Download the Full Ebook and Access More Features - ebooknice.

com

(Ebook) Moon Southern California Road Trips:

Drives along the Beaches, Mountains, and Deserts
with the Best Stops along the Way by Ian Anderson
ISBN 9781640499768, 1640499768
https://ebooknice.com/product/moon-southern-california-road-
trips-drives-along-the-beaches-mountains-and-deserts-with-
the-best-stops-along-the-way-51282272

OR CLICK HERE

DOWLOAD EBOOK

Download more ebook instantly today at https://ebooknice.com

 Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) ready for you
Download now and discover formats that fit your needs...

Start reading on any device today!

(Ebook) Moon Northern California Road Trips: Drives along

the Coast, Redwoods, and Mountains with the Best Stops
along the Way by Stuart Thornton, Kayla Anderson ISBN
9781640499713, 1640499717
https://ebooknice.com/product/moon-northern-california-road-trips-
drives-along-the-coast-redwoods-and-mountains-with-the-best-stops-
along-the-way-51280620
ebooknice.com

(Ebook) Biota Grow 2C gather 2C cook by Loucas, Jason;

Viles, James ISBN 9781459699816, 9781743365571,
9781925268492, 1459699815, 1743365578, 1925268497
https://ebooknice.com/product/biota-grow-2c-gather-2c-cook-6661374

ebooknice.com

(Ebook) Moon Nashville to New Orleans Road Trip: Hit the

Road for the Best Southern Food and Music Along the
Natchez Trace by Margaret Littman ISBN 9781640499256,
1640499253
https://ebooknice.com/product/moon-nashville-to-new-orleans-road-trip-
hit-the-road-for-the-best-southern-food-and-music-along-the-natchez-
trace-48984082
ebooknice.com

(Ebook) Fodor's California: with the Best Road Trips by

Fodor's Travel Guides ISBN 9781640974098, 1640974091

https://ebooknice.com/product/fodor-s-california-with-the-best-road-
trips-36520058

ebooknice.com
(Ebook) Fodor’s Southern California: with Los Angeles, San
Diego, the Central Coast & the Best Road Trips (Full-color
Travel Guide) by Fodor's Travel Guides ISBN 9781640974814,
1640974814
https://ebooknice.com/product/fodors-southern-california-with-los-
angeles-san-diego-the-central-coast-the-best-road-trips-full-color-
travel-guide-38631920
ebooknice.com

(Ebook) Matematik 5000+ Kurs 2c Lärobok by Lena

Alfredsson, Hans Heikne, Sanna Bodemyr ISBN 9789127456600,
9127456609
https://ebooknice.com/product/matematik-5000-kurs-2c-larobok-23848312

ebooknice.com

(Ebook) SAT II Success MATH 1C and 2C 2002 (Peterson's SAT

II Success) by Peterson's ISBN 9780768906677, 0768906679

https://ebooknice.com/product/sat-ii-success-
math-1c-and-2c-2002-peterson-s-sat-ii-success-1722018

ebooknice.com

(Ebook) Moon Southwest Road Trip: Drive the Loop from Las
Vegas to Santa Fe, Visiting 8 National Parks along the Way
by Tim Hull ISBN 9781640497474, 1640497471
https://ebooknice.com/product/moon-southwest-road-trip-drive-the-loop-
from-las-vegas-to-santa-fe-visiting-8-national-parks-along-the-
way-51213178
ebooknice.com

(Ebook) Master SAT II Math 1c and 2c 4th ed (Arco Master

the SAT Subject Test: Math Levels 1 & 2) by Arco ISBN
9780768923049, 0768923042
https://ebooknice.com/product/master-sat-ii-math-1c-and-2c-4th-ed-
arco-master-the-sat-subject-test-math-levels-1-2-2326094

ebooknice.com
SOUTHERN CALIFORNIA
ROAD TRIPS
Ian Anderson
CONTENTS
Discover Southern California
Los Angeles
Southern California Beaches
San Diego
Anza-Borrego, Palm Springs & Joshua Tree
Route 66
Death Valley and Las Vegas
Santa Barbara
San Luis Obispo and Hearst Castle
Essentials
Index
List of Maps
Photo Credits
Copyright
Discover Southern California
10 TOP EXPERIENCES
PLANNING YOUR TRIP
DAY TRIPS AND GETAWAYS AT A GLANCE
SOCAL’S BEST ROAD TRIPS
BEST BEACHES
SCENIC DRIVES
DESERT THRILLS
FAMILY FUN
Southern California is living the dream. Its urban and natural scenery
has inspired generations of filmmakers whose indelible images are
familiar to us all.
Romantic cityscapes include the bright lights and glamour of the
Sunset Strip. On the coast, sparkling sands border endless blue
horizons that set the stage for the region’s iconic beach and surf
culture. Inland, the stark contrasts of desert landscapes hold natural
wonders protected within national and state parks.
With a sturdy vehicle and a full tank of gas, you can see it all.
Southern California gave birth to the modern freeway, and roads
crisscross the region in every direction, connecting beaches to
mountains and cities to the desert. From Mediterranean-inspired
Santa Barbara to upscale Malibu and the left coast bastions of Santa
Monica and Venice, the coastline stretches hundreds of miles past
stunning beach towns where sunglasses, sun block, and flip flops
represent a cherished way of life. And somewhere up there sits a
bona fide castle . . .
Within a day’s drive of the coast, remote deserts beckon travelers
to discover colorful wildflowers in the Anza-Borrego Desert, jumbled
rocks in Joshua Tree, and a cracked asphalt that splits the badlands
of Death Valley. Not to be outdone are ski resorts nestled within the
mountains between these landscapes. You could start your day in
the surf, ski down a mountain in the afternoon, and camp under
desert skies at night.
Connecting it all are urban adventures ripe for exploration. The
cosmopolitan nightlife and international museums of Los Angeles sit
balanced against the thrilling rides of Disneyland. San Diego offers
the perfect blend of beach and urban culture, while Palm Springs
prefers its culture poolside, cocktail in hand.
A month of driving isn’t enough to uncover all of these treasures,
but we’ve all got to start somewhere. Whether lounging in the sand,
hiking through desert canyons, or watching world-class
entertainment, follow your dreams on this stellar road trip.
10 TOP EXPERIENCES

1 Hit the Beach: For the prototypical SoCal experience, head for
the surf and sun in beach towns stretching from San Diego to Santa
Barbara.
2 Peek Behind the Silver Screen: Hollywood offers a real-life
backdrop to a century’s worth of films.
3 Experience Art: Urban museums such as The Getty Center,
found-art collections like the Noah Purifoy Outdoor Desert Art
Museum, and far-out desert installations around the Salton Sea
offer a broad range of beauty, from modern masterpieces to outsider
art.
4 Admire Wildflowers: In spring, colorful wildflowers carpet the
desert floors.
5 Thrill the Family: Iconic theme parks, world-famous zoos, and
historic ships invite play at any age.
6 Cruise Death Valley: The lowest point in North America is a high
point for any road trip, with spectacular vistas mile after mile.
7 Marvel at Hearst Castle: Built to impress, this Spanish Revival
palace is filled with art treasures, but it’s the coastal view that’s
priceless.
8 Ski the Slopes: The ski resort town of Big Bear is within a
three-hour drive of LA’s coastal beaches, meaning you can surf and
ski in the same day.
9 See Starry Skies: The Anza-Borrego Desert and Death
Valley are both International Dark Sky Parks where nighttime skies
reveal hidden nebulae and the Milky Way.
10 Road-Trip Along Route 66: Get your kicks cruising the
remaining stretches of the historic Mother Road, where Googie
architecture, old-school diners, and roadside attractions beckon
shutter bugs.
PLANNING YOUR TRIP
Where to Go
Los Angeles
Los Angeles has captured the world’s imagination on film, and most
visitors come in search of the people and places they’ve seen in
movies and on TV, including Beverly Hills, Hollywood, and the
Sunset Strip. More than stars on sidewalks, the City of Angels also
has world-class museums, performance spaces, and culturally
diverse dining.

sunset in downtown Los Angeles the Botanical Building at San

Diego’s Balboa Park

Of course, the biggest draw (especially for parents) is iconic

Disneyland. The entertainment complex promises to become even
more popular with the Star Wars: Galaxy’s Edge attraction.
Southern California Beaches
Southern California’s greatest asset is its coastline. With 150 miles
(242 km) of surf and sand, you could spend days driving the Pacific
Coast Highway from beach town to beach town, creating your own
endless summer. Gorgeous Malibu delivers miles of remote
beaches, flanked by the pretty Santa Monica Mountains. A few miles
south, Santa Monica lives up to the Hollywood image of the classic
beach town. Less pretty and gritty Venice Beach offers
unparalleled people-watching farther south.
As CA-1 stretches south, the South Bay beach towns offer
incentives to navigate the coast in lieu of the inland freeways. Past
the port city of Long Beach, the idyllic beaches of Orange County
include the surf city of Huntington Beach, the bay town of
Newport Beach, and the tony resort Laguna Beach. CA-1
continues south to connect to I-5 toward San Diego, which has its
own beautiful set of suburban beach towns including Carlsbad
(home of Legoland), Encinitas, and La Jolla.

Newport Beach’s Balboa Fun Zone.

San Diego
Southern California is loaded with beach towns, but San Diego is a
bona-fide beach city, known for its sunshine, craft beer, and
Mexican cuisine. The city’s top attractions are the cultural hub of
Balboa Park and the famous Hotel del Coronado, though many
come for the animal attractions at SeaWorld and the San Diego
Zoo. Across the border, the vibrant Mexican city of Tijuana provides
a memorable day trip—bring your passport!

San Diego’s Balboa Park

Anza Borrego, Palm Springs, and Joshua Tree
East of San Diego, the remote Anza-Borrego Desert State Park
offers warm-weather hikes, excellent stargazing, and the
fascinating Galleta Meadows sculpture garden. Anza-Borrego is
also convenient as you make your way north past the Salton Sea,
reborn as a progressive arts haven.
The preferred desert getaway for Los Angeles elite, Palm
Springs is a perpetually cool oasis thanks to its mid-century
architecture and leisure lifestyle. North of Palm Springs, the
jumbled rocks and spiky trees of Joshua Tree National Park
beckon hikers, campers, and climbers to soak up the high-desert
wonderland.

Route 66
This historic highway was driven by the first generations of American
road-trippers. Long since replaced by bigger, faster interstates, it
feels like a time-capsule to a lost era. An intriguing section of
Historic Route 66 runs parallel to I-40 along the southern border
of Mojave National Reserve, where old highway stops have
become ghost towns.
Partial road closures can require tricky navigation, but you can
still reach the ghost town of Amboy. In Barstow, Route 66 veers
south to parallel I-15 near the old crossroads of Victorville, where
you can detour to Elmer’s Bottle Tree Ranch, a roadside
attraction. Route 66 stays with I-15 into San Bernardino, where
the final leg jogs west parallel to I-210 to historic Pasadena.
Death Valley and Las Vegas
Arguably Southern California’s most awe-inspiring destination,
Death Valley National Park offers gorgeous road-trip scenery,
star-filled night skies, and unparalleled serenity. It’s a long drive
from anywhere, so the most convenient starting point might be the
park’s conceptual opposite: Las Vegas. The gambling capital
offers bright lights, tons of people, and endless activity 24 hours a
day, including an unparalleled variety of entertainments, such as
nightly live music and comedy shows, top-tier restaurants, and
clubs.

Santa Barbara
A slice of the Mediterranean on the California coast, Santa Barbara
offers an alluring mix of wine, culture, and beaches. Modern
beach life emanates from Stearns Wharf at the end of State
Street, the main drag lined with shops. For a glimpse of the lavish
estates on the surrounding hillsides, take a tour of the enrapturing
botanical garden, Lotusland.

San Luis Obispo and Hearst Castle

U.S. 101 offers a convenient side-trip over the mountains north of
Santa Barbara to the charming university town of San Luis Obispo.
CA-1 splits northwest past the quaint coastal communities of Morro
Bay and Cambria until it reaches San Simeon and the former
mansion of William Randolph Hearst. Stars of the Golden Age of
Hollywood once spent long weekends admiring the views from
Hearst Castle, an architectural marvel high above the coast.

Know Before You Go

When to Go
Southern California enjoys a milder-than-average climate year-round,
but coastal, desert, and mountain destinations prove more seasonal,
with some months more attractive than others.

Fall
September-October offers the best times to combine a trip to
both the beaches and the deserts. These months are sometimes
referred to as the “locals’ summer,” when the destinations experience
weather more typical of summer (average 72°F/22°C). The Pacific
Ocean is warmer, but fewer visitors crowd the beaches.
 The deserts start to cool down in the fall (average 70°F/21°C)
and are too hot to explore in the summer months. Mountain
destinations also enjoy pleasant weather in fall, with autumn colors
and temperatures in the high 60s (19-21°C).

Winter
Traditionally winter is the rainy season in Southern California, though
Los Angeles, Orange County, and San Diego see their share of
sunny, 70-degree (21°C) days. However, the ocean becomes frigid
November-February, making it tough to swim or surf without a
wetsuit. On the plus-side, skiing becomes available in the mountains
east of Los Angeles.
Winter is a good time for desert hiking, when cooler daytime
temperatures prevail, though nighttime temperatures drop close to
freezing.

Spring
The best time to visit is March-May. Though it’s more crowded
than fall, the weather hits that mid-70s (21°C) sweet spot both
inland and on the coast, and the ocean starts to warm. The beaches
are mostly sunny, and the deserts don’t experience the extreme
conditions prevalent in summer or winter.
The best part about a visit in spring is the chance to see the
annual wildflower bloom; it’s the time of year when the golden
hillsides turn vibrant with color as wildflowers bloom with life, adding
a layer of photogenic beauty.

Summer
Summer is the best time to visit the Southern California coast. The
crowd levels are high, but the long sunny days offer the best
opportunity to experience SoCal’s laid-back culture.
The deserts, including Death Valley and Joshua Tree, are stifling
in summer, with average temperatures in the 90s (32-37°C) and
exceeding 100°F (38°C). Many tourist services close June-early
September.
 Along with the dry summer heat comes increased risk of
wildfires. From the deserts to the rural coasts, fires impacting
forests and grasslands have the potential to force regional
evacuations, close highways, and reduce air quality due to smoke. In
Southern California, the traditional wildfire season extends May-
October, and although this remains the peak time, due to the
impacts of climate change, there’s potential for wildfires year-round.

Advance Reservations
High-season travelers should plan ahead when visiting large cities
and big-name attractions. If you have your heart set on visiting
Disneyland, purchase tickets online at least two weeks in advance
(you’ll save money as well). Reservations are pretty much essential
at hotels and campgrounds, especially in and around popular
resort towns like Palm Springs. Reserve a rental car ahead of time
too.

Day Trips and Getaways at a Glance

If You Destination Access Points
Like… (Driving
Times)
Beaches Find the prettiest among LA (1-2 hours)
remote state beaches in
Malibu and the best city
beaches in San Diego and
Santa Barbara.
Surfing Known as Surf City USA, LA (1 hour); San
Huntington Beach offers Diego (1 hour)
the waves and the lifestyle.
Meanwhile, there’s one main
reason visit to San Onofre,
If You Destination Access Points
Like… (Driving
Times)
and that’s to ride the wave
called Lower Trestles.
Hiking The Santa Monica LA (40 minutes;
Mountains offer the coast’s 2 hours; 2.5
most scenic trails; Indian hours)
Canyons in Palm Springs
features fan palm oases; and
Joshua Tree National
Park is laced with trails
through otherworldly terrain.
Camping Sleeping among the LA or San Diego
distinctive silhouettes in (2-3 hours)
Joshua Tree is a SoCal rite
of passage.
Wildlife Gaze long enough at the LA (40 minutes;
ocean in Malibu and you’re 1.5 hours)
bound to spot some whales,
especially around Point
Dume State Beach. For a
guided whale-watching boat
ride, head to Ventura.
Wildflowers Spring blooms add color to San Diego (2
the desert floor in Anza- hours)
Borrego Desert State
Park.
Wine- Coastal climes make Santa LA (2.5 hours)
Tasting Barbara County one of
California’s most diverse
wine-growing regions.
If You Destination Access Points
Like… (Driving
Times)
Fine Art Heart Castle isn’t just an LA (4 hours)
architectural gem; it has a
collection of ancient statuary
and Renaissance art.
Outsider Giant metal structures San Diego (2
Art populate the desert at hours; 2.5
Galleta Meadows, while hours)
installations abound around
the Salton Sea at places such
as Salvation Mountain.
People- The weirdest day of your life LA (40 minutes)
Watching could be an average
afternoon on the Venice
Beach Boardwalk.
Stargazing Views of the cosmos don’t LA or San Diego
get any better than during a (2-3 hours;
new moon in Anza-Borrego about 5 hours)
or Death Valley National
Park.
Family Fun For a classic experience, you LA (1 hour); San
can’t beat Disneyland, but Diego (40
younger kids will revel in the minutes)
brick miniatures and light
water attractions of
Legoland.
Relaxation Palm Springs has perfected LA or San Diego
the art of poolside lounging (about 2 hours)
with a cocktail in hand.
Skiing Hit the slopes in Big Bear LA (2.5 hours)
while the rest of Southern
 If You Destination Access Points
Like… (Driving
Times)
California is lying on the
beach.

Some campgrounds are reserved months in advance,

particularly in summer around San Diego and Malibu, and on
weekends in Joshua Tree National Park. All lodging (including
campgrounds) at Death Valley is limited, so reservations are advised
for busier times of year, such as spring breaks and winter
holidays.
Advance reservations are recommended for top Las Vegas
attractions and accommodations during weekends, particularly
during high-profile concerts and sporting events.

What to Pack
The first items to pack for a Southern California road trip are
sunglasses and a bathing suit. It’s also important to bring (and
use!) sunscreen. Casual attire, including sandals and shorts,
works for most places unless you have fancy dinner reservations.
However, cool fog is possible anywhere along the coast, so bring
layered clothing to ward off the chill. Higher elevations may see
snow, and lower elevations in the desert can be quite chilly at night.
Pack winter attire as your itinerary warrants.

Driving Tips
Los Angeles, San Diego, and Las Vegas are convenient travel hubs
from which to start this trip. Each town has an international airport
with car rentals available. Smaller regional airports, including those
in Santa Barbara, Burbank, Long Beach, Ontario, and Santa Ana,
may also prove convenient.
Weather
Though Southern California weather is famously ideal, that doesn’t
guarantee safe road conditions every day (just most days).
Wherever there’s coast, there’s a chance of fog. Several beach
cities, even sunny San Diego, experience fog so thick that you can’t
see more than a car length ahead. When fog obscures driving
conditions, keep your headlights on low and drive very slowly.
Watch out for extreme heat in the deserts, where temperatures
may exceed 100°F (38°C) in summer—deadly if you’re stranded and
unprepared. Pack at least 1 gallon (3.8 liters) of water per person
per day when driving in the desert and check your car’s tires and
fluid levels before heading out. Monitor use of the car’s air
conditioner as well to ensure your vehicle doesn’t overheat.
In winter, snow may fall at higher elevations. The Cajon Pass on
I-15 sometimes closes due to snow, as do roads heading into the
mountains around Big Bear and Mount San Jacinto.

Traffic
Expect traffic delays at major cities along the route; this is
especially true of Los Angeles and San Diego, where the afternoon
rush hour begins in the mid-afternoon and extends into late
evening.
Traffic on I-15 north to Las Vegas can be bad on a Friday night,
but the worst traffic is heading west back to LA or San Diego along
the same route. Avoid making the return trip on Sunday night or the
Monday of a holiday weekend.
To receive reports on traffic and road conditions, call 511
(toll-free 800/977-6368). Additional resources include the California
Department of Transportation (www.quickmap.dot.ca.gov).

Fueling Up
Finding a gas station isn’t hard in most cities and urban areas;
however, there are desert segments of this trip where you won’t
see a gas station for 50 miles (81 km). And, when you do, the price
per gallon can be astronomical. Plan what time you expect to arrive
at each destination and determine whether there is a gas station
available en route. Keep a full gas tank when you hit the road and
don’t let it drop below a quarter tank without knowing where the
next station is.

SOCAL’S BEST ROAD TRIPS

Check your tire pressure, change your oil, and fill up the tank. These
world-class road trips will take you through miles of captivating
scenery. Depending on how much time you have, plan four- to
seven-day region-specific trips, or combine them for a full two
weeks, which allows time for a side trip, either heading north to
the central coast or farther east into the desert. Many Southern
California road trips begin in Los Angeles, but San Diego and Las
Vegas are also convenient travel hubs.
For driving directions all along the way, see the Getting There
sections in later chapters. All mileage and driving times are
approximate and will vary depending on weather, traffic, and road
conditions.

Classic LA
Day 1: Los Angeles
Fly into LAX and rent a car. Take the classic LA drive up Sunset
Boulevard into Hollywood. Wander the Hollywood Walk of Fame
and get an eyeful at the ornate TCL Chinese Theatre. Enjoy some
science along with views of the city from the Griffith Observatory,
then head downtown to visit The Broad museum. Take your pick of
the city’s exciting dining options before getting a taste of Hollywood
nightlife on the Sunset Strip.
 LA’s Griffith Observatory Moonlight Beach in Encinitas

For more ideas on how to spend your time in Los Angeles.

Day 2: Disneyland
35 MI/56 KM, 1 HR
It’s only an hour’s drive from Hollywood to Anaheim. Have
breakfast at Yuca’s, then scoot south down I-5 for a full day at
Disneyland, the “Happiest Place on Earth,” where you’ll meet
Mickey, Minnie, Goofy, and a slew of princesses. Make reservations
far in advance if you hope to spend time at the Star Wars:
Galaxy’s Edge attraction, which brings a galaxy far, far away to life
like never before.
Disneyland stays open late—until midnight most nights—and the
park lights up after dark. To maximize your fun, and minimize the
drive, book a room near the park at the Disneyland Hotel, or
return to Hollywood for the night. If you did it right, you’ll be
exhausted after a day of nostalgic characters and thrilling rides.

CONNECTIONS
Continue this road trip south to explore Southern California beaches.
If you have more time, you can take a side trip north for a Central
Coast Getaway, visiting Santa Barbara, San Luis Obispo, and
Hearst Castle. For another kind of sand, head east for a Desert
Drive to Palm Springs and Joshua Tree.

Coastal Cruise
Day 3: Southern California Beaches
52 MI/87 KM, 2 HR
West of Hollywood, I-10 leads to the coast and CA-1 for the “27
miles of scenic beauty” better known as Malibu. Grab breakfast at
the Malibu Farm Café then choose from any number of Malibu’s
gorgeous and remote state beaches to spend time sunning and
surfing. Take advantage of good late-day surf conditions, or grab
some casual seafood at the regional classic, Neptune’s Net. Keep
an eye out for dolphins or whales breaching off shore.
Drive south on CA-1 to the Santa Monica Pier. Ride the
carousel and the Ferris wheel or rent a bike and cruise the bike
path until you spot a nice patch of beach to call your own. Browse
the shops of Main Street or Third Street Promenade, then walk
or bike 2 miles (3.2 km) south to the Venice Beach Boardwalk,
home to artists, athletes, buskers, hustlers, gawkers, and hawkers.
 the Venice Beach Boardwalk.

Best Beaches
• Zuma Beach, Malibu’s classic beach party site, offers surfing,
boogie boarding, and volleyball.
• Point Dume State Beach has the best views of the Malibu
coastline outside of a movie star’s mega-mansion.
• Huntington City Beach, a.k.a. Surf City, USA, delivers
waves, bikinis, volleyball nets, and a long bike path.
• Black’s Beach requires a little hiking to get to, but the
reward is a secluded Southern California beach backed by
sandstone cliffs.
 • La Jolla Shores is a beautiful stretch of sand great for
families and beginning surfers.
• Coronado Beach is a family-friendly beach considered
among the world’s best, especially in front of the famous
Hotel del Coronado, where lounge chairs and cocktails are
available.

Coronado Beach

Cruise the boardwalk, then tour the local streets to spot the
Venice Murals. When you’ve had enough sensory overload, head a
few blocks inland to the relative calm of the lovely Venice Canals.
The stroll will segue perfectly to dinner at Gjelina. Ask for seats at
the community table, where you may wind up swapping road stories
with fellow travelers.
Day 4: South Coast Beaches
60 MI/97 KM, 2.5 HR
Hug the coast as you head south on CA-1 to LA’s South Bay beach
cities. CA-1 leads through the port city of Long Beach, home to the
retired cruise ship, hotel, and museum, the Queen Mary.
Don’t linger too long, as a wealth of gorgeous Orange County
beach cities lie ahead. Depending upon which aspects of Southern
California beach culture appeal to you the most, you could hit some
waves in Surf City USA, Huntington Beach, or enjoy the leisurely
pursuits and family amusements of Newport Beach.
To class it up for the night, settle into a world of upscale shopping
and gorgeous little beach coves in Laguna Beach. It doesn’t boast
the nightlife of its northern neighbors, but the place does know how
to pamper.

Day 5: San Diego County Beaches

70 MI/113 KM, 2 HR
South of Laguna Beach, coast highway CA-1 merges onto I-5 south
and crosses over the undeveloped coastline of a large military base
until it reaches Oceanside, where U.S. 101 reappears as the “Coast
Highway” on the outskirts of San Diego. Stop in the pretty burb of
Encinitas for the scenic cliffside views of Moonlight Beach and
watch expert surfers do their thing at Swami’s.
U.S. 101 routes inland to I-5 south into San Diego County, then
reappears slowly through several beach towns before reaching
Torrey Pines State Natural Reserve, one of the wildest stretches
along the coast. Drop down into La Jolla Cove for some kayaking
or snorkeling, then dine at one of the incredible restaurants in La
Jolla, every bit the Southern California jewel its name suggests.

Day 6: San Diego

13 MI/20.9 KM, 0.5 HR
Enjoy breakfast in La Jolla at Brockton Villa, then get in some
window shopping before heading uphill to admire the panoramic
view from atop Mount Soledad. Back in the car, return to I-5 and
drive 13 miles (21 km) south to San Diego proper.
Spend the afternoon exploring the museums, gardens, and
architecture of Balboa Park, the city’s green space. Sample some
world-class craft beer in hip North Park or head downtown to
Bottlecraft in Little Italy. Afterward, dine on seafood at Ironside
Fish & Oyster, one of the city’s top restaurants. Spend the night at
the U.S. Grant Hotel.
For more ideas on how to spend your time in San Diego.

CONNECTIONS
From San Diego, you can head back to LA, or continue on to Anza-
Borrego, Palm Springs, and Joshua Tree.

Desert Drive
Day 7: San Diego to Anza-Borrego
90 MI/145 KM, 2.5 HR
Grab caffeine at Bird Rock Coffee then drive 90 miles (145 km)
east over the mountains and into the low Colorado Desert where
you’ll enter Anza-Borrego Desert State Park. Take a hike in
Borrego Palm Canyon then go sculpture-spotting in Galleta
Meadows, home to one of the world’s largest sculpture gardens. At
night, stake out a spot for some epic stargazing.
The tiny town of Borrego Springs has a few restaurants and
overnight options, or spend the night in the mining town of Julian.

Day 8: Anza-Borrego to Palm Springs

90 MI/145 KM, 2 HR
It’s a 90-mile (145 km) drive north out of Borrego and into the
desert oasis of Palm Springs, where lounging poolside is second
only to golf as the town’s favorite recreation. If the desert heat gets
to be too much, ride the Palm Springs Aerial Tramway to the
San Jacinto Mountains and squeeze in some forest hiking. Return
to town for an entertaining dinner at Shanghai Red’s Bar & Grill,
a tropical cocktail at Tonga Hut, and a good night’s rest at the
Orbit In.

Day 9: Palm Springs to Joshua Tree

40 MI/64 KM, 1 HR
Waking up in Palm Springs puts you about an hour’s drive from
Joshua Tree National Park, so rise early to take advantage of one
of Southern California’s most beloved natural settings. Stop for
breakfast at Cheeky’s, then drive 40 miles (64 km) north on CA-62
to the park’s west entrance.

snow atop Mount San Jacinto near Jumbo Rocks in Joshua Tree
Palm Springs National Park

Scramble around boulders at Skull Rock near the Jumbo Rocks

Campground, admire cacti in the Cholla Cactus Garden, and
hike amid the park’s famously knobby trees. If you can’t find a camp
spot, head to the towns of Joshua Tree and Twentynine Palms
on the northern border of the park; each offers a sprinkling of
accommodations and dining options. At night, head to the desert’s
stellar music venue, Pappy & Harriet’s, where some of the world’s
best-known musicians have performed.

Day 10: Joshua Tree to Route 66

234 MI/380 KM, 4 HR
If you’re out of time, you can loop back to Los Angeles or San Diego
from Joshua Tree. Photo buffs and desert rats will want to continue
east on Route 66, a long drive to the middle of nowhere that the
kitschy icons of a bygone era have made a classic road trip. From
Joshua Tree, follow Amboy Road north for 53 miles (85 km) to
Amboy Crater, an extinct cinder cone rising from the desert floor.
Amboy is the first of several ghost towns you’ll see on Route 66.
Snap a photo of the space-age sign outside Roy’s Motel & Café,
then proceed west on National Trails Highway (Rte. 66) to enjoy
the scenery of this desolate highway. (If deserts are your thing, take
a side trip from Amboy, continuing on to Mojave National
Preserve and Death Valley.)
Driving on Route 66, stop for breakfast or lunch at the Ludlow
Café, a classic roadside diner, then continue west to Barstow, where
I-15 parallels the Mother Road south. Take a detour on the National
Trails Highway, stopping in Oro Grande, home to the delightfully
eclectic Elmer Long’s Bottle Tree Ranch. From here the Mother
Road passes over the Cajon Pass before dipping south to resume
its westward trajectory. Detour to Riverside to shake off the desert
with a relaxing stay at the Mission Inn Hotel & Spa, a picturesque
historic landmark.

Day 11: Route 66 to Pasadena

65 MI/105 KM, 1.5 HR
Today’s your final stretch on Route 66. Backtrack to I-210 in San
Bernardino, which parallels Route 66 west on its final run through
the suburban sprawl of LA’s Inland Empire. Stop in the pastoral city
of Pasadena, where you’ll browse the downtown shops before
exploring the extensive library and sprawling gardens of The
Huntington. For lunch, enjoy Chinese food at Lunasia Dim Sum
House. Stay the night in Pasadena or continue the drive back to
your starting point in Los Angeles or San Diego.

Japanese garden at The Huntington in Pasadena.

Side Trip: Mojave, Death Valley, and Vegas

If you want to extend your desert exploration, spend 3-4 days at
Mojave National Preserve and Death Valley. Las Vegas provides a
convenient urban hub to refresh before heading back to LA or San
Diego.
Route 66 to Mojave National Preserve
40 MI/64 KM, 1 HR
From Amboy, follow Kelbaker Road 18 miles (29 km) north to enter
the Mojave National Preserve. Stop at Kelso Dunes to hike
around sandy dunes. Drive 12 miles (19.3 km) north to admire the
exhibits at the Kelso Depot Visitor Center, which once served as
the train station. Camp for the night at Hole-in-the-Wall
Campground.

Scenic Drives
Exploring Southern California often requires lots of time on
humdrum freeways with little windshield appeal. However,
plenty of scenic side trips can make the hours spent behind the
wheel some of the best parts of your journey.
• Malibu: On its own, the 27 miles (43 km) of gorgeous Malibu
coastline makes this stretch of CA-1 one of the top drives in
Southern California. Factor in side trips up lush canyons into
the pretty Santa Monica Mountains, and you’ll do well. Set
aside at least 2-3 hours of drive time during any Malibu
sojourn.
• Palos Verdes: By adding only 20 minutes of drive time along
CA-1 between Long Beach and Redondo Beach, you’ll enjoy
stunning coastal views that include seaside bluffs, the Point
Vicente Lighthouse, and Catalina and other Channel
Islands on the horizon.
• Big Bear: This side trip treats travelers to the scenic Rim of
the World Scenic Byway, carved into the San Bernardino
Mountains. The slopes are often so steep that views can
stretch 180-degrees from top to bottom as well as left to
right. Time your trip for sunset, when the colorful
breathtaking vistas are their best around Skyforest.
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
 – Még ha válni lehetne! Nem valami kellemes lehet kappan úr
feleségének lenni.
Lesable talpra ugrott, dühtől remegve s felsebzetten ettől a
szótól. Apósa felé indult, sziszegve az indulattól:
– Ki innen!… Ki!… Tudja meg, hogy itt énnálam van!… És én
kiutasítom!…
Azzal felkapott a fiókos szekrényről egy teli savanyúvizes
palackot, amelyet buzogány módjára forgatott meg.
Cachelin ijedten hátrált kifelé, úgy morogta:
– Hát ezt meg mi leli egyszerre?
Lesable dühe azonban nem csitult: sok volt a jóból. A felesége
ellen fordult, aki nem vette le róla a szemét, kissé elámultan a férji
düh kitörésétől. Lesable letette a palackot a bútorra, s kiáltva
mondta:
– Ami pedig téged illet… téged…
Minthogy azonban nem tudott mit mondani, miért cselekszik így,
csak rámeredt az asszonyra, feldúlt arccal, – a hangja elbicsaklott.
Az asszony elnevette magát.
Ettől a vidámságtól, amely csak jobban sértette, egészen
nekivadult s előreugorva, balkezével megragadta a nő nyakát,
miközben a jobbal vad pofonokat mért rá. Az asszony
kétségbeesetten, lihegve hátrált. Nekiment az ágynak s
hanyattvágódott rá. Lesable nem engedte el, tovább verte. Majd
hirtelen felemelkedett, elfulladva, kimerülten s hirtelen
szégyenkezéssel brutalitása miatt, dadogta:
– Na lám… na lám… úgy-e?…
Az asszony azonban, mint akit megöltek, meg se mozdult. Hátán
fekve maradt, az ágy szélén, arcát tenyerébe rejtve. Férje közelebb
lépett hozzá, kínos érzéssel, hogy most már mi lesz s várta, hogy a
nő felfedje az arcát: látni akarta, mi van vele? Pár perc mulva
szorongása még nagyobb lett, – súgva szólongatta az asszonyt:
– Cora! hallod? Cora!
A nő nem felelt és nem mozdult. De hát mi baja? Mit csinál? És
főleg, mit akar?
Lesable dühe elviharzott, gyorsan, ahogy jött, – undoknak érezte
magát, csaknem gonosztevőnek. Megvert egy nőt, a saját feleségét,
– ő, a hideg és okos ember, a jólnevelt és mindig józanul
gondolkodó, És a visszahatás ellágyulásában a bocsánatkérés vágyát
érezte, hogy térdre boruljon, hogy csókolgassa az ütésektől kipirult
arcocskát. Ujja hegyével gyöngéden megérintette az asszony kezeit,
amelyek láthatatlanná tették a nő arcát. Cora érzéketlennek látszott.
Lesable becézgette, ahogy a megvert kutyát szokás simogatni. Az
asszony erre se mutatta, hogy érzi. Szólongatta:
– Cora, hallod? én voltam a hibás, hallod?
A nő olyan volt, mint a halott. A férj most megpróbálta lefejteni
Cora kezét. Könnyen engedett s Lesable meglátta az asszony egyik
szemét, amely kinyíltan tágult rá, nyugtalanítva és zavarbahozón.
Újra rákezdte:
– Cora, értsd meg, elragadott a düh. Az apád vitt a végletekig.
Férfiembert nem lehet így megsérteni!
Az asszony nem felelt, mintha nem is hallaná. Lesable nem tudta,
mit kezdjen. Megcsókolta a nőt füle környékén s amint
felemelkedett, egy könnycseppet látott a Cora szeme sarkában, egy
kövér könnycseppet, amely levált és gyorsan végiggurult az arcon: –
a szempillák megrándultak, gyors egymásutánban csapódva össze.
Lesable-t erős, fájó indulat kapta el, s kitárt karokkal borult rá
feleségére; az asszony másik kezét is lefejtette ajka simulásával s
csókokkal borítva a nő arcát, kérlelte:
 – Szegény kis Corám, bocsáss meg, no, bocsáss meg.
Az asszony csak sírt, hangtalanul, kitörések nélkül, ahogy
mélységes bánatában sír az ember.
A férfi magához szorította, simogatta, gyöngéd szavakat
suttogott a fülébe, amit csak tudott. De a nő érzéketlen maradt. A
sírása mégis megszűnt. Sokáig pihentek így, fekve és összefonódva.
Jött az este és árnyékkal lepte el a kis szobát. Mikor egészen
sötét lett, a férfi nekibátorodott és olymódon kért bocsánatot, amely
újraéleszthette reményeiket.
Mikor ismét fölkeltek, Lesable hangja és arca a rendes hétköznapi
volt, mintha semmi sem történt volna. Az asszony ellenben
meghatottnak látszott, a szokásosnál halkabb hangon beszélt és
alázatos, csaknem simogató pillantásokat vetett a férjére, mintha a
váratlan fenyítés megenyhítette volna idegei feszültségét s szívét.
Férje nyugodtan szólt hozzá:
– Apád biztosan unatkozik odaát egyedül. Átmehetnél hozzá. És
különben is, már vacsorázhatnánk…
Az asszony ment.
És csakugyan, már hét óra volt s a kis cseléd máris hívta Lesable-
t az ebédlőbe. Kisvártatva Cachelin is megjelent, csöndesen és
mosolygó képpel. Együtt jött a lányával. Mind helyet foglaltak az
asztalnál s ezen az estén olyan meghitten diskurálgattak, mint ahogy
már jórégen nem tették. Mintha mindannyiukkal valami örvendetes
dolog történt volna.

V.

Azonban az újra meg újra feltáplált és felajzott remények nem

váltak valóra. A hónapról-hónapra szétfoszló várakozások, amelyeken
nem segített Lesable állhatatossága, sem élettársának jóakarata,
lázas aggodalommal töltötték el őket. Mindegyre egymást okolták a
sikertelenségért és a kétségbeesett, lesoványodott, kimerült férj
főleg a goromba Cachelin miatt szenvedett, aki otthoni hadakozásaik
során már csak »Kakas úr«-nak szólongatta, nyilván annak a napnak
az emlékezetére, amikor majdnem egy palack röpült a Cachelin
szeme közé, amiért a »kappan« szót merte kimondani.
Leány és apa, ösztönszerű szövetségben, feldühödve az állandó
gondolattól, hogy oly nagy vagyon hever a kezük ügyében, amit nem
tudnak megragadni, minden lehető módon megalázták és gyötörték
a tehetetlent, aki balszerencséjüket okozta.
Mikor asztalhoz ültek, Cora napról-napra elismételte:
– Ma szerény ebédünk van. Bezzeg máskép lenne, ha gazdagok
volnánk. Nem rajtam múlik.
Ha Lesable a hivatalba indult, az asszony szobája mélyéből utána
kiáltott:
– Vigyél esernyőt, nekem ne gurulj haza olyan sárosan, mint az
omnibusz kereke. Különben is, nem én tehetek róla, hogy még
mindig ezt a tintanyaló mesterséget kell csinálnod.
Ha pedig ő maga ment el valahová, el nem hagyta volna a
mondást:
– Hja, ha más uram lett volna, azóta kocsin járhatnék!
Mindig, minden alkalommal csak ez járt az eszében,
szemrehányásokkal csipkedte, szidalmakkal ostorozta a férjét,
Lesable volt az egyetlen bűnös, Lesable volt csupán felelős a sok-sok
füstbement pénzért, ami őt, Corát illette volna.
Egy este végre, mikor ismét elfogyott a Lesable türelme,
felkiáltott:
 – De a kutya mindenit, lesz itt egyszer csend? És először is: ha
nincs gyerek, az egész csak a te hibád, érted? Mert ha neked nincs,
hát nekem van…
Hazudott, mert ez mégis csak jobb volt az örökös
szemrehányásnál s a szégyennél, hogy ne tartsák férfinak.
Az asszony végignézett rajta, előbb elképedve, az igazságot
kutatva férje szemében, majd, megértve a dolgot, teljes
megvetéssel:
– Neked? gyereked?
Lesable szemtelenül erősködött:
– Igen, egy törvénytelen gyerekem, akit Asnières-ben neveltetek.
Az asszony nyugodtan válaszolta:
– Jó. Holnap meglátogatjuk. Szeretném látni milyen.
Lesable azonban fülig pirult, úgy dadogta:
– Ahogy tetszik.
Az asszony másnap már hétkor fenn volt s mikor férje
csodálkozott, ezzel felelt:
– Hát nem látogatjuk meg a gyerekedet? Tegnap este
megígérted. Vagy talán mára már oda az apaságod?
Lesable kiugrott az ágyból:
– Nem gyereklátogatóba megyünk, hanem az orvoshoz. Az majd
megmondja a magáét.
Az asszony felelt, mint aki biztos a dolgában:
– Igazad van. Az lesz a legjobb.
Cachelin vállalta, hogy a minisztériumban beteget jelent veje
nevében; a Lesable-házaspár pedig, a szomszéd gyógyszerész
útbaigazítására, pontosan egy órakor becsöngetett Lefilleul
doktorhoz, több népszerű szülészeti mű szerzőjéhez.
A fehér falú, aranycirádás szalón, melybe léptek, rosszul volt
bebútorozva s a székek sokasága mellett is kopárnak, lakatlannak
tetszett. Leültek. Lesable zavarban volt, remegett, szégyenkezett.
Rájuk került a sor s iroda-szerű helyiségbe jutottak, ahol egy
alacsony, kövéres úr fogadta őket, szertartásosan és hidegen.
Várta, hogy szóba kezdjenek; Lesable azonban, fülig elpirulva,
nem mert előrukkolni. Végre is a felesége szánta el magát s nyugodt
hangon, mint aki mindenre kész, csakhogy célhoz érhessen,
megszólalt:
– Doktor úr, azért jöttünk el Önhöz, mert nincs gyermekünk.
Pedig emiatt nagy vagyon forog kockán.
A vizsgálat hosszadalmas volt, aprólékos és kínos. Azonban úgy
látszott, Corát egyáltalán nem feszélyezte: átengedte magát az orvos
figyelmes munkájának, mint olyan nőhöz illik, akit valami magasabb
érdek lelkesít és támogat.
Bár csaknem egy teljes óra hosszáig foglalkozott a
házastársakkal, a speciálista nem nyilatkozott véglegesen.
– Semmi rendellenességet sem találtam, – mondta, – sem valami
különöset. Maga az eset egyébként elég gyakori. A test is annyiféle,
ahány a karakter. Mikor annyi házasságot látunk, amelyet a két fél
össze nem férő természete ront meg, nem kell csodálkoznunk, ha
ismét másutt a meddőséget találjuk, amelynek oka a fizikai
inkompatibilitás. A nagyságos asszony, azt hiszem, nagyszerűen
fejlett és alkalmas a megtermékenyülésre. Kedves férje másrészt,
noha semmiféle rendellenességet nem mutat, inkább legyöngültnek
látszik, ami talán éppen annak a következménye, hogy túlságosan is
igyekszik apává lenni. Szabad talán kikopogtatnom?
Lesable izgatottan vetette le a mellényét s az orvos hosszasan
nyomogatta rá a fülét a tisztviselő mellére meg hátára, majd
makacsul kopogtatta véges-végig, gyomortól nyakig, vesétől
nyakszirtig.
A szívütés első tempójában némi zavart konstatált, sőt a tüdőt
illetőleg is volt aggodalma.
– Vigyáznia kell magára, uram, nagyon vigyáznia. Egyelőre csak
vérszegénységről van szó, kimerültségről, semmi másról. De az
efféle jelentéktelenségek nagyon könnyen gyógyíthatatlan bajokká
nőhetnek.
Lesable, sápadtan a félelemtől, utasítást kért, hogyan éljen?
Komplikált életrendre szorították. Vas, félig sült hús, erőleves,
testedzés, sok pihenés, nyáron vidéki vakáció. A doktor arra nézve is
tanácsot adott, mi lesz a teendő, ha majd jobban lesz. Módszereket
írt le, amelyek hasonló esetekben gyakran sikerrel váltak be.
A látogatás az orvosnál negyven frankba került.
Mikor kinn voltak az uccán, Cora tompa dühhel, a jövő minden
sötét sejtelmével kiáltotta:
– Na, nekem ugyan kijutott!
Férje nem felelt. Félelem gyötörte, az uccán is az orvos szavait
rágta és mérlegelte. Nem csapta be a doktor? Hátha máris elveszett
embernek ítélte? Eszébe sem volt most az örökség, meg a gyerek!
Az életéről volt most szó!
Úgy rémlett neki, hogy a tüdeje fütyöl és a szíve vadul ver. A
Tuilériákon áthaladva, gyengeség fogta el és le akart ülni. Az ingerült
asszony, hogy megalázza, állva maradt mellette s fölülről nézett le
rá, megvető szánalommal. Lesable kínosan szedte a levegőt, túlozva
az izgalmával járó lihegést; – balkeze ujjaival jobbkeze csuklóján,
ütőere lüktetését számolta.
Cora topogott a türelmetlenségtől, úgy kérdezte:
– Vége lesz már ezeknek a cécóknak? Mikor készülsz el már?
 A férfi felkelt, mint ahogy az áldozatok szoktak s újra elindult,
egy szó nélkül.
Mikor Cachelin meghallotta a vizsgálat eredményét, egyáltalán
nem fékezte a dühét. Ordított:
– Szépen vagyunk, mondhatom, szépen vagyunk!
És vad szemekkel mérte végig a vejét, mintha rögtön föl akarná
falni.
Lesable se látott, se hallott: ő csak az egészségére gondolt,
fenyegetett életére. Kiabálhattak ezek, apa meg a lánya, akármit,
ezek nem voltak az ő bőrében és ő ezt a bőrt meg akarta őrizni.
Asztalán orvosságos üvegek sorakoztak s minden étkezésnél
kiméricskélte orvosságait, amit felesége mosollyal, apósa pedig
kitörő hahotával kísért. Lépten-nyomon megnézte magát a tükörben,
kezét minden pillanatban a szívére nyomkodta, hogy ellenőrizze a
dobogását, ágyát pedig egy sötét szobában vettette meg, holmi
lomtár-zugban, hogy elkerülje Corával a testi érintkezést.
Rettegő gyűlöletet kezdett érezni a nő iránt s érzésébe megvetés
és undor vegyült. Ettől kezdve a nők egyébként is szörnyetegeknek
tűntek fel előtte, veszélyes bestiáknak, akiknek csak a férfiak
elpusztítása a hivatásuk; – Charlotte néni végrendeletére pedig már
csak úgy gondolt, ahogy holmi puszta, elmúlt balesetre gondolunk,
amelybe majdnem odavesztünk.
Ismét hónapok teltek el. Csak egy év volt hátra a végzetes
terminusig.
Cachelin az ebédlőben óriási naptárt akasztott ki, amelyen
minden reggel áthúzta az elmúlt napot s tehetetlen elkeseredése, a
kétségbeesés, amellyel érezte, hogyan siklik messzebb hétről-hétre a
nagy vagyon, a düh, arra a gondolatra, hogy tovább kell kínlódnia a
hivatalban s aztán kétezer frank nyugdíjból tengődnie haláláig, –
mindezek az indulatok iszonyú szavakra ragadtatták, amelyek kis
híján, már-már csaknem a tettlegességig fajultak.
 Nem tudott ránézni Lesable-ra, hogy meg ne reszkessen az
őrjöngő vágytól: ütni, legázolni, összetaposni ezt az embert.
Határtalan gyűlölettel gyűlölte. Ha látta, mint nyitja ki az ajtót, mint
lép be, mindannyiszor az volt az érzése, hogy tolvaj hatolt be hozzá,
aki legszentebb javától fosztotta meg, a család örökségétől. Jobban
gyűlölte, mint a halálos ellenséget s ugyanakkor meg is vetette
gyöngesége és különösen amiatt a gyávasága miatt, hogy az
egészségéért való aggódásban lemondott közös reménységük
további hajszolásáról.
Lesable csakugyan még elkülönültebb életet élt a feleségétől,
mintha soha semmi kötelék sem fűzte volna össze őket. Közelébe se
ment, nem nyúlt hozzá, még a tekintetét is kerülte, – szégyenből is,
meg félelemből is.
Cachelin mindennap megkérdezte a leányát:
– Mondd csak, elszánta magát végre az urad?
Az asszony felelt:
– Nem, papa.
Az étkezésnél estéről-estére kínos jelenetek játszódtak le.
Cachelin szüntelenül ismételgette:
– Ha valaki nem férfi, jobban tenné, ha felfordulna és helyet
engedne egy arravalóbbnak.
És Cora hozzátette:
– Ami igaz, igaz. Vannak haszontalan és alkalmatlan figurák. Nem
is tudom, mit lődörögnek a világon, hacsak azért nem, hogy
mindenkinek terhére legyenek.
Lesable nyelte az orvosságait és nem felelt. Egy napon végül az
apósa ezt ordította az arcába:
– Hát tudod, tudd meg, hogy ha most, amikor már jobban vagy,
meg nem változtatod a viselkedésedet, akkor tudom istenem, mit
fog csinálni a lányom!…
A vő felemelte a tekintetét: érezte az új gyalázatot és a szemével
kérdezett. Cachelin folytatta:
– Mást fog befogadni a helyedbe, nahát! És kutya szerencséd,
hogy ez eddig is meg nem esett! Ha valaki ilyen litty-lotty-emberhez
megy feleségül, mindent megengedhet magának.
Lesable fakó arccal felelt:
– Én ugyan nem fogom megakadályozni, ha őnagysága követni
akarja az apja jeles tanácsait.
Cora lesütötte a szemét. Cachelin pedig, aki homályosan érezte,
hogy nagyon is kemény dolgot mondott, egy kissé zavartan
hallgatott el.

VI.

A minisztériumban a két férfi látszólag elég jó egyetértésben élt.

Valami hallgatag megegyezés alakult ki közöttük, hogy eltitkolják
kollégáik előtt családi harcaikat. »Kedves Cachelin«-em, – »kedves
Lesable«-om, – így szólítgatták egymást és odáig mentek a
színlelésben, hogy együtt nevettek a tréfákon, mint akik boldogok és
meg vannak elégedve közös életükkel.
Lesable és Maze viszont úgy viselkedtek egymással szemben,
azoknak az ellenfeleknek szertartásos udvariasságával, akik kis híján
majdnem megverekedtek. A meghiusult párbaj, melynek izgalmát
mégis átélték, túlzott udvariasságot teremtett közöttük, fokozottabb
figyelmet s talán a kölcsönös közeledés titkos vágyát is, amelyet
holmi új komplikációk homályos félelme is diktálhatott. A többiek
észrevették és helyeselték ezt a viselkedést, mint olyan
úriemberekét, akiknek lovagias ügye volt egymással.
 Már messziről köszöntek egymásnak, kimért komolysággal,
keményen és méltóságosan röpítve le a kalapjukat.
Beszélni nem beszéltek egymással, – egyik sem merte vállalni a
kezdeményezést.
Egy napon azonban Lesable, mikor a főnök sürgősen hivatta,
buzgalmában futva ment végig a folyosón s a fordulónál teljes
lendülettel vágódott éppen a hasába egyik kollégájának, aki
ellenkező irányból jött. A kolléga Maze volt. Mind a ketten
visszahőköltek, majd Lesable zavart és udvarias hadarással
tudakolta:
– Pardon, uram, nem történt valami baja?
A másik válaszolt:
– Semmi a világon, uram.
Ettől kezdve illendőnek találták, hogy egy-egy szót váltsanak.
Majd, versengve az udvariaskodásban, igyekeztek kölcsönösen
előzékenyek lenni, amiből nemsokára bizalmasság, majd valóságos
meghitt viszony fejlődött, az a tartózkodással mérsékelt meghittség,
amely olyan emberek közt indul, akik előbb félreismerték egymást s
most valami félénk habozás bénítja meg a lendületüket; végre az
udvariaskodásokból, az egymás szobájában tett vizitekből, barátság
nőtt ki.
Most már gyakran csevegtek, mikor a rendtiszti szobában
terefere volt. Lesable sokat vesztett stréberes rátartiságából, Maze is
félretette világfias modorát; – Cachelin pedig bele-belevegyült a
diskurzusba s úgy látszott, érdeklődve figyeli barátkozásukat. Olykor-
olykor, a szép kolléga távozása után, mikor az kihúzott derékkal
lépdelt odább, homlokát majdnem beütve az ajtó szemöldökfájába,
Cachelin mordult egyet, rápislantva a vejére:
– Ez aztán legalább szép szál legény!
 Egy reggel, mikor mind a négyen együtt voltak, mert Savon apó
sohasem hagyta abba a másolást, a vén díjnok széke, amelyet
nyilván valami tréfacsináló megfűrészelt, összetört gazdája alatt s a
jámbor öreg végiggurult a padlón, nagyot kiáltva ijedtében.
A három kolléga odarohant. A rendtiszt a kommunisták
ármányának minősítette a dolgot, Maze pedig mindenáron látni
akarta a sérült testrészt. Cachelin-nel összefogva erővel le akarták
vetkőztetni az öreget, hogy, mint mondták, bekötözzék, de Savon
apó kétségbeesve ellenkezett és azt kiabálta, hogy nem történt
semmi baja.
Amikor a vidámság elült, Cachelin egyszerre csak elkiáltotta
magát:
– Nézze csak, Maze úr, mit szólna hozzá, most, hogy így szépen
együtt vagyunk, ha meghínám magát hozzánk vasárnapra, ebédre.
Mindnyájan örülnénk neki, a vőm is, én is, a lányom is, aki névről
úgyis jól ismeri, hiszen otthon sokszor szóba kerül a hivatal.
Beleegyezik, mi?
Lesable, noha hidegebben, csatlakozott apósa kéréséhez:
– Igazán, jöjjön el, nagyon örülnénk.
Maze habozott, zavarban volt, mosolygott, a mende-mondák
emléke feléledt benne.
Cachelin sürgette:
– Ki vele: jön vagy nem jön?
– Hát jó! elfogadom a meghívást.
Mikor az apa otthon azzal lépett be, hogy: – Mit szólsz hozzá,
Maze kolléga nálunk ebédel vasárnap, – Cora első meglepetésében
dadogott:
– Maze? – No de ilyet!
 És elpirult a haja tövéig; maga sem tudta, miért. Annyiszor hallott
beszélni erről az emberről, a szokásairól, a hódításairól, – mert Maze
ellenállhatatlan nőcsábász hírében állt a minisztériumban, – hogy
már régóta felébredt benne a vágy: megismerni ezt a szép fiút.
Cachelin folytatta, közben a kezeit dörzsölve:
– Majd meglátod, micsoda fenegyerek az és hozzá milyen szép
fickó. Magas, mint egy dragonyos, nem hasonlít ám csöppet sem az
uradhoz!
Az asszony nem felelt, zavarban volt, mintha kitalálták volna,
hogy már álmodozott a kidícsért lovagról.
A lakomát ugyanazzal a gondossággal készítették elő, mint annak
idején a Lesable ebédjét. Cachelin megtárgyalta a fogásokat,
mindent kitünőnek kívánt s mintha valami be nem vallott, még
határozatlan bizakodás támadt volna a szívében, vidámabbnak
látszott, valamely titkos és biztos jó sejtelemtől derűsnek.
Az egész vasárnapot az előkészületek lázas ellenőrzésével
töltötte, míg Lesable egy sürgős ügyiratot intézett el, amelyet előző
nap hozott haza a hivatalból. November első napjaiban voltak, az új
esztendő közeledett.
Hét órakor megérkezett Maze, nagyon jókedvűen. Úgy lépett be,
mint aki otthon van és udvarias szavakkal nagy rózsacsokrot nyujtott
át Corának. A jótársaságban otthonos emberek bizalmas hangján
tette hozzá:
– Asszonyom, én valahogy úgy érzem, hogy már ismerem Önt
egy kissé, sőt hogy már kislány kora óta ismerem, hiszen édesapja
sok éve beszélt már nekem Önről.
Cachelin a virágok láttára felkiáltott:
– Ez aztán előkelő dolog, annyi szent!
 És leányának eszébe jutott, hogy Lesable nem hozott virágot
annak idején. A szép gavallér pedig szinte elbűvöltnek látszott,
nevetgélt, a jó fiú volt, aki elsőízben tesz látogatást régi barátainál.
Corát gáláns, diszkrét szavakkal rohamozta meg, amelyektől az
asszony arca bíborpiros lett.
Maze nagyon kívánatosnak találta az asszonyt. Cora meg őt
nagyon elbűvölőnek. Mikor távozott, Cachelin odavetette:
– No, úgy-e jó pofa? Micsoda csirkefogó lehet ez, te! Minden
asszonyt befon!
Cora, kevésbé lelkesedő hangon, de bevallotta, hogy »kedves
embernek találja és nem is olyan pozőrnek, mint amilyennek
gondolta!«
Lesable, aki a szokottnál kevésbé fáradtnak és rosszkedvűnek
látszott, szintén elismert annyit, hogy az első időkben »félreismerte«
a barátját.
Maze járni kezdett a házhoz, eleinte tartózkodó módon, majd
mind gyakrabban. Mindenki szerette. Hívogatták, kedvében jártak.
Cora a kedvenc ételeit főzte neki. És a három férfi meghitt viszonya
olyan élénkké vált, hogy nem tudtak meglenni egymás nélkül. Az új
barát elvitte a családot a színházba, ujságoktól szerzett páholyokba.
Gyalog szoktak hazamenni, végig a zsúfolt éjszakai uccákon, a
Lesable-ék kapujáig. Maze és Cora mentek elől, egyforma
lépésekkel, összesímult csipőkkel, ugyanannak a mozgásnak,
ugyanannak a ritmusnak a ringásával, mint két olyan lény, akik arra
születtek, hogy egymás oldalán járják az életet. Félhangon
beszélgettek, mert csodálatosan értették egymást, elfojtott, közös
kacajaik voltak. És a fiatal asszony olykor hátrafordult, hogy egy
pillantást vessen apjára és a férjére.
Cachelin jóakaratú tekintettel simogatta őket s gyakran jelentette
ki, már nem is gondolva rá, hogy a vejéhez beszél:
– Mégis csak nagyszerű egy pár, öröm őket együtt látni.
 Lesable nyugodtan felelte:
– Majdnem egyforma magasak.
És boldogan attól az érzéstől, hogy a szíve kevésbé erőszakosan
ver, hogy a gyors járástól már nem liheg annyira s hogy általában
egész közérzése megjavult, lassanként megenyhült az apósával
szemben is, aki különben egy idő óta be is szüntette már epés
megjegyzéseit.
Újévkor Lesable megkapta főtiszti kinevezését. Olyan nagy volt az
öröme, hogy hazaérkezve, megcsókolta a feleségét, félév óta először.
Az asszony egészen zavarodottnak látszott, feszélyezettnek, mintha
valami illetlen dolog érte volna a férje részéről; – Maze-ra nézett, aki
szintén eljött, hogy az újév alkalmából tisztelegjen és minden jót
kívánjon. És Maze is zavar-félét mutatott: az ablak felé fordult, mint
aki nem akarja látni, mi történik.
Cachelin azonban nemsokára ismét ingerlékeny lett, rosszmájú, –
újra gonosz tréfákkal kezdte piszkálni a vejét. Sőt Maze-nak is neki-
nekitámadt, mintha őrá is haragudnék a fölöttük lebegő katasztrófa
miatt, melynek elkerülhetetlen terminusa percről-percre közeledett.
Egyedül Cora mutatkozott teljesen nyugodtnak, teljesen
boldognak, a boldogságtól ragyogónak. Úgy látszott, végleg
elfelejtette a fenyegető és már oly közeli határidőt.
Március is elkövetkezett. Minden remény hiábavalónak látszott,
hiszen július 20-án már itt lesz Charlotte néni halálának harmadik
évfordulója.
Kora tavasz zsendítette a földeket s Maze azt indítványozta, hogy
egy vasárnap ránduljanak ki a Szajna-partra, ibolyát szedni a
cserjésekben.
A reggeli vonattal indultak és Maisons-Lafitte-ben szálltak ki. A
csupasz ágak közt még téli borzongás futott végig, de az újra-zöld,
ragyogó füveket már fehér és kék virágok foltjai tarkázták; a
domboldalak gyümölcsfái rózsaszínű fűzéreket emeltek sovány
karjaikkal, melyeket kipattogzó rügyek borítottak.
A lomha Szajna szomorúan, a minapi esőktől sárosan,
hömpölygött partjai között, melyeket megtépázott a télvégi áradás;
az egész vidék olyan volt, mintha vízbe áztatták volna: mintegy most
kelt ki a fürdőből s nedves, édes ízekkel párolgott az első napsugarak
langyosságában.
Elszéledtek a ligetben. Cachelin rosszkedvűen bökdöste botja
végével a rögöket, a szokottnál is nyomottabb hangulatban, ez a nap
csak még keservesebben emlékeztette a nemsokára teljes balsorsra.
Lesable szintén kedvetlen volt, félt, hogy a lába átnedvesedik a
fűben, míg a felesége és Maze csokorba kötik a virágjaikat. Cora már
néhány napja betegesnek, fáradtnak és sápadtnak látszott.
Most is azonnal kimerült s vissza akart fordulni, hogy most már
egyenek valamit. Kis vendéglőbe tértek be, amely egy omladozó régi
malomnak támaszkodott s nemsokára felszolgálták nekik a kiránduló
párizsiak hagyományos villásreggelijét a kis lugasban, a két
szalvétával megterített faasztalon, egészen közel a folyóhoz.
Ropogtatták a sült kövipontyot, falatozták a burgonyával körített
marhahúst s éppen körbejárt a zöldsalátával teli tál, mikor Cora
hirtelen felkelt a helyéről s futni kezdett a folyópart felé, két kezével
a szájára szorítva a szalvétáját.
Lesable nyugtalanul kérdezte:
– Mi az, mi van vele?
Maze zavartan, kivörösödve dadogott:
– Igazán nem tudom… furcsa… az elébb még egészen jól volt…
Cachelin pedig elképedve ült egy helyben, villája megállt a
levegőben, a hegyén egy levél salátával.
 Aztán ő is felemelkedett, hogy leánya után nézzen. Előrehajolva,
meglátta az asszonyt, amint fejét szenvedőn támasztja neki egy
fának. Hirtelen gyanú nyilalt végig az apán, a térde is belebicsaklott:
visszahanyatlott a székre s táguló szemmel nézte a másik két férfit,
akik most szintén zavartnak látszottak, mind a ketten. Cachelin
aggódó tekintettel kutatta az arcukat, nem mert megszólalni,
kábultan a félelemtől és a reménységtől.
Eltelt egy negyedóra, mély csendben. Aztán Cora visszajött, kissé
sápadtan, nehezen lépkedve. Egyikük sem fogadta nyilt kérdéssel:
mindegyiken látszott, hogy valami boldog eseményt sejt, amiről
kínos beszélni, de amely miatt mindegyik ég a kíváncsiságtól és
egyben fél is megtudni a bizonyosat. Cachelin csak ennyit mondott:
– Jobban vagy?
– Köszönöm, jobban, – válaszolt az asszony, – semmi az egész.
De korán menjünk haza, fáj egy kicsit a fejem.
S ahogy útnak indultak, Cora a férje karjába kapaszkodott,
mintegy jelezve a titokzatos valamit, amelyet egyelőre még nem mer
bevallani.
A Saint-Lazare pályaudvaron szétvált a társaság. Maze-nak
hirtelen valami állítólag el nem intézett dolga jutott eszébe s az
elköszönő kézszorítások után odább állt.
Cachelin, mihelyt egyedül maradt a lányával és vejével, feltette a
kérdést:
– Mi bajod volt a villásreggeli alatt?
Cora azonban először egyáltalán nem válaszolt; aztán, némi
habozás után:
– Semmi az egész… egy kis gyomorrontás…
Bágyadt léptekkel ment tovább, ajkán mosoly. Lesable
kényelmetlenül érezte magát, meg volt zavarodva, össze-vissza,
ellentétes gondolatok zsongtak benne, tele a fényűzés éhségével,
süket haraggal, be nem vallott szégyennel, gyáva féltékenységgel, –
úgy tett, mint azok az alvók, akik reggel behúnyják a szemüket,
hogy ne lássák a fénysugarat, amely besiklik a függöny résén s
ragyogva tűz egyenesen az ágyukra.
Mihelyt hazaértek, azt mondta, hogy be kell fejeznie valami
munkát és bezárkózott.
Cachelin ekkor rátette a két kezét a lánya vállaira:
– Nna… úgy-e, hogy terhes vagy?
Az asszony dadogott:
– Azt hiszem, igen… már második hónapja…
Be sem fejezte a mondatot, mikor Cachelin nagyot ugrott
örömében; aztán táncolni kezdett a lánya körül, valami népies
kánkánt, amelyre még a régi katonaidőkből emlékezett. Emelgette a
lábát, ugrált, nem törődve a potrohával, felfordította az egész lakást.
A bútorok beleremegtek, a poharak az ebédlőszekrényben
összekoccantak, a függőlámpa ide-oda himbált, mint valami hajó
lámpása.
Aztán karjaiba ölelte drága leányát és viharosan csókolgatta;
majd bizalmas kis legyintéssel csapott oda a leánya hasára:
– Csakhogy helyben vagyunk már egyszer! Megmondtad az
uradnak?
Az asszony hirtelen elgyávultan suttogta:
– Még nem… vártam még vele…
Cachelin azonban közbekiáltott:
– Jó, jó… neked kényelmetlen… Várj csak, én majd megmondom
neki, ne félj!
 S máris rohant a veje lakásába. Mikor Lesable, aki semmit sem
csinált, meglátta belépő apósát, felemelkedett. A másik azonban
nem hagyott időt a tünődésre:
– Tudod-e, hogy a feleséged más állapotban van?
A férj zavarában nem tudott uralkodni magán, az arca két oldala
egyszerre kipirult.
– Micsoda? Hogy Cora? Igazán? Mit mondasz?
– Azt, hogy Corának gyereke lesz, na! Érted? Micsoda szerencse!
És örömében megragadta a veje kezét, szorongatta, rázta,
mintegy gratulálva vagy köszönetet mondva. Ismételte:
– Végre, csakhogy sikerült. Nagyszerű! Nagyszerű! Gondold meg
csak, kérlek, miénk a vagyon!
Nem bírta tovább, meg kellett ölelnie a vejét. Kiabált:
– Te, több mint egy millió, érted? – több mint egy millió!
Újra táncra perdült, majd hirtelen:
– Dehát gyere, a feleséged vár, legalább csókold meg! – és
átfogva a veje derekát, tolta és gurította maga előtt, mint valami
labdát, be az ebédlőbe, ahol Cora állva maradt, nyugtalanul, a füleit
hegyezve.
Amint észrevette a férjét, visszahőkölt, hirtelen rémület
fojtogatta. Lesable megállt előtte, sápadtan, dúltan. Mintha bíró lett
volna, a felesége pedig a vádlott.
Lesable végre megszólalt:
– Úgy látszik, terhes vagy…
Az asszony remegő hangon dadogta:
– Úgy kell lenni…
 Cachelin azonban mindkettőjüket nyakon fogta s valósággal
egymáshoz kente őket, összenyomva az orrukat.
– Csókolózzatok hát össze, – kiáltotta, – a kutyafáját! Megéri a
fáradságot!
S mikor eleresztette őket, kijelentette, az öröm vad túláradásával:
– Végre megnyertük a játszmát! Mit szólnál hozzá, Léopold, ha
mindjárt vennénk valami vidéki telkecskét. Ott legalább rendesen
meggyógyulhatnál!
Lesable megremegett erre a gondolatra. Az apósa tovább
mondta:
– Meghívnánk oda Torchebeuf urat és nejét is, és mivel a
helyettes főnök már úgyis a végét járja, egész szépen te jöhetnél a
helyére. Az ember így egyengeti az útját.
Lesable szemei előtt sorra megjelent mindaz, amiről Cachelin
beszélt: látta magát, amint fogadja a főnököt, a szép fehér vidéki
ház előtt, a folyóparton. Vászonkabát lesz rajta, a fején
panamakalap.
A remény valami édességgel töltötte el a szívét, mintha langyos
és jó valamik olvadtak volna fel benne, amik könnyűvé és máris
egészségesebbé tették.
Mosolygott, ha még nem is adott választ.
Cachelin, reményektől becsípve, álmokban ringatózva folytatta:
– Ki tudja? még befolyást is szerezhetünk a vidéken. Talán
képviselő is lesz belőled. Mindenesetre, fogadhatjuk majd a környék
társadalmát, traktákat rendezünk. Tartasz majd egy lovacskát meg
egy könnyű kocsit, ami mindennap kivisz az állomásra.
Lesable lelkében a fényűzés, az elegáns és jó élet képei
ébredeztek. A gondolat, hogy maga fogja majd hajtani kis kocsiját,
mint a gazdagok, akiknek olyan gyakran irígyelte a sorsát, döntött.
Nem állhatta meg, hogy ki ne bökje:
– Az ám, az aztán nagyszerű volna!…
Cora, mikor látta, hogy a férje meg van nyerve, szintén
mosolygott, meghatott és hálás mosollyal; és Cachelin, aki már nem
látott több akadályt, kijelentette:
– A vendéglőbe megyünk vacsorázni. A szentségit, erre csak
csaphatunk egy kis áldomást!
Mikorra hazakerültek, egy kicsit mindnyájan be voltak csípve és
Lesable, aki duplán látott és akinek a gondolatai is táncot jártak,
nem talált be a maga külön odujába. Talán elnézésből, talán
feledékenységből, abba az üres ágyba feküdt le, amelybe felesége
készült lepihenni. És egész éjszaka úgy rémlett neki, hogy fekhelye
himbálózik, mint valami hajó, ide-oda dől, előre-hátra hánykolódik és
ringatózik! Holmi enyhe tengeri betegséget is érzett.
Reggel ugyancsak meg volt lepődve, mikor felébredve, Corát a
karjai közt találta.
Az asszony kinyitotta a szemét, mosolygott s hirtelen kitöréssel
megcsókolta a férjét, hálától és érzéstől áradón. Aztán beszélni
kezdett hozzá, azon a halk hangon, amivel az asszonyok hizelkedni
szoktak:
– Ha jó fiú akarsz lenni, ma nem mégy be a minisztériumba. Most
már nem kell olyan pontosnak lenned, hiszen nagyon gazdagok
leszünk. Ránduljunk ki újra, csak mi, így kettesben.
Lesable kipihentnek érezte magát, telve azzal a lusta jóérzéssel,
mely az ünnepnapok kiruccanásait követi, zsibbadtan feküdt az ágy
melegében. Lomha vágyat érzett: még sokáig maradni így, nem
csinálni többé mást, csak ebben a puha csöndben élni. A jó restség
új és hatalmas szükséglete bénította meg a lelkét, lett úrrá a testén.
S egyre ott lebegett benne a ködös, boldog gondolat, hogy gazdag
lesz, gazdag és független.
 Egyszerre aggodalom lepte meg és halkan kérdezte az
asszonytól, mintha félne, hogy szavait meghallhatják a falak:
– És igazán biztos vagy benne, hogy ez terhesség?
Az asszony nyomban megnyugtatta:
– Hogyne, persze hogy az! Nem csalódhattam…
A férfi pedig, kissé még mindig nyugtalanul, szelíden tapogatni
kezdte a nőt. Kezét végigjártatta a puffadó hason.
– Csakugyan, igaz, – jelentette ki, – de a határidőig már nem
betegszel le. Talán majd megtámadják az igényünket!
Erre a feltevésre düh fogta el az asszonyt.
– Hogyisne! még csak az kéne! ennyi nyomorúság, vesződség és
kínlódás után még belénk is kössenek: – azt már csak mégse lehet!
A nagy méltatlankodástól le kellett ülnie.
– Menjünk azonnal a közjegyzőhöz, – mondotta.
Férje azonban úgy vélte, hogy előbb orvosi bizonyítványt kell
szerezni. Újra elmentek tehát Lefilleul doktorhoz.
Az orvos rögtön megismerte őket.
– Nos, – kérdezte, – volt-e eredménye a kúrának?
Mind a ketten fülig pirultak és Cora kissé zavarodottan hebegte:
– Azt hiszem, hogy igen, doktor úr.
Az orvos dörzsölgette a kezeit:
– Biztosra vettem, biztosra vettem. Az a módszer, amit
ajánlottam, sohasem eredménytelen, ha csak a házastársak egyike
nem szenved teljes alkalmatlanságban.
Miután megvizsgálta a fiatal nőt, kijelentette:
– Brávó, itt a gyerek!
És egy ív papirosra felírta, hogy:
 Alulírott orvos, a párizsi egyetem diplomájának tulajdonosa,
bizonyítom, hogy Lesable Léopoldné szül. Cachelin asszonynál körülbelül
háromhónapos terhesség összes szimptomáit találtam.

Aztán Lesable-hoz fordult:

– És ön? mi van a mellével, meg a szívével?
Megvizsgálta a férfit is, és teljesen gyógyultnak találta.
Távoztak az orvostól, boldogok voltak, vidámak, kart a karba
fonva, könnyű léptekkel mentek. Útközben azonban Léopoldnak
ötlete támadt:
– Te, mielőtt a közjegyzőhöz mennénk, jó lenne, ha egypár
törülközőt tennél be a derék körül, ez mindjárt szembetűnne és
hatásos is. A közjegyző legalább nem gondolná, hogy időt akarunk
nyerni.
Hazamentek tehát s Lesable maga vetkőztette le a feleségét,
hogy a csípő domborúságán megfelelően segítsen. Tízszer is
megváltoztatta a törülközők helyét s néhány lépésre hátrált, hogy
mérlegelje a hatást, vajjon sikerült-e a teljes valószínűség?
Mikor végre meg volt elégedve az eredménnyel, újra útnak
indultak s Lesable az uccán látható büszkeséggel sétáltatta végig a
dombos hasat, amely az ő férfiúi jelességét hirdette.
A közjegyző barátságosan fogadta őket. Majd meghallgatta
előadásukat, végigfutotta a bizonyítványt s Lesable erősködésére,
hogy: – Különben is, közjegyző úr, elég egy másodperc is, csak rá
kell nézni! – helybenhagyó tekintetet vetett a fiatal nő széles és
kiemelkedő derekára.
A házastársak izgatottan vártak; a törvény embere végre
megszólalt:
– Rendben van. Akár megszületett a gyermek, akár nem, a fő,
hogy megvan, hogy él. Tehát a végrendelet végrehajtását
felfüggesztjük a nagyságos asszony lebetegedéséig.
Mikor kimentek az irodából, a lépcsőházban összecsókolóztak,
annyira nem bírtak az örömükkel.

VII.

A boldogságot jelentő felfedezés óta a háromtagú család

tökéletes egyetértésben élt. Mindig vidám, zökkenőtlen, békés
hangulatban voltak. Cachelin visszanyerte régi, hangos jókedvét,
Cora pedig elhalmozta gondoskodásaival a férjét. Lesable is egészen
más embernek látszott, elégedett volt, olyan jó fiú, amilyen azelőtt
sohasem.
Maze ritkábban járt hozzájuk s úgy látszott, valahogyan nem jól
érzi már magát a család körében; mindenkor szívesen fogadták, de
mégis több hidegséggel, mert a boldogság önző és nincs szüksége
idegen résztvevőkre.
Sőt Cachelin, mintha bizonyos titkos ellenségeskedést is érzett
volna a szép hivatali kollégával szemben, akit pedig, alig pár
hónapja, ő maga vezetett be erőnek erejével a családi körbe. Ő volt
az is, aki a család barátjának bejelentette Coralie terhességét.
Egyszer váratlanul rátört Maze-ra az ujsággal:
– Mit szól hozzá, a lányom másállapotban van!
Maze játszotta a meglepettet.
– Ugyan, ugyan! – válaszolta, – na és persze, nagyon
boldogok…?
– Azt már meghiszem! – felelte Cachelin és észrevette, hogy
kollégája viszont egyáltalán nincs elragadtatva. Férfiember nem
szereti, ha az a nő, akinek a szépet tette, ilyen állapotba kerül, akár
ő volt az oka az illető állapotnak, akár más.
 Vasárnaponként azonban Maze még mindig náluk ebédelt. De az
együtt eltöltött esték kezdtek kínosakká válni, noha komoly ellentét
sohasem merült fel; – és ez a különös zavar hétről-hétre nagyobb
lett. Egy este aztán, mikor a vendég elment, Cachelin valósággal
dühösen jelentette ki:
– Kezdem únni ezt az alakot!
– A dolog úgy áll, – felelte Lesable, – hogy a barátunknak nem
igen válik előnyére, ha közelebbről megismeri az ember.
Cora lesütötte a szemét. Ő nem nyilatkozott. De mindig, mintha
feszélyezve lett volna a szép Maze jelenlétében, aki viszont a maga
részéről csaknem szégyenlős volt a nővel szemben, nem nézett rá
mosolyogva, mint azelőtt, nem ajánlott fel színházi jegyeket s szinte
úgy látszott, csak szükséges teherként viseli a nemrég még oly
szívélyes jóbarátságot.
Történt pedig, hogy egy csütörtökön, ebédidőben, mikor Lesable
hazakerült a hivatalból, Cora a szokottnál is hízelkedőbben csókolta
meg oldalt a férje szakállát és a fülébe súgta:
– Nem fogsz megszidni?
– Ugyan már, miért?
– Azért, mert… mert, ez a Maze már megint itt járt. Én pedig,
mivel nem akarom, hogy az emberek mindenfélét kotyogjanak,
megkértem, hogy ezentúl ne mutatkozzék olyankor, amikor te nem
vagy itthon. Úgy látszik, egy kicsit meg is sértődött!
Lesable meglepetten kérdezte:
– Na, és mit mondott?
– Oh, nem mondott semmi különösebbet, de azért nekem mégse
tetszett és erre már arra szólítottam fel, hogy teljesen szüntesse be
a látogatásait. Jól tudod, hogy papa és te hoztátok ide ezt az
embert, nekem semmi részem se kívánja. Most aztán félek, hogy
megharagszol, amiért kiadtam az útját.
A férj szívét elöntötte a hálálkodó öröm:
– Jól tetted, nagyon jól tetted. Inkább köszönettel tartozom
neked.
Az asszony újra kezdte, hogy véglegesen tisztázza a két férfi
viszonyát, ahogy eleve kitervezte:
– A hivatalban úgy fogsz tenni, mintha nem tudnál semmiről
semmit, úgy fogsz vele beszélni, mint azelőtt: csak éppen nem fog
többet hozzánk járni.
És Lesable, gyöngéden karjába ölelve az asszonyt, hosszasan,
apró csókokkal hintette végig a szemeit és az arcát.
– Angyal vagy… angyal!… – ismételgette, és érezte, amint a
gyermeket, a már jól kifejlett gyermeket hirdető has odadomborul a
testéhez.

VIII.

A szülés napjáig nem jött közbe újabb esemény.

Szeptember utolsó napjaiban Cora leánygyermeknek adott életet.
Désirée-nek nevezték el, de mivel ünnepélyes keresztelőt akartak
rendezni, úgy határozták el, hogy csak a következő nyáron tartják
meg, a vidéki portán, amelyet közben megvásárolnak.
Asnières-ben nézték ki a házat, a dombon, amely a Szajna fölött
emelkedik.
A tél folyamán nagy események játszódtak le. Mihelyt megkapták
az örökséget, Cachelin beadta nyugdíjaztatási kérvényét, amelyet
nyomban elintéztek s az öreg otthagyta a hivatalt. Szabad idejét
azzal töltötte, hogy finom lombfűrész-munkákat csinált. Órákat,
ládikákat, virágállványokat, mindenféle furcsa, apró holmit
fűrészelgetett ki. Bolondja volt ezeknek a munkáknak, amelyekhez
akkor szottyant kedve, mikor egyszer az Opera-avenue-n meglátott
egy vándor árust, amint ilyen falemezeket dolgozott fel. Mindenkinek
meg kellett csodálnia, nap mint nap, Cachelin új kompozícióit,
amelyek tudákosan és gyermekesen cifrák voltak.
Ő maga, elámulva önnön művészetétől, szüntelenül ismételgette:
– Csudálatos, hogy mi mindenre képes az ember!
Mikor a helyettes főnök, Rabot úr, végre meghalt, Lesable töltötte
be ügykörét, bár a címét még nem kapta meg, mivel legutóbbi
előléptetése óta még nem telt el a szükséges idő.
Cora azonnal egészen más asszony lett, tartózkodóbb,
elegánsabb, – megértette, kitalálta, megérezte mindazt a
megváltozni valót, amire a vagyon kötelez.
Újév napján látogatást tett a főnök feleségénél, aki vaskos
asszonyság volt, harmincöt éves párizsi élet után is vidékinek
maradva. Cora úgy elárasztotta kedveskedéssel és hízelgéssel, hogy
Torchebeuf asszony végre is elfogadta a keresztanyaságot. Cachelin
nagyapó lett a keresztapa.
A szertartást egy ragyogó júniusi vasárnapon tartották meg. Az
egész hivatal meg volt híva, a szép Maze-t kivéve, aki többé nem járt
a házhoz.
Reggel kilenckor Lesable a vasúti állomás előtt várta a párizsi
vonatot, míg a groom, nagy aranygombos libériában, kantárszáron
tartotta a kövér ponnit, amely a vadonatúj kiskocsi elé volt fogva.
Messziről füttyentett, majd föltűnt a gép, maga után vontatva a
vagónok füzérjét, melyből utasok áradata hömpölygött elő.
 Az egyik elsőosztályú kocsiból Torchebeuf úr szállt ki nejével,
akinek rikított a toalettje. Pitolet és Boissel a második osztályból
kerültek elő. Savon apót nem merték egyenesen meghívni, de ki volt
csinálva, hogy délután majd véletlenül összetalálkozik vele a
társaság és akkor, a főnök úr beleegyezésével, őt is elviszik a
lakomához.
Lesable rohant a följebbvalója elé, aki teljes törpeségében lépdelt
előre császárkabátjában, melyen úgy virított a nagy érdemrend-
csokor, mint valami kinyílt vörös rózsa. A roppant koponya, ráadásul
a széleskarimájú kalappal, szinte agyonnyomta a csenevész testet s
a mutatványos bódék csodáihoz tette hasonlóvá a főnök urat;
felesége, ha egy kissé lábujjhegyre pipeskedik, nyilván megerőltetés
nélkül elnézhetett volna Torchebeuf feje fölött.
Léopold ragyogó arccal hajlongott és hálálkodott. Feltessékelte a
házaspárt a kocsiba, majd kollégáihoz futott, akik szerényen hátrább
húzódtak, – kezet szorított velük, sajnálkozott, hogy az apró
kocsiban nem viheti el őket is:
– Csak gyertek mindig a parton, míg oda nem értek a kapunkhoz:
Désirée-villa, a kanyarodótól a negyedik ház! Siessetek!
És a kocsira szállva, megragadta a gyeplőt s indított, miközben a
groom ügyesen a hátulsó kis ülésre pattant föl.
A szertartás a legsikerültebb módon folyt le. Utána hazamentek,
villásreggelire. Az asztalkendő alatt mindenki ajándékot talált,
megfelelőt az illető vendég fontosságának. A keresztanya tömör
aranykarperecet kapott, férje rubin nyakkendőtűt, Boissel
szattyánbőrtárcát, Pitolet pedig egy pompás tajtékpipát. A háziak
szerint Désirée küldte ezeket az ajándékokat új barátainak.
Torchebeufné kivörösödve zavarában és örömében, felhúzta a
csillogó karikát vastag karjára, a főnök pedig, mivel keskeny
nyakkendőjén nem tudta elhelyezni a tűt, császárkabátja hajtókájába
tűzte az ékszert, a becsületrend alá, mint holmi kisebbosztályú
kitüntetést.
 Az ablakon át ki lehetett látni a folyam nagy szalagjára, amely
Suresnes felé ívelt, a fákkal benőtt partemelkedések mentén. A
napfény záporként hullott a vízre s tűzfolyammá változtatta. Az
étkezés eleinte nehézkesen folyt, mert a Torchebeuf-házaspár
jelenléte nyomta. Később nekividámodtak. Cachelin vaskos tréfákat
eresztett meg, melyeket megengedhetőnek tartott, hiszen gazdag
ember volt; és a többiek nevettek.
Ha Pitolet vagy Boissel mond ilyeneket, nyilván megbotránkoztak
volna.
Csemegénél be kellett hozni a gyermeket, akit mindegyik vendég
megcsókolt. Csipkék felhőjében fulladozva, zavaros kék szemeivel,
melyekből még hiányzott minden gondolat, rábámult a felnőttekre s
kissé oldalt fordította pufók fejét, mintegy a figyelem első
ébredezésével.
Pitolet, a többiek lármája közben, odasúgott szomszédja, Boissel
fülébe:
– Újszülöttnek csakugyan új: szinte csöpög róla a Máz!
A szójáték másnap körbejárt a minisztériumban.
Telt az idő, az óra kettőt ütött, mikor a likőrnél tartottak s
Cachelin azt indítványozta, hogy nézzék meg a háztájat, aztán
tegyenek egy sétát a Szajna-parton.
A vendégek processziója végigjárta az összes helyiségeket, a
pincétől a padlásig, aztán a kertet is, az utolsó fáig és palántáig,
majd két csoportra oszoltak, így indultak sétálni.
Cachelin, akit a hölgyek kissé feszélyeztek, Boissel-t és Pitolet-t
elcipelte a parti kávéházakba, míg Torchebeufné és Lesablené, férjük
kíséretében, a part másik lankáját választották, úriasszonyokhoz
illően, akik nem keveredhetnek a vasárnapi csőcselék közé.
Lassan lépegettek a hajóvontató úton, mögöttük a két férfi
hivatali dolgokról folytatott komoly beszélgetést.
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

ebooknice.com