Download the full version of the ebook at ebookname.

com

Fundamentals of General Linear Acoustics 1.

Edition Finn Jacobsen

https://ebookname.com/product/fundamentals-of-general-
linear-acoustics-1-edition-finn-jacobsen/

OR CLICK BUTTON

DOWNLOAD EBOOK

Download more ebook instantly today at https://ebookname.com

Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) available
Download now and explore formats that suit you...

Fundamentals of general linear acoustics 1st Edition Juhl

https://ebookname.com/product/fundamentals-of-general-linear-
acoustics-1st-edition-juhl/

ebookname.com

Architectural Acoustics Applications of Modern Acoustics

1st Edition Marshall Long

https://ebookname.com/product/architectural-acoustics-applications-of-
modern-acoustics-1st-edition-marshall-long/

ebookname.com

Linear algebra c 1 Linear equations matrices and

determinants 1st edition Edition Mejlbro L.

https://ebookname.com/product/linear-algebra-c-1-linear-equations-
matrices-and-determinants-1st-edition-edition-mejlbro-l/

ebookname.com

SS Uniforms Insignia and Accoutrements A Study in

Photographs 1st Edition Arthur Hayes

https://ebookname.com/product/ss-uniforms-insignia-and-accoutrements-
a-study-in-photographs-1st-edition-arthur-hayes/

ebookname.com
The German Economy During the Nineteenth Century 1st
Edition Toni Pierenkemper

https://ebookname.com/product/the-german-economy-during-the-
nineteenth-century-1st-edition-toni-pierenkemper/

ebookname.com

Social Psychology 13th Edition Robert A. Baron

https://ebookname.com/product/social-psychology-13th-edition-robert-a-
baron-2/

ebookname.com

Desert Rats British 8th Army in North Africa 1941 43 Tim

Moreman

https://ebookname.com/product/desert-rats-british-8th-army-in-north-
africa-1941-43-tim-moreman/

ebookname.com

Ruling Europe The Politics of the Stability and Growth

Pact 1st Edition Martin Heipertz

https://ebookname.com/product/ruling-europe-the-politics-of-the-
stability-and-growth-pact-1st-edition-martin-heipertz/

ebookname.com

Vintage Moquegua History Wine and Archaeology on a

Colonial Peruvian Periphery 1st Edition Prudence M. Rice

https://ebookname.com/product/vintage-moquegua-history-wine-and-
archaeology-on-a-colonial-peruvian-periphery-1st-edition-prudence-m-
rice/
ebookname.com
How to Audit the Process Based QMS Second Edition Arter

https://ebookname.com/product/how-to-audit-the-process-based-qms-
second-edition-arter/

ebookname.com
FUNDAMENTALS OF
GENERAL LINEAR
ACOUSTICS
FUNDAMENTALS OF
GENERAL LINEAR
ACOUSTICS

Finn Jacobsen
Technical University of Denmark (DTU), Denmark

Peter Møller Juhl

University of Southern Denmark, Denmark

A John Wiley & Sons, Ltd., Publication

This edition first published 2013
© 2013, John Wiley & Sons Ltd
Registered office
John Wiley & Sons Ltd, The Atrium, Southern Gate, Chichester, West Sussex, PO19 8SQ, United Kingdom
For details of our global editorial offices, for customer services and for information about how to apply for
permission to reuse the copyright material in this book please see our website at www.wiley.com.
The right of the author to be identified as the author of this work has been asserted in accordance with the
Copyright, Designs and Patents Act 1988.
All rights reserved. No part of this publication may be reproduced, stored in a retrieval system, or transmitted, in
any form or by any means, electronic, mechanical, photocopying, recording or otherwise, except as permitted by
the UK Copyright, Designs and Patents Act 1988, without the prior permission of the publisher.
Wiley also publishes its books in a variety of electronic formats. Some content that appears in print may not be
available in electronic books.
Designations used by companies to distinguish their products are often claimed as trademarks. All brand names
and product names used in this book are trade names, service marks, trademarks or registered trademarks of their
respective owners. The publisher is not associated with any product or vendor mentioned in this book.
Limit of Liability/Disclaimer of Warranty: While the publisher and author have used their best efforts in
preparing this book, they make no representations or warranties with respect to the accuracy or completeness of
the contents of this book and specifically disclaim any implied warranties of merchantability or fitness for a
particular purpose. It is sold on the understanding that the publisher is not engaged in rendering professional
services and neither the publisher nor the author shall be liable for damages arising herefrom. If professional
advice or other expert assistance is required, the services of a competent professional should be sought.

Library of Congress Cataloging-in-Publication Data

Jacobsen, Finn.
Fundamentals of general linear acoustics / Finn Jacobsen, Peter Moller Juhl.
pages cm
Includes bibliographical references and index.
ISBN 978-1-118-34641-9 (hardback)
1. Sound-waves–Transmission–Textbooks. 2. Wave-motion, Theory of–Textbooks. I. Juhl,
Peter Moller. II. Title.
QC243.J33 2013
620.2–dc23
2013005223
A catalogue record for this book is available from the British Library.
ISBN: 9781118346419
Typeset in 10/12pt Times by Laserwords Private Limited, Chennai, India
The cover picture shows the output of a circular delay-and-sum beamformer. The picture is adapted from Stewart
Holmes’ MSc Thesis entitled ‘Spheriodal Beamforming’ (Department of Electrical Engineering, Technical
University of Denmark, 2012), in which beamforming with microphones in circular configurations in different
baffles is analysed in detail.
Contents

About the Authors ix

Preface xi

List of Symbols xiii

1 Introduction 1

2 Fundamentals of Acoustic Wave Motion 3

2.1 Fundamental Acoustic Concepts 3
2.2 The Wave Equation 5
References 10

3 Simple Sound Fields 11

3.1 Plane Waves 11
3.2 Sound Transmission Between Fluids 18
3.3 Simple Spherical Waves 22
References 24

4 Basic Acoustic Measurements 25

4.1 Introduction 25
4.2 Frequency Analysis 25
4.3 Levels and Decibels 29
4.4 Noise Measurement Techniques and Instrumentation 32
References 40

5 The Concept of Impedance 41

5.1 Mechanical Impedance 41
5.2 Acoustic Impedance 43
5.3 Specific Impedance, Wave Impedance and Characteristic Impedance 46
References 48
vi Contents

6 Sound Energy, Sound Power, Sound Intensity and Sound Absorption 49

6.1 Introduction 49
6.2 Conservation of Sound Energy 50
6.3 Active and Reactive Intensity 55
6.4 Measurement of Sound Intensity 61
6.4.1 Errors Due to the Finite Difference Approximation 63
6.4.2 Errors Due to Scattering 64
6.4.3 Errors Due to Phase Mismatch 64
6.5 Applications of Sound Intensity 68
6.5.1 Sound Power Determination 68
6.5.2 Noise Source Identification and Visualisation of Sound Fields 70
6.5.3 Transmission Loss of Structures and Partitions 70
6.5.4 Measurement of the Emission Sound Pressure Level 71
6.6 Sound Absorption 71
References 72

7 Duct Acoustics 75
7.1 Introduction 75
7.2 Plane Waves in Ducts with Rigid Walls 75
7.2.1 The Sound Field in a Tube Terminated by an Arbitrary Impedance 75
7.2.2 Radiation of Sound from an Open-ended Tube 82
7.3 Sound Transmission Through Coupled Pipes 86
7.3.1 The Transmission Matrix 87
7.3.2 System Performance 92
7.3.3 Dissipative Silencers 97
7.4 Sound Propagation in Ducts with Mean Flow 99
7.5 Three-dimensional Waves in Ducts with Rigid Walls 101
7.5.1 The Sound Field in a Duct with Rectangular Cross Section 101
7.5.2 The Sound Field in a Duct with Circular Cross Section 107
7.5.3 The Sound Field in a Duct with Arbitrary Cross-sectional Shape 114
7.6 The Green’s Function in a Semi-infinite Duct 116
7.7 Sound Propagation in Ducts with Walls of Finite Impedance 122
7.7.1 Ducts with Nearly Hard Walls 123
7.7.2 Lined Ducts 125
References 125

8 Sound in Enclosures 127

8.1 Introduction 127
8.2 The Modal Theory of Sound in Enclosures 127
8.2.1 Eigenfrequencies and Mode Shapes 128
8.2.2 The Modal Density 132
8.2.3 The Green’s Function in an Enclosure 133
8.3 Statistical Room Acoustics 137
8.3.1 The Perfectly Diffuse Sound Field 139
8.3.2 The Sound Field in a Reverberation Room Driven
with a Pure Tone 142
Contents vii

8.3.3 Frequency Averaging 147

8.3.4 The Sound Power Emitted by a Point Source in a Lightly
Damped Room 148
8.4 The Decay of Sound in a Lightly Damped Room 151
8.4.1 The Modal Approach to Decay of Sound 151
8.4.2 The Statistical Approach to Decay of Sound 154
8.5 Applications of Reverberation Rooms 155
8.5.1 Sound Power Determination 155
8.5.2 Measurement of Sound Absorption 156
8.5.3 Measurement of Transmission Loss 156
References 156

9 Sound Radiation and Scattering 159

9.1 Introduction 159
9.2 Point Sources 159
9.2.1 Reciprocity 165
9.2.2 Sound Power Interaction of Coherent Sources 166
9.2.3 Fundamentals of Beamforming 169
9.3 Cylindrical Waves 171
9.3.1 Radiation from Cylindrical Sources 171
9.3.2 Scattering by Cylinders 183
9.4 Spherical Waves 187
9.4.1 Radiation from Spherical Sources 187
9.4.2 Scattering by Spheres 199
9.4.3 Ambisonics 201
9.5 Plane Sources 202
9.5.1 The Rayleigh Integral 203
9.5.2 The Wavenumber Approach 207
9.5.3 Fundamentals of Near Field Acoustic Holography 211
9.6 The Kirchhoff-Helmholtz Integral Equation 213
References 215

Appendix A Complex Representation of Harmonic Functions of Time 217

Appendix B Signal Analysis and Processing 221

B.1 Introduction 221
B.2 Classification of Signals 221
B.3 Transient Signals 222
B.3.1 The Fourier Transform 223
B.3.2 Time Windows 229
B.4 Periodic Signals 230
B.4.1 Fourier Series 230
B.4.2 The Fourier Transform of a Periodic Signal 232
B.4.3 Estimation of the Spectrum of a Periodic Signal 234
B.5 Random Signals 235
B.5.1 Autocorrelation Functions and Power Spectra 237
viii Contents

B.5.2 Cross-correlation Functions and Cross-power Spectra 239

B.5.3 Estimation of Correlation Functions and Power Spectra 241
B.6 Linear Systems 243
B.6.1 Impulse Response and Frequency Response 244
B.6.2 Estimation of the Frequency Response of a Linear System 248
B.6.3 Estimation of the Frequency Response of a Weakly Nonlinear
System 254
B.7 Digital Signal Processing 255
B.7.1 Sampling 255
B.7.2 The Discrete Fourier Transform 256
B.7.3 Signal Analysis with the ‘Fast Fourier Transform’ (FFT) 257
B.7.4 The Method Based on ‘Maximum Length Sequences’ (MLS) 260
References 262

Appendix C Cylindrical and Spherical Bessel Functions;

Legendre Functions; and Expansion Coefficients 263
C.1 Cylindrical Bessel Functions 263
C.2 Legendre Functions 265
C.3 Spherical Bessel Functions 266
C.4 Expansion Coefficients 267
Reference 268

Appendix D Fundamentals of Probability and Random Variables 269

D.1 Random Variables 269
D.2 The Central Limit Theorem 270
D.3 Chi and Chi-Square Statistics 270
Reference 271

Bibliography 273

Index 275
About the Authors

Finn Jacobsen received an MSc in Electrical Engineering in 1974 and a PhD in Acoustics
in 1981, both from the Technical University of Denmark (DTU). In 1996 he was awarded
the degree of Doctor Technices by the Technical University of Denmark. In 1985 he
became an Associate Professor in the Department of Acoustic Technology, DTU where
he was Head of Department from 1989 to 1997. He is currently Head of Acoustic Tech-
nology, which is now a group within the Department of Electrical Engineering at DTU.
His research interests include general linear acoustics, acoustic measurement techniques
and signal processing, transducer technology, and statistical methods in acoustics. He
has published approximately 100 papers in refereed journals and a similar amount of
conference papers.
Finn Jacobsen has more than 25 years’ experience with teaching acoustics at MSc level,
and more than 15 years’ experience with teaching fundamentals of acoustics at BSc level.
He has supervised and co-supervised about 100 Masters thesis projects on acoustic topics.
In the early 1990s he produced a set of lecture notes in Danish. From the end of the 1990s
all lectures were given exclusively in English in the Acoustic Technology group at DTU,
and Finn Jacobsen produced a completely new set of lecture notes which form the basis
of this book and have frequently been updated and improved on the basis of comments
from students.
Peter Møller Juhl obtained an MSc in electrical engineering from the Technical Uni-
versity of Denmark (DTU) in 1991 and in 1994 he received a PhD in numerical acoustics.
He is currently an Associate Professor at the University of Southern Denmark, where he
has had a key role in establishing the profile of acoustics in the BSc and MSc programmes
in Physics and Technology. His research areas are general linear acoustics, mathemati-
cal and numerical modeling in acoustics, and source identification techniques such as
beamforming and acoustic holography.
Peter Møller Juhl has 15 years of experience of teaching both basic and advanced
acoustics to engineering students. Additionally he has taught physics at BSc level, and
he has experience with teaching acoustics to students in the field of audiology. He has
supervised approximately 50 BSc and MSc projects in acoustics. In his teaching he makes
use of computer programs to visualise the theory and strengthen the understanding of the
link between model, mathematical description and physical behaviour. Many of the figures
in the present book have been created with these computer programs.
Preface

This book is a textbook on fundamentals of acoustic wave motion, and the topics covered
by the book include duct acoustics, sound in enclosures, and sound radiation and scatter-
ing. Non-linear effects are only mentioned, and the effects of viscosity, heat conduction
and mean flow are only touched upon. On the other hand, we have included classi-
cal expansions, because in our opinion there is an obvious link between technological
possibilities and the relevance of theory. For more than ten years microphone array-
based measurement techniques such as beamforming and holography, and loudspeaker
array-based sound recording and reproduction techniques such as ambisonics, have made
extensive use of results from classical analysis of sound fields (e.g., decompositions into
spherical and cylindrical harmonics), which therefore have become more relevant than
they seemed to be 30 years ago. Finally, measurements are important in acoustics, and
therefore we have not only included a chapter on fundamentals of acoustic measurement
techniques but also an appendix on applied signal analysis.
Acoustics is an interdisciplinary field, and throughout the world acoustic research at
university level is carried out in relatively small groups, typically placed in departments
focused on electrical engineering, applied physics, mechanical engineering, audiovisual
engineering, or civil and environmental engineering. It has been our intention that the
book should be equally accessible to readers with a background in electrical engineering,
signal processing, physics and mechanical engineering.
The book is based on a number of lecture notes developed over many years and tested
by numerous students. The notes have frequently been updated and improved on the
basis of questions and critical comments from the students. We are grateful for the many
generations of students whose comments have certainly improved the book.
We would also like to thank Jonas Brunskog for critical comments on the first draft of
the book.
The book is intended to be self-contained and thus includes elementary material, but
most of it is at graduate (Masters) level. It puts the emphasis on fairly detailed derivations
based on the fundamental laws of physics and interpretations of the resulting formulas.
In so far as possible it avoids electrical and mechanical equivalent circuits, so as to make
it accessible to readers with different backgrounds. It certainly cannot replace or compete
xii Preface

with Morse and Ingard’s Theoretical Acoustics or Pierce’s Acoustics: An Introduction to

Its Physical Principles and Applications, but we hope that it can give the reader a good
background for studying such advanced books.

Finn Jacobsen
Peter Møller Juhl
List of Symbols

a radius of sphere [m]; acceleration [m/s2 ]

A total absorption area of room [m2 ]; four-pole parameter [dimensionless]
B bandwidth [Hz]; four-pole-parameter [kgm−4 s−1 ]
c speed of sound [m/s]
cg group velocity [m/s]
cp phase velocity [m/s]
C four-pole parameter [kg−1 m4 s]
D directivity function [dimensionless]; four-pole parameter [dimensionless]
Ea sound energy [J]
E{} expected value
f frequency [Hz]
fs Schroeder frequency
fx probability density
F force [N]
G frequency domain Green’s function [m−1 in three dimensions]
h distance [m]
h(t) impulse response
H1 Struve function of first order
Hxy frequency response
h(1)
m spherical Hankel function of first kind and m’th order
h(2)
m spherical Hankel function of second kind and m’th order
H(1)
m cylindrical Hankel function of first kind and m’th order
H(2)
m cylindrical Hankel function of second kind and m’th order
I sound intensity [W/m2 ]
Iinc incident sound intensity [W/m2 ]
Io residual intensity [W/m2 ]
Iref reference sound intensity [W/m2 ]
Ix component of sound intensity [W/m2 ]
IL insertion loss of silencer [dB]
j imaginary unit
jm spherical Bessel function of m’th order
Jm cylindrical Bessel function of m’th order
xiv List of Symbols

k wavenumber [m−1 ]
ki random wavenumber vector [m−1 ]
K stiffness constant [N/m]
Ks adiabatic bulk modulus [N/m2 ]
l length [m]
lx , ly , lz dimensions of rectangular room [m]
LA A-weighted sound pressure level [dB re pref ]
LAeq equivalent A-weighted sound pressure level [dB re pref ]
LAE sound exposure level [dB re pref ]
LC C-weighted sound pressure level [dB re pref ]
Leq equivalent sound pressure level [dB re pref ]
Ld dynamic capability
LI sound intensity level [dB re Iref ]
Lp sound pressure level [dB re pref ]
LW sound power level [dB re Pref ]
LZ sound pressure level measured without frequency weighting [dB re pref ]
M mass [kg]; Mach number [dimensionless]; modal overlap [dimensionless]
m, n integers [dimensionless]
n(f ) modal density [s]
nm spherical Neumann function of m’th order
N(f ) number of modes below f [dimensionless]
Nm cylindrical Neumann function of m’th order
p sound pressure [Pa]
p+ complex amplitude of incident wave in duct
p− complex amplitude of reflected wave in duct
pi complex amplitude of incident wave in half space
pr complex amplitude of reflected wave in half space
pA (t) instantaneous A-weighted sound pressure [Pa]
pref reference sound pressure [Pa]
prms root mean square value of sound pressure [Pa]
p0 static pressure [Pa]
Pa sound power [W]
Pa,abs absorbed sound power [W]
Pref reference sound power [W]
P {} probability
q volume velocity associated with a fictive surface [m3 /s]
Q volume velocity of source [m3 /s]
r radial distance in cylindrical and spherical coordinate system [m]
r position [m]
R gas constant [m2 s−2 K−1 ]; reflection factor [dimensionless]; distance [m]
Rxy cross-correlation
s standing wave ratio [dimensionless]
S surface area [m2 ]
Sxy cross-spectrum
t time [s]
T absolute temperature [K]; averaging time [s]
List of Symbols xv

Trev reverberation time [s]

TL transmission loss of silencer [dB]
u particle velocity [m/s]
ux component of particle velocity [m/s]
U velocity [m/s]
v velocity [m/s]
V volume [m3 ]
wkin kinetic energy density [J/m3 ]
wpot potential energy density [J/m3 ]
wtot total energy density [J/m3 ]
x, y, z Cartesian coordinates [m]
Za acoustic impedance [kg m−4 s−1 ]
Za,r acoustic radiation impedance [kg m−4 s−1 ]
Zm mechanical impedance [kg/s]
Zm,r mechanical radiation impedance [kg/s]
Zs specific acoustic impedance [kgm−2 s−1 ]
Ys specific acoustic admittance [m2 s/kg]
Ym mechanical admittance [s/kg]

α absorption coefficient [dimensionless]

β normalised admittance [dimensionless]
γ ratio of specific heats [dimensionless]; propagation coefficient
in medium [m−1 ]
γz propagation coefficient of evanescent duct mode [m−1 ]
δ(r) delta function [m−3 in three dimensions]
δmn Kronecker symbol (= 0 if m = n; = 1 if m = n)
δpI pressure-intensity index [dB]
δpI o residual pressure-intensity index [dB]
l end correction of duct [m]
r microphone separation distance [m]
pI global pressure-intensity index [dB]
T sampling interval [s]
ε{} normalised standard deviation
εm Neumann symbol (= 1 if m = 0; = 2 if m ≥ 1)
θ polar angle in spherical coordinate system [radian]
λ wavelength [m]
ξ displacement [m]
ρ density [kgm−3 ]
σ 2 {} variance
τ time constant [s]
ϕ phase angle [radian]; azimuth angle in spherical coordinate system
[radian]
φ phase angle of sound pressure in a pure-tone field [radian]
ψm mode shape [dimensionless]
mn normalisation constant [dimensionless]
xvi List of Symbols

ω angular frequency [radian/s]

ωN natural angular frequency of room [radian/s]
ωs angular sampling frequency

ˆ indicates complex representation of a harmonic variable

˜ indicates an estimated quantity
t indicates time averaging
∇χ gradient of scalar field
∇ · divergence of vector field
∇2 Laplace operator
1
Introduction

Acoustics is the science of sound, that is, wave motion in gases, liquids and solids, and the
effects of such wave motion. Thus the scope of acoustics ranges from fundamental physical
acoustics to, say, bioacoustics, psychoacoustics and music, and includes technical fields
such as transducer technology, sound recording and reproduction, design of theatres and
concert halls, and noise control. In this textbook we focus on fundamentals of wave motion
in air at audible frequencies, technical fields are only touched upon, and perceptional
aspects of sound are not dealt with.

Fundamentals of General Linear Acoustics, First Edition. Finn Jacobsen and Peter Møller Juhl.
© 2013 John Wiley & Sons, Ltd. Published 2013 by John Wiley & Sons, Ltd.
2
Fundamentals of Acoustic Wave
Motion

2.1 Fundamental Acoustic Concepts

One of the characteristics of fluids, that is, gases and liquids, is the lack of constraints
to deformation. Fluids are unable to transmit shearing forces, and therefore they react
against a change of shape only because of inertia. On the other hand a fluid reacts against
a change in its volume with a change of the pressure. Sound waves are compressional
oscillatory disturbances that propagate in a fluid. The waves involve molecules of the fluid
moving back and forth in the direction of propagation (with no net flow), accompanied
by changes in the pressure, density and temperature; see Figure 2.1. The sound pressure,
that is, the difference between the instantaneous value of the total pressure and the static
pressure, is the quantity we hear. It is also much easier to measure the sound pressure
than, say, the density or temperature fluctuations. Note that sound waves are longitudinal
waves with the particles moving back and forth in the direction of propagation, unlike
bending waves on a beam or waves on a stretched string, which are transversal waves in
which the particles move back and forth in a direction perpendicular to the direction of
propagation; see Figure 2.2.
In most cases of relevance for acoustics the oscillatory changes undergone by the fluid
are extremely small. Under normal ambient conditions (101.3 kPa, 20◦ C) the density of
air is 1.204 kgm−3 . One can get an idea about the orders of magnitude of the oscillatory
acoustic changes by considering the variations in air corresponding to a sound pressure
level1 of 120 dB, which is a very high sound pressure level, close to the threshold of pain.
At this level the fractional pressure variations (the sound pressure relative to the static
pressure) are about 2 × 10−4 , the fractional changes of the density are about 1.4 × 10−4 ,
the oscillatory changes of the temperature are less than 0.02◦ C, and the particle velocity2 is
about 50 mm/s, which at 1000 Hz corresponds to a particle displacement of less than 8 μm.
1See Chapter 4 for a definition of the sound pressure level.
2The concept of fluid particles refers to a macroscopic average, not to individual molecules; therefore the particle
velocity can be much less than the velocity of the molecules associated with Brownian motion.

Fundamentals of General Linear Acoustics, First Edition. Finn Jacobsen and Peter Møller Juhl.
© 2013 John Wiley & Sons, Ltd. Published 2013 by John Wiley & Sons, Ltd.
4 Fundamentals of General Linear Acoustics

Pressure [Pa]

ps

Position

Figure 2.1 Over- and underpressure corresponding to compression and rarefaction in a sound
wave

Figure 2.2 Fluid particles and compression and rarefaction in a propagating spherical sound field
generated by a pulsating sphere
Fundamentals of Acoustic Wave Motion 5

Diffraction

Shadow
Source
Reflection

Figure 2.3 Various wave phenomena

In fact at 1000 Hz the particle displacement at the threshold of hearing is less than the
diameter of a hydrogen atom!3
Sound waves exhibit a number of phenomena that are characteristic of waves; see
Figure 2.3. Waves propagating in different directions interfere; waves will be reflected by
a rigid surface and more or less absorbed by a soft one; they will be scattered by small
obstacles; if sources are moving a Doppler shift can occur; because of diffraction there
will only partly be shadow behind a screen; and if the medium is inhomogeneous for
instance because of temperature gradients the waves will be refracted, which means that
they change direction as they propagate. The speed with which sound waves propagate in
fluids is independent of the frequency, but other waves of interest in acoustics, bending
waves on plates and beams, for example, are dispersive, which means that the speed of
such waves depends on the frequency content of the waveform.

2.2 The Wave Equation

A mathematical description of the acoustic wave motion in a fluid can be obtained by com-
bining equations that express the facts that i) mass is conserved, ii) the local longitudinal
force caused by a difference in the local pressure is balanced by the inertia of the medium,
and iii) sound is very nearly an adiabatic phenomenon, that is, there is no flow of heat.
In what follows a homogeneous medium with no mean flow, characterised by the static
pressure p0 and the equilibrium density ρ0 is disturbed by some mechanism.
Conservation of mass implies that a positive or negative local divergence4 of matter
must be accompanied by a corresponding change in the local density of the medium,
∂ρtot
∇ · (ρtot u) + = 0, (2.1)
∂t
3 At these conditions the fractional pressure variations amount to about 2.5 × 10−10 . By comparison, a change in
altitude of one metre gives rise to a fractional change in the static pressure that is about 4 00 000 times larger,
about 10−4 . Moreover, inside an aircraft at cruising height the static pressure is typically only 80% of the static
pressure at sea level. In short, the acoustic pressure fluctuations are extremely small compared with commonly
occurring static pressure variations.
4 Expressed in Cartesian coordinates the divergence of the vector field  is ∇ ·  = ∂x + ∂y + ∂z .
∂x ∂y ∂z
6 Fundamentals of General Linear Acoustics

where
ρtot = ρ0 + ρ  (2.2)

is the total density of the medium, which is the sum of the equilibrium value ρ0 and the
small, time-varying perturbation ρ  , and u is the particle velocity, which is a vector.
Another fundamental equation expresses conservation of momentum. A fluid particle
will move because of a gradient in the pressure,5
du
∇ptot + ρtot = 0, (2.3)
dt
where
ptot = p0 + p  (2.4)

is the total pressure, which is the sum of the static pressure p0 and the small, time-varying
sound pressure p  , and
du ∂u ∂u dξx ∂u dξy ∂u dξz ∂u
= + + + = + (u · ∇)u, (2.5)
dt ∂t ∂x dt ∂y dt ∂z dt ∂t
in which ξ = (ξx , ξy , ξz ) is the position of ‘the particle’, and

dξ d(ξx , ξy , ξz )
= = u(ξx , ξy , ξz , t). (2.6)
dt dt
The difference between du/dt and ∂u/∂t is due to the fact that the particle is moving.
The third fundamental relation is due to the fact that sound in air is an adiabatic
phenomenon, which means that there is no local heat exchange.6 Under such conditions
the relation between the total pressure and the total density is a power law,
γ
ptot = Ks ρtot , (2.7)

where cp
γ = (2.8)
cV
is the ratio of specific heat at constant pressure to that at constant volume ( 1.401 for
air). Differentiating Equation (2.7) with respect to time gives
   
∂ptot  ∂ptot  ∂ρtot  
2 ∂ρtot 
 =   =c , (2.9)
∂t p0 ∂ρtot p0 ∂t p0 ∂t p0
where we have introduced the quantity
  
∂ptot  γ −1  γ ptot  γ p0
c =
2
 = Ks γρtot  =  = , (2.10)
∂ρtot p0 p0 ρtot p0 ρ0

which as we shall see later is the square of the speed of sound ( 343 ms−1 for air at
20◦ C).
 
∂χ ∂χ ∂χ
5 Expressed in Cartesian coordinates the gradient of the scalar field χ is ∇χ = ∂x , ∂y , ∂z .
6 Very near solid walls heat conduction cannot be ignored and process tends to be isothermal, which means that
the temperature is constant.
Fundamentals of Acoustic Wave Motion 7

Adiabatic compression

The absence of local exchange of heat implies that the entropy of the medium is
constant [1, 2], and that pressure fluctuations are accompanied by density variations
and temperature fluctuations. From Equation (2.7) it follows that
p0 + p  = Ks (ρ0 + ρ  )γ ,

which shows that  

p ρ γ
1+ = 1+ ,
p0 ρ0
or to the first order
p γ ρ
= ,
p0 ρ0
indicating that the fractional pressure associated with adiabatic compression exceeds
the fractional increase of the density (or reduction of the volume) by a factor of
γ because of the increase of the temperature. The temperature fluctuations can be
found in a similar manner. From the ideal gas equation,
ptot = RT ρtot ,

where R is the gas constant ( 287 Jkg−1 K−1 ) and T is the ambient absolute
temperature, we conclude that
p ρ T
= + ,
p0 ρ0 T
where T  is the change in temperature, or
  
p ρ γ − 1 p
T = T − =T .
p0 ρ0 γ p0

The observation that most acoustic phenomena involve perturbations that are several
orders of magnitude smaller than the equilibrium values of the medium makes it possible
to simplify the mathematical description by neglecting higher-order terms. Equation (2.1)
now becomes
∂ρ 
ρ0 ∇ · u + = 0, (2.11)
∂t
which with Equation (2.9) becomes
1 ∂p 
ρ0 ∇ · u + 2 = 0. (2.12)
c ∂t
In the same way Equation (2.3) becomes
∂u
∇p  + ρ0 = 0. (2.13)
∂t
Equations (2.12) and (2.13) are the linear acoustic equations; and Equation (2.13) is
also known as Euler’s equation of motion. Taking the divergence of Equation (2.13) and
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
zavarodik meg annyira, mint más, ha veszedelem áll be, szintén
kevésbbé rémül meg. Mivel a képzelődése még tétlen marad és nem
tettek semmit fölélesztésére, csak azt látja, a mi van, csak annyira
értékeli a veszedelmeket, a mennyit érnek és mindig megőrzi a
hidegvérét. A szükségszerüség sokkal is gyakrabban nehezedik rá,
semhogy ellene rugaszkodnék, születése óta viseli az igáját, jól
hozzá szokott és mindig kész mindenre.
Akár foglalkozik valamivel, akár csak mulat, az neki egyre megy,
a játékai a foglalatosságai, a kettő között nem érez különbséget.
Mindenbe, a mit tesz, olyan érdeklődést visz bele, hogy nevetni kell
rajta és olyan szabadságot, a melyért megszeretjük; egyszerre
kimutatja szelleme irányát és ismereteinek körét. Nem ehhez a
korhoz illő látvány-e, bájos és édes látvány, látni egy csinos
gyermeket, a szeme élénk és vidám, az arczkifejezése elégedett és
derült, tekintete nyilt és mosolygó, a mint játék közben a
legkomolyabb dolgokat csinálja, vagy mélységesen el van foglalva a
legköznapibb szórakozással?
Összehasonlítás által akarjátok megitélni? Ereszszétek más
gyermekek közé és hagyjátok magára. Csakhamar meg fogjátok
látni, melyik van a legigazabban kiművelve, melyik közelíti meg
jobban életkora tökéletességét. A városi gyermekek között egy sem
ügyesebb nála, de ő erősebb valamennyinél. A falusi gyermekek közt
fölér velük erőben és különb náluknál ügyességben. Mindenben, a mi
a gyermekkornak való, jobban itél, okoskodik, előbbre lát, mint ezek
mind. Arról van szó, hogy tegyen valamit, futkosson, ujságoljon,
tárgyakat elmozdítson, súlyokat emeljen, távolságokat
megbecsüljön, játékokat találjon ki, díjakat nyerjen! Azt mondaná az
ember, a természet szolgálatára áll, annyira hozzá tud minden dolgot
alkalmazni akaratához. Arra van teremtve, hogy vezesse és irányítsa
a hozzá hasonlókat: a tehetség és tapasztalat helyettesíti nála a
jogot és tekintélyt. Adjatok neki olyan ruhát és nevet, a milyet
akartok, az nem fontos, első lesz mindenütt, a többiek főnöke lesz
mindenütt, mindig érezni fogják fölényét maguk fölött, a nélkül,
hogy akarna parancsolni, ő lesz az úr s a nélkül, hogy elhinnék, hogy
engedelmeskednek, ők engedelmeskedni fognak.
Eljutott a gyermekkor érettségéig, a gyermek életét élte, nem
vásárolta meg tökéletességét boldogsága árán, ellenkezőleg, ez a
kettő összeesett egymással. Megszerezve kora minden okosságát,
annyira boldog volt és szabad, a mennyire a szervezete megengedte,
hogy az legyen. Ha a végzet kaszája levágja is benne reményeink
virágát, nem kell egyszerre megsiratnunk életét és halálát, nem
élesítjük fájdalmunkat azoknak a fájdalmaknak az emlékével,
melyeket mi okoztunk neki; azt fogjuk magunknak mondani:
legalább élvezte gyermekkorát, nem voltunk okozói, hogy bármit is
elvesszen abból, a mit a természet adott neki.
Ennek az első nevelésnek nagy baja az, hogy csak az élesenlátó
emberek számára érthető és hogy az ekkora gonddal nevelt
gyermekben köznapi szemek csak kamaszt látnak. A nevelő inkább a
saját érdekére gondol, mint a növendékeére, igyekszik kimutatni,
hogy nem vesztegeti hiában az idejét és hogy jól megszolgálja a
pénzt, a mit adnak neki; olyanokra tanítja, a miket könnyű kirakatba
tenni s a miket akkor lehet kimutatni, a mikor az ember akarja; az
mellékes, hogy hasznos-e neki, a mit tanul, csak mutatós legyen.
Válogatás, különböztetés nélkül összehalmoz százféle lim-lomot az
emlékezetében. Ha sor kerül a gyermek megvizsgálására, kitáratják
vele az árúját; ki is teregeti, meg vannak vele elégedve, aztán
összehajtogatja batyúját és megy odább. Az én növendékem nem
ilyen gazdag, nincs kiteregetni való batyúja, nincs egyéb mutogatni
valója, mint ő maga. De a gyermek, épúgy mint az ember, nem
látható meg egy szempillantásra. Hol vannak azok a megfigyelők, a
kik meg tudják ragadni egy szempillantásra azokat a vonásokat,
melyek jellemzik? Vannak ilyenek, de nagyon kevesen és százezer
atya között nincs egy ilyen.
A nagyon sok kérdés untatja és elriasztja az egész világot, annál
is jobban a gyermekeket. Néhány percz múlva a figyelmük ellankad,
nem is hallgatnak arra, a mit a makacs kérdező kérd tőlük s csak úgy
vaktában felelgetnek. Vizsgázásuknak ez a módja hiábavaló és
pedáns; egy röptében elkapott szó gyakran jobban lefesti értelmüket
és szellemüket, mint a hasznos beszédek, csak vigyázni kell arra,
hogy ez a szó ne legyen sem olyan, a melyet diktáltak, sem olyan, a
melyre találomra bukkantak rá. Az embernek magának is sok itélete
kell, hogy legyen, ha meg akarja itélni a gyermekét.
A boldogult Hyde mylordtól hallottam, hogy harátainak egyike,
mikor három évi távollét után visszatért Olaszországból, meg akarta
vizsgálni kilencz-tíz éves fia haladását. Egy este elment vele és
nevelőjével sétálni egy mezőre, a hol iskolás fiúk sárkányok
eregetésével mulattak. Arra menet az apa ezt kérdezte a fiától: Hol a
sárkány, a melynek ez itt az árnyéka? A fiú, a nélkül, hogy habozott
volna, vagy fölemelte volna a fejét, ezt felelte: az országút fölött. És
valóban, tette hozzá a mylord, az országút köztünk s a nap között
volt. Az apa erre a szóra megölelte fiát és ezzel befejezve a vizsgát,
szó nélkül tovább ment. Másnap életfogytiglani penzióról szóló írást
küldött a nevelőnek rendes fizetésén felül.

Micsoda férfi volt ez az apa! És micsoda fiú jutott neki!62) Ez a

kérdés egyenesen a korhoz illő, a felelet nagyon egyszerű, de
nézzétek csak meg, mekkorra szabatosságát tételezi fel a gyermeki
itélőképességnek! Ugyanígy törte nyereg alá Aristoteles tanítványa
azt a híres paripáját, melyet egy lovász sem tudott megszelidíteni.
 HARMADIK KÖNYV.

Bár a fölserdült korig az élet egész folyama a gyöngeség ideje,

van egy időpont az első életkor folyamán, a mikor az erők fejlődése
meghaladván a szükségletekét, a növekvő állat magában véve
gyönge ugyan, viszonylag azonban erőssé lesz. A szükségletei nem
lévén mind kifejlődve, meglévő erői több mint elegendők, hogy
kielégítse meglévő szükségleteit. Mint ember nagyon gyönge volna,
mint gyermek azonban nagyon erős.
Honnan ered az ember gyöngesége? Abból az egyenlőtlenségből,
a mely ereje és vágyai között fennáll. A szenvedélyeink tesznek
minket gyöngékké, mert kielégítésükre több erőre volna szükség,
mint a mennyit a természet ad nekünk. Csökkentsétek tehát a
vágyakat, ez annyi lesz, mintha fokoznátok az erőket; a ki többre
képes, mint a mennyire vágyik, annak fölöslege van s bizonyosan
nagyon erős lény. Ez a gyermekkornak harmadik állapota és erről
kell még beszélnem. Továbbra is gyermekkornak hivom, alkalmas
kifejező szó hiányában, mert ez a kor közeledik az ifjúkorhoz, a
nélkül, hogy már a serdülő kor volna.
Tizenkét vagy tizenhárom éves korában a gyermek ereje jóval
gyorsabban fejlődik ki, mint a szükségletei. A leghevesebb,
legrettentőbb dolog még nem éreztette magát vele; ennek szerve is
még tökéletlen marad és úgy látszik, mintha arra várna, hogy az
akarata kényszerítse kilépni ebből a tökéletlenségből. Kevéssé lévén
érzékeny a levegő és az évszakok ártalmai ellen, baj nélkül
szembeszáll velük; növekvő melege helyettesíti a ruháját, étvágya
helyettesíti a fűszereket, az ő korában minden jó, a mi tápláló, ha
álmos, lefekszik a földre és alszik, mindenfelé azt látja, hogy olyan
dolgok veszik körül, a melyekre szüksége van, semmiféle képzelt
szükség nem kínozza; a közvéleménynek nincs rá semmi hatása, a
vágya nem terjed tovább, mint a meddig a karja ér, nemcsak hogy
teljesen be tudja érni magamagával, hanem még több ereje is van,
mint a mennyi kell. Életének ez az egyetlen időszaka, a mikor ebben
az állapotban van.
Előre érzem az ellenvetést. Azt nem fogják mondani, hogy a
gyermeknek több a szükséglete, mint a mennyit én tulajdonítok neki,
de tagadni fogják, hogy megvan az az ereje, a melylyel én
felruházom: nem gondolnak arra, hogy az én tanítványomról
beszélek, nem pedig azokról a járó babákról, a melyek egyik
szobából a másikba utaznak, a kik egy ládában végeznek mezei
munkát és skatulyák terhét czipelik. Azt fogják mondani, hogy a
férfiúi erő csak a férfiassággal nyilvánul, hogy csak a megfelelő
edényekben kifejlesztett s az egész testben elterjedt életszellemek
adhatják meg egyedül az izmoknak az állhatatosságot, a
tevékenységet, a feszültséget és lendületet, a miből a valódi erő
származik. Ez a szobatudósok filozófiája, de én a tapasztalatra
hivatkozom. Látom mezőiteken a nagy fiúkat, a mint dolgoznak,
áznak, fogják az ekét, boros hordót emelnek, kocsit hajtanak, akár
az apjuk; férfiaknak lehetne őket nézni, ha a hangjuk csengése el
nem árulná őket. Még a városainkban is a fiatal munkások:
kovácsok, lakatosok és patkoló-kovácsok csaknem olyan erősek, mint
a mesterek és nem is volnának kevésbé ügyesek, ha idején
gyakorolták volna őket. Ha van különbség és én megengedem, hogy
van, ez sokkal kisebb, ismétlem, mint az a különbség, a mely a
felnőtt ember bősz vágyai és a gyermek korlátolt vágyai között van.
Máskülönben itt nem csupán fizikai erőről van szó, hanem mindenek
fölött a szellem erejéről és képességéről, a mely azt kiegészíti vagy
irányítja.
Ez az időköz, a mikor az egyén többre képes, mint a mennyire
vágyik, bár nem a legnagyobb abszolut erő ideje, mint már
mondtam, legnagyobb relativ erejének az ideje. Ez az életnek
legbecsesebb ideje, olyan idő, a mely csak egyszer jő meg, nagyon
rövid idő és annál rövidebb, a mint a következőkben látni fogjuk,
mennél fontosabb, hogy jól felhasználjuk.
Mit fog tehát csinálni a tehetségeknek és erőknek azzal a
fölöslegével, a mije pillanatnyilag túlságos sok van és a minek hijával
lesz egy más korban? Igyekezni fog felhasználni olyan
gondoskodásokra, a melyeknek a szükséghez képest hasznát veheti,
hogy úgy mondjam, a jövőre vetíti jelenlegi lénye fölöslegét: az erős
gyermek készleteket gyűjt a gyönge férfi számára, de készleteit nem
rakja el sem ládákban, melyeket ellophatnak tőle, sem pajtákban,
melyek tőle idegenek; hogy kellően magáévá tegye szerzeményét, a
karjaiba, a fejébe, önmagába helyezi. Ez a munka, az oktatás, a
tanulmány ideje és jegyezzétek meg, hogy nem én választom ki
önkényesen, hanem maga a természet jelzi.
Az emberi értelemnek megvannak a korlátai és egy ember
nemcsak hogy nem tudhat mindent, hanem még azt a keveset se
tudhatja mind, a mit a többi emberek tudnak. Miután minden hamis
állításnak ellenkezője igazság, az igazságok száma époly
kimeríthetetlen, mint a tévedéseké. Van tehát választék azokban a
dolgokban, melyeket tanítani kell épúgy, mint a tanulásukra alkalmas
idő dolgában. A kezünk ügyébe eső ismeretek közül némelyek
tévesek, mások haszontalanok, ismét mások arra szolgálnak, hogy
táplálják annak a gőgjét, a ki bír velük. Azoknak csekély száma, a
melyek valóban hozzájárulnak jólétünkhöz, egyedül méltó a bölcs
ember kutatásaira s következőleg a gyermekére, a kit bölcs emberré
akarunk tenni. Nem arról van szó, hogy tudja azt, a mi van, hanem
csupán azt, a mi hasznos.
Ebből a csekély számból még le kell vonni azokat az igazságokat,
a melyek megértésükhöz már teljesen kiformálódott értelmet
kivánnak, a melyek az emberi vonatkozások ismeretét tételezik fel,
holott ezt a gyermek nem bírja megszerezni, a melyek magukban
igazak ugyan, de a ki nem próbált lelket hajlamossá teszik arra, hogy
hamisan gondolkodjék más tárgyakról.
 Ime tehát a dolgok valóságához képest csekély körre vagyunk
szorítva, de ez a kör milyen mérhetetlen világot jelent a gyermek
szellemének mértékéhez képest! Az emberi értelem rejtelmei, mely
vakmerő kéz merne fátyolotokhoz nyúlni? Mekkora örvényeket látok
tátongani hiú tudományaink révén e körül a szerencsétlen ifjú körül?
Oh te, a ki vezetendő vagy őt ezeken a veszedelmes ösvényeken és
fölemeled szeme előtt a természet függönyét, reszkess! Előbb
győződj meg jól, nem szédül-e a feje vagy a tiéd, vigyázz, hogy el ne
szédüljön az övé, vagy a tiéd vagy mind a kettőtöké! Rettegd a
hazugság csábító varázsát és a gőg részegítő gőzeit! Emlékezzél,
emlékezzél szüntelenül, hogy a tudatlanság nem okozott soha bajt,
hogy egyedül a tévedés végzetes és hogy nem az téveszt meg, a mit
nem tudunk, hanem a miről azt hiszszük, hogy tudjuk.
Haladása a geometriában bizonyságául és mértékéül szolgálhat
értelmessége fejlődésének, de mihelyt meg tudja különböztetni, mi
hasznos és mi nem az, fontos dolog, hogy sok kímélettel és
művészettel vezessük rá a spekulativ tanulmányokra. Ha például azt
akarjátok, hogy két vonal között megkeresse a középarányost,
kezdjétek azon, hogy egy adott derékszöggel egyenlő négyzetet
kelljen találnia; ha két középarányosról van szó, előbb a köb
megkétszerezésének problemáját kell vele megértetni stb. Lám, így
jutunk fokról-fokra közelebb a morális fogalmakhoz, melyek a jót és
rosszat megkülönböztetik.
Az embernek különböző képességeit ugyanaz az ösztön irányítja.
A fejlődni igyekvő testnek tevékenységéhez következik a tanulni
igyekvő szellem tevékenysége. Kezdetben a gyermek csak mozog,
később kiváncsivá lesz és ez a kiváncsiság helyes vezetés mellett
ösztökéje annak az életkornak, a melyhez most jutottunk.
Különböztessük meg mindig a hajlamokat, melyek a természetből
erednek, azoktól, melyek a képzelődésből erednek. Van a tudásnak
olyan vágya, mely csak arra a vágyra van alapítva, hogy az embert
tudósnak tartsák; van egy másik is, a mely az ember természetes
kiváncsiságából ered minden iránt, a mi közelről vagy távolról
érdekelheti. A jólélés veleszületett vágya s e vágy teljes
kielégítésének lehetetlensége szüntelenül új meg új eszközöket
kerestet vele, hogy jólétét fokozza. Ez a kiváncsiság első oka, az
emberi szívnek természetes ok, melynek kifejlődése azonban csak
szenvedélyeinkkel és felvilágosodásunkkal arányban történik.
Képzeljetek egy filozófust, a ki egy magányos szigetre van száműzve
eszközeivel és könyveivel, biztosítva arról, hogy egész hátralevő
életét ott fogja tölteni, bizony nem fog a világ rendszerével, a vonzás
törvényeivel, a differencziális számítással vesződni, talán föl sem üti
könyvét élete fogytáig, ellenben meg fogja vizsgálni a szigetét utolsó
zúgáig, akármekkora legyen is. Első tanulmányainkból tehát
küszöböljük ki azokat az ismereteket, melyeknek kedvelése nem az
ember természetéből fakad s szorítkozzunk azokra, melyek
keresésére az ösztön vezet rá.
Az emberi nem szigete a föld s a szemünket legjobban megkapó
tárgy a nap. A mint elkezdünk eltávolodni magunktól, első
megfigyeléseink erre a kettőre bukkannak. Csaknem minden vad
népnek filozófiája kizárólag a föld képzeletbeli felosztása és a nap
istensége körül forog.
Mekkora kitérés! fogják talán mondani. Az imént még azzal
voltunk elfoglalva, a mi közvetlenül érint és könnyes szemünkkel
most egyszerre befutjuk a földgömböt és a világegyetem
szélsőségére ugrunk át! Ez a kitérés erőink fejlődésének és
szellemünk hajlamának műve. A gyöngeség és elégtelenség
állapotában önfentartásunk gondja önmagunkra központosít, a
hatalom és erő állapotában lényünk kiterjesztésének vágya kiemel
önmagunkból s oly messzire lendít, a mennyire csak lehet, de mivel
az intellektuális világ még ismeretlen előttünk, a gondolatunk nem
hat ki messzebbre, mint a szemünk s a megértésünk csak azzal a
térrel együtt terjeszkedik, a melyet megmér.
Változtassuk érzéki benyomásainkat fogalmakká, de ne ugorjunk
át egyszerre az érzékelhető tárgyakról a intellektuális tárgyakra. Az
előbbiek által jutunk rá az utóbbiakra. A szellem első tevékenysége
közben legyen minden érzék a vezetője. Ne legyen más könyv, mint
a világ, ne legyen más oktatás, mint a tények. Az a gyermek, a ki
olvas, nem gondolkodik, csak épen olvas; nem okul, csak szavakat
tanul.
Tegyétek növendéketeket figyelmessé a természet jelenségei
iránt s akkor csakhamar kiváncsivá fogjátok tenni, de hogy
tápláljátok kiváncsiságát, ne siessetek kielégíteni. Adjátok keze
ügyébe a kérdéseket és hagyjátok, hadd feleljen rájuk maga. Ne
tudjon semmit csak azért, mert ti mondtátok meg neki, hanem azért,
mert magamagától értette meg; ne tanulja a tudományt, hanem
találja fel. Ha szellemében csak egyszer is helyébe tettétek a
tekintélyt az észnek, nem fog többet okoskodni, nem lesz egyéb,
mint mások véleményének játékszere.
A földrajzra akarjátok megtanítani ezt a gyermeket és
földgömböket, éggömböket, térképeket kerestek számára. Mennyi
gépezet! Mire való mindez az ábrázolás? Mért nem kezditek azon,
hogy megmutatjátok neki a tárgyat magát, hogy legalább tudja,
miről beszéltek neki?
Egy szép este elmentek sétálni egy alkalmas helyre, a hol a nyilt
láthatár teljesen látni engedi a lehunyó napot és megfigyelitek
azokat a tárgyakat, melyek lenyugvásának helyét fölismerhetővé
teszik. Másnap friss levegőt szívni visszatértek ugyanarra a helyre
napkelte előtt. Látni lehet, mint jelenti be magát előre a nap a
fénysugarakkal, melyeket maga előtt küld. A tűz fokozódik, a keleti
ég egy lángnak látszik, ezeknek fényénél várjuk az égitestet, jóval
azelőtt, hogy mutatkozik, minden pillanatban látni véljük, végre
meglátjuk. Egy ragyogó pont tör elő, mint a villám és csakhamar
betölti az egész tért, a sötétség fátyola eltünik és lehull. Az ember
fölismeri tartózkodása helyét és megszépültnek látja. A zöld az éj
folyamán frissebb lett, a növekvő nap, a mely megvilágítja, az első
sugarak, melyek megaranyozzák, csillogó harmathálóval bevontnak
mutatják, a mely visszatükrözteti a szemben a fényt és a szineket. A
madarak karban egyesülnek és versengve üdvözlik az élet atyját,
ebben a pillanatban egy sem hallgat közülük, még gyönge
csiripelésük lágyabb és édesebb, mint a nap többi részében, a
boldog fölébredés bágyadtsága érzik benne. Mindezeknek a
dolgoknak egyesülése a frisseség érzésével hat az érzékekre s ez az
érzés szinte a lélekig hatol. Varázszsal teli félóra ez, a melynek senki
sem tud ellenállni, ily nagyszerű, ily szép, ily elragadó látvány nem
hagy senkit hidegen.
A mester, eltelve a lelkesedéssel, melyet érez, közölni akarja ezt a
gyermekkel, azt hiszi, megindítja, ha figyelmezteti azokra a
benyomásokra, melyektől ő maga megindult. Merő ostobaság! A
természet látványa az emberi szívben él; érezni kell, hogy lássuk. A
gyermek észreveszi a tárgyakat, de nem bírja észrevenni a
kapcsolatokat, melyek összefűzik őket, nem bírja megérteni
hangversenyük édes harmóniáját. Hogy érezhesse azt az összetett
benyomást, mely egyszerre ered mindezekből az érzékletekből,
ahhoz olyan tapasztalatra van szükség, melyet ő nem szerzett meg,
olyan érzésekre, melyeket ő nem érzett még. Ha nem bolyongott
sokáig sivatag síkokon, ha tüzes homok nem égette lábát, ha a
sziklákról fojtogatón visszaverődő hőség nem nyomta el soha, hogy
tudná élvezni egy szép reggel friss levegőjét? A virágok illata, a zöld
lombok bája, a harmat nedves párája, a süppedő és puha járás a
gyepen hogy igézné meg érzékeit? Hogy szerezhetne neki
gyönyörteljes érzést a madarak éneke, ha a szerelem és a kéj szava
még ismeretlen előtte? Milyen gyönyörrel láthat kelni egy ily szép
napot, mikor képzelődése nem tudja elébe festeni azokat a
gyönyöröket, a mikkel e napot be lehet tölteni? Végül hogy tudna
ellágyulni a természet látványának szépségén, mikor még nem tudja,
micsoda kéz gondoskodik földíszítéséről?
Ne beszéljetek a gyermeknek olyan dolgokat, melyeket nem bír
megérteni. Semmi leírás, semmi szónoklat, semmi szókép, semmi
költészet. Nincs most szó érzésről, sem izlésről. Legyetek továbbra is
világosak, egyszerűek, hűvösek, nagyon is korán eljön az ideje, hogy
más nyelven szóljatok hozzá.
A mi elveink szellemében nevelkedve, hozzászokva, hogy
önmagából vegye minden segédeszközét és ne folyamodjék soha
máshoz, csak mikor fölismerte a maga elég telenségét, minden új
tárgyat, a mit meglát, sokáig szó nélkül vizsgál. Gondolkozó, nem
kérdezősködő. Elégedjetek meg tehát azzal, hogy keze ügyébe
juttatjátok a tárgyakat, aztán ha látjátok, hogy kiváncsisága eléggé
el van foglalva, intézzetek hozzá valami lakonikus kérdést, a mely
rávezeti a feleletre.
Ebben az esetben, miulán jól megnéztétek vele a nap keltét,
miután megfigyeltették vele erről az oldalról a hegyeket s a többi
szomszédos tárgyakat, miután hagytátok, hadd beszéljen kedvére,
maradjatok egy darabig szótlanok, mint a ki álmodik és aztán
mondjátok neki: Úgy gondolom, hogy tegnap este a nap amott
nyugodott le, ma reggel pedig itt kelt föl. Hogy lehet ez? Ne tegyetek
hozzá semmit, ha ő kérdezget, ne feleljetek, beszéljetek másról.
Hagyjátok magára és biztosak lehettek benne, hogy gondolkozni fog.
Hogy a gyermek hozzászokjék ahhoz, hogy figyelmes legyen és
hogy meglepje valami érzékelhető igazság, ahhoz az kell, hogy az az
igazság néhány napig nyugtalanítsa, mielőtt fölfedezi. Ha nem fogja
fel eléggé a szóban forgó dolgot e szerint a módszer szerint, van
arra mód, hogy még érzékelhetőbbé tegyük számára, ez a mód
pedig az, hogy fordítsuk meg a kérdést. Ha nem tudja, hogy jut el a
nap nyugtától keltéig, tudja legalább azt, hogy jut el keltétől
nyugtáig, erre maguk a szemei is megtanítják. Világítsátok meg
tehát az előbbi kérdést az utóbbival. Tanítványotok vagy tökéletesen
ostoba, vagy az analogia sokkal világosabb, semhogy kikerülje a
figyelmét. Ime, ez az első leczkéje a kozmografiából.
Mivel mindig lassan haladunk érzékelhető eszméről érzékelhető
eszmére, mivel sokáig barátkozunk ugyanazzal az egygyel, mielőtt
átmennénk egy másikra és mivel végül nem kényszerítjük
tanítványunkat, hogy figyelmes legyen, ettől az első leczkétől még
messze van a nap forgásának és a föld alakjának ismerete. De mivel
az égi testek összes látszólagos mozgásai mind ugyan a szerint az
elv szerint történnek és mivel az első megfigyelés elvezet valamennyi
többihez, kevesebb erőfeszítésre van szükség, ámbár több időre,
hogy eljussunk a napi forgástól a napfogyatkozások kiszámításáig,
mint arra, hogy jól megismerjük a nappalt és az éjjelt.
 Miután a nap a föld körül forog, kört írt le s minden körnek meg
kell hogy legyen a középpontja, ezt már tudjuk. Ez a középpont nem
látható, mert a föld közepében van, de a felületén meg lehet jelölni
két szemben levő pontot, melyek megfelelnek neki. Egy tű, a mely
keresztülmegy a három ponton és meg van hosszabbítva mindkét
felől az égig, lesz a földnek és a nap mindennapi forgásának
tengelye. Egy rajta keresztülhúzott pálczika körül forgó gömb jelenti
a tengelye körül forgó eget, a pálczika két vége a két pólus: a
gyermeknek nagyon könnyű lesz egyiküket megismerni,
megmutatom neki a Kis Medve farkánál. Ime az éjjelre való
szórakozás. Lassan-lassan a gyermek megbarátkozik a csillagokkal és
ebből következik a planéták megismerésére és a konstellácziók
megfigyelésére való kedv.
Láttuk a napot Szent János-napján fölkelni; látni fogjuk fölkelni
karácsonykor is, vagy valamely más szép téli napon, mert tudvalevő,
hogy nem vagyunk lusták és mulatságot csinálunk belőle, hogy
eltűrjük a hideget. Gondom van rá, hogy ez a második megfigyelés
ugyanazon a helyen történjék, a hol az elsőt tettük és egy kis
ügyességgel készítve elő a megjegyzést, egyikünk vagy másikunk
okvetlenül fel fog kiáltani. Oh, oh, milyen különös! A nap nem
ugyanazon a helyen kél föl! Ime, itt vannak a mi akkori megjegyzett
pontjaink, most pedig ott kél föl! stb. Van tehát nyári kelet és téli
kelet stb. Fiatal mester, ime, az utadon vagy. Ezek a példák
elegendők kell hogy legyenek, hogy nagyon világosan tanítsd az
éggömböt, a földet fogva föl földnek, a napot napnak.
Általában ne tegyétek a dolog helyébe a jelképét, csak a mikor
lehetetlen a dolgot magát megmutatnotok, mert a jelkép elnyeli a
gyermek figyelmét és elfeledteti vele a jelképezett tárgyat.
A gyűrűkkel ellátott éggömb az én szememben rosszul
szerkesztett gépezet és rossz arányokban van készítve. A köröknek
ez az összezavarása és a bizarr figurák, melyeket rajta alkalmazni
szoktak, furcsává teszik a formáját, a mely elriasztja a gyermekek
szellemét. A föld nagyon kicsi, a körök nagyon nagyok, nagyon
számosak; némelyek teljesen haszontalanok, mindegyik kör
nagyobb, mint a föld, a karton keménysége a szilárdság látszatát
adja meg nekik, a miért azt lehet hinni róluk, hogy valóban létező
köralakú tömegek és ha azt mondjátok a gyermeknek, hogy ezek a
körök képzeletbeliek, akkor azt se tudja, a mit lát és nem ért meg
semmit.
Mi sohasem tudjuk magunkat a gyermekek helyébe képzelni,
nem hatolunk bele gondolataikba, a magunkéit tulajdonítjuk nekik és
mindig a saját okoskodásunkat követve, az igazságok lánczaival csak
hóbortosságokat és tévedéseket tömünk a fejükbe.
Vitáznak arról, hogy az analizist vagy a szintézist jobb-e
választani a tudományok tanulmányozására. Nem kell mindig
választani. Néha ugyanabban a kutatásban lehet felbontani és
összarakni is és a gyermeket a tanító módszer szerint vezetni,
mialatt azt hiszi, hogy csak analizál. Aztán egy s ugyanazon időben
alkalmazva az egyiket is, a másikat is, kölcsönösen egymás
bizonyítékául fognak szolgálni. Egyszerre két ellentétes pontról
indulva ki, a nélkül, hogy gondolna rá, hogy ugyanazon az úton jár,
nagyon meg lesz lepetve, hogy önmagával találkozik és ez a
meglepetés csakugyan kellemes lesz neki. Szeretném például a
földrajzot két végpontján megfogni és a földgömb forgásaival
összekapcsolni részeinek mérését, elkezdve arról a pontról, a melyen
lakunk. Mialatt a gyermek tanulmányozza az éggömböt és így az
égbe emelkedik, vezessétek vissza a föld felosztásához és először
mutassátok meg neki saját tartózkodása helyét.
Első két geografiai pontja lesz a város, a melyben lakik és
apjának falusi háza; azután a közbeeső helyek, továbbá a környék
folyói, végül a nap látványa és a tájékozódás módja. Ez a találkozó
pont. Mindennek térképét csinálja meg maga; nagyon egyszerű és
kezdetben csak csupán két tárgyból álló térkép, a melyekhez
lassankint csatolja hozzá a többieket, a szerint, a hogy tudja és a
hogy megbecsüli távolságukat és helyzetüket. Most már látjátok,
mily előnyöket kerestünk neki kezdetben, a midőn kompaszt adtunk
a szemébe.
 Ennek daczára kétségkívül kissé vezetni kell, de nagyon kevéssé s
a nélkül, hogy ez észrevehetővé válna. Ha téved, hagyjátok, ne
javítsátok ki tévedését, várjátok meg csöndben, hogy meg tudja látni
maga és helyesbítse maga vagy legfeljebb kedvező alkalommal
vezessétek rá valami úton-módon, hogy maga vegye észre őket. Ha
nem téved soha, nem fog olyan jól tudni. Egyébiránt nem arról van
szó, hogy pontosan tudja a vidék topografiáját, hanem hogy tudja a
módját, mikép kell megtanulni, nem fontos, hogy térképek legyenek
a fejében, csak értse meg jól, a mit ezek jelentenek és legyen
fogalma előállításuk művészetéről. Láthatjátok már a különbséget a
ti növendéketek tudása és az enyém tudatlansága között! Azok
tudják a térképet, ez megcsinálja. Ime, újabb díszei szobájának.
Emlékezzetek mindig, hogy nevelésem szelleme nem az, hogy
sok dologra tanítsam a gyermeket, hanem hogy mindig csakis helyes
és világos gondolatokat juttassak agyába. Hogy keveset tud, az
nekem nem fontos, csak ne tévedjen soha; és én csak azért juttatok
igazságokat a fejébe, hogy megóvjam a tévedésektől, melyeket ezek
helyében tanulna. Az ész, az itélet lassan jön meg, az előitéletek
tömegesen rohannak, ezektől kell a gyermeket megóvni. De ha a
tudományt magamagában tekintitek, feneketlen, part nélküli,
ösvényekkel teli tengerbe juttok, nem szabadultok belőle sohasem.
Mikor látok egy embert, a ki beleszeretve az ismeretekbe,
elcsábíttatja magát varázsuktól és szaladgál az egyiktől a másikhoz,
a nélkül, hogy meg tudna állani, mintha gyermeket látnék, a ki a
porban kagylókat gyűjt és elkezd velük megrakodni, azután
megkivánva azokat, a melyeket még lát, eldobálja amazokat, majd
fölszedi, a míg elhalmozva tömegükkel és nem tudva már, melyiket
válassza, végre is eldob mindent és üres kézzel tér haza.
Az első életkor folyamán az idő hosszú volt: nem igyekeztünk
egyébre, mint hogy elvesztegessük, attól féltünkben, hogy rosszul
találnók felhasználni. Most ellenkezően áll a dolog és nincs elég
időnk, hogy megtegyünk mindent, a mi hasznos volna. Gondoljátok
meg, hogy közelednek a szenvedélyek és hogy a mint kopognak az
ajtón, növendéketeknek csak rájuk lesz figyelme. Az értelem békés
kora oly rövid, oly sebesen múlik el, annyi más szükséges
alkalmazása van, hogy bolondság azt hinni, hogy elegendő egy
gyermeknek tudóssá tételére. Nem arról van szó, hogy megtanítsuk
tudományokra, hanem hogy kedvet adjunk neki megszeretésükre és
módszereket megtanulásukra, majd ha ez a kedv jobban ki lesz
fejlődve. Egész bizonyosan ebben van minden jó nevelés alapelve.
Ez az idő való arra is, hogy lassankint hozzászoktassuk folytonos
figyelmet szentelni ugyanannak a tárgynak. De sohasem a kényszer,
hanem mindig a kedvtelés vagy a vágy kell hogy előidézze ezt a
figyelmet. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy ne terhelje túl és ne
feszüljön a megunásig. Legyen tehát a szemetek mindig résen és
bármi történik is, hagyjatok abba mindent, mielőtt megunná, mert
nem olyan fontos dolog, hogy tanuljon, mint a mily fontos, hogy ne
tegyen semmit akarata ellenére.
Ha kérdez valamit tőletek, feleljetek annyit, a mennyi
kiváncsisága táplálására kell, nem pedig kielégítésére; mindenek
fölött, mikor azt látjátok, hogy a helyett, hogy azért kérdezne, hogy
tanuljon, neki gyürkőzik és elhalmoz együgyű kérdésekkel, álljatok
meg azonnal, mert akkor biztos, hogy keveset törődik a dologgal
magával, hanem inkább azzal, hogy titeket szolgálatára rendeljen
kérdezősködésének. Kevesebb figyelemmel kell lenni a szavakra, a
melyeket kimond, mint az indító okra, a melynél fogva beszél. Ez a
figyelmeztetés eddigelé kevésbbé volt szükséges, de a legfőbb
fontosságúvá lesz azonnal, a mint a gyermek elkezd okoskodni.
Van az általános igazságoknak egy lánczolata, mely által az
összes tudományok közös elvekre mennek vissza és fokozatosan
fejlődnek ki. Ez a lánczolat a filozófusok módszere. Nem erről van itt
szó. Van egy egészen más lánczolat, mely által minden különös tárgy
egy másikat vonz magával és mindig rámutat arra, a mely
rákövetkezik. Ezt a rendet, a mely a folytonos kiváncsiság által
táplálja a figyelmet, a melyet a tárgyak mind kivánnak, követi az
emberek legnagyobb része és mindenek fölött ez az, a mely
szükséges a gyermekeknek. A mikor tájékozódtunk, hogy
megszerkeszszük tájképeinket, meg kellett jelölni a délköröket. Két
metszőpont a reggel és az este egyenlő árnyékai között kitünő
délkörül szolgál egy tizenhárom éves asztronómus számára. De ezek
a délkörök elmosódnak, idő kell a megjelölésükre, rászorítanak arra,
hogy mindig ugyanazon a helyen dolgozzunk, ennyi gond, ennyi
kényelmetlenség végre is untatni fogja. Ezt előre láttuk és elébe is
vágunk.
Ime, megint belejutottam hosszas és aprólékos részleteimbe.
Olvasóim, hallom zúgolódástokat és szemükbe nézek: nem akarom
föláldozni türelmetlenségeteknek e könyv leghasznosabb részét.
Vessetek számot hosszadalmasságommal, mert a magam részéről én
számot vetettem panaszaitokkal.
Régóta észrevettük, növendékem és én, hogy a borostyán, az
üveg, a viasz, különböző tárgyak, ha dörzsölik őket, magukhoz
vonzzák a szalmaszálakat, más tárgyak pedig nem vonzzák
magukhoz. Véletlenül találunk egy tárgyat, a melynek még
különösebb tulajdonsága van: hogy bizonyos távolságról dörzsölés
nélkül is magához vonzza a vasforgácsot vagy más vasdarabkákat.
Mennyi ideig fog minket mulattatni ez a tulajdonság, a nélkül, hogy
valami többet látnánk benne! Végre rájövünk, hogy közlődik magával
a vassal, ha bizonyos irányban simogatjuk. Egy nap elmegyünk a
vásárra; egy szemfényvesztő maga felé vonz egy darab kenyérrel
egy vízmedenczében úszó viaszkacsát. Nagyon meglepődünk,
mindazáltal nem szólunk semmit. Ez egy boszorkánymester, mert
még nem tudjuk, hogy mi a boszorkánymester. Miután szüntelen
olyan eredmények lepnek meg, melyeknek okait nem tudjuk, nem
sietünk itéletet mondani semmiről és nyugodtan megmaradunk
tudatlanságunkban, a míg megtaláljuk az alkalmat, hogy kilépjünk
belőle.
Hazatérve addig beszélünk a vásáron látott kacsáról, a míg
fejünkbe veszszük, hogy utánozni fogjuk. Előveszünk egy erősen
mágneses tűt, beborítjuk fehér viaszszal, a melyet tőlünk telhető
módon kacsa formájúra mintázunk, úgy, hogy a tű keresztül menjen
a testén és a hegye legyen a kacsa csőre. A vízbe teszszük a kacsát,
a csőréhez értetünk egy kulcs-gyűrűt és könnyen érthető örömmel
látjuk, hogy a mi kacsánk tökéletesen úgy megy a kulcs után, mint a
hogy a vásáron látott kacsa ment a kenyérdarab után. Azt
megfigyelni, hogy milyen irányban állapodik meg a kacsa a vizen, ha
békében hagyjuk: elmaradhat máskorra; egyelőre teljesen elfoglalva
tárgyunkkal, nem kivánunk többet. Még ugyanazon estén
visszamegyünk a vásárra, zsebünkben előkészített kenyérrel és a
mint a szemfényvesztő megcsinálja mutatványát, az én kis tudósom,
a ki már alig tudta magát türtőztetni, azt mondja neki, hogy ez a
mutatvány nem is nehéz, ő is utána tudná csinálni. Szavánál fogják,
azonnal kiveszi zsebéből a kenyeret, a melybe el van rejtve a
vasdarab, dobogó szivvel megy az asztalhoz, csaknem remegve
nyujtja oda a kenyeret; a kacsa odaúszik és követi, a gyermek
fölkiált és ujjong örömében. A tapsokra, a közönség kiáltozására
elszédül a feje, magánkívül van. A szemfényvesztő meglepetve öleli
meg, üdvözli és megkéri, hogy tisztelje meg holnap is
megjelenésével s hozzáteszi, hogy gondja lesz rá, hogy több
közönség gyülekezzék össze, megtapsolni ügyességét. Az én kis
természettudósom büszke lesz és fecsegni akar; de én azonnal
befogom a száját és dicséretek közben elvezetem.
A gyermek egész másnapig nevetséges türelmetlenséggel
számlálgatja a perceket. Meghív mindenkit, a kivel csak találkozik;
azt szeretné, hogy az egész emberi nem tanuja legyen
dicsőségének; alig tudja kivárni az órát, már jóval előbb készen van,
szinte röpül a találkozóra. A terem már tele van. Mikor belép, fiatal
szíve túlárad. Előbb más játékok következnek, a szemfényvesztő
felülmulja önmagát és meglepő dolgokat csinál. A gyermek
mindebből nem lát semmit, izgatódik, beleizzad, alig tud lélegzeni,
folyton fogdossa zsebében türelmetlenségtől reszkető kézzel a
kenyérdarabot. Végre rákerül a sor, a mester nagy garral bejelenti őt
a közönségnek. Kissé szégyenkezve lép elő, előveszi a kenyeret…
ujabb forgandósága az emberi dolgoknak! A kacsa, a mely még
tegnap oly kezes volt, mára vad lett: a helyett, hogy odanyujtaná a
csőrét, a farkát fordítja oda és elsiet. Épp oly gondosan elkerüli a
kenyeret és a kezet, a mely azt nyujtja, mint a hogy előbb utána
ment. Ezer hasztalan és gúnykaczajjal kisért próbálkozás után a
gyermek panaszra fakad, azt mondja, hogy rászedték, hogy ez egy
másik kacsa, a melyet az előbbinek helyébe tettek és fölszólítja a
szemfényvesztőt, hogy vonzza magához ő.
A szemfényvesztő szó nélkül elővesz egy darab kenyeret,
odanyujtja a kacsának, a kacsa azonnal odaúszik a kenyérhez és
utána megy a kéznek, a mely azt visszavonja. A gyermek fogja
ugyanazt a darab kenyeret, de a helyett, hogy jobban boldogulna,
mint az imént, azt látja, hogy a kacsa gúnyt űz belőle és piruetteket
csinál a medencze körül. Végre a gyermek egész megzavarodva
húzódik félre és nem meri többé kitenni magát a gúnyolódásnak.
Akkor a szemfényvesztő fogja azt a kenyérdarabot, a melyet a
gyermek hozott és épp olyan sikerrel használja, mint a magáét.
Mindenki szemeláttára kihúzza belőle a vasat; ujabb kaczagás kél a
mi rovásunkra; aztán az így üressé tett kenyérrel épp úgy vonzza a
kacsát, mint az elébb. Ugyanazt teszi egy másik darab kenyérrel,
melyet mindenki szemeláttára vágott le más valaki; majd ugyanezt
teszi keztyűjével, ujja hegyével, végre a szoba közepére lép és az
efféle emberek nagyzoló hangján kijelenti, hogy az ő kacsája épp
úgy engedelmeskedik a hangjának, mint a mozdulatainak. Szól neki
és a kacsa engedelmeskedik; azt mondja neki, hogy menjen jobbra
és jobbra megy, jöjjön vissza és visszajön, forduljon meg és
megfordul; a mozdulat épp oly gyorsan megy végbe, mint a parancs.
A kettőzött tapsok megannyi sértés ránk nézve. Észrevétlenül
távozunk és bezárkózunk szobánkba; nem meséljük el sikerünket az
egész világnak, mint a hogy terveztük.
Másnap kopognak az ajtónkon. Kinyitom: a szemfényvesztő van
itt. Szerényen panaszkodik magaviseletünk miatt. Mit tett ő nekünk,
hogy mi meg akartuk fosztani hitelétől mutatványait és el akartuk
venni a kenyérkeresetét? Mi van olyan csodálatos abban a
művészetben, vonzani egy viaszk kacsát, hogy ezt a dicsőséget egy
becsületes ember keresete rovására akartuk megszerezni? Bizony
uraim, ha volna más tehetségem, a miből éljek, akkor ezzel nem
nagyon dicsekedném. Elhihetik, hogy az az ember, a ki életét ennek
a szánalmas mesterségnek gyakorlásával töltötte, többet tud belőle,
mint önök, a kik csak néhány pillanat óta foglalkoznak vele. Ezért
nem mutattam meg mindjárt mesterfogásaimat, mert nem kell
sietni, hebehurgyán kitálalni mindent, a mit az ember tud. Mindig
vigyázok arra, hogy legjobb mutatványaimat föntartsam a kedvező
alkalomra és ezután is vannak még más mutatványaim, a melyekkel
okvetetlenkedő fiatalembereket lefőzhetek. Egyébiránt, uraim,
szivesen megtanítom önöket arra a titokra, a mely annyira zavarba
hozta önöket, csak azt kérem, hogy ne éljenek vele vissza
ártalmamra és máskor legyenek tartózkodóbbak.
Aztán megmutatja készülékét és roppant meglepetéssel látjuk,
hogy nem áll egyébből, mint egy erős és jól fölfegyverzett
mágnesből, a melyet egy az asztal alá bujtatott gyermek
észrevétlenül mozgatott.
Az ember becsomagolja készülékét és miután megköszöntük
szivességét és bocsánatot kértünk tőle, meg akarjuk ajándékozni, de
ő visszautasítja. (Uraim, nincs elég okom dicsekedni önökkel, hogy
elfogadjam ajándékaikat. Maradjanak lekötelezettjeim, akaratuk
ellenére is. Ez az én egyetlen boszum. Tudják meg, hogy mindenféle
embernek megvan a maga nagylelküsége; én megfizettetem a
mutatványaimat, de nem a leczkéimet.)
Távoztakor kifejezetten és hangosan szemrehányást tesz nekem.
Szivesen megbocsátok, úgymond, ennek a gyermeknek; neki nincs
egyéb bűne, mint a tudatlanság. De ön uram, a kinek ismernie kell
hibáit, miért engedett ön neki? Miután együtt élnek, ön mint az
idősebb, tartozik gondot viselni rá, tanácsokat adni neki, az ön
tapasztaltsága az a tekintély, a melynek a gyermeket vezetnie kell.
Majd ha megnő és szemére veti önmagának gyermekkora
tévedéseit, kétségkívül önnek fogja szemére vetni azokat a
tévedéseket, a melyektől nem óvta meg.
Távozik és kettőnket nagy zavarban hagy. Megrovom saját
engedékeny gyöngeségemet, megigérem a gyermeknek, hogy
máskor föl fogom áldozni az ő érdekének és figyelmeztetni fogom őt
hibáira, mielőtt azokat elkövetné, mert közeledik az idő, a mikor a
viszonyunk meg fog változni és a mikor a mester szigorúságának
helyébe a pajtás engedékenysége lép: ennek a változásnak
fokonként kell végbemenni; mindenről előre kell gondoskodni és
pedig mindenről már jó előre.
Másnap ujra elmegyünk a vásárra, hogy még egyszer meglássuk
azt a mutatványt, a melynek a titkát megtudtuk. Mély tisztelettel
közelítünk a mi sokrateszi szemfényvesztőnkhöz; alig merjük rávetni
a szemünket. Elhalmoz minket szivességével és olyan kitüntetéssel
vezet helyünkre, a mely minket még jobban megaláz. Megcsinálja a
mutatványait, mint rendesen, de sokáig mulat és tetszeleg magának
a kacsával; közbe gyakran elég büszke tekintettel nézve ránk. Mi
tudunk mindent és meg se moczczanunk. Ha a növendékem csak ki
is merné nyitni a száját, agyonverni való gyermek volna.
Ennek a példának minden részlete fontosabb, semmint látszik.
Mennyi leczke van ebben az egyben! Mennyi megalázó
következményt von maga után a hiúságnak első megmozdulása!
Fiatal mester, figyeld meg ezt az első megmozdulást gondosan. Ha
tenni tudsz róla, hogy így megalázás és szégyen háramoljon belőle,
biztos lehetsz benne, hogy sokáig nem fog rá következni másik.
Mennyi körülményesség! fogjátok mondani. Megengedem, és mindez
azért van, hogy egy delejtűt szerezhessünk, a mely helyettesítheti
nekünk a meridiánt.
Miután megtanultuk, hogy a mágnes más testeken keresztül is
hat, nincs sürgősebb dolgunk, minthogy olyasféle gépet csináljunk, a
milyet láttunk: egy kivájt asztal, az asztalra ráerősítve egy nagyon
lapos medencze, benne a néhány vonalnyi víz, egy kissé több
gonddal készített kacsa stb. Mindig a medencze körül
foglalatoskodva, végre észre veszszük, hogy a kacsa nyugvó
helyzetben mindig csaknem ugyanabban az irányban helyezkedik el.
Figyelemmel kisérjük ezt a tapasztalatot, megvizsgáljuk ezt az irányt
és azt találjuk, hogy északról délre mutat. Többre nincs szükségünk.
Megvan a delejtűnk s ime benne vagyunk a fizikában.
 Különböző éghajlatok vannak a földön és különböző
hőmérsékletek ez éghajlatok alatt. Az évszakok észrevehetőbben
váltakoznak, a szerint, a mint közeledünk a sarkhoz; minden test
összehúzódik a hidegben és kitágul a melegben; ez a jelenség
jobban megmérhető a folyékony testeken és még észrevehetőbb a
szeszes folyadékokon. Innen van a hőmérő. A szél éri az arczot,
tehát a levegő test, fluidum. Érezzük, bár meglátni nincs módunk.
Fordíts meg egy poharat a vízben, a víz nem fogja megtölteni,
hacsak nem hagyunk kijárást a levegőnek; a levegő tehát
ellenállásra képes. Merítsük a poharat jobban alá, a víz föl fog
hatolni a levegővel telt térbe a nélkül, hogy teljesen meg tudná
tölteni; a levegő tehát bizonyos fokig összenyomható. Egy sürített
levegővel telt lapda jobban ugrik, mintha bármi más anyaggal volna
töltve; a levegő tehát rugalmas test. Kinyujtózva a fürdőben, emeld
ki karodat vízszintesen a vízből, akkor úgy fogod érezni, mintha
roppant teher volna rajta; a levegő tehát sulyos test. Ha egyensúlyra
teszszük a levegőt más fluidumokkal, megmérhetjük a súlyát: innen
a barométer, a lopó, a szélpuska, a pneumatikus gép. A statika és
hydrostatika minden törvénye megtalálható ilyen egyszerü kisérletek
segítségével. Nem akarom, hogy bármi efféléért kisérleti fizikai
szertárba menjünk: a készülékeknek és gépezeteknek ez az egész
apparátusa kedvem ellenére való. A tudományos szinezet megöli a
tudományt. Vagy megrémítik a gyermeket mindezek a gépezetek,
vagy megosztja és eltéríti a figyelmét az alakjuk, holott a hatásukra
kellene figyelnie.
Azt akarom, hogy készülékeinket csináljuk meg magunk és nem
akarom az eszközt a kisérlet előtt csinálni, hanem ellenkezőleg,
miután mintegy véletlenül rábukkantunk a kisérletre, lassanként
találjuk föl az igazolására szolgáló eszközt. Inkább ne legyenek
készülékeink olyan tökéletesek és pontosak, csak legyenek annál
tisztább fogalmaink arról, hogy milyeneknek kell lenniök és a
hatásokról, a melyek belőlük következnek. Első statikai leczkéimen a
helyett, hogy mérleget keresnék, keresztül vetek egy botot egy szék
hátán. Mikor a bot egyensúlyban van, megmérem a két részének
hosszát, mindkét felől súlyokat függesztek rá, hol egyenlőket, hol
egyenlőtleneket és előbbre húzva, vagy visszatolva, a mennyire
szükséges, végre kitalálom, hogy az egyensúly a súlyok
mennyiségének és az emeltyűkarok hosszának kölcsönös arányából
származik. Ime az én kis fizikusom ki tudja igazítani a mérleget,
mielőtt látta volna.
Tagadhatatlanul sokkal tisztább és sokkal biztosabb fogalmakat
merítünk azokból a dolgokból, a melyeket így magunktól tanulunk
meg, mint azokból, a melyeket másnak tanításából ismerünk és
azonfölül, hogy nem szoktatjuk hozzá az eszünket, hogy szolgai
módon alávesse magát a tekintélynek, leleményesebbekké válunk a
viszonyok megtalálására, az eszmék kapcsolására, készülékek
kitalálására, mint mikor mindezt úgy véve át, a hogy kapjuk,
szellemünket a tétlenségben ellanyhulni engedjük, mint a hogy
annak az embernek a teste, a kit mindig a cselédsége öltöztet,
kiszolgál és a kit mindég a lovai visznek, végül elveszti erejét és
tagjainak használatára való képességét. Boileau azzal dicsekedett,
hogy megtanította Racinet nehezen rímelni. Annyi csodálatra méltó
módszer között, melyek a tudomány tanulmányozásának
megrövidítésére szolgálnak; nagy szükségünk volna valakire, a ki
adna egy módszert, fáradsággal való megtanulásukra.
Ezeknek a lassú és fáradságos kutatásoknak legfeltünőbb előnye,
hogy a spekulativ tanulmányok közben tevékenységben tartjuk a
testet, a tagokat hajlékonyságukban és hogy folytonosan gyakoroljuk
a kezet a munkára és az embernek hasznos ügyességre. Az a sok
eszköz, a melyet arra találtak ki, hogy vezessenek minket
kisérleteinkben és kiegészítsék az érzékek pontosságát,
gyakorlásuknak elhanyagolására vezet. A szögmérő fölment a szögek
nagyságának szemmérték szerinti megállapítása alól; a szem, a mely
pontosan mérte a távolságokat, rábizza magát a lánczra, a mely
megméri őket helyette; a mérleg fölold az alól, hogy a kezemmel
itéljem meg a súlyt, melyet általa ismerek. Mennél leleményesebbek
az eszközeink, annál durvábbakká és ügyetlenebbekké válnak a
szerveink; addig gyüjtjük a gépeket magunk körül, míg végre nem
találunk semmit önmagunkban, a mi gép gyanánt szolgálhatna.
 Ha azonban azt az ügyességet, a mely ezeket a gépezeteket
helyettesítette, elkészítésükre fordítjuk és ha azt a szemfülességet, a
melyre szükségünk volt, hogy ellehessünk nélkülük, megcsinálásukra
használjuk, csak nyerünk, a nélkül, hogy valamit is vesztenénk;
hozzá fűzzük a művészetet a természethez és találékonyabbakká
válunk a nélkül, hogy kevésbbé ügyesekké válnánk. Ha a gyermeket
a helyett, hogy a könyvek fölé görnyeszszem, egy műhelyben
foglalom el, a kezei a szelleme javára dolgoznak: filozofussá válik és
azt hiszi, hogy ő csak munkás. Végül ennek a gyakorlásnak vannak
más hasznai is, melyről alább fogok beszélni és meg fogjuk látni,
hogy lehet a filozófia játékaitól fölemelkedni az ember valódi
tevékenységéhez.
Megmondtam már, hogy a merőben spekulativ ismeretek nem
igen valók a gyermeknek, még akkor sem, a mikor már közeledik a
serdülő korhoz; hanem a nélkül, hogy mélyebben bevezetnők a
rendszeres fizikába, igyekezzünk mindenek előtt, hogy minden
kisérletünk a deductio bizonyos neme által kapcsolódjék egymáshoz,
hogy ezen kapcsolatok segítségével a maguk rendje szerint
helyezhesse el őket elméjében és adandó alkalommal
visszaidézhesse emlékezetébe, mert bizony nehéz dolog, hogy az
elszigetelt tények, sőt még okoskodások is sokáig megmaradjanak az
emlékezetben, a mikor nincs hol megfogni őket, ha vissza akarjuk
idézni.
A természet törvényeinek kutatását kezdjétek mindig a
legközönségesebb és leginkább érzékelhető jelenségeken és
szoktassátok hozzá növendéketeket, hogy ezeket a jelenségeket ne
okul fogja föl, hanem tényekül. Fogok egy követ és úgy teszek,
mintha el akarnám helyezni a levegőben, kinyitom a kezemet s a kő
leesik. Ránézek Emilre, a ki figyel arra, hogy mit csinálok és mondom
neki: miért esett le ez a kő?
Mely gyermek jutna zavarba erre a kérdésre? Egy sem, még Emil
sem, ha nem lett volna nagy gondom rá, hogy előkészítsem, hogy ne
tudjon rá felelni. Mind azt fogják mondani, hogy a kő azért esik le,
mert nehéz, de mi nehéz? A mi leesik. A kő tehát azért esik le, mert
leesik? Itt tehát az én filozofusom fennakad. Ez az ő első leczkéje a
rendszeres fizikából és akár hasznára van ezen a téren akár nem,
mindig észszerű leczke lesz.
A szerint, a mint a gyermek halad értelemben, egyéb fontos
megfontolások köteleznek, hogy jobban válogassuk meg
foglalatosságait. A mint eljut odáig, hogy eléggé ismerje önmagát,
hogy fölfoghassa, miben áll a jóléte, a mint eléggé kiterjedt
viszonyokat képes észszel fölérni, hogy megitélhesse, mi felel meg
neki és mi nem felel meg neki, attól fogva abban a helyzetben van,
hogy megérthesse a különbséget a munka és a szórakozás között és
ne tekintse az egyiket a másik ellanyhulásának. Akkor a valóságos
hasznú tárgyak már belejuthatnak tanulmányaiba és módot
nyujthatnak neki, hogy folytonosabban foglalkozzék velük, mint az
egyszerű szórakozásokkal. A kényszerűségnek mindig ujra születő
törvénye ideje korán megtanítja az embert, hogy azt tegye, a mi
nem tetszik neki, hogy megelőzzön egy olyan bajt, a mely még
kevésbbé tetszenék neki. Ez az előrelátás haszna és abból, hogy ez
az előrelátás jól vagy rosszul van szabályozva, származik minden
bölcsesség, vagy minden emberi nyomorúság.
Minden ember boldog akar lenni, de hogy az lehessen, azon kell
kezdeni, hogy tudja mi a boldogság. A természetes ember
boldogsága épp oly egyszerű, mint az élete; abban áll, hogy nem
szenved: az egészségben, a szabadságban, a szükséges dolgok
meglétében áll. Az erkölcsi ember boldogsága más valami, de itt
most nem arról van szó, nem ismételhetem eléggé, hogy csakis
fizikai dolgok érdekelhetik a gyermeket, kivált azt, a kinek
kivánságait nem keltették föl és a kit nem rontottak meg kezdettől
fogva a képzelődés mérgével. Ha előre látja szükségleteit, mielőtt
még érezné őket, akkor értelme már erősen előre haladt, s kezdi
fölismerni az idő értékét. Fontos dolog akkor hozzá szoktatni, hogy
hasznos dolgokra fordítsa, de olyanokra, a melyeknek haszna az ő
korára érezhető és tehetségeinek megfelel. Mindaz, a mi az erkölcsi
rendre és a társadalmi szokásra vonatkozik, nem mutatható be neki,
mivel nincs abban a helyzetben, hogy megértse. Ostobaság azt
követelni tőle, hogy alkalmazkodjék olyan dolgokhoz, a melyekről
csak úgy nagyjában mondják neki, hogy javára válhatnak a nélkül,
hogy tudná, miben válhatnak javára és a melyekről biztosítják, hogy
hasznukat veheti nagy korában a nélkül, hogy most bármi érdekét
találná ebben az állítólagos haszonban, a melyet meg se tud érteni.
A gyermek ne tegyen semmit csak azért, mert mondják neki; rá
nézve semmi se jó, csak az, a mit jónak érez. Azt hiszitek, hogy
előrelátás tőletek, ha mindég előbbre vetitek képességeinél; ezt
azonban elhibázzátok. Hogy fölfegyverezzétek bizonyos hiábavaló
eszközökkel, melyeknek talán soha sem veszi hasznát, megfosztjátok
az ember legegyetemesebb eszközétől, a józan észtől,
hozzászoktatjátok, hogy mindég vezettesse magát, hogy ne legyen
soha egyéb, csak egy gép mások kezében. Azt akarjátok, hogy
tanulékony legyen kicsi korában; ez annyi, mintha azt akarnátok,
hogy hiszékeny és rászedhető legyen nagy korában. Mind csak azt
mondjátok neki: «Mindaz, a mit én kivánok tőled, hasznodra válik,
de most nem vagy abban a helyzetben, hogy ezt felismerd. Micsoda
fontossága van rám nézve annak, hogy te megteszed-e, a mit
kivánok, vagy sem? Csak a magad számára dolgozol.» Mind ezekkel
a szép szólamokkal, a melyeket most hozzá intéztek, hogy okossá
tegyétek, előkészítitek azoknak a szólamoknak a sikerét, a melyeket
majd valamikor valami ábrándozó, besúgó, szélhámos gazember,
vagy bármiféle bolond intéz hozzá, hogy hálójába kerítse, vagy
rákapassa bolondságára.
Fontos dolog, hogy a felnőtt ember sok olyan dolgot tudjon,
melyeknek hasznosságát a gyermek nem tudja megérteni, de
szükséges-e és lehetséges-e, hogy a gyermek megértsen mindent, a
mit tudni a felnőtt embernek fontos? Igyekezzetek a gyermeket
megtanítani mind arra, a mi az ő korára hasznos és meg fogjátok
látni, hogy az ideje nagyon is ki lesz töltve. Miért akarjátok azoknak
a tanulmányoknak rovására, melyek most megfelelnek neki, olyan
életkor tanulmányaival foglalkoztatni, a melyről nagyon kevéssé
biztos, hogy el fogja érni? De fogjátok mondani, hogy lesz-e elég
ideje megtanulni, a mit tudnia kell, mikor eljön a pillanat, hogy
hasznát vegye? nem tudom, azt azonban tudom, hogy lehetetlenség
erre előbb megtanítani, mert igazi mestereink a tapasztalat és az
érzés és az ember mindig csak az ő mindenkori helyzetével való
kapcsolatban érzi jól, hogy mi való az embernek. A gyermek tudja,
hogy arra született, hogy emberré legyen; mindazok a fogalmak,
melyekkel az ember helyzetéről birhat, számára a tanulás alkalmai;
de annak a helyzetnek fogalmaira vonatkozólag, a melyek kivül
esnek felfogása körén, teljes tudatlanságban kell maradnia. Egész
könyvem nem egyéb, mint a nevelés ez alapelvének folytonos
bizonyítása.
A mint eljutottunk odáig, hogy növendékünknek fogalmat
adhatunk a hasznos szóról, ujabb nagy támasztó pontunk van arra,
hogy irányíthassuk, mert ez a szó erős benyomást tesz rá, úgy
azonban, hogy korával arányban álló értelemmel bir reá nézve és
hogy világosan látja kapcsolatát jelenlegi jóllétével. A ti
gyermekeitekre ez a szó nincs benyomással, mert nem volt rá
gondotok, hogy olyan fogalmat adjatok nekik róla, a mely kezük
ügyébe esik és mert mindig mások vállalván magukra, hogy
gondoskodnak arról, a mi nekik hasznos, soha sincs rá szükségük,
hogy maguk törődjenek ezzel és nem is tudják, mi a hasznosság.
Mire jó ez? Ez lesz ettől fogva a szent szó, az a szó, a mely közte
és köztem dönt életünk minden tényében; ez az a kérdés, a mely az
én részemről csalhatatlanul következik az ő minden kérdésére és a
mely zabolájául szolgál az együgyű és terhes kérdések,
kérdezgetések sokaságának, a melyekkel a gyermekek
nyughatatlanul és haszontalanul fárasztják mindazokat, a kik
körülöttük vannak, inkább azért, hogy bizonyos nemű uralmat
gyakoroljanak fölöttük, minthogy valami hasznuk legyen belőle. Az, a
kit megtanítanak, mint legfontosabb leczkéjére, arra, hogy csakis
hasznos dolgokat akarjon tudni, úgy kérdez, mint Sokrates, nem tesz
egy kérdést sem a nélkül, hogy számot ne adna magának az okáról,
a melyről tudja, hogy meg fogják tőle kérdezni, mielőtt feleletet
adnak neki.
 Ime, mily hatalmas eszközt adok kezetekbe, hogy hathassatok
növendéketekre. Nem tudván semminek sem az okát, csaknem
hallgatásra van kárhoztatva, a mikor nektek úgy tetszik; nektek
pedig ellenkezőleg mekkora előnyt nyujtanak ismereteitek és
tapasztalataitok, hogy megmutassátok neki mindannak a hasznát, a
mit ajánltok neki! Mert ne tévedjetek ebben, ezt a kérdést fölvetni
előtte annyit tesz, mint megtanítani, hogy a maga részéről ő is
fölvesse veletek szemben és számítanotok kell arra, hogy
mindenben, a mit ezek után ajánlani fogtok neki, példátokat követve
bizonyosan ezt fogja mondani: mire jó ez?
Talán ez a legnehezebb örvény, melyet a nevelőnek ki kell
kerülni. Ha a gyermek kérdésére csak éppen, hogy lerázd magadról
az ügyet, egyetlen okot mondasz neki, a melyet nem képes
megérteni, akkor azt látja, hogy a magad fogalmai és nem az övéi
szerint okoskodol s azt a mit mondasz neki a te korod számára
valónak fogja hinni és nem a maga kora számára valónak; nem fog
többé bizni benned és minden el lesz veszve. De hol az a tanító, a ki
növendéke előtt zavarba akarna jutni és beismerni, hogy nincs igaza.
Valamennyiök előtt törvény számba megy, hogy azokat a
tévedéseiket sem vallják be, a melyeket elkövettek, holott én? azt
tenném törvényemül, hogy még azokat a tévedéseimet is belátom, a
melyeket nem követek el, a mikor nem tudnám megértetni vele
okaimat. Így az én magatartásom mindig tisztán állna előtte, soha
sem keltene benne gyanút és jobban föntartanám hitelemet, a
midőn hibákat vállalok magamra, mint amazok, a midőn elleplezik az
övéiket.
Első sorban gondoljátok meg, hogy ritkán a ti dolgotok
megállapítani, hogy mit kell tanulnia; az ő dolga ezt kivánni, keresni
és megtalálni. A ti dolgotok pedig felfoghatóvá tenni számára,
ügyesen fölkelteni benne azt a kivánságot és eszközöket szolgáltatni
neki kielégítésére. Ebből következik, hogy kérdéseitek legyenek
ritkák, de jól megválasztottak és hogy mivel ő neki sokkal több
kérdezni valója van tőletek, mint nektek tőle, mindig tartózkodóbbak
lesztek és gyakrabban kerültök abba a helyzetbe, hogy ezt
kérdezzétek tőle: miben hasznos tudni azt, a mit kérdezel tőlem?
Sőt mivel kevéssé fontos, hogy ő ezt vagy azt megtanulja, csak
értse meg jól azt, a mit megtanul és annak hasznát, a mit megtanul,
a mint nem tudtok neki való felvilágosítást adni arra nézve, a mit
mondtok neki, inkább ne adjatok neki semmiféle felvilágosítást.
Mondjátok neki aggály nélkül: erre nem tudok jó feleletet adni,
tévedtem, hagyjuk ezt. Ha tanítástok egyáltalán nem volt helyén,
nincs abban semmi rossz, ha teljesen fel hagytok vele; ha pedig
helyén volt, egy kis fáradsággal hamarosan meg fogjátok találni az
alkalmat, hogy hasznosságát megértessétek vele.
Nem szeretem a beszéddel történő magyarázatokat. A fiatal
emberek nem nagyon figyelnek rájuk és nem is jegyzik meg őket.
Tényeket! Tényeket! Nem ismételhetem eléggé, hogy túlságos
hatalmat tulajdonítunk a szavaknak; szószátyár nevelésünkkel csak
szószátyárokat nevelünk.
Tegyük föl, hogy mialatt növendékemmel a nap forgását és a
tájékozódás módját tanulmányozom, egyszerre félbeszakít és
megkérdez, hogy mire való mindez? Mily szép beszédet tarthatok
neki! Mennyi dologról nyilik alkalmam kioktatni, mikor kérdésére
felelek. Különösen ha beszélgetésünknek tanui is vannak!63) Beszélni
fogok neki az utazás hasznosságáról, a közlekedés előnyeiről, a
különféle éghajlatok különleges terményeiről, a különböző népek
szokásairól, a kalendárium használatáról, az évszakok
visszatérésének kiszámításáról a mezőgazdaság számára, a hajózás
művészetéről, annak a módjáról, hogy mikép találja meg az ember
az irányát a tengeren és pontosan követhesse kiszabott útját a
nélkül, hogy tudhatná, hol van. A politika, a természetrajz, a
csillagászat, sőt még az erkölcs és a nemzetközi jog is belekerülne
magyarázatomba, olyasformán, hogy növendékemnek mindezen
tudományokról magasztas fogalmat nyujtanék és nagy vágyat
keltenék benne megtanulásukra. Mikor mindezt elmondanám, egy
igazi pedánst tárnék ki, a kinek a gyermek egyetlen gondolatát sem
értené meg. Nagy vágya volna megkérdezni tőlem, mint azelőtt,
hogy mire való a tájékozódás, de nem merné, mert attól félne, hogy
rossz néven veszem. Jobban járna, ha úgy tenne, mintha
megértené, a minek meghallgatására kényszerítették Így szokott
végbemenni a szép nevelés.
De a mi Emilünk, a ki rusztikusabban van nevelve és a kinek
annyi fáradsággal nehezebb felfogást adtunk, semmi effélét nem fog
hallani. Az első szótól kezdve, a melyet nem ért meg, elszalad,
bohóskodik a szobában és hagy engem magamra szónokolni.
Keressünk tehát egyszerűbb megoldást, tudós apparátusom ő rajta
nem fog.
A Montmorencytől északra fekvő erdő fekvését figyeltük meg, a
mikor félbeszakított alkalmatlan kérdésével: mire való ez? Igazad
van, mondom én, erről nyugodtan kell gondolkodni és ha azt
találjuk, hogy ez a munka nem jó semmire, nem fogunk vele többet
bajlódni, mert hasznos szórakozásokban nem szenvedünk hiányt.
Más dologgal foglalkozunk az nap már, nem kerül szóba a földrajz.
Másnap reggel sétát ajánlok neki, reggeli előtt; ő nagyon
szivesen beleegyezik; futkosni mindig kész a gyermek és Emilnek jó
lábai vannak. Fölmegyünk az erdőbe, átszaladunk a mezőkön,
eltévedünk, már nem is tudjuk, hol vagyunk és a mikor vissza
kellene térni, nem tudjuk megtalálni utunkat. Az idő múlik, jön a
hőség, megéhezünk, sietünk, hasztalan bolyongunk erre-arra,
mindenütt csak erdőt, kőfejtő helyet, mezőket találunk, semerre
nincs tájékozó pont, hogy visszataláljunk. Jól kimelegedve,
kimerülten, éhesen, futkosásunkkal nem érünk el egyebet, mint hogy
még jobban eltévedünk. Végre leülünk pihenni, helyzetünket
megfontolni. Emil, a kiről föltételezem, hogy úgy van nevelve, mint
bármely más gyerek, nem fontolgat, hanem sir; nem tudja, hogy
Montmorency kapujánál vagyunk, hogy csak egy egyszerű facsoport
rejti el előlünk; ez a facsoport az ő szemében erdő, akkora
emberkét, mint ő, elfödnek a bokrok.