Download the full version of the textbook now at textbookfull.

com

Diseases of Fruits and Vegetable Crops-Recent

Management Approaches 1st Edition Gireesh
Chand (Editor)

https://textbookfull.com/product/diseases-of-
fruits-and-vegetable-crops-recent-management-
approaches-1st-edition-gireesh-chand-editor/

Explore and download more textbook at https://textbookfull.com

 Recommended digital products (PDF, EPUB, MOBI) that
you can download immediately if you are interested.

Management of Insect Pests in Vegetable Crops-Concepts and

Approaches 1st Edition Ramanuj Vishwakarma (Editor)

https://textbookfull.com/product/management-of-insect-pests-in-
vegetable-crops-concepts-and-approaches-1st-edition-ramanuj-
vishwakarma-editor/
textbookfull.com

Advances in Research on Fertilization Management of

Vegetable Crops 1st Edition Francesco Tei

https://textbookfull.com/product/advances-in-research-on-
fertilization-management-of-vegetable-crops-1st-edition-francesco-tei/

textbookfull.com

Diseases of Field Crops and their Management 1st Edition

S. Parthasarathy (Author)

https://textbookfull.com/product/diseases-of-field-crops-and-their-
management-1st-edition-s-parthasarathy-author/

textbookfull.com

Mindfulness for the High Performance World: A Practical,

Skill-Based Approach to Developing and Sustaining
Mindfulness, Equanimity and Balance C. Norman Coleman
https://textbookfull.com/product/mindfulness-for-the-high-performance-
world-a-practical-skill-based-approach-to-developing-and-sustaining-
mindfulness-equanimity-and-balance-c-norman-coleman/
textbookfull.com
Timespell HIghland Time Travel Paranormal Romance
Elemental Witch Book 1 1st Edition Ann Gimpel

https://textbookfull.com/product/timespell-highland-time-travel-
paranormal-romance-elemental-witch-book-1-1st-edition-ann-gimpel/

textbookfull.com

C++ Programming: An Object-Oriented Approach, 1e ISE

Behrouz A. Forouzan

https://textbookfull.com/product/c-programming-an-object-oriented-
approach-1e-ise-behrouz-a-forouzan/

textbookfull.com

The Data Journalism Handbook Towards A Critical Data

Practice Liliana Bounegru Jonathan Gray

https://textbookfull.com/product/the-data-journalism-handbook-towards-
a-critical-data-practice-liliana-bounegru-jonathan-gray/

textbookfull.com

Security surveillance centers : design, implementation,

and operation 1st Edition Disalvatore Anthony V

https://textbookfull.com/product/security-surveillance-centers-design-
implementation-and-operation-1st-edition-disalvatore-anthony-v/

textbookfull.com

Malunions Diagnosis Evaluation and Management Animesh

Agarwal

https://textbookfull.com/product/malunions-diagnosis-evaluation-and-
management-animesh-agarwal/

textbookfull.com
Seduce By The Reaper Reaper Brotherhood 2 1st Edition Mary
Rush Rush Mary

https://textbookfull.com/product/seduce-by-the-reaper-reaper-
brotherhood-2-1st-edition-mary-rush-rush-mary/

textbookfull.com
DISEASES OF FRUITS AND
VEGETABLE CROPS
Recent Management Approaches
DISEASES OF FRUITS AND
VEGETABLE CROPS
Recent Management Approaches

Edited by
Gireesh Chand, PhD
Md. Nadeem Akhtar, PhD
Santosh Kumar, PhD
Apple Academic Press Inc. Apple Academic Press Inc.
4164 Lakeshore Road 1265 Goldenrod Circle NE
Burlington ON L7L 1A4, Canada Palm Bay, Florida 32905, USA

© 2021 by Apple Academic Press, Inc.

Exclusive worldwide distribution by CRC Press, a member of Taylor & Francis Group
No claim to original U.S. Government works
International Standard Book Number-13: 978-1-77188-836-3 (Hardcover)
International Standard Book Number-13: 978-0-42932-218-1 (eBook)
All rights reserved. No part of this work may be reprinted or reproduced or utilized in any form or by any electric, mechanical or
other means, now known or hereafter invented, including photocopying and recording, or in any information storage or retrieval
system, without permission in writing from the publisher or its distributor, except in the case of brief excerpts or quotations for use
in reviews or critical articles.
This book contains information obtained from authentic and highly regarded sources. Reprinted material is quoted with permission
and sources are indicated. Copyright for individual articles remains with the authors as indicated. A wide variety of references are
listed. Reasonable efforts have been made to publish reliable data and information, but the authors, editors, and the publisher cannot
assume responsibility for the validity of all materials or the consequences of their use. The authors, editors, and the publisher have
attempted to trace the copyright holders of all material reproduced in this publication and apologize to copyright holders if permission
to publish in this form has not been obtained. If any copyright material has not been acknowledged, please write and let us know so
we may rectify in any future reprint.
Trademark Notice: Registered trademark of products or corporate names are used only for explanation and identification without
intent to infringe.
Library and Archives Canada Cataloguing in Publication
Title: Diseases of fruits and vegetable crops : recent management approaches / edited by Gireesh Chand,
Md. Nadeem Akhtar, Santosh Kumar.
Names: Chand, Gireesh, editor. | Akhtar, Md. Nadeem, editor. | Kumar, Santosh (Professor of plant pathology), editor.
Series: Innovations in horticultural science.
Description: Series statement: Innovations in horticultural science | Includes bibliographical references and index.
Identifiers: Canadiana (print) 20200178857 | Canadiana (ebook) 2020017889X | ISBN 9781771888363 (hardcover) |
ISBN 9780429322181 (electronic bk.)
Subjects: LCSH: Fruit—Diseases and pests—Control. | LCSH: Vegetables—Diseases and pests—Control.
Classification: LCC SB608.F8 D57 2020 | DDC 634/.049—dc23
Library of Congress Cataloging-in-Publication Data
Names: Chand, Gireesh, editor. | Akhtar, Md. Nadeem, editor. | Kumar, Santosh (Professor of plant pathology), editor.
Title: Diseases of fruits and vegetable crops : recent management approaches / Gireesh Chand, Md. Nadeem Akhtar,
Santosh Kumar.
Description: Palm Bay, Florida, USA : Apple Academic Press, [2020] | Includes bibliographical references and index. |
Summary: “Diseases of Fruits and Vegetable Crops: Recent Management Approaches covers certain basic aspects of
knowledge on diagnostic symptoms, modes of perpetuation and dissemination of pathogens, favorable conditions for
disease development, and the latest management strategies for disease prevention and mitigation in vegetable crops,
fruit crops, and plantation crops. With chapters written by experts working on specific fruit and vegetables diseases,
the volume covers many vegetable and fruit crops, including pineapples, grapes, apples, guava, litchi, potatoes, peas,
beans, ginger and turmeric, and many more. Each chapter reviews the specific diseases relevant to the crop and
their management and includes recent research findings. The information presented here will be valuable for plant
protection officers, district horticulture officers, and other government personnel in the directorates and agencies of
agriculture, horticulture and plant protection, as well as plant protection experts, vegetable specialists, and others”--
Provided by publisher.
Identifiers: LCCN 2020006107 (print) | LCCN 2020006108 (ebook) | ISBN 9781771888363 (hardcover) |
ISBN 9780429322181 (ebook)
Subjects: LCSH: Fruit--Diseases and pests--Control. | Vegetables--Diseases and pests--Control.
Classification: LCC SB608.F8 D555 2020 (print) | LCC SB608.F8 (ebook) | DDC 634--dc23
LC record available at https://lccn.loc.gov/2020006107
LC ebook record available at https://lccn.loc.gov/2020006108
Apple Academic Press also publishes its books in a variety of electronic formats. Some content that appears in print may not be available
in electronic format. For information about Apple Academic Press products, visit our website at www.appleacademicpress.com and
the CRC Press website at www.crcpress.com
About the Editors

Gireesh Chand, PhD

Associate Professor-cum Senior Scientist,
Department of Plant Pathology, Bihar
Agricultural University, India
Gireesh Chand, PhD, is currently an Associate
Professor-cum Senior Scientist in the Department
of Plant Pathology at Bihar Agricultural University,
India. He was previously working as an Assistant
Professor at N.D. University of Agriculture and
Technology, Faizabad, India. His research specialization is in the study of
molecular plant pathology of crop diseases and their management. He has
a decade-long career dedicated to teaching undergraduate and postgraduate
classes, research, and extension activities. He is the author or co-author of 10
books and manuals on plant pathology and has published numerous research
papers, book chapters, and popular articles. He has presented many research
papers at national and international seminars and symposia. With research
specialization in the study of molecular plant pathology of crop diseases and
their management, he has led more than 10 research projects. He was recently
elected as Zonal President (EZ)–2018 of the Indian Phytopathological
Society, Indian Agricultural Research Institute, New Delhi, India. He
received his PhD degree in plant pathology from C.S. Azad University of
Agriculture and Technology in Kanpur. India. He has received a number
of awards and honors, including the P.R. Verma Award, a PhD Research
Fellowship, Best KVK Award, SPPS Fellow Award, ISHA Best Student-
Guide Award, Prof. M.J. Narsingham Award, Young Scientist Award, Best
Paper Presentation Award, and the Excellence in Teaching Award. He visited
Beijing, China, through the International Financial Support Scheme by DST,
New Delhi.
vi About the Editors

Md. Nadeem Akhtar, PhD

Scientist (Plant Pathology), Bihar Agricultural
University, Sabour, Bhagalpur, India
Md. Nadeem Akhtar, PhD, is presently working as
a Scientist (Plant Pathology) at Bihar Agricultural
University, Sabour, Bhagalpur, India. He earned
his BSc (Agriculture) degree from Uttar Banga
Krishi Vishwavidyalaya, Cooch Behar, W. B., and
his master’s degree in Plant Pathology from G.B.
Pant University of Agriculture and Technology, Pantnagar, India. Mr. Akhtar
also received the prestigious P. R. Verma Award from the Society of Mycology
and Plant Pathology for his MSc thesis and an INSPIRE Fellowship from the
Department of Science & Technology, Government of India during his PhD
program. He was a recipient of an Excellence in Extension Scientist Award
from the Agricultural Technology Development Society. He has published
several research and review papers and 30 popular articles in international
and national journals as well as several book chapters. He has also published
more than 20 extension bulletins on different aspects of integrated disease
management of different crops and mushroom production. He has attended
several national and international symposia and has presented his research
papers, receiving best paper presentation awards several times. He has deliv-
ered many radio and TV talks for the upscaling of farming communities. His
research interests are in soil-borne fungal diseases of vegetable crops and
their alternative management practices, biological control, and mushroom
production technology.

Santosh Kumar, PhD

Assistant Professor-cum-Junior Scientist,
Department of Plant Pathology, Bihar
Agricultural University, Sabour, Bhagalpur, India
Santosh Kumar, PhD, is presently working as an
Assistant Professor-cum-Junior Scientist in the
Department of Plant Pathology, Bihar Agricul-
tural University, Sabour, Bhagalpur, India. He
teaches many undergraduate and postgraduate
courses. He received a Young Scientist Award
About the Editors vii

from the Bioved Research Institute of Agriculture and Technology, Alla-

habad, U.P.; a Best Teacher Award from Bihar Agricultural University,
Sabour; and a Prof. K.S. Bilgrami best poster presentation commendation
award from the Indian Society of Mycology and Plant Pathology. He has
published many research papers and review articles in international and
national journals as well as several book chapters. He has also published
several books, a practical manual, and two extension bulletins in mushroom
production. He has attended several national and international symposia and
has presented his research papers, receiving several best paper presentation
awards. His research interests include management of diseases of pulses and
rice, mushroom and biocontrol. He earned his PhD degree in Plant Pathology
from G.B. Pant University of Agriculture and Technology, Pantnagar, India.
Dr. Kumar was awarded with a Senior Research Fellowship from the Indian
Council of Agricultural Research, New Delhi; and a Rajiiv Gandhi National
Fellowship through the University Grants Commission, New Delhi, during
his PhD program.
Contents

Contributors.................................................................................................... xi

Abbreviations.................................................................................................. xv

Preface.......................................................................................................... xvii

Part I: Fruits ...............................................................................................1

1. Pineapple Diseases and Their Integrated Management..............................3
Sanjeev Kumar and Erayya

2. Diseases of Apples and Their Management.................................................19

J. N. Srivastava, A. K. Singh, and R. K. Sharma

3. Citrus Diseases and Their Management......................................................41

V. Jyothi and M. E. Shilpa

4. Diseases of Grapes and Their Management................................................65

B. D. Devamani

5. Diseases of Custard Apples and Their Management..................................75

G. L. Sharma and N. Lakpale
6. Diseases of Guava and Their Management.................................................87
B. D. Devamani

7. Diseases of Jackfruit Crops and Their Management.................................95

R. C. Shakywar

8. Diseases of Litchi and Their Management................................................107

Vinod Kumar

9. Major Diseases of Mangoes and Their Management...............................125

Supriya Gupta, Pankaj Rautela, C. S. Azad, and K. P. Singh

Part II: Vegetables...................................................................................145

10. Diseases of Potato Crops and Their Management....................................147
Shailbala

11. Diseases of Tomato Crops and Their Management..................................181

Pankaj Rautela, Supriya Gupta, C. S. Azad, and R. P. Singh
Visit https://textbookfull.com
now to explore a rich
collection of eBooks, textbook
and enjoy exciting offers!
x Contents

12. Diseases of Elephant Foot Yams and Colocasia Crops and

Their Management...................................................................................... 211
Shailbala

13. Diseases of Garden Peas (Pisum sativum L.) and Their Management....229
Ramesh Nath Gupta

14. Diseases of Ginger and Turmeric and Their Management......................261

Sunil Kumar and Gireesh Chand

15. Diseases of Pointed Gourd Crops and Their Management.....................273

R. C. Shakywar, M. Pathak, Mukul Kumar, and R. B. Verma

16. Diseases of Brinjals (Eggplant) and Their Management.........................303

Narender Kumar, Ajay Kumar, Gireesh Chand, and S. K. Biswas

17. Diseases of Carrots, Radishes, and Knol Khol (Kholrabi)

and Their Management...............................................................................323
Shailbala

18. Major Diseases of Chili and Their Management......................................353

C. S. Azad, Pankaj Rautela, Supriya Gupta, and R. P. Singh
19. Diseases of Cucurbits and Their Management:
Integrated Approaches................................................................................379
Gireesh Chand

20. Diseases of Beans Crop and Their Management......................................401

Shailbala

Part III: Other Food Crops....................................................................433

21. Economically Important Diseases of Tea (Camellia sp.) and
Their Management......................................................................................435
Kishor Chand Kumhar and Azariah Babu

22. Symptomatology and Etiology of Alternariose in Root, Fruits,

and Leafy Vegetables...................................................................................461
Udit Narain, Alka Kushwaha, Rajendra Prasad, and Ved Ratan
23. Micronutrients Deficiency in Vegetable Crops and
Their Management......................................................................................489
Shweta Shambhavi, Rakesh Kumar, Rajkishore Kumar, and Mahendra Singh

Index......................................................................................................................509
Contributors

Md. Nadeem Akhtar

Scientist (Plant Pathology), Bihar Agricultural University, Sabour, Bhagalpur, India
E-mail: [email protected]

C. S. Azad
Department of Plant Pathology, College of Agriculture G.B. Pant University of Agriculture and
Technology, Pantnagar–263145, Uttarakhand, India, E-mail: [email protected]
Azariah Babu
Tea Research Association, North Bengal Regional Research and Development Center, Nagrakata,
Jalpaiguri–735225, West Bengal, India
S. K. Biswas
Department of Plant Pathology, C.S. Azad University of Agriculture and Technology, Kanpur,
Uttar Pradesh, India

Gireesh Chand
Department of Plant Pathology, Bihar Agricultural University, Sabour, Bhagalpur–813210, India,
E-mail: [email protected]

B. D. Devamani
Department of Plant Pathology, UAS, GKVK, Bangalore–560065, Karnataka, India

Erayya
Department of Plant Pathology, Bihar Agricultural University, Sabour, Bhagalpur, Bihar, India

Ramesh Nath Gupta

Department of Plant Pathology, Bihar Agricultural College, BAU, Sabour, Bhagalpur, Bihar, India,
E-mail: [email protected]

Supriya Gupta
Department of Plant Pathology, College of Agriculture, G.B. Pant University of Agriculture and
Technology, Pantnagar–263145, Uttarakhand, India, E-mail: [email protected]

V. Jyothi
Scholar, Department of Plant Pathology, UAS, GKVK, Bangalore–65, Karnataka, India

Ajay Kumar
Department of Plant Pathology, C.S. Azad University of Agriculture and Technology, Kanpur,
Uttar Pradesh, India

Mukul Kumar
Department of Tree Improvement, College of Horticulture and Forestry, Central Agricultural
University, Pasighat–791102, Arunachal Pradesh, India

Narender Kumar
Department of Plant Pathology, C.S. Azad University of Agriculture and Technology, Kanpur,
Uttar Pradesh, India, E-mail: [email protected]
xii Contributors

Rajkishore Kumar
Department of Soil Science and Agricultural Chemistry, Bihar Agricultural University,
Sabour–813210, Bhagalpur, Bihar, India

Rakesh Kumar
Department of Soil Science and Agricultural Chemistry, Bihar Agricultural University,
Sabour–813210, Bhagalpur, Bihar, India
Sanjeev Kumar
Department of Plant Pathology, Bihar Agricultural University, Sabour, Bhagalpur, Bihar, India,
E-mail: [email protected]

Santosh Kumar
Assistant Professor-cum-Junior Scientist, Department of Plant Pathology,
Bihar Agricultural University, Sabour, Bhagalpur, India
E-mail: [email protected]

Sunil Kumar
School of Agricultural Sciences and Rural Development, Nagaland University, Medziphema–797106,
Nagaland, India, E-mail: [email protected]

Vinod Kumar
Senior Scientist, National Research Center on Litchi, Mushahari, Muzaffarpur, Bihar–842002,
E-mail: [email protected]

Kishor Chand Kumhar

Tea Research Association, North Bengal Regional Research and Development Center, Nagrakata,
Jalpaiguri–735225, West Bengal, India, E-mail: [email protected]

Alka Kushwaha
Assistant Professor, Department of Botany, D.A-V, College, Kanpur–208001, Uttar Pradesh, India,
E-mail: [email protected]
N. Lakpale
College of Agriculture, Indira Gandhi Krishi Vishwavidyalaya, Raipur, Chhattisgarh, India

Udit Narain
Professor (Retd.), Department of Plant Pathology, C.S. Azad University of Agriculture and Technology,
Kanpur–208002, Uttar Pradesh, India

M. Pathak
KVK, East Siang, College of Horticulture and Forestry, Central Agricultural University,
Pasighat–791102, Arunachal Pradesh, India

Rajendra Prasad
Professor and Head (Retd.), Department of Plant Pathology, C.S. Azad University of Agriculture and
Technology, Kanpur–208002, Uttar Pradesh, India
Ved Ratan
Professor and Head, Department of Plant Pathology, C.S. Azad University of Agriculture and
Technology, Kanpur – 208002, Uttar Pradesh, India

Pankaj Rautela
Department of Plant Pathology, College of Agriculture, G.B. Pant University of Agriculture and
Technology, Pantnagar–263145, Uttarakhand, India
Contributors xiii

Shailbala
Junior Research Officer, Plant Pathology, Sugarcane Research Center, Bazpur Road, Kashipur–244713,
G.B. Pant University of Agriculture and Technology, Uttarakhand, India,
E-mail: [email protected]

R. C. Shakywar
Department of Plant Protection, College of Horticulture and Forestry, Central Agricultural University,
Pasighat–791102, Arunachal Pradesh, India, E-mail: [email protected]
Shweta Shambhavi
Department of Soil Science and Agricultural Chemistry, Bihar Agricultural University, Sabour–813210,
Bhagalpur, Bihar, India

G. L. Sharma
Department of Plant Pathology and Fruit Science, Indira Gandhi Krishi Vishwavidyalaya, Raipur,
Chhattisgarh, India

R. K. Sharma
Sher-e-Kashmir University of Agriculture Sciences and Technology Jammu, Jammu and Kashmir, India

M. E. Shilpa
Scholar, Department of Agriculture Microbiology, UAS, GKVK, Bangalore–65, Karnataka, India

A. K. Singh
Sher-e-Kashmir University of Agriculture Sciences and Technology Jammu, Jammu and Kashmir, India

K. P. Singh
Department of Plant Pathology, College of Agriculture, G.B. Pant University of Agriculture and
Technology, Pantnagar–263145, Uttarakhand, India

Mahendra Singh
Department of Soil Science and Agricultural Chemistry, Bihar Agricultural University, Sabour–813210,
Bhagalpur, Bihar, India

R. P. Singh
Department of Plant Pathology, College of Agriculture G.B. Pant University of Agriculture and
Technology, Pantnagar–263145, Uttarakhand, India
J. N. Srivastava
Department of Plant Pathology, Bihar Agricultural University, Sabour, Bhagalpur, Bihar, India,
E-mail: [email protected]

R. B. Verma
Department of Horticulture (Veg. Sci. and Flr.), Bihar Agricultural University, Sabour,
Bhagalpur–813210, Bihar, India
Abbreviations

BABA beta-amino butyric acid

BCAs biocontrol agents
BCTV beet curly top virus
CEVd citrus exocortis viroid
CFB Corrugated Fiber Board
CMV cucumber mosaic virus
CTV citrus tristeza virus
CYVV clover yellow vein virus
DSMV dasheen mosaic virus
EB endophytic bacteria
FAO Food and Agriculture Organization
ICM integrated crop management
ISR induce systemic resistance
KoMV konjac mosaic virus
LP light pruning
MM.106 Malling Merton 106
MP medium pruning
NBM neem bark methanol extract
NEPZ northeastern plain zone
PAL phenylalanine ammonia-lyase
PGP plant growth-promoting
PMMV pepper mild mottle virus
PO peroxidase
PPC plant protection code
PPO polyphenol oxidase
PVX potato virus X
PVY potato virus Y
RH relative humidity
RP rejuvenation pruning
SOPP sodium ortho-phenylphenate
SqMV squash mosaic virus
TBZ thiabendazole
TmRSV tomato ringspot virus
TMV tobacco mosaic virus
xvi Abbreviations

ToLCV tomato leaf curl virus

ToMV tomato mosaic virus
TPS true potato seed
TRSV tobacco ringspot virus
TSWV tomato spotted wilt virus
TYLCV tomato yellow leaf curl virus
WMV-1 watermelon mosaic virus 1
WMV-2 watermelon mosaic virus 2
ZYMV zucchini yellow mosaic virus
Preface

Plant pathology is one of the most vital branches of agricultural sciences.

Plant diseases render a huge loss of agricultural produce every year in
terms of both quality and quantity. The better diagnosis and detection of
the pathogens in the early stages of infection are quite necessary for the
effective management of these diseases. There has been a long-felt need by
the student and teacher for a comprehensive book on diseases of vegetable
crops, fruit crops, and plantation crops. Because of that, it has been my
ambition to write a book on plant pathology for the benefit of students
of botany and agriculture and which is devoted to covering, in general,
certain basic aspects of knowledge on diagnostic symptoms, mode of the
perpetuation of the pathogen and dissemination, favorable conditions for
disease development, and latest management strategy seem. This volume
has been produced to introduce the student to the basic and fundamental
aspects of the subject before he attempts to learn about the diseases of
vegetable crops, fruit crops, and plantation crops. The selected bibliography
given at the end of each chapter should help the student to acquire additional
knowledge on the subject. In the last chapter, an attempt is made to critically
review the present status of plant pathology in India and to assess the future
needs so as to give perspective to young minds desirous of specializing in
this branch of science.
It is sincerely hoped that this book would be extremely useful to students,
teachers, and researchers. This book will also assist in various competitive
examinations, such as those for plant protection officer, district horticul-
ture officer, and other government jobs in agriculture, horticulture, and
plant protection. Moreover, plant protection experts, vegetable specialists,
horticultural officers, and extension workers may utilize this informative
book as a ready reckon.
—Gireesh Chand, PhD
Santosh Kumar, PhD
Nadeem Akhtar, PhD
PART I
Fruits
Visit https://textbookfull.com
now to explore a rich
collection of eBooks, textbook
and enjoy exciting offers!
CHAPTER 1

Pineapple Diseases and Their

Integrated Management
SANJEEV KUMAR* and ERAYYA
Department of Plant Pathology, Bihar Agricultural University, Sabour,
Bhagalpur, Bihar, India
*
Corresponding author. E-mail: [email protected]

1.1 INTRODUCTION

Pineapple, Ananas comosus, is a herbaceous biennial or perennial plant, and it

belongs to family Bromeliaceae, grown for its edible fruit. The pineapple plant
has a short, stout stem and a rosette of sword-shaped leaves with needle-like
tips. The leaves are waxy and have upturned spines on the margins. Leaves are
solid green or striped with red, white, or cream color stripes. When the plant
flowers, the stem begins to elongate and produces a flower head of small purple
or red flowers, each with a pointed bract. The stem continues to elongate and
sets down a tuft of short leaves called a ‘crown.’ Individual fruits develop from
the flowers and fuse to form one large cylindrical fruit topped by the crown.
This fruit, known as pineapple, has a tough rind made up of hexagonal units
and a fibrous, juicy flesh that may be yellow to white in color. Pineapple may
reach 1.5–1.8 m (5–6 ft) in height, and some varieties can grow for in excess of
20 years. Pineapple is a tropical plant and grows best in temperatures between
23 and 32°C (73.4–89.6°F). The plant can tolerate colder temperatures for
short periods but will be killed by frosts. Pineapple will grow optimally in
well-draining sandy loam, which is rich in organic matter. The optimum pH
for pineapple growth is between 4.5 and 6.5. Established pineapple plants are
tolerant of drought but will not tolerate waterlogged soil, which quickly leads
to root rot. It is a single plant can produce fruit over many years, with no need
for replanting. However, with the prolonged growing of pineapples come the
risks of the diseases that might infect them. Since they are grown at ground
level, several diseases are the most concerning with pineapples.
4 Diseases of Fruits and Vegetable Crops

1.2 FUNGAL DISEASES

1.2.1 PHYTOPHTHORA HEART (TOP) ROT

Causal organism: Phytophthora parasitica.

1.2.1.1 SYMPTOMS

Plants of all ages are attacked, but three to four-month-old crown plant-
ings are most susceptible. Fruiting plants or suckers on ratoon plants
may be affected. The color of the heart leaves changes to yellow or light
coppery brown. Later, the heart leaves wilt (causing the leaf edges to roll
under), turn brown, and eventually die. Once symptoms become visible,
young leaves are easily pulled from the plant, and the basal white leaf
tissue at the base of the leaves becomes water-soaked and rotten with a
foul smell due to the invasion of secondary organisms. The growing point
of the stem becomes yellowish-brown, with a dark line between healthy
and diseased areas.

1.2.1.2 SURVIVAL AND SPREAD

Chlamydospores of the two species are the primary inoculum, and they can
survive in the soil or in infected plant debris for several years. They germi-
nate directly to produce hyphae that are able to infect roots and young leaf
and stem tissue, or indirectly to produce sporangia. Phytophthora patho-
gens are soil inhabitants and require water for spore production and infec-
tion. As free water is required for producing sporangia and releasing motile
zoospores, infection, and disease development are exacerbated in soils with
restricted drainage.

1.2.1.3 MANAGEMENT

Planting in raised beds helps to drain the soil and reduces the incidence of
the disease. Mulch from pineapple debris should be avoided. Pre-planting
dips and foliar applications of Fosetyl Al 80% WP are very effective at
controlling the disease.
Pineapple Diseases and Their Integrated Management 5

1.2.2 PHYTOPHTHORA ROOT ROT

Causal organism: Pythium arrhenomanes.

1.2.2.1 SYMPTOMS

The symptoms above ground are similar to those caused by nematodes,

mealybug wilt, and low levels of soil oxygen. Leaves change in color from a
healthy green through various shades of red and yellow. Leaf tips and margins
eventually become necrotic, the root system is dead, and plants can easily be
pulled from the ground. From infected plants, color prematurely becomes small
and unmarketable. If symptoms are recognized early and control measures are
taken, plants can recover. If roots are killed right back to the stem, they often
fail to regenerate.

1.2.2.2 SURVIVAL AND SPREAD

Losses might be severe in poorly drained fields. Plants on even relatively

well-drained soils can be affected during prolonged wet weather. Losses
from root rot can be serious in high rainfall areas where prolonged rains
extend into the winter months. The disease can eliminate the ratoon crop.
Rough leaf varieties and some low acid hybrids are more susceptible than
smooth cayenne.

1.2.2.3 MANAGEMENT

Drenching or spraying with Fosetyl Al 80% WP reduces root rot. Infected

plants can be saved only if treated soon after symptoms appear. Avoid
excessively deep planting and prevent soil from entering the hearts during
planting. Well-drained soils are essential for minimizing the risk of
Phytophthora infection. This can be achieved through careful field selec-
tion, planting on raised beds at least 20 cm high, constructing drains to
intercept run-off before it reaches the plantation, constructing drains within
the field so that water is removed rapidly without causing erosion and
installing underground drains.
6 Diseases of Fruits and Vegetable Crops

1.2.3 BASE (BUTT) ROT

Causal organism: Chalara paradoxa.

1.2.3.1 SYMPTOMS

Symptoms are seen only on crowns, slips, and suckers before or imme-
diately after planting. A grey to black rot of the soft butt tissue develops,
leaving stringy fibers and a cavity at the base of the stem. If affected mate-
rial is planted, partial decay of the butt severely reduces plant growth.
When butt decay is severe, plants fail to establish, wilt rapidly, and leaf
tissue dies. Unlike Phytophthora heart rot, the young leaves remain firmly
attached to the top of the stem. Infected plants can easily be broken off at
ground level.

1.2.3.2 SURVIVAL AND SPREAD

The fungus is important in the breakdown of pineapple residues after

cropping and survives as chlamydospores in soil and decaying pineapple
residues. The fungus commonly infects plants through fresh wounds
occurring where the planting material has been detached from the parent
plant and destroys the soft tissue at the base of the stem. Material removed
during showery weather and stored in heaps is particularly prone to infection.
Tops (crowns) used for planting are particularly susceptible. Conidia are
produced under conditions of high humidity and can be dispersed by wind.
Losses of planting material and plantings from diseased material can be
severe at times.

1.2.3.3 MANAGEMENT

Seed material should be stored on mother plants during dry weather and
with good air circulation. Freshly removed seed material should be dipped in
Carbendazim 50WP (0.01%) solution within 12 hours of removal from the
mother plant. During harvest, avoiding bruising and wounding of fruit helps
to reduce black rot. Harvested fruit should be dipped in Carbendazim 50WP
(0.01%) solution within 6–12 hours of harvest to prevent disease develop-
ment during shipping.
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
többé nem bocsájtja meg Antóniának, hogy gunyt üzött
hiszékenységéből.
„Ezentul csak a fürdőház deszkafalán át nézegetem a nőket,
mikor egyedül, és láthatatlanul hiszik magukat, ugyanezért
természetesek, mint pártfogóm, az öreg Karmolin tanácsolta.“
Lehetséges, hogy hangosan beszélt Rezeda ur, mint a régi
szindarabokban mondják a monológot, mert hirtelen szétnyiltak a
bokrok és Antónia lépett elő, méltóságteljesen kiegyenesedve és
sértett hangon igy szólt Rezedához:
„Uram, ön máris megcsal, mielőtt valóban megajándékoztam
volna szerelmemmel; bizonyosan tudom, hogy más nők képeit
forgatja a képzeletében, uj ismeretségekre vágyik, leskelődni arra a
helyre jár a nők után, ahol a szegény nők kénytelenek megfeledkezni
a társadalmi illemről, ahova a király felesége is gyalog jár. Menjen
tehát békével, köszönöm önnek, hogy idejében kiábránditott
illuzióimból, adja vissza a legyezőmet, amelyet a mai éj emlékére
önnek akartam ajándékozni.“
Rezeda ur a váratlan cseles támadástól némileg megzavarodott
és nem jutottak eszébe a kellő szavak, amelyekkel megtorolhatná e
női igazságtalanságot. Különben sem volt erőssége a szóharc,
hölgyekkel szemben pedig megbénult nyelve minden igaz szóra.
„Királynőm, nem tudok önnek mást válaszolni, mint azt, hogy
gyanusitásával Pest legszerencsétlenebb emberévé tesz.“
„A legyezőmet! – felelt erőszakosan Antónia és levette Rezeda ur
karjáról a selyem csipkéből és illatos fából való kis szerszámot,
amelyet vékony aranyzsinórral csuklójára akasztott.
Mikor a legyezőtől megvált, akkor érezte Rezeda ur, mily illatos,
különös, izgalmas gyönyört veszitett el, amelyet bizonyosan megnyer
vala a legyező tulajdonosnőjénél, ha okosabban viselkedik és nem
bősziti maga ellen a kancsi Antóniát, aki hosszu szempillái alól
gyülölködve, megvetéssel, dühtől remegve mérte végig.
É
 „Én a komoly, megbizható, bátor férfiakat szeretem, nem pedig a
szerelmi koldusokat. Én akarok sirni, én akarok szenvedni, én akarok
a megcsalt kifosztott áldozat lenni a szerelemben. Én irom a
könyörgő, könnyes leveleket, mert én vagyok a gyönge. De ha
magamnál gyöngébbet találok, azt kegyetlenül felrugom, eldobom.
Az kellene, hogy egy siránkozó férfit vegyek a nyakamba!“
Igy szólt Antónia és a legyezővel olyan mozdulatot tett, mintha
arcul ütni akarta volna Rezeda urat, aki nagy élettapasztalata mellet
sem tudott eligazodni e váratlanságban.
„Majd, ha leszokik arról, hogy utánam leskelődjék, hogy féltékeny
legyen minden vándorló legényre… Majd, ha megtanit sirni,
álmatlanná, boldogtalanná lenni… Majd, ha öngyilkossággal
fenyegetőzöm és felelet helyett pisztolyt ád ajándékba… Ha megtanit
az édes, keserves szenvedésekre, a templomjárásra, a karácsony
előtti, alkonyatig tartó himzésre, a naplóirásra, más férfiak
megvetésére, az ön által eldobott gyufaszál megőrzésére, az
utcasarkon való álldogálásra, amerre önnek kellene elhaladni, de
nem jön… Majd, ha gunyos mosollyal mutat be fiatal gavalléroknak
és szélesen hátatfordit, amikor a fiatalemberekkel az erdőbe
megyek… Majd, ha nem nyit ajtót a lakásán, ahova egy zivataros
délután látogatóba akarok jönni… Majd, ha leszakitja a körmöm,
amellyel görcsösen kapaszkodom kabátjába… Ha ajándékba ád egy
szót, s kijelenti, hogy más nőre gondol, mialatt engem ölel…“
Rezeda ur megmerevedett nyakszirttel, kitágult szemmel
hallgatta a szenvedélyes szavakat. Olyan férfi volt, kinek jól esett a
korbácsütés a női kézből. Nyelve is felmondta darab időre a
szolgálatot, remegő lábszárain lépni sem tudott.
„Ó, Antónia, nem bánom, ha többé sohasem látlak, de most
engedd meg, hogy a szoknyád szegélyét megcsókoljam, hogy
térdedhez vessem a fejem, hogy örökre velem maradjon testednek
jó illata,“ rebegte Rezeda ur.
 Antónia válasz helyett felemelte kis lábát, amelyet oly ártatlan
cipőcske fedett, mint azokét a régi asszonyokét (galanddal a
bokához kötözve), akiket napjainkban mind szenteknek,
megdicsőülteknek, legártatlanabbaknak itélünk, felemelte a lábát,
mint egy ballerina és könnyedén megrugta középen Rezeda urat. S
ezután nyomban otthagyta a rajongót.
„Ő az, Margaréta!“ – kiáltott fel Rezeda ur és elmult életéből
elébe állott egy fekete, kondorhaju szenvedélyes menyecske, aki
ugyanezt tette vele a császárfürdőben, mikor végre megjelent a
szerelmi légyotton. Ugy látszik, a nők nem változnak. Egyformán
csókolnak és rugnak az unokák az ősanyákkal, vagy az is meglehet,
hogy bizonyos nők, akik egy férfi változatos életében előfordulnak,
többször cserélnek ruhát, külsőt, hajzatot és arcot, hogy vissza-
vissza járjanak megkinozni ugyanazon férfit. Rezeda ur szintén meg
volt győződve, hogy a legyezőt nem a szelid és adaadó Antónia
csavarta ki kezéből, hanem egy bizonyos Margaréta nevü hölgy
folytatja szerelmi boszuállását és nehány percre kölcsön kérte a mit
sem sejtő Antóniától annak ruházatát, hajzatát, hangját, és egyéb
jelvényeit, amelyek által a nők megkülönböztethetők egymástól.
(Margaréta, ez a kancsal szivszerelem, aki többet kinozta Rezeda
urat már akkor is, mikor még szerette és kincseivel megajándékozta,
már sokszor lecsapott Rezeda urra az élet folyamán, midőn más nők
szoknyája, rokkája és tollas kalapja mellett védelmet keresett és
biztonságban hitte magát. Margaréta volt az egyetlen nő, akivel
Rezeda ur szakitott, akit ő hagyott el, mintegy elmenekülve
észvesztő varázslatából. Nem rettent meg Rezeda ur a névtelen
levelektől, amelyekkel Margaréta mindazokat a nőket elárasztotta,
akiknek a társaságában Rezedát látta, nem jött meg az esze a
„dühös emberek“ támadásaitól, akik uton-utfélen megtámadták
Margaréta biztatására, sőt akkor sem tért vissza Margarétához,
midőn az ál-öngyilkossági kisérletet követett el barátnőjénél, aki
kéznél volt, hogy az öngyilkost levágja a kötélről. Margaréta tehát
nem hagyott fel Rezeda ur üldözésével és igyekezett mérget keverni
örömének poharába. Most is Antónia alakját öltötte magára, hogy
boszut álljon. Hisz az igazi Antónia szelid és alázatos, rosszra
képtelen.)
„Majd elválik minden a reggeli harangszóra.“ gondolta babonásan
Rezeda ur, aki már hosszu évek óta a reggeli harangszótól tette
függővé kedvét, életét. Amig csilingelve, bugyborékolva, dalolgatva
érnek el hozzá a reggeli harang hangjai, addig nincs baj. Ámha
egyszer majd nem hallja e jótékony ébresztőt süket fájdalmában,
vagy csukló zokogásában, akkor… remélhetőleg még messzire van ez
az időpont.
Némileg megnyugodva tért vissza az erdőből és Damasztinéhoz
tartott, akit néhányszor megölelgetett és meghallgatott, mintegy
hálából a mult időkért. Damasztiné nagy kebele megremegett,
ajkszéle meggörbült, hangja megcsuklott, amikor közölte Rezeda
urral, hogy elvesztette az egyik harisnyakötőjét és szeretné
megtalálni azt az erdőn.
„Későbben,“ – felelt Rezeda ur sokat igérően és egyelőre a
borozásnak szentelte magát, amint mindig, amikor valamely árnyék
volt a szivén. Bár a borital mértéktelen élvezete sok zavart idézett
elő életében, lelki és testi depressziók okozója volt, szégyenletes
emlékek költötték fel mély álmából és boldogtalanná tették napját:
amig itta a bort, addig nem érzett semmi kellemetlenséget. Ifjukori
szerelmei és sikerei oly közel látszottak, hogy csak a kezét kellett
utánuk kinyujtani; egykori kóborlásai most érdekes kalandoknak
tüntek fel; boldog utcákat látott, ahol könnyed, gondtalan szivvel
nyitott be barátságos házakba, ahol a ház hölgyei évek óta várták és
minden más kérőt visszautasitottak; asszonyok csókját és
gyengeségét, leányok elerőtlenedését és megadását, férfiak
áldozatkész barátságát, a kártya szerencsés fordulatait szinte
erőfeszités nélkül lehetett elérni a bor segitségével; nem fájt semmi
sem a mult időkből, tréfának látszott mindaz, ami a háta mögött
maradt és a jövő tündöklött.
Ekkor hazafelé készülődött a fájdalmas arcu Damasztiné, miután
hiába várta Rezeda Kázmér urat, hogy a szép mult időket
megbeszélje vele: a nagykeblü asszonyság pityergősen állott
szemben Rezeda urral, mint egy megsértett gyermek:
„Haza megyünk már, nem kisérne el?“
Eközben Damasztiné leányai összegyülekeztek, mint csirkék a
kotló körül. Valamennyinek felhevült volt az arca, csak Antónia volt
sápadt, mint egy halálfő. Merev és fagyott volt arca, amilyen egykor
a koporsó párnáján leend. Szép, üde arcbőre alól eltüntek a
zsirpárnácskák, a csontok kisárgultak és a szemgödrök mélyében siri
setétség ült. Oly csuf és ijesztő volt Antónia, hogy Rezeda ur nagy
elégtételt érzett. „Meg fog halni a nyomorult, mert megcsalt!“
gondolta magában és nem sajnálta Antóniát, midőn az szédülve,
tántorogva kapaszkodott Damasztiné karjába.
„Mi a manó ütött beléd?“ – kérdezte mérgesen az asszonyság.
„Nagyon rosszul vagyok,“ felelt a lány.
„Ugy!“ – dörmögte magában Rezeda ur és elfordult.
Megelégedetten hajtotta fel boros poharát és egy régi ismerősére
gondolt, aki a bábától jövet ugyanilyen sáppadozó arccal, halálra
váltan kereste fel és a bérkocsi ernyője alatt bevallotta, hogy
megcsalta őt… Hogy is hivták? Ahá, Izabella volt a neve és egy
adóhivatalnokhoz ment végül férjhez.
 III.

A kioszkban.

A postások zenekara az emelvényen Rip van Winkle dallamait

játszotta, hogy mindenki elandalodott egy percre a Várkert-
kioszkban, a vanilia-fagylalt édesebb lett az asztalkákon és az ostya
oly lágyan mállott szét a szájakban, mint tegnapi szerelmi emlék.
Damasztiné igy gyurta Rezeda urat:
„Nézze Kázmér, nekem nincs sok időm cukrászdában, vagy
kávéfőzőnél üldögélni, a leányaim egyedül vannak odahaza és az
utóbbi időben annyira megfeledkeznek magukról, hogy beengedik a
házba az énekeseket és muzsikusokat az én távollétemben is.
Röviden feleljen tehát: él még az a doktor és hol található?“
Rezeda ur konyakot kevert a fagylaltba és oly ravaszkodva nézett
az asszonyságra, mint a fogságba került borz.
„Gondolhatja, hogy ok nélkül nem adtam magának randevút ezen
a helyen, ahol már tiz esztendő óta se fordultam meg. Nem járok
randevúra. Fontos okom van, hogy itt magával beszéljek. Életbe
vágó dolgok… Becsületem, hirnevem, jövőm forog kockán,“
erősködött Damasztiné.
Rezeda ur bólogatott. Sajátságos, hogy az asszonyok akármilyen
korosak, nem szoknak le azokról a szavakról, gesztusokról,
amelyeket találkáikon használtak. Mindig a becsületüket, a jó
hirnevüket emlegetik, amikor az egész városrész elfelejtette
márifjukorukat.
É
 „Él még az a doktor?“ – ismételte erélyesen Damasztiné.
„Miféle doktor?“
Damasztiné kezébe vette a Wiener Bilder cimű képes lapot és
ahoz beszélt.
„Tudom, hogy már nem vagyok fiatal, uram, de én sohase fogom
elfelejteni hogy egykor szerettem önt és ön is azt mondta, hogy
szeret. Nos, emlékezzen csak, mikor lánykoromban mindenféle
csábitó sétákra vitt, de én nem hagytam magam elcsábitani, beszélt
nekem egy doktor barátjáról, akinek olyan nagy a tudománya, hogy
meg nem történtté tudja tenni a leányoknál azt, ami megtörtént.
Még arra is emlékezem, hogy a vizivárosi régi katonai temetőben
mondta ezt nekem egy majór sirdombján.“
„És maga nem hitte el.“
„Nem voltam olyan hiszékeny, mint a többi hölgyek, akik utánam
következtek. Mindig sokat adtam a becsületemre, vallásosan
neveltek szegény szüleim és sirba vitt volna a szégyen, ha rosszat
cselekedtem volna… Sajnos, későbbi szerencsétlen házaséletemben
nem találtam meg azt a gyöngédséget férjem oldalán, amely
gyöngédségre áhitoztam. És ez a magyarázata egy és más dolognak,
amiről önnek tudomása van. Ámde esküszöm, hogy magán kivül
soha senki se férkőzött a szivem közelébe. Szerettem. Kázmér és a
másvilágon megbocsájtja ezt nékem a jó Isten, mert annyit
vezekeltem a földön bünömért. Talán ennek a mélységes
bünbánatnak volt a következménye már az is, hogy férjem, az
igazgató nem sejtett semmit…“
Rezeda ur felsóhajtott:
„Nagyon szeszélyes volt, asszonyom.“
„És ön a faképnél hagyott, midőn egész éjszaka vártam
ablakomnál férjem távollétében. Őn akkor is azon férfiak fajtájához
tartozott, akik szeretni csak kényelmesen, mezitláb tudnak. Az jól
esett önnek, ha ezer kockázat és veszedelem közepette, halálosan
dobogó szivvel, a szégyenkezéstől megvakulva, félig ájultan
felkerestem lakásán, de ön egy lépést sem tett értem.“
„Bestia voltál, megcsaltál,“ felelte meggondolt udvariassággal
Rezeda ur és szeliden nézett özvegy Damasztinéra.
„Esküszöm… De minek esküdnék? Csak a szemembe, az arcomba
kell nézni: ilyenek a csalfa asszonyok? Annyit imádkoztam érted,
mint az apámért, anyámért együttvéve nem imádkoztam. Annyi
könnyet hullajtottam érted, hogy darab időre elgyengültek szemeim.
Szegény barátnőim alig tudtak visszatartani az öngyilkosságtól;
eljártam minden budai bálra, mert azt hittem, hogy veled
találkozhatom; bolyongtam azokon a helyeken, amelyeken veled
sétálgattam és kisérőim nem tudták mire vélni, miért fog el görcsös
zokogás a gyalogösvényen, amely a Zugligetből a Svábhegyre visz…
csak én hallottam az erdei avaron a maga lépteit, én láttam a fák
őszi leveleire irva a maga szavait, én hallottam a messziségbe az
erdő mélyében sóhajtásait… És ha voltak is gavallérjaim, ugyan
melyik asszonynak nincs? – csak azért kellettek, hogy elkisérjenek
azokra helyekre, ahol magával boldog voltam… Sohase varrtam inget
másnak, csak magának.“
Rezeda ur az utolsó mondattól elérzékenyült.
„Finom, lenvászon ingek voltak.“
„Finomabbak, mint az uramé, pedig ‚az igazgató′ sokat adott a
fehérnemüjére. Mikor meghalt, egy Ivanics nevü hordta el a
lábravalóit és ehez az Ivanicshoz nekem semmi közöm sem volt. Egy
szép kis városi bundát azonban mai napig őrzök. Épen olyan bunda,
mint az egykori polgármesteré volt, együtt varratták az urammal.
Néha az a bolondos gondolatom van, hogy ezt a városi bundát
egykor még maga viseli Rezeda ur, mikor megfehéredik a haja és a
hó lehullott a Szentháromság térre.“
Rezeda ur elgondolkozva hallgatta a zenekar játékát. Régi
valcerokat fujtak és a kioszk ismeretlen arcai ugy tünedeztek fel
Rezeda ur előtt mintha egy régi korból visszamaradt vendégek
foglalnának helyet a kerek asztalkáknál, mikor ezek a melódiák még
ujak voltak. Az asszonyok (nyár lévén) pünkösd óta levetették a
térden alul érő barchent nadrágot és a jezsuita lépcsőn a szél
belekapaszkodik lengő bő szoknyáikba. A férfiak előkeresték a
himzett fehér mellényeket és a megsárgult szalma kalapokat, málna-
piros az ajkuk a kiborotvált császárszakáll között, nagy
meggondolással olvassák esti lapjukat és mindnyájan tudják, hogy
mi lesz vacsorára… Nem is volna olyan rossz dolog öregségére
Budára költözni egy vastag falu, meleg házba, ahonnan tekintélyes
léptekkel menne az utcára, ha litánia után a korcsmajárás ideje
elkövetkezett.
„Mit akar tehát azzal a doktorral, aki visszaadja a leányoknak,
amit elveszitettek?“
Damasztiné keserves arculatot vágott:
„Amit most elmondok, azt meggyónni se merném, igaz, hogy
még messzire van kisasszony napja, amikor gyónni járok Mára-
Besnyőre. Maga tudja minden titkomat, ismerje ezt is.“
Rezeda ur nagyot nyelt. Az utóbbi években többször észre vette,
hogy az asszonyok szokatlan bizalommal voltak hozzá, mintha a
nagybátyjuk lenne. Még szerelmi keserveiket is elpanaszolták neki,
tanácsot kértek a férfi visszahóditására, furfangos levelet
fogalmaztattak és elkisértették magukat a hütlen szeretőiktől
kierőszakolt utolsó találkozóra; igy többször méregette a Szarka-
utcát, ahol a titkos legénylakások bujnak meg varrónők mühelyei
mellett, üldögélt bágyadtan a császárfürdői platánok alatt, amig
odafent valamely szobában az utolsó találka könnyes, viharos,
szenvedélyes jelenetei lefolytak; néha megjárta Rezeda ur, a
kilátásba helyezett jutalom elmaradt, mert a szerelmesek kibékültek
a végsőnek hitt randevun és karonfogva távoztak egy másik ajtón.
De Rezeda ur nem esett kétségbe, bizonyosan tudta, hogy néhány
nap, vagy hét multán ismét szükség lesz az ő bölcsességére és
kétszeres jutalmat élvez a féltékeny, fájdalmas hölgytől.
 Vajjon miféle szerelmi cselszövény kibogozását óhajtja rábizni a
koros Damasztiné, hogy városi bundát igér előre?
Damasztiné könnyes hangon beszélt:
„Sohasem engedtem el őket hazulról lábszárvédő nélkül, nyáron
is nadrágot kellett nekik viselni, magam fésültem a hajukat, ha
bogarat hoztak haza az iskolából, hetenkint fürösztöttem őket,
beléptem a hálószobáikba, mikor aludtak, elfogdostam a szerelmes
leveleiket, résen álltam, ha holdfényes éjszaka az ablakban
könyököltek, kikémleltem, hogy kivel beszélnek az utcán, amikor az
iskolába mennek, megfigyeltem, milyen zenedarabokat játszanak a
zongorán, utána néztem az imakönyvükben, melyik lap van begyürve
és tollat fosztottam velük téli estéken, amely módszer mindig
beválik, ha titkot akarunk megtudni. És mégis…“
„Mind a négy?“ – kérdezte felvillanva Rezeda ur.
„Antóniáról nem tudom bizonyosan, mert ez a lány oly ravasz,
mint a kaméleon, minden nap másnak mutatja magát. Egyszer
Engelbert nevét mondja álmában, máskor Baltazárét; néha még az
ön nevét is sóhajtotta, midőn éjfélkor lábujjhegyen ágya mellé
léptem. Nem akart vallomást tenni, bármint fenyegettem a
másvilággal, jövendőbeli férje haragjával, szüleinek keserüségével.
Agyafurt, különös teremtés. Nevetni szokott, ha vallatom és kijelenti,
hogy ő ártatlanságát már ötven esztendő előtt elveszitette, amikor
az álarcos-bálról megszökött a kaszárnyába egy osztrák
katonatiszttel. Majd fordit egyet szaván és kijelenti, hogy ő az a
Palota-téri kisértet, aki csuklyában, lefátyolozva járkált az én
gyermek koromban a Tabánban és viharos éjszakákon szeretkezni
hivta a magános fiatalembereket a rétre, ahol a kecskéket legeltetik.
Majd ismét ujabbat hazudik; ő az előkelő uriasszonyság, aki besurran
a diákok kis szobáiba, midőn azok szegényes vackukon urihölgy
szeretőről álmodoznak. De nekem hazudhat, amit akar. Én ismerem
ezeket a nagyképzeletü, fantasztikus lányokat, akik
nagyravágyásukban, beteges hiuságukban egyetlen igaz szót sem
tudnak kiejteni, regényes hazugságokat mondanak akkor is, ha az
életük függne az igazságtól. Ezek azok a leányok, akik kiugranak az
ágyukból, midőn a bakter éjfélt kiált és másnap megesküsznek, hogy
éjszaka előkelő gazdag ur jött értük postakocsin, hogy Itáliába
repitse őket, de vasrostély volt az ablakon. Ismétlem, Antóniával
nem tudok eligazodni, bár az orvosi vizsgálatot ő sem kerülendi el,
mielőtt ősz jöttével visszaadnám őt végleg vidéki szüleinek.“
„Ellenben a többiek?“…
„A többi három megtört ügyesen alkalmazott szavaimra – és
vallott“ – szólt magasra huzott szemöldökkel Damasztiné. „Nem
hiába mondta mindig „az igazgató“, hogy én vagyok a legügyesebb
asszony Budán, nem hiába foglalkozom leányneveléssel husz
esztendeje, megkérdezhetik az anyákat, akik maguk is nálam
nevelkedtek, mint leányaik…“
„Remélem asszonyom, hogy a szőnyegen forgó esetet nem
sorozza dicsőségei közzé?“
Damasztiné hangja megcsuklott.
„Ilyesmi még sohase fordult elő házamban,“ szólt siránkozó
hangon, „nem tudom, hogyan kerülök ki a bajból a maga segitsége
nélkül, Rezeda ur.“
„Teljes őszinteséget kérek.“
„Jól van. Elmondom önnek, mit vallottak a leányok. Mánya, egy
csontos, izmos, nyugodt, falusi hamvasbarna, akinek oly dus a haja,
mint a vad bozót és a szülői háznál korán megtanult lovagolni,
cselédekkel bánni, gazdálkodni, józanul számolni, lelkiismeretfurdalás
nélkül vallotta be, hogy virágvasárnapján délután templom helyett
egy jósnő lakásába látogatott el, ahol már várta a házunkban lakó
kacsafark-bajszu füszeres. Ennél a füszeresnél ostobább embert nem
ösmerek a városrészben; mint a rigó, a cselédlányokat a boltja
raktárába csalogatja, a lábát rázogatva áll az ajtóban és vakmerően
néz minden nőre.“
„És a jósnő lakásán megtörtént a baj?“
 „Ugy van,“ felelt könyes szemmel Damasztiné. „Egyike azon
érthetetlen, megfejthetetlen talányoknak, amelyeket az élet
produkál. Kétszáz nőnek hiába fütyörészett a füszeres, a
kétszázegyedik, szegény Mánya gondolkodás nélkül lépett az utcára,
hogy a fütyülő ember után menjen. Csődöt mond itt minden
tapasztalat, minden lélekbuvárlat… S a legszomorubb, hogy a
füszeres elvette Mánya ingét, magával vitte a jósnőtől, s az inget
majd nekem kell visszaszerezni. Mily szégyenletes dolog!“
„És Mánya?“
„Közömbös, mintha kihalt volna belőle minden érdeklődés.
Eltunyult minden iránt, ami azelőtt érdekelte. Szótlanul üldögél,
megkövülten bámul az utcára, ha a füszeres odalent fütyürészni
kezd. Étvágya kitünő, álma mély és nyugodalmas. Mit akar még
tudni Mányáról?“
„Nem szokott sirni?“
„Ismétlem, hogy az elcsábitott lányok nem éreznek
boldogtalanságot, mint a regényekben van. Teljesen közömbös
nekik, ami velük történt. A legtöbb elfelejti másnap, különösen, ha
jól tud imádkozni. Csak kérdezze meg az öregasszonyokat. Alig
emlékeznek a dolgokra, amelyek lánykorukban történtek velük. Nagy
szerencséjük a szegény nőknek, hogy a természet ugy alkotta őket,
könnyen és alaposan tudnak felejteni. Mányát ezért nem nagyon
féltem. Sohase hozza zavarba jövendőbeli élettársát azzal, hogy egy
sohasem hallott férfinevet mond ki álmában.“
„És a többiek? Az ő lábuk is kifelé görbül már?“
„Nagyjában véve: mindennapi dolgok, csak mi csodálkozunk
ismét, meg ismét, amikor ujra halljuk az élet e hétköznapi tragédiáit.
Aranka egy lusta, körmét rágó, szeplős, fekete leány, aki egyébként
csak az édes-tésztákért rajong, valamint a füzetes regények hőseiért,
akikről a konyhán titokban olvasott. Szemtelen szokott lenni, ha
megintem, örül, ha lyukas harisnyát huzhat a lábára, a tükörbe nem
szeret nézegetni, mert csufnak tartja magát, megmerevedik az egyik
szeme, ha mélyen gondolkozik és holdváltozáskor oly forróság
áramlik a szoknyájából, hogy szinte süt, hosszas nógatásra varr fel
egy gombot, fésületlenül, kibontott hajjal ül óraszámra az ágy
szélén, keresztet vet, ha eltörik egy pohár, a párnát a fejére szokta
huzni és hanyatfekve álmodik, ingerlékeny és szivesen elmulasztja a
reggeli mosakodást, rajta csiptem, hogy rosszillatu helyen élvezettel
üldögél, megszagolja a kezét, rábeszélte egyszer Mányát, hogy
engedje magát tőle meglocsolni, megleste a szomszéd házmestert,
midőn az vasárnap délután életepárjával játszadozott, szinte
megbüvölve figyeli a tavaszi utcán szemérmetlenkedő ebeket,
elolvassa és nem felejti el azt, amit a házak hátulsó keritéseire
szoktak irni az utcagyerekek…
„Elég asszonyom, látom jól ismeri növendékeit.“
„Arankával tehát a Fácánbeli majálison történt meg a baj, ahol ön
is jelen volt, én is nyitott szemmel ültem és egyikünk sem vett észre
semmit. Csak annyit tudunk, hogy az erdőben dalolgattak, bujócskát
játszottak, futkároztak, amint az már fiatal népeknél szokás. Ugyan
ki akadna fel azon, hogy a fiatalság jókedvü, nem lehet mindenki
olyan mormogó, dörmögő öreg, mint mi ketten Rezeda ur.“
„Ha nekem lányom lenne, sohase engedném bujócskát játszani.“
„Husz éve vagyok ezen a pályán, tudom, hogy mi esik jól a
fiataloknak. Utóvégre a majálisokat az ő kedvükért tartják, nem
pedig a borissza öregeknek, vagy kimustrált vénasszonyoknak. A
fiatalság nem azért gyülekezik a Fácánnál, hogy szalámival, retekkel,
hagymával, túróval megtöltse a gyomrát és reá spriccert öntsön. A
savanyu bor csak azokat édesiti, akiknek az életben nem jut már
egyéb cukrosság.“
„Tehát a Fácánnál történt?“
„Szerettem volna, ha a leány szájából hallaná a vallomást, de
ugye: ez lehetetlenség? Megpróbálom tehát röviden elmondani a
dolgokat. Egy elvetemült, rettenetes gazember jelent meg azon a
táncmulatságon, akit Budán Növényi urnak neveznek, de egészen
bizonyos, hogy Pesten más és más név alatt leskelődik a
tapasztalatlan fiatal leányok körül. Egy vampir ez, aki szemtelen
bizalmaskodással szólitja meg a lányokat és bár már szürkül a haja,
olyan ocsmányságokat sugdos a nők fülébe, hogy azok a
megrettenésükben felelni sem tudnak. Kényszeriti a fiatal nőket,
hogy ismételjenek bizonyos szavakat, amelyekre tanitja őket.
Megingatja a szemérem gyönyörü templomát, először a szavakkal,
tekintetekkel, mozdulatokkal a leányok lelkében. Arcpiritó sutogással
mond költeményeket, amelyeket nyomtatásban nem olvashatni.
Dong, mint a piaci légy, s elviszi a lányokat a ház végébe, ahol
szemérmetlen rajzok vannak a falon, ocsmányságot mutató
játékszerek vannak a zsebében és kábitó parföm a zsebkendőjén.
Mindig vig és vállalkozó görbe mosoly a száján, fáradhatatlanul
követi kiszemelt áldozatát. A férfiaknak kellene összeállani, hogy az
ilyen Növényieket ártalmatlanná tegyék. Hisz minden sikerüket
szemérmetlenségüknek köszönhetik.“
„Asszonyom, igen jól tudja, hogy az igazi nőhóditók azok a
férfiak, akik férfiak társaságában közutálatot ébresztenek.“
„Oh, mily gyávák a férfiak, hogy eltürik ezeket a léhütőket, akik
feleségeik, leányaik füléhez bizalmaskodva hajolnak, suttognak és a
hamis kártyás szemével lesik az elért hatást.“
„Kérdezze csak meg a nőket, felelt Rezeda ur, milyen más
véleményük van e vakmerő, sólyomként támadó rablókról! Talán
Aranka megbánta, hogy Növényi ur az erdőbe csalta és visszaélt
tudatlanságával?“
„Szegény csak azért sóhajt, hogy Nővényi urat azóta nem látta.
Irt neki levelet is, amelyre persze választ nem kapott. Ki tudná,
merre jár azóta a lelketlen gazember! De én résen vagyok és
leöntöm az emeletről ha házam körül észre veszem őt.“
„Késő boszu. Halljuk a negyedik leány történetét!“
„Ő a szemüveges lány. Erzsébetnek hivják és külsejében,
mozdulataiban hasonlit azokhoz a leányokhoz, akiknek az arcukra
van irva, hogy mindvégig pártában maradnak, mert mit sem
törődnek a férfiak meghóditásával Pápaszemét, amely nagy és
kerek, tüntetőleg veszi elő, pedig jól tudja, hogy nem szolgál,
előnyére a tanárnői viselet. Ha legalább lorgnettet hordana, mint
Szép Heléna a budai szinkörben, vagy elegáns csiptetőt, amely
némely arcnak oly helyes kifejezést kölcsönöz! Erzsébet azonban
ragaszkodik a nagymamás pápaszemhez, olyan nesztelenül jár-kel,
mint egy árnyék, napokig nem hallani a szavát, elüldögél a sarokban
és isten tudja, miről gondolkodik. Két esztendeje van nálam, de
sohase tudtam vele tisztába jönni. Mindig egyforma a kedve, akár
beteg, akár egészséges, sohasem nevetett, nem szomorkodott, nem
játszott, egykedvüen vette az időjárást és mikor tizenhetedik évét
betöltötte ősz szálak mutatkoztak hamvas barna hajában. Szülei
módos gabona kereskedők a Tisza mentén, akik nem sokat törődtek
Erzsébettel, igaz, hogy pénzzel bőven ellátták. S Erzsébet addig nem
nyugodott, amig pénzét cselédeknek, barátnőknek el nem
ajándékozta.“
„Erzsébetnek van egy nagynénje Pesten, aki eleinte ritkábban,
később sürübben meglátogatta. Divatos, elegáns asszonyság,
bizonyosan gazdag, fekete szeme mindig könyes a jó kedvtől és a
szomoruságtól, kacér és alázatos és férje nem sokat törődik vele.
Gondoltam is néha napján, hogy ez a nagynéni bizonyosan az a pesti
asszony, akiről a regényeket irják, udvarlókat tart, örökös mulatság
az élete és előbb-utóbb megszökik az urától egy szinésszel, vagy egy
muzsikussal. A nagynéni harmincöt esztendős és minden
negyedórában frissen puderozza az arcát abból a bőrtáskából, amit
kezében hord. Sok baja volt széles karimáju kalapjával, fátyolával,
keztyüjével, bluzával, szoknyájával. Néha csak azért látogatta meg
Erzsébetet, hogy a velencei tükörben megnézze magát; véleménye
szerint ez volt a legjobb tükör a fővárosban.“
„Bizonyos idő előtt észre vettem, hogy a nagynéni nem mindig
egyedül jön át Budára. Egy feltünően magas, őszes hajzatu, barna
képü gavallér várta a nagynénit a ház előtt, amig a látogatás tartott.
A nagynéni az ablakból nevetve, tréfálkozva mutogatta Erzsébetnek
a hiven ácsorgó lovagot és nagyokat kacagtak azon, hogy a
gavallérnak ugy meggörbült a nyaka, mintha szinházi zenekarban
szolgált volna és reménytelenül szerelmes lenne a primadonnába.
Emlékszem, mily nagyokat nevettek az uriemberen, aki nem
bosszankodott, nem türelmetlenkedett, csak nyugodtan járkált a
hóesésben. Mint a nagynéni szavából értesültem, az uriembert
bizonyos Mukinak hivták és hirlapiró volt. Eddig azt hittem, hogy a
hirlapirók, legalább itt Budán, csupa fehér szakállu, meggörbedt vállu
boros kancsók, holott Muki néha virágot viselt a kabátján,
hosszadalmasan nézegetett a rácvárosi lányok után és én nem
eresztettem volna be házamba, mert volt valami a szemében, ami a
nőknek tetszeni szokott. Szerette a nagynéni Mukit, vagy csak
játszott vele, mint ezeknek a pesti asszonyoknak mindig kell valami
férfiember, aki rajongásával, bókjával, elragadtatásával,
izgékonyságával öket körül vegye? Mi budaik igen rossz véleménnyel
vagyunk a pestiekröl; erröl a puderos asszonyságról nem tudtam
elhinni, hogy valakit szeretni tudna.
„Tavasz felé történt, hogy megérkezett Erzsébet apja, egy
közönyös, kövér ember. Kijelentette, hogy leányát juniusban haza
viszi, mert Erzsébetnek férjhez kell menni a szomszéd kereskedő
fiához. Erzsébet szokott egykedvüségével vette tudomásul apja
akaratát. „Tehát már juniusban?“ kérdezte, midőn atyjától bucsut
vett? „Ugy van, juniusban!“ felelt a kövér ember.“
„A tavasz korán beköszöntött és a pesti nagynéni mind sürübben
kocsikázott Budán Muki társaságában. Szavaiból kivettem, hogy a
gumikerekü kocsi gyakran hordja őket a Várkert kioszkba és onnan
mindenféle kis korcsmákba, ahol halat szoktak enni és pezsgős bort
isznak rá. Erzsébet egy napon kijelentette, hogy szeretne
nagynénjével és Mukival részt venni ily kiránduláson, hisz juniusban
ugyis férjhez kell mennie. A néni örömmel segitett Erzsébet
öltözködésénél és én az ablakból láttam, hogy Muki a két nő között
foglal helyet a bérkocsi ülésén és igen megelégedettnek látszik e
változatosságon. Erzsébet megfogta kezével a kalapja karimáját,
midőn a bérkocsis a lovak közé csettintett, a nagynéni nagyot csipett
Muki karján és hangosan felkacagott, hogy a járó-kelők a kocsi után
néztek.“
„A kirándulások mind gyakrabban ismétlődtek. Muki mind
bizalmasabban terpeszkedett a bérkocsi közepén és estefelé, mikor
Erzsébetet haza hozták, hosszasan szorongatta a lány kezét.“
„Egy májusi hajnalon (idáig maradt távol nagy kétségbeesésemre
Erzsébet), a leány pápaszem nélkül jött haza és azóta se tette fel
többé a szemüveget. Váratlanul megjavult a látása, a legkisebb betüt
is eltudja olvasni és olyan messzire lát, mint akár én vagy ön. Hiába
vallattam a leányt, hol járt hajnalig, egykedvüen felelt: „Róza nénivel
voltam!“
„Mig e napokban, a vallomások idején, kiderült, hogy azon az
éjszakán előbb a nagynénit kisérték haza pesti lakására; Muki és
Erzsébet kettecskén vágtak neki Budának és Muki egy rosszhirű
szállodába csalta a leányt. Muki azóta nem mutatkozik, a nagynéni
egyedül jön az egykedvü Erzsébethez.
Most már tud mindent Rezeda ur.“
Rezeda ur elgondolkozott a hallott történeteken. Egy darab ideig
bólongatott, mintha nagyon helyeselné a dolgok állását, későbben
felébredt benne a kételkedés.
„Fiatal koromban, harminc és negyvenedik éveim között, midőn
tudvalevőleg a legkönnyebb a férfiak helyzete, a fiatal nők
meggondolatlanul dobják magukat ez érett, komoly férfiak karjaiba:
néhányszor, kétszer vagy háromszor megadatott nekem is a
szerencse hogy sikerült ártatlan nők kegyességét megnyerni. Ámde
azt tapasztaltam, hogy egyszeri vagy kétszeri találkozás heve mitsem
hervasztja el a fiatal nők mirtuszkoszoruját, csak a regényekben
olvashatni kalandokról, amelyek percek alatt befejeztetnek.
Lehetséges, hogy bennem volt a hiba, gyöngédebb és óvatosabb
voltam, mint kellett volna és nem egy kisasszonyról tudok, aki
hibátlanul férjhez ment, bár nem mulasztotta el az alkalmat a hiba
elkövetéséhez. Az ön esetei asszonyom, mind egyszeri találkozásról
szólnak. Engedje meg, hogy kételkedjem a helyzet tragikus voltában.
Azt hiszem, hogy a kisasszonyok képzelete felülmulja a valóságot.
Damasztiné megcsóválta a fejét.
„Nő vagyok, tudom a magamét, bár „az igazgató“ korántsem
viselkedett ugy, hogy a nászéjszakámon sürgősen doktort kellett
volna hivatni, varrótűvel és selyemfonállal, mint mostanában
néhányszor megesett a Vizivárosban. A régi férfiak gyöngédebbek
voltak. Ámde én mégse tudom elhinni, hogy leányaim ártatlanok
(mind a négynek kiadom az utját nyáron), és azt a bizonyos
csodadoktort akarom, akiről ön egykor beszélt.“
Rezeda ur igy felelt:
„A csodadoktor nem mese. Itt él Pesten, az óbudai oldalon és
már sok házasságot tett felhőtlenné, sok szemrehányásnak és
elfelejthetetlen keserüségnek tette be az ajtót néhány ügyesen
alkalmazott öltéssel. Több tekintélyes és erényességére hiu, előkelő
úriasszony tudja az adresszát a doktornak, mint hinnénk. Sok kis
fazekat megdrótozott ez a drótos. A legfinomabb csecsebecséket
összeragasztotta. Áldani kell nevét, mint az emberszeretet
apostoláét. Csuf válópörök, botrányos házaséletek, szégyenletes
asszonyéletek multak a doktor varrótüjének munkálkodásán. Férfiak
büszkeségét, asszonyok nyugalmát, családi tüzhelyek melegét
növelte ez a férfiu. Pesten a nőorvosok többet tudnak Balzacnál, ha
ugyan hallotta már valaha hirét ez irónak asszonyom.“
Rezeda ur és Damasztiné ezután megállapodtak, hogy milyen
körülmények között keresik fel a csodadoktort és mily furfanggal
vizsgáltatják meg leányokat.
Bealkonyodott, a zenekar már elhagyta emelvényét, megritkultak
a kioszk vendégei, csendes budai házakba mentek a boldog
asszonyságok, akiknek sohase volt szükségük csodadoktorra,
valamint a polgárok, akik lassu sétát tettek a közelgő vacsora előtt a
Dunaparton. A gesztenyefák alatt olyan nyugodalmasan
mendegéltek a járókelők, mintha örökre elfujta volna a szél a
szerelmet, az égő könyet, a boldogtalanságot a világról. Ki látná e
közömbös emberi arcok alatt a jajt és kacajt, a kéjvágyat és a
csikorgó boldogtalanságot? Talán nem is igaz, hogy a nők e tájon a
Dunába ugranak, miután a Ráctemplom órája elütötte a találkozóra
kitüzött óranegyedeket és az sem igaz, hogy a padokon éjfélkor
férfiak ülnek, akik könnyes szemmel hivják vissza a hullámokból
elmerült szerelmesüket.
„És Antóniáról valóban jó véleménnyel lenne asszonyom?“
kérdezte Rezeda ur odavetőleg, de hangja kissé megremegett.
„Azt hiszem, az egyetlen okos leány, aki az én elveim szerint éli
életét,“ felelt kitérőleg Damasztiné és megengedte Rezeda urnak,
hogy darabig elkisérje.
 IV.

A régi királyság.

Rezeda úr XIX. századbeli feljegyzései között egy helyen ezt a

passzust találta:
„A doktor rájött a titokra, hogy a meggondolatlan fiatalság
elhamarkodott lépéseit minden aggály, minden feltünés és utólagos
leleplezés félelme nélkül el tudta tüntetni.“
A XIX. században, Első Ferenc József uralkodása alatt nem sokat
jövedelmezett a doktor titka. Lehetséges, hogy a leányok jobban
vigyáztak egyetlen hozományukra, szemérmükre, másrészt olyan
kevesen tudtak még a doktor találmányáról, hogy épen azok nem
találtak el a doktor lakására, akiknek szükségük lett volna a titok
felhasználására.
Általában a középosztály hölgyei szivesebben hittek a rejtett
adreszszü bábaasszonyoknak, és egyéb kuruzslóknak, mint a tanult
nőorvosoknak. Sok szegény megtévedt urileány inkább ugrott
imádkozásra kulcsolt kézzel a hidakról a Duna hullámaiba, mint
bevallotta volna tévedését, pláne egy orvos előtt, aki a férfinemhez
tartozik. Szemérmetes korszak volt ez; az urinők lesütött, szemmel
járnak az utcán, a divat a hosszu szoknya, amely eltakarja a
bokákat; a mély érzések, regényeskedő szerelmek, önfeláldozó
hüségek jellemzik a pesti urhölgyeket. A királyság hölgyei olyan
dobogó szivvel mentek a randevura, hogy másnap betegek voltak az
átélt izgalmaktól és némelyek ágyban töltötték az időt és a paplan
alatt rózsafüzért csavartak a csuklójukra.
 Rezeda ur a régi királyság éveiből ismert hölgyekért többnyire
meghalni akart; viszont szivesen megtették volna ezt a nők is miatta,
ha rákerül a sor. A városban voltak szent életü uriasszonyok, akik tiz-
tizenöt esztendeig elbirták a házibarát áhitatos udvarlását, anélkül,
hogy megtántorodtak volna; férjhez mentek a kitartó szerelmeshez,
midőn özveggyé lettek, vagy elváltak férjüktől, midőn többé nem
tudták titkolni érzelmeiket. Ilyenformán lehetséges, hogy Ferenc
József uralkodása alatt kétszer és háromszor ment férjhez egy-egy
pesti uriasszony és mindig a legszentebb szerelmet érezte
házasságában. E régi szeretők nem képzelték el az életet törvényes
házasság nélkül.
Rezeda ur e korszakban ismert egy urihölgyet, aki már háromszor
ment volt férjhez és harmadik házassága sem volt boldog;
ugyanezért Rezeda urral megállapodott, hogy ismét elválik és
negyedszer is férjhez megy IV. Henrikhez, (mint Rezeda urat becéző
nevén emlegette).
Még ma sem lehet teljes bizonyossággal tudni, hogy mi volt az
oka, hogy a városligeti és budai séták tervezgetéséből nem lett
valóság. Rezeda uron nem mulott, hogy nem lett negyedik férje a
vállalkozó menyecskének, aki oly ügyesen válogatta meg férjeit,
hogy azok tovább szerették őt, mikor már régen férjhez ment
másokhoz és térdepelve kérték visszatérésre. (Rezeda urat
meglehetősen féltékennyé tette a tudat, hogy bizonyos napok a volt
férjeknek vannak szentelve a csodálatos lelkü nő életében. Az
asszony pontosan referált másnap Rezeda urnak, hogy mit mondott
első, második vagy harmadik férje; beszámolt első férje (ez volt a
legöregebb,) térdepléseiről, amelyeket az a bérkocsiban véghezvitt,
amely bérkocsi a körvasut elhagyott helyein kocsikázott. Részletesen
feltárta második férje vonzalmát, aki bizonyos napokon a váci Kuria
szállodában, vagy az alagi vendégfogadó kertről nyiló, vadszőlővel
sürün befuttatott szobájában szokta várni, ahová gyakori
vonatközlekedés folytán könnyen megérkezhetett Rozina; de nem
titkolta el a szerelmi jeleneteket sem, amelyek jelenlegi férjével
folytatódtak, midőn Rezeda ur vacsora után engedélyt kapott a
távozásra az uri lakból. Rezeda urat a végsőkig izgatta Rozina a
szerelmi élmények előadásával és tragikus féltékenységek
ismétlődtek, midőn Rozina módfelett csodálkozott, hogy Rezeda ur
féltékeny volt férjeire. „Hisz mind törvényes volt!“ – mondá
méltatlankodva – „mig te csak aféle titkos szeretőm vagy, akivel
félnem kell őszidőben a Svábhegyen kettesben sétálgatni. Hátha
meglát valaki az ismerőseim közül!“ Rezeda ur mit sem felelt, mert
Rozina ekkorára már elhitette vele, hogy titkos szeretőnek lenni
valami igen megalázó foglalkozás, holott egyébként Rozina igen
nemes lelkü nő volt, sohasem emlitette azon apró segitségeket,
amelyekkel Rezeda urat támogatta életküzdelmeiben.)
Rezeda ur, mint ez már a férfiak ostoba szokása: dicsekedett
Rozinának barátaival, akiket mindenféle dicső jelzőkkel és
tulajdonságokkal felruházott, holott praxisból már tudni kellet volna
Rezeda urnak ama régi tapasztalatot, hogy az asszonyokat a férjek
szivén és hiuságán át hóditják meg a feleségek későbbi szeretői.
E nagyszerü barátok felsorolása közben nem felejtette ki a
geniális orvost sem, aki rájött a titok nyitjára, amellyel vissza lehet
adni a nőknek első ártatlanságukat. Rozina ettől a naptól kezdve
minden áron ismerni akarta a doktort. Sürübben emlegette, mint
valaha, hogy most már véglegesen elhatározott szándéka férjhez
menni Rezeda urhoz, akit ártatlanságával ajándékozhat meg a
doktor találmánya révén. Rezeda ur esendő volt, mint minden férfi
és egy napon elvezette Rozinát az orvoshoz. A doktor, midőn értesült
arról, hogy Rozina negyedszer készül férjhez menni, elutasitotta
magától Rozinát. „Elég bajt csinált nekem Sasiné, akik bár
félesztendeig volt férjnél, törvényszéki orvossal hivatalosan
megállapittatta ártatlanságát és ez ok volt a házasság felbontására!“
Mondta a doktor bizalmasan Rezeda urnak. „Nem tehetem tönkre
találmányom hirnevét vénasszonyokkal.“
Rezeda ur ezt belátta, de nem Rozina. Heves jelenetek voltak a
szerelmesek között az orvos makacssága miatt, mig eljött a nyár,
Rozina tengeri fürdőre utazott, ahonnan egy katonanótával és
szivében hidegséggel érkezett haza, amely hüvösség segitett
meggyógyitani a komolyan szenvedő Rezeda urat.
Különben ekkor már elmult a tizenkilencedik század és a nők
kevesebbet okoskodtak szerelmi bajaikkal, mint annak előtte.
Nemcsak a gyóntató atyáknak, de az idegorvosoknak is nyiltabban
vallották be álmatlanságuk vagy egyéb nyavalyájuk okát; a
jóbarátnők az összejöveteleken szabadabban megbeszélték titkos
viszonyaikat, mint azelőtt; bizonyos frivolság mutatkozott a társalgási
hangban; a szeretőket nem rendelik az asszonyok a Páskál-
malomhoz, hanem az operette-szinház páholyába, ahol nyiltan
mutatkoznak velük: a királyság vége felé közeledett…
Világraszóló házassági botrányok töltik meg a pesti ujságokat,
cigányprimások és főhadnagyok szöktetnek meg hercegnőket, akik
ujságiróknak nyilatkoznak szerelmi kalandjukról; pesti bankárok
válnak el nejüktől izgalmas tanuvallomások után; a legénylakáson
mérget vesznek be uriaszszonyok és a szanatóriumban
virágcsokrokkal veszik őket körül a tisztelők; Siófok skandalumai és
szeretkezései ujságban megbeszéltetnek; pesti korzón a
szoknyadivat mind szükebb és rövidebb; előkelő, divatos uriasszony
nem is képzelhető állandó „barát“ nélkül és a félvilági nőket
utánozzák manierban és ruházkodásban az elegáns pesti
asszonyságok, mintha csak azoknak udvarlóit elcsábitani volna
legfőbb céljuk; nyiltan beszélnek a szerelmi kicsapongásokról a jól
öltözött dámák a cukrásznál, vagy az utcán; a szinpadokról
csiklandozó érzékiséget hirdetnek a pajkos szerzők; a szalónokban
apostolai a szabad szerelemnek tartanak előadásokat és a
nőorvosnak, ha divatba akar jönni, leginkább a magzatelhajtáshoz
kell értenie. Közben minden erkölcsös embert farizeusnak neveznek;
kigunyolják, aki megretten a pillanatnyi élvezet következményeitől,
mind ritkábban szöktetik meg az asszonyokat, hogy a válóper után
valóban feleségül is vegyék őket, diadalmenetben jár a
szemérmetlenség. A királyság vége felé jár. Ferenc Józsefről szerelmi
összeköttetéseket pletykáznak, a főhercegnőket az utca veszi
szájára, a női ártatlanság csak az öreg kéjencek csemegéje a gyanus
házaknál, mig a divatos kuplé arról zeng, hogy raffinált uriasszony
szerető nélkül nincsen boldogság Pesten. Az erkölcstelen Páris
költözék Budapestre – a francia finomság és kultura nélkül és abban
nyilvánul itt Páris imádata, hogy az urinők szemérmetlen mosollyal
ugratják a férfiakat, hogy ők jól tudnak franciául. Különös korszak
ez: babiloni erővel ébred fel az érzékiség Pesten, azoknak a
férfiaknak van sikerük a társaséletben, akik a legnagyobb
disznóságokat tudják.
A doktor ismét nem sok hasznát vette titkának, leginkább olyan
nőket választottak feleségül a férfiak, akikről köztudomásu volt, hogy
ártatlanságukat már rég elveszitették.
Az „ugynevezett tisztességes nők“ mellőzésének e korszakában
Rezeda Kázmér ur (bár nem volt a divat bolondja) ugyancsak
megtalálta szerencséjét. A nők sorában, akik Rezeda urat
huszesztendő óta pártfogolták Budapesten egy Maci nevü
negyvenéves asszonyság foglalt helyet, aki eleinte nagy tisztelője
volt Rezeda ur elmésségének, férfiasságának, hivője szines
hazugságainak, mig később zsarnoka és bolondja lett. Maci
természetesen lelkesedett a természetfölötti doktorért, bár felnőtt
gyermekei voltak. Maci ugyanis asszonyi észjárással azt gondolta,
hogy ártatlanságával, amelyet feláldoz, erősebben láncolja magához
Rezeda urat, akit ugy szeretett, mint a huszár a lovát, vadász az
ebét, hajós a csónakját, lelketlenül, hiun, bolondul és ördögi
féltékenységgel.
Maci oly erőszakosan viselkedett, hogy még férje is kénytelen
volt beleegyezni a „kis operációba“, melyet a doktor cinikusan, de
remek kézfogással egy pesti szanatóriumban végrehajtott.
Szanatóriumra, fekvésre, betegségre természetesen nem lett volna
szükség a doktor csodálatos mütéte után, hisz épen az volt a
találmányban rendkivüli, hogy a doktor szobájából egyenesen a
korzóra mehettek sétálni a hölgyek; ám Maci alapos asszony volt,
szerette az érdekes és feltünő dolgokat, teátrális volt minden
cselekedetében és élete egyik legboldogabb napja volt, midőn a
szanatórium hüvös folyosóján kopaszodó homlokát törölgette mit
sem sejtő férje, midőn Macit hordágyon az erős szolgák a fehérajtós
mütőterembe cipelték és letették az operáló asztalra. Az operációnál
senkit sem türt a doktor maga mellett, találmánya érdekében
egyedül dolgozott, mig odakünn az ajtó előtt összegyülekeztek Maci
gyermekei, jóbarátnői (virágcsokrokkal), rokonai, köztük Rezeda ur, a
bus barát. Maci könnyes szemmel fogadta operáció után a
szerencsekivánatokat, összemosolygott bizalmas barátnőivel,
könnyezve csókolta meg gyermekeit és hosszu, meghatott pillantást
vetett Rezeda urra, amig hordágyával a szolgák visszamentek a
folyosón. Másnap és harmadnap minden ismerőse gratulált Macinak,
szobája a szanatóriumban megtelt virággal, látogatókkal, az „egész
város“ a betegről beszélt, csak a doktor szivta fogát káromkodva, aki
találmánya használhatóságának megrontását vélte ebben a
szinpadiasságban. Maci egy hétre tervezte a szanatóriumi ünneplést,
de három nap multán felkelt, mert Rezeda ur nem mutatkozott
betegágyánál.
Rezeda ur felhasználta az alkalmat, megszökött pártfogója és
zsarnoka karmaiból.
A királyság utolsó éveit élte, minden jel azt mutatta, hogy Pest a
fulladásig jóllakott gyönyörrel, bünnel, étellel és itallal. A polgárság
asszonyai és leányai kilépkedtek jól elzárt házaikból és
megismerkednek a mámoritó szinházzal, a végképen érzékiségre
alapitott női divattal, a flörttel és az ingerlékenységet előidéző
modern zenével. A legkülsőbb Ferencvárosból is lábszárhoz simuló
szoknyában jönnek be a hentesnék, vendéglősnék a városba, mig a
korzón megjelenik az első nadrágszoknya, mintha az egész évtizedet
az foglalkoztatná, hogy milyen szabásu legyen a nők szoknyája,
Pesten, a királyság utolsó éveiben. Mig végre győz a rövid szoknya
(amelyben aztán a népköztársaság és a kommün hölgyei minden
eddig tapasztalt változatot felülmultak).
A „szép fiuk“ gombamódra nőnek ki a pesti aszfaltból, minden
héten hallani megzsarolt uriasszonyokról, akiknek hiszékenységével
elszánt fiatalemberek visszaéltek. A „szép fiuk“ az alakuló uj világ
regényhősei, ők csábitják el az uriasszonyokat, őket pénzelik az
idősebb és jómódu asszonyságok (néha több is), ők keltenek
feltünést a siófoki strandon és ők adják meg a korzó divatját. Egy
előkelő, római arcu fiatalembernek nem lehet gondja Pesten a
megélhetésére. Vannak ugynevezett uzsonnázó kávéházak, ahova az
uriasszonyok betérnek és ismeretséget kötnek; vannak kávéházi
asztalok, ahol a szép fiatalemberek naphosszant ugy ülnek, mint a
kirakati tárgyak; vannak női zsúrok, ahova a háziasszony azzal
csalogaja asszonyvendégeit hogy egy ismert szépfiu ül a zongoránál
vagy bemutatja a legujabb szalontáncokat.
Ezek a szépfiuk nagy pusztitásokat visznek végbe a pesti
asszonyok sziveiben. Rezeda ur ismert egy uriasszonyt, aki minden
szerelmi szakitás után bánatában megoperáltatta magát. Először
természetesen a vakbelét vétette ki Herzel professzorral, mint a
legtöbb asszony Pesten, aki a társaságban szerepet vitt. (A jó doktor
urak ebben az időben még a legváltozatosabb elméleteket állitották
fel a vakbélről. A bánatos urinő citrom, vagy cseresznyemagvat
nyelt, hogy célját elérje.) Mikor második szerelmével is szakitott a
fentebb emlitett urihölgy, nehezen lélekzett az orrán át, ugyanezért
egy divatos orrspecialistára bizta magát és szanatóriumba vonult.
Harmadik csalódása után lábát egy ortopéd gondjaiba adta; mig
negyedszerre egy kozmetikushoz fordult, mert balszerencséjét annak
tulajdonitotta, hogy testének olyan részén is van hajzat, ahol nem
szükséges.
A szerelmi bánat ellen találhatók voltak még a városban különféle
kártyavetőnők, jósnők, kuruzslók, akiknek cimét nagytitokban
közölték egymással az asszonyok.
Mindenki szerelmes volt a szépfiuk korszakában, különösen a
Balzac-korabeli asszonyok ragaszkodtak mindig utolsónak hitt
szerelmükhöz és nyiltan hangoztatták, hogy szerelem nélkül nem
élhetnek. Mint valami jóindulatu járvány vonult végig az öregedő
asszonyok szerelme, határozottan divatban voltak a negyvenéves
nők, akármilyen valláson voltak, de mégis inkább a raffináltabb
vagyonos izraelita hölgyek tudták korukat igy leplezni, hogy szives
imádóra akadtak: hol meghiztak keszeg udvarlóik kedvéért, hol meg
lesoványodtak, midőn valamely külföldi énekesnő, vagy táncosnő a
soványság divatját hozta Pestre; fehérnemüjük olyan hóditó, hogy a
férfiak szivesen fogadják emlékbe nadrágocskáikat, ingecskéiket; a
negyvenes nők mohó szomjusága és perverz élvhajhászata sok
fiatalembert tett a városban cinikus bölccsé.
Rezeda ur, bár már koránál fogva sem versenyezhetett a divatos
szépfiukkal, a királyság utolsó éveiben több sikert könyvelt az
érettebb nők között, mint fiatal korában. A leányokkal ez években
nem sokat törődött, hisz a leányok csoportját elfödték az esengö
tekintetü kövérasszonyok. Igy az elhagyott Maci legjobb barátnői,
néhány festetthaju és vágyakozó szivü uriasszony vette Rezeda urat
nagy titokban pártfogásba. Felkeresték lakásán azon ürügy alatt,
hogy a bánkódó Macival akarják kibékiteni, és kancsal mosollyal,
„Maci meg ne tudja!“ szavak kiséretében engedtek Rezeda ur
támadásának. Majd bemutatták Rezeda urat olyan asszonyságoknak
is, akik ugyancsak áhitották a regényes szerelmet, de
környezetükben nem akadt megfelelő férfiu. Rezeda ur a Hotel
Habsburg negyedik emeletén, hol hónapos szobácskában lakott, egy
télen át, kékesszürke délutánokon több urihölgyet látott megjelenni
gyalogszerrel, akik egyébként ekvipázsukban hátradölve szoktak
végigrobogni az Andrássyúton.
A doktor tehát hiába fedezte fel a titkot, Rezeda ur egyetlen
valamire való esetet sem szállithatott a barátjának; legfeljebb
néhány hisztériás öregasszonnyal közölhette a doktor adresszát,
akiket a tudós a legmodernebb tudomány szerint, Freud professzor
elvei szerint órákig vallatott, szerelmeik, bánataik, gyermekkori
élményeik felől. Általában e korszak felfedezése, a vallató gyógyitása
az idegeknek: csaknem annyi férfit és asszonyt vitt Pesten az
orvosok szobáiba, mint egykor a gyóntató baráthoz, a rácsos
székhez (különösen, ha idegen országból jött és idegen országba
távozott a misszionárius). Mily boldogan hazudtak és vallottak igazat
az izgalmas életben hajótörést szenvedett férfiak és nők az
idegorvosok szobáiban: azt csak az öreg orvosok tudnák
megmondani, akik a pesti divatos osztály minden titkát
összegyüjtötték magukban. Kevesebb kéjt okozott az a szerelem,
amely titkos volt, mint az a bünös viszony, amelyről hangosan
beszélhettek az enervált idegzetü férfiak és nők, ha máshol nem: az
idegorvos szobájában.
Rezeda ur ugyancsak a doktor mesterségében kontárkodott. A
Habsburg negyedik emeletén a pásztorórázó asszonykákat vallatóra
vette multjuk iránt és mily nagy volt meglepetése, amikor azok
szemlesütés nélkül vallották be régi szerelmeiket.
A Habsburgbeli összjöveteleknek Maci megjelenése vetett véget,
aki parázs botrányt rendezett a bezárt ajtó előtt, mikor épen legjobb
barátnője csalta meg Rezeda urral. „Gyere ki, te…“ kiabált Maci
torkaszakadtából és öklével verdeste az ajtót. Majd a telefonhoz
rohant és nyomban felhivta a jóbarátnő férjét, akivel közölte, hogy
feleségét hol lelheti. A férj hitetlen bágyadsággal tette le a kagylót.
A királyság még egyszer akkor lendült fel régi tollforgós
pompájával, méltóságteljes magatartásával, midőn IV. Károlyt Budán
koronázták.
Ugy tünt fel, hogy a doktor tudományára ismét szüksége lesz
Pestnek. A hatvanhetediki divatujságokat keresték elő a Nemzeti
Muzeumban, a fehér lovak igen kelendők lettek a lóvásáron,
diszmagyart vagy legalább is tribün-jegyet a várba igyekezett
szerezni minden pesti gavallér és a nők aranyhimzéses pártát tettek
a fejükre, mint ősanyáik. Általában a fátyolos párta, az ápolónői
ruha, a szalagos kitüntetés a balmellen volt akkor a divat a
városban, mert hiszen javában benne voltunk a háboruban. A
lovagok és lovagnők körülbelül két hétig tették szinessé december
havát, amig a lucskos, hófödte városból elutazott a királyi-pár és
mindenki megörökitette magát a fotografusnál. A nemes fejtartás, a
magas homlok, a koronázási áhitat, a királyság iránt érzett hódolat,
a lovagi méltóságteljesség valóban csak oly teátrális volt, mint egy
szinházi előadás, mélyebb nyomokat nem hagyott az emberek
lelkén.)