Islamic Studies 1st Edition Ayesha Younas 2024 Scribd Download
Islamic Studies 1st Edition Ayesha Younas 2024 Scribd Download
Islamic Studies 1st Edition Ayesha Younas 2024 Scribd Download
com
https://textbookfull.com/product/islamic-
studies-1st-edition-ayesha-younas/
https://textbookfull.com/product/domain-specific-high-level-synthesis-
for-cryptographic-workloads-ayesha-khalid/
textbookfull.com
https://textbookfull.com/product/teaching-islamic-studies-in-the-age-
of-isis-islamophobia-and-the-internet-courtney-m-dorroll-ed/
textbookfull.com
https://textbookfull.com/product/untamed-daddy-mc-daddies-book-4-1st-
edition-laylah-roberts/
textbookfull.com
https://textbookfull.com/product/3d-integration-in-vlsi-circuits-
implementation-technologies-and-applications-1st-edition-katsuyuki-
sakuma/
textbookfull.com
https://textbookfull.com/product/cheap-sex-the-transformation-of-men-
marriage-and-monogamy-1st-edition-mark-regnerus/
textbookfull.com
https://textbookfull.com/product/advances-in-the-theory-of-quantum-
systems-in-chemistry-and-physics-1st-edition-erkki-j-brandas-auth/
textbookfull.com
OUTLINES
Islamic Studies
Revised Syllabus
Ayesha Younas
This document is compiled from numerous articles and research papers. Some of
the references are mentioned. I hope you make the best use of this hard work.
Wish you all Best of Luck! Kindly pray for this soul.
Compiled by Ayesha Younas
Contents
1) Concept of Islam
2) Importance of Deen in Human Life
3) Difference between Deen and Religion
4) Distinctive Aspects of Islam
5) The Fundamentals of Islam
6) Islamic Beliefs(Articles of Faith) & its Impact on Individual & Society
7) Islamic Worships(5 Pillars): Spiritual, Moral and Social Impact
8) Study of Seerah of Prophet Mohammad (PBUH) as Role Model for:- Individual
9) Study of Seerah of Prophet Mohammad (PBUH) as Role Model for:- Educator
10) Study of Seerah of Prophet Mohammad (PBUH) as Role Model for:-
Military Strategist and Peace Maker
11) Study of Seerah of Prophet Mohammad (PBUH) as Role Model for:-
Diplomat
12) Human Rights and Status of Woman in Islam
13) Dignity of Men and Women
14) Islamic Civilization and Culture: Meanings and the Vital Elements
15) Role of Civilization in Development of Human Personality and
Communities
16) Distinctions of Islamic Civilization (Tauheed, Spiritualism, Dignity of
Man, Equality, Social Justice, Moral Values, Tolerance, Rule of Law)
17) Islam and World: Impact of Islamic Civilization on the West and Vice
Versa
18) The Role of Islam in the Modern World
19) Muslim World and the Contemporary Challenges
20) Rise of Extremism
21) Concept of Public Administration in Islam
22) Quranic Guidance on Good Governance
23) Concept of Governance and its Applications in the light of Quran,
Sunnah and Fiqh
24) Governance Structure in Islam i.e. (Shura, Legislation, Sources of
Islamic Law)
25) Governance under Pious Khelifat; Particular letters
26) Responsibilities of Civil Servants
27) System of Accountability in Islam
28) Salient Features of Islamic Systems: Social System
29) Salient Features of Islamic Systems: Judicial System
30) Salient Features of Islamic Systems: Political System
31) Salient Features of Islamic Systems: Economic System
32) Procedure of Ijmah
33) Procedure of Ijtehad
1) Origins of Islam
a. Islam means submission to Allah (God)
b. The word Islam means "entering into a condition of peace and security
with God, through allegiance or surrender to him".
c. Islam was revealed to the Prophet Muhammad who lived from 570 CE
to 632 CE in Mecca in modern-day Saudi Arabia.
d. The religion of Islam is the complete acceptance of the teachings and
guidance of God as revealed to His, Prophet Muhammad (pbuh).
2) Six Articles of Belief
a. Belief in One Allah
b. Belief in The angels of God
c. Belief in The books of God, especially the Qur'an
d. Belief in The prophets of God, especially Muhammad: "We believe in
Allah, and in what has been revealed to us and what was revealed to
Abraham, Ismael' Isaac, Jacob, and the Tribes, and in (the Books) given
to Moses, Jesus, and the prophets, from their Lord. We make no
distinction between one and another among them, and to Allah do we
bow our will (in-Islam)." (Quran 3:84).
e. Belief in The Day of Judgment (or the afterlife)
f. Belief in The supremacy of God's will (or predestination)
i. Allah's Apostle said, "If Allah sends punishment upon a
nation then it befalls upon the whole population
indiscriminately and then they will be resurrected (and
judged) according to their deeds." Sahih Bukhari
3) The Five Pillars of Islam
a. Shahadah (declaration of faith): "I bear witness that there is no god,
but God; I bear witness that Muhammad is the prophet of God." By
reciting this, one enters Islamic faith.
b. Salaah (prayer)
c. Zakat (charity)
d. Saum (fasting)
e. Hajj (pilgrimage)
4) Sources of Law
a. Holy Quran
b. Sharia: Sharia is the sacred law of Islam, based on the divine
revelations contained in the Qur'an and sunna
c. Ijma: means 'the agreement of Islam.' It is an important mechanism for
resolving theological conflicts because it is embodies a sense of past
community in present action.
5) Sunni and the Shi'a: This division arose over the order of caliph succession in
the first century of the Islamic calendar.
6) Organizational Structure: Muslims do not require an intermediary between
themselves and God
7) The Basic Concepts of Islam
a. The Concept Of Worship And Righteousness (birr): It is not
righteousness that you turn your faces towards East or West; but it is
righteousness - to believe in Allah and the Last Day, and the Angels,
and the Book, and the messengers; and to spend of your substance,
out of love for Him, for your kin, for orphans, for the needy, for the
wayfarer, for those who ask, and for the ransom of slaves; to be
steadfast in prayer, and give Zakat, to fulfill the contracts which ye
have made; and to be firm and patient, in pain (or suffering) and
adversity, and throughout all period of panic. Such are the people of
truth, the God-fearing .(Quran 2:177).
b. The Concept of Faith (Iman): The true believers are those only who
believe in God and His Messenger (Muhammad) and afterward doubt
not, but strive with their wealth and their lives for the cause of God.
Such are the sincere (Quran, 49:15). AHADEETH: None of you can be a
true believer unless; he loves for his fellow believer what he loves for
himself. He who believes in God and Last Day of Judgment is forbidden
to cause any harm to his neighbor, is to be kind to his guests –
especially the strangers, and is to say the truth or else abstain.
c. The Concept of Piety (Taqwa): "Lo! the noblest of you, in the sight of
God-Almighty is the best in conduct." (49-13)
d. The Concept of Prophethood
e. The Concept of Life
f. The Concept of Religion
g. The Concept of Sin: No concept of Original sin: He is so Gracious and
Compassionate that His Forgiveness is Encompassing and His Mercy all
– Inclusive (Quran, 7:156)
h. The Concept of Freedom: The Truth is from your Lord. Let him who will,
believe, and let him who will, disbelieve (Quran, 18:29).
i. The Concept of Equality: O mankind, verily We have created you from
a single (Pair) of a male and a female, and have made you into nations
and tribes, that you may know each other. Verily the most honored of
you in the sight of God is the most righteous (49:13).
j. The Concept of Brotherhood: “One Muslim is like a building brick to the
others; one part strengthens the others.” Sahih Bukhari
k. The Concept of Peace: daily salutations
l. The Concept of Community: You should be kind to those who are on
earth and He who is in Heavens will be kind to you” Sahih Bukhari
m. The Concept of Morality; prohibition of certain things: All kinds of
intoxicating wines, liquors, and spirits (Quran, 2:219)
n. The Concept of the Universe: principle of moderation
8) Conclusion
1) Introduction
a. Religion (din) is an all-round movement in the light of faith in Allah and
a sense of responsibility for the formation of thought and belief, for the
promotion of high principles of human morality for the establishment of
1) Introduction
a. Revealed scripture is termed as deen.
b. Religion constitutes a set of beliefs
c. Entirely different from each other, Deen is a comprehensive term which
encompasses religion in it.
2) Differences
a. Madhab (Religion) has never been used in the entire treasury of
Quranic text or Ahadith, Deen has been used for Islam. “Surely the true
religion with Allah is Islam. True Religion, Allah’s religion.”
b. Lexically deen means reward and punishment. Religion denotes belief
of individual. Technically, deen means a consummate code of life.
“Yes, the sincere exclusive devotion is to Allah only”
c. Several Religions can co-exist but there can be only one deen(system)
‘Then, do they like a religion other than the religion of Allah? And to
Him has submitted whoso is in Heavens and Earth, willingly and
unwillingly, and to Him shall they be returned”
d. Deen Includes Madhab which only covers three things; belief, worship,
and social customs. Deen is the submission to one God whereas
religion can be submission to many gods. Allah is, besides Whomnone
is to be worshipped, Self-living Sustainer of others.
e. The concept of accountability is an eminent part of deen, whereas it
does not exist in religion. “Say to the disbelievers soon you shall be
overcome and be driven towards the hell and that is an evil bed”
f. Deen provides complete guideline for all spheres of life with definite
laws ‘These are they whose deeds have been perished in the world and
the next and they shall have no helpers’
g. Islam as a deen is a complete religion with a definite code of life and
divine laws for guidance. ‘This day I have perfected your religion for
you and completed my favour upon you and have chosed for you,
Islam as your religion”
h. Islam as a deen promotes family life and is against ascetism and
monasticism. “No ascetism in Islam”
i. Deen calls for a balanced approach in life whereas different religions
have extremities within them: ‘Wellbeing in this world and well being in
the hereafter’ God likes to see traces of His bounty on His Creatures’
And do not forget your share of the world
3) Conclusion
1) Introduction
2) Islam – a Universal Religion
a. Lord: ‘the Sustainer of all the worlds (1:2)
b. Message: ‘a Message for all the worlds’. (81:28)
c. Prophet: ‘Messenger for the whole humanity’. (7:159)
3) Islam Advocates The Truth Of All The Prophets And Their Books: (No Monopoly
of Truth) And there is no people to whom a Warner has not been sent (35 :
25).
4) Differences and Contradictions Among Faiths - Their Reality exposed only by
Islam: They pervert the words from their proper places and have forgotten a
good part of that with which they were exhorted [10].
5) Islam – an Eternal Religion: This day have I perfected your religion for you
and completed My favour upon you and have chosen for you Islam as religion
(5:4)
6) Safeguarding of the Holy Qur’an: “Verily We have sent down this book and
verily We shall safeguard it”(15:10)
7) Islam Combines all Truth in a New Perspective: This indeed is what is taught
in the earlier scriptures; the scriptures of Abraham and Moses (87:19-20)
8) Greater Insight into God’s Attributes
9) Complete Code of Conduct and a Perfect Model
a. Verily the most honourable among you, in the sight of Allah, is he who
is the most righteous among you [41].
b. Economic Aspects: ZAKAT VS INTEREST: "Save yourself from Hell-fire
even by giving half a date-fruit in charity." Sahih Bukhari
c. Political Aspects: A government is duty-bound to protect the honour,
life and property of its people [18].
d. Islamic Concept of Justice
10) Revealed Book is in a Living Language
11) Fulfillment of Prophecies: The Prophet said, "Time will pass rapidly,
good deeds will decrease, miserliness will be thrown (in the hearts of the
people) afflictions will appear and there will be much 'Al-Harj." They said, "O
Allah's Apostle! What is "Al-Harj?" He said, "Killing! Killing!" Sahih Bukhari
12) Concept of Moderation: our natural inclinations should be regulated
13) A Religion Of Peace: The Holy Prophet said that a Muslim is he whose
word and deed do no harm to others, Farewell Pilgrimage, is an eternal
charter of peace for all mankind
14) No Contradiction Between God's Word And His Deed: It is He Who hath
created for you all things that are on the earth; Moreover His design
comprehended the heavens, for He gave order and perfection to the seven
firmaments; and of all things He hath perfect knowledge. (2:29)
15) Islam Compels Us To Use Reason: Do you not see that Allah causes the
night to enter the day and causes the day to enter the night and has
subjected the sun and the moon, each running [its course] for a specified
term, and that Allah , with whatever you do, is Acquainted? 31:29
16) Soon will We show them our Signs in the horizons and in themselves,
until it becomes manifest to them that this is the Truth. Is it not enough that
your Lord witnesses all things? (41:53)
17) Conclusion
1) Introduction
a. There are three important areas in which Islam directs the life of its
followers:
i. Religious Beliefs, known as Usul al-Din (Roots of Religion)
ii. Religious Practice, known as Furu' al-Din (Branches of Religion)
iii. Religious Ethics, known as Akhlaq and Adab (Virtues and
Manners of Conduct)
b. The two highly respected sources of Islamic teachings in these three
areas are the Qur'an, regarded by Muslims as the "Book of God," and
the Sunna, the exemplary conduct of the Prophet.
2) The Beliefs - 'Aqa'id
a. The function of beliefs in any religious community is to connect people
spiritually and morally in their common goal of serving
b. IMAN in Arabic means to “feel secure in one’s faith” by understanding
the belief system intelligently and implementing it in one’s daily life.
Conclusion
1) Introduction
a. Belief in the Gaib: {This is the Scripture whereof there is no
doubt, a guidance for those who are conscious (of Allah). Who
believe in the Unseen, are steadfast in prayer, and spend out
of what We have provided for them;} (Al-Baqarah 2: 2-3)
b. Abu Jafar Al-Razi quoted Al-Rabi` ibn Anas, reporting from Abu Al-Aliyah
about God's statement, {Those who have faith in the Al-Ghaib}, “They
believe in Allah, His angels, Books, Messengers, the Last Day, His
Paradise, Fire and in the meeting with Him. They also believe in life
after death and in Resurrection along with Belief in The supremacy of
God's will (or predestination). All of this is the Ghaib.'' (Tafsir ibn Kathir)
c. Belief in The prophets of God, especially Muhammad: "We believe in
Allah, and in what has been revealed to us and what was
revealed to Abraham, Ismael' Isaac, Jacob, and the Tribes, and
in (the Books) given to Moses, Jesus, and the prophets, from
their Lord. We make no distinction between one and another
among them, and to Allah do we bow our will (in-Islam)."
(Quran 3:84).
d. Belief in The supremacy of God's will (or predestination) Allah's
Apostle said, "If Allah sends punishment upon a nation then it
befalls upon the whole population indiscriminately and then
they will be resurrected (and judged) according to their
deeds." Sahih Bukhari
2) Impact of Islamic Beliefs on the Individual
a. Moral, Spiritual Development
b. Freedom from slavery to other forces to that saves him from being
confined to any material limits.
c. Remembrance, gratitude, fear, sincerity, reliance, trust, submission
and seeking the pleasure of the worshiped are the basic and the active
internal feelings of the human soul
d. Self-respect; Independence and fearlessness; determination and Trust
in Allah
e. Modesty and Humility; Allah's Apostle said, "Allah will not be
merciful to those who are not merciful to mankind." Sahih
Bukhari
1. Introduction:
a. “Worship is the pillar of religion” says the Holy prophet pbuh.
b. Allaah clarifies to us this objective saying “And I created not the
jinn and humans except that they should worship Me (alone).”
[Quran 51:56].
c. This establishes a relationship between man and God
d. Ibadat denotes servitude. Allaah says: ‘The most beloved deeds
with which my slave comes nearer to me are what I have
enjoined on him.’” (Al-Bukhaari).
e. Namaz, roza, hajj, zakat are forms of worship
2. Namaz:
a. “Verily, the prayer is enjoined on the beleivers on fixed
hours”(4:103)
b. It has been mentioned many times in quran “and keep up the
prayer and give the stated alms and bow with those who bow”
( al-baqarah:43) “And keep up the prayer”(al-nur:56)
c. Dividing line between belief and unbelief.
3. Impact of Worship; Namaz
a. Spiritual Impact
i. Prayer draws us nearer to Allaah. The Messenger of Allaah,
sallallaahu álayhi wa sallam, said: "A slave is nearer to his
Lord when he is in prostration so increase supplications
in prostration. (Muslim).
ii. "Fall prostrate and draw near to Allaah!" [Quran 96:19]
iii. It is the only act of worship that Allaah directly commanded His
Prophet to perform on the night of Israa` and Mi`raaj (Night
Journey and Ascension to Heaven).
b. Moral Impact
i. Purification of heart. Abu Hurayrah, may Allaah be pleased with
him, narrated: 'I heard the Messenger of Allaah, sallallaahu
álayhi wa sallam, say: "If there was a river at the door of
anyone of you and he took a bath in it five times a day,
would any dirt remain on him?" They said: 'Not a trace of
dirt would be left.' The Prophet, sallallaahu 'alayhi wa
sallam, added: "That is the example of the five daily
Prayer with which Allaah removes evil deeds." (Al-
Bukhaari)
ii. This is attributed to the fact that Prayer is highly esteemed and
a noble act of worship in a Muslim's life.
c. Social Impact
i. Unification of muslim community. An eminent American
Sociologist and Physiologist, Mr Denison has written in
his book ‘Emotion as the basis of civilization’, “Historians
have wondered at the phenomenal success of Islam in
conquering the world and have attributed it to the unity
and solidity Islam has engaged among its adherents, but
4. Roza:
a. Saum means to be at rest
b. Implies abstention including refraing from eating, drinking, and sexual
intercourse from dawn to dust.
c. Obligatory upon muslims in Ramadan
d. purifies the soul and edifies one's moral character
5. Impacts of fasting:
a. Spiritual impact:
i. Aims at divine nearness “Allaah The Almighty Says: "All the
deeds done by man are for him, save fasting, which is for
Me, and for which I will give a reward." [Al-Bukhaari and
Muslim]
ii. Fasters are spiritual wayfarers. : "He who observes the fasts
of Ramadan, out of sincere faith, and expecting the
reward from Allaah, his previous sins will be forgiven."
iii. Shield from eveil deeds and thoughts. “The Messenger of
Allaah sallallaahu `alayhi wa sallam ( may Allaah exalt
his mention ) said: "Verily, fasting is a protective shield
therewith a servant saves himself from Hellfire."
[Ahmad]
b. Ethical importance:
i. Muslim refrains from foul acts.
ii. Training for the servant to aspire to the Hereafter. "The man's
trial in his family, property, children and neighbor is
removed by prayer, fasting and charity." [Al-Bukhaari and
Muslim]
c. Social impacts:
i. Inculcates uniformity.
6. Hajj:
a. “And carry out pilgrimage and visit (to kaaba) for the sake of
Allah” (al-baqarah:196)
b. Literally means an effort.
c. Obligation to perform hajj atleast once
d. Exemption to those who lack material resources. Holy Quran says : ” it
is duty towards God, incumbent upon those who are able to go
thither to visit His house.”
e. Performed in the month of zilhajj.
c. Social:
i. Backbone of Islamic economic system.
ii. principle of social solidarity in the Muslim community.
iii. Circulation of wealth. Prophet pbuh said, "The similitude of
believers in regard to mutual love, affection and sympathy
is that of one body; when any of its limbs aches, the whole
body aches because of sleeplessness and fever." [Muslim]
iv. Security and stability.
10. Conclusion:
1) Introduction
a. The human need for role models, most educated people today are
skeptics
b. The deep yearning to believe in a Higher Power, true leadership, and
an ultimate purpose in life remains
c. Holy Prophet’s PBUH life is one that was dominated by a superior
morality, good habits, noble and gentle feelings and superior skills, all
of which are characteristics that help prevent people from getting
entangled in a web of sin.
d. O Prophet! Verily, We have sent you as a witness, and a bearer
of glad tidings, and a warner and as one who invites to Allah
(alone) by His permission and as a lamp that gives light.
(Suratul Ahzaab 33:45-46)
e. Jules Masserman, a United States psychoanalyst, Leaders must fulfill
three functions: Provide for the wellbeing of the led, Provide a social
organization in which people feel relatively secure, and Provide them
with one set of beliefs. With the above three criteria, he searches
history and analyzes Hitler, Pasteur, Caesar, Moses, Confucius, and the
lot, and ultimately concludes: Perhaps the greatest leader of all times
was Muhammad, who combined all three functions. To a lesser degree,
Moses did the same.
f. "And verily, you are on an exalted standard of character.
(Suratul Qalam 68:4)
2) Lessons through the Classifications of Sunnah
a. The principles related to those practices that describe the Prophet as a
worshipper of and believer in Allah,
b. The texts related to the missions of Prophet Muhammad which make
contact with and call people to the new reality, yet make it clear that
he is a human being who only lives for his own mission,
c. The principles related to the aspects of Prophet Muhammad as a
human, husband, father, relative and friend.
1) Introduction
a. Muhammad (PBUH) was the greatest teacher humanity has ever
known.
b. One of the first lessons: our job is not to expel people from Islam or
repel them.
c. The Prophet, PBUH, said: "By Allaah! If He may guide through you a
single man to Islam, it would be better for you than red camels.
d. The teaching of the Holy Prophet Muhammad, as contained in the Holy
Qur'an, is a treasure-house of unlimited knowledge and wisdom in
every field of endeavor.
e. Aim is to follow the teachings for the benefit and welfare of humanity
f. His PBUH, subject was entire Ummah in terms of soul, mind, heart and
all feelings.
2) Education as a Religious Obligation:
a. To teach and educate the community that he was sent to
b. The encouragement of the Quran and Hazrat Prophet (pbuh) increased
the desire to write and to learn.
c. People felt attracted towards the Prophet (pbuh), as he was exceptional
as a teacher and a pedagogue.
d. All of the members of this ummah have been witnesses of his teaching
and pedagogy.
e. It was all Allah’s command.
f. Main purpose was to elevate humanity.
g. By virtue of the teachings contained in the Holy Qur\'an, the Muslims
scaled the heights of scientific achievement and progress. A famous
prayer taught in the Holy Qur'an is: O my Lord increase me in
knowledge. (20: 115)
3) Benefits of learning from the Prophetic teaching techniques
a. Better understanding: it will help them in both learning themselves and
imparting that information to others.
b. Increasing love for the Prophet, PBUH: For example, in the well-known
Hadeeth (narration) of the Bedouin who urinated in the Masjid, all the
assembled Companions got angry with him except the Prophet, PBUH.
Thus, because of the way the Prophet, PBUH, taught him and shown
mercy to him, the man raised his hands after praying in the Masjid and
said, “O Allaah, forgive me and forgive Muhammad and don’t forgive
anyone else after this”! His love for the Prophet, PBUH, grew manifold
due to the manner in which he taught him.
c. Improving our efforts in Da'wah (calling people to Islam) teaching them
methodology of the Prophet, PBUH.
4) The Holy Prophet (P.B.U.H) As An Educationist
a. Importance to Literacy:
i. Captives of the Battle of Badr could not afford to pay ransom to
be freed but they could read and write, Holy Prophet PBUH,
made them teach 10 children to read and write.
ii. Among them was Zayd bin Thabit, who later became one of the
revelation scribes and worked in the committee of compiling the
pages of the Quran.
b. Masjid E Nabwi As A Centre Of Learning
i. After the Hijrah, the first activity of the Prophet (pbuh) in
Madinah was to build a mosque, Masjid an-Nabawi, which was
both a place of worship and a center of education.
ii. In a place next to the mosque called As-Suffa, some Companions
were busy with learning the Quran and writing.
iii. Hazrat Prophet (pbuh) himself taught people there; he also
appointed some teachers to teach people the Quran and writing.
iv. Ubada bin Samit was one of the Companions who taught the
Quran and writing there.
c. New Places For Learning: nine more mosques besides Masjid an-
Nabawi in Madinah when the Prophet was alive.
d. Education Without Discrimination
i. The importance that the Messenger of Allah (pbuh) gave women
took place in a period when women were not regarded as human
beings.
ii. There were women teachers during the time of the Prophet
(pbuh). As a matter of fact, Shifa (Umm Sulayman b. b.
Haysama) taught Hazrat Hafsa (may Allah be pleased with her),
one of the wives of Hazrat Prophet (pbuh), to write.
iii. "There are two rewards for a person who educates a female
slave, trains her, frees her and marries her off”
iv. He allocated a special day for women and gave them a talk.
There were female teachers during his period.
e. A Kind Teacher
i. Hazrat Prophet (pbuh) advised and encouraged people to use
easy methods in education and to show patience and tolerance.
"
ii. Teach people; make things easy; do not make things difficult;
keep silent when you become furious!" and he repeated the
statement, "Keep silent when you become furious!" three times
iii. Muawiya b. Hakam as-Sulami stated the following regarding the
issue: "I have never seen a better teacher than the Messenger
of Allah. He neither reprimanded, nor beat nor insulted me."10
f. Writing as a part of learning:
i. Writing is very important for the activities of Hazrat Prophet
(pbuh).
ii. He dictated the verses of the Quran.
iii. He arranged the document of Madinah in writing.
iv. He organized the first census in writing.
v. He made all his contracts in writing and officials write the
income and the estimation, imposition and collection of the
revenues.
g. Both Spiritual And Material Knowledge
i. Hazrat Prophet (pbuh) advised and ordered families to teach
their young members in both spiritual and material fields:
archery, swimming, calculation, medicine, genealogy and
reading the Quran.
ii. In his period, everybody, children, young people, the elderly,
received education.
iii. There were some people among the Companions who could
speak Persian, Greek, Coptic, Abyssinian, Hebrew and Syriac.
Once the Prophet (pbuh) asked Zayd bin Thabit, "Do you speak
Syriac? I receive letters in Syriac." When Zayd b. Thabit said, “I
do not know”, the Prophet (pbuh) said, “Learn it”. Thereupon,
Zayd learned Hebrew and Syriac.
h. Expansion of knowledge:
i. Hazrat Prophet (pbuh) encouraged people to spread knowledge;
he asked them to teach what they knew to others.
ii. He asked the people who came to Madinah, stayed there for a
while and learned Islam to teach people what they learned when
they went to their homeland.
5) Conclusion
a. Doubtlessly, Hazrat Prophet (pbuh) realized education based on the
physical conditions, needs and methods of the period he lived in.
b. As a result of intensive and hard work, Hazrat Prophet (pbuh) formed a
brand-new Islamic community from those people.
c. Among the people he educated, hafizes (people who memorized the
whole Quran), scholars of reading the Quran, judges, governors and
commanders of the army, statesmen and presidents emerged.
1) Introduction
a. The life of the Holy Prophet (PBUH) as a role model for human beings
encompasses all aspects of life.
b. As a military commander, he (PBUH) set the most perfect examples of
sagacity and prudence. He was trustworthy and truthful,(Sahih
Bukhari) loyal to his covenants and pacts. Sahih Bukhari
c. Holy Prophet PBUH exhibited most consummate military leadership
skills for protecting Muslims as well as the nascent Islamic state.
d. military training of Makkan Muslims where they were being persecuted
by the infidels.
2) Muhammad PBUH as Military Strategist
a. In the space of a single decade he fought eight major battles, led
eighteen raids, and planned another thirty-eight military operations
where others were in command but operating under his orders and
strategic direction.
b. He PBUH was also a military theorist, organizational reformer, strategic
thinker, operational-level combat commander, political-military leader,
heroic soldier, and revolutionary. And indeed you possess a great
character. Al-Qalam: 4
c. The inventor of insurgency warfare and history’s first successful
practitioner, Muhammad had no military training before he
commanded an army in the field.
d. Muhammad’s intelligence service eventually rivaled that of Byzantium
and Persia, especially when it came to political information. He selects
the person who has the greatest intellect of all people. Allah
knows best where to place His Message Al-An'ām: 124
e. He reportedly spent hours devising tactical and political stratagems,
and once remarked that “all war is cunning,”
3) A Critical analysis of Muhammad’s PBUH role for Conquest of Makkah
a. Muhammad was first and foremost a revolutionary, a fiery religious
guerrilla leader: he sought to replace the existing Arabian social order
with a new one based upon a radically different ideological worldview
b. The later Arab conquests were the consequences of Muhammad’s
PBUH prior military success as the leader of an insurgency.
c. Insurgencies also require a messianic ideology; Muhammad PBUH used
the new religious creed of Islam to challenge basic traditional Arab
social institutions
d. Muhammad’s ability to obtain sufficient weapons and equipment had
an important political advantage.
e. The leader of an insurgency must take great care to guard his authority
from challenges, including those that come from within the movement
itself. For this purpose he created the suffah, a small cadre of loyal
followers who lived in the mosque next to Muhammad’s house. The
creation and establishment of a state and the selection of warriors
who would be harsh against their enemies and merciful and
kind with their friends Al-Fath: 29
spies to know the exact military strength of the enemy, but when it
came to fighting he (PBUH) reached the battleground well before
enemy, got hold of water source, selected better position and
organized army in different ranks as well.
d. Surprise: in many battles, the enemy was totally surprised.(in Ahzab or
Khandaq)
e. Secrecy and silence: it is notable that the element of surprise was
achieved when there were enemies inside and all around the city of
Madinah. It is not possible without extreme secrecy and silence.
f. Mobility: the mobility of the army of Madinah was exceptional noting
the type of transport and general poverty Muslims were in. Almost all
the times they took the war to the enemy.(Hunain)
g. Boldness: prophet (Peace Be upon Him) conducted war campaigns with
unmatched boldness. Muslims continued to conduct wars with that
type of boldness for many centuries.
6) Conclusion
a. Muhammad PBUH possessed Etiquettes of Leadership; intellectual
traits such as Reflection, Contemplation and Far-sightedness, and
effective Planning and Organization skills, Skill and Intellectual
Brilliance in Executing the Duties of a Commander; Sagacity and
Perspicacity
b. Practical Traits; Principles of Warfare
1. Introduction
i. Muhammad PBUH (c. 22 April, 571–11 June, 632) is documented as
having engaged as a diplomat during his propagation of Islam and
leadership over the growing Muslim Ummah (community).
ii. He established a method of communication with other tribal or national
leaders through letters, assigned envoys, or by visiting them
personally, such as at Ta’if.
iii. Instances of written correspondence include letters to Heraclius, the
Negus and Khosrau.
2. The spirit and basic principles of Prophet’s PBUH diplomacy
i. Goal of preparing a foundation for the application of divine instructions
in his own society and spreading it to individuals and societies
ii. Not pursuing exploitation of another political unit or the establishment
of hegemony over people through agreements
iii. Transmission of Islam would be more effective in an environment of
peace and security provided by agreements
iv. Religion being a belief system, could only enter societies by means of
the hearts of individuals hence never used force or declared war ‘“Let
1) Introduction
a. In the midst of the darkness that engulfed the world, the divine
revelation echoed in the wide desert of Arabia with a fresh, noble, and
universal message to humanity: "O Mankind, keep your duty to
your Lord who created you from a single soul and from it
created its mate (of same kind) and from them twain has
spread a multitude of men and women...". [Noble Quran 4:1]
b. The sermon of the Holy Prophet PBUH was a declaration of Human
Rights and moral values, a charter of Women Rights
c. The world has not been able to lay down better principles of ethics and
morality than those enunciated in it not even Magna Carta of Britain or
Charter of Human Rights by United Nations.
2) Human Rights in Islam
a. No Superiority: There is no superiority for an Arab over a non-
Arab and for a non-Arab over an Arab, nor for the white over
the black nor for the black over the white except in God-
conciousness
b. Basic Human Rights: O’ people! Verily yor blood, your property
and your honour are sacred and inviolable until you appear
before your Lord
c. Every one Responsible for their actions: Beware! No one
committing a crime is responsible for it but himself. Neither
the child is responsible for the crime of his father, nor is the
father responsible for the crime of his child.
d. Unduly taking away anyone’s property is forbidden: Nothing of his
brother is lawful for a Muslim except what he himself gives
willingly. So do not wrong yourselves.
e. Rights of Slaves: O’ People! Every Muslim is the brother of every
other Muslim, and all the Muslims form one brotherhood. And
your slaves; see that you feed them with such food as you eat
yourselves, and clothe them with the clothes that you
yourselves wear.
f. Rights of Women: Treat the women kindly, since they are your
helpers and not in a position to manage their affairs
themselves.
g. Acceptance and Following Allah’s commandments: "Those who do
not judge by what Allah has sent down are the disbelievers
(Kafirun)." (5:44)
Alkonyat.
12. Fejezet.
Éjszaka.
É
– Igaz, szavamra! – És oly gyönyörrel néz elébe annak, hogy
holnap még egyszer fogja látni!
Carton mutatóujjával figyelmesen és elmélyedt arckifejezéssel
követte az ujság sorait és szavait. Azok mind az üzleti asztalra
könyököltek, közel egymáshoz és halkan beszélgettek. Néhány
percnyi hallgatás után, mely alatt mindnyájan reánéztek, ő azonban
nem zavartatta magát Jakobinus-olvasmányában, azok ismét
folytatták beszélgetésüket.
– Teljesen igaz, amit Madame mond – jegyezte meg Jacques
Három. – Miért álljunk meg? Nagyon sok az igaz benne. Miért álljunk
meg?
– Helyes, helyes, – vetette Defarge közbe – valahol azonban csak
meg kell állani. Csupán az a kérdés, hogy hol.
– Kiirtás után, – mondá az asszony.
– Nagyszerü! – károgott Jacques Három. A Bosszuangyal is
élénken helyeselt.
– Kiirtás jó elv, feleségem, – mondá Defarge nyugtalanul –
általánosságban nem kifogásolom. De ez a doktor sokat szenvedett.
Láttad őt ma? Megfigyelted az arcát, mikor az irást fölolvasták?
– Megfigyeltem az arcát, – ismételte az asszony megvetően és
bosszusan – igen, megfigyeltem az arcát. Megfigyeltem, hogy az
arca nem igazi barátja a köztársaságnak. Vigyázzon az arcára!
– És megfigyelted, feleségem, leánya fájdalmát is – mondá
Defarge engesztelő hangon – őneki ez borzasztó fájdalom lehet.
– Megfigyeltem leányát! – ismételte az asszony. – Igen,
megfigyeltem leányát, több mint egyszer. Megfigyeltem ma és
megfigyeltem más napokon is. Megfigyeltem a tárgyalóteremben és
megfigyeltem a börtön előtt az utcán. Csak az ujjamat kell
felemelnem…! – Ugy látszott, hogy felemeli (a hallgatózó szeme
mindig az ujságon volt) és koppanással ejtette le maga előtt az
asztalra, mintha a bárd sujtott volna le.
– A polgárnő isteni! – károgott az esküdt.
– Angyal, – mondá a Bosszuangyal és megölelte őt.
– Ami pedig téged illet, – folytatta az asszony
engesztelhetetlenül, férje felé fordulva – ha tőled függne,
szerencsére nem függ, még most is megmentenéd ezt az embert.
– Nem! – tiltakozott Defarge. – Nem, még ha ennek a pohárnak a
felemelése is elegendő volna ahhoz. De ott aztán megállanék. Azt
mondom, álljunk meg itt.
– Látja, Jacques, – mondá Defargené haragosan – látod te is, kis
Bosszuangyalom. Hallgassátok csak! Más vétkekért, mint hogy
zsarnokok és elnyomók, itéltem ezt a fajt lajstromomban pusztulásra
és kiirtásra? Kérdezzétek férjemet, hogy ugy van-e?
– Ugy van, – hagyta Defarge jóvá, kérdezgetés nélkül.
– A nagy napok kezdetén, mikor a Bastille elesett, találta férjem
a mai irást és hozta haza magával. Éjszaka közepén, mikor mindenki
eltávozott és minden be volt zárva, ezen a helyen elolvastuk, ennek
a lámpának a világánál. Kérdezzétek, hogy ugy van-e.
– Ugy van, – hagyta Defarge jóvá.
– Akkor éjjel azt mondottam neki, miután az irást elolvastuk és a
lámpa kialudt, a nap besütött a vasrostélyokon az üzletbe, hogy
titkot akarok mostan vele közölni. Kérdezzétek meg őt, hogy ugy
van-e?
– Ugy van, – hagyta Defarge ismét jóvá.
– Közöltem vele a titkot. Ezzel a két kezemmel ütöttem ezt a
mellemet, mint ahogy mostan teszem és mondom neki: »Defarge,
engem a tengerparton a halászok között neveltek föl és az a
parasztcsalád, melyet a két Evrémonde testvér oly sulyosan
megsértett, mint ahogyan azt a Bastilleból való okmány leirja, az az
én családom Defarge, a halálosan sebesitett fiunak a testvére, az én
testvérem, az a férj az én testvérem férje volt, az a meg nem
született gyermek az ő gyermekük volt, az a fitestvér az én
fitestvérem volt, az az apa az én apám volt, azok a halottak az én
halottaim, és azt az idézést, hogy ezekért a tettekért megfeleljenek,
én örököltem!« Kérdezzétek őt, hogy ugy van-e.
– Ugy van – hagyta Defarge még egyszer jóvá.
– Akkor mondd a viharnak és tüzvésznek, hogy álljon meg, de ne
nekem – válaszolt Defargené.
Mindkét hallgatójának pokoli élvezetet okozott halálthozó haragja
– a hallgatózó érezhette, hogy Defargené milyen sápadt, anélkül
hogy látta volna – és mind a kettő élénken helyeselt neki. Defarge,
csekély kisebbség, néhány szóval megemlékezett a márki részvéttel
teljes feleségéről; de csupán azt érte el, hogy felesége megismételte
utolsó válaszát:
– Mondd a viharnak és tüzvésznek, hogy álljon meg, de ne
nekem!
Vendégek jöttek és a csoport feloszlott. Az angol vendég is
kifizette, amit fogyasztott, megszámolta gondosan, amit pénzéből
visszakapott és mint idegen, kérte, hogy utasitsák a Nemzeti Palota
irányába. Defargené az ajtóhoz vezette őt, karját az övére helyezte
és megmutatta neki az utat. Az angol vendég azt gondolta ezalatt,
hogy jócselekedet volna azt a kart megragadni, fölemelni és egy éles
kést mélyen aládöfni.
De ő utjára ment és nemsokára eltünt a börtönfal árnyékában. A
megállapitott órában előkerült onnan, hogy Lorry lakásán ismét
megjelenjen; ahol az öreg urat nyugtalan aggodalomban, föl és alá
járkálva találta. Azt mondotta, hogy egészen mostanáig Lucienél volt
és csupán egy pár perccel azelőtt hagyta őt el, hogy a
megállapodáshoz képest idejében itten legyen. Atyját, körülbelül
négy óra óta, mióta a bank épületét elhagyta, nem látták. Lucienek
halvány reménye volt, hogy az ő közbenjárása talán megmentheti
Károlyt, de ez a reménye nagyon csekély. Már több mint öt órája,
hogy távol volt, hol lehet? Lorry tiz óráig várt; minthogy azonban
Manette doktor nem tért vissza és ő Luciet nem szivesen hagyta
egyedül, ugy állapodtak meg, hogy ismét visszamegy hozzá és
éjfélkor ismét visszajön a bank épületébe. Azalatt Carton a tüz
mellett egyedül vár a doktorra.
Várt, várt és az óra tizenkettőt ütött, de Manette doktor nem tért
vissza. Lorry ismét hazajött, de nem hozott hirt róla. Hol lehet?
Éppen ezt a kérdést tárgyalták és hosszas távolléte folytán
hajlandók voltak halvány reményt táplálni, mikor hallották őt a
lépcsőn. Abban a pillanatban, amint a szobába lépett, nyilvánvaló
lett, hogy minden elveszett.
Hogy valóban volt-e valakinél, avagy pedig az egész idő alatt az
utcákon bolyongott, azt sohasem tudták meg. Amint ott állott és
reájuk bámult, nem kérdeztek tőle semmit, arca mindent
megmondott.
– Nem tudom megtalálni, – mondá ő – de meg kell találnom. Hol
van?
Feje és nyaka födetlen volt és amint beszéd közben
körültekintett, levetette kabátját és a földre ejtette.
– Hol a padom? Mindenütt kerestem és nem találom. Mit
csináltak a munkámmal? Az idő sürget: azokat a cipőket be kell
végeznem.
Egymásra néztek és szivük megtört.
– Kérem, kérem! – mondá ő siró hangon. – Hadd lássak
munkához. Adják ide a munkámat.
Minthogy nem kapott választ, haját tépte és a padlót verte
lábával, mint egy haragos gyermek.
– Ne kinozzanak egy szegény, szerencsétlen nyomorultat, –
könyörgött borzalmas kiáltással – adják vissza a munkámat! Mi lesz
velünk, ha az a cipő ma éjjel nem készül el?
Elveszett, teljesen elveszett!
Oly teljesen reménytelen volt, hogy őt meggyőzzék, vagy hogy
azt megkiséreljék, hogy mindegyikük – mintha megbeszélték volna –
egyik kezét a vállára helyezte és azzal az igérettel, hogy munkáját
azonnal előkeritik, rábirták őt, hogy a tüz mellé leüljön. Lerogyott a
székbe, belekábult a parázsba és sirt. Mintha mindaz, ami a
padlásszoba ideje óta történt, csak képzelődés, futó álom lett volna;
Lorry látta, hogy ugyanazzá az alakká sorvad, melyet Defarge őrzött.
Ámbár mind a ketten meg voltak hatva és rémülve a hirtelen
összeroskadás miatt, nem volt idejük, hogy ezzel az érzelemmel
foglalkozzanak. Egyedül maradt leánya, utolsó reményétől és
támaszától megfosztva, mindkettőjükhöz fohászkodott. Ismét
egymásra tekintettek, mintha összebeszéltek volna, az a gondolat
tükröződött vissza arcukon. Carton kezdett el beszélni.
– Az utolsó remény is elveszett, igaz, hogy csekély volt. Igaz;
legjobb, ha leányához visszük. De mielőtt elmegy, kérem, hallgasson
reám egy pillanatra, nagy figyelemmel. Ne kérdezze a föltételek
okát, melyeket most szabni óhajtok, sem az igéretét, melyet kérni
akarok; van rá okom – elegendő.
– Nem vonom kétségbe, – válaszolt Lorry – folytassa.
A köztük levő széken ülő alak sóhajtozva hajlongott. Oly hangon
beszéltek, mintha éjjel beteg ágya mellett virrasztanának.
Carton lehajolt, hogy fölemelje a kabátot, mely majdnem lábai
alá került. Miközben ezt tette, kiesett a zsebből a doktor zsebkönyve,
melybe napi teendőit szokta feljegyezni. Carton fölemelte,
összehajtott papir volt benne.
– Ezt meg kellene néznünk – mondá.
Lorry jóváhagyóan bólintott. Fölnyitotta és fölkiáltott:
– Hála Istennek!
– Mi az? – kérdé Lorry mohón.
– Egy pillanatra! Mindjárt reátérek. Először – kabátja zsebébe
nyult és egy másik papirost vett onnan elő – ez az igazolvány
engedelmet ad nekem arra, hogy ezt a várost elhagyjam. Nézze
meg! Látja: Carton Sydney, angol polgár.
Lorry nyitva tartotta kezében és az ő komoly arcába nézett.
Őrizze meg részemre holnapig. Én látni fogom őt holnap, amint
emlékszik, és jobb, ha nem viszem magammal a börtönbe.
– Miért nem?
– Nem tudom; jobb, ha nem teszem. Most vegye ezt a papirt,
mely Manette doktor zsebében volt. Ez hasonló igazolvány, mely
felhatalmazza őt, leányát és az ő gyermekét, hogy bármely időben
áthaladjon a sorompón és a határon. Látja?
– Igen.
– Talán tegnap szerezte ezt utolsó és legfontosabb óvintézkedés
gyanánt, veszedelem esetére. Mikorról van keltezve? De hisz az
mindegy; ne nézegesse; tegye óvatosan az enyémhez és az önéhez.
Most, kérem, figyeljen. Egy-két óráig ezelőtt való időig nem
kételkedtem abban, hogy neki van ilyen igazolványa, vagy kaphat
ilyet. Ez érvényes mindaddig, mig be nem vonják. De gyorsan
visszavonhatják, és nekem van rá okom, hogy azt higyjem, hogy ez
meg fog történni.
– Talán csak nincsenek veszedelemben?
– Nagy veszedelemben vannak. Abban a veszedelemben
forognak, hogy Defargené bevádolja őket. Az ő ajkáról hallottam. Ma
este hallottam ennek az asszonynak a nyilatkozatát, mely az ő
veszedelmüket fenyegetőnek tünteti föl. Nem pocsékoltam el semmi
időt és a kémet is láttam azóta. Ez megerősitette félelmemet. Tudja,
hogy egy favágó, aki a börtönfal közelében lakik, Defargeék
ellenőrzése alatt áll. Defargené kihallgatta ezt a favágót, aki azt
mondotta, hogy látta őt, – Lucie nevét sohasem említette – amint
jeleket váltott a fogollyal. Könnyen előrelátható, hogy az ok a
közönséges lesz: börtönösszeesküvés. Lucie élete veszedelemben
van, talán gyermekéé is és talán atyjáé is, mivel mind a kettőt látták
vele együtt azon a helyen. Ne rémüljön meg annyira. Ön megmenti
őket.
– Az Ég adja, hogy megtehessem, Carton! De hogyan?
– Megmondottam, hogyan. Öntől függ és jobb embertől nem
függhet. Ezt az uj feljelentést nem nyujtják be előbb, mint
holnapután; talán csak két-három nappal később; még valóbbszinü,
hogy csak egy héttel később. Tudja, hogy főbenjáró bün a guillotine
áldozatát gyászolni. Őt és atyját feltétlenül vétkesnek tartanák ebben
a bünben és ez az asszony (kinek a gyülöletben való kitartását
jellemezni képtelen vagyok) várni fog, hogy ezzel a bünnel
erősithesse vádját, hogy kétszeresen bizonyos legyen a dolgában.
Figyel reám?
– Oly feszülten és annyira bizom abban, amit mond, hogy egy
pillanatra még ezt a csapást is elfelejtem, – mondá, a doktor
székének támláját érintve.
– Önnek van pénze és gondoskodhatik a leggyorsabb
alkalmatosságról, hogy a tengerparthoz jusson. Már néhány nap
előtt megtette előkészületeit, hogy visszatérjen Angliába. Lovai
holnap korán utra készen legyenek, ugy hogy két órakor délután
indulhassanak.
– Megtörténik!
Viselkedése oly lázas és bátoritó volt, hogy a hév Lorryt is
elragadta és oly gyors lett, mint egy ifju.
– Ön nemesszivü ember. Nem mondottam, hogy jobb embertől
nem függhetnének? Mondja meg Lucienek ma éjjel, hogy milyen
veszedelem fenyegeti őt, gyermekét és atyját. Különösen ez utóbbit
hangsulyozza, mert ő szivesen fektetné gyönyörü fejét férje mellé.
Hangja remegett egy pillanatra; majd ismét folytatta, mint
azelőtt.
– Atyja és gyermeke érdekében kényszeritse őt, hogy Párist
elhagyja, velük és önnel együtt abban az órában. Mondja meg neki,
hogy férje utolsó intézkedése ez volt. Mondja meg neki, hogy sokkal
több függ attól, mintsem hiszi vagy reméli. Gondolja, hogy atyja még
ebben a szomoru állapotában is engedelmeskedik majd neki; vagy
pedig nem?
– Bizonyos vagyok benne.
– Én is azt gondoltam. Tegye meg mindezeket az előkészületeket
itt az udvarban, nyugodtan és teljesen, annyira, hogy ön is a
kocsiban üljön. Abban a pillanatban, mikor megérkezem, vegyen fel
a kocsiba és hajtson el.
– Minden körülmények között várok önre.
– Igazolványom a kezében van a többi között, mint tudja, és
föntart számomra egy helyet. Csak arra várjon, hogy helyem el
legyen foglalva és aztán Angliába!
– Akkor tehát – mondá Lorry és megszoritotta az ő mohó, de
mégis nyugodt és szilárd kezét – nem függ minden egy öreg
embertől, egy ifju és tevékeny ember is ott lesz az oldalamon.
– Isten segitségével ott lesz! Igérje meg nekem ünnepélyesen,
hogy semmi által sem fogja magát befolyásoltatni, hogy más módot
válasszon, mint amiben mostan megállapodtunk.
– Ugy lesz, Carton.
– Emlékezzék holnap e szavakra: az ut megváltoztatása vagy
elhalasztása – bármilyen okból – azt eredményezheti, hogy talán
egyetlen életet sem lehet megmenteni és sok életet elkerülhetetlenül
föl kell áldozni.
– Emlékezni fogok reájuk. Remélem, hogy a magam részét
hüségesen elvégzem.
– Én is remélem, hogy megteszem a magamét. Most pedig Isten
önnel!
Ámbár komoly mosollyal mondta ezt, sőt az öreg ember kezét is
ajkához emelte, nem vált el tőle akkor. Segitett neki, hogy az elalvó
tüz előtt még folyton hajlongó alakot fölkeltse, hogy az köpenyt,
kalapot öltsön magára és távozásra birták azzal, hogy padjának és
munkájának a keresésére mennek, melyet még mindig jajveszékelve
kért. Carton haladt az egyik oldalán és elkisérte annak a háznak az
udvaráig, ahol az a lesujtott sziv – mely oly boldog volt akkor, mikor
az ő elhagyatott szivét föltárta előtte – virrasztott a borzalmas
éjszakában. Belépett az udvarba és néhány pillanatig ott egyedül
maradt és feltekintett szobájának megvilágitott ablakára. Mielőtt
távozott, áldást és istenhozzádot lehelt feléje.
13. Fejezet.
Ötvenkettő.
Ő
– Őrültség volna, ha fölszólitanám, hogy meneküljön; de teszem-
e? Ha arra szólitanám föl, hogy menjen ki ezen az ajtón, mondja,
hogy őrültség és maradjon itt. Cserélje el nyakkendőjét és kabátját
az enyémmel. Mialatt ön azt teszi, hadd vegyem ki ezt a szalagot
hajfürteiből, és rázzam szét haját ugy, amilyen az enyém.
Bámulatos gyorsasággal és oly akarat- és cselekvési erővel, mely
csodálatosnak látszott, reákényszeritette ezeket a változtatásokat. A
fogoly olyan volt kezében, mint egy gyermek.
– Carton, édes Carton! Őrültség! Nem lehet keresztülvinni, nem
történhetik meg, megkisérelték, de sohasem sikerült. Könyörgök,
hogy halálával ne szaporitsa az enyémnek a keserüségét!
– Kedves Darnay, arra szólitom-e fel, hogy menjen ki ezen az
ajtón? Ha arra szólitom fel, utasitsa vissza. Itt van tinta, toll és
papiros az asztalon. Elég szilárd a keze ahhoz, hogy irjon?
– Az volt, mikor ön belépett.
– Szilárditsa meg ismét és irja, amit diktálok. Gyorsan, barátom,
gyorsan!
Darnay kezét lázas homlokához nyomta és az asztalhoz ült.
Carton, jobbkezével keblében, egészen közelében állott.
– Irja pontosan, amit mondok.
– Kinek cimezzem?
– Senkinek. – Cartonnak még mindig keblében volt a keze.
– Keltezzem?
– Nem.
A fogoly minden kérdésnél föltekintett. Carton kezével keblében,
mellette állt és reánézett.
– Ha emlékszik, – diktálta Carton – azokra a szavakra, melyeket
régen mondottunk egymásnak, akkor könnyen megérti ezt, ha
meglátja. Tudom, hogy emlékszik reájuk. Nem az ön természete,
hogy elfelejtse azokat.
Kivonta kezét kebléből, de a fogoly éppen mostan föltekintett
zavart csodálkozással és a kéz valamit markolva, megállott.
– Leirta: »hogy elfelejtse azokat«? – kérdé Carton.
– Igen. Fegyver van a kezében?
– Nem, nem vagyok felfegyverkezve.
– Mi az a kezében?
– Mindjárt megtudja. Irja, csak néhány szó van még. Ismét
diktált: Hálás vagyok, hogy eljött az idő, hogy bebizonyithatom.
Hogy igy cselekszem, nem okoz nekem sem fájdalmat, sem bánatot.
Mikor ezeket a szavakat mondotta, szemét az iróra függesztette
és kezét lassan és gyöngéden az iró arca elé helyezte.
A toll kiesett Darnay kezéből az asztalra és zavartan nézett körül.
– Micsoda gőz ez? – kérdezte.
– Gőz?
– Valami, ami előttem lebegett.
– Nem tudok semmiről; nem lehet itt semmi. Vegye a tollat és
végezze be. Siessen, siessen!
Mintha emlékezete meggyöngült volna, vagy lelke megzavarodott
volna, ugy erőlködött a fogoly, hogy figyelmét összeszedje. Amint
homályos szemmel és lassuló lélegzettel tekintett Cartonra, keze
ismét a keblében volt és szilárdan nézett reája.
– Siessen, siessen!
A fogoly ismét a papiros fölé hajolt.
– Ha másként lett volna, – Carton keze ismét óvatosan és lassan
lefelé lopódzott – sohasem használtam volna föl a kinálkozó
alkalmat. Ha másként lett volna, – a kéz a fogoly arca előtt volt –
annál inkább kellett volna helyt állanom érte. Ha másként lett
volna… – Carton a tollat nézte és azt vette észre, hogy már csupa
olvashatatlan jeleket irt.
Carton keze nem mozdult többé keble felé. A fogoly szemrehányó
tekintettel felugrott, de Carton keze egészen közel volt arcához és
balkarjával derekát ölelte át. Néhány pillanatig gyöngén védelmezte
magát a férfi ellen, aki azért jött, hogy életét az övé helyett
föláldozza; de egy perc eltelte után eszméletlenül terült el a földön.
Carton gyorsan és habozás nélkül öltötte fel a fogoly levetett
ruháit, haját hátrafésülte és megkötötte azzal a szalaggal, melyet a
fogoly viselt. Azután halkan szólott:
– Lépjen be, jöjjön be! – és a kém megjelent.
– Látja? – mondá Carton, föltekintve, amint ott térdelt féltérdén
az eszméletlen alak mellett és a papirost a keblébe dugta – nagy az
ön veszedelme?
– Carton ur, – válaszolta a kém félénken csattantva ujjával – az
itteni nagy forgalomban ez nem veszedelmes reám, ha ön az
ajánlatát hüségesen véghezviszi.
– Tőlem ne féljen. Én hü leszek halálig.
– Az ötvenkét számnak teljesnek kell lenni. Ha ön ebben az
öltözetben teljessé teszi, nem félek.
– Ne féljen! én nemsokára nem leszek már utjában és nem
árthatok önnek és a többiek, ha Istennek, ugy tetszik, nemsokára
messze lesznek innen. Most hivjon segitséget és vigyen engem a
kocsiba.
– Önt? – kérdé a kém nyugtalanul.
– Őt, ember, akivel én cseréltem; azon a kapun megy ki, amelyen
engem behozott?
– Természetesen.
– Gyönge voltam és szédültem, mikor jöttem és most, hogy
távozom, elájultam. A bucsu elszéditett. Ilyesmi itten gyakran,
nagyon is gyakran megtörtént. Élete saját kezében van. Gyorsan,
hivjon segitséget!
– Esküszik, hogy nem árul el? – kérdé a reszkető kém, mikor még
egy pillanatra szünetelt.
– Ember, ember, – válaszolta Carton lábával dobogva – nem
esküdtem elégszer ünnepélyesen, hogy ezt keresztülviszem, hogy
most e drága pillanatokat vesztegeti? Vigye maga az udvarba,
amelyet ismer, helyezze el maga a kocsiban, mutassa meg őt
Lorryéknak, és mondja neki, hogy nincs más élesztőszerre szükség,
mint a friss levegőre és hogy emlékezzék tegnap esti szavaimra és
igéretére és hogy hajtson el azonnal.
A kém eltávozott és Carton az asztalhoz ült és homlokát kezébe
támasztotta. A kém azonnal visszatért két emberrel.
– Hogy-hogy? – mondá az egyik a földön heverő alakot látva. –
Annyira lesujtotta az a hir, hogy barátja a Saint Guillotine
sorsjátékban a főnyereményt nyerte meg?
– Jó hazafi, – mondá a másik – nem lehetne jobban lesujtva, ha
az arisztokrata semmit sem nyert volna.
Felemelték az eszméletlen alakot, ráhelyezték egy hordágyra,
melyet a kapuból hoztak és lehajoltak, hogy elvigyék.
– Az idő rövid, Evrémonde – mondá a kém figyelmeztető hangon.
– Tudom, – válaszolt Carton – vigyázzon barátomra, könyörgöm
és hagyjon magamra.
– Jöjjetek, tehát, fiaim, – mondá Barsad – emeljétek fel és
vigyétek el.
Az ajtó bezárult és Carton egyedül maradt. Feszült figyelemmel
hallgatózott, minden hangra figyelt, mely gyanut vagy veszedelmet
jelezhet. Nem hallott semmit. Kulcsok fordultak, ajtók csapódtak,
távoli folyosókról lépések hallatszottak, szokatlan kiabálás vagy
sietés nem volt hallható. Kis idő mulva szabadabban lélegzett föl, az
asztalhoz ült és ismét hallgatózott, mig az óra kettőt ütött.
Olyan hangok hallatszottak, melyektől nem félt, mert képzelte,
hogy mit jelentenek. Egymás után több ajtót nyitottak ki, végül az
övét. Egy börtönőr a kezében levő jegyzékbe tekintett és csupán
ennyit mondott: »Evrémonde, kövessen!« És ő távolról egy nagy
sötét terembe követte őt. Sötét téli nap volt és a teremben uralkodó
és a külső sötétség is okozta, hogy alig tudta felismerni a többieket,
akiket ide behoztak, hogy karjaikat megkötözzék. Némelyek álltak,
mások ültek. Egyesek jajveszékeltek és nyugtalanul jártak föl és alá,
de ilyen csak kevés volt. A nagy többség nyugodt és néma volt és
mereven a földre nézett.
A fal mellett egy sötét sarokban állott, mialatt az ötvenkettőből
még néhányat őutána hoztak be, az egyik megállott, amint
elmenőben volt, hogy őt, mint ismerőst, megölelje. Megrettent, hogy
fölfedezik, de az ember tovább haladt. Néhány pillanattal később,
egy leányos termetü, kedves, sápadt arcu, nagy, türelmes szemü nő
kelt föl a padról, ahol ült és odajött hozzá, hogy beszéljen vele.
– Evrémonde polgár, – mondá megérintve őt hideg kezével –
szegény kis varrónő vagyok, együtt voltam önnel La Forceban.
Válasz helyett maga elé mormogta:
– Igaz, elfelejtettem, hogy mivel vádolták.
– Összeesküvéssel. Az igazságos ég tudja, hogy ártatlan vagyok.
Ugyan ki gondolna arra, hogy összeesküdjék ilyen szegény, gyönge
teremtéssel, mint én vagyok?
Szomoru mosollyal mondotta és ez annyira meghatotta őt, hogy
könnyek szöktek a szemébe.
– Nem félek a haláltól, Evrémonde polgár, de én nem tettem
semmit. Szivesen meghalok, ha a köztársaság, mely annyi jót akar
velünk tenni, szegényekkel, nyer valamit a halálommal. De nem
értem, hogy ez hogy lehet, Evrémonde polgár. Ily szegény, gyönge
kis teremtés!
– Hallottam, hogy szabadonbocsátották, Evrémonde polgár.
Reméltem, hogy igaz.
– Igaz volt. De ismét elfogtak és elitéltek.
– Ha a kocsin önnel megyek, Evrémonde polgár, megengedi,
hogy kezét fogjam? Nem félek, de kicsi vagyok és gyönge és az több
bátorságot ad nekem.
Mikor a türelmes szemek arcába tekintettek, hirtelen kétséget
látott bennük, majd csodálkozást. Ő megszoritotta a munkában
eldurvult, éhségtől lesoványodott, fiatal kezet és ajkait érintette.
– Érte hal meg? – suttogta ő.
– És felesége és gyermekéért. Csend! Igen.
– Ó, idegen, megengedi, hogy bátor kezét fogjam?
– Csend! Igen, szegény testvérem; az utolsó pillanatig.
Ugyanazok az árnyékok, melyek a börtönt érik, a kora délután
ugyanazon órájában beárnyékolják a sorompót és a körülötte levő
tömeget, mikor egy Párisból távozó kocsi hajt oda, hogy
megvizsgálják.
– Ki megy itt? Ki van benne? Utleveleket!
Az utleveleket kinyujtják és elolvassák.
– Manette Sándor. Orvos. Francia. Melyik az?
Ez az; ez a tehetetlen, tagozatlan hangokat mormogó,
tébolyodott öreg ember.
– Ugy látszik, hogy a doktor polgár nincsen észnél. A forradalmi
láz nagyon heves volt reá nézve.
– Nagyon is.
– Hah! Sokan szenvednek emiatt. Lucie. Leánya. Francia. Melyik
az?
– Ez az.
– Nyilvánvalóan kell, hogy az legyen. Lucie, Evrémonde felesége;
ugy-e?
– Igen.
– Hah! Evrémonde máshová van idézve. Lucie, a gyermeke.
Angol. Ez az?
Ez és nem más.
– Csókolj meg, Evrémonde gyermeke. Most jó köztársasági
embert csókoltál meg; valami uj a családodban; emlékezz reá!
Carton Sydney. Ügyvéd. Angol. Melyik az?
– Itt fekszik a kocsi sarkában. Megmutatják őt a kérdezőnek.
– Ugy látszik, hogy az angol ügyvéd elájult.
– Remélhető, hogy a friss levegőben magához tér. Láthatóan
nincsen jó egészségben és megrázóan bucsuzott el egy barátjától,
aki a köztársaság neheztelését vonta magára.
– Ez az egész? Ez ugyan nem sok! Sokan vonták magukra a
köztársaság neheztelését és ki kell tekinteniök a kis ablakon. Lorry
Jarvis. Bankár. Angol. Melyik az?
– Én vagyok az. Természetesen, minthogy utolsó vagyok.
Lorry Jarvis válaszolt mind az előző kérdésre. Lorry Jarvis
kiszállott és ott áll, kezével fogva a kocsi ajtaját és válaszol a
hivatalnokcsoportnak. Lassan körüljárják a kocsit, kényelmesen
fölszállnak a tetejére, hogy lássák, micsoda podgyász van ott; a
falusi nép körülötte áll, közelebb jön a kocsi ajtajához és kiváncsian
belebámul; egy kicsiny gyermeknek anyja, aki hordozta őt,
kinyujtotta a karját, hogy megérinthesse a guillotine alatt meghalt
arisztokrata feleségét.
– Fogja utleveleit, Lorry Jarvis, alá vannak irva.
– Lehet elutazni, polgár?
– Lehet. Előre postakocsis! Szerencsés utat!
– Üdvözlöm, polgárok. És az első veszedelem elmult.
Ezek ismét Lorry Jarvis szavai voltak, amint kezeit imára kulcsolja
és fölfelé tekint. Rémület keletkezik a kocsiban és sirás, az
eszméletlen utas nehezen lélegzik.
– Nem haladunk nagyon lassan? Nem lehetne biztatni őket, hogy
gyorsabban hajtsanak? – kérdi Lucie aggodalmasan az öreg
embertől.
– Menekülésnek látszanék, édesem. Nem szabad őket nagyon
sürgetnünk; gyanut keltene.
– Nézzen hátra, nézzen hátra, nem üldöznek-e?
– Az ut szabad, édesem. Eddig még nem üldöznek.
Házak kettes-hármas csoportokban, magános gazdaságok,
rombadőlt épületek, festő- és bőrgyárak, és más ehhez hasonló
épületek, majd nyilt vidék, lombtalan fasorok haladnak el mellettünk.
Alattunk a kemény, egyenetlen kövezet, oldalt a puha, mély sár.
Néha a feneketlen sárba hajtunk, hogy elkerüljük a kövek rázását,
néha megakadunk a mély pocsolyában és gödrökben. Ilyenkor olyan
nagy a türelmetlenségünk gyötrelme, hogy vad félelmünkben és