Download the full version of the testbank or solution manual at

https://testbankdeal.com

Data Structures And Algorithm Analysis In

Java 3rd Edition Weiss Solutions Manual

https://testbankdeal.com/product/data-structures-
and-algorithm-analysis-in-java-3rd-edition-weiss-
solutions-manual/

Explore and download more testbank or solution manual

at https://testbankdeal.com
 Recommended digital products (PDF, EPUB, MOBI) that
you can download immediately if you are interested.

Data Structures And Algorithm Analysis In C++ 4th Edition

Weiss Solutions Manual

https://testbankdeal.com/product/data-structures-and-algorithm-
analysis-in-c-4th-edition-weiss-solutions-manual/

testbankdeal.com

Data Structures And Algorithms In Java 1st Edition Peter

Drake Solutions Manual

https://testbankdeal.com/product/data-structures-and-algorithms-in-
java-1st-edition-peter-drake-solutions-manual/

testbankdeal.com

Starting Out with Java From Control Structures through

Data Structures 3rd Edition Gaddis Solutions Manual

https://testbankdeal.com/product/starting-out-with-java-from-control-
structures-through-data-structures-3rd-edition-gaddis-solutions-
manual/
testbankdeal.com

Principles of Foundation Engineering 8th Edition Das

Solutions Manual

https://testbankdeal.com/product/principles-of-foundation-
engineering-8th-edition-das-solutions-manual/

testbankdeal.com
TEACH 2nd Edition Janice Koch Solutions Manual

https://testbankdeal.com/product/teach-2nd-edition-janice-koch-
solutions-manual/

testbankdeal.com

Information Technology Auditing 4th Edition Hall Solutions

Manual

https://testbankdeal.com/product/information-technology-auditing-4th-
edition-hall-solutions-manual/

testbankdeal.com

Concepts of Genetics 2nd Edition Brooker Solutions Manual

https://testbankdeal.com/product/concepts-of-genetics-2nd-edition-
brooker-solutions-manual/

testbankdeal.com

Legal Environment Of Business 8th Edition Kubasek

Solutions Manual

https://testbankdeal.com/product/legal-environment-of-business-8th-
edition-kubasek-solutions-manual/

testbankdeal.com

Payroll Accounting 2018 28th Edition Bieg Solutions Manual

https://testbankdeal.com/product/payroll-accounting-2018-28th-edition-
bieg-solutions-manual/

testbankdeal.com
Nursing research methods and critical appraisal for
evidenced based practice 8th Edition Wood Test Bank

https://testbankdeal.com/product/nursing-research-methods-and-
critical-appraisal-for-evidenced-based-practice-8th-edition-wood-test-
bank/
testbankdeal.com
CHAPTER 6

Priority Queues (Heaps)

6.1 Yes. When an element is inserted, we compare it to the current minimum and change the minimum if the new

element is smaller. deleteMin operations are expensive in this scheme.

6.2

6.3 The result of three deleteMins, starting with both of the heaps in Exercise 6.2, is as follows:

6.4 (a) 4N

(b) O(N2)

(c) O(N4.1)

(d) O(2N)

6.5 public void insert( AnyType x )

{
if ( currentSize = = array.length - 1 )
enlargeArray( array.length * 2 + 1 );

©2012 Pearson Education, Inc. Upper Saddle River, NJ. All Rights Reserved.
 // Percolate up
int hole = + + currentSize;
for ( ; hole > 1 && x.compareTo( array[ hole / 2 ] ) < 0; hole
/ = 2)
array[ hole ] = array[ hole/2 ];
array[ 0 ] = array[ hole ] = x;
}

6.6 225. To see this, start with i = 1 and position at the root. Follow the path toward the last node, doubling i

when taking a left child, and doubling i and adding one when taking a right child.

6.7 (a) We show that H(N), which is the sum of the heights of nodes in a complete binary tree of N nodes, is

N − b(N), where b(N) is the number of ones in the binary representation of N. Observe that for N = 0 and

N = 1, the claim is true. Assume that it is true for values of k up to and including N − 1. Suppose the left and

right subtrees have L and R nodes, respectively. Since the root has height  log N  , we have

H (N ) = log N  + H (L) + H (R )
= log N  + L − b(L) + R − b(R)
= N − 1 + (  Log N  − b(L) − b(R) )

The second line follows from the inductive hypothesis, and the third follows because L + R = N − 1. Now the

last node in the tree is in either the left subtree or the right subtree. If it is in the left subtree, then the right

subtree is a perfect tree, and b(R) = log N  − 1 . Further, the binary representation of N and L are identical,

with the exception that the leading 10 in N becomes 1 in L. (For instance, if N = 37 = 100101, L = 10101.) It

is clear that the second digit of N must be zero if the last node is in the left subtree. Thus in this case,

b(L) = b(N), and

H(N) = N − b(N)

If the last node is in the right subtree, then b(L) =  log N  . The binary representation of R is identical to

N, except that the leading 1 is not present. (For instance, if N = 27 = 101011, L = 01011.) Thus

b(R) = b(N) − 1, and again

H(N) = N − b(N)

(b) Run a single-elimination tournament among eight elements. This requires seven comparisons and

generates ordering information indicated by the binomial tree shown here.

©2012 Pearson Education, Inc. Upper Saddle River, NJ. All Rights Reserved.
 The eighth comparison is between b and c. If c is less than b, then b is made a child of c. Otherwise, both

c and d are made children of b.

(c) A recursive strategy is used. Assume that N = 2k. A binomial tree is built for the N elements as in part (b).

The largest subtree of the root is then recursively converted into a binary heap of 2 k − 1 elements. The last

element in the heap (which is the only one on an extra level) is then inserted into the binomial queue

consisting of the remaining binomial trees, thus forming another binomial tree of 2 k − 1 elements. At that

point, the root has a subtree that is a heap of 2 k − 1 − 1 elements and another subtree that is a binomial tree of

2k−1 elements. Recursively convert that subtree into a heap; now the whole structure is a binary heap. The

running time for N = 2k satisfies T(N) = 2T(N/2) + log N. The base case is T(8) = 8.

6.9 Let D1, D2, . . . ,Dk be random variables representing the depth of the smallest, second smallest, and kth

smallest elements, respectively. We are interested in calculating E(Dk). In what follows, we assume that the

heap size N is one less than a power of two (that is, the bottom level is completely filled) but sufficiently

large so that terms bounded by O(1/N) are negligible. Without loss of generality, we may assume that the kth

smallest element is in the left subheap of the root. Let pj, k be the probability that this element is the jth

smallest element in the subheap.

Lemma.

k −1
For k > 1, E (Dk ) =  p j ,k (E (D j ) + 1) .
j =1

Proof.

An element that is at depth d in the left subheap is at depth d + 1 in the entire subheap. Since

E(Dj + 1) = E(Dj) + 1, the theorem follows.

©2012 Pearson Education, Inc. Upper Saddle River, NJ. All Rights Reserved.
 Since by assumption, the bottom level of the heap is full, each of second, third, . . . , k − 1th smallest

elements are in the left subheap with probability of 0.5. (Technically, the probability should be half − 1/(N −

1) of being in the right subheap and half + 1/(N − 1) of being in the left, since we have already placed the kth

smallest in the right. Recall that we have assumed that terms of size O(1/N) can be ignored.) Thus

1  k − 2
p j ,k = pk − j ,k = k −2  
2  j −1 

Theorem.

E(Dk)  log k.

Proof.

The proof is by induction. The theorem clearly holds for k = 1 and k = 2. We then show that it holds for

arbitrary k > 2 on the assumption that it holds for all smaller k. Now, by the inductive hypothesis, for any

1  j  k − 1,

E (D j ) + E (Dk − j )  log j + log k − j

Since f(x) = log x is convex for x > 0,

log j + log k − j  2 log ( k 2 )

Thus

E (D j ) + E (Dk − j )  log( k 2 ) + log ( k 2 )

Furthermore, since pj, k = pk − j, k,

p j ,k E (D j ) + pk − j ,k E (Dk − j )  p j ,k log ( k 2 ) + pk − j ,k log ( k 2 )

From the lemma,

k −1
E (Dk ) =  p j , k (E (D j ) + 1)
j =1
k −1
=1+  p j, k E(D j )
j =1

Thus

©2012 Pearson Education, Inc. Upper Saddle River, NJ. All Rights Reserved.
 k −1
E ( Dk )  1 +  p j , k log ( k 2)
j =1
k −1
 1 + log ( k 2)  p j , k
j =1

 1 + log ( k 2)
 log k

completing the proof.

It can also be shown that asymptotically, E(Dk)  log(k − 1) − 0.273548.

6.10 (a) Perform a preorder traversal of the heap.

(b) Works for leftist and skew heaps. The running time is O(Kd) for d-heaps.

6.12 Simulations show that the linear time algorithm is the faster, not only on worst-case inputs, but also on

random data.

6.13 (a) If the heap is organized as a (min) heap, then starting at the hole at the root, find a path down to a leaf by

taking the minimum child. The requires roughly log N comparisons. To find the correct place where to move

the hole, perform a binary search on the log N elements. This takes O(log log N) comparisons.

(b) Find a path of minimum children, stopping after log N − log log N levels. At this point, it is easy to

determine if the hole should be placed above or below the stopping point. If it goes below, then continue

finding the path, but perform the binary search on only the last log log N elements on the path, for a total of

log N + log log log N comparisons. Otherwise, perform a binary search on the first log N − log log N

elements. The binary search takes at most log log N comparisons, and the path finding took only log N − log

log N, so the total in this case is log N. So the worst case is the first case.

(c) The bound can be improved to log N + log*N + O(1), where log*N is the inverse Ackerman function (see

Chapter 8). This bound can be found in reference [17].

6.14 The parent is at position (i + d − 2) d  . The children are in positions (i − 1)d + 2, . . . , id + 1.

6.15 (a) O((M + d N) logd N).

(b) O((M + N) log N).

(c) O(M + N2).

(d) d = max(2, M/N). (See the related discussion at the end of Section 11.4.)

©2012 Pearson Education, Inc. Upper Saddle River, NJ. All Rights Reserved.
6.16 Starting from the second most signficant digit in i, and going toward the least significant digit, branch left for

0s, and right for 1s.

6.17 (a) Place negative infinity as a root with the two heaps as subtrees. Then do a deleteMin.

(b) Place negative infinity as a root with the larger heap as the left subheap, and the smaller heap as the right

subheap. Then do a deleteMin.

(c) SKETCH: Split the larger subheap into smaller heaps as follows: on the left-most path, remove two

subheaps of height r − 1, then one of height r, r + 1, and so one, until l − 2. Then merge the trees, going

smaller to higher, using the results of parts (a) and (b), with the extra nodes on the left path substituting for

the insertion of infinity, and subsequent deleteMin.

6.19

6.20

6.21 This theorem is true, and the proof is very much along the same lines as Exercise 4.20.

6.22 If elements are inserted in decreasing order, a leftist heap consisting of a chain of left children is formed. This

is the best because the right path length is minimized.

6.23 (a) If a decreaseKey is performed on a node that is very deep (very left), the time to percolate up would be

prohibitive. Thus the obvious solution doesn’t work. However, we can still do the operation efficiently by a

combination of remove and insert. To remove an arbitrary node x in the heap, replace x by the merge of its

left and right subheaps. This might create an imbalance for nodes on the path from x’s parent to the root that

©2012 Pearson Education, Inc. Upper Saddle River, NJ. All Rights Reserved.
 would need to be fixed by a child swap. However, it is easy to show that at most logN nodes can be affected,

preserving the time bound.

This is discussed in Chapter 11.

6.24 Lazy deletion in leftist heaps is discussed in the paper by Cheriton and Tarjan [10]. The general idea is that if

the root is marked deleted, then a preorder traversal of the heap is formed, and the frontier of marked nodes is

removed, leaving a collection of heaps. These can be merged two at a time by placing all the heaps on a

queue, removing two, merging them, and placing the result at the end of the queue, terminating when only

one heap remains.

6.25 (a) The standard way to do this is to divide the work into passes. A new pass begins when the first element

reappears in a heap that is dequeued. The first pass takes roughly 2*1*(N/2) time units because there are N/2

merges of trees with one node each on the right path. The next pass takes 2*2*(N/4) time units because of the

roughly N/4 merges of trees with no more than two nodes on the right path. The third pass takes 2*3*(N/8)

time units, and so on. The sum converges to 4N.

(b) It generates heaps that are more leftist.

6.26

6.27

6.28 This claim is also true, and the proof is similar in spirit to Exercise 4.20 or 6.21.

©2012 Pearson Education, Inc. Upper Saddle River, NJ. All Rights Reserved.
6.29 Yes. All the single operation estimates in Exercise 6.25 become amortized instead of worst-case, but by the

definition of amortized analysis, the sum of these estimates is a worst-case bound for the sequence.

6.30 Clearly the claim is true for k = 1. Suppose it is true for all values i = 1, 2, . . . , k. A Bk + 1 tree is formed by

attaching a Bk tree to the root of a Bk tree. Thus by induction, it contains a B0 through Bk − 1 tree, as well as the

newly attached Bk tree, proving the claim.

6.31 Proof is by induction. Clearly the claim is true for k = 1. Assume true for all values i = 1, 2, . . . ,k. A Bk + 1

k 
tree is formed by attaching a Bk tree to the original Bk tree. The original thus had   nodes at depth d. The
d 

 k 
attached tree had   nodes at depth d−1, which are now at depth d. Adding these two terms and using a
 d − 1

well-known formula establishes the theorem.

6.32

6.33 This is established in Chapter 11.

6.38 Don’t keep the key values in the heap, but keep only the difference between the value of the key in a node

and the value of the parent’s key.

6.39 O(N + k log N) is a better bound than O(N log k). The first bound is O(N) if k = O(N/log N). The second

bound is more than this as soon as k grows faster than a constant. For the other values (N/log N) = k = (N),

the first bound is better. When k = (N), the bounds are identical.

©2012 Pearson Education, Inc. Upper Saddle River, NJ. All Rights Reserved.
Exploring the Variety of Random
Documents with Different Content
Lili. Végigrepült az egész hosszu kavicsos uton, lábujjhegyen
felszáguldott a lépcsőn, ott volt a kisasszony előtt. A kisasszony
ebben a percben felébredt. Meglátta a veszedelmet, rémülten
sikoltott egyet, védekező mozdulattal előre nyujtotta a karjait, de
ekkor már késő volt. A kis lány egy hosszú ugrással, suhanva pattant
fel az ölébe, lezökkent, megült, azután odasímult hozzá:
– Feljöttem egy percre hozzád, – mondta kedveskedve.
A kisasszony azonban nem tudott válaszolni. A szeme felfordult, a
feje hátrahanyatlott, egy fájdalmasat nyögött, azután csendes,
elnyujtott, kínos jajgatásba fogott.
Felugrottam. Ekkor már Lili is a földön volt és rémülten bámult a
kisasszonyra. Odarohantam. A kisasszony félig ájultan feküdt a
karosszékben, a teste vonaglott; ez a vonaglás – gondoltam –
félreismerhetetlen.
A kertben láttam Gézát. Lekiáltottam neki. A kisasszonyt
karosszékestől felvittük a szobájába. Én behívtam hozzá Olgát, Géza
elszaladt orvosért. Olga ágyba fektette a kisasszonyt; ekkor
kimentem; az ajtóban már találkoztam is az orvossal, akit Géza az
utcán talált és felkisért.
– Hogy történt ez? – kérdezte Géza.
Elmondtam neki.
– De csak nem hiszed, – mondta ő, – hogy Lili szándékosan
csinálta?
Fel voltam ingerülve, bosszantott az egész fájó és siralmas eset,
ránéztem, nem válaszoltam semmit.
– Gyere csak, – mondtam azután neki.
Lementünk a ház elé. Ott volt Lili. Feléje mentünk. Rémült arccal
várt ránk. Megfogtam a kezét.
– Lili, – mondtam, – gyere be a Géza bácsi szobájába.
 A rémült kis arca egészen elfehéredett. A keze reszketett a
kezemben. Beértünk a szobába.
– Lili, – mondtam fenyegető hangon, – tudod, mit csináltál?
– Nem, – válaszolta remegő szájjal.
– A kisasszony talán meg is hal! – kiáltottam rá.
Sírni kezdett. Ráordítottam:
– Akkor te ölted meg!
– Nem! Nem! – tiltakozott zokogva.
Megfogtam a kezét, a szemébe néztem és szándékos
kegyetlenséggel, hogy a kínzással vallomást csikarjak ki belőle,
belekiáltottam az arcába:
– Te ölted meg! Meg akartad ölni! Különben miért ugráltál volna
az ölébe?
A kis lány fölemelte a fejét, a sugárzó pofácskáját könnyek
szántották végig, az édes, ragyogó szeme ijedten bámult rám,
azután gyorsan, meggondolatlanul, panaszkodva és védekezve sírta
el:
– Én nem akartam megölni… Én csak azt akartam tudni, fáj-e
neki… mert Marianne nem hitte… én tudni akartam, hogy fáj-e
neki?… mert Marianne nem hitte, hogy kis babája lesz…
 Hanna grófnő.

Szeretem a pincéreket. A földi jólétünk egy nagy része tőlük függ

és ők olyan jók, kedvesek, tapintatosak tudnak hozzánk,
elkényeztetett kávéházi és vendéglői állatokhoz lenni. És én még
nem láttam pincért, aki rossz ember lett volna. Ők mindent
megértenek és mindent megbocsátanak. Az emberismeret elnézőkké
teszi őket a mások gyöngéi iránt. És istenem, mennyi
emberismeretre tesznek szert néhány esztendő alatt. Szeretem a
pincéreket.
Igy történt, hogy egy nyári éjszakán, mikor a szigeti kávéház
terraszán egyedül szivarozgattam, Jani, az elegáns, nagy, szőke Jani
– látván, hogy semmi egyebet nem csinálok, csak éppen szivarozom
– odatámaszkodott az asztalom mellett a falhoz és elbeszélte nekem
a következő históriát.
*
– Ez hat évvel ezelőtt volt, doktor úr. Akkor szobapincér voltam a
Centrál-hotelben, vakmerő fickó voltam, nem féltem az ördögtől sem
és bolondultam az asszonyokért.
Szeptember elején egy szép asszony jött meg hozzánk a
kolozsvári vonattal. Két szobát nyittatott az első emeleten, egy
hálószobát meg egy szalont. Szép asszony volt, barnabőrü,
feketehaju, tüzes; nagyon tetszett nekem. Az igazgató kisérte fel az
első emeletre és méltóságos asszonynak szólította. A
vendégkönyvben megnéztem: grófné volt Biharmegyéből. Jól
szolgáltam ki, sokat forgolódtam körülötte. Tetszett nekem, de ebből
neki nem volt szabad semmit se észrevennie.
 Másfélórával azután, hogy megérkezett, csengetett. Bementem
hozzá. Pongyola volt rajta, ki volt vágva a nyaka, nagyon jól állt neki.
Mikor beléptem, az íróasztalnál ült és meg se fordult. Csak
hátraszólt:
– Egy hordárt.
Felhívtam egy hordárt a szálloda elől, akit ő elküldött valahová.
Akkor azután semmi se történt. Ott volt nálunk a hotelben négy
napig, azután elutazott. Jó borravalót kaptam tőle. De elment, és
bizony hiába tetszett ő nekem.
Októberben a kolozsvári vonattal egyszer csak megint
megérkezik. Megint kinyittatja a két szobáját, megint hordárt akar, a
hordárt megint elküldi. De másnap reggel csenget nekem; tudom
minek: a reggelijét akarja; viszem a reggelijét, kopogok: szabad;
bemegyek, hát még nincs felöltözködve. Alsószoknya van rajta és
ing… Megállok az ajtóban, erre nyugodtan azt mondja, hogy tegyem
csak az asztalra a tálcát. Ugy vett, mintha én nem is volnék férfi. De
bennem akkor már amúgy is főtt-forrott minden, láttam a karját, a
nyakát, a mellét… Meg még semmibe is vesz? No hát majd
meglássuk!
Mikor kimegyek, ráütök arra a buta fejemre és azt mondom: ha
ez idejár Budapestre, annak biztosan megvan a maga oka; és hová
küldözgeti ez azt a hordárt? Előveszem a hordárt. Ő azt mondja, egy
táviratot vitt a postára… Táviratot? Hová? – Hogy ő nem emlékszik
rá. – Törje csak a fejét. – Hát azt mondja: Nyiregyházára szólt. – De
kinek? – Azt már nem tudja.
Hát Nyiregyházára. Mit táviratoz ez Nyiregyházára? Nekiesek a
vendéglisztánknak. Van Nyiregyházáról egy malomigazgató. Öreg.
Ennek semmi köze se lehet hozzá. Egyszerre csak, mikor a portással
beszélgetek, jön egy magas, elegáns fiatalember. Szobát kér.
– Jó napot, főhadnagy úr, – mondja neki a portás.
 Felmegy. Mért főhadnagy ez, kérdezem a portástól. – Mert
főhadnagy, mondja ő, csak itt civilbe öltözik. Huszárfőhadnagy
Nyiregyházán.
Huszárfőhadnagy Nyiregyházán? Ugy? Megkeresem a mult
hónapi vendéglistát. Ott van a főhadnagy. Negyedikén érkezett a
grófné, ötödikén a főhadnagy. Hát így vagyunk? Persze ebben a
nagy hotelben, az ötszáz vendég között könnyü elbujni. De én
előlem nem könnyü.
Hanem hát nem sokat értem a nagy fölfedezésemmel. Lesbe
állottam a folyosón, láttam, hogy tizenkét óra tájban a főhadnagy
óvatosan lejön az első emeletre és besurran a grófnőhöz, ezt
leshettem három éjszaka, de mit értem vele? Negyednapra elutazott
a grófné, és ötödnapra elutazott a főhadnagy.
November végén újra jött a grófné. Másnap megérkezett a
főhadnagy. Éjszakánkint megint lesbe álltam. Égett a fejem és
csurgott a nyálam, és ők negyednapra megint elutaztak. Ugyanez
történt decemberben, januárban, februárban, márciusban… Én már
félig őrült voltam. A grófné szerette a kiszolgálásomat, mikor
megjött, rám mosolygott, jókedvü volt, beszélgetett velem,
megkérdezte, hogy vagyok, ha valamire szüksége volt, becsengetett
olyankor is, mikor ágyban feküdt, én meg majd megőrültem miatta.
Mikor ott lakott nálunk és én tudtam, hogy éjszakánkint nála van a
főhadnagy, akkor az öklömet harapdáltam, a fejemet ütöttem, bőgve
sírtam, ha magam voltam.
Azóta sok mindent láttam és sok mindent tanultam. Megismertem
az asszonyokat; tudom, hogy mit éreznek, mikor egyedül maradnak
egy hotelszobában. Voltam azóta szobapincér egy női fürdőn is, ahol
csupa asszony lakott a hotelben: többet tanultam ott két hónap
alatt, mint azelőtt tíz esztendő alatt. Most hamarább is tudnék egy
asszonnyal elbánni, mint akkor, amikor egy éhes, fiatal agár voltam.
De azóta se láttam olyan szép, olyan irtózatosan kívánatos asszonyt,
mint a grófné.
 Hanna grófnőnek hítták. Sok látogatója volt, sokat járt
bevásárolni és éjszakánkint a főhadnagy járt hozzá. Én csak
kínlódtam, kínlódtam… Kigondoltam magamban, milyen lehet az
élete. Hallottam, hogy öreg ember a férje. Nyolc évvel ezelőtt ment
hozzá; most huszonkilencéves. Öreg ember meg tüzes, fiatal
asszony: sokat kínlódhatott mellette a grófné. Végre
megismerkedhetett a főhadnaggyal, a férje talán nem is tud erről az
ismeretségről, ők gyorsan megértették egymást és itt találkoznak
azóta minden hónapban. A grófné azt hazudja a köszvényes, öreg
férjének, hogy bevásárolni, ruhát rendelni, szinházat nézni jön fel. Az
öreg ezt megengedi, mert három-négy naptól nem félti az asszonyt.
Nem is gondolja, hogy a grófné már régen tisztába jött a
szeretőjével. Itt a Centrál-hotelben, az ötszáz vendég között senki
sem veszi őket észre. A grófné otthon alig várja, hogy megint
elszabaduljon; liheg, mikor a gyorsvonat felszalad vele; küldi a
táviratot; és három nap mulva lecsillapodva, megnyugodva megy
megint haza. Igy kényelmes és biztos ez a dolog. Nincs semmi
veszedelmes levelezés, nincs semmi veszedelmes találkozás.
Ezt kigondoltam, de mit értem vele? Kínlódtam és elepekedtem.
Rabolni tudtam volna érte, gyilkolni tudtam volna érte, de hát mit
használt ez?
Május huszadikán – jól emlékszem a napjára – megjött a grófné.
Március óta nem volt nálunk. Egész áprilisban és május első felében
otthon éhezett. Az öreg ura talán gyanut fogott és megsokalta a
pesti utazást. Mikor megjött, csupa láz volt. Ugy éreztem, hogy a
sötétkék utazóruháján át látom tüzelni a testét. Ideges volt, gyorsan
mozgott, a szobában ledobálta a kalapját és a kabátját.
– Hordárt! – kiáltotta nekem. – Gyorsan egy hordárt.
Egy percre megálltam és rábámultam.
– Siess Jani fiam, – mondta. – Most jó sokáig nem jövök
hozzátok. Nyaralni megyek, nem jövök Budapestre.
 Kimentem és majd elbődültem fájdalmamban. Most egész nyáron
nem látom… És ahogy a lépcsőn lementem és ahogy majdnem
bőgtem bánatomban, egyszerre világosság gyult a fejemben.
Egyszerre tisztában voltam vele, hogy mit kell csinálnom.
Lementem az utcára; ott állott a hotel előtt a mi rendes
hordárunk. Kikerültem, nem őt hívtam fel. Átszaladtam az ötödik
utcába, onnan hívtam egy vadidegen hordárt. Felvittem a grófnéhoz.
Az már toporzékolt a türelmetlenségtől. Átadta a hordárnak a
táviratot:
– Siessen vele, – mondta, – a legközelebbi postahivatalba.
A hordár elkocogott. Én utána, mindenütt a nyomában, egészen
a postahivatalig. Mikor be akar menni, odaugrok hozzá és
megfogom.
– Jó, hogy utolérem, – mondom neki. – A táviratot már nem kell
feladni.
– Nem? – kérdezi ő.
– Nem hát, már megjött az, akinek szólt. Adja csak ide.
A kezébe nyomtam egy forintot, átadta a táviratot és én
galoppoztam vissza a hotelbe.
Elolvastam a táviratot. A főhadnagynak szólt Nyiregyházára. Egy
szó volt az egész, akkor nem értettem, de azóta tanultam franciául;
ez volt: arrivée. Ezt akkor lefordíttattam magamnak. Hogy
megérkezett. Jól van, mondtam, most az egyszer a főhadnagy úr
erről nem fog értesülni. Fogtam a táviratot, apró darabokra
széttéptem és beleeresztettem a szélbe a Duna felé.
Figyeltem a grófnét. Ideges volt, fel-alá járt a szobájában, nem
birta ki sokáig; elment sétálni; hazarohant. Este egy fejfájásport
hozatott velem, mert nem tudott aludni. Jól van, mondtam, jól van,
így van ez nagyon jól.
 Másnap reggel már hét órakor talpon volt. Hozatta a reggelijét és
rám kiáltott mérgében, mert nem arra az asztalra tettem, amelyikre
ő gondolta. Jól van, mondtam, türelmetlen vagy, így van ez jól.
Kilenc órakor lement a portáshoz. Nézte a vendég-lisztát. A
főhadnagyot keresi: gondoltam. Feljött a szobájába. Becsengetett.
– Jani, – mondta nekem, – nézd meg, kik érkeztek meg a
kilencórás gyorsvonattal.
Lementem, feljöttem, jelentettem:
– Egy szolgabíró Debrecenből és egy földbirtokos Nyir-Adonyból.
Nagyot sóhajtott és kikergetett. Délután öt órakor újra megnézte
a vendég-lisztát. Azután az esti tízórás vonatot várta. Tombolt
türelmetlenségében. Ujra leküldött: nézzem meg, kik jöttek.
Jelentettem; a főhadnagy persze nem volt közöttük. Sírva fakadt.
Kikergetett. Öt perc mulva csengetett.
– Küldd el ezt a táviratot azonnal! – kiáltott rám.
Átadta a táviratot. Most már annyira volt, hogy nem is vigyázott.
– Igenis, méltóságos asszony, – mondtam.
Kimentem a távirattal. Elolvastam. A főhadnagynak szólt. Ez volt
benne: je vous attends. Lefordíttattam a Kairó-kávéház főpincérével,
aki tud franciául. Hogy várja: azt jelenti. No jó, mondtam, csak
várja. Most ugyan hiába fogja várni. Megint széttéptem a táviratot
apró darabokra és elküldtem a Dunába.
Éjszaka kétszer becsengetett a grófné. Egyszer fejfájás-port kért,
másodszor teát hozatott. Mikor bementem hozzá, láttam, hogy hideg
borogatás van a homlokán… Nem tud aludni… Láza van… Igy van ez
jól.
Reggel lehajszolt a vendég-listát megnézni. Nem kelt fel; beteg,
azt mondta. Délután újra kergetett: nézzem meg, kik jöttek.
Hánykolódott az ágyában és sírt. Este új távirat ment:
 Jes suis désesperée. Qu’avez’vous?
A Kairóban lefordították. Hogy kétségbe van esve. És mi baja van
a főhadnagynak. – A távirat a Dunába ment.
Éjjel nem aludt. Reggelre fehér volt az arca, kék karikák a szeme
körül, a szeme bágyadt és lázas. Most már nem toporzékolt.
– Jani fiam, – mondta halkan, – nézd meg, kik jöttek meg a
kilencórással.
Megnéztem. Jelentettem. A diványon feküdt és kétségbeesetten
fordult be a fal felé. Egy szót se szólt hozzám. Én ott álltam, néztem
egy ideig a nyakát. Azután kimentem.
Negyedóra mulva becsengetett. Megint távirat:
– Demain je pars.
A Kairóban lefordították: hogy holnap elutazik. No, mondtam erre
magamban, akkor itt az én időm.
A grófné déltájban felöltözködött, elment bevásárolni, enélkül
nyilván nem volt szabad hazamennie. Fáradtan és bágyadtan járt,
szomorúan jött haza. Délután megnézette, kik jöttek az ötórás
vonattal. Azután: kik a tizessel. Egész délután ült egy karosszékben
és szomorúan nézett maga elé. Mikor jelentettem a tízórás
eredményt, akkor ott maradt ülve a karosszékben.
Kimentem. Teát hoztam, magam készítettem, sok rumot tettem
beléje.
– A méltóságos grófné kicsit bágyadtnak látszik, – mondtam, – a
tea jót fog tenni.
– Köszönöm, Jani fiam, – mondta szomorúan.
Lassan megitta a teát. Én ott álltam előtte.
 – A méltóságos grófnénak, – mondtam, – legjobb volna
lefeküdnie. Nagyon fáradtnak látszik.
– Igen, Jani fiam.
Odamentem az ágyához, meggyujtottam a villamos lámpát,
felhúztam a paplant.
– Lemegyek, – mondtam, – megnézem, nem jött-e távirat a
méltóságos grófnénak.
– Menj le, Jani fiam.
Kimentem. Kint maradtam vagy tíz percig. Mire benéztem, már
ágyban volt.
– Van valami?
– Nincs semmi.
Elhúzta a száját, úgy látszott, hogy mindjárt sírva fakad. Én ott
álltam előtte. Nem szólt semmit. Csak álltam.
– Nem parancsol semmit a méltóságos asszony? – kérdeztem.
– Semmit. Elmehetsz.
Ekkor meg majdnem én fakadtam sírva. Ha most elmegyek:
akkor nem lesz semmi.
– A méltóságos grófné, – mondtam, – nem tud aludni…
– Bizony nem.
– A méltóságos grófné, – mondtam, – unatkozik. Jó volna talán
valami olvasmány.
Vonogatta a vállát.
– Talán az esti lapok? – kérdeztem.
– Az nem! – mondta idegesen. – Inkább hozzál valami könyvet.
 – Igenis.
Kimentem. Vágtattam a szobám felé. Üvölteni tudtam volna
örömömben. Most már biztos voltam a dolgomban. Volt nekem két
könyvem: a Casanova élete meg a Faublas lovag kalandjai. Azóta
megtanultam, hogy van ennél hathatósabb könyv is. Hogy vannak
képek… haj milyen képek. Akkor csak ezt ismertem. De ez a kettő is
biztosan hatott. Ha egy nő vonakodott, csak azt adtam oda neki. És
az enyém volt. Ez biztosan hatott. Hatott a háziasszonyomra, aki egy
vasutas felesége volt; hatott egy kis lányra, aki elárusító volt a
Belvárosban; hatott egy énekesnőre, aki a Francia Mulatóban
énekelt.
Rohantam vissza a grófnéhoz.
– Ezt a két könyvet találtam, méltóságos asszony.
Intett, hogy tegyem oda az éjjeli szekrényére. Azután intett, hogy
mehetek.
Kimentem. Az ajtaja előtt hallgatóztam. Hallottam, hogy
forgolódik. Azután hallottam, hogy az éjjeli szekrényén csörögnek az
ékszerei: most nyúl a könyvekért.
Eltelt egy negyedóra, egy félóra. Hallottam, hogy néha sóhajt.
Nem birtam tovább. Bementem hozzá.
– A méltóságos grófné csengetett?
Nem válaszolt. A könyvet a kezében tartotta, félig lerugta a
paplant magáról. Rámnézett. Olyan volt a szeme, mint a részeg
emberé. Nem szólt.
– A méltóságos grófné csengetett?
– Nem.
A szeme olyan volt, mint a részeg emberé. Az arca piros volt. A
haja szétesett. Közelebb léptem. Dadogtam:
 – A… méltóságos… grófné… nem… parancsol valamit?
Nem szólt. Csak nézett rám. Közelebb mentem. Megfogtam a
karját. Engedte.
És soha én olyan őrült és olyan boldog nem voltam, doktor úr és
soha én olyan eszeveszett és olyan boldog nem leszek, mint azon az
éjszakán.
*
… Én már a harmadik szivart szíttam, mialatt Jani beszélt. Szép
meleg nyári éjszaka volt. Jani nézett bele a levegőbe, a Duna felé.
Nézte az emlékezéseit.
Magunk voltunk a terraszon. De messziről hangok hallatszottak.
Sürgettem a befejezést.
– És? És azután, Jani?
Jani sietve elmondta a végét:
– Másnap elutazott. Soha hozzánk vissza nem jött. Olvastam az
ujságban, hogy tavaly meghalt a férje. Négy hete férjhez ment a
főhadnagyhoz. Itt laknak a szigeten. Mindennap én szolgálom ki.
Ugy tesz, mintha nem ismerne meg.
A terrasz kezdett népesedni, azután egészen megtelt. Két asztal
volt csak üresen, közel hozzám. A terrasz lépcsőjén egy magas
huszárkapitány jelent meg. Körülnézett, rámutatott az egyik asztalra
és visszaszólt:
– Ide jőjjön, Hanna. Itt van asztal.
Egy szikrázóan szép, barna asszony jött fel a terraszra. Leültek a
szomszéd asztalhoz. A kapitány valami jeges, szeszes italt hozatott.
Az asszony ránézett a korrekt alázatossággal meggörbült Janira és
nyugodtan mondta az arcába és a pillája se rezdült meg:
– Nekem grenadinet hozzon.
Jani elsietett a grenadinért.
 A Tassy anyja.

A fiatal Tassy évközben lépett be az iskolába. Előbb Miskolcon járt

a hatodikba, januárban feljött Budapestre és itt folytatta az osztályt.
Halvány, barna fiu volt, nagy, szomoru, szürke szemekkel és kék
erekkel a homlokán, keveset beszélt, senkivel sem barátkozott, ült a
helyén, nézett maga elé és hallgatott. A hatodik osztály gyanakodva
és gyorsan feltámadó antipátiával fogadta a vendéget, de Tassy
annyira hallgatott, annyira nem volt senkinek útjában, annyira nem
foglalkoztatott senkit semmiféle módon, hogy az első kedvetlenség
hamarosan elmult és teljes közömbösséggé vált. Egyszerűen senki
sem törődött vele.
A szomszédja Pál Miklós volt, egy feketehaju, csillogó szemü,
erős, magas, délceg fiu. Pál se törődött vele. Egy napon azonban
nagy nyomozás volt az osztályban. A hittantanárt gyűlölte az egész
osztály és az órája alatt valaki elsütött egy hangosat dördülő
petárdát. A hittantanár megrémült, kiszaladt az osztályból; másnap
az igazgatóval együtt jött be és nagy nyomozás indult meg a
merénylő után. Mindenki tudta, ki volt a bűnös, de bizonyos volt,
hogy senki sem fogja elárulni. Az igazgató már benn volt, mikor
egyik fiu ránézett Tassyra és ijedten súgta a szomszédjának:
– Te, ettől kitelik, hogy árulkodik.
Ezt a feltevést gyorsan tovább súgták Pál Miklósig és Pál Miklós
egy villámgyors szembeszéd után, amelyet a barátaival folytatott,
odahajolt Tassyhoz és nagyon halkan, a fogai között, anélkül, hogy a
szája mozdult volna, a fülébe súgta:
– Ha árulkodol, agyonverlek.
 Tassy ránézett, válaszolni akart, de jött az igazgató és erre
elhallgatott. A nyomozás teljesen eredménytelen maradt. Az osztály
gyönyörü összetanultsággal hazudott, az igazgató dühösen kirohant
és azt igérte, hogy az egy bűnösért most már mindenki bűnhődni
fog; az osztály összemosolygott és mikor az igazgató már messze
lehetett, nagy örömzsivaj tört ki. Az örömzsivajban Tassy odament
Pál elé.
– Én akkor sem árulkodtam volna, ha nem fenyegetsz, – mondta
neki halkan. – De figyelmeztetlek rá, hogy egy cseppet se félek
tőled.
Pál meglepetve nézett rá; először zavarban volt és nem tudott
mit mondani, azután megvonogatta a vállát.
– Azt jól tetted, – mondta, – hogy nem szóltál, de azt rosszul
teszed, ha nem félsz tőlem. Én el tudlak verni.
– Igaz, – kiáltotta valaki, – Pál a legerősebb az osztályban.
– Én nem félek, – mondta Tassy.
Odaállott Pál elé, Pál lenézően, félig játékból, kicsinylő és
leereszkedő arccal megfogta a karjait, farkasszemet néztek, azután
szótlanul elkezdtek birkózni. A katedra előtt birkóztak, a fiúk a
padokra álltak és a katedrára gyültek, hogy lássák őket. Pál azt hitte,
csak át kell karolnia a vékony Tassyt és a földhöz vágja, hogy csak
úgy ropog. Tassy azonban elkeseredetten, makacsul, dühösen
védekezett, hajlékony volt, szívós és ügyes és eltelt öt perc, a
dobogásuk nagy porfelhőt vert már fel és Tassy még mindig nem
volt a földön. Pál ekkor összeszedte minden erejét; magasra emelte
Tassyt, letette egy padra; azután újra fölemelte és most már
bizonyos volt benne, hogy le tudja csapni a földre. Ekkor azonban
ránézett a Tassy sápadt arcára. A Tassy arca olyan rémült, fájdalmas
és keserü arc volt, hogy megrettent tőle. Maga sem tudta, miért,
nem csapta a fiút a földhöz, hanem letette, a lábára állította; még
fogta a karjait egy kicsit, azután egészen eleresztette.

É
 – No, – mondta lihegve, – minek verekedjünk? Én nem
haragszom rád.
A fiúk csalódottan oszlottak szét, Tassy hallgatott, a helyére ment
és egy könyvet vett elő. Másnap odahajolt Pálhoz és ezt mondta
neki:
– Köszönöm, hogy nem aláztál meg a többiek előtt.
– Ugyan, – mondta Pál, – ez szamárság. Nem megalázás az, ha
valakit földhöz vágnak.
Ettől kezdve azonban beszélgettek egymással és lassankint
nagyon megbarátkoztak. Tassy hálás volt Pál iránt, nagyon
respektálta és nagyon szerette. Pál pedig pártfogolta, segítette és
dédelgette őt. Tavasszal Pál meghívta Tassyt magához. Egy hét
mulva Tassy hívta meg őt.
Tassyék kint laktak a liget felé. Maguk laktak egy nagy villában,
szép kertjük volt és Tassynak külön volt egy szobája. Pált elkábította
ez a pompa, szótlanul járta be a házat és a kertet, amelyet Tassy
megmutatott neki, hallgatott, azután azt kérdezte Tassytól:
– Az apád, ugy-e, nagyon gazdag ember?
– Azt hiszem, – mondta Tassy, – hogy gazdag.
– Mi a foglalkozása?
– Földbirtokos.
– Miért jöttetek Miskolcról ide?
Tassy összehúzta a homlokát, összeszorította a száját és azt
mondta:
– Eljöttünk… Csak úgy… Feljöttünk…
Pál azután találkozott a Tassy apjával. Ez magas, barna ember
volt; nem szólt egy szót sem, amikor a fia Pált bemutatta; csak
végignézte őt, végigvizsgálgatta kutató szemmel, úgy, hogy Pál
zavarba jött és kényelmetlenül érezte magát; azután megsimogatta a
fia arcát és elment. Nemsokára bejött hozzájuk a Tassy anyja is.
Magas, szőke asszony volt, nagyon hasonlított a fiára, de a szemei
egészen mások voltak: nem mély, szürke szemek, hanem csillogó
kék szemek; a bőre finom és fehér; nagyon szép, magas, szőke
asszony volt.
Mikor bejött a szobába, Pál fölállott. Az asszony mosolygott,
kedves, meleg mosolygása volt, kezet nyujtott neki, Pál udvariasan
kezet csókolt és az asszony erre ezt mondta:
– Maga, ugy-e, Pál Miklós? Viktor beszélt már magáról. Örülök,
hogy olyan jó barátságban vannak.
Mondott még néhány szót, kedves, lágy hangja volt, azután
elbúcsúzott tőlük és kiment.
– Milyen kedves asszony az anyád, – mondotta Pál.
– Igen, – mondta Tassy.
Azután elővette a fizikát és együtt tanultak.
Pál ettől fogva minden délután elment Tassyhoz. Néha találkozott
a Tassy apjával és minél többet találkozott vele, annál jobban
gyűlölte. Mogorva, kellemetlen, rossz embernek találta. Gyakran
találkozott a Tassy anyjával is. Az asszony mindig kedves volt, mindig
barátságos volt, Pál lelkesedett érte. Mikor a barátságuk még
bizalmasabb lett és ő már a saját családi dolgairól is beszélt
Tassynak, akkor egyszer megmondta neki:
– Te, az édesanyád nagyon kedves asszony. De az apádat nem
szeretem. Azt hiszem, te se nagyon imádod.
– De igen, – mondta Tassy zavarodottan, – én nagyon szeretem
az apámat.
 Egy májusi délután Pál elment Tassyhoz. Bement a kapun,
felment a Tassy szobájába. De a szoba üres volt. Visszafordult és egy
cselédtől akart a barátja után kérdezősködni. A szoba ajtajában a
Tassy anyjával találkozott.
– Viktor nincs itthon, – mondta az asszony. – El kellett mennie
Budára.
Pál is akart menni.
– De azért ne menjen el, Pál úr, – mondta az asszony. – Üljön le
itt és várja meg Viktort.
Pál szabadkozott.
– Csak maradjon itt, – mondta az asszony. – Üljön le szépen a
diványra, úgy, mintha Viktor itthon volna.
Pál leült a diványra és várta, hogy az asszony kimenjen. Az
asszony azonban nem ment ki. Beszélgetett vele. Megállt az asztal
előtt, vele szemben; iskolai dolgokról kérdezősködött; azután
megkérdezte, mi akar lenni; inkább legyen mérnök, mint orvos,
tanácsolta neki; a Pál zavarodottsága lassanként elmult és
bizalommal és örömmel felelgetett az asszonynak.
Az asszony azután elment az asztal mellől, odaállt elébe, azután
leült melléje; megkérdezte, szeret-e olvasni, miket szokott olvasni,
sok regényt olvasott-e már; és megfogta a kezét. Pál elsápadt; erős,
nagy fiukeze remegett az asszony puha, lágy, finom kezei között; az
asszony mosolyogva hajlott feléje; Pál reszketett, elborult a szeme;
azután nem tudta, mi történik vele.
Az asszony kiment a szobából, Pál fuldokolva és dideregve járt fel
és le. Nem tudta összeszedni magát, semmit sem tudott gondolni;
hiába erőszakolta, hiába szorította a homlokát, egyetlen ép
gondolatot sem tudott kipréselni. Ekkor egyszerre eszébe jutott,
hogy nemsokára itt lesz Viktor. Összeborzongott a rémülettől, vette a
kalapját és kiszaladt. Hazarohant. Otthon könyveket vett elő, rájuk
hajolt, hogy senki ne szóljon hozzá, de nem látott betűt,
értelmetlenül és vakon forgatta a lapokat, elkábultan,
megsemmisülten, lélekzetért kapkodva ült és szorongatta a
homlokát. Este gyorsan lefeküdt és egész éjszaka nyitott szemmel
bámult bele a sötétségbe, forgolódott és hánykolódott és
kétségbeesve kínozta magát valami elhatározásért, valamilyen
megnyugvásért, egy gondolatért, akármilyenért, csak valamiért,
amibe belenyugodhatik, amivel elintézheti a dolgot, amivel rendbe
hozhatja a maga kínos, tébolyodott zavarodottságát.
Másnap az iskolában álmatlanságtól fáradtan és remegve várta
Tassyt. Tassy jókedvűen jött hozzá.
– Szervusz, – mondta, – hallom, hogy tegnap nálam voltál. Át
kellett mennem Budára, mert a papa nincs itthon, valami üzenetet
kellett vinnem a nagybátyámnak. Miért nem vártál meg?
– Nem vártalak meg, dolgom volt, – dadogta Pál.
– Hát gyere el ma.
– Nem tudom… talán… dolgom van…
Egész délelőtt ideges volt. Nem tudott figyelni, nem tudott
beszélgetni, összerezzent, ha szóltak hozzá; órák közben a karját
rátette a padra, a karjára ráhajtotta a fejét és töprengett. Iskolából
Tassyval mentek haza.
– Gyere el ma délután, – mondta Tassy.
– Igen… majd meglátom…
Nem ment el hozzá. Egész délután feküdt otthon egy könyvvel a
kezében és bámult a levegőbe. Este megint korán feküdt le, eloltotta
a lámpát és nézte a sötétséget. A fáradság, az álom azonban
gyorsan győzött most már a töprengésén. Tíz perc mulva kimerülten
hunyta le a szemét, elaludt és reggelig egyfolytában, mélyen,
csendesen aludt. Reggel jókedvűen ébredt fel. Még mindig nem
jutott semmiféle elhatározásra, de most már könnyen vette az egész
dolgot. Nem törődött sokat vele. Vállat vont, mosolygott és nagy
étvággyal megreggelizett.
– Miért nem voltál nálam? – kérdezte az iskolában Tassy.
– Dolgom volt… nem mehettem…
– De ma eljösz…
– Talán… nem tudom még…
Korán délután eljött hozzá Tassy.
– Eljöttem érted, – mondta – Most velem kelt jönnöd.
– Maradj inkább itt nálam.
– Nem. Nálam kényelmesebb. Az anyám is kérdezte már, miért
nem jösz hozzám. Azt hiszi, összevesztünk.
Elmentek Tassyhoz. Pál dobogó szívvel ment be a kapun. De nem
találkoztak senkivel. Eljutottak a Viktor szobájáig, ott leültek,
beszélgettek, tanultak. Pál visszakapta a nyugalmát, jókedvü volt,
végigfeküdt a diványon. Mikor meguzsonnáztak, egyszerre felnyílt az
ajtó és bejött az asszony. Pál felugrott. Az asszony kezet nyujtott
neki.
– Jó napot Pál úr, – mondta, – rég nem láttam.
Pál megcsókolta a finom, puha kezét, a szíve zakatolt és az arca
sötétvörösre pirult.
– Viktor, kérlek, – mondta az asszony, – el kell menned.
Tassy keservesen elhúzta a száját és kedvetlenül mondta:
– Minek? Hová? Miért nekem?
– Egy negyedóra az egész. A bankba kell menned. Pénzt kell
hozni. Senkire se bízhatom, csak rád.
 Tassy fanyarul vakargatta a fejét, Pál dobogó szívvel állott
mögötte, az asszony ekkor azt mondta:
– Pál úr megteszi azt nekem, hogy megvár. Villamoson mégy és
egy negyedóra alatt itt vagy.
– Megvársz? – kérdezte Tassy.
– Igen, – mondta száraz torokkal Pál.
Tassy fogta a kalapját, átvett egy papirost az anyjától, kirohant,
az ablakból látni lehetett, amint kiszalad a kapun és siet a villamos
állomáshoz. Az asszony állt az ablaknál, utána nézett, azután
megfordult és mosolyogva ment Pál felé.
Juniusban egy napon ezt mondta Pál Tassynak:
– Ma délután elmegyek hozzád.
Tassy lesütötte a szemét, azután elfordította a fejét és halkan
válaszolta:
– Ne gyere ma délután. Dolgom van.
Pál ijedten bámult rá és nem szólt többet. Másnap, óra alatt,
hogy a zavarodottsága ne lássék meg, halkan kérdezte:
– Elmenjek ma hozzád?
Tassy súgva és röviden válaszolta:
– Ne.
Pál elsápadt és elfordult. Dobogó szívvel ült a helyén. Mi történt?
Tudja ez a fiu talán? Vagy csak sejti? Az anyja majd mindennap
elküldte otthonról valami megbízással egy-egy negyedórára…
Kitalálta volna? Mit kell csinálni?
Nem mert a Tassy szeme közé nézni. Hónapok óta először történt
meg, hogy nem együtt mentek haza az iskolából. Pál félt; az az
érzése már régen elmult, hogy alávalóságot követ el a barátjával
szemben, de félt attól, hogy Tassy beszélni talál. Ha csak neki veti is
szemére a dolgot!… Pedig másnak is elmondhatja. De kinek? Nem
tudta, kinek; csak nagyon félt az egész dologtól.
Másnap az iskolában alig beszéltek. Harmadnap azonban Pál
lázasan vágyódott az asszony után. Szomjas lett a torka, eltikkadt a
nyelve és elhomályosodott a szeme, ha rágondolt. Sírni tudott volna.
Negyednap délelőtt a vizsgák miatt nem volt előadásuk. A
délelőttöt azzal töltötte el, hogy az asszonyra gondolt. Déltájban
nem birta ki tovább. Elindult a Tassyék háza felé.
Másfél óráig kóborolt. Azután bement a kapun. Dobogó szívvel és
lassan ment előre. A lépcsőn ekkor kipirult arccal szaladt feléje
Viktor.
– Eljöttem hozzád, – mondta dadogva Pál. – Tanuljunk együtt a
vizsgára.
Viktor kipirult arccal állott előtte és a szeme közé nézett. Pál
lesütötte a szemét. Viktor megfogta a karját; csendesen
megfordította őt, vissza a kapu felé és halkan mondta:
– Gyerünk.
Pál szégyenkezve engedelmeskedett. Kimentek az utcára. Pál
nem tudott szólni.
– Minek jöttél? – fakadt ki egyszerre Tassy. – Minek jöttél?
Pál nem tudott válaszolni.
– Ne gyere többet, – mondta rekedten Tassy. – Soha többet ne
gyere hozzám.
Pál lehajtott fővel hallgatta.
– Ne gyere, – mondta Tassy rekedten.
 Pálnak elárasztotta a szégyenkezés és a keserűség a szívét. A
torka összeszorult, a mellében egy nagy nyomást érzett,
leleplezettnek, megvertnek, megalázottnak érezte magát, a szemébe
könnyek jöttek, keservesen küzdött a sírással, de egyszerre kitört a
torkán egy csukló zokogás és rémülten, ijedten, megzavarodottan
sírni kezdett.
Tassy ijedten nézett rá.
– No, – mondta, – no, Miklós, ne sírj, no, ne sírj…
Pál feltarthatatlanul zokogott. Tassy rémülten könyörgött neki:
– No… no, hát ne sírjál…
Pál zokogott, Tassy ekkor átkarolta, vigasztalta. A Pál rémült,
felzaklatott sírása nem akart elállni. Tassy ekkor kifakadt:
– Hát ne sírj. Hát nem jöhetsz hozzánk. Hát mit akarsz!…
Pál még mindig zokogott; Tassy ekkor odahajolt hozzá és
gyorsan, halkan, izgatottan suttogta a fülébe:
– Hát mit akarsz? Az apám hazajött… Azt akarod, hogy
agyonlőjjön? Miskolcról is ezért jöttünk el… Puskát fogott egy fiúra…
 A fekete asszony.

Délután öt óra volt. A kaszinóban ültem és ujságot olvastam.

Körülöttem néhány kártyapárti zsongott már. Az ujságot kiolvastam,
letettem, azután kinéztem a piacra. A kunszállási piac piszkosan és
elhagyottan huzódott át a templomkertig; a templomkertből azonban
egy ember jött ki és sebbel-lobbal vágott át a kaszinó felé. Lánczy
Gyurka volt, a szolgabíró.
Átjött a kaszinóhoz, átugrott a három lépcsőfokon és lihegve és
fujva rontott be a billiárdszobán keresztül a kártyaszobába.
– Urak, – mondta lihegve, – urak, Pándy Pista hazajött.
A kártyázók fölnéztek.
– Mikor? – kérdezte valaki.
– Most, a négyórás vonattal. De nem ez az egész. Asszonyt is
hozott haza Amerikából.
– No, – mondta a doktor – és szép?
Lánczy Gyurkának fölvillant, fölragyogott, föllángolt az arca.
Teljes torokkal kiabált:
– Szép? Az semmi. Néger!
A szobában egyszerre csend lett; a kártyázás most állott csak
meg igazán, egy másodpercig teljes csend volt.
– Gyurka, ne bolondozz – mondta végre Rovics, a járásbíró.
 – Becsületszavamra, – kiabálta Gyurka diadalmasan –
becsületszavamra, becsületszavamra. Néger. Olyan fekete, mint az
éjszaka. A vasútnál megakadt a forgalom. A mozdonyvezető leszállt
a mozdonyról, hogy megnézze.
– És biztos, hogy a felesége? – kérdezte Krausz Simon, a hercegi
bérlő.
– Hogyne – válaszolta Gyurka a boldogságtól és a nevetéstől
pukkadozva. – Bemutatott neki. Úgy bemutatott, mintha egy rendes
asszony lett volna.
– Beszéltél vele? – kérdeztem.
– Nem beszéltem – mondta Gyurka. – Csak angolul, meg
franciául tud. És nekem úgy tátva maradt a szám, hogy magyarul se
tudtam. De az asszony kezet nyujtott. Mintha valami uriasszony lett
volna. Meg kellett fogni a kezét. De szerencsére keztyü volt rajta.
A szobában ekkor zsongás, zúgás, zajgás, kiabálás, csörömpölés,
hahotázás támadt. A kártyákat lecsapták, a székeket kirugták;
kérdeztek, nevettek, szörnyűködtek, és Gyurka ragyogó arccal és
boldogan beszélt egy gyorsan összeverődött nagy kör közepén.
– Pándy Pista már két hete levelezett Berlinből Thureczkyékkal.
Alkudozott a felvégi házukra. A múlt héten megkötötték az alkut.
Készpénzzel fizetett. Rögtön. A Kunszállás és Vidéke egy berlini
banktól kapta meg a pénzt. Kifizették egy krajcárig a tízezer forintot.
Házért, kertért, mindenért, úgy ahogy van. Igaz, János bátyám?
– Igaz, – mondta Dániel, a takarékpénztári igazgató.
– A vonattól egyenesen odahajtattak a házhoz – monda Gyurka
nevetve. – A félszemü Kohn alig tudta őket elvinni a rozoga
fiakkerjén, mert a fél szemével mindig vissza-visszapislogott az
asszonyra. Az meg fogott egy legyezőt a kezében és legyezte magát.
Mint a majom a váradi cirkuszban.
 Ezen olyan hahota támadt, hogy Gyurka egy darabig nem tudott
tovább beszélni. Azután folytatta az előadást, és az urak jobbra-balra
dőltek nevettükben, csapkodták a térdüket, és Geiger, az ügyvéd,
egyszerre fölpattant és azt mondta, hogy ő hazamegy és elmondja a
dolgot az asszonyoknak.
Mások is hazafelé készültek, hogy a dologról otthon
beszámoljanak; Rovics, a járásbíró azonban ekkor megszólalt:
– Mennénk el talán a tenkei út felé. Csak úgy sétáljunk egyet a
Felvégen. Hátha meglátjuk őket.
Ezt az indítványt általános helyeslés fogadta, és Gyurka rögtön
ajánlkozott:
– Én majd vezetlek benneteket.
Gyurka vezetése alatt valóban el is indult a társaság. Én is
mentem. A templomtéren már találkoztunk Geigerékkel. Jött az
asszony, Lázárné, a férjes lánya, és Sárika és Pannika, a két
kisasszonylánya. Kézfogások történtek, nagy nevetések, elámulások:
– „hallotta már“, „hihetetlen“, „no de ilyet“; – és a társaság a
legvidámabb hangulatban tartott a Felvég felé. Útközben még
néhány kiránduló csatlakozott hozzánk és a patika előtt egyszerre
csak megláttuk Gulyásnét, a helyszerzőnét, aki a tenkei út felől jött.
Gyurka odaintette:
– Honnan jösz, Terka? – kérdezte tőle.
A kövér asszony izzadt és lihegett, és elfulva mondta:
– Pándyéktól, nagyságos úr.
Geigerné összecsapta a kezét.
– Jézus Mária, – mondta – csak nem látta a szerecsen asszonyt?
– Jaj, tekintetes asszony, – mondta Gulyásné lihegve – azzal van
nekem most nagy bajom. Beszereztem hozzájuk Huszár Jánost
parádéskocsisnak, azt, amelyik a nagyságos szolgabíró úrnál volt.
Hát, amikor meglátta János az asszonynak azt a fekete képét,
egyszerre csak kifordult az udvarról; ő, azt mondja, az Istennek se
hajtja ennek a kocsiját. Utána szaladnának az emberek. Ő nem lesz
világ csúfja. És Bordás Emer, a szakácsné. Az ő főztjit ez a
feketeképü nem eszi. A fekete kezivel. A Pándy nagyságos úr dühös
volt. Szalajtatott mindjárt. Hogy új kocsist, új szakácsnét… Hanem
igaz, hogy – követem alássan – rusnya teremtés ám. Furcsa
gusztusa is van némelyik úrnak.
A Gulyásné előadását nagy nevetés fogadta. A kövér asszony egy
vállveregetéssel boldoggá téve azután elbocsáttatott. Mi pedig
vonultunk tovább a Thureczky-ház felé. A ház előlről, a tenkei úton
semmi különösséget nem mutatott; a bezárt kapu előtt azonban egy
nagy csapat ember táborozott: parasztasszonyok, lányok, gyerekek,
akik a környékről összeszaladtak szerecsen asszonyt nézni.
Gyurka odaintett egy parasztlegényt; attól megtudta, hogy itt egy
jó félórája hiába várnak; a legényt elbocsátotta, a társaságot pedig
levezényelte a tenkei országútról a Jablonszky-tag felé.
– Menjünk a kert alá, – mondta – ott talán látunk valamit.
Némi kerülővel elértük a kert alsó végét; itt alacsony rácsos
kerítés volt; a kerítésen szépen be lehetett látni a kertbe, de a
földieper-ágyakon kívül egyelőre semmi néznivaló nem akadt. A
társaság várt, beszélgetett, nevetett, azután türelmetlenkedni
kezdett és már menni készült, amikor Gyurka egyszerre fölkiáltott:
– Hahó, ott jönnek ni…
A gyümölcsös felől lassu lépésben két alak tartott a
veteményeskert felé. Pándy Pista. És a szerecsen asszony. Lassan
jöttek; Pista nyilván a kertet mutogatta az asszonynak; az asszony
bő, barna selyemruhát hordott; csakugyan fekete volt… A társaság a
kerítésen kívül elhallgatott; bámult; azután tolakodni kezdett előre;
az asszonyok lökdösték egymást és vihogtak.