Download the Full Version of textbook for Fast Typing at textbookfull.

com

Joyce Multilingualism and the Ethics of Reading

Boriana Alexandrova

https://textbookfull.com/product/joyce-multilingualism-and-
the-ethics-of-reading-boriana-alexandrova/

OR CLICK BUTTON

DOWNLOAD NOW

Download More textbook Instantly Today - Get Yours Now at textbookfull.com

 Recommended digital products (PDF, EPUB, MOBI) that
you can download immediately if you are interested.

A philosophy for the science of well-being 1st Edition

Anna Alexandrova

https://textbookfull.com/product/a-philosophy-for-the-science-of-well-
being-1st-edition-anna-alexandrova/

textboxfull.com

Reading for Wonder Ecology Ethics Enchantment 1st Edition

Willmott

https://textbookfull.com/product/reading-for-wonder-ecology-ethics-
enchantment-1st-edition-willmott/

textboxfull.com

Transmedia Storytelling and the Apocalypse Stephen Joyce

https://textbookfull.com/product/transmedia-storytelling-and-the-
apocalypse-stephen-joyce/

textboxfull.com

James Joyce and the phenomenology of film First Edition

Hanaway-Oakley

https://textbookfull.com/product/james-joyce-and-the-phenomenology-of-
film-first-edition-hanaway-oakley/

textboxfull.com
Multilingualism and the Twentieth-Century Novel: Polyglot
Passages James Reay Williams

https://textbookfull.com/product/multilingualism-and-the-twentieth-
century-novel-polyglot-passages-james-reay-williams/

textboxfull.com

Language Awareness and Multilingualism 3rd Edition Jasone

Cenoz

https://textbookfull.com/product/language-awareness-and-
multilingualism-3rd-edition-jasone-cenoz/

textboxfull.com

The Routledge Handbook of Evolution and Philosophy 1st

Edition Richard Joyce (Ed.)

https://textbookfull.com/product/the-routledge-handbook-of-evolution-
and-philosophy-1st-edition-richard-joyce-ed/

textboxfull.com

Indian Literature and the World: Multilingualism,

Translation, and the Public Sphere 1st Edition Rossella
Ciocca
https://textbookfull.com/product/indian-literature-and-the-world-
multilingualism-translation-and-the-public-sphere-1st-edition-
rossella-ciocca/
textboxfull.com

Multilingualism literacy and dyslexia breaking down

barriers for education Peer

https://textbookfull.com/product/multilingualism-literacy-and-
dyslexia-breaking-down-barriers-for-education-peer/

textboxfull.com
PALGRAVE STUDIES IN MODERN EUROPEAN LITERATURE

Joyce, Multilingualism, and

the Ethics of Reading

Boriana Alexandrova
Palgrave Studies in Modern European Literature

Series Editors
Shane Weller
School of European Culture and Languages
University of Kent
Canterbury, UK

Thomas Baldwin
Centre for Modern European Literature
University of Kent
Canterbury, UK

Ben Hutchinson
Centre for Modern European Literature
University of Kent
Canterbury, UK
Linked to the Centre for Modern European Literature at the University of
Kent, UK, this series offers a space for new research that challenges the
limitations of national, linguistic and cultural borders within Europe and
engages in the comparative study of literary traditions in the mod-
ern period.

More information about this series at

http://www.palgrave.com/gp/series/14610
 Boriana Alexandrova

Joyce, Multilingualism,
and the Ethics
of Reading
Boriana Alexandrova
Centre for Women’s Studies
University of York
York, UK

Palgrave Studies in Modern European Literature

ISBN 978-3-030-36278-2    ISBN 978-3-030-36279-9 (eBook)
https://doi.org/10.1007/978-3-030-36279-9

© The Editor(s) (if applicable) and The Author(s), under exclusive licence to Springer
Nature Switzerland AG 2020
This work is subject to copyright. All rights are solely and exclusively licensed by the
Publisher, whether the whole or part of the material is concerned, specifically the rights of
translation, reprinting, reuse of illustrations, recitation, broadcasting, reproduction on
microfilms or in any other physical way, and transmission or information storage and retrieval,
electronic adaptation, computer software, or by similar or dissimilar methodology now
known or hereafter developed.
The use of general descriptive names, registered names, trademarks, service marks, etc. in this
publication does not imply, even in the absence of a specific statement, that such names are
exempt from the relevant protective laws and regulations and therefore free for general use.
The publisher, the authors and the editors are safe to assume that the advice and information
in this book are believed to be true and accurate at the date of publication. Neither the pub-
lisher nor the authors or the editors give a warranty, expressed or implied, with respect to the
material contained herein or for any errors or omissions that may have been made. The
publisher remains neutral with regard to jurisdictional claims in published maps and institu-
tional affiliations.

Cover illustration: ‘Joyce’s Ghost on Sandymount Strand’, original oil on canvas painting by
Jonathan Buettner, 2010

This Palgrave Macmillan imprint is published by the registered company Springer Nature
Switzerland AG.
The registered company address is: Gewerbestrasse 11, 6330 Cham, Switzerland
I handle language in a very self-conscious way—almost as a “foreign anguish.” I
hope in the way a painter approaches her paint, or a sculptor his marble. It is not
me—it is outside of me—a foreign anguish. And yet it is me. As only language can
be. The Heideggerian house of one’s being, if you will. The only way I can then
work with it is to fracture it, fragment it, dislocate it, doing with it what it did to
me and my kind, before I can put it back together, hopefully better able to express
some of my own small truths. And for me this is where form becomes so very
important, because part of the transformative and decontaminating process is also
to find the appropriate form for what I’m saying.
—Marlene NourbeSe Philip1

1
Marlene NourbeSe Philip, “Interview with an Empire,” in Bla_k: Essays & Interviews,
First edition, Essais, no. 3 (Toronto, Ontario, Canada: BookThug, 2017), 56.
For Izzy, Joe, Leanne, Paul, Richard, and Robin
 Series Editors’ Preface

Many of the most significant European writers and literary movements in

the modern period have traversed national, linguistic and disciplinary bor-
ders. The principal aim of the Palgrave Studies in Modern European
Literature series is to create a forum for work that takes account of these
border crossings, and that engages with individual writers, genres, topoi
and literary movements in a manner that does justice to their location
within European artistic, political and philosophical contexts. Of course,
the title of this series immediately raises a number of questions, at once
historical, geo-political and literary-philosophical: What are the parame-
ters of the modern? What is to be understood as European, both politically
and culturally? And what distinguishes literature within these historical
and geo-political limits from other forms of discourse?
These three questions are interrelated. Not only does the very idea of
the modern vary depending on the European national tradition within
which its definition is attempted, but the concept of literature in the mod-
ern sense is also intimately connected to the emergence and consolidation
of the European nation-states, to increasing secularization, urbanization,
industrialization and bureaucratization, to the Enlightenment project and
its promise of emancipation from nature through reason and science, to
capitalism and imperialism, to the liberal-democratic model of govern-
ment, to the separation of the private and public spheres, to the new form
taken by the university, and to changing conceptions of both space and
time as a result of technological innovations in the fields of travel and
communication.

ix
x Series Editors’ Preface

Taking first the question of when the modern may be said to com-
mence within a European context, if one looks to a certain Germanic tra-
dition shaped by Friedrich Nietzsche in The Birth of Tragedy (1872), then
it might be said to commence with the first ‘theoretical man’, namely
Socrates. According to this view, the modern would include everything
that comes after the pre-Socratics and the first two great Attic tragedians,
Aeschylus and Sophocles, with Euripides being the first modern writer. A
rather more limited sense of the modern, also derived from the Germanic
world, sees the Neuzeit as originating in the late fifteenth and early six-
teenth centuries. Jakob Burckhardt, Nietzsche’s colleague at the University
of Basel, identified the states of Renaissance Italy as prototypes for both
modern European politics and modern European cultural production.
However, Italian literary modernity might also be seen as having com-
menced two hundred years earlier, with the programmatic adoption of the
vernacular by its foremost representatives, Dante and Petrarch.
In France, the modern might either be seen as beginning at the turn of
the seventeenth to the eighteenth century, with the so-called Querelle des
anciens et des modernes in the 1690s, or later still, with the French
Revolution of 1789, while the Romantic generation of the 1830s might
equally be identified as an origin, given that Chateaubriand is often cred-
ited with having coined the term modernité, in 1833. Across the Channel,
meanwhile, the origins of literary modernity might seem different again.
With the Renaissance being seen as ‘Early Modern’, everything thereafter
might seem to fall within the category of the modern, although in fact the
term ‘modern’ within a literary context is generally reserved for the litera-
ture that comes after mid-nineteenth-century European realism. This lat-
ter sense of the modern is also present in the early work of Roland Barthes,
who in Writing Degree Zero (1953) asserts that modern literature com-
mences in the 1850s, when the literary becomes explicitly self-reflexive,
not only addressing its own status as literature but also concerning itself
with the nature of language and the possibilities of representation.
In adopting a view of the modern as it pertains to literature that is more
or less in line with Barthes’s periodization, while also acknowledging that
this periodization is liable to exceptions and limitations, the present series
does not wish to conflate the modern with, nor to limit it to, modernism
and postmodernism. Rather, the aim is to encourage work that highlights
differences in the conception of the modern—differences that emerge out
of distinct linguistic, national and cultural spheres within Europe—and to
prompt further reflection on why it should be that the very concept of the
 Series Editors’ Preface  xi

modern has become such a critical issue in ‘modern’ European culture, be

it aligned with Enlightenment progress, with the critique of Enlightenment
thinking, with decadence, with radical renewal, or with a sense of
belatedness.
Turning to the question of the European, the very idea of modern lit-
erature arises in conjunction with the establishment of the European
nation-states. When European literatures are studied at university, they are
generally taught within national and linguistic parameters: English,
French, German, Italian, Scandinavian, Slavic and Eastern European, and
Spanish literature. Even if such disciplinary distinctions have their peda-
gogical justifications, they render more difficult an appreciation of the
ways in which modern European literature is shaped in no small part by
intellectual and artistic traffic across national and linguistic borders: to
grasp the nature of the European avant-gardes or of high modernism, for
instance, one has to consider the relationship between distinct national or
linguistic traditions. While not limiting itself to one methodological
approach, the present series is designed precisely to encourage the study of
individual writers and literary movements within their European context.
Furthermore, it seeks to promote research that engages with the very defi-
nition of the European in its relation to literature, including changing
conceptions of centre and periphery, of Eastern and Western Europe, and
how these might bear upon questions of literary translation, dissemination
and reception.
As for the third key term in the series title—literature—the formation
of this concept is intimately related both to the European and to the mod-
ern. While Sir Philip Sidney in the late sixteenth century, Martin Opitz in
the seventeenth, and Shelley in the early nineteenth produce their apolo-
gies for, or defences of, ‘poetry’, it is within the general category of ‘litera-
ture’ that the genres of poetry, drama and prose fiction have come to be
contained in the modern period. Since the Humboldtian reconfiguration
of the university in the nineteenth century, the fate of literature has been
closely bound up with that particular institution, as well as with emerging
ideas of the canon and tradition. However one defines it, modernity has
both propagated and problematized the historical legacy of the Western
literary tradition. While, as Jacques Derrida argues, it may be that in all
European languages the history and theorization of the literary necessarily
emerges out of a common Latinate legacy—the very word ‘literature’
deriving from the Latin littera (letter)—it is nonetheless the case that
within a modern European context the literary has taken on an
xii Series Editors’ Preface

extraordinarily diverse range of forms. Traditional modes of representa-

tion have been subverted through parody and pastiche, or abandoned
altogether; genres have been mixed; the limits of language have been
tested; indeed, the concept of literature itself has been placed in question.
With all of the above in mind, the present series wishes to promote
work that engages with any aspect of modern European literature (be it a
literary movement, an individual writer, a genre, a particular topos) within
its European context, that addresses questions of translation, dissemina-
tion and reception (both within Europe and beyond), that considers the
relations between modern European literature and the other arts, that
analyses the impact of other discourses (philosophical, political, scientific)
upon that literature, and, above all, that takes each of those three terms—
modern, European and literature—not as givens, but as invitations, even
provocations, to further reflection.
 Acknowledgements

This book has been in the making for as long as I have known and loved
Irish literature, but it began to take tangible shape eight years ago as my
doctoral project for the University of York, UK. I owe so much to the
many friends, partners, teachers, colleagues, optimistic sceptics, and que-
rying supporters who have left their mark on what this book has become.
There were moments when I did not think I could go on or that my
unlikely, phantasmagoric theories about multilingualism and the Wake
could ever make a plausible book. But a book it has become: a book that
I have come to adore because of all the extraordinary, clever, kind, nurtur-
ing, and unfathomably patient people who make their presence felt on
every page of it.
I wish to thank Derek Attridge: my doctoral supervisor, unyieldingly
supportive colleague, friend, and model for what thoughtful, ethical, the-
oretically groundbreaking Joyce scholarship could look like. This work
was made possible first and foremost by his decision to endorse it when it
was little more than a quixotic idea, lovingly but clumsily articulated in an
e-mail. In the foundational stages of writing, his insight, open-­mindedness,
sensitivity, and curiosity kept me grounded while giving me the intellec-
tual freedom to push the boundaries of the work’s potential. I am continu-
ously humbled by the leap of faith he took with me and this project in
2011, and ever grateful for his guidance.
Elizabeth Tyler and Emilie Morin, my research advisors at York, went
above and beyond the call of duty to discuss, inspire, and offer generous
and discerning feedback. Elizabeth’s recommendation of Yasemin Yildiz’s

xiii
xiv Acknowledgements

Beyond the Mother Tongue was instrumental in establishing the scope and
relevance of my early thinking on Wakean multilingualism, and it was her
passion for multilingualism across the ages that gave me the courage to
look beyond the boundaries of my own specialism—even to locate the
subversively immodest lisping women of the Middle Ages in ALP and Issy.
Emilie Morin, in her characteristically eagle-eyed manner, not only
offered copious comments on the work during my PhD, but she subse-
quently took the time from her unfathomably busy schedule to read and
annotate the entire first draft of the manuscript. She has unyieldingly sup-
ported, advised on, and inspired the process of writing, revision, and pre-
paring for publication. She did this because she believed in the work, but
more than that, she believed and continues to believe in me. I could never
adequately articulate the impact that she has single-handedly made on this
work, on me personally, and on her students and colleagues at York. Her
example as a scholar and mentor has truly been awe-inspiring. It is no
exaggeration to say that this would never have become a book without her.
My appreciation also goes to the University of York’s Department of
English & Related Literature and Humanities Research Centre, which
have provided a hospitable academic environment and research funding. I
am grateful to Lawrence Rainey for taking me on his editorial team at
Modernism/modernity and giving me the coveted opportunity to earn a
living while doing stimulating academic work in 2013–2016: the most
crucial early stages of writing. Funding that made it possible for me to
continue writing at uncertain times was also generously provided by the
Sir Richard Stapley Educational Trust.
I wish to extend a very special thanks to my colleagues at the Centre for
Women’s Studies at the University of York—Rachel Alsop, Clare Bielby,
Stevi Jackson, Ann Kaloski-Naylor, Vicki Robinson, and Evangeline
Tsao—for their warm, collegial support and friendship during the final
stages of preparing the book manuscript in the midst of a hectic academic
year. Quite a lot of the manuscript changed in the year leading up to pub-
lication: this has become an unapologetically feminist book, even if it is
about the work of a straight cis white male European writer. I owe my
CWS colleagues and friends the irreverent political spirit of this book and
the courage to claim my queer feminist position. Engaging with beloved
feminist writers such as Audre Lorde, Marlene NourbeSe Philip, and bell
hooks, among others, was one of the best decisions I could have made for
this book, and I would not have had the guts to do it had this extraordi-
nary Centre not been my home at this pivotal moment. My MA and PhD
 Acknowledgements  xv

students on “Feminist Cultural Activism,” “Unspeakable Bodies,”

“Women, Citizenship, and Conflict,” and other CWS seminars have had
an inextricable influence on the final draft, and I am so grateful and privi-
leged to be working alongside them. I am also tremendously grateful to
Francesca Lewis for undertaking the monumental task of creating
the index.
The International James Joyce Foundation generously awarded me a
scholarship in the writing of what eventually became “Babababblin’
Drolleries and Multilingual Phonologies: Developing a Multilingual
Ethics of Embodiment through Finnegans Wake,” published in European
Joyce Studies (June 2016), components of which appear in Chap. 5:
“Ethical Multilingualism.” I am grateful to Brill Publishing and the article
editors, Onno Kosters, Tim Conley, and Peter de Voogd, for their permis-
sion to reproduce parts of that work here. I also wish to thank Fordham
University Press for their kind permission to reproduce substantial parts of
my article “Wakeful Translations: An Initiation into the Russian
Translations of Finnegans Wake,” published in Joyce Studies Annual
(2015), as part of Chap. 4: “Multilingualism in Translation: The Russian
Wakes in Context.”
Fellow Joyce enthusiasts who shared in the exhilarating and only occa-
sionally frustrating experience of reading the Wake together are due a very
special thanks indeed. Contributions to Wake reading groups at the
Universities of York and Leeds directly and indirectly influenced the early
stages of the textual analysis developed here, for which I would particu-
larly wish to single out: Gabriel Renggli, Tim Lawrence, Stephen Collins,
Georgina Binnie, Karl O’Hanlon, and Bill Brooks. Fellow Joyceans and
mentors who have advised, encouraged, and generously responded to my
work at international conferences, schools, and from afar include Fritz
Senn, Robbert-Jan Henkes, Erik Bindervoet, Jolanta Wawrzycka, John
McCourt, Tim Conley, Onno Kosters, and Andrey Rene. I am also grate-
ful to Finn Fordham and Matt Campbell for their constructive comments
on the doctoral thesis, which tremendously helped me strengthen and
refine my arguments in the book. I also could not imagine my academic
life without the warmth, passion, and intellectual rigour of cherished
friends and colleagues from across the globe, including Deneb Kozikoski
Valereto, Jonathan Buettner, Siobhán Purcell, Barry Devine, Nick
Wolterman, Sarah Kelly, John Singleton, Alyson Bailey, Sophie Corser,
Jeremy Colangelo, and Victoria Leveque, among many others.
xvi Acknowledgements

It has been a delectable pleasure to engage with the recently published

work of fellow early-career Joyceans and friends, particularly Siobhán
Purcell’s and Marion Quirici’s ethically sensitive, politically nuanced, and
intellectually rigorous work on Joyce, Beckett, disability, and eugenics.
Our panel on “Joyce and the Politics of Disability” at the 2014 International
James Joyce Symposium in Utrecht was a hit by all accounts, and it paved
the way for what has become a whole new research specialism in disability
studies and the medical humanities for me. Their work and example have
enormously enriched my thinking on Wakean multilingualism here and I
am so grateful for the privilege of having been able to work with and
alongside them.
I am deeply grateful to Jonathan Buettner: one of my best friends in the
world and also one mind-bogglingly talented artist. He painted the haunt-
ing image adorning the cover of this book—Joyce’s ghost, gliding over the
crush, crackle, and wrack of razorshells on Dublin’s Sandymount Strand—
in 2010, for no particular reason other than friendship. He first imagined
this painting as he looked out the grand bay window of my dingy studio
apartment on Strand Road in Sandymount, where I spent a pivotal year in
2008-09 and where I first read and loved Finnegans Wake. The fate of
Joyce’s ghost was sealed then. I could not thank my friend enough for this
gift, which he has now given me twice: once as a cherished painting on my
wall, and then a second time as the cover of my “Joyce book.”
Among the most fervent cheerleaders of this work, without whose
unyielding faith and encouragement it would never have begun, is Natasha
Lüth, who convinced me to pursue the project as a PhD and reach out to
Derek Attridge, after having patiently listened to my excited soliloquies
about Joyce Effects and The Singularity of Literature, and who sat by me
night after night as I researched and wrote my initial project proposal; and
my long-time mentor from Franklin University Switzerland, Professor
Robert McCormick, who has never liked Joyce but has zealously supported
my every academic aspiration. My parents, Ilonka and Alexander, helped me
survive financially during the early stages of writing at York and offered love
and support despite the work being somewhat inaccessible to them. And my
late grandparents, Georgi and Vera, who did not live to see this book come
to fruition, but who never missed a chance to tell me how proud they were.
Most difficult to thank, alas, are those who have given the most: my
chosen, queer family, the York Massive. Richard Rowland, Paul Sparks, Joe,
Leanne, and Robin Rowland, Roger Trew, Katy Barton, Jessie Fairfield,
Mandi Madavo, Carrie Brunt, Annis and Sian Stenson, and Izzy Isgate:
 Acknowledgements  xvii

you have a lot to answer for! From the daily—in fact, hourly—love, care,
and compassion you have provided for as long as we have been together to
the dinners, the gigs, the laughs, the precious family moments, the swift
kicks up the bum when I clearly needed them, your unyielding support
through bereavements, illness, and financial difficulty: you are the reason I
get up every morning, and the reason I have been able to carry on through
the most impossible moments. A book proposal, let alone a book, would
never have materialised without your relentless encouragement and love.
Rich, if anyone spots an umlaut out of place in my footnotes, I take full
responsibility, because otherwise you caught them all in your ridimeticu-
lous trawling through the manuscript, you pedant! Paul, notwithstanding
your reign as the Pinnacle of Patriarchy in cards, you are the most loving,
dedicated, and generous friend anyone could ever ask for; I couldn’t have
got through any part of this without you. Joe, Leanne: you brought the
most precious little person into our family and you are responsible for so
much brightness and warmth in this silly cynical world; I love you so much.
Robin, you astoundingly clever, beautiful, loveable little shero: I hope you
get to read this someday, or when you inevitably learn to read Joyce by the
age of three, and I hope you know how much happiness and life you have
brought to this family for every minute since you were born. Rog: your
friendship meant so much and your music resounds through my mind and
my home every day; I miss you and wish you were here to see this book
come out, but you are in it nonetheless. Katy, your love, support, and
friendship has warmed and brightened the past eight years more than I
could say. Jessie, you are a feminist warrior and a force to be reckoned with:
your friendship and queer comradery have been an example to live by.
Mandi, Carrie, Sian, Annis: thank you for making me family; I don’t know
what I would do without your friendship, your generosity, and support.
Last but not least, I would like to thank Izzy Isgate: we have travelled
a long and at times very difficult road together. But we have made it such
a very long way. The influence of your unrivalled emotional intelligence
and intellectual rigour can be felt on every page of this book—from the
readings of Wakean women and girls to the queer ethics of pleasure,
trauma, and reparative grieving. You inspired, modelled, and encouraged
the bravest and most important parts of this book. You have shown me, in
lightness and in darkness, that the most fragile, vulnerable, and unspeak-
able pieces of us—the ones that we are quickest to hide—actually make up
the best of us, and the best of writing. Being your partner and friend dur-
ing the years of writing this book made me fearless, and I wish to dedicate
the fiercest of this work to you.
 Conventions of Reference

Joyce’s Works
Below is a list of the editions of Joyce’s works referenced throughout this
volume. Indirect references to Chamber Music, Pomes Penyeach, and
Giacomo Joyce occasionally crop up throughout the book but they do not
form any part of the textual analysis, so they are not listed below. Where
appropriate, the titles are abbreviated as follows:

CW The Critical Writings of James Joyce. Edited by Richard Ellmann

and Ellsworth Mason. Ithaca, New York: Cornell University
Press, 1989.
D Dubliners. Edited by Robert Scholes. 1967 Corrected Edition.
Dublin: The Lilliput Press, 2008.
FW Finnegans Wake. Edited by Robbert-Jan Henkes, Erik Bindervoet,
and Finn Fordham. Oxford: Oxford World’s Classics, 2012.
Letters I, II Letters I. Edited by Stuart Gilbert. 2nd ed. Vol. 1. New York: The
Viking Press, 1966.
Letters II. Edited by Richard Ellmann. 2nd ed. Vol. 2. New York:
The Viking Press, 1966.
Portrait A Portrait of the Artist as a Young Man. London: Penguin
Books, 2003.
U. Ulysses: The Corrected Text. Edited by Hans Walter Gabler.
New York: Vintage, 1986.

xix
 Translations of Finnegans Wake

Below is a list of the Finnegans Wake translations discussed in this volume. This list
is not exhaustive and only includes works with which I have engaged in some tex-
tual or thematic detail. A more thorough compilation of Finnegans Wake transla-
tions published up until 2012 can be found in: Patrick O’Neill, Impossible Joyce:
Finnegans Wakes (Toronto: University of Toronto Press, 2013). See also Patrick
O’Neill’s Trilingual Joyce: The Anna Livia Variations (Toronto, Buffalo, London:
University of Toronto Press, 2018).

Basic C. K. Ogden. “James Joyce’s ‘Anna Livia Plurabelle’ in Basic English.”

English transition, no. 21 (March 1932): 259–62.
Chinese Referenced indirectly via the translator’s analysis in English: Congrong, Dai.
“A Chinese Translation of Finnegans Wake: The Work in Progress.” James
Joyce Quarterly 47, no. 4 (Summer 2010): 579–88.
Dutch Finnegans Wake. Translated by Erik Bindervoet and Robbert-Jan Henkes.
Amsterdam: Athenaeum, Polak & Van Gennep, 2002.
French Finnegans Wake. Translated by Philippe Lavergne. Du monde entier. Paris:
Gallimard, 1984.
Samuel Beckett and Alfred Péron, trans. “Anna Lyvia Pluratself” (1930),
eventually published in Cahier Joyce, ed. Jacques Aubert (Paris: Editions de
l’Herne, 1985), 417–22, and again in Anna Livia Plurabelle di James Joyce, ed.
Rosa Maria Bollettieri Bosinelli and Luigi Schenoni (Torino: Giulio Einaudi,
1996).
German Finnegans Wehg: Kainnäh ÜbelSätZung Des Wehrkess Fun Schämes Scheuss.
Translated by Dieter H. Stündel. Darmstadt: Häusser, 1993.
Finnegans wake: Deutsch, gesammelte Annäherungen. Edited by Klaus Reichert
and Fritz Senn. 10. Auflage, deutsche Erstausgabe. Edition Suhrkamp. Berlin:
Suhrkamp, 2016.

(continued)

xxi
xxii TRANSLATIONS OF FINNEGANS WAKE

(continued)
Italian Finnegans Wake: Libro primo V-VII. Translated by Luigi Schenoni. Milano:
Mondadori, 2001.
Finnegans Wake: Libro secondo, III-IV. Translated by Luigi Schenoni. Milano:
Mondadori, 2011.
Finnegans Wake: Libro Terzo, Capitoli 1 e 2. Translated by Enrico Terrinoni
and Fabio Pedone. Milano: Mondadori, 2017.
Finnegans Wake: Libro Terzo, Capitoli 3 e 4; Libro Quarto. Translated by
Enrico Terrinoni and Fabio Pedone. Milano: Mondadori, 2019.
Anna Livia Plurabelle di James Joyce nella Traduzione di Samuel Beckett e
Altri. Edited by Rosa Maria Bollettieri Bosinelli and Luigi Schenoni.
Translated by Samuel Beckett, Nino Frank, Ivan Goll, Eugene Jolas, Philippe
Soupault, Paul Léon, Adrienne Monnier, and Alfred Péron. Tri-Lingual Series.
Torino: Giulio Einaudi, 1996.
Polish Finneganów Tren. Translated by Krzysztof Bartnicki. Kraków: Korporacja
Ha!art, 2012.
Russian Belyaev, Konstantin. “Pominki po Finneganu: Apologii͡a perevoda.” Soi͡uz
Pisateleı̆, 2000.
Fomenko, Elena G. “Proba Perevoda Na Russkiı̆ I͡azyk Finala ‘Pominok Po
Finneganu’ Dz͡heı̆msa Dz͡hoı̆sa.” Naukoviı̆ Visnik Miz͡hnarodnogo
Gumanitarnogo Universitetu [Науковий Вісник Міжнародного Гуманітарного
Університету], Filologii͡a [Філологія], 2, no. 29 (2017): 124–28.
Rene, Andrey. “Na pomine Finneganov [На помине Финнеганов], Digital
Version.” Samizdat, May 19, 2019. http://samlib.ru/r/rene_a/contents.
shtml.
———. Na Pomine Finneganov [На Помине Финнеганов]. 8 vols. Izdatel’skie
reshenii͡a, 2018.
Sergeev, Andrey. “Ballada O Khukho O’V’orttkke (Zloslovie Khosti Po
Povodu Grekhopadenii͡a Khamfri Irvikera).” Vek Perevoda. http://www.
vekperevoda.com/1930/sergeev.htm. Also in Zapadnoevropeı̆skai͡a Poezii͡a XX
Veka. Moskva: Khudozhestvennai͡a literatura, 1977.
Smirnov, Dmitry. “Tri kvarka dli͡a mastera Marka,” based on “—Three quarks
for Muster Mark…make his money and mark!” (FW 383.1–14). In James
Joyce, Stikhotvorenii͡a. Edited by G. Kruzhkov. Moskva: Raduga, 2003.
Volokhonsky, Henri. Wéı̆k Finneganov: opyty otryvochnogo perelozhenii͡a
rossiı ̆skoi͡u azbukoı ̆. Tver: Kolonna Publications, 2000.
———. “Dzheı ̆ms Dzhoı ̆s v perevode Anri Volokhonskogo: Iz Finneganova
Wéı ̆ka.” Edited by Dmitry Volchek. Mitin Journal, no. 53 (1996): 138–46.
———. “Wéı̆k Finneganov: opyty otryvochnogo perelozhenii͡a rossiı̆skoi͡u
azbukoı.̆ ” In Sobranie proizvedeniı̆: perevody i komentarii, edited by Illy
Kukui͡a, 3:81–136. Moscow: Novoe literaturnoe obozrenie, 2012.
A Note on the Use of Slavonic Typography

This book features close textual analyses of several Russophone Finnegans

Wake translations, which are written in Cyrillic. Direct quotations from
these texts are presented in their original Cyrillic alongside Romanized
transliterations and their equivalents in Joyce’s original as it appears in the
2012 Oxford World Classics edition by Robbert-Jan Henkes, Erik
Bindervoet, and Finn Fordham. My transliterations generally follow the
Romanization conventions of the Library of Congress, which can be
found online:

Bulgarian https://www.loc.gov/catdir/cpso/romanization/bulgarian.pdf
Russian https://www.loc.gov/catdir/cpso/romanization/russian.pdf
Serbian https://www.loc.gov/catdir/cpso/romanization/serbian.pdf
Ukrainian https://www.loc.gov/catdir/cpso/romanization/ukrainia.pdf

The reader should note, however, that the LoC Romanization tables
draw a strictly visual equivalence between Roman and Cyrillic symbols,
and as such it does not account for the phonological variations that might
occur in certain symbol combinations, especially in Russian. Because the
phonological manoeuvres of Joyce’s multilingual techniques are so com-
plex and often carry their own layers of meaning independently of the
visual, my transliterations occasionally depart from the standard
Romanization conventions in order to approximate the phonology of the
translations as closely as possible. Departures from the LoC conventions
are explained in the chapter notes.

xxiii
 Praise for Joyce, Multilingualism, and the Ethics
of Reading

“One of the most remarkable achievements of this book lies in the way it builds
important and far-reaching arguments about the ethics of reading and the politics
of otherness upon the foundation of a meticulous engagement with the multilin-
gual text of Finnegans Wake. Drawing on her own impressive linguistic abilities,
Alexandrova explores what it means to be a multilingual reader of the Wake—
which, she shows in superb detail, is something Joyce’s last book turns all its read-
ers into.”
—Derek Attridge, Emeritus Professor of English, University of York, UK
 Contents

1 Introduction  1
Multilingualism Studies and the Wake   1
Positioning the Migrant: Exile and the Monolingual Paradigm  15
The Multilingual Reader  26

2 Multilingual Matter-er-s: Foreign Speech and Wakean

Materiality 45
Wakean Onomatopoeia  52
Semantic Simultaneity  59
“Strangely, the Foreigner Lives within Us”  69

3 Thereinofter Is the Sounddance: Multilingual Phonologies

and Sound Patterning in the Wake 79
Multilingual Music  79
Multilingual Soundscapes: Phonotactics, Phonology, and Culture  82
Multilingual Iconicities  86
The Phonology of Wakese  92
Wakese Interlingualism: The Wake’s Non-English Languages  97
Wakese Intralingualism: Phonological Signatures 100
“Alma Luvia, Pollabella” (FW 619.16): ALP’s Liquid Lisping 106
“Leafy Speafing”: Feminine Phonologies 110
Afterwor(l)d: The Same Renewed 119

xxvii
xxviii CONTENTS

4 Multilingualism in Translation: The Russian Wake(s) in

Context129
Wakean Methods of Translation 133
The Russian Translations in Critical Context 141
Henri Volokhonsky’s Wéı̆k Finneganov (1995–2000) 147
Background, Publishing History, and Textual Presentation 147
Volokhonsky’s Wé ĭk Finneganov: A Closer Look at the Text 149
Konstantin Belyaev’s “Anna Livia Plurabelle”: АЛП (1996–97,
2000) 157
Background, Methodology, and Publishing History 157
Belyaev’s “Apologia”: Structure and Presentation 158
АЛП: Trans(Formu)Lation and Methodology 163
Andrey Rene’s Na pomine Finneganov: I.1-I.8 (2016-Present) 169
Background, Presentation, and Publishing History 169
Na pomine Finneganov: Text and Method 170
Afterword 179

5 Ethical Multilingualism199
The Multilingual Dialectic: Revisiting Bakhtin 205
Multilingual Ethics and the Body 207
Theorising Embodiment 207
Multilingualism, Monstrosity, and Concorporeality 212
Ethical Encounters with the Wake 219

6 Conclusion. Multilingual Homecoming: Re-encountering

the “Same Renew” (FW 226.17)233
Multilingual Encounters: A Brief Epilogue 244

Bibliography251

Index269
 CHAPTER 1

Introduction

Multilingualism Studies and the Wake

Multilingual writers thoroughly populate the European and global literary
canon: from Ovid to Dante, from John Milton to James Clarence Mangan,
from the nineteenth and all the way through to the twentieth and twenty-­
first centuries, polyglots such as Joseph Conrad, Samuel Beckett, Vladimir
Nabokov, Joyce of course, and numerous contemporary and postcolonial
authors, including Chinua Achebe, Salman Rushdie, Ngũgı ̃ wa Thiong’o,
Maryse Condé, Marlene NourbeSe Philip, and J. M. Coetzee, among
countless others, have embodied the solid multilingual foundations of
world literature. Medieval scholarship has had a sustained interest in social
and textual multilingualism because, as Mark Amsler points out,
“Multilingualism and language mixing were the norm in later medieval
Europe.”1 However, affectionately as we may hold the works of numerous
modern and contemporary multilingual writers in our increasingly glo-
balised world, modern multilingualism studies as a field of research only
began to formally emerge in Anglophone and European scholarship in the
1960s–1970s. New Zealand scholar Leonard Forster’s small book of lec-
tures on multilingualism, The Poet’s Tongues (1970), has been credited as
the first discrete study of literary multilingualism in Anglophone writing
from the Middle Ages through to the twentieth century. Although Forster
had published earlier short articles in German on the subject,2 The Poet’s
Tongues offered the very first encompassing (albeit sketchy) survey of what

© The Author(s) 2020 1

B. Alexandrova, Joyce, Multilingualism, and the Ethics of Reading,
Palgrave Studies in Modern European Literature,
https://doi.org/10.1007/978-3-030-36279-9_1
2 B. ALEXANDROVA

the author calls the “problems of multilingualism in literature.”3 Identifying

multilingualism as a “problem” in literature is in itself quite telling of the
systematic ways in which multilingual writing has tended to occupy a sec-
ondary, often easily overlooked, position in relation to literary forms
described as fluent and monolingual. Even Joyce’s Finnegans Wake, a text
so inextricably multilingual that over 80 different languages (and count-
ing!) have been identified in it,4 has contended with an overwhelming
resistance against its multilingual form in the course of its history.
Undeniably, the Wake’s multilingual form makes it “difficult” to read;
it is a “problem,” especially for readers not quite prepared for the intel-
lectual, relational, and even physical challenges it presents. Joyce’s patron,
Harriet Shaw Weaver, who was also the most unyielding champion of his
work in his lifetime, wrote to him in the early stages of Work in Progress
that “I do not much care for the output from your Wholesale Safety Pun
Factory nor for the darknesses and unintelligibilities of your deliberately-­
entangled language system. It seems to me you are wasting your genius.”5
She was one among many friends, acquaintances, and reviewers who sim-
ply did not get it, and these early readers would not be the last to dismiss
this unapologetically difficult multilingual text so readily. A mere flick
through Deming’s James Joyce: The Critical Heritage will reveal a copious
collection of cranky critiques of the work, including Mary Colum’s 1927
review for the New York Herald Tribune, where she muses that “His new
work […] is likely to prove all but entirely incomprehensible to anybody”
and adds: “no literary critic could possibly admit that a work, of which any
considerable portion was written like this, could belong to the domain of
literature.” Ever crankier was Desmond McCarthy, reviewing under the
pseudonym ‘Affable Hawk’ for the New Statesman in May of 1927:

But though every deformation of word and sentence in this passage is inten-
tional and deliberate, it should no more provoke laughter than the attempt
of the unfortunate sick man to state that he took his dog out in the morn-
ing. It should disgust. The taste which inspired it is taste for cretinism of
speech, akin to finding exhilaration in the slobberings and mouthings of
an idiot.6

McCarthy’s descent into aggressive eugenicism was appalling (and sadly

not atypical for the time7), but while such readerly rage may not find
expression in quite such offensive terms across all critical assessments, the
fact that the Wake’s multilingual form has confused, exasperated, and
 1 INTRODUCTION 3

upset plenty of readers remains clear. Associations of multilingualism and

intellectual disability were also not uncommon in Joyce’s lifetime and they
persisted even in scholarship through to the late twentieth century. The
most pressing issue that recurs in the Wake’s harshest criticisms is its
“obscurity,” brought about by multilingualism’s “systematic darkening”
(to borrow John Bishop’s coinage) of what is implicitly the illuminating
clarity of monolingual alternatives. Multilingualism’s most unforgivable
crime becomes its irreverent revolt against all borders of sense.
Joyceans have tackled the book’s linguistic difficulties head-on through
their painstaking efforts to produce plot summaries,8 copious elucidation
catalogues such as Roland McHugh’s Annotations to “Finnegans Wake”,
glossaries,9 and reference databases such as the Finnegans Wake Extensive
Elucidation Treasury (FWEET),10 which of course are all successors of the
collectively gathered treasury of the Wake Newslitter.11 All of these are
aimed at a monolingual Anglophone readership, even though many of the
contributors were and are far from monolingual, monocultural, or even
natively Anglophone. What makes the Wake particularly special is its abil-
ity to break down the divides not only between languages and cultures but
also between experts and non-experts, between disciplines, interests, and
communities. Its multilingualism might render it one of the world’s most
democratic works of literature: in theory, it perplexes everyone equally,
and equally every Wake reader needs to invest plenty of time and patience
in researching its thousands of intertextual, historical, cultural, and lin-
guistic references to come to grips, at least in part, with the stories Joyce
might have been trying to tell. It is indicative that Wake scholarship was
pioneered not by full-time academics working in isolation but by an eclec-
tic community of readers, many of whom multilingual, with no certified
authority in the discipline—such as Adaline Glasheen, a housewife; Fritz
Senn, a proofreader and translator; Petr Škrabánek, a doctor; Roland
McHugh, a biologist—who simply enjoyed playing Joyce’s elaborate lan-
guage games. Even the academics who authored the earliest published
studies of the Wake, like David Hayman, Matthew J. C. Hodgart, and
Clive Hart, owed significant parts of their analyses to the micro-research
done by everyday readers like the contributors to the Wake Newslitter.
Glasheen’s First, Second, and Third Census of “Finnegans Wake” and
McHugh’s Annotations to “Finnegans Wake” continue to serve as key ref-
erence guides, while even the most seasoned Joyce scholars continue to
attend Wake reading groups where readers of all levels and linguistic
4 B. ALEXANDROVA

repertoires are encouraged to contribute to an overbrimming melting pot

of textual references and interpretations.
Even though plenty of readers concede that the Wake cannot readily be
centred on a single language—Umberto Eco characterises it as a “plurilin-
gual text written as an English speaker conceived of one,”12 while Juliette
Taylor-Batty points out that whatever English we might find in it has been
“deformed beyond recognition”13—it has proven difficult not to position
Joyce’s monumental last work as a kind of English-language text. Wake
translators, for one, have frequently had to occupy a pragmatic stance on
the intrinsic value of English to the work, in spite of its multilingualism.
Several translators have reported having to work on the premise that the
Wake is “basically an English book,”14 albeit “distorted English,”15 whilst
major Joyce scholars have produced landmark studies of the multilingual
form as a mechanism of “interference” and an “obstruction to the under-
standing of a message,”16 or as a means of “systematic darkening” that
peculiarly illuminates the book’s subject matter: the night.17 A degree of
“monolingualisation” has therefore proven unavoidable for readers not
only trying to “understand” the text to a reasonable degree but also to be
able to practically handle it in translation.
The search for these moments of illuminating clarity in the apparent
“darkness” or “obscurity” of the Wake’s multilingual form has therefore
preoccupied most, if not all, of its readers—including, admittedly, this
reader. In Chap. 3, for example, I develop a new framework for inter-
preting what I have identified as the Wake’s phonological patterning
system in order to offer more tools for navigation through the boundless
narrative and linguistic complexity of Joyce’s text. Chapter 4, mean-
while, will elucidate several of the Wake’s Russian translations for the
benefit of Anglophone readers, and Chap. 6 will show that whatever the
background or interests of the reader, “monolingualisation” becomes a
necessary form of interpretation in literary engagement with the Wake
and beyond it. Engagement with an-other, be that an-other text, art-
work, language, or person, has to involve a degree of familiarity and
recognition in what is otherwise a boundlessness of difference. We can-
not touch and be touched by literature unless we locate the familiar, the
“touching” textuality within it; and we can only be “touched” by ideas
that we can understand at least in part.
Nonetheless, although monolingualising the multilingual monster has
proven necessary and perhaps even inevitable for Joyce’s readership, some
obvious yet elusive questions remain: what if we approached literary
 1 INTRODUCTION 5

multilingualism as a unique form of illumination, rather than a means of

“systematic darkening”? What if the Wake’s ideal reader was not a native
English or Irish English speaker, or a “fluent” reader in any sense, but
rather someone willing to occupy the position of the foreigner: the multi-
lingual reader? Who would that multilingual reader be and how could we
go about this methodologically? And finally: what if we read Joyce not
strictly as an Irish writer but as a perpetual foreigner—a naturalised
polyglot?
That Joyce was a polyglot, in the sense that he spoke, wrote, and trans-
lated in several languages, has been no secret for scholarship. As Patrick
O’Neill observes,

For all that his world and writings were indelibly stamped by his Dublin
upbringing, Joyce spent almost two-thirds of his life outside of the English-­
speaking world: leaving Ireland as a twenty-two-year-old, he spent almost
eleven years in multilingual Trieste, five years in German-speaking Zurich,
and almost twenty years in the francophone world of Paris, finally returning
to Zurich once again just before his death.18

Joyce’s fascination with languages has a paper trail all the way back to his
teenage years. At 14 years old he produced a translation of Horace’s Ode
III.13, O fons Bandusiae, for his Senior Grade school examinations at
Belvedere College: his earliest surviving piece of writing.19 His 1898/99
essay, “The Study of Languages,” written when he was about 16 or 17,
takes on the “vindication of Literature” against the derisions of those
“obnoxious mathematicians,” but also, fascinatingly, he takes on the vin-
dication of the multilingual consciousness. At this early age he had already
begun contemplating the intrinsic interlingual foundations of all spoken
and literary language:

In Latin—for the writer acknowledges humbly his ignorance of Greek—a

careful and well-directed study must be very advantageous. For it acquaints
us with a language, which has a strong element in English, and thus makes
us know the derivations of many words, which we then apply more correctly
and which have therefore a truer meaning for us. Again Latin is the recog-
nised language of scholars and philosophers, and the weapon of the learned;
whose books and thoughts are only open, through the medium of transla-
tion. Further, it is astonishing that Latin is like Shakespeare in everyone’s
mouth, without his seeming, in the least, to recognize that fact.20
6 B. ALEXANDROVA

It astonishes to see this glimmer of youthful fascination evolve into the

cacophonous multilingualism of Finnegans Wake four decades later, which
puts not one or two but tens of different languages, registers, dialects, and
creoles in the reader’s mouth: a fact we cannot help but recognise, and yet
we are still reaching for the necessary theoretical vocabulary to explain or
do justice to this extraordinary experience of embodying, aware or
unaware, the wordy depths of thousands of years of literary thought,
memory, and emotion. Indeed, the Wake does not only infuse its reader’s
mind with translingual knowledge but it literally contorts the reader’s
mouth into the shapes of different multilingual accents, moulding our
bodies into the forms of ghosts from (literary) history and fiction, and
thereby affording us the peculiar privilege of touching and being touched
by the experience of speaking as and with other bodies present and past.
At 18 years old, Joyce presented and eventually published in the April
1, 1900 issue of the Fortnightly Review an article on Norwegian play-
wright Henrik Ibsen, whose work the young writer adored so much that
he took to teaching himself Norwegian.21 Ibsen in fact read Joyce’s
Fortnightly article and wrote in praise of it to his translator, William Archer,
(in Norwegian) a few weeks later: “I have read, rather spelt out, a review
by Mr James Joyce in the Fortnightly Review which is very benevolent
(‘velvillig’) and for which I should greatly like to thank the author if only
I had sufficient knowledge of the language.”22 Joyce replied to Archer a
few days later: “Dear Sir I wish to thank you for your kindness in writing
to me. I am a young Irishman, eighteen years old, and the words of Ibsen
I shall keep in my heart all my life.”23 After only a year, Joyce would write
to Ibsen directly in a letter he composed in English and then translated
into his self-taught Norwegian.24
Not only was Joyce fluent in German, Italian, French, Latin, and
Norwegian and spent the majority of his life living outside of his birth-
place, having left Dublin for the last time in 1912 never to return again,25
but he also spoke primarily Italian with his children, socialised in equal
parts French, German, Italian, and English with his friends, and spent 16
years of his life writing Finnegans Wake. Even so, his association with his
birthplace persists in the cultural framings of the author and his works: he
is ultimately known as an Irish writer who happened to speak and write in
multiple languages.
Scholars such as Declan Kiberd, Emer Nolan, or Seamus Deane have
argued that there is a historical but also a political and ethical imperative
to positioning Joyce as an Irish writer (for Deane, even an Irish nationalist
Another Random Scribd Document
with Unrelated Content
The Project Gutenberg eBook of Tóbiás király

városa
This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States
and most other parts of the world at no cost and with almost no
restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
under the terms of the Project Gutenberg License included with this
ebook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
United States, you will have to check the laws of the country where
you are located before using this eBook.

Title: Tóbiás király városa

Author: Knut Hamsun

Translator: Géza Ács

Release date: January 14, 2024 [eBook #72709]

Language: Hungarian

Original publication: Budapest: Fővárosi Könyvkiadó, 1926

Credits: Albert László from page images generously made available

by the Hungarian Electronic Library

*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TÓBIÁS KIRÁLY

VÁROSA ***
 Knut Hamsun

Tóbiás király városa

Norvégból forditotta

Ács Géza

Fővárosi Könyvkiadó
Egyedül jogositott magyar kiadás

Fővárosi nyomda rt.

 1.

Valaki áll az új zászlódombon, ugyan mit keres ott? Ez bizonyosan

megint a boltos Theodor hóbortja, de tudná csak az apja, az öreg
boltos Per!
Lám, Holmengraa úrnak, a földesúrnak volt zászlórúdja is,
zászlólengetője is. Ez érthető, mert szükséges. Neki a postahajónak
kell jelt adnia, különösen olyankor, ha súlyosan megrakott teherhajó
közeledik a rakodópart felé és búzát hoz a malomnak. De boltos
Theodor nem ismert szemérmet, zászlódombot csinált csak azért,
mert szatócs és mindenért lengette a lobogót, néha semmi okból,
vagy csak azért, mert vasárnap volt. Bolondot csinált magából.
Most is felküldött egy embert a zászlódombra, mintha kellett
volna. És az ember ott áll és kémleli a tengert. Készen tartja a
lobogót, hogy felhúzhassa, mihelyst meglátja azt, amit kell. Pedig
legföljebb csak a halászhajót várhatta.
Furcsa dolog, de az ifjú boltos Theodor akárhányszor lengette a
lobogót és tette bolonddá az embereket, mindig megbocsátottak
neki. Kiváncsivá tette, magával ragadta őket és megindította a
szóbeszédet: ugyan mi van vele ma megint? Az az ördöngős
Theodor mindig tartogat valami meglepetést. Ole Johan és Lars
Manuelsen mindenesetre nagyon kiváncsiak, lent az úton találkoztak
és nem tudják levenni a szemüket arról a zászlós emberről.
Ole Johan még mindig ugyanaz, aki volt, évek hosszú sora óta
Holmengraa úr szolgálatában áll, zsákokkal, meg súlyos terhekkel
robotol, – hosszúszárú csizmába és izlandi bekecsbe bujt
piszokfészek.
 Bizony nem vitte sokra és a családja éppen olyan nyomorúságos
helyzetben van, mint azelőtt, ennyire rosszul megy a sora némelyik
embernek. Lars Manuelsen ellenben felvirágzott, együtt nőtt
Segelfoss városával, az ő fia L. Lassen, a nagy délnorvégiai pap, a
tudós és püspökség várományosa és az ő fia Julius, a rakodóparti
Larsen-szálloda gazdája. Daverdana is az ő gyermeke, a vöröshajú,
aki férjhez ment a hajóhíd őréhez és olyan szenvedélyesnek látszik.
Igy hát Lars Manuelsen családja zöldágra vergődött és ő maga is
már régen önálló gazda, még senki se látta őt pénz nélkül a boltban.
Ilyen jól is mehet némelyik embernek a sora. A vörös szakálla
finomabb lett és megszürkült, a haja egészen kihullott, de a fia, L.
Lassen vett és küldött neki egy parókát és azt hordja most nap-nap
után. Ha aztán két gombsoros bekecsében jár és a munkához hozzá
sem nyúl, ez talán csak azért van, mert nincs szüksége rá, annyira
megjavultak a viszonyai. Manapság már senki se beszél Larsszal
bántó hangon, de persze akadtak régi pajtásai és rabszolgatársai a
földön, akik megkockáztatják az ilyen kérdéseket, mint: Nem tudom
megérteni, Lars, hogy miből élsz, hacsak nem lopod a pénzt! Erre
Lars Manuelsen köp egy nagyot és azt feleli: Tartozom tán neked
valamivel? – Dehogy is. De bár tartoznál! – Akkor megfizetném, –
mondja. Lars Manuelsen jövedelme nagyon természetesen adódott.
Hát járhat-e például egy ember, akinek ilyen finom gyerekei vannak,
másokhoz munkába? Ugy-e nem? De amikor Julius berendezte a
szállodáját és vendégeket fogadott, persze az öreg apját is
belekapcsolta az üzembe. Ki vinné el különben a bőröndöket meg a
ládákat a hajóhídról és ki cipelné vissza? Kezdetben Lars Manuelsen
szerény volt és keveset keresett, de utóbb gyarapodott a jövedelme,
jött egyik-másik hajós vagy állatkereskedő és vágómarhát vett a
városok számára, avagy fényképész, esetleg egyik vagy másik
képeslapnak az utazó tudósítója, azonkivül egyre gyakrabban jöttek
kereskedelmi utazók és árumintáikat bőröndben hozták magukkal. És
ezek mind bőkezű és jóravaló utasok voltak, világfiak, akiknek
megért egy huszonötőrést az, hogy híres ember apja cipelte a
holmijukat. Erről az Ole Johanról senki se tudott semmit, Lars
Manuelsenről ellenben mindenki tudta, hogy kicsoda, – sőt ő maga is
tudta és nem is hallgatta el.
 Nem várnak ezek se halászhajót, se vitorlást, mondja Lars
Manuelsen. Mert hiszen nincsen is szél.
Az ám, nincs szél. Akkor talán vendégek, vagy idegenek jönnek,
evezőscsónakon?
Mind a ketten ilyesmire gondolnak, de lehetetlennek és
nevetségesnek tartják. Mert a boltos Per meg a fia, a boltos Theodor
nem igen szokott vendégeket fogadni. Ellenben ha Holmengraa úr
zászlódombján állt volna valaki…
Mert Holmengraa úr még mindig az a nagy ember volt, akire
mindenki legelőbb gondolt. Néhány évvel ezelőtt nagy veszteséget
szenvedett ugyan és azóta is voltak veszteségei, de mi egy-két
veszteség annak, aki el tudja viselni. Hiszen rozs meg búza most is
éppúgy jött Segelfossba, mint azelőtt, nagy gőzösökön, Amerikából
meg a Fekete-tengerről és aztán el is ment liszt alakjában minden
északi országba és Finmarkenbe. Hiszen Holmengraa úr malma nem
szünetelt egyetlen munkanapon sem, bár már nem járt úgy
éjszakánként is, mint régente.
De ami a vendégeket és más efféléket illeti, Ole Johan és Lars
Manuelsen törték a fejüket, hogy ugyan kit várhatna Holmengraa úr,
a nagyember, hiszen a leánya, Mariane kisasszony, már visszatért
Krisztiániából és a külföldről, vörös köpenyében, de az ördögbe is,
Holmengraa úr akkor se venné igénybe a boltos Theodor zászlaját.
Ole Johan ezt mondja: Ha volna időm, akkor a zászlódomb felé
venném az útamat és megtudakolnám. Nem mehetnél te, Lars?
Micsoda? Nem! Nincsen rá kedvem!
Hát akkor nem, de akkor egyikünk se tudja meg, mondja Ole
Johan sértődötten. De nagyra vagy, már semmire sincs kedved.
Lars Manuelsen köp egyet és így felel: Tartozom neked
valamivel? Ole Johan indulni készül, de abban a pillanatban meglátja
Martin bérest, amint madarakkal a vállán közeledik feléjük. Martin
béres az erdőből jön, puska van a kezében és vadat űz egész nap, a
kékróka prémje hetven korona, a nyesté pedig harminc.
Mit lőttél ma? kérdi Lars Manuelsen az előzékenység kedvéért.
Nézd meg! feleli Martin béres röviden.
Mert Martin béres ilyen félvállról kezel mindenkit és egy nagy
ember apjával se tesz kivételt. Nagy ember – ki nagy manapság?
Amióta az előbbi gazdája meghalt, Martin béres senkit se lát
nagynak az emberek között, legnagyobbrészt a hadnagy napjaiból
való emlékeinek él, a harmadik Willatz Holmsen napjaira gondol,
amikor még a mostani Rasch ügyvédné volt a házvezetőnő a
birtokon, a távirász Gottfred meg szolga a Segelfoss-kastélyban.
Azokra a napokra emlékszik. Persze most is van egy Willatz Holmsen,
az a negyedik, akit ifjú Willatznak hívnak. De az művész és ritkán
van odahaza, Martin béres alig ismeri.
Martin tovább megy a madaraival a vállán és a régimódi
gondolkozásmódjával.
Miért nem mégy le a mi szállodánkba, ott eladhatnád a
madaraidat és pénzt kaphatnál értük, mondja neki Lars Manuelsen.
Nem hallotta ezt Martin béres? Dehogy nem, jól hallotta, csak
nem felelt. Annyira megvetette ezt a fenhéjázó ajánlatot.
Nem láttad, hogy ki áll a zászlódombon? kiáltja utána Ole Johan.
Martin béres megáll: A zászlódombon? A boltos Kornelius, feleli,
mert hát Ole Johan kérdezte.
A boltos Kornelius?
Az.
Martin béres tovább megy. És különösen azért utálja Lars
Manuelsent, mert két sor gomb van a bekecsén.
 Ó, hiszen Ole Johan és Lars Manuelsen jól látta, hogy Kornelius,
a szatócsinas áll odafent lesben és rajzolódik az ég hátterébe
lobogóval a kezében, de hát hallani is akarták és beszélni is akartak
róla. Hát ha Kornelius van ott, akkor csak olyasmiről lehet szó, ami a
boltosékat illeti, a boltos Pert, vagy a fiát, a boltos Theodort. De
vajjon mi lehet az?
A bolt – egyébként ma már csak egy embert jelentett, mert az
öreg P. Jensen már nyolcadik éve nyomja bénultan az ágyat és az
üzlet szempontjából annyit számított, mint a nulla, ellenben a fia volt
minden, nagyszerűen felvirágoztatta az üzletet, nagystílüvé, vagyont
érővé fejlesztette. Ez a Theodor szerencsés volt mindenben, amit
kitervelt és megvalósított, felülmulta az apját, mert ő már tollasodott
is, míg az apja csak takarékoskodott. Pedig ez a fiatalember még
csak a huszas éveiben volt és mind e mai napig sikerült kivédeni a
helyét a konkurrensek ellenében, legutóbb még a péket is elnyelte
egész sütődéjével együtt, holmi fűszertartozásért.
De ha makacs és keménnyakú volt is ez az aranyharácsoló,
alapjában véve korlátolt ember volt. Mi mást is várhatott tőle az
ember? Parasztnak, ostobának született, jól vezette a boltját, de az
üzleten kívül nem volt több, mint az osztályából való többi legény,
sőt talán hiúság és szeszélyek dolgában még rosszabb is. Az
emberek sokszor látták, hogy mind a két keze tele volt gyűrüvel és
gyakran szaladgált boltjának mocskos padlóján selyempántos
cipővel. Még a saját falujából valók is nevettek rajta és azt mondták:
Az ám, látná csak az apád!
Az apjával nem sokat törődött, azt már legyőzte, megelőzte,
felülmulta. Évek óta mindig a saját szakállára spekulált és halat vett
Lofotenben, amennyit csak módjában állt megvenni, minden évben
többet, végül már magán-halászbárkát is. Ekkor valóban kiállhatott a
fiú a dombra és végigtekinthetett a birodalmán. Ősszel azzal lepte
meg az embereket, hogy eladta az új halászbárkáját és sok pénzt
kapott érte. Vajjon visszavonult a halászattól? Igen: egy évre.
Lélegzetet akart venni.
 Tavasszal az egyik ytteröjai társaságtól megvette az „Anna“ hajót,
a nagy, korhadt tákolmányt, amelynek repedésein még egy esernyőt
is átdughatott az ember. A hajó nem ért sokat, de az ára se volt
nagy. Néhány hónappal később a hajót a lehető legjobb és
leggyorsabb módon rendbehozták, átszerelték gályává, átmázolták,
bebiztosították és elküldték heringhalászatra. Az „Anna“ kitartott,
nem esett ki a feneke. És télen talán átküldték volna Lofotenbe
nagyhalászatra? Az a pusztulását jelentette volna. Ellenben Theodor
az idén teherhajót bérelt a nagyhalászatra. Ez furcsa volt és
mindenki megértette, hogy minden nap új veszteséget jelentett.
Veszteséget? Éppen azokban a napokban tétetett a kis Theodor tűt
egy arany huszkoronásra és ezt a feltünő ékszert használta
nyakkendőtűnek. De mi történt ősszel, mikor a tőkehalrakomány
kiszáradt és súlyban megcsökkent? A kis Theodor átrakatta a
korhadt gályába, megint biztosíttatta és útnak indította. Valóban ez
volt az „Anna“ gálya utolsó útja, mert már Follától délre elpusztult.
De a kis Theodor sohase csinált jobb üzletet. Ezzel a manőverrel
megszerezte a szükséges tőkét a következő híres sakkhuzásához,
amikor megvette a Henriksen kereskedő egész lúdpehelykészletét.
És ezt a jó fogást még több másik követte. Különösen az ócska
hajókkal volt nagy szerencséje, így például most megint volt egy
öreg, de használható yachtja. És most ez a yacht volt minden nap
várható, hogy az új nagyhalrakományát kiszárítsák a hegyekben, de
ez a yacht nem haladhatott szél nélkül. Tehát Korneliusnak mégsem
a yacht kedvéért kellett volna elngetnie a lobogót.
Ole Johannak van egy meggyökeresedett hibája és ez örökösen
kínozza. Olyan kíváncsi, mint egy nő. Azt az ajánlatot teszi, hogy
hajlandó egyenesen lemenni a boltba és tudakozódni, ha azalatt Lars
Manuelsen átveszi a munkáját a malomban.
Lars Manuelsen ugyan nem dolgozik már a kezével, de már
annyiszor utasította vissza öreg pajtását és szomszédját, hogy
ezegyszer nem akar kereken nemet mondani. A ruhám nem alkalmas
arra, mondja inkább.
 A ruhád? Persze nyolc gomb van a bekecsed mellén! gúnyolódik
Ole Johan ingerülten és nem szabad őket belisztezned?
Ami azt illeti… feleli Lars Manuelsen eléggé békés hangon. De
nem tudom, hogy a parókám miatt lehet-e?
A parókád miatt? Hát azt nem teheted le? És a parókád miatt kell
minden munka alól kibújnod? A fenébe azzal a parókával! De ha csak
ünnepnap vennéd fel vagy olyankor, ha vecsernyére mégy, akkor
nem volna rajta kivetni való.
Erre Lars Manuelsen egyenesen felmegy a malomba és nem
vitatkozik tovább. Sokkal büszkébb annál. A vállán keresztül látja,
hogy Ole Johan a bolt felé irányítja lépteit.
Fönt az ipartelepen még a régi időkből ismerik Lars Manuelsent
és az öreg magától megtalálja a munkáját. De nem hajol le jobban a
kelleténél, nem emelget nagy terheket, az ilyesmi már a multé, azóta
már megundorodott a robottól.
Most a sagvikai Bertel áll a helyén. Ez az ember bizalmi emberré
növekedett Holmengraa szolgálatában és a napszáma is nagyobb,
mint kezdetben volt. A sagvikai Bertelnek meg a feleségének
tűrhetően megy a sora, őneki magának biztos jövedelme van, a
felesége pedig azok közé tartozik, akik zsákokat varrnak a malomnak
és így mellékesen keresnek. A gyerekeik szépen fejlődtek és lett is
belőlük valami a konfirmációk után, Gottfred például állandóan a
távirdán dolgozik, a Pauline leány pedig szakácsnő a Segelfoss
kastélyban és azoknak az embereknek főz, akiket az ifjú Willatz a
birtok szolgálatában tart. Ez a Pauline még az öreg Willatz
Holmsenéknél tanulta meg a házvezetést meg a főzést és nagyon
csinos és tiszteletreméltó háziasszony lett volna belőle a Larsen-
szállodában. És vajjon Julius nem gondolt erre? Hohó, sokáig
gondolt ő a lányra és kitartóan csapta neki a szelet, de Pauline
elutasította. Lars Manuelsen nem állhatja meg, hogy át ne lóduljon
Bertelhez egy kis tereferére és először megmagyarázza, hogy nem
azért jött, mintha újra dolgozni akarna itt, hanem csak hogy
szívességet tehessen Ole Johannak.
Értem, feleli Bertel és egy kicsit nevet magában.
Nem dolgozom már, nem szorulok rá.
Nem a’, feleli Bertel és még jobban nevet magában, mert Bertel
az évek multával derüsebb és kedélyesebb lett.
Mert ami azt illeti, ott van a Julius Larsen szállodája, enni meg
innivalóval, megvetett ágyakkal és mindennel, amit csak kívánhat az
ember.
Az ám.
Lars Manuelsen így szól:
Hát hogy áll a dolog, elveszi Julius a Paulinét? Hallottál valamit a
dologról?
Nem.
Mert amondó volnék, folytatja Lars Manuelsen, hogy akkor a
Larsen, a fiam eskethetné meg őket és ez többet jelent, mintha más
végezné a cerimóniát.
Bertel azt feleli erre, hogy semmit se tud, Pauline azt teheti, amit
akar, úgy látszik egyáltalán nem kívánkozik el a kastélyból.
Persze, hogy azt teheti, amit akar. De mit akar és mi a szándéka?
Ez mulatságosan hangzik. Talán bizony magára Willatzra gondol? A
kóbor madárra, a vándorcigányra, aki egyszer az egyik országban
van, másszor meg másikban. A birtokot pedig az a Martin béres
igazgatja.
De Bertel, nyilván megőrizte a Holmsenek iránti régi tiszteletét,
bosszantja az, hogy Lars Manuelsen gúnyolódik az ifjú Willatz fölött
és ezt nem is rejti véka alá:
 Az anyádnak volt egy kóbor madara, mondja és az te voltál,
mondja. Az a Willatz olyan magasan áll fölöttem, meg az enyéim
fölött, hogy meg se lát minket a földön, még kevésbé veszi észre
Paulinét, aki évi bérért eszi a kenyerét. Az a Willatz úriember, de mi
vagy te meg én? És a mosdatlan szádra se hederít sokat, Lars,
hanem legföljebb rácsap egyet:
Erre Bertel jókora tiszteletlenséggel hosszut sercint a levegőbe.
Lars Manuelsen megnémul, mert tudja, hogy ő kicsoda. A mai
napig tán még senki se beszélt vele ilyen bántó hangon és már megy
is – megy a helyére, a munkájához és otthagyja a sagvikai Bertelt.
Lent az úton Holmengraa úr közeledik, maga a malomtulajdonos.
Érdekes, mennyire megváltozott ez az ember. Szürke bekecs, szürke,
gyűrött nadrág, a liszttől fehér, vastag cipő és nagy, keféletlen kalap
– ez az egész külső dísze! A telek enyhültek az évek folyamán és
azok az emberek, akik bekecsben jártak azelőtt, most felöltőt
hordanak, nagyon finomak lettek, de fagyoskodnak is eleget.
Holmengraa úr azonban még mindig szürke bekecsben jár. Pedig
már az ura-i előljárónak is aranypaszománt van a sapkáján és a parti
gőzös pilótája is horgonyos, fényes gombokat hord. Holmengraa úr
azonban úgy jár, mint valami halászhajós vagy mint egy
munkafelügyelő. Ha az emberek nem szokták volna meg az utóbbi
években és nem látták volna már máskép is, akkor nagyon
csodálkoztak volna rajta. Hát nem ő volt-e ugyanezen a helyen
Tóbiás király és nem ő gyűrt-e le és kényszerített térdre minden
teremtményt? Ha nem lett volna még most is az a vastag aranylánc
a mellényén, akkor igazán nem lehetett volna elhinni, hogy ő az.
Nem, akkor igazán csak a boltos Theodor halszárítójának nézték
volna.
Elhalad a sagvikai Bertel előtt és Bertel köszön neki. Holmengraa
ahoz a négy emberből élló csoporthoz megy, amely lisztet tölt a
zsákokba és bekötözi a zsákok száját. Köszönnék is neki, meg nem
is, kettő bólint egy kicsit, kettő pedig a zsákokra hajol és úgy tesz,
mintha semit se látna. Ezek modern munkások, sárcipőben járnak és
kerékpáron mennek munkába, a biciklijük ott áll a közelben.
Holmengraa úr beszél hozzájuk, nem egyenesednek fel és nem
hallgatnak figyelmesen, hanem a zsákokra hajolva pihennek és úgy
hallgatják. Mikor a gazdájuk befejezte a szavait, kiegyenesednek,
gondolkoznak rajta, hogy mit mondott, aztán hangosan, a gazda
jelenlétében, maguk közt megtárgyalják a dolgot, kifejezik
kétségeiket rendelkezéseinek helyessége iránt, kikérik egymás
véleményét, köpködnek, tanácskoznak: Mit gondolsz, Aslak?
mondják. Mit csináljunk? mondják.
A malomtulajdonos indúlni készült, már tett is néhány lépést, de
amikor meghallja az utolsó szavakat, hátraszól: Hogy mit csináljatok?
Azt tegyétek, amit én mondok. Ezzel, azt hiszi tán, hogy elintézte az
ügyet. Ó, bizony mégsem intézte el. De a malomtulajdonos, mint
már máskor is, látja, hogy vége a tekintélynek, fél a veszekedástől
és inkább elmegy. Egyebet nem mer megtenni. Már megtörtént,
hogy felmondott Aslaknak, de akkor a többi alkalmazott azzal
fenyegette meg, hogy ők is otthagyják. Kétszer is megesett ez már
és mind a kétszer nem lett a dologból semmi, hanem maradt minden
a régiben.
Történt volna csak ez a segelfossi birtok előbbi gazdájával, a
hadnaggyal: A lovaglóostor megsuhant volna a levegőben –
takarodj! Az évek multán Holmengraa úrnak sokszor visszakellett
emlékeznie Holmsen hadnagyra! Keveset beszélt az, két szót, de a
szeme olyan volt, mint két puskagolyó! Ha a kezével megszorította
az ostornyelet, akkor a csontjai kifehéredtek rajta, de ha kinyitotta a
kezét és barátsággal fordult valakihez, akkor az gazdag és
emlékezetes pillanat lett. Jó volt nála dolgozni, mert tudott
parancsolni, igazi főnök volt, úr volt. Talán aranykarikát hordott a
fülében, mint a nagy nyugati hajóskapitányok? Vagy ezüstveretü,
hosszú tajtékpipát szívott? Kövér volt és két székre kellett ülnie,
hogy elférjen rajta a nagyságával? És mégis, senkinek se csináltak
akkora helyet, mint neki és senki se mert vele félvállról beszélni.
 Holmengraa úr még ma is csodálkozik rajta. Hát ő nem
próbálkozott meg minden módszerrel, hogy tekintélyt szerezzen
magának az emberei előtt? Hát nem jutott-e eszébe még az is, hogy
szabadkőműves legyen és így rejtélyes hatalmat sejtessen a háta
mögött? De az emberek nem sokat törődtek ezzel, senki se félt tőle,
nem volt olyan együgyü. De nem is akadt olyan, aki bizonyosan
tudta volna, hogy a malomtulajdonos valóbn szabadkőmüves.
Holmengraa Lars Manuelsenhez lép és azt mondja: Jónapot, Lars.
Megint beléptél hozzám?
Lars így felel: Eszem ágában sincs. Ez csak amolyan időtöltés.
Ole Johan hol van?
Lenn tartóztatják. Addig is én helyettesíteném.
Ma reggel egy napszámost küldtem ide segítségül, hol van az?
kérdi Holmengraa úr.
Napszámost? Tán a Konrádot? – Nem, Lars Manuelsen nem látott
semmilyen Konradot.
Nálam eszik, ott van koszton, me reggel ide kellett volna jönnie.
Akkor talán valahol üldögél és várakozik. Megkeressem?
Keresd meg.
Minden helytelenül megy és a malomtulajdonos a szemöldökét
ráncolja. Bizony, a segelfossi ipartelep királyának sok baja van.
Néhány évvel ezelőtt jóindulatú, kedélyes ember volt, most már
kéklenek az erek a halántékán, sovány az orra, ráncok vannak a
szeme körül és a szakálla ősz. Minden vékony rajta, a keze, az arca,
a lábszára, úgyszólván csak csont és bőr. De ezért jelentéktelen
ember volt-e? Hiszen akkor nem lehetett volna az, aki valósággal
volt! Igaz, hogy az ipartelepe már nem működött olyan tékozlóan
nagyszabású módon, mint azelőtt, a malom már csak nappal őrölt és
a személyzetet is csökkentették; de Tóbiás király maga nem tört
meg, sőt még kitartóbb volt, mint valaha. Ha megáll itt,
elgondolkozik és végignéz a hatalmas folyón, a hajóhídig meg a
tengerig és csak a fejét dolgoztatja, akkor az arca erőt fejez ki és a
szeme barátságot sugároz. Hiszen az ifjúság elmult már fölötte, de
az öregkor még nem jött el, koros volt ugyan az évek tekintetében,
de azt mondják, hogy még most is születtek gyerekei a környéken.
Lars Manuelsen jön a napszámosokkal és a malomtulajdonos azt
kérdi: Mit végeztél ma?
Semmit, mostanáig csak üldögéltem, feleli Konrad.
Csak üldögélt és pipázott, jelenti Lars Manuelsen.
Hát mit csináltam volna? kérdi Konrad. Nem jött az az Ole Johan.
Akkor jelentkezhettél volna nálam, majd én adtam volna munkát,
mondja Lars Manuelsen és fontoskodik.
Konrad megvetően néz rá: Nálad? Nálad jelentkeztem volna?
Igen, azt kellett volna tenned, szól rá a malomtulajdonos.
Azt már nem, mondja Konrad. És ha uraságod le akar valamit
vonni ezért az időveszteségért, hát nem bánom.
És akkor minden rendben van, azt hiszed? kérdi a
malomtulajdonos. De a munkád elvégezetlenül hever ott még
mindig.
Az igaz, de ha egyszer nem jött az az Ole Johan. Nem tehettem
mást.
És azt a két étkezést is levonjam, amit ma kaptál?
Erre a napszámos így vág vissza: Az ételt? Hát éhgyomorral
kezdtem volna munkába? Nekünk, bérrabszolgáknak egyre rosszabb
lesz a dolgunk, uraságod még a szánktól is írígyli a falatot.
 Szép kis szóváltás lett volna ebből megint, ha a malomtulajdonos
el nem hallgat. Hiszen tudta, hogy mi lett volna a dolog vége: ez az
ember maradt volna a helyén.
Tulajdonképpen mindjárt haza kellett volna téged küldenem,
mondta Holmengraa és elment.
De Konrad nem maradt adós a válasszal. Gondolja uraságod? Én
pedig vagyok olyan együgyü és azt hiszem, hogy van még jog és
törvény az országban. És ha lemennék a laphoz, alighanem ott is így
vélekednének.
Igen, a lapnál így vélekednek, gondolta Holmengraa úr, a jó
S e g e l f o s s i U j s á g b a n , amely már a hetedik évét tapossa és a
városnak meg a környéknek a szellemi vezetője. A malomtulajdonos
neve néhányszor megfordult már ebben a lapban, egyért-másért
felelősségre vonták, sokat gáncsolták a lisztárak miatt is, különösen
a buzalisztről meg a finomszemű rozslisztről mondták, hogy drága
lett a szegény ember számára. De a S e g e l f o s s i U j s á g
igazságos lap is volt, a szerkesztő nem fukarkodott az elismerő
szóval sem és ha elismert valamit, akkor az nem volt jelentőség
nélkül való. Azt mondta: mi. Azt mondta: a mi véleményünk. Egyszer
nagynehezen elismerően nyilatkozott Holmengraa úr működéséről is
és ezz írta:
A körülményekhez képest helyeselnünk kell azt, hogy a
malomtulajdonos áthelyezi a malomhoz vezető kocsiutat. Igy
lényegesen kisebb az emelkedés, a kocsisai 100 kilóval többet
rakhatnak fel. Az út hosszabb lett ugyan, de viszont, mint
mondottuk, a kocsisok nagyobb szállítmányt vihetnek. Ki akarjuk
fejezni azt a nézetünket, hogy az út átépítése hasznos intézkedés a
városunkra nézve, de nem hallgathatjuk el azt a megjegyzést, hogy
sok szegény ember lovának nehezebb munkában, nagyobb
emelkedéseken is el kell mennie. Kétségkívül a munkaadónak is
előnyére szolgál, hogy az agyoncsigázott munkás reggelenként
egészen munkahelyéig haladhat a kerékpárján és így kevésbbé
fogyatkozott erővel kezdheti meg a napi robotját. Ezt jegyezzétek
meg, dolgozó emberek!
Végre odatotyog Ole Johan. Ő a malom egyik régi, jó embere,
ostoba és korlátolt, de hűséges és erős, olyan munkás, aki nem
kíméli magát, ha arra kerül a sor. Nála abban nyilvánul meg az
udvariasság, hogy már messziről köszön és így kiált:
Jónapot. Csúnyán elkéstem, de hát azért küldtem addig magam
helyett Lars Manuelsent.
Holmengraa úr csak bólintott és otthagyta őket.
Haragudott? kérdezte Ole Johan és utána nézett.
De még mennyire! felelte Lars Manuelsen túlzott buzgalommal.
Hát bizony nem volt egészen nyugodt! tette hozzá a napszámos
és kidüllesztette a mellét.
Erre aztán elmondták az egész históriát, megtárgyalták,
megvitatták. A napszámos nem felejtette el megismételni, hogy mit
mondott a derék uraságnak: Jog és törvény az országban?
mondtam.
Igen, én is itt voltam és hallottam, szól közbe Lars Manuelsen,
aki most Konrad pártjára állt. Erre a támogatásra Konrad felbuzdul és
még jobban veri a mellét.
Te is tudod, Lars és te is, Ole Johan, hogy elvégzem a munkámat
és teljesítem a kötelességemet. De ha ő úgy rohan rám, mint valami
zsarnok vagy rabszolgahajcsár, akkor mondhatom, nem vagyok én az
az ember, aki befogja a száját. Ezt az emlékezetébe vésheti. Mert
vagy a szemébe mondom a véleményem vagy egy szót se szólok.
Nem, mondta Lars Manuelsen. De mit is akartam? tudja-e valaki,
hogy mért akar a boltos Theodor zászlót lengetni?
Konrad megsértődztt, azt hitte, hogy egy darabig, ha tudja kötni
a figyelmüket. Aztán otthagyja őket, elhalad a sagvikai Bertel, meg a
kerékpárok előtt, útközben szemügyre veszi őket és megáll a zsákot
kötöző csoportnál.
De Ole Johan ledől egy zsákra, hogy a liszt csak úgy porzik
körülötte. A disznó. Ó, nem nagy baj, egy kis liszttel több vagy
kevesebb nem árt a ruhájának. Azelőtt is csupa liszt volt és a kovász
csomókban ül a ruháján.
Hogy mért akar lengetni? mondta. Megkérdeztem, hogy miért
fagyoskodik egy embere ott a zászlódombon. Majd kiderül idővel,
felelte a Theodor:
A felelet egészen őrá vall, meg az eszejárására, mondja
bosszusan Lars Manuelsen.
Ole Johan felkelt, levetette a bekecsét, hogy munkához
foghasson. De a kíváncsisága túlságosan nagy volt, szinte
megbénította. Csak megtudhatnám! mondta. Te mit gondolsz, Lars?
Talán megint a Theodor újabb hiúsága és hencegése.
Ole Johan így szólt: Tudod mit gondolok, Lars? Azt gondolom én
is, hogy semmi egyéb, mint a Theodor hiúsága és hencegése. Hogy
az ördög vinné el!
De így csak magukat kínozták az esettel és üresnek érezték az
eszüket. Ole Johan még mindig nem nyúlt semmihez és hirtelen így
szólt:
Hátha a svéd királyi herceg! Tán az jön vadászni!
Lehet!
Erre Ole Johan olyan oktalanul dühös lett, hogy megint magára
kapta a bekecsét és ezt mondta: Menjünk oda Aslakhoz és
hallgassuk meg, miképpen vélekedik ő meg a többi.
Igy múlt az idő. Igy dolgoztak és működtek a maguk módján
ezek az emberek, így szereztek táplálékot a szívüknek. Nekik is
voltak látomásaik, ha elkalandoztak a képzelet birodalmában.
 De a munka pihent.
Mikor odaértek Aslakhoz meg a többihez, nekik is feltalálták azt a
históriát, hogy a napszámos milyen derekasan a sarkára állt és azt
mondta, hogy van jog és törvény az országban. És Konrad
emlékezőtehetsége nem gyengült, sőt inkább erősbödött, eszébe
jutott, hogy még a „rabszolgahajcsár“ szót is a malomtulajdonos
arcába vágta meg aztán azt, hogy „szabadkőmüves“. Hat felnőtt
ember hallgatta a hetediket. Pihent a munka.
Ujmódi munkásemberek voltak ezek, kerékpáron jöttek,
vászonzubbony volt rajtuk és óralánc fityegett a mellükön, makacsul
ragaszkodtak ahhoz, amit akartak és lementek a laphoz.
Mindegyiknek volt nézete, ismerték a saját értéküket, sőt csak nekik
volt értékük, mert sokan voltak. Hova lettek volna a többiek
őnélkülük? És mit tehettek ellenük? Kapitalisták, jön a leszámolás
napja!
Ole Johan megpróbált előhozakodni a nagy ujságjával: a
zászlódombon levő emberrel. De Aslak meg a többi nem tudott
semmit, megrögzött emberek voltak, még fantáziájuk sem volt,
visszatértek a Konrad ügyére. Ó, a Konrad ügyéről érdemes beszélni,
azon csillapíthatták szívük szomját.
Ekkor Ole Johan csalódottan és sértődötten a maga
kötelességére gondolt, fölemelt fejjel ment a helyére a munkájához
és hátrakiáltott a napszámosnak:
Konrad, te is gyere, de rögtön!
Lars Manuelsen pedig a dolgára ment.
Ha megtudsz valamit, akkor gyere föl és mondd el nekünk!
kiáltott utána Ole Johan.
Majd bolond vagyok! gondolta tán magában Lars Manuelsen.
Ezek az öreg pajtások elfelejtik, hogy kinek vagyok az apja!
elmélkedett tán magában. Lefelé ment a domboldalon és törölgette
a ruháját.
 Kornelius pedig még mindig ott kémlelődött a zászlódombon.
Lent a szatócsboltnál ugyanolyan sürgés-forgás volt, mint máskor,
vevők és nézők, gyerekek és kutyák, ládákat és hordókat rakodó
szolgák, akik az árut vitték be a boltba, kicsinyben való eladásra!
Hogy a kicsiből ilyen nagy lehetett!
 2.

Ugyanaz az épület volt, ahol az öreg boltos Pera szatócskodást

megkezdte, de azóta hozzáépítettek és kétszeresen
megnagyobbították. Ezt mind Theodor tette.
Fönt a padlásszobában feküdt az öreg boltos Per és nem akart
meghalni. Valóságos csoda volt, hogy ilyen sokáig húzta, bár a
bénult oldala nagyon lesoványodott és a jó végtagjai is olyanok
lettek, mint a vékony női kéz és láb. Meghalni? Persze, hogy meg
kellett halnia, de nem most, addig nem, amíg el nem jön az ideje! Az
emberek már messziről hallották, hogy mennyire nincs kedve
meghalni: ott feküdt az ágyában és a padlón kopogtatott a botjával,
sokszor kopogtatott, dübörgőn és beleavatkozott mindenbe. A
mellényét mindig magán tartotta, hogy legalább felül ne fessen úgy,
mint a fekvő beteg. De beteg volt, szánalmasan béna, szakállas és
hátul fehér volt a haja töve a tarkóján. Nyáron, ha elkövetkeztek a
meleg napok, ki szokták vinni a szabadba és olyankor nagy élvezettel
nézte a nagy forgalmat a szatócsüzlete körül. Télen azonban, amikor
rövidek voltak a napok, nem olvasott ujságot meg vásári jelentést,
mert drágálta a lámpaolajat, inkább sötétben feküdt és hallgatta a
hattyúk dalát a messzeségből, mérföldnyi távolságból és ez
kellemetlen hang volt, borzongott tőle. Mint mikor a szél süvít az
eresz fölött, vagy mikor a templomajtó nyikorog, vagy ha a nagy
kapuk recsegnek a pántjaikon. Hgy az ördögbe is, mit rikácsolnak
ezek a vad madarak? Hiszen senki se bántja őket!
De nyáron, a világos éjszakákon egészen más ember volt Per,
olyankor tervezgetett és az üzletét vezette. Persze ez csak gyerekség
volt, ostobaság. Azt hitte, a kereskedelem ma is olyan, mint az ő
korában, legföljebb is nagyobb arányokat öltött. És még mindig hitt
az olyan árukban, mint a vizesperecek, amiket a parti hajósok üres
hordóikban és koporsókban hoztak Bergenből. Hitte, hogy nagy
dolog a vasszög, sok ládára való három- és négyhüvelykes vasszög,
meg a prominclirudacskák a gyerekek számára, a papírgallér és az
ingmell – pedig hát mit kezdenének ma ilyesmivel az emberek?
Boltos Per régimódi ember volt, takarékos a butaságig,
mindenképpen óvatos és nyakas szatócs. Az ám. De amikor így az
ágyában üzleteket kötött, elavult árakkal, akkor Isten tudja, vajjon
értette-e a dolgát és nem gondolta-e, hogy valakit alaposan
becsapott. Önmagát vagy valaki mást, de valakit feltétlenül
becsapott. Mintha arra született volna, hogy alkudjon és
kereskedjen, kiírthatatlan hajlandósága egyre továbbvezette, már
régen túl volt azon, hogy az üzlet körül könnyen forogjon a nyelve és
könnyen fogadkozzék, már kinőtt a csalás gyerekes, egyszerű
módszereiből, talán már egészen a visszájára jutott el: becsapósdit
játszott. Alamuszi, groteszk ember lett belőle.
Megkoppantotta botjával a padlót. A felesége nagy nehézkesen
feljött a szobába, annak azt mondta, hogy küldje fel Theodort, de
mikor az asszony tovább is ott állt előtte és egyáltalán nem sietett,
az öreg röviden megismételte a kívánságát. Nem szól a feleségéhez,
csak ha kénytelen vele és nem is néz rá, mert ostoba tehénnek
tartja.
Az attól függ, hogy a Theodor ráér-e, mondja az asszony.
A Theodor jőjjön fel, kiáltja a boltos Per.
És Theodor felment, vagy nem ment fel, aszerint, ahogy kedve
tartotta. Ha az apjának sokáig kellett várnia, akkor megint leüzent,
de a hangja már ridegebb volt. Lám, az öreg keménynyakúnak még
mindig volt némi hatalma, hiszen az egész üzlet az ő nevén ment: P.
Jensen – ez állt a cégtáblán. Theodor nem mert cicomásan az apja
elé járulni, a gyűrűit gyorsan a zsebébe csúsztatta. Így tett most is.
 Megáll az ágynál és rég megszokott tiszteletből nem ül le a
székre.
Nem tudtál jönni, amikor kopogtam? mondja az apja.
A pincében voltam, feleli a fiú
Nem hiszem. Van gyufánk?
Gyufánk? Van.
Nem emelkedett az ára?
A gyufának? Nem.
Ezer ládával kell venni, mondja az öreg, akkor majd emelkedik.
Ezer ládával? Hiszen az egy egész hajórakomány és hol
raktározzuk el?
A csónakházban. Nem lesz többé tánc a csónakházban, az bűn.
Rossz álmom volt emiatt. A vér vágyát gyufa pótolja majd a
csónakházban.
Theodor rég megszokott tiszteletből nem nevet és nem csapkodja
a térdét. Az apja le akarja győzni a hús vágyát, gyufával akarja
kiűzni az ördögöt! Azzal nem is törődik, hogy veszíteni is lehet a
dolgon, meg akarja venni az egész gyárat, azt akarja, hogy északon
az övé legyen minden gyufa. Gyerekség – az apja már gyerekes lett.
Ezer láda gyufát nem is lehet hajóra rakni, sok helyet foglal el, de
súlya alig van. És mit jövedelmezne ezer láda gyufa? Semmit. Ha
még sétabot vagy blúzkelme lenne!
Ezer láda, úgy határoztam. És van sónk? mondja az öreg és arra
gondol, hogy a könnyű rakományt valami nagy teherrel kell
ellensúlyozni.
Só? Annyi van, amennyi a nyárra kell.
Tele van a hordó?
 Hát egészen tele éppen nincs. De hát a só a melegtől is fogy.
Zöldfülű, te akarod tanítani az apádat? Tehát száz hordó só! Menj
le és írd föl!
Mindez csak üres beszéd volt. Theodor lement, de nem írt föl
semmit. Meg tudta érteni az apját, amiért annyira a szívén fekszik,
hogy a hús vágyának a rovására gyufát vegyen, sőt még azt is, hogy
az üzlet kedvéért hajlandó ilyen nagy sópazarlásba bocsátkozni, de
az apja beszámíthatatlan volt. A csónakházhoz nem szabad
hozzányúlni, az volt a fiatalság táncterme, hihetetlenül jól
jövedelmezett. Igaz, hogy a bolttól nemrég elvették a bormérési
jogot, de még így is sokan jöttek a kis Theodorhoz és ő kisegítette
őket egy-két palackkal a szombati bálra. És ha Theodor nagyritkán
maga is lement a csónakházba felcicomázottan, selyempánttal a
cipőjén, akkor úgy festett, mint valami úr, igen nagy úr, gazdag
ember és az ott levő leányok szemében a legnagyobb, elérhetetlen
valaki. Egyébként a Theodor gyerek hercegnőbe volt szerelmes és a
lányokra ügyet se vetett. Isten talán azért aggatta rá ezt a bajt, hogy
csupa ürességtől és pöffeszkedéstől a levegőbe ne repüljön. De ez
nagy baj volt.
Megint felhúzza a gyűrűit és belép a boltjába, a birodalmába. A
pult előtt tolongók útat nyitnak neki, fölemeli a csapódeszkát,
bemegy a nyíláson és megint lehajtja a csapódeszkát. Most ő
parancsnok. A fiatal fiúnak két segédje van, a polcok és fiókok tele
vannak áruval, a mennyezetről áruk lógnak le, a padlót áruk borítják,
ebben a szatócsüzletben minden van, amit ember megkívánhat,
selyemkelme, cserépkályha, fehér kalács. Theodor még a
S e g e l f o s s i U j s á g b a n is hirdetett a hűhó kedvéért, pedig ez
fölösleges volt, mert nem voltak konkurrensei, de hát modernül
akarta vezetni az üzletet.
Az öreg boltos Pernek fogalma se volt róla, hogy tulajdonképpen
mi történt odalent, a lába alatt, azt mondta, hogy gyufa, azt mondta,
hogy só. Azt hitte, még mindig úgy van, mint az ő idejében, amikor
a napi bevételt egyetlen bőrzacskóba lehetett tömni és éjszakára a
párna alá dugni? Manapság a forgalmat nagy könyvekbe vezették és
az irodában csak maga Theodor ült magas forgószéken és írt, írt
mindenkinek a világon.
És kezdetben, amikor még kicsi volt, azt írta, hogy kiváló
tisztelettel Theodor Pedersen, mert az apját Pernek hívták, most már
úgy írta, hogy Theodor Jensen, mert az apjának Jensen volt a
vezetékneve. Az anyja keresztelte át az apját, mindenáron kalapban
akart járni és nagyságos asszony akart lenni. Így gyarapodott a
jelentőségében minden, egyik dolog a másik után, de a legjobban a
kereskedés. Gyufa és só? Nem, hanem konzervdoboz és makaróni és
svájci sajt. Az a nyakas nyomorék odafönt a padláson ma is
kecskesajtot akart, mint azelőtt, – együgyű ember, hiszen
kecskesajtot már nem is lehetett felhajszolni, mert senki se tartott
kecskét. Ez az áru eltünt, mint ahogy eltűnt a papírgallér meg a
vizesperec is. Az öreg még kaphatott valami kecskesajtnak csúfolt
zsírsajtot, meg juhsajtot is, hogyne, de a többi, amit mondott, annyit
ért, mintha a földre köpött volna. Ő volt a bolt legrosszabb vevője,
mert olyan régimódi volt. Hát nem vehetett volna a többiek módjára
rochefort-t ezüstpapírban és camambert-t csinos fadobozokban?
Neki ez mind csalás. A tejgombóchoz értett, de a makarónihoz annál
kevésbbé. Nem tartott lépést a város és az emberek lendületével,
már nem akadt olyan ember, aki ne vízben főtt makarónit evett
volna, jobban ízlett az, mint a kalács s puha volt, igazán jó lett volna,
ha itt is olyan hullámzó makarónierdők nőnek, mint a külföldön!
S ezt a sok előnyt még tetézte az új, kényelmes és könnyű
háztartás. Vaj? Az emberek nem köpülnek már vajat, hanem
lementek a boltba és Pellerint (növényzsírt) vásárolnak. Az
éléskamra meg a kémény tele hússal, szallonával, meg hallal? Az
ember halálra nevette volna magát, ha valaki még mindig besózott
ételt tartott volna. Hiszen rengeteg sokfélét lehetett már
konzervformában kapni, mint konzervételt. Ez már készen volt,
megfőzték, éppen csak hogy meg nem rágták, mindig készen állt
arra, hogy az emberek kibontsák és szopogassák. Ó, mennyit kellett
a szegény asszonyoknak ezelőtt kínlódniuk a háztartással a mostani
időhöz képest! Mire kellett még a szájnak fog? Hiszen a díszfogak
zsinóron lógtak a fogtechnikus boltjában, a konzervételhez pedig
nem kellett, csak kanál. A konzervételek azonkívül sótlanok voltak és
ez jót tett azoknak, akik gyomordaganatot kaptak a sok sótól. Hát
nem volt itt föllendülés az egész vonalon?
Csak Nils varga, meg a fia vesztették el a kenyerüket. Valamikor
ők voltak a legszükségesebb emberek Segelfossban és a környékén,
ők varrták az erős bőrcipőket, – eltartottak egy-két évig is, – ők
tudtak rávarrni cifra szegélyt, hogy díszére vált a csizmának – és
mégis elvesztették a kenyerület. Manapság már a boltban vásárolnak
cipőt az emberek. Az ám! A bolti cipő olyan fényes volt és olyan
helyes volt az orra, hgy az embernek még a nyál is összefutott a
szájában.
Nils varga néhány évig még csak bírta valahogy, de közben egyre
soványodott, már csak az árnyéka volt önmagának, olyan vékony,
mint egy bérmálkozó gyerek. Csak somfordált a házak közt és egy-
egy csésze kávét meg egy karéj kenyeret kunyerált, ahol tudott és
minden szemétrakáson találkozott ezekkel a gyári cipőkkel meg gyári
csizmákkal, mert azokat az emberek két hónap alatt elkoptatták,
aztán elhajították. Bizony, Nils varga még bírta néhány esztendeig,
aztán Amerikába küldte a fiát, maga azonban ott maradt a romok
közt és átéhezte a napokat. Meg kell adni, hogy néha bőkezű és
jólelkű emberekre is akadt. Például találkozott Baardseennel, a
távíróállomás főnökével és néha kapott egy-két sillinget tőle. Jó
barátság volt köztük, úgy kezdődött, hogy Nils varga egyszer elment
a távirda főnökéhez, rámutatott annak a cipőjére és kérte, hogy
talpaltassa meg vele. Nem, mondta Baardsen, arra nincsen pénzem.
De van pálinkám és néhány koronám, mondta. Azóta Nils mindig
kapott valamit, amit Baardsen nélkülözhetett.
Július nagyon jó volt Nilshez, a Larsen szállodájában sok falat
akadt a szegény, lesoványodott éhenkórász számára. Adj Nilsnek
enni, hosszú útról jött, mindta Julius az anyjának, aki a konyhát
vezette, adj neki egy jókora darab húst. És ha fölmégy a kastélyba
Paulinéhez, akkor ne mondd, hogy üres gyomorral jöttél el a Larsen
szállodájából, mondta Julius Nils vargának. Még nem esett meg
velem, hogy elmentem volna a Larsen-szálloda előtt anélkül, hogy
nagy traktamentumot ne kaptam volna, adta vissza a szót Nils varga
ravaszul és alázatosan. A vén róka!
Egy másik hely, ahol Nilset ugyancsak jól fogadták, Rasch
ügyvédné konyhája volt. Nils varga sohase látta magát az ügyvédet.
Kövér, pocakos ember volt az, mindig csak az irodájában ült,
örökösen szuszogott és nagy ügyeket intézett. Nils csak az asszonyt
látta, a jótét lelket, aki valamikor mint Salvesen kisasszony szolgált a
Segelfoss kastélyban a hadnagy idején és azóta nagyságos asszony
lett belőle. Bizony, mindenki sokra vitte a régi időkhöz képest. A
hadnagyéknál Salvesen kisasszony csak bérért szolgált, és elég
furcsa, de akkor is elégedett és boldog volt. Most pedig Raschné
őnagysága lett belőle, bőviben volt a pénznek, s azonkívül két
gyermeknek az anyja, mi kellett még a boldogságához? De az
asszony mégis nyomorultnak érezte magát, ideges volt és
ingerlékeny, sokat sírt és nagyon egyszerűen öltözködött, bár
selyemben meg bársonyban járhatott volna. Micsoda állapot! Hát
ahhoz volt ereje, hogy két gyermeket hozzon a világra? Vagy ez csak
azért volt, hogy elfelejtse Holmengraa úr kikötőmesterét, – annak
menyasszonya volt akkor, amikor Rasch ügyvéd jött és feleségül
vette.
Ha Nils varga egy sajátmaga fabrikálta cirokseprűvel csoszogott
be a konyhába, vagy egy gyermekcipőt hozott, amit az asszony
megbízásából rendbehozott egy kicsit, Raschné leült mellé,
mindenféle ennivalót tett elébe, beszélgetett vele a régi napokról és
érdeklődött az Amerikában levő fia iránt. Az ám, tulajdonképpen
ennek a furcsa Raschnénak támadt volt az az ötlete, hogy a Nils fia
utazzék Amerikába, de sajnos, neki magának nem volt nélkülözhető
pénze, csak néhány korona, húsz korona, amit mindenféle apró
fogással csent össze a konyhapénzéből. És a bolond asszony
majdnem sírt, mikor odaadta Nils vargának a húsz koronát, ezt a pár
garast a fia számára, és pírba borult az arca, mert csak ilyen kevés
volt a pénze. De idenézz, mondta Raschné, itt több van, az egész
Welcome to our website – the ideal destination for book lovers and
knowledge seekers. With a mission to inspire endlessly, we offer a
vast collection of books, ranging from classic literary works to
specialized publications, self-development books, and children's
literature. Each book is a new journey of discovery, expanding
knowledge and enriching the soul of the reade

Our website is not just a platform for buying books, but a bridge
connecting readers to the timeless values of culture and wisdom. With
an elegant, user-friendly interface and an intelligent search system,
we are committed to providing a quick and convenient shopping
experience. Additionally, our special promotions and home delivery
services ensure that you save time and fully enjoy the joy of reading.

Let us accompany you on the journey of exploring knowledge and

personal growth!

textbookfull.com