Building Sustainable Cities Social Economic and Environmental Factors Aldo Alvarez-Risco All Chapter Instant Download

Download the full version of the textbook now at textbookfull.
com
Building Sustainable Cities Social Economic

and Environmental Factors Aldo Alvarez-Risco
https://textbookfull.com/product/building-
sustainable-cities-social-economic-and-
environmental-factors-aldo-alvarez-risco/
Explore and download more textbook at https://textbookfull.com

Recommended digital products (PDF, EPUB, MOBI) that
you can download immediately if you are interested.
Principles of Sustainable Aquaculture: Promoting Social,

Economic and Environmental Resilience 2nd Edition Bunting
https://textbookfull.com/product/principles-of-sustainable-
aquaculture-promoting-social-economic-and-environmental-
resilience-2nd-edition-bunting/
textbookfull.com
OECD Factbook 2015 Economic Environmental and Social

Statistics Oecd
https://textbookfull.com/product/oecd-factbook-2015-economic-
environmental-and-social-statistics-oecd/
textbookfull.com
What Is Sustainable Journalism Integrating the

Environmental Social and Economic Challenges of Journalism
1st Edition Peter Berglez (Editor)
https://textbookfull.com/product/what-is-sustainable-journalism-
integrating-the-environmental-social-and-economic-challenges-of-
journalism-1st-edition-peter-berglez-editor/
textbookfull.com
Architectural Space and the Imagination: Houses in

Literature and Art from Classical to Contemporary Jane
Griffiths
https://textbookfull.com/product/architectural-space-and-the-
imagination-houses-in-literature-and-art-from-classical-to-
contemporary-jane-griffiths/
textbookfull.com
Building a Columnar Database on RAMCloud: Database Design
for the Low-Latency Enabled Data Center 1st Edition
Christian Tinnefeld
https://textbookfull.com/product/building-a-columnar-database-on-
ramcloud-database-design-for-the-low-latency-enabled-data-center-1st-
edition-christian-tinnefeld/
textbookfull.com
Information Geometry and Population Genetics: The

Mathematical Structure of the Wright-Fisher Model Julian
Hofrichter
https://textbookfull.com/product/information-geometry-and-population-
genetics-the-mathematical-structure-of-the-wright-fisher-model-julian-
hofrichter/
textbookfull.com
Kings of Quarantine (Brutal Boys of Everlake Prep #1) 1st

Edition Caroline Peckham
https://textbookfull.com/product/kings-of-quarantine-brutal-boys-of-
everlake-prep-1-1st-edition-caroline-peckham/
textbookfull.com
Modern Approaches to Discrete Curvature 1st Edition

Laurent Najman
https://textbookfull.com/product/modern-approaches-to-discrete-
curvature-1st-edition-laurent-najman/
textbookfull.com
Studies of Thinking Selected works of Kenneth Gilhooly 1st

Edition Gilhooly
https://textbookfull.com/product/studies-of-thinking-selected-works-
of-kenneth-gilhooly-1st-edition-gilhooly/
textbookfull.com
African Languages and Literatures in the 21st Century
Esther Mukewa Lisanza
https://textbookfull.com/product/african-languages-and-literatures-in-
the-21st-century-esther-mukewa-lisanza/
textbookfull.com
Aldo Alvarez-Risco
Marc A. Rosen
Shyla Del-Aguila-Arcentales
Dora Marinova Editors
Building
Sustainable
Cities
Social, Economic and
Environmental Factors
Building Sustainable Cities
Aldo Alvarez-Risco • Marc A. Rosen
Shyla Del-Aguila-Arcentales • Dora Marinova
Editors
Building Sustainable Cities

Social, Economic and Environmental Factors
Editors
Aldo Alvarez-Risco Marc A. Rosen
Facultad de Ciencias Administrativas y Faculty of Engineering and Applied Science
Recursos Humanos University of Ontario Institute
Universidad de San Martín de Porres of Technology
Lima, Peru Oshawa, ON, Canada
Shyla Del-Aguila-Arcentales Dora Marinova

Escuela Nacional de Marina Mercante Curtin University Sustainability Policy
“Almirante Miguel Grau” (CUSP) Institute
Callao, Peru Curtin University
Perth, WA, Australia
Universidad Nacional de la
Amazonia Peruana
Iquitos, Peru
ISBN 978-3-030-45532-3 ISBN 978-3-030-45533-0 (eBook)

https://doi.org/10.1007/978-3-030-45533-0
© Springer Nature Switzerland AG 2020

This work is subject to copyright. All rights are reserved by the Publisher, whether the whole or part of
the material is concerned, specifically the rights of translation, reprinting, reuse of illustrations, recitation,
broadcasting, reproduction on microfilms or in any other physical way, and transmission or information
storage and retrieval, electronic adaptation, computer software, or by similar or dissimilar methodology
now known or hereafter developed.
The use of general descriptive names, registered names, trademarks, service marks, etc. in this publication
does not imply, even in the absence of a specific statement, that such names are exempt from the relevant
protective laws and regulations and therefore free for general use.
The publisher, the authors, and the editors are safe to assume that the advice and information in this book
are believed to be true and accurate at the date of publication. Neither the publisher nor the authors or the
editors give a warranty, expressed or implied, with respect to the material contained herein or for any
errors or omissions that may have been made. The publisher remains neutral with regard to jurisdictional
claims in published maps and institutional affiliations.
This Springer imprint is published by the registered company Springer Nature Switzerland AG
The registered company address is: Gewerbestrasse 11, 6330 Cham, Switzerland
Preface
Building sustainable cities is a global challenge for governments, and needs to be

done in coordination with public and private organizations and, importantly, their
citizens. When working towards the objective of achieving sustainable development
worldwide, especially in light of the UN Sustainable Development Goals (SDGs)
for 2015–2030, it is important to have a reference source to guide research and
teaching efforts, as well as practical applications. This is needed in universities and
other educational institutions focused on teaching sustainable development as well
as to support R & D activities in academe, business, government, and other organi-
zations. Achieving sustainable cities is a mission and challenge involving profes-
sionals with a wide variety of backgrounds and training, and requires multidisciplinary
approaches in practice, teaching, and research.
The purpose of this book is to provide the theoretical and practical support
needed to build sustainable cities, in a comprehensive manner. As a consequence,
the book provides support for various areas, including the implementation of social
enterprises, qualitative and quantitative research activities, the development of sus-
tainable institutional strategies, education related to sustainability, and the realiza-
tion of applied industrial activities on various facets of sustainability. Covering the
social, environmental, and economic components of sustainability allows a global
vision of what is necessary for sustainable development. It is emphasized that we
include social aspects, which are usually less addressed.
In Part I of the book, general material is provided on sustainability, cities, and
sustainable cities. In Chaps. 1 and 2, introductory aspects of the book and sustain-
ability are reviewed, including concepts, definitions, and common applications. In
Chap. 3, issues about energy sustainability are described. Chapter 4 is focused on
cities and their characteristics, while in Chap. 5 the concept of sustainable cities is
discussed, along with its centrality to the UN Sustainable Development Goals
(especially SDG 11).
Part II is centered on social sustainability and comprises five chapters. Chapter 6
describes aspects related to formal jobs, identifying problems that exist in various
societies and showing the deep impact generated by the persistence of informal
work in the development of a country. Tax, organizational, and behavioral aspects
v
vi Preface
of informal work are described. Chapter 7 addresses a sensitive issue in people’s

lives: health. It also covers how health systems, to be sustainable, need to ensure
that clinical, economic, and humane results are achieved. The chapter shows global
evidence of the interventions that are needed to achieve these results. In an increas-
ingly demanding world where job opportunities are forged from the first years of
school, it is possible that the need for survival may lead to a lack of equity, which is
expressed in business environments as well as in the daily coexistence of citizens.
Hence, the various efforts that are made to promote equity are presented in Chap. 8.
Food has a central role in citizens’ health, leading to pressure to have increasing
quantities of food. However, equitable supplies of food are not available in all areas
of the world. Also, as described in Chap. 9, the population’s eating habits have a
direct impact on the sustainable development of families. In Chap. 10, the signifi-
cant efforts made in recent years by institutions and companies to increase develop-
ment opportunities for women are described. This implies both the stopping violence
against women and a greater appreciation of their many roles in society, including
as workers, mothers, and transformational leaders of society.
Part III is centered on environmental sustainability and comprises seven chap-
ters. Cities require sustainable urban designs as part of their contribution to sustain-
able development, and more and more citizens are demanding ecological
construction. Sustainable urban forms and designs are thus described in Chap. 11.
All countries have transport systems for both people and goods. The transition to
sustainable and ecological means of transport requires governments to have a clear
vision of sustainable development, so that changes made in a society can be within
reach of the great majority. Current sustainable transport alternatives are presented
in Chap. 12. In Chap. 13, aspects related to the development of urban infrastructure
are described that can make it more sustainable; likewise, green building certifica-
tions are reviewed. The sustainable use of energy in cities, described in Chap. 14, is
one of the most important challenges facing the world and requires a behavioral
change in planning by authorities and the behavior of citizens. Efforts made glob-
ally to improve and optimize the use of energy at company, individual, and govern-
ment levels are detailed. Chapter 15 discusses waste management and its regulation
in various countries, including the obligations it generates on institutions and citi-
zens. This coincides with an important part of the annual planning of the manage-
ment of a city, which is the management of waste, especially hazardous types.
Chapter 16 addresses a crucial issue in the contamination of water resources: the
management of medical waste, which involves medicines and medical devices.
There are still many countries that do not have specific regulations, and continue to
permit patients to decide where to discard expired medicines. Donations are an
example of sources of medicines with upcoming expiration dates whose manage-
ment needs to be regulated so as not to generate excessive contamination. Since the
first world summits to address the issue of climate change, various agreements on
goals have been reached and still others must be achieved. This activity has required
the joint efforts of countries, for example, through world meetings such as the
Conference of the Parties (COP) as well as the signing of agreements such as the
Paris Agreement. Chapter 17 describes government, business, and organized citizen
Preface vii
efforts to mitigate and adapt to climate change, including data related to global ini-
tiatives to contribute to climate change mitigation.
Part IV is centered on economic sustainability and comprises four chapters. In
Chap. 18, a crucial issue in people’s lives is addressed: debt. There is ample evi-
dence of the personal finance problems that many people in the world have and that
impacts their quality of life. Also, strategies to improve the personal financial man-
agement of consumers are described. Chapter 19 describes one of the most emerg-
ing thematic areas: entrepreneurship. The concepts and applications of
entrepreneurship and related ideas such as social entrepreneurship, green entrepre-
neurship, and sustainable entrepreneurship are addressed. Results of various mea-
surements of the enterprise at a global level are presented. Chapter 20 reviews the
green consumption habits of consumers as well as the planning of companies to
offer products and services in a manner that is environmentally responsible; in addi-
tion, the normative measures that help to promote responsible consumption are
described. Chapter 21 describes in detail the 17 UN Sustainable Development Goals
(SDGs), barriers to achieving them, and the social, environmental, and economic
impacts expected from each. The urgent need is demonstrated for multidisciplinary
planning, articulated between governments, institutions, companies, universities,
communities, families, and individuals.
Finally, Chap. 22 provides closing remarks and proposes the necessary research
for sustainable cities. This includes improving the knowledge base for businesses,
universities, and the general population.
All chapters were reviewed. In many cases, contributors assisted in reviewing
chapters written by others.
This book shows the passion of authors and editors in the most relevant aspects
of social, economic, and environmental sustainability. It highlights the most select
of literature and provides professional experiences. We hope that the book forms a
lasting guide for higher education and school activities. We also hope that this work
can help companies exploit the many benefits that can be achieved through the
implementation of business models that ensure sustainable development.
Communities are the cornerstone of society and for this reason this book includes a
strong focus on contributing to their sustainable and harmonious development.
Lima, Peru Aldo Alvarez-Risco

Oshawa, ON, Canada Marc A. Rosen
Callao, Peru Shyla Del-Aguila-Arcentales
Perth, WA, Australia Dora Marinova
Contents
Part I Sustainability, Cities, and Sustainable Cities

1 Introduction�� 3
Aldo Alvarez-Risco and Marc A. Rosen
2 Sustainability: Concepts, Definitions, and Applications�� 15
Marc A. Rosen
3 Energy Sustainability�� 27
Marc A. Rosen
4 Cities�� 39
Shyla Del-Aguila-Arcentales, Aldo Alvarez-Risco,
M. Chandra Sekar, and Dora Marinova
5 Sustainable Cities �� 51
Shyla Del-Aguila-Arcentales, Aldo Alvarez-Risco,
and Marc A. Rosen
Part II Social Sustainability in Cities

6 Informality and City, Denied Concomitants�� 67
Marté Sánchez-Villagómez
7 Health Literacy, Pharmaceutical Care, and Population Health�� 83
Aldo Alvarez-Risco, Shyla Del-Aguila-Arcentales,
Santiago Diaz-Risco, M. Chandra Sekar, and Coralia Mesa-Gomez
8 Equity�� 97
Andrew J. Chapman
9 Food Insecurity�� 105
Arístides Vara-Horna and Aldo Alvarez-Risco
10 Violence Against Women and Sustainable Cities�� 123
Arístides Vara-Horna
ix
x Contents
Part III Environmental Sustainability in Cities

11 Sustainable Urban Form and Design �� 137
Silvia Vásquez-Sánchez, Aldo Alvarez-Risco,
and Shyla Del-Aguila-Arcentales
12 Sustainable Transportation in Cities�� 149
and Marc A. Rosen
13 Sustainability of Urban Infrastructure�� 167
Mori-Pelaez Demostenez, Aldo Alvarez-Risco,
and Shyla Del-Aguila-Arcentales
14 Sustainability of Urban Energy�� 185
Timothy Fraser and Andrew J. Chapman
15 Urban Waste Management�� 191
Eduardo De-La-Torre-Jave, Aldo Alvarez-Risco,
Shyla Del-Aguila-Arcentales, and Alex Harras
16 Management of Water �� 217
and Marc A. Rosen
17 Climate Change and Cities�� 231
and Marc A. Rosen
Part IV Economic Sustainability in Cities

18 Consumer Debt and Social Sustainability �� 251
Santiago Diaz-Risco, and M. Chandra Sekar
19 Entrepreneurship for Sustainable Cities �� 261
Aldo Alvarez-Risco, Dennis Lopez-Odar,
Raquel Chafloque-Cespedes, and M. Chandra Sekar
20 Green Consumerism�� 283
Sandra Huamán-Pastorelli, Aldo Alvarez-Risco,
and Alex Harras
21 Sustainable Development Goals and Cities �� 313
and Marc A. Rosen
22 Closing Remarks�� 331
Aldo Alvarez-Risco, Marc A. Rosen, Shyla Del-Aguila-Arcentales,
and Dora Marinova
Index�� 335
About the Editors
Aldo Alvarez-Risco is a full-time researcher at the Universidad de San Martín de

Porres in Perú in Sustainability Unit Research. He also holds PhD from Universidad
Autónoma de Nuevo León, Doctorate in Pharmacy and Biochemistry, Master in
Pharmacology and Pharmacist at the Universidad Nacional Mayor de San Marcos
and Master Pharmaceutical Care at Universidad de Granada. He is the coordinator
of the South American Network of Pharmaceutical Care (REDSAF). He has been
speaker at events in 22 countries. He has experience as a speaker for radio and TV
appearances.
Marc A. Rosen is a professor at the University of Ontario Institute of Technology

in Oshawa, Canada, where he served as founding Dean of the Faculty of Engineering
and Applied Science. Dr. Rosen has served as President of the Engineering Institute
of Canada and of the Canadian Society for Mechanical Engineering. He has many
professional roles, including editor-in-chief of various journals and Director of
Oshawa Power and Utilities Corporation. With over 70 research grants and con-
tracts and 900 technical publications, Dr. Rosen is an active teacher and researcher
in energy technology, sustainable energy, and the environmental impact of energy
systems. Much of his research has been carried out for industry. Dr. Rosen has
worked for Imatra Power Company in Finland, Argonne National Laboratory near
Chicago, the Institute for Hydrogen Systems near Toronto, and Ryerson University
in Toronto. He has received numerous awards and honors.
Shyla Del-Aguila-Arcentales is a researcher in Sustainability area. She completed

a doctoral program. She is Master in Pharmaceutical Sciences at the Universidad
Nacional Mayor de San Marcos and she is Pharmacist at Universidad Nacional de
la Amazonia Peruana. She has experience in bio-business, audit, environmental
management, import–export management. It is linked to the ancestral knowledge of
medicinal plants in the jungle regarding their traditional uses.
Dora Marinova has over 400 refereed publications and has supervised 50 PhD
students to successful completion. She is a member of the National Health and
xi
Visit https://textbookfull.com
now to explore a rich
collection of eBooks, textbook
and enjoy exciting offers!
xii About the Editors
Medical Research Council’s Panel on Centres of Research Excellence in Population

Health. Her research interests cover innovation models, including the evolving
global green system of innovation and the emerging area of sustainometrics. Dora
is Editorial Board member of the International Journal of Education Economics and
Development (published by Inderscience, Switzerland) and Transformations: An
Interdisciplinary Journal (published by EBSCO, USA). She is Elected Fellow of the
prestigious Modelling and Simulation Society of Australia and New Zealand
(MSSANZ) and International Environmental Modelling and Software Society
(iEMSs).
Contributors
Aldo Alvarez-Risco Facultad de Ciencias Administrativas y Recursos Humanos,

Universidad de San Martín de Porres, Lima, Peru
Raquel Chafloque-Cespedes Universidad de San Martín de Porres, Lima, Peru
Andrew J. Chapman International Institute for Carbon Neutral Energy Research,
Kyushu University, Fukuoka, Japan
Shyla Del-Aguila-Arcentales Escuela Nacional de Marina Mercante “Almirante
Miguel Grau”, Lima, Peru
Universidad Nacional de la Amazonía Peruana, Iquitos, Peru
Eduardo De-La-Torre-Jave Ciudad Saludable, Lima, Peru
Mori-Pelaez Demostenez Pontificia Universidad Católica del Perú, Lima, Peru
Santiago Diaz-Risco Centro de Fertilidad Cajamarca, Cajamarca, Peru
Timothy Fraser Department of Political Science, Northeastern University, Boston,
MA, USA
Alex Harras Center for MSP Research, Lima, Peru
Sandra Huamán-Pastorelli Universidad de San Martín de Porres, Lima, Peru
Dennis Lopez-Odar Universidad de San Martín de Porres, Lima, Peru
Dora Marinova Curtin University Sustainability Policy (CUSP) Institute, Curtin
University, Perth, WA, Australia
Coralia Mesa-Gomez Ministerio de Salud Pública de Cuba, La Habana, Cuba
Marc A. Rosen Faculty of Engineering and Applied Science, University of Ontario
Institute of Technology, Oshawa, ON, Canada
xiii
xiv Contributors
Marté Sánchez-Villagómez Universidad de San Martín de Porres, Lima, Peru

M. Chandra Sekar University of Findlay, Findlay, OH, USA
Arístides Vara-Horna Universidad de San Martin de Porres, Lima, Peru
Silvia Vásquez-Sánchez Pontificia Universidad Católica del Perú, Lima, Peru
About the Authors, Reviewers, Editors, and
Their Contributions
This book would not have been possible without the incredible and dedicated efforts
and contributions of its many authors, who not only wrote chapters but also often
assisted in reviewing the chapters of others.
• Aldo Alvarez-Risco is coauthor of Chaps. 1, 4, 5, 7, 9, 11, 12, 13, 15, 16, 17, 18,
19, 20, and 21. Also, he is one of the editors and reviewers of the book.
• Andrew J Chapman is author of Chap. 8 and coauthor of Chap. 14.
• Raquel Chafloque-Céspedes is coauthor of Chap. 19.
• Shyla Del-Aguila-Arcentales is coauthor of Chaps. 4, 5, 7, 11, 12, 13, 15, 16,
17, 18, and 21. Also, she is one of the editors and reviewers of the book.
• Eduardo De-La-Torre-Jave is coauthor of Chap. 15.
• Santiago Diaz-Risco is coauthor of Chap. 7. Also, he is one of the reviewers of
the book.
• Timothy Fraser is coauthor of Chap. 14.
• Alex Harras is coauthor of Chaps. 15 and 20. Also, he is one of the reviewers of
the book.
• Sandra Huamán-Pastorelli is coauthor of Chap. 20.
• Dennis López-Odar is coauthor of Chap. 19.
• Dora Marinova is coauthor of Chap. 4. Also, she is one of the editors and
reviewers of the book.
• Coralia Mesa-Gómez is coauthor of Chap. 7.
• Demóstenez Mori-Pelaez is coauthor of Chap. 13.
• Marc A. Rosen is author or coauthor of Chaps. 1, 2, 3, 5, 12, 16, 17, 21, and 22.
Also, he is one of the editors and reviewers of the book.
• Marte Sanchez-Villagomez is author of Chap. 6.
• M. Chandra Sekar is coauthor of Chaps. 4, 7, 18, and 19.
• Aristides Vara-Horna is coauthor of Chap. 9 and author of Chap. 10.
• Sylvia Vásquez-Sánchez is coauthor of Chap. 11.
xv
Part I
Sustainability, Cities, and Sustainable
Cities
Chapter 1
Introduction
Aldo Alvarez-Risco and Marc A. Rosen
1.1 Practicing Sustainability and its Importance
People and families are the main nucleus of society and their optimal functioning
ensures that cities, countries, and finally the world move towards social, environ-
mental, economic, and cultural growth. Consequently, governments need to plan
and manage bearing in mind the well-being of families and individuals. But we are
far from achieving sustainability, and examining what is happening in the world in
relation to the lives of individuals can be instructive.
Global statistics indicate that many people lose their lives daily due to causes
linked to sustainability issues:
• The 2018 State of Global Air Report published by the Health Effects Institute
(HEI) in Boston found that in 2016 over 95% of the world’s population lived in
areas that exceeded the World Health Organization (WHO) Guideline for ambi-
ent particulate matter less than or equal to 2.5 micrometers in aerodynamic diam-
eter (PM2.5). Also, worldwide exposure to PM2.5 contributed to 4.1 million
deaths from lung cancer, heart disease and stroke, respiratory infections, and
chronic lung disease in 2016. Air pollution is currently the fourth-highest cause
of death around the world, trailing smoking, hypertension, and diet, with the
majority of deaths recorded in poorer nations (HEI, 2018).
A. Alvarez-Risco (*)
Facultad de Ciencias Administrativas y Recursos Humanos, Universidad de San Martín de
Porres, Lima, Peru
e-mail: [email protected]
M. A. Rosen
Faculty of Engineering and Applied Science, University of Ontario Institute of Technology,
Oshawa, ON, Canada
e-mail: [email protected]
© Springer Nature Switzerland AG 2020 3

A. Alvarez-Risco et al. (eds.), Building Sustainable Cities,
https://doi.org/10.1007/978-3-030-45533-0_1
4 A. Alvarez-Risco and M. A. Rosen
• Worldwide, at least 2 billion people use drinking water sources contaminated

with feces; contaminated water transmitted diseases such as dysentery, cholera,
polio, and typhoid. Also, contaminated drinking water causes 502,000 diarrheal
deaths each year (WHO, 2018a).
• In 2015, there were an estimated 921 foodborne illness outbreaks in the USA and
in 2017 American citizens reported foodborne illness from bacteria as the most
important food safety issue. Also, CDC (2011) estimates 48 million people get
sick, 128,000 are hospitalized, and 3000 die from foodborne diseases each year.
• Noncommunicable diseases (NCDs) kill 41 million people annually, equivalent
to 71% of all deaths worldwide. 15 million people die from a NCD between the
ages of 30 and 69, and over 85% of these “premature” deaths occur in low- and
middle-income countries. Furthermore, cardiovascular diseases account for most
NCD deaths, at 17.9 million people annually, followed by cancers (9.0 million),
respiratory diseases (3.9 million), and diabetes (1.6 million) (WHO, 2018b).
When governments establish global agreements for the care of the planet, as in
the case of the Aichi Targets (CBD, 2011) or the Paris Agreement (UNFCCC, 2018),
much of the responsibility in a country rests with companies. Hence, it is important
that they can carry out their activities taking into account sustainability approaches.
In the world, several companies have exhibited a strong commitment to sustainabil-
ity according to Forbes (2018), including Siemens AG, Storebrand ASA, Cisco
Systems Inc., Danske Bank A/S, Ing Group, Commonwealth Bank of Australia,
Koninklijke Philips NV, Johnson & Johnson, Koninklijke DSM NV, and Enagas.
The practices of sustainability by different organizations have different impacts and
are interlinked. During primary and secondary school education, children and adoles-
cents learn and perform sustainability practices such as recycling, including campaigns
that are organized in conjunction with parents and teachers, and preparing foods based
on natural products, among other activities. In the case of universities, sustainability is
often undertaken through volunteer activities to help vulnerable populations and learn
about social responsibility. The latter has recently been approved in Peru as mandatory
in universities, and universities receive at least 2% of their budget for its execution. For
companies, corporate social responsibility (CSR) efforts are growing, and having an
impact on society from economic, social, and environmental points of view (or a com-
bination thereof). At the same time, productive and commercial processes of compa-
nies are advancing. CSR also contributes to the transformation of company workers,
who see how a company can operate and at the same time generate benefits for third
parties, especially marginal populations.
1.2 Teaching Sustainability
The education component of efforts for sustainable development has been clearly
evident since the meeting in Rio 1992 (UNESCO, 1992). Aspects of this include
improving access to the education for the poor, increasing energy efficiency
1 Introduction 5
education, providing better access to education (primary, secondary, vocational, and

training), incorporating ethics into education and research priorities, and introduc-
ing environment and development concepts into educational programs. One may
wonder what has happened since then. In 2002, the report “Education for sustain-
ability: from Rio to Johannesburg lessons learned from a decade of commitment”
(UNESCO, 2002) stated that seeking sustainable development through education
requires educators to:
• Instill in students an ethic for living sustainably, based on principles of social
justice, democracy, peace, and ecological integrity, which represent core issues
at the center of society’s concerns.
• Encourage a meeting of disciplines, through a linking of knowledge and of
expertise to create understanding that is more integrated and contextualized.
• Encourage lifelong learning, starting at the beginning of life and grounded in life
experiences, based on improvement and transformation of the moral character of
society.
• Develop to the fullest the potential of all human beings, throughout their lives, to
facilitate the collective achievement of a viable future.
• Value aesthetics, the creative use of the imagination, an openness to take risks
and exhibit flexibility, and a willingness to explore new options.
• Encourage new alliances between the state and civil society in promoting citi-
zens’ freedom and the practice of democratic principles.
• Mobilize society in a concerted effort to eliminate poverty and all forms of vio-
lence and injustice.
• Encourage a commitment to the values of peace in such a way as to promote the
creation of new lifestyles and living patterns.
• Identify and pursue new human projects in the context of local sustainability
within a planetary consciousness and a personal and communal awareness of
global responsibility.
• Create realistic hope in which the possibility of change and the desire for change
are accompanied by a concerted, active participation in change, at the appropri-
ate time, in favor of a sustainable future for all.
In the same report, global initiatives that were carried out to promote sustain-
ability education in teachers were described:
• A Toolbox in-service education project conducted by the National Consortium
for Environmental Education and Training in the USA.
• Diverse initiatives in the United Kingdom sponsored by WWF, Forum for the
Future and the UK Panel on Sustainable Development, and several local educa-
tion authorities.
• The Environmental Education Initiative in Teacher Education in Europe.
• The UNESCO Learning for a Sustainable Environment: Innovation in Teacher
Education project in Asia and the Pacific.
• A professional development program for over 70 teacher education colleges in
the province of Karnataka in India.
• A network of teacher education and resource centers in China sponsored by WWF.

• A national teacher education program in New Zealand that has trained over 40
people to provide in-service training for teachers in their local regions.
• A national teacher education program in South Africa that has appointed a coor-
dinator in each province, established a range of curriculum and resource devel-
opment projects, and is developing a national structure for the accreditation of
teachers who complete the courses.
• An international network of about 50 teacher education institutions, each con-
ducting a project to reorient all or part of its pre-service curriculum towards
sustainability, facilitated by UNESCO Chair for the Reorientation of Teacher
Training to Address Sustainability at York University, Toronto, Canada.
• The on-line and CD-ROM-based multimedia teacher education program,
Teaching and Learning for a Sustainable Future, developed by UNESCO as a
demonstration project for adaptation and translation to suit local educational and
cultural contexts.
More recently, at Rio + 20 (UN, 2012), educational commitments were presented
at several levels:
• Information, education, and training on sustainability at all levels, including in
the workplace, are key to strengthening the capacity of workers and trade unions
to support sustainable development.
• Each country is encouraged to consider the implementation of green economy
policies in the context of sustainable development and poverty eradication,
ensuring that workers are equipped with the necessary skills through education
and capacity building, and is provided with the necessary social and health
protections.
• Action is required to enhance agricultural research, extension services, training,
and education to improve agricultural productivity and sustainability through the
voluntary sharing of knowledge and good practices.
• Workers should have access to education, skills, health care, social security, fun-
damental rights at work, social and legal protections, including occupational
safety and health, and decent work opportunities.
• Commitments are needed to the right to education and a commitment to
strengthen international cooperation to achieve universal access to primary edu-
cation, particularly for developing countries. Access to quality education at all
levels is an essential condition for achieving sustainable development, poverty
eradication, gender equality and the empowerment of women, as well as human
development, for the attainment of internationally agreed development goals,
and for the full participation of both women and men, in particular young people.
In this regard, the needs for equal access to education for persons with disabili-
ties, indigenous peoples, local communities, ethnic minorities, and people living
in rural areas are vital.
• As younger generations are the custodians of the future, the need for better qual-
ity and access to education beyond the primary level is important.
1 Introduction 7
• Cooperation among schools, communities, and authorities needs to be enhanced

to promote access to quality education at all levels.
• States need to be encouraged to promote sustainable development awareness
among youth, in part by promoting programs for non-formal education in accor-
dance with the goals of the UN.
• Greater international cooperation is required to improve access to education,
including through building and strengthening of educational infrastructure and
increasing investment in education, particularly investments to improve the qual-
ity of education for developing countries.
• Education for sustainable development needs to be promoted to integrate sus-
tainable development more actively into education.
• Educational institutions need to be encouraged to adopt good practices in sus-
tainability management on their campuses and in their communities, with the
active participation of students, teachers, and local partners, thereby teaching
sustainable development as an integrated component across disciplines.
• Educational institutions, especially higher educational institutions in developing
countries, need to be supported in carrying out research and innovation for sus-
tainable development, to develop quality and innovative programs (including
entrepreneurship and business skills training, professional, technical and voca-
tional training, and lifelong learning), geared to bridging skills gaps for advanc-
ing national sustainable development objectives.
All these reports are meaningful only when they are taken into account during
operational and strategic planning in education ministries, public and private
schools, universities, and higher education institutes as well as in companies and
businesses.
A fundamental aspect for teaching sustainability is its multidisciplinary nature
(Pullen & Brinkert, 2014; Rogers et al., 2015; Christie & Miller, 2015; Wolsko
et al., 2016) which supports the need to develop work teams with professionals from
different fields. For example, the 2030 Agenda for Sustainable Development (UN,
2015), adopted by all United Nations Member States in 2015, provides a shared
blueprint for peace and prosperity for people and the planet, now and into the future.
At its heart are the 17 Sustainable Development Goals (SDGs), which are an urgent
call for action by all countries—developed and developing—in a global partnership.
Specifically, SDG 3: “Ensure healthy lives and promote wellbeing for all at all ages”
requires:
• Economists who can evaluate the costs associated with the sustainability of the
health system (Mani, Gunasekaran, & Delgado, 2018).
• Pharmacists who can ensure the effectiveness and safety of pharmacological
treatments through pharmaceutical care and impact economically on the sustain-
ability of the health system (Alves da Costa, Van Mil, & Alvarez-Risco, 2019).
• Anthropologists who can provide a deeper insight into the individual to under-
stand the behavior of health system actors and their impact on sustainability
(American Anthropological Association, 2014).
Visit https://textbookfull.com
now to explore a rich
collection of eBooks, textbook
and enjoy exciting offers!
This multidisciplinary approach must also be present in research activities, in the

social, economic, and environmental contexts of sustainability. Within the compe-
tences that must be developed in the improvement of human capital with an SDG
focus, the development of research competencies in sustainability should have a
central focus. Thus, Leal Filho (2018) established a set of research needs that are
urgent to contribute to the SDGs:
1. Increase the interdisciplinary and transdisciplinary nature of sustainability
research in order to be more oriented towards solving the needs of society.
2. Further develop research on sustainability at the local level, in order to under-
stand and adequately manage the impacts of local decisions on a broader scale.
3. Bring research on sustainability closer to society, so it is incorporated into defin-
ing directions and the sustainability research agenda.
4. Intensify the communication of scientific results to different interest groups, and
share knowledge with them. This requires a change in the way that sustainability
researchers offer value for the non-academic community.
5. Promote governance and provide better means to link science with policy formu-
lation. Ideally, decisions should be based on good research that emphasizes
trade-offs and multiple possibilities for action.
1.3 What is the Trend for Sustainability Research?
To examine the trend of sustainability research, it is useful to use macro-analysis

techniques of research publications.
According to Alvarez-Risco et al. (2018), an effective way to learn more about a
discipline or subject area is to identify the patterns that organize the topics addressed
in those disciplines or areas. In general, such patterns are expressed in conglomer-
ates of authors or themes, which are structured according to the links that exist
between the members of each conglomerate. In the case of conglomerates of
authors, the links or nexuses are established from the simultaneous mentions to two
authors by a third researcher. Thus, if a researcher A cites two academics B and C
simultaneously, it can be assumed that such a citation or mention of both authors is
due to the fact that researchers B and C are related because they share a line of
research or an approach of analysis, or because they belong to the same school of
thought. It could even be that authors B and C are cited because researcher A dis-
agrees with them or disagrees with the results presented by both researchers. Even
in the case of negative quotes, the fact of quoting reveals that the cited work has a
minimum level of importance for the author making the appointment. That is, what-
ever the reason for citing a publication, the fact that authors B and C are cited at the
same time provides an idea of the affinities or similarities between the scholars and
how they are organized relative to these affinities. When a joint mention of authors
B and C is repeated many times in a large set of publications, that grouping based
on conceptual or theoretical affinity is known as conglomerates of invisible authors
or colleges. The technique for detecting these groupings is the co-citation analysis
1 Introduction 9
of authors. In the case of conglomerates of topics, groupings are formed from the
joint appearance of specific terms in key areas of academic documents, for example,
the title or summary of the text analyzed. When two terms (where each term can
consist of two or more words) are mentioned simultaneously, it can be understood
that there is a thematic link or affinity between them. To the extent that simultaneous
mentions are repeated several times within a set of texts, thematic conglomerates
are formed. The technique that produces sets of associated terms is known as co-
word analysis. A complementary approach to the review of thematic conglomerates
is the ordered list obtained through the automatic extraction of terms, a text mining
technique that uses linguistic and statistical analysis to generate a ranking of terms
with greater semantic potential. In this way, the automatic extraction of terms pro-
duces a list of terms ordered according to the contribution of each term to better
understand the set of texts analyzed.
To use the three techniques mentioned above, it is necessary to have two funda-
mental elements: a) a large number of texts to be analyzed, b) the possibility of
obtaining such information from academic databases. To date, this availability is
offered by two multidisciplinary databases: Scopus and Web of Science. The total
of documents indexed in both databases is known as the mainstream of science, or
in practical terms, scientific knowledge. Both are the largest multidisciplinary data-
bases that exist to date (Scopus with 65 million records and Web of Science with 70
million records), whose documents have gone through peer review, unlike what
happens with other search engines of free access academics. It should be added that
these two databases are commercial products, published by the companies Elsevier
for the case of Scopus and Clarivate Analytics for the Web of Science. Since they
not only record the bibliographic information of the studies published in the most
prestigious academic journals, but also the number of times the studies and authors
are cited (individual or collective, in the case of research groups), both Scopus and
Web of Science are known as citation databases. It is estimated that Google Scholar
has between 180 and 200 million indexed documents, which are automatically ana-
lyzed by Google robots that examine academic websites on a permanent basis
(Alvarez-Risco et al. 2018).
Figure 1.1 shows the publications on sustainability indexed in Scopus and Web
of Science from 2010 to 2018. The data show increases in the number of publica-
tions in both databases each year.
To evaluate the publications on sustainability that have more citations, Google
Scholar is used for the years between 2010 and 2018. These results are presented in
Table 1.1.
The first step to obtain conglomerates of authors is to describe the results in gen-
eral. This means identifying journals where many works on sustainability are pub-
lished and authors whose works received the highest number of citations. For that
reason, we present the journals with the highest number of studies and the most
cited authors who publish research on sustainability, which were indexed in Scopus
and Web of Science (see Table 1.2).
Table 1.3 shows the list of institutions that have published scientific articles on
sustainability. It can be seen that universities of North America, Europe, and
Australia are dominant. Only one Latin American university is listed.
5000
4000
3000
2000
1000
0
2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018
Scopus Web of Science
Fig. 1.1 Publications on sustainability indexed in Scopus and Web of Science. (Source: Scopus
and Web of Science, 21/12/2018)
Table 1.1 Publications on sustainability most cited in Google Scholar

No Title Author / Year Cites
1. Agricultural sustainability and intensive production Tilman et al. (2002) 5229
practices
2. A general framework for analyzing sustainability of Ostrom (2009) 4109
social-ecological systems
3. A framework for vulnerability analysis in Turner et al. (2003) 3262
sustainability science
4. Sustainability science Kates et al. (2001) 3037
5. Beyond the business case for corporate sustainability Dyllick & Hockerts (2002) 3027
6. Towards sustainability in world fisheries Pauly et al. (2002) 2966
7. Concepts and definitions of CSR and corporate Van Marrewijk (2003) 2481
sustainability: Between agency and communion
8. Eight types of product–service system: eight ways to Tukker (2004) 1613
sustainability? Experiences from SusProNet
9. The emergence of land change science for global Turner et al. (2007) 1479
environmental change and sustainability
10. Sustainability transitions: An emerging field of Markard et al. (2012) 1324
research and its prospects
11 Urbanization in developing countries: Current trends, Cohen (2006) 1233
future projections, and key challenges for
sustainability
12 The multi-level perspective on sustainability Geels (2011) 1227
transitions: Responses to seven criticisms
13 Soil health and sustainability: managing the biotic Doran & Zeiss (2000) 1223
component of soil quality
14 The sustainability balanced scorecard–linking Figge et al. (2002) 1176
sustainability management to business strategy
1 Introduction 11
Table 1.1 (continued)

No Title Author / Year Cites
15 Sustainability science: the emerging research program Clark & Dickson (2003) 1173
16 An overview of sustainability assessment Singh et al. (2009) 1169
methodologies
17 Categorizing tools for sustainability assessment Ness et al. (2007) 1152
18 Innovation studies and sustainability transitions: The Smith et al. (2010) 1147
allure of the multi-level perspective and its challenges
19 Agricultural sustainability: concepts, principles and Pretty (2008) 1122
evidence
20 Transdisciplinary research in sustainability science: Lang et al. (2012) 1056
practice, principles, and challenges
Source: Google Scholar, 12/21/2018
Search command: “sustainability”
Table 1.2 Academic journals that publish many studies on sustainability

N° Journal Scopus WoS
1. Sustainability (MDPI, Switzerland) (ISSN 2071–1050) 1267 1235
2. Journal of Cleaner Production 1005 982
3. International Journal of Sustainability in Higher Education 350 235
4. Ecological Economics 311 338
5. Abstracts of Papers of the American Chemical Society 306
6. Ecological Indicators 211 178
7. Sustainability Science 205 185
8. ASEE Annual Conference and Exposition Conference Proceedings 203
9. WIT Transactions on Ecology and the Environment 196
10. Journal of Business Ethics 186 155
11. Renewable and Sustainable Energy Reviews 177 176
12. Business Strategy and The Environment 169 102
13. Sustainable Development 154 133
14. Environment Development and Sustainability 151 53
15. Local Environment 150
16. International Journal of Sustainable Development and World Ecology 144 143
17. Journal of Environmental Management 141 134
18. Current Opinion in Environmental Sustainability 126 128
19. Sustainability (ISSN 1937 0695) 119 41
20. Journal of Sustainable Tourism 116 81
Source: Scopus and Web of Science, 12/21/2018. Search command in Scopus: TITLE (“sustain-
ability”) Web of Science search command: TI = (“sustainability”)
Own elaboration
Table 1.3 Institutions that publish many studies on sustainability

N° Institution Scopus WoS
1. Wageningen University and Research Centre 362 250
2. Arizona State University 322 235
3. University of British Columbia 260 195
4. Chinese Academy of Sciences 235 182
5. Universidade de Sao Paulo – USP 217 125
6. Delft University of Technology 212 113
7. University of Queensland 206 142
8. University of Manchester 202 124
9. Leuphana Universitat Luneburg 180 133
10. University of Cambridge 179 115
11. RMIT University 172 79
12. Virginia Polytechnic Institute and State University 171 73
13. ETH Zurich 165 107
14. United States Environmental Protection Agency 159 105
15. University of Melbourne 159 103
16. UCL 155 97
17. INRA Institut National de La Recherche Agronomique 154 158
18. Lunds Universitet 153 112
19. University of California, Berkeley 150 115
20. Pennsylvania State University 147 83
Source: Scopus and Web of Science, 12/21/2018. Search command in Scopus: TITLE (“sustain-
ability”) Web of Science search command: TI = (“sustainability”)
Own elaboration
This bibliometric information indicates who is developing new research in the

field of sustainability and in what direction. The detailed review of this information
serves as a starting point for teaching and research activities, since there are manda-
tory readings that we must do to know the origin and evolution of sustainability in
the academic field.
References
Alvarez-Risco, A., López-Odar, D., Chafloque-Céspedes, R., Vílchez-Roman, C., Alemán, L.,
Asencios Gonzalez, Z., et al. (2018). Emprendimiento social ¿Las universidades peruanas
están cumpliendo su rol promotor? Lima: Fondo Editorial USMP.
Alves da Costa, F. A., van Mil, J. F., & Alvarez-Risco, A. (Eds.). (2019). The pharmacist guide to
implementing pharmaceutical care. Switzerland: Springer Nature.
American Anthropological Association. (2014). Strengthening West African health care systems to
stop Ebola: Anthropologists offer insights. Retrieved February 5, 2020, from https://pure.mpg.
de/rest/items/item_2096578/component/file_2103624/content
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
valóságos szentképeknek tekintette s gyakran beszélt nekem
Istenről, térítgetni próbálva.
Ó, milyen furcsa, derék bácsi volt az az ő Jóistene, afféle falusi
filozófus, fogyatékos eszközökkel és hatáskörrel, hiszen Miss Harriet
valahogy úgy képzelte el őt, mint aki örökké azokon az
igazságtalanságokon sopánkodik, melyeket szeme láttára követnek
el, – anélkül hogy megakadályozhatná őket.
Miss Harriet egyébként kitünő viszonyban élt ezzel a Jóistennel,
sőt szinte titkai és kellemetlenségei beavatott tudójául viselkedett.
»Isten akarja«, vagy »Isten nem akarja,« – mondta, mint ahogy a
káplár beszéli a regrutának, hogy: »Az ezredes parancsa!«
Szíve mélyéből kétségbe volt esve, hogy én semmit sem veszek
tudomásul azokból az égi kinyilatkoztatásokból, melyeket
mindenáron fel akart tárni előttem; s mindennap ott találtam a
zsebeimben, földön felejtett kalapomban, festékesládámban,
reggelenként ajtóm előtt várakozó, kifényesített cipőimben egyikét-
másikát azoknak a kegyes röpiratoknak, melyeket kétségkívül
egyenesen a paradicsomból kapott Miss Harriet.
Úgy bántam vele, mint egy régi-régi jóbaráttal, a jókedvű
őszinteség hangján. Nemsokára észrevettem azonban, hogy
viselkedése valahogyan megváltozott. Eleinte nem igen vetettem
ügyet a dologra.
Miközben kedvenc völgyemben vagy valamelyik mély úton
dolgoztam, egyszerre csak láttam, hogy jön, gyors és ritmikus
lépteivel. Viharosan ült le, olyan elfulladtan, mintha nyargalt volna,
vagy valami mély megindulástól pihegne. Arca izzó piros volt, azzal
a jellemző angol pirossággal, amilyet más népnél nem találni; aztán,
minden ok nélkül, elsápadt, földszínűre fakult s csaknem elájult.
Lassanként mégis csak visszanyerte rendes ábrázatát s beszélni
kezdett.
Majd hirtelen megállt a mondat közepén, felugrott s oly gyorsan
és furcsán menekült el mellőlem, hogy tünődni kezdtem, vajjon nem
követtem-e el holmi nem tetsző vagy sértő dolgot?
Végre is abban állapodtam meg, hogy nyilván ilyen az ő normális
viselkedési módja s ismeretségünk elején bizonyára csak rámvaló
tekintettel tompított rajta egy kicsit.
Mikor visszatért órákhosszat tartó barangolásairól, a szélpaskolta
partról a majorba, hosszú, csigásan sodort fürtei gyakran
szétlazultak s úgy csüggtek lefelé, mintha rúgójuk eltört volna.
Azelőtt egyáltalán nem törődött ezzel s nyugodtan jött étkezni azon
tépázottan, ahogy szél-nővére hagyta.
Most viszont felment előbb a szobájába, hogy rendbe szedje
csillár-csüngőit, ahogy tincseit neveztem; mikor pedig ismételtem
előtte a szokásos bókot, mely máskor felháborította, hogy: »Ma
olyan szép, Miss Harriet, mint egy csillag!« – azonnal kis vérhullám
szökkent arcába, valami fiatallányos vér, egy tizenötéves bakfis vére.
Utóbb teljesen vad viselkedést vett fel s nem jött többé megnézni,
hogyan festek. Azt gondoltam: »Átmeneti válság, majd elmúlik.«
Azonban nem múlt el. Mikor beszédbe kezdtem vele, most vagy
valami affektált közönnyel, vagy tompa ingerültséggel válaszolt.
Nyers, türelmetlen, ideges szavai voltak. Csak étkezéseknél láttam s
többé nem csevegtünk. Csakugyan azt hittem, hogy valamivel
megbánthattam s egy este megkérdeztem:
– Miss Harriet, miért nem olyan már velem, mint azelőtt? Mivel
haragítottam meg? Nekem ez igazán nagyon fáj!
Roppant furcsa, dühös hangon felelte:
– Én mindig csak vagyok, mint azelőtt. Magának nincs igazad,
nincs igazad, – s máris futott, hogy szobájába zárkózzék.
Olykor-olykor különös szemeket vetett rám. Azóta gyakran
képzeltem el magamban: a halálraítéltek nézhetnek így, mikor
kihirdetik előttük utolsó órájukat. Szemében valami őrültség villogott,
titokzatos és vad őrület; és valami egyéb is: valami láz, valami
kétségbeesett vágy, meg nem valósult és meg nem valósítható,
türelmetlen és tehetetlen! És harcot is sejtettem benne, szíve
küzdelmét egy ismeretlen erő ellen, melyet le akar igázni, – és még
egyebet… Mit tudom én… Mit tudom én…
III.
Ez aztán különös felfedezés volt.

Egy idő óta minden reggel már hajnaltól kezdve a következő
tárgyú képen dolgoztam:
Mély útvágás nyujtózott, két rálejtőző szederbokros és lombos
odalfal közé ékelve s egészen beleveszve, elmerülve abba a tejes,
vattaszerű párába, mely néha napfelkeltekor szokott a völgyek felett
lebegni. És ennek a sűrű és áttetsző ködnek a mélyén egy
emberpárt lehetett észrevenni, vagy inkább csak megsejteni, amint
ölelkezve, összefonódva közelednek: a nő a férfi felé emelte a fejét,
a férfi pedig ráhajolt a nőre: szájuk egymást érintette.
Az első napsugár, a lombok közt keresztüllopózva, átfúrta ezt a
hajnali ködöt s a szerelmesek mögött rózsaszínűre gyujtotta, míg
bizonytalan árnyékukat ezüstös derengéssel itatta át. Jó kép volt,
isten bizony, kitünő kép!
Abban a dombhajlásban dolgoztam, mely levisz a kis étretat-i
vögybe. Akkor reggel szerencsém volt: a párák kedvemre
gomolyogtak.
Egyszerre csak valami fantómszerű jelenség állt elém: Miss
Harriet volt. Ahogy meglátott, menekülni akart. De utánakiáltottam:
– Jöjjön csak, kisasszony, hamar! Magának való kép!
Közelebb jött, de húzódozva. Odanyujtottam neki a vázlatot. Nem
szólt egy szót sem, csak soká, mozdulatlanul meredt a képre, aztán
hirtelen zokogásban tört ki. Görcsösen, idegesen sírt, mint aki sokáig
küzdött a könnyeivel s nem tud többé ellenállni, de még mindig,
önmegtagadásában is harcolni próbál. Egy ugrással talpon
termettem, megindulva ettől a bánattól, melyet nem értettem s
heves, meleg mozdulattal ragadtam meg a kezét, mint igazi francia,
aki gyorsabban cselekszik a gondolatánál.
Néhány másodpercig kezemben hagyta az ujjait, éreztem
remegésüket, mintha a nő minden idegszála vonaglana. Aztán vadul
rántotta el a kezeit, valósággal kitépte őket szorításomból.
Ismertem én jól ezt a remegést, éreztem már máskor is,
lehetetlen volt csalódnom. Ó, a nők szerelmes remegése, legyenek
bár tizenöt vagy ötvenévesek, paraszti vagy úrifajták, olyan
egyenesen talál bele a szívembe, hogy sohasem haboztam, vajjon
jól értem-e a dolgot?
Csupa remegés, vibrálás és ellankadás volt az a szegény lélek.
Tudtam. S elment, anélkül hogy egy szót is szólhattam volna hozzá,
otthagyott, mintegy csodától sujtottan, leverve, mintha bűnt követtem
volna el.
Déjeuner-re nem mentem haza. Jártam egyet a szikaparton és
sírni meg kacagni szerettem volna egyszerre, olyan komikus és
siralmas história is volt az: magamat nevetségesnek éreztem, őt
meg a megőrülésig boldogtalannak.
Kérdezgettem magamtól: mi a teendő?
Úgy véltem, hogy csak egy megoldás lehetséges: menni! Rögtön
el is határoztam.
Estebéd idejéig kószáltam s egy kicsit szomorúan, egy kicsit
elmélázva fordultam hazafelé.
Úgy ültünk asztalhoz, mint rendesen. Miss Harriet is ott volt,
komolyan evett, egy szót sem szólva senkihez, lesütött szemekkel.
Arca és mozdulatai egyébként olyanok voltak, mint máskor.
Vártam az étkezés végéig; akkor aztán odafordultam a
gazdasszonyhoz:
– No, Lecacheur néne, én most már elhagyom magukat!
A jó asszony meglepetve, szíventalálva kiáltott fel, szokott,
elnyujtott hangján:
– Mit beszél a tekintetes úr? Hogy itthagy minket? Pedig má’
olyan jól összeszoktunk!
Odasandítottam Miss Harrietre: egy vonása se rezzent. Azonban
Céleste, a kis cseléd, rajtamfelejtette a szemét. Tizennyolcéves,
testes lány volt, üde, pirospozsgás, erős, mint egy lovacska és, ami
ritkaság, tiszta kis nő. Néhányszor megölelgettem egy-egy sarokban,
pusztán szokásból, a kocsmai illem kedvéért, semmi másért.
Az estebédnek hát vége lett.
Az almafák alatt gyujtottam pipára, az udvar egyik végétől a
másikig sétálgatva. Az elmult nap minden megfigyelése, a különös
hajnali felfedezés, a nyomában előrajzó kellemes meg zavaró
emlékek, – és talán a kis cseléd tekintete is, ahogy távozásom
bejelentésekor rám emelődött, – mindez valami felajzott hangulattá
keveredett és olvadt össze a testemben, azzá a furcsa bizsergéssé,
mely az ajkakat csókra tüzeli s az ereket ostobaságok
elkövettetésére fűti.
Sötétedett, az est árnyai bekúsztak a fák alá s az elkerített rész
túlsó oldalán Céleste-et pillantottam meg, amint megy, bezárni a
tyúkólat. Utána iramodtam, oly halk futással, hogy nem vehetett
észre s amint a tyúkok ki-bejárását elzáró ajtócskát lecsattantotta és
éppen felemelkedni készült, két karom közé kaptam, széles és pufók
arcát csókok jégesőjével zuhogtatva tele. Védekezett, persze
nevetve, hiszen hozzá volt szokva az ilyesmihez.
Miért eresztettem el olyan hirtelenül? Miért fordultam vissza
egyetlen rándulással? Hogyan éreztem meg, hogy valaki ott van
mögöttem?
Miss Harriet volt, aki éppen hazatért s meglátott bennünket.
Mozdulatlanná dermedt, mint aki kísértetre mered. Aztán eltűnt a
sötétben.
Szégyenkezve, zavarodottan vonultam el, szörnyűbb
elkeseredéssel e miatt a rajtakapás miatt, mintha valami bűntény
elkövetésén ért volna.
Rosszul aludtam, végletekig elcsigázottan, szomorú gondolatok
súlyával. Úgy rémlett, hogy sírást hallok. Bizonyára tévedtem.
Többízben azt is hittem, hogy járkálnak a házban s hogy a kifelé
szolgáló ajtót kinyitották.
Reggelfelé elnyomott a fáradtság s az álom végre győzhetett.
Későn ébredtem fel s csak a déjeuner idejére mutatkoztam, még
mindig zavarban afelől, hogy hogyan is viselkedjem?
Miss Harrietet még senki sem látta. Vártunk rá, nem jelentkezett.
Lecacheur anyó bement a miss szobájába, onnan már elment. Sőt
alkalmasint hajnalban ment el, mint gyakran szokta, hogy a napkeltét
végignézze.
Senki sem csodálkozott a dolgon s csendben enni kezdtünk.
Forró nap volt, nagyon forró, azok közül az égető és súlyos
napok közül, melyeken egyetlen falevél sem rezdül. Az asztalt
kivitték az egyik almafa alá s az »utász« egyre-másra ment le a
pincébe a korsóval almaborért, annyit ittunk. Céleste a konyhából
kihozta a fogásokat: ürüragout-t burgonyával, rántott nyulat és hozzá
salátát. Aztán egy tányér cseresznyét tett elénk, első zsengéit az
évadnak.
Hogy a gyümölcsöt felfrissítsem és megmossam, egy vödör jó
hideg vízért küldtem a kis cselédet.
Öt perc mulva azzal jött vissza, hogy a kút kiszáradt. Leengedte
az egész kötelet, a vödör feneket is ért, aztán üresen emelkedett fel
újra. Lecacheur anyó személyesen akart utánajárni a dolognak:
elment belenézni az üregbe. Mikor visszatért, kijelentette, hogy a
kútjában igenis látni valamit, ami egyáltalán nem természetes
valami. Talán az egyik szomszéd dobott bele holmi szalmakötegeket,
bosszúból.
Én is meg akartam nézni a kutat, mondván, hogy én majd
biztosan jobban látok s ráhajoltam a kávára. Valami homályos, fehér
foltot pillantottam meg. Mi lehet? Az jutott eszembe, hogy egy kötél
végén lámpát kell leereszteni. A sárga fény végigtáncolt a falazat
kövein, lassanként süllyedve. Mind a négyen a kútnyílásra
görnyedtünk: az »utász« és Céleste is csatlakozván hozzánk. A
lámpa egy határozatlan, fehér és fekete, különös, érthetetlen tömeg
fölött állt meg. Az »utász« felkiáltott:
– Lú lessz, a’ hát! A patkóját is látom! Idetévedt a legelőrül,
osztán éccaka beleesett a kútba.
Én azonban egyszerre velőkig ható borzadást éreztem. Egy
lábfej formáját ismertem föl, aztán egy kimeredő lábszárét. Az egész
test és a másik lábszár eltűnt a víz alatt.
Suttogva dadogtam és úgy reszkettem, hogy a lámpa őrült
táncban rángatózott a cipő fölött:
– Egy nő… egy nő… van… van… odalent… Miss Harriet!
Az »utász«-nak egy izma se rándult meg. Látott ő már különb
dolgokat is Afrikában!
Lecacheur anyó és Céleste éles kiáltozásba fogtak s futva
menekültek.
A halottat ki kellett valahogyan emelnünk. Erősen körülkötöttem
derekán a szolgát s aztán a kút csigájának segítségével
lebocsátottam, nagyon lassan, szemmel kísérve, mint merül alá az
árnyba. A kezében egy másik kötelet vitt, meg a lámpát. Hangja,
mely mintha a föld középpontjából jött volna, nemsokára megszólalt:
»Elég!« – és láttam, mint kotorász a vízben valami után: a másik
lábszár volt, melyet hozzápréselt a már fönn úszóhoz, aztán újra
kiáltott: »Húzni!«
Hát én húztam is. De a karomat olyan összetörtnek, izmaimat
olyan ernyedteknek éreztem, hogy minden pillanatban attól féltem: el
kell eresztenem a kötelet s az ember visszazuhan! Ahogy a feje
kibukkant a káva fölött, megkérdeztem: »Nos?« – mintha arra
vártam volna, hogy micsoda érdekeset tud mesélni a kút fenekén
talált nőről?
Mind a ketten felkapaszkodtunk a káva kőperemére s szemközt
állva és a meder fölé hajolva nekiláttunk a test kiemelésének.
Lecacheur anyó és Céleste messziről lestek ránk, megbújva a
házfal mögött. Amint a megfúlt nő fekete cipőit és fehér harisnyáit
megpillantották a kútperem fölött, eltűntek.
Az »utász« megragadta a holttest bokáit s a szegény, szűz
teremtés a lehető legilletlenebb pozitúrában tűnt elő. Feje szörnyű
volt, feketén és összevissza zúzódva, hosszú, szürke haja pedig
fölbomlottan és tekercseiből mindörökre kirugódva, sártól csöpögve
csüggött alá. Az »utász« fitymálva vetette oda:
– A mindenit; ez oszt’ sovány vót!
Bevittük a szobájába s mivel a két nő nem jelentkezett, magam
végeztem, az istálló-szolga segítségével, a halotti toalett-csinálást.
Lemostam a szomorú, szétpetyhüdt arcot. Ujjaim alatt kissé
kinyílt az egyik szem s azzal a hideg, rettenetes hullatekintettel
meredt rám, amely mintha az élet mögül szögeződne az emberre.
Haját, amennyire tudtam, rendbe illesztgettem s ügyetlen kezeimmel
valami új és különös frizurát rögtönöztem a homlokára. Aztán
lehuzogattam agyonázott ruháit s szégyenkezve, mintha profán
merényletet művelnék, kissé szabadabbá tettem vállait és mellét,
valamint hosszú karjait, melyek ág-vékonyságúak voltak.
Aztán virágokat szedtem, pipacsot, búzavirágot, margarétát, meg
friss és illatos füvet, hogy beborítsam velük a gyásznyoszolyát.
Egyedül maradván mellette, a szokásos formaságokat mind
nekem kellett elintézni. Zsebében levelet találtam, melyet az utolsó
pillanatban írt s melyben azt kérte, hogy ebben a kis faluban
földeljék el, ahol utolsó napjai lefolytak. Szörnyű gondolat szorította
össze a szívem. Vajjon nem miattam akart-e ezen a helyen
maradni?
Estefelé összeverődött a szomszédság komámasszony-népe,
hogy megnézzék az elhúnytat, én azonban nem engedtem be senkit:
magam akartam mellette maradni s egész éjszaka virrasztottam.
Elnéztem őt a gyertyák fényénél: szegény nő, akit senki sem
ismer itt s aki oly messzi és nyomorult halált halt! Él-e valahol a föld
hátán barátja vagy rokona? Milyen lehetett a gyermekkora, milyen az
élete? Honnan vetődött idáig, egyedül, kószán, eltévelyedve, mint
egy kivert eb? A szenvedésnek és kétségbeesésnek milyen titkait
zárta magába ez a báj nélkül való test, melyet egész életében úgy
cipelt, mint valami szégyenteljes takarót, a lélek nevetséges
csomagolását, mely minden rokonszenvet és szeretetet messzire
űzött tőle?
Milyen szerencsétlen teremtményei is vannak a világnak!
Éreztem, mily súllyal nehézkedett erre az emberi lényre a
kérlelhetetlen természet örök igazságtalansága! Most már vége volt,
anélkül, hogy valaha is része lehetett volna tán abban, ami a
legkitagadottabb lelket is gyámolítani tudja, a reményben, hogy
egyszer majd szeretni fogja valaki! De miért is rejtőzött így el, miért
menekült a többiektől? És miért szeretett oly szenvedélyes
gyöngédséggel minden dolgot és minden élő lényt, amelynek nem
ember volt a neve?
S megértettem, hogy ez a nő az Istenben hitt s hogy
nyomorúsága kárpótlását a másik oldalon kereste. Most pedig
elment, hogy részeire bomoljon s virággá változzék. Majd ki fog
nyílni a napban, tehenek legelnek belőle, mag képében madarak
viszik tova s így, az állatok húsán át, megint emberi hús lesz belőle.
De az a valami, amit léleknek hívnak, ott maradt a fekete kút
fenekén. Nem szenved többé. Életét cserébe adta a sok más életért,
melyek belőle fognak születni.
Órák teltek el ebben a bús és hallgatag kettesben. Egy sápadt
sugár adott hírt elsőnek a hajnalról; aztán egy másik, vörös sugár
kúszott az ágyig, tüzes sávot fektetve végig a lepedőkön és a halott
kezein. Ezt az órát szerette szegény a legjobban. A felébredt
madarak a fák között dalba kezdtek.
Szélesre tártam az ablakot, félrehúzva a függönyöket, hogy az
egész égbolt ránk láthasson s a jéghideg holttest fölé hajoltam.
Kezeimbe vettem a torzult fejet s aztán lassan, minden iszony és
undor nélkül, egy hosszú, hosszú csókot nyomtam a Miss Harriet
ajkaira, melyeket sohasem ért még addig csók…
Léon Chenal elhallgatott. A nők sírtak. Hallottuk, hogy a bakon
d’Étraille gróf egyre az orrát fújja. Csak a kocsis bóbiskolt. A lovak
pedig, nem érezve az ostort, lépést lassítva, alig húzták a kocsit. Az
úti-bricska alig haladt előre, valósággal hirtelen elnehezedett, mintha
bánattal rakták volna meg.
Jegyzet.
A Miss Harriet eredetileg Miss Hastings címmel jelent meg a le

Gaulois-ban, 1883 július 9-én. Maupassant később azért alkalmazta
az egyébként is átdolgozott és megbővített novellában a Harriet
nevet, mert, mint egy levelében írja, ez a szó »csinosabb szerkezetű
s amellett éppen annyira angolos«. Később a Bouffes-Parisiens
igazgatójával akadt afférje az írónak, mert egy operette számára
akarták elsajátítani a Maupassant hősnőjének nevét. Az író
tiltakozására végre is Miss Hélyett lett az operette címe.
Az örökség.
I.
Bár még nem volt tíz óra, a hivatalnokok áradva özönlöttek a

tengerészeti minisztérium nagy kapuíve alá, sietősen gyülekezve
Párizs minden zugából, mert közeledett újév napja s ez a kettőzött
buzgalom és az előléptetés időszaka volt. Szapora lépések
kopogása töltötte meg a labirintmódra tekervényes, hatalmas
épületet, melyet bonyodalmas folyosók kereszteztek, számtalan
ajtótól szaggatva meg, amik a hivatalok bejáratai voltak.
Mindenki belépett a maga rekeszébe, kezet szorított a korábban
érkezett kollégákkal, levetette a kabátját, fölhúzta az ócska
munkazubbonyt s leült asztala mellé, melyen halomba rakva várták a
mindenféle papírok. Aztán átszállingózás kezdődött a szomszéd
szobákba, híreket hallgatni. Először kiki afelől érdeklődött, bent van-
e már a főnök, jó hangulatban van-e és hogy a napiposta
terjedelmes-e?
Az »általános anyag«-ot lajstromozó rendtiszt, César Cachelin úr,
aki valaha alacsony sarzsi volt a haditengerészetnél s csak az idők
hosszú során vitte föl a főtisztviselőségig, egy nagy könyvbe iktatta
bele mindazokat az iratokat, amelyeket az osztálybeli szolga
behozott neki. Vele szemben az »expedíciós« Savon apó, akinek
elbutult öreg fejét minisztériumszerte hírhedt házaséleti baleseteiről
ismerték, lassú kézzel másolta a főnök egy táviratát, miközben
oldaltfordult testtel, rézsút nézéssel, az aprólékosan pepecselő
másolók merev tartásába dermedt.
Cachelin úr nagy darab ember volt, fehér és rövidre nyírt haja
kefemódra sörtéllett a fejebúbján s a napi munka végzése közben
egyre beszélt:
– Harminckét sürgöny Toulonból. Ez az egy kikötő több munkát
ad, mint a többi együttvéve.
Aztán feltette Savon apónak azt a kérdést, melyet egyetlen
reggel sem felejtett el:
– No, Savon apó, hát a kedves neje hogy van?
Az öreg, félbe sem szakítva munkáját, felelte:
– Hagyja, Cachelin úr, hiszen tetszik tudni, nekem nagyon kínos
ez a téma.
És a rendtiszt nagyot nevetett, mint minden reggel, valahányszor
ugyanezt a feleletet hallotta.
Nyilt az ajtó s Maze úr lépett be. Szép barna fiú volt, túlzott
elegánciával öltözködve, aki hivatalnoki helyzetét lealacsonyító
valaminek érezte, külsejéhez és uras szokásaihoz méltatlannak.
Vastag gyűrűket viselt, hatalmas óraláncot s – mivel a chic így
kívánta – monoklit is, melyet munka közben mindig letett. Gyakran
rántott egyet-egyet csuklóin, hogy ragyogó és nagy gombokkal
díszes kézelői jól láthatókká váljanak.
Már az ajtóban megkérdezte:
– Sok munka van-e mára?
Cachelin válaszolt:
– Mindig Toulonnal vagyunk nyakig. Látszik, hogy közel van az
újév: a fickók odalenn ugyancsak megerőltetik magukat.
Az ajtóban azonban máris újabb érkező jelent meg, Pitolet, a
tréfacsináló és széplélek. Nevetve jegyezte meg:
– Mintha bizony mi is nem éppen úgy buzgólkodnánk
mostanában!
És óráját előhúzva, kijelentette:
– Hét perc mulva tíz s már mindenki a helyén! Maze úrfi, mit szól
ehhez? Fogadok, hogy őkiválósága, Lesable úr, már kilenckor itt
volt, akár csak illusztris főnökünk!
A rendtiszt abbahagyta az írást, füle mögé dugta a tollat, – így
mondta, rákönyökölve a pulpitusára:
– No, ha az előre nem rukkol, nem a stréberségén fog múlni!
Pitolet az asztal sarkán ülve lógatta a lábait:
– Dehogynem fog az rukkolni, Cachelin papa! Csak legyen
egészen nyugodt! Húsz frankot teszek egy sou ellen, hogy tíz éven
belül osztályfőnök lesz belőle!
Maze, aki combjait melengette a tűznél s cigarettát sodort,
közbeszólt:
– Püff neki! Én bizony inkább megmaradnék egész életemben a
kétezernégyszáz mellett, semhogy úgy tönkrenyúzzam magam, mint
ő!
Pitolet fordult egyet a sarkán s ingerkedve mondta:
– Ami viszont mind nem akadályozza meg önt, kicsikém, abban,
hogy ma, december 20-ikán, már tíz óra előtt itt tartsa az orrocskáját!
Hivatalnoktársa azonban közönyösen vont vállat:
– Nagyszerű, csak nem hagyhatom, hogy az egész banda
átgázoljon rajtam! Miután önök mind idejönnek a hajnal üdvözlésére,
én is így cselekszem, bár igen lenézem ezt a nagy tolakodást. Ettől
még nagyon messze van az, hogy »kedves jó főnök úr«-nak
szólítsam a főnököt, mint Lesable teszi, meg hogy félhétkor menjek
haza és különmunkákat cipeljek a lakásomra. Különben is, én
társaságbeli ember vagyok s egyéb kötelezettségek veszik el az
időmet!
Cachelin abbahagyta a lajstromozást s elmerengett, maga elé
ejtett tekintettel. Végre megkérdezte:
– Csakugyan azt hiszitek, hogy még az idén elő fogják léptetni?
Pitolet felkiáltott:
– De még mennyire, öregem! Tízszer bizonyosabb, mint az
ellenkezője! Nem ingyenbe megy az a nagy dörgölődzés!
S megint az előléptetések és fizetések örök kérdését kezdték
hánytorgatni, mely egy hónap óta fenekestül bolygatta és zsongatta
fel ezt a nagy bürokrata-kaptárt.
Találgatták az esélyeket, kombinálgatták a számokat, mérlegelték
a jogcímeket s eleve méltatlankodtak az előrelátható
igazságtalanságok miatt. Vége-hossza nem volt a tegnapról-mára
átnyúló vitáknak, melyek holnap ugyanily változatlansággal lesznek
megújulandók, ugyanazokkal az érvekkel és okoskodásokkal,
ugyanazokkal a szavakkal.
Még egy hivatalnok lépett be, kicsiny, sápadt, beteges külsejű
ember, Boissel, aki mintha állandóan Dumas-père valamelyik
regényében élt volna. Az ő számára minden azonnal rendkívüli
kalanddá vált s minden reggel elmesélte asztalszomszédjának,
Pitoletnek, micsoda különös esete volt az este, milyen drámákat
észlelt abban a házban, ahol lakik, s micsoda titokzatos uccai
kiabálásokra nyitott ablakot éjszaka 3 óra 20 perckor Mindennap
akadtak verekedők, akiket szétválasztott, megbokrosodott lovak,
amelyeket megfékezett, asszonyok, akiket nagy veszélyből mentett
ki, s noha szánalmasan gyönge fizikuma volt, ki nem fogyott az izmai
erejével végbevitt hőstettekből, melyeket vontatott hangján, teljes
meggyőződéssel sorolt fel,
Mihelyt meghallotta, hogy Lesable-ról beszélnek, kivágta a nagy
szót:
– Egyszer majd még jól megmondom a magamét ennek a
taknyosnak s ha fölibém mer kapaszkodni, úgy lepotyogtatom, hogy
örökre elmegy a kedve az újabb próbálkozástól!
Maze, még mindig cigarettázva, ugrató hangon mondta:
– Legjobb lesz még ma elkezdeni, mert biztos forrásból tudom,
hogy magát az idén félretolják és Lesable kerül a helyére.
Boissel hadonászott:
– Esküszöm, hogy ha…
Újra nyílt az ajtó s egy kistermetű fiatalember sietett be, akiről
lerítt a nagy elfoglaltság. Tengerésztisztes, vagy inkább ügyvédes
pofaszakállt viselt, nagyon magas állógallérja volt s úgy hadarta el a
szavait, mintha sohasem lenne elég ideje elmondani mindazt, amit
akar. Úgy osztotta szét a kézfogásait, mint aki nem ér rá sokat
ácsorogni s a rendtisztre rontott:
– Kedves Cachelinkém, kegyeskedjék ideadni a Chapelou-
dossziét, zsinegelt csomó, Toulon, A. T. V. 1875.
A hivatalnok fölkelt, fölnyúlt az egyik, feje fölött lévő
papírdobozért, kivett belőle egy kékfelzetű aktacsomót s átnyujtotta:
– Tessék, Lesable úr. Bizonyára tudja, hogy a főnök úr tegnap
már három sürgönyt kivett ebből a dossziéből?
– Tudom. Megkaptam őket, köszönöm.
S a fiatalember sietős léptekkel távozott.
Alig tűnt el, Maze kijelentette:
– No a mindenét, milyen akkurátusan csinálta! Megesküdne az
ember, hogy máris főnöknek érzi magát!
Pitolet ráduplázott:
– Türelem, csak türelem! Előbb is lesz osztályfőnök, mint
akármelyikünk!
Cachelin sehogy sem tudta újra elkezdeni az írást. Mintha valami
rögeszme nyűgözte volna le. Újra megkérdezte:
– Hát csakugyan olyan szép jövő várhat erre a fiúra?
És Maze megvető hangon dörmögte rá:
– Akik nagyra tartják a minisztériumi karriért, azoknak a
szemében igen! De másokra nézve – semmi az egész!
Pitolet félbeszakította:
– Maga talán nagykövet óhajt lenni?
A másik türelmetlen gesztussal felelte:
– Nem rólam van szó. Én fütyülök az egészre! De ez nem
változtat azon, hogy az egész osztályvezetői állás nem valami nagy
izé!
Savon apó, a sürgönymásoló, eddig szünet nélkül tisztázott.
Néhány pillanat óta azonban hiába mártogatta be egyre-másra a
tollát a tintába s fente oda csökönyösen a kalamárist körülvevő vizes
spongyához, egyetlen betűt sem tudott leírni. A fekete folyadék
végigfolyt a hegyes acélon s kerek foltot pöttyentve esett a
papírosra. A jó ember kétségbeesve és rémülettel nézte másolatát,
melyet újra kell kezdenie, mint már annyit bizonyos idő óta s mély és
szomorú hangon mondta:
– Már megint hamisított tinta!…
Kacagás csattant elő minden torokból. Cachelin hasától remegő
táncra kelt az asztal, Maze kétrét görnyedt, mintha mingyárt bele
akarna hátrálni a kandallóba. Pitolet topogott, köhögött, csapkodott a
jobbkezével, mintha vizet rázna le róla s maga Boissel is fuldokolt a
nevetéstől, noha általában inkább tragikus, mint komikus oldalukról
fogta fel a dolgokat.
Savon apó azonban, aki végre is a redingote-ja lebernyegébe
kente a tollat, újra megszólalt:
– Nincs ezen mit nevetni. Kétszer meg háromszor is újra kell
kezdenem a munkámat!
Mappájából új ívet vett elő, beleigazította a sorvezetőjét s újra
kezdte a megszólítást:
»Miniszter úr, kedves kollégám!«…
A toll most nem csöppentette el a tintát s tisztán rajzolta le a
betűket. Az öreg rendes keszegtartásába zökkent s folytatta a
másolást.
A többiek még mindig nevettek. Pukkadoztak a lefojtott jókedvtől.
Már körülbelül féléve csinálták az öreggel ugyanezt a tréfát, anélkül
hogy észrevette volna. Néhány csöpp olajat öntöttek a toll
tisztogatására szolgáló nedves szivacsra. Az acélt ilyenformán
zsíros réteg fogta be s a tinta nem ragadt meg rajta. A másoló-
hivatalnok órákig álmélkodott és sopánkodott a dolgon, egész doboz
tollakat és üveg tintákat pocsékolt el s végre is oda lyukadt ki, hogy a
hivatali felszerelés teljesen megromlott.
A tréfa aztán valóságos hajszává és kínzássá fajult. Puskaport
kevertek az öreg dohányába, különféle szereket töltöttek vizes
palackjába, melyből időnként inni szokott egy-egy pohárral s
elhitették vele, hogy a komműn óta a szocialisták a legnagyobb
forgalmú cikkeket meghamisítják, így akarva kellemetlenkedni a
kormánynak és újra felidézni a forradalmat.
Savon apó rettenetes gyűlöletet táplált az anarchisták ellen,
akikről azt hitte, hogy ott leselkednek és lapulnak mindenütt.
Titokzatos rettegéssel félt valami megbúvó és szörnyű ismeretlentől.
Egyszerre azonban csengetyűszó nyilalt végig a folyosón. Jól
ismerték: Torchebeuf-nek, a főnöknek a csengője dühöngött így.
Mindenki az ajtónak ugrott, hogy elfoglalja a maga rekeszét.
Cachelin ismét nekilátott a lajstromozásnak, majd újra letette a
tollat s kezébe hajtott fejjel tünődött el.
Egy gondolat érlelődött meg benne, mely egy idő óta nem hagyta
békén. Régi tengerész-altiszt volt, aki háromszori sebesülése után –
egyszer Szenegálban, kétszer Cochinchinában sérült meg –
szolgálatképtelenné válván, kivételes kegyből a minisztériumba
léphetett át. Hosszú, súlyos alárendeltségben telt pályája alatt
tömérdek nyomorúságot, durvaságot és megalázást kellett eltűrnie,
nem csoda hát, ha a tekintélyt, a hivatalos tekintélyt legszebb
valaminek érezte a világon. Egy-egy osztályvezetőt kivételes
lénynek látott, aki magasabb légkörben él s azokat a hivatalnokokat,
akikről olyasmiket hallott, hogy: »Ez betyár fickó, gyorsan fel fog
kapaszkodni!« – más fajtából való, egészen más természetű
lényeknek tartotta, mint saját magát.
Lesable nevű kartársával szemben tehát különös megbecsülést
érzett, mely már a mély hódolat határán járt s azt a titkos és
csökönyös vágyat érlelte meg benne, hogy leányát Lesable-hoz adja
feleségül.
A leány egy szép napon majd gazdaggá lesz, nagyon gazdaggá.
Ezt az egész minisztérium tudta, mert a Cachelin nővérének kerek
egy milliója volt, tehermentes, biztos milliója, amit ez a hölgy, mint
mondták, szerelemmel szerzett ugyan, de utóbb kegyes
életmódjával ismét tiszta vagyonná tett.
A vén leány, a hajdani könnyűvérű hölgy, ötszázezer frankkal
vonult vissza, melyet tizennyolc év alatt duplájánál is többre
gyarapított, hála elszánt takarékoskodásának és életmódjának,
amely a szerénynél is szerényebb volt. Már jó ideje fivérénél lakott,
aki özvegyen maradt s egyetlen leánykájával éldegélt, Coralie-val.
Az öreg kisasszony csak igen jelentéktelen pénzecskével járult
hozzá a házi kiadásokhoz, kuporgatta és halmozgatta aranyait,
egyre hajtogatva Cachelinnek:
– Mindegy az, hiszen úgyis a lányodé lesz a pénz, csak add
férjhez gyorsan, mert szeretném már látni az unokaöcsécskéimet.
Coralie szerezze meg nekem azt az örömet, hogy egy vérünkből
való gyermeket csókolgathassak!
A hivatalnoki kar ismerte a dolgot s nem hiányoztak, akik
szerencsét szerettek volna próbálni. Beszélték, hogy még Maze is, a
szép Maze, a hivatal arszlánja, látható igyekezettel forgolódik
Cachelin apó körül. A régi őrmester azonban, a világ minden táján
végigpofozott öreg róka, olyan fiút akart, akinek jövője van, akiből
egy szép napon főnök váljék s aki így majd tekintélyt sugározzon
vissza őreá is, César-ra, a hajdani altisztre. Lesable csodálatosan
megfelelt a szíve vágyának s régóta leste a módját, hogyan
csalhatná lépre.
Hirtelen felállt s a kezeit dörzsölgette. Eltalálta a megoldást.
Jól ismerte mindenkinek a gyöngéjét. Lesable csak a hiúságánál,
hivatali hiúságánál fogható meg. Protekcióért fog hozzá fordulni,
mint ahogy egy szenátorhoz vagy képviselőhöz megy el az ember,
valamely magas személyiséghez.
Nem részesülvén már öt éve előléptetésben, Cachelin
bizonyosra vette, hogy ebben az évben végre lesz része benne. Úgy
fogja tehát megjátszani a dolgot, mintha Lesable-nak köszönné s
hálából meghívja magukhoz ebédre.
Mihelyt megfogant a terve, azonnal hozzálátott a
megvalósításhoz. Szekrényéből leakasztotta az uccai kabátját, az
ócskát levetette, s összeszedve mindazokat a már lajstromozott
okmányokat, melyek kollégája munkakörébe tartoztak, belépett abba
a szobába, ahol Lesable – különös kegy következtében, buzgalma
jutalmául és fontos megbizatásaira való tekintettel – egymaga
dolgozott.
A fiatalember nagy asztalon írt, nyitott dossziék és szétszórt,
piros meg kék tintával megszámozott papírlapok közepette.
Ahogy megpillantotta a rendtisztet, bizalmas hangon szólította
meg, melyből megbecsülés is zengett ki:
– Nos, öregem, sok munkát hoz?
– No, ki lehet bírni! Aztán meg beszélni is szeretnék önnel.
– Üljön le, barátom, hallgatom!
Cachelin leült, köhécselt, zavart képet vágott s elfogódott hangon
kezdte:
– A következő ügy vezetett önhöz, Lesable úr. Nem
köntörfalazok, őszinte leszek, mint ahogy dukál egy vén katonához.
Meg akarnám kérni valamire.
– És pedig?
– Két szó az egész. Az idén soros volnék az előléptetésben. De
nincs senkim, aki protegálhatna, hát önre gondoltam.
Lesable elpirult egy kicsit, ámuldozva, de elégedetten is, eltelve
büszkeséggel és zavarral. Azonban felelt:
– De hiszen, barátom, én itt nem vagyok semmi. Sokkal
kevesebb vagyok, mint ön, aki nemsokára főtiszt lesz. Én nem
csinálhatok semmit. Higgye el…
Cachelin tiszteletteljes tiltakozással vágott a szavába:
– Lári-fári! A főnök hallgat önre s ha ön egy jó szót szól nála az
érdekemben, kész az előléptetés. Gondolja meg csak, másfél év
mulva jogom lesz a nyugdíjba menetelre, ami ötszáz frankommal
kevesebbet fog jelenteni, ha január elsején hoppon maradok.
Tudom, hogy azt szokták mondani: »Cachelin nincs rászorulva,
hiszen a nővérének egy milliója van!« Jó, ez igaz, a nővéremnek
csakugyan van egy milliója, de fiadzani rakja a pénzét s nem ad
belőle. Majd a lányomé lesz, az is igaz, dehát én, meg a lányom, az
kettő. Jól nézek majd ki, ha a lányom meg a vőm szépen világgá
pályáznak, nekem meg nem lesz harapnivalóm se. Úgy-e, megérti a
helyzetemet?
Lesable bólogatott:
– Helyes, nagyon helyesen beszél. Ön nem építhet a jövendő
vejére. S különben is mindig az a jó, ha az ember nem tartozik
senkinek. Nos, hát én megígérem önnek, hogy megteszem, ami
tőlem telik, beszélek a főnökkel, előadom neki a dolgot s visszatérek
rá, ha kell. Számíthat rám!
Cachelin felkelt, elkapva a kollégája két kezét s katonásan
megszorította és megrázta őket; közben hebegve hálálkodott:

Building Sustainable Cities Social Economic and Environmental Factors Aldo Alvarez-Risco All Chapter Instant Download

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Building Sustainable Cities Social Economic and Environmental Factors Aldo Alvarez-Risco All Chapter Instant Download

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Building Sustainable Cities Social Economic and Environmental Factors Aldo Alvarez-Risco All Chapter Instant Download

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Download the full version of the textbook now at textbookfull.

Building Sustainable Cities Social Economic

Explore and download more textbook at https://textbookfull.com

Principles of Sustainable Aquaculture: Promoting Social,

OECD Factbook 2015 Economic Environmental and Social

What Is Sustainable Journalism Integrating the

Architectural Space and the Imagination: Houses in

Information Geometry and Population Genetics: The

Kings of Quarantine (Brutal Boys of Everlake Prep #1) 1st

Modern Approaches to Discrete Curvature 1st Edition

Studies of Thinking Selected works of Kenneth Gilhooly 1st

Building Sustainable Cities

Shyla Del-Aguila-Arcentales Dora Marinova

ISBN 978-3-030-45532-3 ISBN 978-3-030-45533-0 (eBook)

© Springer Nature Switzerland AG 2020

Building sustainable cities is a global challenge for governments, and needs to be

of informal work are described. Chapter 7 addresses a sensitive issue in people’s

Lima, Peru Aldo Alvarez-Risco

Part I Sustainability, Cities, and Sustainable Cities

Part II Social Sustainability in Cities

Part III Environmental Sustainability in Cities

Part IV Economic Sustainability in Cities

Aldo Alvarez-Risco is a full-time researcher at the Universidad de San Martín de

Marc A. Rosen is a professor at the University of Ontario Institute of Technology

Shyla Del-Aguila-Arcentales is a researcher in Sustainability area. She completed

Medical Research Council’s Panel on Centres of Research Excellence in Population

Aldo Alvarez-Risco Facultad de Ciencias Administrativas y Recursos Humanos,

Marté Sánchez-Villagómez Universidad de San Martín de Porres, Lima, Peru

Aldo Alvarez-Risco and Marc A. Rosen

1.1 Practicing Sustainability and its Importance

© Springer Nature Switzerland AG 2020 3

• Worldwide, at least 2 billion people use drinking water sources contaminated

1.2 Teaching Sustainability

education, providing better access to education (primary, secondary, vocational, and

• A network of teacher education and resource centers in China sponsored by WWF.

• Cooperation among schools, communities, and authorities needs to be enhanced

This multidisciplinary approach must also be present in research activities, in the

1.3 What is the Trend for Sustainability Research?

To examine the trend of sustainability research, it is useful to use macro-analysis

Scopus Web of Science

Table 1.1 Publications on sustainability most cited in Google Scholar

Table 1.1 (continued)

Table 1.2 Academic journals that publish many studies on sustainability

Table 1.3 Institutions that publish many studies on sustainability

This bibliometric information indicates who is developing new research in the

Ez aztán különös felfedezés volt.

A Miss Harriet eredetileg Miss Hastings címmel jelent meg a le

Bár még nem volt tíz óra, a hivatalnokok áradva özönlöttek a

You might also like

Lima, Peru Aldo Alvarez-Risco

Part I Sustainability, Cities, and Sustainable Cities

Part II Social Sustainability in Cities

Part III Environmental Sustainability in Cities

Part IV Economic Sustainability in Cities

1.1 Practicing Sustainability and its Importance

1.2 Teaching Sustainability

1.3 What is the Trend for Sustainability Research?