Full Download of Test Bank For Quick and Easy Medical Terminology 9th Edition by Leonard in PDF DOCX Format

Download the full version of the testbank or
solution manual at testbankbell.com
Test Bank for Quick and Easy Medical

Terminology 9th Edition by Leonard
http://testbankbell.com/product/test-bank-for-
quick-and-easy-medical-terminology-9th-edition-by-
leonard/
Explore and download more testbank or solution manual

at https://testbankbell.com
Recommended digital products (PDF, EPUB, MOBI) that
you can download immediately if you are interested.
Test Bank for Quick and Easy Medical Terminology 8th

Edition by Leonard
http://testbankbell.com/product/test-bank-for-quick-and-easy-medical-
terminology-8th-edition-by-leonard/
testbankbell.com
Test Bank for Quick and Easy Medical Terminology, 7th

Edition : Leonard
http://testbankbell.com/product/test-bank-for-quick-and-easy-medical-
terminology-7th-edition-leonard/
testbankbell.com
Test Bank for Medical Terminology for Health Care

Professionals 9th by Rice
http://testbankbell.com/product/test-bank-for-medical-terminology-for-
health-care-professionals-9th-by-rice/
testbankbell.com
Solution Manual for Foundations of Respiratory Care, 2nd

Edition: Wyka
http://testbankbell.com/product/solution-manual-for-foundations-of-
respiratory-care-2nd-edition-wyka/
testbankbell.com
Solution Manual for Precalculus Enhanced with Graphing
Utilities Michael Sullivan, Michael Sullivan III
http://testbankbell.com/product/solution-manual-for-precalculus-
enhanced-with-graphing-utilities-michael-sullivan-michael-sullivan-
iii/
testbankbell.com
Test Bank for Human Biology 15th Edition Sylvia Mader and
Michael Windelspecht
http://testbankbell.com/product/test-bank-for-human-biology-15th-
edition-sylvia-mader-and-michael-windelspecht/
testbankbell.com
Test Bank For Microeconomics (9th Edition) (Pearson Series

in Economics) 9th Edition
http://testbankbell.com/product/test-bank-for-microeconomics-9th-
edition-pearson-series-in-economics-9th-edition/
testbankbell.com
Solution Manual for Managerial Economics, 12th Edition,

Christopher Thomas S. Charles Maurice
http://testbankbell.com/product/solution-manual-for-managerial-
economics-12th-edition-christopher-thomas-s-charles-maurice/
testbankbell.com
Psychiatric Mental Health Nursing Concepts of Care in

Evidence-Based Practice Townsend 7th Edition Test Bank
http://testbankbell.com/product/psychiatric-mental-health-nursing-
concepts-of-care-in-evidence-based-practice-townsend-7th-edition-test-
bank/
testbankbell.com
Test Bank for Physical Examination and Health Assessment,
5th Edition: Carolyn Jarvis
http://testbankbell.com/product/test-bank-for-physical-examination-
and-health-assessment-5th-edition-carolyn-jarvis/
testbankbell.com
Test Bank for Quick and Easy Medical Terminology 9th Edition by Leonard
Full download link at: https://testbankbell.com/product/test-bank-for-quick-and-easy-medical-terminology-9th-edition-
by-leonard/
Chapter 01: Medical Terminology Basics

Niedzwiecki: Kinn’s Medical Assisting Fundamentals, 1st Edition
MULTIPLE CHOICE
1. Alzheimer’s disease is an example of a(n)

a. prefix.
b. word root.
c. eponym.
d. decodable term.
ANS: C
Eponyms are terms that are named after a person or a place. Alzheimer’s disease is named after the neurologist who first
discovered the plaques and tangles in the brain associated with Alzheimer’s disease.
REF: p. 3 OBJ: 1
TOP: Terminology: Medical Word Definitions
MSC: CAAHEP: V.C.9 |CAAHEP: V.C.10 | ABHES: 3.a
2. Arthr/o is an example of a
a. prefix.
b. word root.
c. suffix.
d. combining form.
ANS: D
Arthr/o is an example of a combining form when used as part of a medical term.
REF: p. 3 | Table 1.2 OBJ: 2

TOP: Terminology: Structure of Medical Words | Terminology: Word Combinations | Terminology: Medical Word Definitions |
Terminology: Root/Prefix/Suffix
MSC: CAAHEP: V.C.9 | ABHES: 3.b
3. In the term hypodermic, the prefix is

a. hypo.
b. derm.
c. dermo.
d. ic.
ANS: A
To use a prefix with a term, simply add the prefix directly to the beginning of the term. The prefix of hypodermic would be hypo.
REF: p. 9 OBJ: 3
4. In the term neonatology, the suffix is

a. neo.
b. nat.
c. nato.
d. logy.
ANS: D
The suffix for the term neonatology would be logy. A suffix occurs at the end of a word, and when used as a combining form, it
can indicate the study of a particular body system.

5. A word root for “bone” is

a. osis.
b. oste.
c. ophthalm.
d. opsy.
ANS: B
Oste/o is the word root for bone.

Copyright © 2019, Elsevier Inc. All Rights Reserved. 1

6. The word component that refers to the stomach is
a. gastr/o.
b. col/o.
c. enter/o.
d. path/o.
ANS: A
Gastr/o is the word component that refers to the stomach.

7. The prefix anti- means

a. before.
b. after, behind.
c. near.
d. against.
ANS: D
The prefix anti- means against.

MSC: CAAHEP: V.C.9 | ABHES: 3.a | ABHES: 3.b
8. If a patient is being treated for hypothermia, he/she has abnormally

a. high body temperature.
b. low body temperature.
c. high blood pressure.
d. low blood pressure.
ANS: B
The prefix “hypo-” means “under”; therefore, the term hypothermia would mean “low body temperature.”
REF: p. 9 OBJ: 3
9. A patient who has a prenatal visit sees her practitioner

a. after the birth of her child.
b. before the birth of her child.
c. the time surrounding the birth of her child.
d. at the time of delivery.
ANS: B
A prenatal visit pertains to medical care received before the birth of a child.

MSC: CAAHEP: V.C.9 | ABHES: 3.a
10. A patient has a surgical procedure described as an arthrotomy. You know that the joint
a. was incised.
b. was removed.
c. had a new opening made.
d. was visually examined.
ANS: A
The therapeutic intervention suffix tomy is used to describe an “incision or cutting” and arthr/o means “joint”; therefore,
arthrotomy would indicate that the joint was incised.

Terminology: Root/Prefix/Suffix | Terminology: Specialty/Surgical/Procedures MSC: CAAHEP: V.C.9 | ABHES: 3.a

11. A notation is made about an instrument to be ordered for the hospital. It makes a record of the electrical activity of the heart. The
instrument is called an
a. electrocardioscope.
b. electrocardiogram.
c. electrocardiograph.
d. electrocardiography.
ANS: C
Electrocardiography is a diagnostic procedure that is done to measure the electrical activity in the heart and is done b y using an
instrument called an electrocardiograph.

12. You are checking a report for errors and find that one of the procedures listed is misspelled. Which one is it?
a. Esophagogastroduodenoscopy
b. Colostomy
c. Tonsillectomy
d. Ostetomy
ANS: D
The term osteotomy refers to an incision into the bone. If two or more combining forms are used in a term, the combining vowel
is retained between the two, regardless of whether the second combining form begins with a vowel or a consonant.
REF: p. 8 OBJ: 3
13. Neurology is a discipline that would most likely treat patients with disorders of the
a. nerves.
b. teeth.
c. stomach.
d. joints.
ANS: A
Neur/o means “related to nerves” and logy means “the study of”; therefore, neurology means “the study of nerves.”

14. An instrument used to cut bone is an

a. osteotome.
b. osteoscope.
c. osteotripter.
d. osteometer.
ANS: A
The term osteotome means an instrument used to cut bone. It includes the instrument suffix of tome and the term oste/o which
means “bone.”

15. A surgical repair of the external ear may be termed

a. otoplasty.
b. oculoplasty.
c. tympanoplasty.
d. trophoplasty.
ANS: A
The term otoplasty means “surgical repair of the ear.” It combines the term ot/o, which means “ear,” with the term plasty which
indicates a “surgical repair.”

Terminology: Root/Prefix/Suffix | Terminology: Specialty/Surgical/Procedures

16. The study of disease is
a. pathology.
b. neonatology.
c. obstetrics.
d. biology.
ANS: A
The term pathology describes the study of disease.
REF: p. 8 OBJ: 3
17. An enlargement of the heart is

a. cardialgia.
b. cardiopathy.
c. cardiorrhexis.
d. cardiomegaly.
ANS: D
The term cardiomegaly describes an enlargement of the heart. It uses the combined term cardio, which means “of the heart,” and
the term megaly, which means an “enlargement.”

18. A new opening of the small intestines is a(n)

a. colostomy.
b. colotomy.
c. enterostomy.
d. enterotomy.
ANS: C
The term enterosotomy refers to a new opening of the small intestines. It uses the combined term enter/o which means “small
intestine,” and the term stomy, which means “new opening.”
REF: p. 5 OBJ: 3
19. A dermatosis would be a(n)

a. abnormal condition of the skin.
b. examination of the skin.
c. discharge or flow from the skin.
d. instrument for cutting the skin.
ANS: A
The term dermatosis would refer to an abnormal condition of the skin.

20. As part of the operative procedure, the surgeon performs an enteroplasty. You know that she has part of the intestines.
a. enlarged
b. sutured
c. drained
d. repaired
ANS: D
The term enteroplasty means a repair of the intestines. It combines the term enter/o, which means “small intestine,” with the term
plasty, which indicates that it is a “surgical repair.”


21. In the term “periosteum,” you know that the suffix refers to
a. a structure.
b. surrounding.
c. bone.
d. through.
ANS: A
The suffix um of the term periosteum refers to a structure, thing, or membrane.

22. Patients with food caught in their interdental spaces have pieces of food
a. within their teeth.
b. between their teeth.
c. under their teeth.
d. above their teeth.
ANS: B
The term interdental means “between teeth,” and it uses the combined terms of inter, meaning “between,” and the term dental,
referring to “teeth.”

23. Examining the term epidermis, you would expect that the word part epi- refers to a structure the dermis.
a. below
b. around
c. within
d. above
ANS: D
The prefix epi of the term epidermis indicates that it is above or upon the skin.

24. If you are told that “cutane/o” is a combining form for the skin, then percutaneous would refer to a term that describes something
that is the skin.
a. under
b. through
c. surrounding
d. before
ANS: B
The prefix per of the term percutaneous would indicate that it is through the skin.

25. You have just heard a word that begins with an “n” sound, but you cannot find it in the dictionary under the letter “N.” What
other letter combinations could you try?
a. sn
b. tn
c. pn
d. an
ANS: C
A term that begins with an “n” sound may actually begin with the letters “pn.”

TOP: Terminology: Spelling MSC: CAAHEP: V.C.9 | ABHES: 3.a

26. One of your professors is using a term that sounds like it starts with a “z,” but you have read every Z term in your dictionary, and
it’s not there. You should try looking under the letter
a. Y.
b. X.
c. W.
d. S.
ANS: B
A term that begins with a “z” sound may actually begin with the letter “x.”

27. The professor dictated the terms that would be included on the next examination, but you didn’t recognize the one that started
with a “t” sound. Later when reviewing your notes, you realize that it could have started with a(n)
a. p.
b. s.
c. g.
d. n.
ANS: A
A term that begins with a “t” sound may actually begin with the letters “pt.”

28. You are sure that you heard an “f” sound at the beginning of the term meaning a bone of the fingers or toes. After exhausting
your possibilities in the F section of the dictionary, you realize that you could also try which letter combination?
a. sh
b. ph
c. th
d. pt
ANS: B
A term that begins with an “f” sound may actually begin with the letters “ph.”

29. Most medical terms are from which two languages?

a. Spanish, English
b. English, Latin
c. English, Greek
d. Greek, Latin
ANS: D
Medical terminology has its roots in Greek and Latin, like much of the English language.
REF: p. 12 OBJ: 1
30. Which is spelled correctly?

a. Gastrotomy
b. Gastroectomy
c. Gastroscopy
d. Gastroistis
ANS: A
The term gastrotomy refers to an incision of the stomach.

31. The plural of vertebra is

a. vertebri.
b. vertebras.
c. vertebrus.
d. vertebrae.
ANS: D
If a term ends in -a, you form the plural by dropping the -a and adding -ae, such as vertebrae.


32. The plural of diagnosis is
a. diagnoses.
b. diagnosi.
c. diagnosises.
d. diagnosae.
ANS: A
If a term ends in -is, you form the plural by dropping the -is and adding -es, such as diagnoses.

33. The plural of phalanx is

a. phalangi.
b. phalanxae.
c. phalanges.
d. phalangus.
ANS: C
If a term ends in -nx, you form the plural by dropping the -nx and adding -nges, such as phalanges.

34. What is the singular of thrombi?

a. Thromba
b. Thrombus
c. Thrombis
d. Thromba
ANS: B
The singular form of the term thrombi is thrombus.

35. What is the singular of septa?

a. Septus
b. Septi
c. Septae
d. Septum
ANS: D
The singular form of septa is septum.

36. What is the singular of prognoses?

a. Prognosum
b. Prognosis
c. Prognosa
d. Prognose
ANS: B
Prognosis is the singular form of prognoses.

37. What is the singular of larynges?

a. Larynx
b. Larynge
c. Larynis
d. Laryna
ANS: A
Larynx is the singular form of larynges.


38. What is the plural of digitus?
a. Digites
b. Digities
c. Digitusi
d. Digiti
ANS: D
Digiti is the plural form of digitus.

39. Which of the following is a “sign”?

a. Fever
b. Pain
c. Dizziness
d. Itching
ANS: A
A “sign” is an objective finding of a disease state (e.g., fever, high blood pressure, rash).
REF: p. 3 OBJ: 1
40. A patient is treated for kidney stones with a machine called a lithotripter. Its function is to stones.
a. crush
b. incise
c. view
d. record
ANS: A
A lithotripter is a machine used to crush kidney stones.

41. The study and treatment of the eye are

a. ophthalmology.
b. oncology.
c. otology.
d. odontology.
ANS: A
Ophthalmology is a term used when referring to “the study and treatment of the eye.” It uses the terms ophthalm/o which means
“eye,” and the term logy which means “the study of.”

42. One of the terms used to describe a patient’s healthy condition starts with a “u” sound. You can’t find it in the U listings, so you
check under which spelling?
a. ou
b. au
c. eu
d. yu
ANS: C
A term that begins with a “u” sound may actually begin with the letters “eu.”

43. Which of the following disorders is an inflammation?

a. Cardiomegaly
b. Enteritis
c. Ophthalmology
d. Arteriostenosis
ANS: B
The term enteritis uses the suffix itis which means “inflammation.”


44. An antibacterial agent a.
produces bacteria.
b. is against bacteria.
c. surrounds bacteria.
d. is without bacteria.
ANS: B
The term antibacterial uses the prefix anti which means “against.”

45. A patient with an enteropathy has a(n) of the intestines.

a. disease
b. surgical repair
c. suture
d. enlargement
ANS: A
The term enteropathy means “disease of the intestines.” It uses the combining form of entero/o, which means “intestines” and
path/o which means “disease.”

46. The o in the term thermometer is a

a. prefix.
b. word root.
c. combining form.
d. combining vowel.
ANS: D
A combining vowel is a letter sometimes used to join word parts. Usually an “o” but occasionally an “a,” “e,” “i,” or “u.”
REF: p. 2 OBJ: 1
TOP: Terminology: Structure of Medical Words | Terminology: Word Combinations
47. Which of the following is an eponym?

a. ng
b. Achilles tendon
c. Cataract
d. +
ANS: B
Eponyms are terms that are named after a person or a place associated with the term, such as Achilles tendon.
REF: p. 3 OBJ: 2
48. Which of the following is an acronym?

a. IM
b. C2
c. ng
d. TURP
ANS: D
Acronyms are abbreviations that are also pronounceable, such as TURP (transurethral resection of the prostate).
REF: p. 3 OBJ: 1 TOP: Terminology: Abbreviations

MSC: CAAHEP: V.C.10 | ABHES: 3.d
49. A patient reports, “I can’t sleep, my throat is sore, my muscles ache, and my fever is 102.4° F.” Which is considered a sign?
a. “Can’t sleep”
b. Sore throat
c. Muscle aches
d. 102.4° F fever
ANS: D
A sign is an objective finding of a disease state (e.g., fever, high blood pressure, rash).
REF: p. 3 OBJ: 1

50. The patient reports that her breathing difficulties of the last few years have been getting progressively worse. After testing, her
disease is diagnosed as one that she will most likely have for the next several years. Her disease is considered to be
a. acute.
b. chronic.
c. therapeutic.
d. CABG.
ANS: B
A chronic condition typically develops slowly and lasts for 6 months or longer.
REF: p. 3 OBJ: 1
51. “Intra-” has a similar meaning to

a. infra-.
b. inter-.
c. peri-.
d. endo-.
ANS: D
The prefix “intra-” has a similar meaning to the prefix “endo-.”

TOP: Terminology: Structure of Medical Words | Terminology: Medical Word Definitions | Terminology: Root/Prefix/Suffix
52. The opposite of “hyper-” is

a. anti-.
b. hypo-.
c. epi-.
d. pre-.
ANS: B
The opposite of the prefix “hyper-” is the prefix “hypo-.”

TOP: Terminology: Medical Word Definitions | Terminology: Root/Prefix/Suffix
53. Which of the following means below or under?

a. Dys-
b. Hypo-
c. Trans-
d. Post-
ANS: B
The prefix “hypo-” means “below or under.”

TOP: Terminology: Structure of Medical Words | Terminology: Medical Word Definitions | Terminology: Root/Prefix/Suffix
54. The plural of pleura is

a. pleurae.
b. pleuri.
c. pleurus.
d. pleures.
ANS: A
If a term ends in -a, you form the plural by dropping the -a and adding -ae, such as pleurae.

55. Which of the following suffixes indicates a therapeutic intervention?

a. -megaly
b. -rrhea
c. -tripsy
d. -itis
ANS: C
A suffix of “-tripsy” would indicate a therapeutic intervention.


Visit https://testbankbell.com
now to explore a rich
collection of testbank,
solution manual and enjoy
exciting offers!
56. The basketball player was back for yet another visual examination of his knee joint. He was there for an
a. arthrotomy.
b. arthroscopy.
c. arthrotome.
d. arthroscope.
ANS: B
The term arthroscopy means a “visual examination of the knee joint.” It combines the term arthr/o which means “joint” with the
term scope which means a “visual examination.”
REF: p. 4 | Table 1.3 | p. 8 | Table 1.7 OBJ: 2

57. A patient scheduled for a gastrectomy was having a(n) of his stomach.
a. visual examination
b. incision
c. excision
d. enlargement
ANS: C
Gastrectomy means an “excision of the stomach.” It combines the term gastr/o which means “of the stomach” with the
therapeutic intervention suffix of -ectomy means “excision.”

58. A patient scheduled for a procedure to visualize the interior of a body cavity is having a(n)
a. endoscopy.
b. biopsy.
c. pathology.
d. CABG.
ANS: A
An endoscopy is a procedure utilized to “visualize the interior of a body cavity.” It combines the term endo which means
“within,” with the term scopy which means “process of viewing.”

59. An esophagogastroduodenoscopy is a procedure to organs.

a. remove
b. view
c. join
d. incise
ANS: B
An esophagogastroduodenoscopy is a procedure to view the esophagus, stomach, and duodenum.
REF: p. 5 OBJ: 3
60. Which of the following is misspelled?

a. Hematology
b. Opthalmology
c. Otorhinolaryngology
d. Neurology
ANS: B
Ophthalmology is the branch of medicine that is concerned with the treatment of disorders and diseases of the eye.


61. A patient with rhinitis has an inflammation of his
a. nose.
b. ear.
c. throat.
d. voice box.
ANS: A
Rhinitis is an inflammation of the nose.

MSC: CAAHEP: V.C.9 | ABHES: 3
62. The branch of medicine that deals with the study of the heart is
a. oncology.
b. hematology.
c. cardiology.
d. pathology.
ANS: C
Cardiology is the branch of medicine that focuses on the study of the heart.
REF: p. 9 OBJ: 3
63. A patient with a heart disorder would most likely be treated by a(n)
a. hematologist.
b. geriatrician.
c. anesthesiologist.
d. cardiologist.
ANS: D
A cardiologist is a doctor with special training to treat conditions and diseases of the heart.
REF: p. 9 OBJ: 3
64. The singular of bacteria is

a. bacterius.
b. bacterus.
c. bacterium.
d. bacteri.
ANS: C
Bacterium is the singular form of bacteria.

65. The plural of psychotherapy is

a. pyschotherapies.
b. psychotherapys.
c. psychotherapyes.
d. psychotherapies.
ANS: D
The plural form of psychotherapy is psychotherapies.

66. An intraaortic balloon pump is placed the aorta.

a. within
b. outside
c. surrounding
d. below
ANS: A
The use of the prefix intra- in the term intraaortic balloon pump would indicate that it would be placed within the aorta.


67. A child has otorrhea. Knowing that -rrhea means a discharge, you know that he has a
a. discharge from his eye.
b. discharge from his nose.
c. discharge from his ear.
d. tumor of his eye.
ANS: C
The term otorrhea means “discharge from the ear.” It is a combined form of the prefix ot/o, which means “ear” and -rrhea which
means “discharge.”

68. Epi-, endo-, and pre- are examples of

a. prefixes.
b. word roots.
c. combining forms.
d. suffixes.
ANS: A
Epi-, endo-, and pre- are examples of prefixes.

TOP: Terminology: Root/Prefix/Suffix MSC: CAAHEP: V.C.9 | ABHES: 3.a
69. An incision into the stomach is called a

a. gastroscopy.
b. gastrotomy.
c. gastrectomy.
d. gastrotome.
ANS: B
A gastrotomy is an “incision into the stomach.” It combines the term gastr/o which means “of the stomach” and the term tomy
which means “incision.”

70. The study of a newborn baby is

a. obstetrics.
b. neonatology.
c. fetology.
d. gynecology.
ANS: B
Neonatology is the “study of a newborn baby.” It combines the term neo, which means “new” with the term nat/o which means
“birth,” as well as the term logy, which means the “study of.”

71. The branch of medicine that deals with treatment of the mind is
a. geriatrics.
b. psychiatry.
c. immunology.
d. anesthesiology.
ANS: B
Psychiatry is the branch of medicine that deals with “treatment of the mind.” It combines the term psych/o which means “mind,”
with the term iatry, which means “process of treatment.”


Exploring the Variety of Random
Documents with Different Content
– Hát: nem vagy az.
– Nem-e?
– Nem hát… Te nagyon csinos legény vagy… De mit gondolsz:
amikor ezek között a részeg tyúkok között délelőttönkint mint egy
nagytarajú kakas végigmégy, kinek szólnak a kótyagos
sóhajtozásaik: Altorjay Jánosnak vagy Aradi Jánosnak?
– Aradi Jánosnak.
– No?
– Mit no! A színész, a művész, az író, a politikus, minden
nyilvánosság előtt szereplő ember mellesleg társadalmi luxus-cikk.
Köztárgy. Mindenkinek joga van rá. Köztárgy. Érzelmi hordár.
Rajongási közszolga. Unatkozó nők érzelmi hordárja és kezdő
kislányok rajongási gyakorlótere. Ez így van. Én ezt az állapotot
tudmásul veszem, az előnyeit magamtól – nem vagyok szamár, – el
nem utasítom. De mi közöm nekem az Aradi János olcsó sikereihez!
A Lippai halvány arca kivörösödött.
– Mi közöd hozzá? – kérdezte hangosan. Az a közöd hozzá, hogy
te már csak kacérkodol azzal, hogy nem vagy az ünnepelt énekes,
hanem te vagy a tiszteletbeli szolgabíró, aki véletlenül énekel. Szerep
lett ez is. Más komédiások nappal más érdekes szerepet játszanak.
Te ezt. De te is csak komédiás vagy, mint a többi.
János meghökkenve nézett rá.
– Te, – mondta elkedvetlenedve, – te komolyan dühös vagy. Te
már nem pedagógiai szempontból mondasz nekem rosszakat.
Lippai bágyadtan elmosolyodott. Hallgattak egy ideig.
– Egyébként, – mondta János – azt hiszem, nincs igazad. Én nem
vagyok művész. Én sohase fogok büvölögni és bájologni, hajladozni
és énemet szivet döglesztően csavargatni. Én nem fogom soha
megkérdezni, „milyen voltam“ és „mit szólsz ma hozzám“, és sohase
fogom várni, hogy mindenki hálás legyen azért, hogy én a világon
vagyok, és sohase hiszem el, hogy nekem jogom van hangosabbnak,
gyávábbnak, neveletlenebbnek, szószegőbbnek, szabadosabbnak,
erkölcstelenebbnek lenni, mint más embernek.
Lippai hallgatni akart. De azután felforrott bosszankodással
csóválta meg a fejét és felindultan nézett szembe Jánossal.
– Hát ha szabad kérdeznem, – mondta élesen – mi jogon dobsz
akkor te ki nőket és mi jogon szédítesz hármat-négyet egyszerre és
mi jogon…
Nem folytatta. Egy heves és gúnyos mozdulatot tett a fejével és a
kezével egyszerre. János csendesen felelte:
– Nőket azon a jogon dobok ki, hogy akiket kidobok könnyü
jószágok és nem árt nekik a kidobás. Én három-négy nővel azon a
jogon foglalkozom, hogy amikor közigazgatási gyakornok voltam
otthon, akkor is hárommal-néggyel foglalkoztam egyszerre. Mert
nem tudok nélküle élni, mert tizenötéves korom óta nem kerültem
olyan helyre, ahol az első dolgom ne lett volna körülnézni: van-e itt
nő.
– Don Juan tragikus szomjusága a nő után.
János vonogatta a vállát. Lippai gúnyosan folytatta:
– Most Don Juant tanulod. Tehát Don Juant játszod. Elvirát éppen
kidobtad. Az öreg Cavallart – a komturt – te ölted meg. És Annát, –
Anninát, – Ninettát – éppen ma készülsz a vőlegényétől elrabolni.
János megütközve nézett a Lippai gúnyos arcába. Gondolkozott,
azután fanyarul mondta:
– Don Juant én a színpadon se játszom kedvvel. A színpadi Don
Juan nevetséges és ostoba fickó. Paprikajancsi. Házasságszédelgő.
Aki mindenkinek házasságot igér, az nem csábít, hanem csal. Én a
legenda Don Juanját szeretem…
– Aki is?
– Aki is olyan tökéletesen meghódítja azokat a nőket, akiket
szeret, hogy azok életre és halálra kiszolgáltatják neki magukat.
Hogy boldogan ajándékozzák oda magukat, mert semmi más
akaratuk és vágyuk nincs többé, csak az, hogy magukat
odaadhassák. Akármi jön is később.
– Úgy? – kérdezte sápadtan és a foga között Lippai. És ha szabad
kérdeznem, miért tudod te ilyen szenzációsan hipnotizálni a kis
Ninettát és miért nem tudom én?
János rábámult Lippaira.
– Te? – kérdezte csodálkozva. Hát te… hát neked…
Lippai elvörösödött.
– Én? – felelte gyorsan, – nekem nem. Nekem mindegy. Csak
tedd boldoggá azzal, hogy feláldozhatja magát. Akár te vagy az első,
akár más. De azt tudnod kellene, hogy akinek ez a sikere van, az
nem az ember, hanem a komédiás.
János elgondolkozva nézett Lippaira.
– Én azt hiszem, – mondta halkan – hogy te voltaképpen gyülölsz
engem.
– Ugyan kérlek. Ha az őszinteséget így fogadod…
János legyintett. Hátrafordult, közelebb intette a primást. A
primás a füléhez hajolt. János halkan fütyült.
Az alispán kalapomhoz rózsát tett,

Most is ott van hogyha még el nem veszett.
Rózsa mellett, rózsa mellett szép a piros tulipán.
Piros borral, piros borral itatott az alispán.
A primás elragadtatva húzta a János fülébe. János néha-néha az
ajkához emelte a poharát. Lippai egy ideig nézte, hogy mulat János,
azután felkelt és kiment. János régi nótákat huzatott, szomorúakat
és vígakat, féltizenegykor azután felállott és felment a szobájába.
III.
János idegesen járkált két szobájában ide-oda. A hálószobájában

végül lecsavarta a villamos lámpákat, hogy a szoba egészen sötét
legyen. A másik szobában megállt és körülnézett. Egy másodpercig
arra gondolt, hogy ezt a szobát fel kellene díszíteni; virágot kellene
hozni; édességeket; valami édes italt. Azután bosszankodva és
szégyenkezve kergette el ezt a gondolatot. Az asszonyvárás izetlen
rutinja ide nem való.
Az erkélyajtóhoz ment és szélesen kinyitotta mind a két szárnyát.
Kivülről bejött a nagy hegyek nyári éjszakájának éles, fűszeres
lehellete. János kilépett az erkélyre. Lent, az erkély alatt fenyőbokrok
sötétlettek, a fenyőbokrokon túl egy ember ment be az erdőbe.
Messzebb a hegy magasodott fel az ég felé, a csúcsok felett
mozdulatlanul pihent a sötétkék égbolt. János hosszú, remegő
lélekzetet vett. Ingerülten nyujtózkodott; szomjasan szítta be újra
meg újra a fenyveserdők éjszakai szagát. Az orra, a szája, a szive
lassan megtelt egy vad ünnep fanyar édességének az izével.
Visszament a szobába és várt. Kint tizenegy órát ütött az
igazgatói épület nagy órája. János – inkább a szivével, mint a fülével
– könnyü lépteket hallott a folyosón. Felugrott és az ajtóhoz ment.
Az ajtó felnyílott és belépett a szobába Ninette.
János egy halk és gyors kézmozdulattal bezárta mögötte az ajtót,
azután elébe lépett, megfogta a kezét és beljebb vezette a szobába.
Ninette nyugodtan vezettette magát. A lábán aranycsipkés vörös
papucs volt. A testén könnyüszövetü pongyola: kivágott nyaku és bő
ujju kimonó. Fekete haja laza, asszonyos kontyba volt csavarva.
Fehér arca nagyon nyugodt volt, mozdulatlan, összezárt ajku. Tágra
nyílt, sötét szeme mélyen és komoran lángolt.
János fogta a kezét és belenézett a szemébe. Nagy felindulás
borzongott végig rajta. A leány hideg kezét lassan felemelte, a két
kezébe fogta és kétszer, háromszor, négyszer lassan megcsókolta.
– Hideg a kezed, kislány, – mondta fuldokló, mély hangon. –
Megmelegítem.
A lány átengedte a kezét a csókjainak. Mozdulatlanul állott és
sötét, nagy szemmel nézett rá. Jánost zavarta ez a mozdulatlanság.
Szinte fájt neki.
– Kis Ninette, – mondta könyörögve, – jó itt neked?
A lány szótlanul bólintott. János a mellére szorította két kezébe
fogott kezét.
– Mondd, hogy nagyon jó, – suttogta lázasan. – Azt kell
mondanod, hogy szeretsz. Azt kell mondanod, hogy boldog vagy. Azt
kell mondanod, hogy…
Elakadt a szava. Türelmetlenül vonta magához közelebb a lányt
és egyik kezével óvatosan megsímogatta a haját.
– Milyen szép a hajad. Milyen dús. Milyen puha. Milyen jószagu. –
Azt kell nekem mondanod… nem tudsz nekem semmit se mondani?
– Boldog vagyok, – mondta halkan és engedelmesen Ninette.
– Szeretsz?
– Nagyon.
János az egyik karjával átkarolta; a másik kezével megfogta az
állát és maga felé emelte a száját. Lassan magához ölelte, azután
haragos vággyal lehajolt a szájára. A Ninette teste engedelmesen
követte a karja szorítását. A szája engedelmesen adta át magát a
János forró szájának.
Egy hosszú csók jött; János mohón és ijedten akart mámort színi
ebből a csókból; kétségbeesetten tapasztotta rá forró száját a
Ninette tiszta és fanyar szájára, de a csók közben kétségbeesetten
érezte, hogy hidegség és kiábrándulás hűti le a vérét. Mi ez? Miért
van ez? Honnan jön ez? A Ninette mély szeme nyugodt és hüséges,
csak egy kissé komor pillantással nézett fel rá. Miért ilyen nyugodt
ennek a leánynak a tekintete? Miért ül benne most is elszánt
komorság? János még egy másodpercig a karjában tartotta a Ninette
karcsu testét, azután lehülten és szégyenkezve elbocsátotta.
– Oh, – mondta magában fogcsikorgatva és szégyenkezve – hisz
ez egy gyerek. Fejletlen gyerek. Tacskó. Gyereklány.
Ninette zavarodottan állott meg rosszindulatu tekintete előtt.
Nem tudta, mi történt. Ijedt és tehetetlen kifejezés jelent meg az
arcán. Fehér arca sötétvörösre pirult. János bosszúsan nézte karcsú,
fiús testét; asszonyosan diszített fejét; kivágott pongyoláját. Ninette
gyerekesen eltorzult szájjal, könyörögve és hebegve kérdezte:
– Mi… mi az?
János nem felelt. Rosszindulatu tekintetének a súlya alatt Ninette
egyre inkább összeomlott. Karcsu teste megroppant, a szeme ijedt
lett és a szája fájdalmas. János megsajnálta. Közelebb lépett hozzá.
– El akar küldeni? – kérdezte egyszerre Ninette suttogva.
– Nem, nem, dehogy, – felelte János gyöngéden, felsőbbségesen,
vigasztalóan.
– Nem szeret engem? – kérdezte a lány gyorsan, pattogva.
– De… de igen… szeretlek.
– Én magát nagyon szeretem. Azért jöttem ide.
Felnézett Jánosra. Ujra kiegyenesedett. A két kezét
megmozdította, a fejét felkapta és hangosan így szólt:
– Itt vagyok.
János elmosolyodott. A Ninette két karjának a megmozdulása
olyan volt, mint mikor a bábszínházban tárja ki egy bábu a karját. A
hangja a legrosszabb fajtáju hősnő-pátosz volt. János mosolyogva
nézett rá. Ninette folytatta:
– A magáé akarok lenni. Ezen a mámoros nyári éjszakán
magának akarom ajándékozni magamat…
Jánosnak harcolnia kellett magával, hogy ne nevessen. Hol
olvashatta ezt ez a lány? Milyen izetlen színpadon láthatta?
Lehajtotta a fejét és közelebb hajolt Ninette-hez.
– Itt vagyok, – mondta Ninette.
János felé nyújtotta az ajkát. János elfogadta fanyar és ügyetlen
csókját, de mosolygott azon az igyekezeten, amellyel vágyat és
odaadást akart játszani. – Te kedves bábu, te ügyetlen csacsi
kisleány, te komor, elszánt, szédült gyerek te. – A karjában tartotta
még néhány másodpercig a Ninette karcsu testét, azután érezte,
hogy nem szabad tovább a karjában tartania. Megcsókolta a Ninette
homlokát, azután egy gyöngéd mozdulattal leültette a leányt egy
karosszékbe.
Szédülve kergette el magától a leány szépségének a varázsát. Oh
Istenem, ez szerelmes asszonyt játszott; – még csak nem is leány.
Gyerek. Felindultan rázta meg a fejét, hogy minden más gondolatot,
minden vágyat elkergessen magától. Hogy lehetett így csalódni?
Hogy engedhette magát így megcsalni? Felindultan járt-kelt a
szobában, azután kilépett az erkélyre. Itt jó hűvös van. Bent a
szobájában ott van egy ragyogó szépségü nő, aki most aggódó
szemmel kiséri minden mozdulatát, és akire most nem fog többé úgy
nézni, mintha nő volna.
Elgondolkozva nézett bele a sötét, szép éjszakába és egyszerre
úgy tetszett, mintha fény villant volna fel előtte. Ennek a leánynak az
egész féktelenségét az magyarázza meg, hogy arról a szerelmes
vágyódásról, amelyet játszik, éppen sejtelme sincs. Gyerek. És ezért
olyan bátor, ezért olyan hangos, ezért olyan szájas. És a hangossága
és a szájassága mögött egy gyereknek az ijedtsége és a zavara van.
És ez a leány, amikor a leghangosabb, akkor éppen ijedt zavarban
van. Zavarban van, ezért vonogatja a vállát és ezért mozdul meg egy
kétségbeesett mozdulattal a nyaka, mielőtt megszólalna. Ijedt,
zavarodott, elvadult gyerek. De honnan van ez a komorság a
tekintetében? És miért vadult így el?
János vissza akart fordulni a szobába. Fordulás közben megállott.
Lent, a bokrok mögött áll valaki. Ki az? Ugyanaz az ember, aki már
az előbb is a bokroktól az erdőbe ment. Ugyanaz az ember; se most
nem más, se az előbb nem volt más – milyen jó, ha az embernek
ilyen éles szeme van – nem más, mint Hopfner Olivér. Jánost derüs,
nagy jókedvre hangolta ez a felfedezés. Lám, egy ilyen intellektuális
bivaly milyen éles szimatu egy vőlegény. Hát nem itt jár éjnek
éjszakáján az ember ablaka alatt? Vajjon mit akar? Vajjon hogy
képzeli ez azt, ami idebent történik? Vajjon mikor akart közbelépni?
No, most elvárhat itt egy kicsit.
János visszament a szobába. Ninette komor tekintettel várakozott
rá. Meg fogom én szelidíteni ezt a te komor tekintetedet, – mondta
magában János. Odament Ninettehez és ráült a széles karosszék
oldalára.
– Ide figyelj, kislány, – mondta neki derülten. – Akarod, hogy én
szeresselek?
– Akarom, – felelte komoran Ninette.
– Akkor most szépen, őszintén, – de egészen őszintén – felelsz
nekem minden kérdésemre. Akarod? Fogsz?
Ninette vonogatta a vállát.
– Kislány, – mondta János – ez a feltétel. Különben nem vagyunk
barátok. Őszintén felelni mindenre. Igen?
– Igen.
János derülten lógatta a lábát és elgondolkozott. Azután
megfogta a leány finom állát és maga felé fordította a fejét.
– Mondd meg mindenekelőtt, kis Ninette, miért jegyezted te el
magadat ezzel a Hopfner úrral.
Ninette komoran és dacosan vonogatta a vállát.
– Őszintén! – intette meg János. – Becsületesen, nyiltan,
őszintén. Tehát. Miért?
A leány dacosan vonogatta a vállát, azután kifakadt.
– Mert úgy akartam, – felelte gyorsan és pattogva.
– Úgy? – mondta János szigorúan. – Akkor mindjárt el is
mehetsz. Akkor vége a barátságnak. Vagy felelsz őszintén, vagy
alászolgája.
A Ninette szeme könnyes lett. A szája keserüen vonaglott. János
megsimogatta az arcát.
– No kislány, – mondta gyöngéden – hát felelj szépen, őszintén,
ahogy illik. Miért jegyezted el magadat Hopfner úrral?
Ninette könnyes, hűséges szemmel, meghatva és engedelmesen
felelte:
– Hogy az anyámat bosszantsam.
Jánosnak nagy kedve lett volna nevetni, de tudta, hogy most már
nem szabad nevetni. Egy konok és elvadult gyereklélek kezd itt
kinyílni.
– Csak azért? Semmi másért?
– Csak azért. Semmi másért.
János elgondolkozott azon, miért örül úgy a Ninette feleleteinek.
Azután egyszerre megértette. Azért, mert Ninette nem beszél a
gyors, kihivó, pattogó harci hangján. Szeliden, csendes
kislányhangon beszél.
– Úgy? Hát akkor azt mondd meg kedves kislány, miért akarod
bosszantani az anyádat.
Ninette komor és sötéten lángoló tekintetet vetett Jánosra, és
megrázta a vállát és a fejét. Most mindjárt fellázad. Most mindjárt
kitör.
– Mondd kis Ninette, – kérdezte János gyöngéden – általában:
nagyon gyülölöd az embereket?
A leánynak kitágult a szeme.
– Minden ember gazember, – mondta mély meggyőződéssel.
– Honnan tudod?
Ninette meglepetve nézett rá és a gyors kérdésre nem tudott
válaszolni. A nyaka megmozdult és a fejét zavarodottan forgatta ide-
oda.
– Rólam például, – kérdezte János nyugodtan – honnan tudod,
hogy gazember vagyok?
Ninette ide-oda forgatta a fejét.
– Mert lehet, hogy az vagyok, – folytatta János – de szeretném
tudni, hogy te honnan tudod?
Ninette dacosan és zavarodottan forgatta a fejét.
– Szóval minden ember gazember? – kérdezte János még
egyszer derülten.
– Az, – felelte Ninette kétségbeesve.
– No jó, – mondta János – akkor most egy másik kérdésre fogsz
nekem felelni.
Lehajolt hozzá és halkan, de nyomatékosan kérdezte:
– Hány éves vagy te voltaképpen Ninette?
Ninette vörösre pirult.
– Tizennyolc, – felelte gyorsan és pattogva.
János még jobban lehajolt hozzá.
– Nem igaz, – mondta derülten.
– De igaz.
– Nem igaz. Kis Ninette… hidd el… neked sokkal jobban is áll
még, ha fiatalabb vagy. Te tizenhétévesnek sokkal szebb vagy, mint
tizennyolcévesnek. Arról nem is beszélve, hogy igazat kell mondani.
– Hát hány is vagy?
Ninette lehajtotta a fejét és szégyenkezve mondta:
– Tizenhét.
– Tizenhét? Nézzük csak: vagy már tizenhét?
– Leszek.
– Mikor?
– Jövő májusban, – suttogta Ninette megtörten.
János nevetve emelte égnek a szemét. Jövő májusban lesz
tizenhét. És ezt nézte ő érett nőnek. És ez tudta őt megcsalni. De
hogy tudhatta? Mi sugalta neki a sötéten vágyódó, hazug tekinteteit,
azt a vad és keserü elszántságot, amellyel odaadást játszott, az
egész asszonyi dühöt, amellyel hódítani akart és amellyel magát
felkínálta?
János leugrott a karosszék oldaláról, széket vett és odaült Ninette
elé.
– Felelj nekem most arra kislány, – mondta gyöngéden – felelj
nekem arra… mert igaz, hogy minden ember gazember és én is az
vagyok… de ha azt akarod, hogy hm… hozzám tartozz, akkor
mindent tudnom kell rólad… felelj nekem arra… miért akarod
boszantani az anyádat?
– Mert akarom, – felelte dacosan és pattogva Ninette.
– Akkor hát –.
János készült felállni. Ninette panaszosan és elkinzottan nézett fel
rá. János újra leült.
– Nem, – mondta – nem akarom, hogy elmenj. De nagyon
szépen kérlek rá, mondd meg nekem: miért… Várj csak: sokat
veszekszetek az anyáddal?
– Most már nem.
– Miért?
– Mert most már úgyis tudja, hogy azt teszem, amit akarok.
– Úgy? És azelőtt?
– Azelőtt sokat.
– Például miért?
– Mert… mert ő azt akarta, hogy én még mindig kis gyerek
legyek.
– Úgy? Pedig te már nagy leány voltál.
Ninette gyanakodva nézett Jánosra és kételkedve felelte:
– Az.
– Úgy. És még miért?
– Sok egyébért.
– Úgy. Mondd csak Ninette, nem szereted te az anyádat? – Felelj
őszintén.
Megfogta a Ninette kezét. Ninette vonaglott, a kezét ki akarta
szabadítani, a fejét elforgatta a János tekintete elől.
– Kis Ninette, mondd meg nekem őszintén.
A János hangja gyöngéd volt és meleg. A Ninette szemébe
könnyek gyűltek, az álla remegett, a tekintetét még egyszer-kétszer
el akarta fordítani, de amikor Jánosnak sikerült a szemébe néznie,
egyszerre kifakadt:
– Gyűlölöm.
– Miért?
– Mert az apámat nem szerette.
– Honnan tudod?
– Apa mondta.
– Neked?
– Nekem. Megölelt és rámhajtotta a fejét és sírva mondta: látod
csillagvirág, – mindig csillagvirágnak nevezett – látod csillagvirág:
nem szeret. Hogy kell rá vigyáznom! Hogy kell őriznem. Te is vigyázz
rá, csillagvirág.
János megrendülten hallgatott. Látta az öreg énekest, akit egész
életében elkényeztetett a szerelem és aki öregségére boldogtalan
jobbágya lesz egy késői szerelemnek, egy alacsony nőnek. A nő
türelmetlenül jár-kel a hűség ketrecében és az öreg cukorral és
ostorral próbálja tőle azt megszerezni, amit azelőtt boldog
ajándékképpen a lába elé raktak. És a keserüség legemésztőbb
perceiben az amúgy is megzavarodó elme elveszít minden korlátot
és az öreg ember kétségbeesése felzokogva kezd panaszkodni az
egyetlen nőnek, aki még imádja, az egyetlen emberi lénynek, aki
egészen az övé: a tíz éves leányának.
Ninette várakozó, könnyes szemmel nézett Jánosra. János
szavakat keresett:
– Nagyon szeretted az apádat, kis Ninette? – kérdezte végre
gyöngéden.
– Nagyon.
– Jó ember volt… téged imádott?
– Igen.
– No látod…
No látod, nem minden ember gazember, – akarta János mondani.
De a mondat második részét elharapta. – Nem ezt kell mondani,
mással kell megpróbálkozni.
– Kis Ninette, – mondta komolyan – a te apád nagyon kiváló
ember volt. Nagy énekes; tökéletes művész; zenéhez senki nála
jobban nem értett. Büszkének kell rá lenned és mindig nagy
szeretettel kell rá gondolnod. De… hiszen te okos leány vagy…
próbáld azt megérteni, vagy ha nem tudod megérteni, hidd el
nekem, hogy abból többnyire baj lesz, ha idősebb ember fiatal nőt
vesz el. Nem szabad az anyádat nagyon szigorúan megítélned; az ő
neveltetése olyan volt és ő olyan körből került ki, hogy meg se
tudhatta magát értetni… nem tudott az új viszonyokba
beleilleszkedni. Nem szabad azt mondanod, hogy gyü…
– Gyűlölöm.
Ninette eddig figyelmesen hallgatta a János szavait, de most
kifakadt. Összehúzott homlokkal és szikrázó szemmel mondta újra:
– Gyűlölöm.
– Nézd csak kis Ninette…
– Erről ne is beszéljen nekem. Gyűlölöm.
János türelmesen mondta:
– Nézd kis Ninette… nem szabad olyan szigorúan ítélkezni…
vannak az életben különös helyzetek… látod, te is a Hopfner úr
menyasszonya vagy… ugye az vagy és lám mégis –.
Ninette meghökkenve nézett Jánosra és nagy zavarban hebegte:
– Az… egészen… más.
– Miért egészen más? – kérdezte János óvatosan.
Ninettenek vacogott a foga. Az egész teste remegett, a fejét
lázasan forgatta ide-oda.
– Miért? – kérdezte János szeliden.
Ninette ekkor felemelte hozzá kétségbeesett, könnyes szemét és
reszketve, csüggedten, a szivéből lassan felszakadozva mondta:
– Mert én… úgyis… nemsokára… meghalok.
– Miii?
– Mert én meghalok.
– Miért halnál te meg, ha szabad kérdeznem?
Ninette a szája elé kapta a kezét, hogy visszafojtsa a kitörő
sírását. De már későn volt. A száján kifakadt a sírás és Ninette
eltorzult szájjal, kétségbeesve zokogta:
– Mert én örököltem az apám betegségét.
– Oh te…
János nem folytatta. Megfogta a Ninette kezét. Azután megint
odaült melléje a karosszékre, a haját simogatta, csitította, vígasztalta
és dédelgette. Ninette odahajtotta hozzá a fejét és keservesen,
felszabadultan, hosszan zokogott. János engedte, hadd sírja ki
magát.
– No kicsikém. No kis Ninette. No kedves kislány…
Ninette még szepegve és lihegve bújt oda Jánoshoz, de a
könnyei lassan elfogytak. János várt még egy kicsit, azután
megsimogatta a fejét, azután gyöngéden megfogta az állát.
– Nézz fel rám Ninette. – Te komolyan azt hiszed, hogy örökölted
az apád betegségét?
– Én tudom…
– Honnan tudod?
– Tudom.
Ninette könnytől ázott arca megint dacos lett.
– Kislány, – mondta János figyelmeztetően, – légy őszinte.
Honnan tudod? Mondta valaki?
Ninette igent intett.
– Ki mondta?
– Az anyám.
János bosszankodva ugrott le a karosszék karfájáról.
– Mikor mondta? Hogyan mondta? – kérdezte dühösen.
– Tizenegy éves koromban. Összevesztünk.
– Hát ide figyelj Ninette. Amit az anyád mondott, az nem igaz.
Egyszerüen nem igaz. Ostobaság. Szamárság. Hazugság.
Ninette szomorú mosolygással rázta meg a fejét.
– Nem hiszed?
– Nem, – felelte Ninette csendesen.
– Nem hiszel nekem?
– Nem. Csak meg akar vigasztalni.
– Ejnye, a teremtésit… Mondd, Ninette, tudod te azt, hogy
voltaképpen mi volt az apád betegsége?
– Tudom.
– Mi?
Ninette elsápadt. Mintha valami halottidéző szörnyüséget ejtene
ki, remegve és habozva mondta:
– Szklerózis.
– Úgy van. Ezt akkor hallottad?
– Igen.
– De azt sohase hallottad, hogy ezt nem lehet örökölni? Ezt
idővel minden ember megkapja kisebb-nagyobb mértékben, de nem
azért, mintha örökölné, hanem mert vele jár az öregséggel. Ez nem
is annyira betegség, ez maga az öregség.
Ninette kételkedő arccal hallgatta Jánost, azután megrázta a
fejét. János káromkodott.
– Ejnye a teremtésit… hát kérdezősködtél-e legalább valakitől!
– Nem…
– Hát mért nem nézted meg valahol? Tudom is én: a
lekszikonban.
Ninette bágyadtan elmosolyodott.
– Én azt hiszem, – mondta János, – hogy te nem hiszel nekem.
Ninette szomorúan mosolygott.
– Hát ha nyomtatásban megmutatom neked, elhiszed?
Ninette vonogatta a vállát. Nem hitte, hogy ezt nyomtatásban
meg lehet mutatni. János dühbe jött. A villamos-csengőhöz ment és
hosszan, dühösen megnyomta. Várt, azután újra mérgesen
harangozott. A folyosón végül izgatott futás zaja hallatszott.
– Eredj be a másik szobába, – mondta János.
Ninette felkelt és bement a másik szobába. Az ajtón kopogtattak.
A szobapincér nyitott be.
– Ide figyeljen, – mondta neki János. – Az igazgatói irodában van
egy lekszikon. Maga most lemegy oda és felhozza nekem az A
köteteket és az E köteteket. Megértette?
– Meg, – felelte a pincér elképedve.
– Azokat a köteteket, amelyekben A betűs szavak vannak és
azokat, amelyekben E betűs szavak vannak. Egy-kettő. Repülni.
A pincér álmélkodva sietett ki a szobából. János türelmetlenül
sétált a szobában, biztatóan bemosolygott Ninettehez, aki a sötét
hálószobában leült egy székre; azután kilépett az erkélyre. Rögtön
meglátta Hopfnert. – Ez a csengőszót hallhatta. A pincért láthatja. Ki
fogja vallatni. Mit gondol majd vajjon, ha megtudja, hogy a
találkához ide türelmetlenül és gyorsan néhány lekszikon-kötetet
hozattak. Mire gondol majd?
János felnevetett. Könnyü szívvel fordult vissza a szobába és
derülten ment a hálószoba ajtajához.
– Mit csinálsz kislány?
Ninette fázósan gubbaszkodott könnyü ruhájában a széken.
– Fázol? – kérdezte János.
– Igen.
János becsukta az erkélyajtót. Hopfner ettől fog véglegesen
megőrülni. Három kötet lekszikon és ugyanakkor az ajtó bezárása.
Visszament Ninettehez:
– Ne hozassak egy teát vagy más valamit?
Ninette intett, hogy ne.
– Van egy doboz csokoládés-cukrom. Nem akarod?
Ninette intett, hogy nem. János ekkor látta, hogy egészen
sápadt. Istenem, ez mindezt rettentő komolyan veszi. Ennek az ijedt
gyereknek most fogják kihirdetni az ítéletet. Élet vagy halál.
János elkomolyodva fordult az ajtó felé. Nemsokára lépések
hallatszottak a folyosón és az ajtóban lihegve megjelent a pincér a
három kötettel. János átvette tőle és a kezébe nyomott egy
bankjegyet. A pincér elragadtatva hajolt meg. Hát még ha azt
tudnád, gondolta János, mit kapsz Hopfner úrtól azért, hogy eláruld
neki azt a titkot, hogy az ajtó becsukása idején három kötet
lekszikont hoztál ide. Kiküldte a pincért és bezárta mögötte az ajtót.
– Gyere ki kislány, – szólt be Ninettenek.
Ninette kijött. Az arca fehér volt és sötét, mély szeme ájuldozó.
Leült. Didergett.
– Fázol. Vedd fel ezt a kabátot.
Ninette felvette a bő fekete köpönyeget. A fekete köpönyegben
fehér arca még sápadtabb volt. János a lekszikont lapozgatta. E…
É… Ér… Er – Endréd… Érelmeszesedés? Nincs. János bosszankodott.
Az ü betűt kellett volna hozatnia. Ütőérelmeszesedés. Ha
arterioszklerózis alatt nincs, kénytelen lesz még egyszer csengetni, a
pincért fokozott ámulatba ejteni és Hopfnert megoldhatatlan rejtély
elé állítani. Á… Árpád… Artagnan… Arteria… Arterioszklerózis.
Megvan.
– Ide figyelj, kislány.
Odahuzta az asztalt Ninette elé és odaült melléje. Olvasni akart.
Ninette reszketve és gyanakodva hajolt feléje.
– Nem hiszed? – kérdezte János. – Olvasd magad.
Ninette remegő kezébe fogta a nehéz könyvet, keskeny
mutatóujját rátette az első szóra és fojtott, reszkető, iskolásleány-
hangon olvasni kezdett:
– Arterioszklerózis…
Felnézett Jánosra.
– Csak szklerózis, – mondta habozva.
– Az ugyanaz, – felelte János. – Röviden szklerózisnak hijják. De
ez az igazi és teljes neve.
Ninette visszanézett az ujjára és tovább olvasott:
– … ütőérelkeményedés, főleg magasabb életkorban…
– Látod, – szólt János – főleg magasabb életkorban.
Ninette hálás pillantással nézett fel rá, azután folytatta:
– … az ütőerek belső hártyáján, a szívbillentyűkön mutatkozó
elfajulás, melynél a kötőszövet egynemüvé, homogénné, tömötté
lesz, megvastagodik, később meszesen beszűrődhetik.
Ninette elgondolkozva nézett maga elé.
– Látod, – mondta János – hol van itt szó átöröklésről?
Ninette ránézett, azután visszafordult a könyvhöz és emelt,
éneklő hangon sietve olvasta:
– Az ütőerek ez úton merevebbekké, kevésbbé ruganyosakká
lesznek; törékenyekké, szakadékonyakká főleg akkor válnak, ha az
ütőér belső hártyája a középső rétegre is átterjedő idült gyulladásba
esik s az így képződött lobos termék zsírosan elfajul, kásaszerüen
szétesik…
Ninette ijedten nézett fel Jánosra. Az arcán borzalom és undor
volt.
– Olvasd csak gyorsan, – mondta János.
Ninette rémülten nézett rá. János kivette a kezéből a könyvet és
gyorsan olvasta:
– … s az úgynevezett kásás (a-the-ro-ma-to-sus) fekélyt vagy
legalább kénsárga, elzsírosodási foltokat, szigeteket hoz létre.
Mindkét folyamat együttesen szokott fellépni, s az így elváltozott
ütőerek könnyen megrepedhetnek; ha ez az agyban történik,
agyvérzés, gutaütés támadhat.
János letette a könyvet és ránézett Ninettere.
Ninette ijedten nézett rá.
– Na! – mondta János.
Ninette tehetetlen mozdulatot tett.
– Hol van itt szó átöröklésről? Van itt arról szó?
– Nincs.
– Más betegségeket se igen lehet örökölni. De ezt! Ezt soha.
– Nem?
– Nem hát. Hiszen olvastad. Magas korban.
– Főleg magas korban.
– Hát lehet olyan csuda, hogy ezt fiatal korában is megkapja
valaki, de te nem leszel ilyen csoda. Majd ha megöregszel. Vagy
talán még akkor se. Aki sokat szivarozik, sok erős szivart szí, azt
mondják, az kapja meg. Hát ne szíjj sok Havanna-szivart.
Ninette hangosan, édesdeden felnevetett. Csengő, meleg
kislánynevetése volt, felszabadult, boldog kacagás.
– No, – szólt János elégedetten, – no…
Lenézett a földre. Elgondolkozott azon, mit mondjon és mit
kérdezzen most.
– Hol van az a cukor?
Meghökkenve nézett fel. Ninette mosolygó arccal és csillogó
szemmel nézett ki a fekete köpönyegből és kérő és figyelmeztető
hangon intette meg:
– Azt mondta, hogy csokoládés cukra van valahol.
János kinyitott egy szekrényt, kivett egy doboz csokoládé-cukrot
és mosolyogva tette Ninette elé. Amikor ott állott mellette, akkor
Ninette gyorsan megfogta az egyik kezét és megcsókolta. Azután,
mielőtt János még egy szót szólhatott volna, az ölébe vette a dobozt
és enni kezdett.
János állva maradt és mosolyogva nézte.
– Magad akarod megenni az egészet? – kérdezte. – Nekem egyet
se adsz.
Ninette feléje nyújtotta a dobozt.
– Ezt egye, – mondta teli szájjal. – Ez jó. Ami pirossal van töltve,
az undok.
János kivett egy cukrot és megette. Azután szivarra gyújtott és
várt. Ninette még mindig evett.
– Ninette, – mondta végre János – most komoly dolgokról akarok
veled beszélni. Figyelj ide.
– De közben ugye ehetem? – kérdezte Ninette.
– Ehetsz kis falánk… barbár. – Te, úgy hallottam, színésznő
akarsz lenni.
Ninette igent intett.
– Énekesnő?
– Dehogy, – felelte Ninette tele szájjal mosolyogva. – Nekem se
hangom, se hallásom.
– Mi? Mi az hogy…
– Se hangom, se hallásom. Apa is kipróbálta már.
– Jó, de azóta…
Ninette megrázta a fejét.
– Nem, – mondta derülten – nekem zongoraszó vagy
ajtónyikorgás majdnem mindegy.
– De ének…?
Ninette bocsánatkérő grimászt vágott.
– Az is, – mondta. – Nekem akár maga énekel, akár Hnatyuk, a
hotelszolga, akit a szobaleányok nagyon szeretnek hallgatni.
– Mi? – kérdezte János álmélkodva.
Gondolkozott egy másodpercig.
– Mi? – kérdezte azután elragadtatva. – Komolyan mondod, hogy
neked nem tetszik az énekem?
Ninette habozott.
– Csak mondd, – kiáltotta János jókedvüen. – Annak örülök, ha
ezt mondod.
– Nekem nem: nem tetszik, – szólt Ninette óvatosan. – Csak:
mindegy.
– Hát akkor miért akartad, hogy csak te légy ott, mikor énekelek?
– Azért… hogy senki más ne legyen ott.
– És ha szabad kérdeznem, mi tetszik akkor neked én rajtam
voltaképen?
Ninette elragadtatva nézett fel Jánosra és őszintén mondta:
– Az, hogy olyan gúnyosan néz le a libákra. Olyan csendesen
lemosolyog rájuk.
– Oh te kedves, oh te drága, – mondta János elragadtatva. –
Egyszóval én magam tetszem neked.
Ninette habozott egy kissé, azután lesütött szemmel mondta:
– De nagyon.
Lesütött szemmel várt egy kicsit. Azután a dobozt az öléből
félretette. Egy kicsit babrált rajta. Valami nagy cselekedetre készült,
amelyhez minden figyelmére szüksége volt. A kezét végre az ölébe
húzta. Azután sötét, mély szemét Jánosra emelte. A szemében most
nem volt már komorság. Könnyek voltak benne és a könnyek mögött
egy egyenletes nagy lángolás.
– Én magát, – mondta remegő hangon – én magát…
Nem tudta folytatni. Lehajtotta a fejét. Azután újra nekifogott.
– Maga nekem, – mondta – maga énnekem…
Az egyik kezével a könnyeit törölgette, a másikkal a János keze
után nyúlt. Meg akarta csókolni a János kezét. János nem engedte.
Megfogta a kezét.
– Csillagvirág, – mondta meghatva. – Betévedtél hozzám… és a
fiatal bátorságod a legszebb szavakat mondja… és az emléked
nekem édes marad, akármi lesz is veled…
É
– Én a magáé leszek, senki másé, – mondta Ninette könnyes
szemmel.
– Az enyém leszel, – mondta János meghatva. – Az enyém vagy.
Csak kinyílsz előbb, asszonybimbó. Majd én vigyázok rád. Majd én
nevellek és én gondozlak. Magamnak. Akarod?
Ninette boldogan intett igent. János eleresztette a kezét. Ninette
visszahúzta a kezét az ölébe és boldogan várakozott. János
gondolkozva sétált a szobában fel és le. Ninette egy ideig némán és
boldogan nézte, azután óvatosan kinyújtotta a kezét a doboz után és
megint enni kezdett…
– Tudod kis Ninette, – mondta végül János – én még mindig
nagyon csodálkozom a te bátorságodon.
Ninette felemelte a fejét.
– Miért? – mondta evés közben. – Én önmagammal korlátlanul
rendelkezem.
– De ezentúl úgy élsz, ahogy én mondom. Azt teszed, amit én
mondok. Igen?
– Igen.
– Tehát: reggel először is megmondod Hopfner úrnak, hogy az
eljegyzést felbontod. Meglesz?
– Meg, – felelte Ninette gonosz mosollyal.
– Hohó barátom, – szólt János. – De nem úgy mondod meg,
hogy az őt megbántsa. Azt ő nem érdemli meg.
– De megérdemli, mert tudta, hogy utálom.
János habozott.
– Mindegy, – mondta azután. – Egyszerűen, csendesen és bántás
nélkül mondod meg neki. Azt mondod, hogy tévedtél az
érzelmeidben és mind a kettőtöknek legjobb lesz, ha az eljegyzés
felbomlik. És hogy terád ne haragudjék. Igy lesz.
– Ha maga akarja –?
– Én akarom. Továbbá: ezentúl… Ezentúl… hm… ott kezdjük a
dolgot, hogy a hajadat ezentúl másképpen hordod. Nem ilyen
asszonyosan. Kislányosan, ahogy hozzád illik.
Ninette ijedten nézett Jánosra. János könyörtelenül mondta:
– Le ezzel a frizurával. Rögtön.
Ninette habozott.
– Nekem ez nem tetszik.
Ninette erre gyorsan a hajához nyúlt. A művészi alkotmány,
amely a fején volt, egy másodperc alatt szétomlott. Lágy, fényes,
fekete haja sima fonatokban omlott a vállára. János odament hozzá
és segített neki.
– Szalag kellene, – mondta Ninette.
János szalagot adott neki. Egy perc múlva készen volt a Ninette
új frizurája. Befont, vastag, hátul felhajtott hajfonat.
– Látod, – mondta János – így tetszel nekem.
Tükröt adott neki. Ninette nagy figyelemmel megnézte magát,
azután elégedetten dőlt hátra a karosszékben és ismét enni kezdett.
– Továbbá: ezentúl olyan ruháid, mint ez a pongyola is itt és az
is, amelyik ma délben rajtad volt, olyan ruháid nem lesznek. Minden
ruhád túlságosan asszonyos és minden ruhádon nagyon sok a dísz.
Ezentúl majd én választom ki a ruháidat. Jó?
– Jó. Legalább magának bizonyosan tetszik majd.
– Úgy van. Azután: ezentúl… hm… nagyon csendesen és
szerényen fogsz mindenütt viselkedni.
Ninette zavarodottan és csodálkozva hajtotta félre a fejét.
– Eddig, – mondta János – a szemed is, a szájad is nagyon
hangos volt. Ezentúl kevésbbé fogsz feltünni…
Megsajnálta Ninette-et.
– Te éppen elég szép vagy arra, – mondta barátságosan – hogy
akkor is megbámuljon mindenki, ha nem akarod a figyelmet
magadra vonni. Nem kell fickándozni… akkor fogsz csak igazán
tetszeni minden jóizlésü embernek.
Ninette felderülten vonogatta a vállát.
– A pattogó, harci hangodat, – mondta János – ezentúl ne
halljam. Mindenkivel olyan csendesen és nyugodtan fogsz beszélni,
mint ma éjjel itt velem. Nem állsz te harcban az egész világgal. És
nem ellenséged minden nő, aki a világon van.
Ninette elbiggyesztette a száját. Nem mert szólni, de a nőket
még mindig ellenségének érezte.
– Ami a többit illeti, – mondta János, – majd meglátjuk. Hogy
szinésznő leszel-e, majd elhatározzuk. Annyit már most is
mondhatok neked, hogy akár leszel, akár nem, a műveltséged
szégyenletesen hiányos. Nem nagyon szerettél iskolába járni.
– A tanárok olyan ostobák, – mondta gyorsan és pattogva
Ninette.
– Vagy a tanárok vagy a tanítvány, – mondta János filozófusan.
Egy bizonyos, hogy mire én télen Berlinben vagy Amerikában leszek,
te hibátlan helyesírású leveleket fogsz nekem írni. Mert hogy őszinte
legyek, az a pár sor, amelyet tőled láttam, szégyenletesen tele volt
hibákkal.
Ninette kezdett elkomorodni. János odament hozzá és
megsimogatta az arcát.
É
– És ha nekem szép leveleket írsz, – mondta – én minden
leveledre válaszolok. És mindig gondolok rád…
Ninette boldogan felmosolygott Jánosra.
– És minden ügyedbe beleszólok… mert ezentúl olyan teljes
tétlenségben nem élhetsz, mint eddig… majd megállapodunk benne,
mit csinálsz, vagy mit tanulsz… és ha eltelik néhány év… és
tizenkilenc-húsz éves leszel… nagyleány, virág, asszony… akkor,
akkor, akkor…
Ninette hirtelen felállott. A fekete köpönyeg lehullott róla és most
is olyan volt, mintha a fekete burokból csodamódon egy példátlan
édes illatú virág bontakozott volna ki. János megszédült az illatától.
Ninette felemelt fejjel és leeresztett karral állott előtte. Itt
vagyok. János összeszorította a fogát. Gyöngéden a két kezébe fogta
a Ninette arcát és megcsókolta a homlokát.
– Jó lesz így Ninette?
– Minden úgy lesz jól, ahogy maga akarja.
– Akkor… most szépen eltelt az idő… mindjárt hajnal lesz… el is
álmosodtál… eredj szépen haza és aludj. Holnap majd tovább
beszélgetünk.
Ninette boldogan intett igent. Visszafordult a dobozhoz, kivette
belőle az utolsó cukrot, azután megindult az ajtó felé. János vele
ment. Az ajtónál Ninette hirtelen megállott és János felé fordult.
– De ugye, – kérdezte halkan – maga sokat lesz együtt velem
odalent is.
– Odalent? Hja: a terraszon? Az erdőben?
– Igen.
– Hm… igen. De miért?
– Hogy a libák lássák, – felelte Ninette álmosan.
János nevetett.
– Álmos vagy Ninette, – mondta.
Kikisérte Ninette-et a folyosóra, elkisérte a szobája ajtajáig.
Ninette az ajtóban odanyújtotta neki a homlokát, azután bement a
szobába és becsukta maga mögött az ajtót.
János megfordult és elindult a maga szobája felé. A lépcsőnél
találkozott Cavallarnéval.
IV.
Cavallarné a földszintről jött fölfelé. János egy másodpercnyi

meglepetéssel állott meg előtte. Egy másodpercig rajtakapottnak
érezte magát. Azután hirtelen dühbe jött. Ki itt a rajtakapott? Ő vagy
ez az asszony? Dühösen állott oda elébe.
– Jőjjön csak, – mondta. – Éppen van némi mondanivalóm a
maga számára.
Az asszony meglepetve, fáradt szemmel nézett rá és
engedelmesen odaállt elébe.
– Ninette-et, – mondta János dühösen – ebben a percben
kisértem vissza a szobájába. Eddig nálam volt.
Az asszony elsápadt.
– Maga meg kódorog, ahelyett, hogy a gyerekére vigyázna, –
mondta János dühösen.
Az asszony sápadtan fogózkodott bele a lépcsőház karfájába,
fáradt, nedves szemmel nézett Jánosra és nem szólt. Jánost a
közelléte, a szeme, a tekintete, a parfümje egyre nagyobb dühbe
hozta.
– Hallja-e Hudacsek Julia, – kiáltott rá dühösen – mért mondta
maga ennek a gyereknek, hogy örökölte az apja betegségét?
Az asszony ekkor megmozdult.
– Én? – kérdezte sápadtan és hebegve – én?
– Maga.
– Én? Soha… Isten engem…
– Ne esküdjék. Ninette nem hazudik. Maga mondta neki… vagy
hat évvel ezelőtt…
– Én? Én?
Cavallarné töprengve gondolkozott. Az arca ráncos lett az
erőlködéstől.
– Hat évvel ezelőtt? – hebegte halkan. – Hat évvel… Akkor
egyszer… tessék elhinni olyan nehéz volt vele bánni… az apja is
mindig heccelte ellenem… már akkor is ő akart nekem parancsolni…
tíz éves korában az ablakon akart kiugrani, ha nem tettem, amit ő
akar. Akkor… azt mondtam neki… bolond vagy te is… és ő az apját
emlegette ellenem… és én valami olyat mondtam mérgemben, hogy
mindent az apjától örököl… szó szót követett… de én csak
mérgemben mondtam… nem is gondoltam, hogy még valaha gondol
rá… nem tehetek róla, tessék elhinni…
Lehajtott fejjel és összegörnyedt derékkal állott. János
megsajnálta. Mindjárt nagyságos úrnak fog szólítani, ha még egyszer
rákiáltok, gondolta.
– Hát látja, – mondta neki nyugodtabban, – nagyon kell vigyázni
arra, amit az ember egy ilyen érzékeny gyereknek mond. Ninette
megjegyezte… és évekig kínlódott miatta. Különben: ami Ninette-et
illeti, megnyugtathatom. Ninette nálam volt, de a… a beszélgetésünk

Full Download of Test Bank For Quick and Easy Medical Terminology 9th Edition by Leonard in PDF DOCX Format

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Full Download of Test Bank For Quick and Easy Medical Terminology 9th Edition by Leonard in PDF DOCX Format

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Full Download of Test Bank For Quick and Easy Medical Terminology 9th Edition by Leonard in PDF DOCX Format

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Download the full version of the testbank or

solution manual at testbankbell.com

Test Bank for Quick and Easy Medical

Explore and download more testbank or solution manual

Test Bank for Quick and Easy Medical Terminology 8th

Test Bank for Quick and Easy Medical Terminology, 7th

Test Bank for Medical Terminology for Health Care

Solution Manual for Foundations of Respiratory Care, 2nd

Test Bank For Microeconomics (9th Edition) (Pearson Series

Solution Manual for Managerial Economics, 12th Edition,

Psychiatric Mental Health Nursing Concepts of Care in

Chapter 01: Medical Terminology Basics

1. Alzheimer’s disease is an example of a(n)

REF: p. 3 | Table 1.2 OBJ: 2

3. In the term hypodermic, the prefix is

4. In the term neonatology, the suffix is

REF: p. 9 | Table 1.10 OBJ: 3

5. A word root for “bone” is

REF: p. 12 | Table 1.14 OBJ: 3

Copyright © 2019, Elsevier Inc. All Rights Reserved. 1

REF: p. 12 | Table 1.14 OBJ: 2

7. The prefix anti- means

REF: p. 10 | Table 1.11 OBJ: 3

8. If a patient is being treated for hypothermia, he/she has abnormally

9. A patient who has a prenatal visit sees her practitioner

REF: p. 11 | Table 1.11 OBJ: 3

REF: p. 8 | Table 1.8 OBJ: 3

Copyright © 2019, Elsevier Inc. All Rights Reserved. 2

REF: p. 8 | Table 1.9 OBJ: 3

REF: p. 12 | Table 1.14 OBJ: 3

14. An instrument used to cut bone is an

REF: p. 8 | Table 1.9 OBJ: 3

15. A surgical repair of the external ear may be termed

REF: p. 4 | Table 1.3 OBJ: 2

Copyright © 2019, Elsevier Inc. All Rights Reserved. 3

17. An enlargement of the heart is

REF: p. 7 | Table 1.6 OBJ: 3

18. A new opening of the small intestines is a(n)

19. A dermatosis would be a(n)

REF: p. 7 | Table 1.6 OBJ: 3

REF: p. 8 | Table 1.8 OBJ: 3

Copyright © 2019, Elsevier Inc. All Rights Reserved. 4

REF: p. 6 | Table 1.4 OBJ: 3

REF: p. 10 | Table 1.11 OBJ: 3

REF: p. 10 | Table 1.11 OBJ: 3

REF: p. 10 | Table 1.11 OBJ: 3

REF: p. 11 | Table 1.13 OBJ: 3

Copyright © 2019, Elsevier Inc. All Rights Reserved. 5

REF: p. 11 | Table 1.13 OBJ: 3

REF: p. 11 | Table 1.13 OBJ: 3

REF: p. 11 | Table 1.13 OBJ: 3

29. Most medical terms are from which two languages?

30. Which is spelled correctly?

REF: p. 4 | Table 1.3 OBJ: 2

31. The plural of vertebra is

REF: p. 11 | Table 1.12 OBJ: 3

Copyright © 2019, Elsevier Inc. All Rights Reserved. 6

REF: p. 11 | Table 1.12 OBJ: 3

33. The plural of phalanx is