi felsőbbséget érez meg azon,
akivel beszél, titkon és világos öntudat nélkül úgy véli, hogy a másik
viszont épp oly mértékben érzi meg az ő alacsonyrendűségét és
korlátoltságát. E sejtése a legkeserűbb gyűlölségét, neheztelését és
dühét ébreszti fel. (Lásd Welt als Wille und Vorstellung, 3. kiadás, II.
köt. 256. Johnson dr.-nak és Merck-nek, Goethe ifjúkori barátjának
idézett szavait.) Joggal mondja Gracian: „para ser bien quisto, el
unico medio vestirse la piel del mas simple de los brutos“. (Hogy jó
szemmel nézzenek, annak az az egyedüli eszköze, hogy a
legegyügyűbb állat bőrét öltjük magunkra. Lásd: Oraculo mannel, y
arte de prudencia, 240. Obras, Amberes 1702. P. II. p. 287.)
Szellemet és tehetséget mutatni közvetett módja annak, hogy
másnak tehetségtelenségét és tompaelméjűségét hányjuk a
szemére. Az alrendű ember háborog, ha a maga ellentétét pillantja
meg és e felháborodás szülője az irígységnek. A hiúság kielégítése
olyan élvezet, melyet az ember mindenek fölött becsül: ez viszont
csak önmagának másokkal való összehasonlítása révén lehetséges.
Már pedig az ember semmire sem oly büszke, mint mások feletti
szellemi fölényére. Ez emeli az állatvilág fölé.20)
A legnagyobb vakmerőség tehát határozott felsőbbségünket, még
pedig tanuk előtt vetni a szemére. Bosszúvágya feltámad, keresni
fogja rá az alkalmat, hogy sértéssel vegyen magának elégtételt.
Átviszi az ügyet az értelem mezejéről az akaratéra, mely tekintetben
mindannyian egyenlők vagyunk. A társadalomban ezért számíthat
rang és gazdagság mindenkor nagyrabecsülésre, szellemi kiválóság
azonban nem. Legjobb esetben tudomásul nem veszik. Rendesen
azonban arcátlanságnak tartják, olyasminek, amihez a birtokosa
jogtalanul jutott, és elég szemtelen avval elkérkedni. Titkon azon
munkál mindenki, hogy illő alkalommal megalázza. Alázatos
viselkedéssel sem bír bocsánatot koldulni szellemi felsőbbségéért.
Szadi erről mondja a Gulistan-ban (Graf-féle fordítás 146. lapján):
„Tudd meg, hogy a balga százszor inkább gyűlöli az eszest, mint az
eszes idegenkedik amattól.“ Szellemi alacsonyrendűség viszont
valóságos ajánlólevél. Mert ami a testnek a melegség, az a
szellemnek a felsőbbség jótevő érzése. Ezért közeledik mindenki
ösztönszerűleg az olyan emberhez, aki ezt igéri, mint a kályhához
vagy a napfényhez. Csak olyan lehet az illető, aki határozottan alatta
áll, ha férfi: a szellemiekben, ha nő: a szépségben. Sok emberrel
szemben persze tettetés nélkül alacsonyrendűnek mutatkozni
keserves egy feladat. Figyeljük csak meg, mily kedvesen viselkedik
egy tűrhetően formás lány a határozottan csúnyával szemben. Testi
fölény férfiaknál nem igen jön számításba: bár jobban érezzük
magunkat nálunknál alacsonyabb, mint magasabb növésű ember
mellett. Ezért férfiak közt közkedveltek a buták és tudatlanok, nők
közt pedig a csúnyák. Könnyen rájuk költik, hogy: de a szívök, az
kiváló. Ugyanis mindenki ürügyet keres a vonzalmára önmaga és
mások előtt.
Minden szellemi kiválóság ezzel szemben elválasztja egymástól az
embereket. Futnak tőle, gyűlölik, ürügyül mindenféle hibát költenek
bírlalójára.21)
Így hat a nőknél a szépség: szép lánynak nincs barátnője,
kísérője is alig. Társalkodónőnek jobb ha nem is jelentkeznek. Már
bemutatkozásuk alkalmával elborul a reménybeli úrnő arca, aki sem
magának, sem lányainak kíván hasonló háttért. A rang előnyeivel
viszont megfordítva áll a dolog: ezek nem hatnak ellentétükkel és
távolságukkal, mint a személyi kiválóságok, hanem miként a
környezet színei az arcra, reflexükkel hatnak.
35. Mások iránti bizalmunk nagyon gyakran főkép lustaság,
önzés, hiuság eredményei: lustaság, midőn hogy megkiméljük
magunkat a vizsgálódástól, az őrködéstől, a cselekvéstől, inkább
megbizunk másban; önzés, midőn az a szükséglet, hogy ügyeinkről
másnak közlést tegyünk, arra csábit bennünket, hogy rábizunk
valamit; hiuság, midőn olyasmihez tartozik, amire rátartók vagyunk.
Mindamellett megkívánjuk, hogy bizalmunkat tiszteletben tartsák.
De a bizalmatlanságon nem kellene bosszankodni: ugyanis benne
bók rejlik a becsületesség irányában. Őszinte bevallása az nagy
ritkaságának, minél fogva ama dolgok közé tartozik, melyeknek
létezését az ember kétségbe vonja.
 36. Az udvariasságnak, ennek a kinai főerénynek egyik okát
megadtam Ethikámban (201. lap., a II. kiadásban, 198. lap), másik
oka a következő. Hallgatólagos megegyezés ez aziránt, hogy egymás
erkölcsi és értelmi gyatraságát kölcsönösen észre ne vegyük, velök
elő ne hozakodjunk, miáltal a valóság mindkét fél előnyére
nehezebben jut napfényre.
Az udvariasság: okosság; következéskép az udvariatlanság
ostobaság. Aki szükségtelenül és szándékosan ellenségeket szerez
magának udvariatlanságával éppannyi őrjöngő, mint aki önkezével
vet csóvát a házára. Az udvariasság, miként a játéknál használatos
tantusz, köztudomás szerint hamis pénz. Botorság vele
takarékoskodni, pazarul bánni vele viszont okosság. A különböző
nemzetbeliek így fejezik be leveleiket: votre très-humbe serviteur,
your most obedient servant, – suo devotissimo servo, – csupán a
német óvakodik a „szolga“ kifejezéstől, mint nem igaztól! Aki
azonban az udvariasságnak reális érdekeket áldoz fel, olyan, mint aki
tantusz helyett igazi arannyal fizetne. Miként a természetnél fogva
kemény és merev viaszkot némi melegséggel annyira hajlékonnyá
lehet tenni, hogy minden tetsző alakot fölvesz, – úgy a nyakas és
ellenséges indulatú embert némi udvariassággal és előzékenységgel
hajlékonnyá és szívessé formálhatjuk. Az udvariasság az embernél
annyi, mint a viasznál a meleg.
Annyiban nagyon nehéz feladat az udvariasság, amennyiben
legnagyobb tiszteletre kötelez az emberekkel szemben, még ha azt
legkevésbé sem érdemlik meg; továbbá arra, hogy a legélénkebb
részvételt mímeljük, midőn örülünk, hogy semmi közünk az illetőhöz.
A legnagyobb művészet udvariasságot és büszkeséget egyesíteni.
Sokkal kevésbé jönnénk ki sodrunkból sértések alkalmával, ha
egyrészt nem becsülnők túl önmagunkat és nem lennénk gőgösek,
másrészt meggondolnók, hogy mit tart rendszerint egyik ember a
másikról. Milyen éles az ellentét az ember érzékenysége között,
melyet a személyére érthető legcsekélyebb célzásra mutat és
aközött, amit hallani, ha ismerőseinek megszólásait meglesné.
Mindig arra kellene gondolni, hogy a közönséges udvariasság puszta
vigyorgó álarc, akkor nem óbégatnának, ha az álarc egyszer kissé
félrecsuszik vagy egy pillanatra le is teszik. Ha pedig egyenest
goromba valaki, olyan az, mintha ruháit vetkőzné le és in puris
naturalibus állana előttünk. Persze ilyenkor rossz formát mutat, mint
ebben az állapotban a legtöbb ember.
37. Magunkviselete ne igazodjék mások példája után. Mert a
helyzet, a körülmények és viszonyok sohasem egyenlők és mivel a
jellem különbözése a cselekvésnek is másminő színezetet kölcsönöz.
Ezért igaz: si duo faciunt idem, non est idem. Érett megfontolás és
éles meggondolás után cselekedjünk jellemünknek megfelelően.
Tehát a gyakorlati dolgokban is elengedhetetlen az eredetiség:
Különben tettünk nem illik egyéniségünkhöz.
38. Ne cáfoljuk más ember véleményét, hanem gondoljuk meg,
hogyha ki akarnánk verni a fejükből minden abszurd balhitet, ahhoz
Matuzsálem kora sem volna elég. Tartózkodjunk minden javítást
célzó, még oly jóindulatú megjegyzéstől is, mert az embereket
megbántani könnyű, de megjavítani nehéz, szinte lehetetlen. Ha
bosszankodni kezdünk valamely beszéd badarságán, gondoljuk úgy,
mintha két bolond komédiáznék. Probatum est. Aki azért jött a
világra, hogy fontos dolgokban komolyan oktassa az embereket,
szerencsésnek tarthatja magát, ha ép bőrrel menekül.
39. Aki azt akarja, hogy ítélete hitelre ne találjon, nyilvánítsa azt
hidegen, szenvedély nélkül. Mert minden hevesség az akaratból
fakad: miért is nem a hideg gondolkodásnak, hanem az akaratnak
fogják az ítéletet tulajdonítani. Mivel ugyanis az emberben az akarat
a radikális, a megismerés pedig másodlagos és járulékos, inkább
fogják azt hinni, hogy az ítélet a felindult akaratból, mint azt, hogy
az akarat fölindulása pusztán az ítéletből fakadt.
40. Még ha jogunk is lenne rá, ne ragadtassuk el magunkat az
öndícséretre. Mert a hiúság annyira közönséges, az érdem pedig oly
rendkívüli dolog, hogy ha bár közvetve dícsérni látszunk magunkat,
mindenki százat tenne fogadásból egy ellen, hogy a hiúság szól
belőlünk, mely elég balga, hogy nem veszi észre a dolog nevetséges
voltát. Van abban igazság, amit Verulami Bacon mond, hogy a
semper aliquid haeret (valami mindig megragad belőle) a
rágalmazásra éppúgy megáll, mint az öndícséretre, miért is csak
mérsékelt adagokban használandó.
41. Ha azt gyanítjuk valakiről, hogy hazudik, tettessük magunkat
úgy, mintha hinnénk neki. Erre szemtelen lesz, még nagyobbat lódít
és leálcázza önmagát. Ha ellenben azt vesszük észre, hogy a titkolni
kívánt igazság egy részét valaki kiszalajtotta: mutassuk úgy, mintha
nem hinnénk neki. Bizonyos, hogy az ellentmondástól provokáltatva,
a teljes igazság hátvédjét is fölvonultatja.
42. Valamennyi személyes dolgunkat tartsuk titkon és jó
ismerőseink előtt is maradjunk ismeretlenek azon túl, amit saját
szemökkel megláthatnak. Mert az, hogy valaki bár legártatlanabb
dolgainknak a tudója, olykor idővel és alkalomadtán ártásunkra
szolgálhat. Tanácsosabb azáltal mutatni ki eszünket, amit
elhallgatunk, mint azzal, amit kimondunk. Az előbbi az okosnak, az
utóbbi a hiúnak a szokása. Alkalom egyaránt adódik mindkettőre: ám
gyakran inkább részesítjük előnyben ez utóbbit, mert futó kielégülést
nyújt, mint az előbbit, mely pedig tartós haszonnal jár. Még arról is
mondjunk le, – ami pedig élénk emberekkel gyakran megesik, –
hogy szívbéli megkönnyebbülés okából olykor hangosan beszélünk
magunkkal, mert könnyen szokásunkká válhatik. Általa ugyanis a
gondolat a szóval oly baráti frigyre lép, hogy a másokkal való beszéd
is a hangos gondolkodásba csap át. Már pedig az okosság azt
parancsolja, hogy gondolkodásunk és beszédünk közt széles űr
tartassék szabadon.
Néha úgy hisszük, hogy mások egyáltalán el nem hihetnek valami
reánk tartozó dolgot: pedig azoknak eszébe sem jutna kételkedni
benne. De ha rávezetjük az illetőt, már el sem tudja többé hinni.
Néha csak azért áruljuk el magunkat, mert lehetetlennek véljük,
hogy más azt rajtunk észre ne vegye. Olyan ez, mint mikor valaki
leveti magát a magasból szédülés folytán. Az illetőt az a
meggondolás vezeti, hogy itt lehetetlen bizton megállni, a kín pedig,
hogy mégis itt áll, oly nagy, hogy jobb azt megrövidíteni: ezt a
téveszmét hívjuk szédülésnek.
Másrészt jegyezzük meg, hogy azok az emberek is, akik
egyébként nem valami éleselméjűek, – kitünően tudnak számolni
mások személyes ügyeiben, amennyiben egyetlen adott mennyiség
segítségével a legbonyolultabb feladatokat is megtudják oldani. Ha
valamit elmond nekik az ember, óvakodni kell bármily csekély pozitív
és egyéni körülményt megjelölni, helyet, időpontot, egy
mellékszereplő nevét vagy bármi mást, ami bár közvetlenül
összefügg vele: mert általa oly adott pozitív mennyiséghez jutnak,
melyekkel számolni tudó értelmük a többi nyitját megtalálja. A
kíváncsiság ösztönző lelkesedése oly nagy náluk, hogy az akarat
megsarkantyúzza az értelmöket, mely a legtávolabb eső eredmények
kifürkészésére lesz képes. Mert az ilyen emberek bármennyire
érzéketlenek és közönyösek az általános igazságok iránt, annál
kíváncsiabbak az egyéniekkel szemben.
A hallgatást ezért ajánlják az életbölcsesség tanítói a
leghathatósabb érvekkel, – nincs mit hozzátennem. Csak éppen
néhány arab mondást hozok fel, mert nagyon találók és kevéssé
ismertek. „Amit ellenségednek nem kell tudni, azt ne mondd el
barátodnak.“ „Ha titkomat elhallgatom, úgy az a foglyom: ha
kiszalajtom, én vagyok a foglya.“ „Hallgatás fájának béke a
gyümölcse.“
43. Azt a pénzt használtuk fel legjobban, amelyet kicsaltak
tőlünk: mert egyenest okosságot vásároltunk rajta.
44. Ne tartsunk számon neheztelést, de jól tartsuk meg
emlékezetünkben az emberek eljárását velünk szemben, hogy ahhoz
igazítsuk viselkedésünket, fentartva a jellem változhatatlanságáról
vallott meggyőződésünket. Valakinek valamely gyarló jellemvonását
elfelejteni olyan volna, mintha keservesen szerzett pénzt eltékozolna
az ember. Így azonban óvjuk magunkat balga bizalmasságtól és
balga barátságtól.
 „Nem szeretni, nem gyűlölni“ a felét teszi minden
életbölcsességnek: „semmit el nem mondani és semmit el nem
hinni“, teszi a másik felét. Annyi azonban bizonyos, hogy az olyan
világnak, melyben ilyen szabályok és az utóbb következők
érvényesek, a legjobb hátat fordítani.
45. Haragot vagy gyűlöletet mutatni szóval vagy mimikával
haszontalan, veszedelmes, oktalan, nevetséges és alantas dolog.
Haragot vagy gyűlöletet máskép, mint tettekkel, ne mutasson az
ember. Ezt annál tökéletesebben tudjuk megtenni, minél
tökéletesebben kerültük el az előbbit. Csak a hidegvérű állatok
mérgesek.
46. Parler sans accent (nyomaték nélkül beszélni): a világfiak e
régi szabálya azt célozza, hogy bízzuk az emberek elméjére, hogy
beszédünk értelmét kitalálják. Az emberek eszejárása pedig lassú,
amíg szavunk értelmének a végére jár, addig mi magunk már messze
járunk. Ellenben parler avec accent (nyomatékkal beszélni) annyit
jelent, mint az érzéshez szólni, ahol is minden fonákul sikerül. Olyik
embernek udvarias taglejtéssel és barátságos hangon akár valóságos
gorombaságokat is odamondhat az ember közvetlen veszedelem
nélkül.

D) Magunktartása a világ folyásával és a

sorssal szemben.

47. Bármely formát öltsön is az emberi élet, az elemei ugyanazok

maradnak, akár kunyhóban, akár az udvarnál, kolostorban vagy a
hadseregben. Az élet eseményei, kalandjai, jó és balszerencséje még
oly változatos formát mutasson bár, mégis úgy vagyunk vele, mint a
cukrászsüteménnyel. Sok mindenféle fura, tarka figura van közte: de
valamennyi ugyanabból a tésztából van gyúrva. És ami valakivel
megtörténik, sokkal inkább hasonlít ahhoz, ami mással is
É
megtörtént, mint az illető gondolja, midőn beszélni hall róla. Életünk
eseményei hasonlítanak még a kaleidoszkóp képeihez, melynek
minden fordulatánál mást és mást látunk, holott voltakép mindig
ugyanaz van a szemünk előtt.
48. Három világhatalom van, mondja igen találóan egy régi
bölcs: okoság, erő és szerencse. Ez utóbbi – úgy vélem – a
leghatalmasabb. Életpályánk hasonló a hajó útjához. A sorsnak,
secunda aut adversa fortuna, ugyanaz a szerepe, mint a szélnek,
mely messzire előre visz bennünket vagy messze hátravet; ellene
hiába való minden erőlködésünk. Annyi ez, mint az evezők órák
hosszat tartó munkája, mely jó darabon előbbre vitt bennünket, mire
egy hirtelen támadt szélroham éppannyira hátravet. Viszont kedvező
irányú szélroham fölöslegessé teszi az evezőket. A szerencse
hatalmát utolérhetetlenül fejezi ki egy spanyol közmondás: da
ventura a tu hijo, y echa lo en el mar (adj fiadnak szerencsét és
dobd a tengerbe).
A véletlen gonosz hatalom, melyre oly keveset kell bízni,
amennyit csak lehet. Van-e az ajándékosztók közt még egy, aki,
adakozván, egyúttal a legvilágosabban megmutatja, hogy semmi
jogot nem formálhatunk adományaira, hogy azokat egyáltalán nem
érdemünknek, hanem csupán az ő jóságának és kegyének
köszönhetjük és ebből azt az örvendetes reményt meríthetjük, hogy
alázattal fogadhatunk el tőle a jövőben is még számos meg nem
érdemelt ajándékot? A véletlen ez az ajándékosztó, mely ért a királyi
művészethez, hogy éreztesse, miként az ő kegye és kegyelme ellen
minden érdem tehetetlen és értéktelen.
Ha visszatekintünk életünk kusza labirintusára, sok elvétett
szerencsét, sok felidézett szerencsétlenséget kell meglátnunk:
miattok könnyen túlzott szemrehányással illethetnők önmagunkat.
Mert éltünk folyása nem pusztán a magunk műve, hanem két
tényezőnek, úgymint az események sorozatának és elhatározásaink
sorozatának az eredménye, melyek folyton egymásba fonódnak és
egymást kölcsönösen módosítják. Ehhez vegyük még, hogy
szemkörünk igen szűkre szabott. Nem ismerjük jóeleve
elhatározásunkat és még kevésbé láthatjuk előre az eseményeket,
hanem csupán a jelenlegieket ismerjük igazán. Míg távol a cél, nem
vághatunk egyenest neki. Csak körülbelül, sejtésünk után
igazodhatunk feléje és az irányt meg-meg változtatjuk. Csupán
annyit tehetünk, hogy elhatározásainkat a körülményekhez igazítjuk,
remélve a célhoz való közeledést.
Az események és céljaink két, különböző irányban ható erőhöz
hasonlíthatók, melyek eredője éltünk folyása. Terentius megmondta:
in vita est hominum quasi cum ludas tesseris: si illud, quod maxime
opus est jactu, non cadit, illud quod cecidit forte, id arte ut corrigas
(az emberi élet olyan, mint a kockajáték: ha nem úgy fordul, amint
szeretnők, javitsuk meg ügyességünkkel). Röviden szólva: a sors
keveri a kártyát, mi meg játszunk. Ezt az elmélkedésemet
legtalálóbban egy hasonlattal fejezhetném ki. Az élet olyan, mint a
sakkjáték: tervet csinálunk magunknak, ám ez az ellenjátékos
szerint, – az életben sorsnak hívják – módosul. Tervünk oly
módosulásokon megy keresztül, hogy a kivitelben alig ismerhetni rá
az alapvonásokra.
Különben van életünk folyásában még valami, ami mindezeken
kívül esik. Ugyanis köznapi és nagyon gyakran bebizonyosodott
igazság, hogy gyakran balgábbak vagyunk, mint azt magunk hisszük.
Ellenben, hogy okosabbak lennénk, mint hisszük, oly felfedezés,
mely csak azokat éri, akik ily esetet átéltek és akkor is csak későn.
Van bennünk valami, ami bölcsebb, mint a fejünk. Életünk eldöntő
lépéseit nem a helyesnek világos felismerése, hanem valami benső
impulzus, mondhatnók: ösztön dönti el, mely lényünk legbelsejéből
ered. Utóbb aztán világos, de gyarló, szerzett és kölcsönkért
fogalmak, általános szabályok és idegen példák alapján, kellő
megfontolás nélkül ócsároljuk tetteinket. Nem fontoljuk meg, hogy
ugyanaz nem illik mindenkire és így könnyen igazságtalanok leszünk
önmagunk iránt. Végül aztán kitűnik, hogy kinek volt igaza; csak a
szerencsésen elért öregség tudja szubjektíve és objektíve megítélni a
dolgot.
 Az a belső impulzus talán prófétai és az ébredéssel szertefoszló
álmok öntudatlan vezetése alatt áll, amelyek életünknek tónusbeli
egyenletességet és drámai egységet adnak, amelyet az oly gyakran
ingadozó és tévedő, más hangulatba átcsapó agybeli öntudat nem
tudna neki megadni. Ezért van az, hogy aki bizonyos fajta nagy
tettek végbevitelére van hivatva, ezt ifjúkorától kezdve bensőjében
és titkon érzi és ösztönösen dolgozik rajta, miként a méh a lépen.
Ezt nevezi Gracian Balthasar la gran sinderesis-nek, az ösztönszerű,
vagy önóvásnak, mely nélkül az egyén elpusztulna. Elvont elvek
szerint nehéz cselekedni és csak hosszú gyakorlat után sikerülhet, de
csak olykor és nem teljesen. Ám mindenkinek vannak veleszületett,
konkrét elvei, melyek húsába, vérébe mentek át és egész
gondolkodásának, érzésének és akarásának eredményei. Többnyire
nem ismeri azokat in abstracto, de midőn visszatekint életére
belátja, hogy mindenkor utánok igazodott és azok láthatatlan
fonalakként húzgálták ide-oda. Ezek aszerint, hogy milyenek, fogják
őt boldogságra vagy boldogtalanságra vezetni.
49. Szünetlenül szemünk előtt kellene tartanunk az idő hatását és
dolgok változandóságát és mindennél, ami történik, annak
ellenkezőjét kellene elképzelnünk. Gondoljunk tehát a szerencsében
a szerencsétlenségre, barátságban az ellenségeskedésre,
szerelemben a gyűlöletre, bizalomban és nyiltságban az árulásra – és
megfordítva is. Ez az igazi életbölcseségnek ki nem apadó forrása:
ilyformán cselekvésünk mindenkor megfontolt lesz és nem
egykönnyen csalódunk. Annyi ez mindössze, hogy az idő elkövetkező
hatását előre számításba vettük. De talán semmiféle ismerethez nem
szükséges annyira a tapasztalat, mint a dolgok állhatatlanságának és
változandóságának helyes megismeréséhez. Minden állapot ugyanis,
amíg tart, szükségszerűen és teljes joggal áll fönn. Minden év,
minden hó, minden nap olyannak látszik, mintha most az ő
igazságának virradt volna föl örökre. De nem így van: csupán a
változandóság örökös. Az az okos, akit az állandóság látszata meg
nem téveszt, sőt előre látja22) a legközelebbi változás irányát.
 Az emberek a dolgok ideiglenes állapotát, illetve pályájuk irányát
azért tartják rendszerint maradandónak, mert a hatásokat tartják
szemük előtt, de az okokat föl nem fogják, pedig ezek rejtik
magukban a jövő változások csiráját, míg a hatás semmit sem
tartalmaz abból. Ehhez tartják magukat és fölteszik, hogy az előttük
ismeretlen okok, melyek ilyen hatást tudtak létrehozni, azt fenn is
tudják tartani. Megvan amellett az az előnyük, hogy ha tévednek, az
mindig unisono történik; ezért is az őket érő baj mindig általános,
holott a gondolkodó fő, ha tévedett, még egyedül is áll. Mellesleg
megerősítése ez ama tételemnek, hogy a tévedés mindig a
következményből az okra való következtetésre ered. (Lásd: „Welt als
W.“ I. köt. 90. l., 3. kiad. 94. l.)
Az időt pedig csak elméletileg és hatásának megsejtésével
anticipáljuk, de nem úgy, hogy a gyakorlatban is elébevágjunk,
időnek előtte kívánva valamit, amit csak az idő hozhat meg. Mert aki
így jár el, azt fogja tapasztalni, hogy nincs rosszabb, lelketlenebb
uzsorás az időnél, mely a tőle kicsikart előny után súlyosabb kamatot
szed minden zsidónál. Így például oltatlan mész és melegség által,
úgy meghajthatjuk a fát, hogy néhány nap alatt levelet hajt,
kivirágzik és gyümölcsöt hoz: de aztán el is hal. Ha az ifjú a férfi
nemzőerejét már most akarja gyakorolni, akár csak néhány hétre is
és tizenkilencéves korában azt tenni, amit harmincéves korában
nagyon jól megtehet: az idő megadja az előleget, de jövendő évei
erejének egy része, sőt talán életének egy része lesz az érte járó
kamat. Vannak olyan betegségek, melyekből csak úgy lehet teljesen
kigyógyulni, ha azoknak természetes lefolyást engedünk, minekutána
nyom nélkül, maguktól eltünnek. Ha azonban most, azonnal és
éppen most akar valaki meggyógyulni: az idő itt is ad előleget, elűzi
a betegséget, de életfogytig tartó gyöngeség és krónikus baj lesz a
kamatja. Ha háborús, nyugtalan időkben szükségünk van pénzre,
még pedig azonnal, éppen most, úgy kénytelenek leszünk
ingatlanainkat vagy állampapírjainkat értékük egyharmadán, vagy
még azon alul is eladni, holott teljes értékét megkapnók értük, ha
néhány évig várni akarnánk: de mi arra kényszerítjük, hogy kölcsönt
adjon. Vagy például tetemes összegre van szükségünk valamely
nagyobb utazáshoz: egy vagy két év alatt jövedelmünkből
megtakaríthatnók. De nem akarunk várni, tehát kölcsönt veszünk fel,
vagy tőkénkből vesszük el, azaz az idő nyujt előleget. Itt a kamat a
pénztárunkban támadt rendetlenség, tartós és folyton nagyobbodó
deficit lesz, melytől sohasem bírunk többé megszabadulni. Ilyen az
idő uzsorája: áldozatául esik mindenki, aki várni nem tud. Az idő
kimért járását siettetni akarni a legköltségesebb vállalkozás.
Óvakodjunk tőle, hogy az időnek adósaivá váljunk a kamatokkal.
50. Jellemző és a mindennapi életben gyakran szembeötlő
különbség a közönséges és az okos emberek közt, hogy azok a
bekövetkezhető veszedelmek megfontolásánál és felbecsülésénél
csak azt kérdik és azt viszik tekintetbe, ami ehhez hasonló már
megtörtént, míg ellenben az okosak azt fontolják meg, ami esetleg
megtörténhetnék, vagy a spanyol közmondás szerint: lo que no
acaece en un anno, acaece en un rato (ami meg nem történik egy év
alatt, megtörténik egy perc alatt). És ez a különbség természetes is:
mert annak áttekintéséhez, ami megtörténhetik, ész szükséges,
ahhoz ami megtörtént, csupán érzékek.
Életelvünk legyen: áldozzunk a gonosz démonoknak! Ne riadjunk
vissza némi fáradság, idő, kényelmetlenség, körülményesség, pénz
vagy nélkülözés rááldozásától, hogy valamely szerencsétlenség
lehetősége előtt becsukjuk a kaput. Minél többet áldoztunk rá, annál
kisebb, távolabb eső is kevésbé valószínű lesz annak a
bekövetkezése. E szabály legvilágosabb példája a biztosítási díj. Nem
egyéb ez, mint a gonosz démonok oltárain nyilvánosan és
mindenkitől bemutatott áldozat.
51. Semmiféle esemény felett ne ujjongjunk és ne
jajveszékeljünk túlságos hangosan: egyrészt minden dolog
forgandósága, másrészt ítéletünk gyarlandó volta miatt, mely
gyakran megtéveszt bennünket afelől, hogy mi válik előnyünkre és
mi kárunkra. Szinte mindenki jajveszékelt már afölött, ami utóbb igaz
javára vált vagy ujjongott azon, ami később legnagyobb
szenvedéseinek lett a forrása. Szépen fejezte ki Shakespeare az
ellene ajánlott érzületet:
 I have felt so many quirks of joy and grief
That the first face of neither, on the start,
can woman me unto it.23)

(All’s well, A. 3. sc. 2.)

Aki szerencsétlenség eseteiben nyugodt marad, tanujelét adja,

hogy ismeri az életben előfordulható bajok nagyságát és nagy
számát és azt, ami éppen most érte, igen csekély részéül veszi
annak, ami vele a jövőben megtörténhetik.
E stoikus felfogás mellett nem lehetünk soha (conditionis
humanae oblitus) megfeledkezők emberi mivoltunkról, hanem
mindenkor emlékezzünk róla, mennyire szomorú és nyomorúságos
az emberi sors és mily sok bajnak van kitéve élete. Hogy ezt a
belátást mindenkor ébren tartsuk, elég egy pillantást vetnünk
körülöttünk: mindenütt szemünkbe ötlik a küzdés, vergődés és
kínlódás a nyomorult, kietlen, mitsem nyujtó, puszta létért.
Igényeinket eszerint leszállítjuk, beletaláljuk magunkat minden
dolognak és állapotnak gyarlóságába, szembenézünk a
szerencsétlenségekkel, hogy elkerüljük vagy elviseljük azokat.
Tartsuk állandóan szem előtt, hogy a kis és nagy szerencsétlenségek
az élet tulajdonképeni elemei. Azért nem kell a rosszmájnak
módjára, miként Beresford, az emberi életnek óráról órára jelentkező
nyomorúságai (miseries of human life) fölött lamentálni és arcunkat
fintorítani, még kevésbé in pulicis morsu Deum invocare
(bolhacsipésnél Istenhez könyörögni). Inkább legyünk óvatosak a
szerencsétlenségek megelőzésében és elhárításában, jöjjenek azok
bár emberektől vagy dolgoktól, hogy ravasz rókaként szépen
kitérhessünk minden balszerencse elől, ami valójában pusztán
álcázott ügyetlenség.
A balszerencse elviselése nem esik annyira nehezünkre, ha eleve
lehetőnek képzeltük el és elkészültünk bekövetkezésére. Mert ha az
esetet bekövetkezése előtt mint puszta lehetőségét nyugodtan
fontolóra vesszük, akkor kiterjedését minden irányban világosan
áttekinthetjük és végesnek látjuk. Ha a szerencsétlenség aztán
valóban bekövetkezik, hatása nem nagyobb való súlyánál. Viszont ha
nem így fogadjuk, hanem készületlenül ér a baj, ijedtségünkben első
pillanatban képtelenek vagyunk a baj nagyságát helyesen megítélni.
Áttekinthetetlen lévén, könnyen mérhetetlennek, a valóságban
sokkal nagyobbnak tűnik fel. A sötétség és bizonytalanság
nagyobbnak tüntet fel minden veszedelmet. Hozzájárul ehhez még
az a körülmény, hogy a lehetségesnek vett szerencsétlenség mellé
elképzeljük a vigaszul szolgáló okokat és elhárításuk eszközeit is.
A szerencsétlenség elviselésére mi sem tesz bennünket jobban
képessé, mint annak az igazságnak a belátása, hogy: minden ami
történik, a legnagyobbtól a legkisebbig, szükségszerűen történik.
(Lásd az Akarat Szabadságáról, szóló pályamunka, 62. l. magyarul
Kelen Ferenctől, a Filozófiai Írók Tára XVII. kötete.) Mert az
elkerülhetetlen szükségszerűségbe könnyen belenyugszik az ember.
Az ott nyert megismerés mindent, még a legfurább véletlennek
látszó dolgokat is oly szükségszerűnek tünteti fel, mint azt, amely a
legismertebb törvények szerint és teljesen előrelátva következett be.
Rámutatok itt arra, amit (Welt als Wille I. köt. 345. és 346. l. 3. kiad.
261. l.) az elkerülhetetlenség és szükségszerűség fölismerésének
megnyugtató hatásáról mondottam. Aki e megismeréstől át van
hatva, előbb minden lehetőt megtesz, aztán készséggel elszenvedi,
amit el kell viselnie.
A bennünket óránként kínzó apró baleseteket úgy tekintjük, mint
aminek az a célja, hogy szerencsénk idején is gyakorlatban
maradjunk és a nagy szerencsétlenségek elviselésére szolgáló erőnk
teljesen el ne ernyedjen. A mindennapi bosszantásokkal, kicsinyes
súrlódásokkal, jelentéktelen összeütközésekkel, illetlenségekkel,
pletykával szemben legyünk vértezettek, miként Siegfried. Meg se
érezzük, ne engedjük szívünkhöz férkőzni, dobjuk el magunktól, mint
útunkba kerülő kavicsot és semmi esetre be ne fogadjuk belső
megfontolásunk tárgyai közé.
52. Amit közönségesen sorsnak mondanak az emberek, az
többnyire a maguk ostoba csínytevése. Szívleljük meg Homérosz
szép szavait (Ilias XXIII. 313. és folyt.), ahol az okos megfontolást
ajánlja. Mert ha gonoszságainkért csak a túlvilágon kell lakolnunk,
ostoba csínyeinkért már e földön – bár néha kegyelemben is lehet
részünk. Nem az tetszik félelmetesnek és veszedelmesnek, aki dühös
tekintetű, hanem az okos nézésű: mert bizonyos, hogy épp oly
félelmes fegyvere az embernek az esze, mint az oroszlánnak a
körme.
A tökéletes világfi sohasem tétovázik és soha el nem hamarkodik
semmit.
53. Az okosság mellett boldogulásunkra felette lényeges
tulajdonság a bátorság. Ezekkel természetesen nem ajándékozhatjuk
meg önmagunkat, hanem az elsőt anyánktól, az utóbbit apánktól
kapjuk örökbe: mégis erős szándékkal és rászoktatással sokat
lendíthetünk a már meglevőn. Ebben a világban, melyben
kérlelhetetlen „érc-kockák hullanak“, vasakaratra van szükség,
páncélra a sors és az emberek ellen. Az élet merő küzdelem, minden
talpalattnyi előrehaladásért meg kell verekedni és joggal mondja
Voltaire: on ne réussit dans ce monde, qu’á la pointe de l’épée, et on
meurt les arme á la main. (Ezen a világon csak kardunk hegyével
boldogulhatunk és fegyverrel kezünkben halunk meg.) Gyáva az
olyan lélek, mely ha felhők tornyosulnak vagy akár csak feltűnnek,
összezsugorodik, elcsügged és jajgat. Inkább az legyen a jeligénk: tu
ne cede malis, sed contra andentior ito. (Ne hátrálj a bajok elől,
hanem bátran haladj előre!)
Míg valamely veszélyes dolognak a vége még kétes, amíg
megvan a lehetősége, hogy jóra forduljon, nem szabad
elcsüggednünk, hanem álljunk ellen. Az időjáráson sem szabad
kétségbeesnünk, míg egy darabka kékség mutatkozik az égen. Sőt
vigyük annyira, hogy elmondhassuk:

Si fractus illabatur orbis

Impavidum ferient ruinae.
 (Ha romba dől is a világ, mint rettenthetetlent temessenek el a
romok.)
Az élet és javai nem érik meg, hogy gyáván összeszorulva
megremegjen értük a szívünk:

Quocirca vivite fortes,

Fortiaque adversis apponite pectore rebus.

(Éljetek hát bátrakként és bátor szívvel nézzetek szembe a

bajokkal.)
De ebben is túlzásba mehetünk: a bátorság vakmerőséggé
fajulhat. Hogy fentartsuk magunkat, bizonyos mértékig félénkségre
van szükségünk: a gyávaság ennek csupán túllépése. Ezt nagyon
találóan fejezi ki Verulami Bacon a páni félelemről (terror Panicus)
adott etimológiai magyarázatában, mely jóval különb a
Plutarchosénál (de Iside et Osir c. 14.). Ugyanis Pan-ból, a
megszemélyesített természetből vezeti le ilyformán: Natura enim
rerum omnibus viventibus indidit metam, ac formidinem, vitae atque
essentiae suae conservatricem, ac mala ingruentia vitantem et
depellentem. Verumtamen eadem natura modum tenere nescia est:
sed timoribus salutaribus semper vanos et inanes admiscet; adeo ut
omnia (si intus conspici darentur) Panicis terroribus plenissima sint,
praesertim humana.24) (De sapienia veterum VI.) Különben jellemző
tulajdonsága a páni félelemnek, hogy nincsen világos tudata az
okairól, hanem azokat inkább pusztán föltételezi, minsem ismeri, sőt
szükség esetén a félelem okául magát a félelmet adja meg.
 VI. FEJEZET.

AZ ÉLETKOROK KÜLÖNBSÉGÉRŐL.

Nagyon szépen mondta Voltaire: akiben nincs meg korának a

szelleme, azt korának minden szerencsétlensége sujtja. Helyén való
lesz tehát az életboldogságnak szentelt e fejtegetések végén egy
pillantást vetnünk azokra a változásokra, amelyeket az életkorok
rajtunk előidéznek.
Egész életünkön át mindig csak a jelen van hatalmukban,
sohasem több. A különbség csak annyi, hogy éltünk kezdetén hosszú
jövőt látunk magunk előtt, a vége felé pedig hosszú multat
mögöttünk. Továbbá, hogy temperamentumunk, de nem a
jellemünk, némely ismeretes változáson megy át, amely körülmény
mindenkor más és más szinezetet ad a jelennek.
Főművemben kimutattam (II. köt. 31. fej.), hogy
gyermekkorunkban sokkal inkább megismerő, mint akaró lények
vagyunk, ennek ott az okait is kifejtettem. Éppen ezen alapszik
életünk első negyedének a boldogsága, melyre később mint az
elvesztett paradicsomra gondolunk vissza. Gyermekkorunkban kevés
viszonyaink és csekély szükségleteink folytán csekély az akaratot
megindító inger is. Lényünk nagyobb része a megismerésbe merül
el. Az értelem korán fejlődik, ha nem is érik – az agyvelő már a
hetedik évben eléri a teljes nagyságot – és szünetlenül táplálékot
keres a még új lét egész világában, ahol minden az ujdonság
mázában ragyog. Ez a forrása gyermekéveink kimeríthetetlen
költészetének. A költészetnek, mint minden művészetnek, a lényege
ugyanis a plátói eszmének a felfogásában rejlik, abban t. i., hogy
minden egyes dologban a lényegest és így az egész fajban közöst
meglássuk. Ezáltal minden egyes dolog nemének képviselője
gyanánt lép föl és egy eset ezerre érvényes. Ámbár úgy tetszik, hogy
gyermekkorunk jeleneteiben mindig csak a mindenkori egyes
tárggyal vagy esettel vagyunk elfoglalva és pedig csak amily
mértékben az pillanatnyi akarásunkat érdekli: valójában máskép áll a
dolog. Az élet ugyanis egész jelentőségében oly újnak és az
ismétléstől még el nem kopott benyomásaival oly frissnek tetszik
előttünk, hogy gyermeki játékaink közepette csöndben és világos
szándék nélkül azzal foglalkozunk, hogy az egyes jelenetekből és
eseményekből magát az élet lényegét és alakjainak alaptípusát
felfogjuk. A dolgokat és személyeket, miként Spinoza mondaná, az
örökkévalóság szempontjából szemléljük. Minél fiatalabbak vagyunk,
annál inkább jelenti minden egyes dolog szemünkben az egész fajt.
Ez évről évre csökken és ezen alapszik a benyomás különbsége,
melyet a dolgok ránk ifjúságunkban és vénségünkben gyakorolnak.
Ezért válnak a gyermekkor és a kora ifjúság tapasztalatai minden
későbbi ismereteink tipusaivá és kategóriává, amelyekbe minden
későbbi ismereteinket, ha nem is mindig tudatosan, belefoglaljuk.
Így már gyermeki éveinkben kialakul világnézetünknek a szilárd
alapja, kitetszik sekélysége vagy mélysége. Későbbre csak a teljes
kivitel, a befejezés marad, de lényegében nem változik. A
gyermekkorban e tisztán objektív és így poétikus szemlélet az
uralkodó, amit támogat az a körülmény, hogy akaratunk még távolról
sem lép föl teljes energiájával. Innét van némely gyermeknek az a
komoly, fürkésző tekintete, amelyet Rafael angyalainál, különösen a
Madonna del Sisto-n levőknél oly szerencsésen felhasznált. Ezért oly
boldogok a gyermekkor évei, ezért emlékezünk rájok mindenkor
sóvárgással.
Míg mi a dolgok első, szemléletes megértésének ezzel a
komolysággal szenteljük magunkat, addig a nevelés azon fáradozik,
hogy bennünket a fogalmakkal ismertessen meg. Azonban a
fogalmak nem nyujtják a tulajdonképpeni lényeget, ellenben minden
ismeretünk alapja és valódi tartalma a világ szemléletes felfogásában
rejlik. Ezt azonban csak mi magunk nyerhetjük el és semmi más
kioktatás itt nem használ. Miként erkölcsi, úgy értelmi értékünk is
nem kívülről áramlik belénk, hanem saját lényünk mélyéből fakad. A
született balgából Pestalozzi nevelő művészete sem alakíthat
gondolkodó embert: soha! Balgának született, balgakép kell, hogy
meghaljon.
A külvilágnak e mélységes első szemléletéből érthető meg, hogy
miért vésődnek be oly mélyen az emlékezetünkbe
gyermekkorunknak környezetei és tapasztalatai. Ugyanis osztatlanul
engedtük át magunkat azoknak, figyelmünk el nem szóródott, az
előttünk feltűnő dolgokat úgy néztük, mintha nemükben páratlanok,
sőt mintha egyáltalán az egyetlen létezők volnának. Később azonban
az ismertté vált dolgoknak nagy tömege elveszi bátorságunkat és
türelmünket.
Ha visszaemlékszünk itt arra, amit főművemnek fönt említett
kötetében, 372. lap (3. kiadás, 425. lap) kimutattam, hogy tudniillik
minden dolognak objektív, vagyis puszta képzetekben való létezése
mindig örvendetes, míg szubjektív létezése, mint ami akarásból áll,
erősen vegyítve van fájdalommal és szomorúsággal: akkor a
dolognak rövid kifejezésére ezt a tételt is el fogjuk fogadni: minden
dolog gyönyörű, amint látjuk, de csúf, amint van.
Gyermekkorunkban a dolgokat inkább a szemlélet, az objektívitás
oldaláról tekintjük, semmint a lét, az akarat szempontjából. Minthogy
az előbbi a dolgoknak az örömet nyujtó oldala, a szubjektív és csúf
ellenben még ismeretlen előttünk, ezért az ifjú értelem a valóság és
művészet minden elébe kerülő alakját csupa boldog lénynek tartja.
Azt tartja, hogy a létük még sokkal szebb a látszatuknál. A világ
édenkertnek tűnik fel szemében, Arkádia ez, melyben mindannyian
születtünk. Ebből támad később a való élet utáni szomjúság, a tettek
és szenvedések áhítása, amely az élet forgatagába kerget
bennünket. Ebben aztán megismerjük a dolgok másik oldalát, a
létét, vagyis az akaratét, ahol minden lépésünknél gátat találunk.
Majd elkövetkezik lassanként a nagy csalódás, a kiábrándulás kora,
melynek beálltával azt szokták mondani: l’âge des illusions est passé
É
(az illúziók kora lejárt). És ez a kiábrándulás mindig tovább halad,
mindig teljesebbé válik. Gyermekkorunkban olyannak látjuk az
életet, mint a távolból nézett színházi díszletet, öregségünkben
pedig, mint mikor azt közvetlen közelből nézzük.
Egy másik körülmény is hozzájárul a gyermekkor boldogságához.
Miként tavaszelőn minden lombnak egy a színe és majdnem azonos
az alakja, úgy hasonlítunk gyermekkorunkban egymásra, miért is
kitűnő a harmónia a gyermekek közt. Ám a serdüléskor megkezdődik
a szétágazás és mindig nagyobb lesz, mint a kör küllőinél.
Az ifjúkor boldogságát azonban rendszerint megzavarja, sőt meg
is semmisíti a szerencse hajhászása, amelyről szilárdan hisszük, hogy
életünkben el kell hogy érjük. Ebből fakad aztán a mindig csalódó
reménykedés és az elégedetlenség. Egy megálmodott, elmosódó
boldogságnak csalóka képei és szeszélyesen megválasztott alakjai
lebegnek előttünk és hiába keressük az eredetijöket. Ezért vagyunk
ifjúkorunkban rendszerint elégedetlenek helyzetünkkel és
környezetünkkel. Ugyanis ezeknek tulajdonítjuk azt, ami általában az
emberi élet ürességének és szegénységének a járuléka, amellyel
most kötünk először igazán ismeretséget, miután egészen más
dolgokat vártunk.
Sokat nyernénk vele, ha idejében kiírtanók az ifjúból azt a
rögeszmét, hogy az életben sok, nagy boldogság vár reá. De ennek
ép az ellenkezője esik meg, midőn rendszerint az életet előbb
ismerjük meg a költészetből, semmint a valóságból. A költészet
festette jelenetek saját ifjúságunk pirkadó színeiben pompáznak
tekintetünk előtt, csoda-e, hogy sóvárgás kínoz bennünket
megvalósulásuk után és utána kapunk a – szivárványnak! Az ifjú
élete folyását érdekes regény formájában várja. A csalódás, mint
már említettem (II. köt. 374. l.), el nem maradhat. Azoknak a
képeknek éppen az a varázsa, hogy csak képek és nem valóságok.
Csak így maradhatunk meg azokat szemlélve a tiszta megismerés
nyugalmas és megelégedett lelkiállapotában. A megvalósulás áhítása
már megindítja akaratunkat, ettől pedig elválaszthatatlan a fájdalom.
Az érdeklődő olvasót itt még az említett kötet 427. lapjára (3. kiad.
488. l.) is utalom.
Éltünk első felét a boldogság utáni kielégítetlen sóvárgás jellemzi,
második felét pedig a szerencsétlenség miatt való aggódás. Ekkor
ugyanis már többé-kevésbé világosan kiismertük, hogy minden
boldogság csupán csak képzeleti, ellenben a szenvedés, az a való. E
korban azért is, legalább az okosabb, inkább szenvedéstől és
zaklatástól ment állapotot keres, mintsem élvezetet.25)
Ha ifjú koromban csöngetést hallottam ajtómon, felvidultam: azt
hittem, no, most jön. Későbbi években hasonló alkalommal inkább
ijedtségfélét éreztem: azt gondoltam, most aztán itt van!
Az ember világával való érintkezés is két ellentétes érzést vált ki
a kiváló és tehetséges egyéniségből. Az ilyen ember voltaképpen
nem igen tartozik abba a világba és kiválóságának mértékéhez
képest többé-kevésbbé egyedül áll. Ifjúkorban gyakran elhagyottnak
érzi magát, későbbi években ellenben a világból menekülőnek. Az
első érzés kellemetlen és a világ nem ismeréséből fakad, a másik
kellemes és a világ megismeréséből támad.
Az élet másik fele, mint valami zenei periódusnak második
szakasza, kevesebb törtetést, de annál több nyugalmat mutat. Míg
ifjúságunkban azt képzeljük, ki tudja mi minden boldogság és
gyönyör tanyája a világ, csak rátalálni nehéz, addig öregségünkben
tudjuk, hogy minderre hiába várunk és ebbe belenyugodva élvezzük
a tűrhető jelent és örömet találunk kicsiségeken.
Az érett ember élettapasztalata révén nyert elfogulatlanságával
máskép látja a világot, mint az ifjú és a gyermek. Csak most látja a
dolgokat egyszerű valóságukban, míg a gyermek és az ifjú előtt az
igazi világot délibáb fátyolozza el, maga szeszélyéből, hagyományos
előítéletekből és szertelen képzeletéből szövődött képekkel.
A tapasztalatnak ugyanis első teendője, hogy bennünket az
ifjúság agyrémeitől és hamis fogalmaitól megszabadítson. A legjobb,
ámbár negatív nevelés feladata aból állana, hogy az ifjúságot ezektől
megóvja, ez azonban felette nehéz dolog. E célból a gyermek
szemkörét eleinte lehető szűkre kellene korlátolni, ezen belül
azonban csupa világos és helyes fogalmakkal megismertetni. Csak
miután az e körben levőket mind helyesen felfogta, lehetne azt
tágítani, mindig ügyelve arra, hogy semmi homályos vagy félig és
ferdén értett fogalom fenn ne maradjon. Ennek folytán a dolgokról
és emberi viszonyokról korlátolt és igen egyszerű, de másrészt
világos és helyes fogalmakkal bírna, amelyek csak folytonos tágításra
szorulnának, de helyesbítésre nem; és így tovább az ifjúkorig. E
módszer különösen megköveteli, hogy ne engedjük meg a
regényolvasást, hanem pótoljuk megfelelő életrajzokkal, ilyen például
a Frankliné, a Moritz-féle Anton Reiser-é stb.
Midőn fiatalok vagyunk, azt véljük, hogy az életpályánkra fontos
és nagykövetkezményű események és személyek síp- és
dobszókísérettel lépnek fel. Öregségünkben visszapillantva azonban
azt látjuk, hogy valamennyien teljes csöndben a hátsó ajtón, szinte
észrevétlenül osonnak be.
Az életet e szempontból hímzett szövethez is hasonlíthatjuk,
melynek színét látjuk az ifjúságunkban, öregségünkben pedig a
visszáját. Ez nem annyira szép, mint tanulságos, mert megmutatja a
szálak összefüggését.
Még a legnagyobb szellemi fölény is csak a negyvenedik életév
után juthat igazán érvényre. Az évek érettségét és a tapasztalat
gyümölcsét a szellemi erő sokszorosan felülmúlhatja, de sohasem
pótolhatja: amaz ellenben még a legközönségesebb ember javára is
ellensúlyozza a legnagyobb szellemű, de ifjú ember erejét. Ez
azonban csak személyes társalgásra, nem pedig a művekre
vonatkozik.
Minden kiválóbb ember, aki nem tartozik az emberiségnek a
természettől oly mostohán megáldott öthatodához, csak nehezen
lesz szabad negyvenedik életéve után az embergyűlölet némi
árnyalatától. Amint természetes is, magáról másokra következtetett
és lassanként kiábrándulva belátta, hogy az emberek vagy az ész
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

ebooknice.com