Download the full version of the textbook now at textbookfull.

com

Electrical Circuits in Biomedical Engineering

Problems with Solutions 1st Edition Ali Ümit
Keskin (Auth.)

https://textbookfull.com/product/electrical-
circuits-in-biomedical-engineering-problems-with-
solutions-1st-edition-ali-umit-keskin-auth/

Explore and download more textbook at https://textbookfull.com

 Recommended digital products (PDF, EPUB, MOBI) that
you can download immediately if you are interested.

Analysis and Application of Analog Electronic Circuits to

Biomedical Instrumentation (Biomedical Engineering) 2nd
Edition Northrop
https://textbookfull.com/product/analysis-and-application-of-analog-
electronic-circuits-to-biomedical-instrumentation-biomedical-
engineering-2nd-edition-northrop/
textbookfull.com

Industrial Electronic Circuits Laboratory Manual

(Synthesis Lectures on Electrical Engineering) 1st Edition
Asadi
https://textbookfull.com/product/industrial-electronic-circuits-
laboratory-manual-synthesis-lectures-on-electrical-engineering-1st-
edition-asadi/
textbookfull.com

Problems in Quantum Mechanics with Solutions 2nd Edition

Emilio D'Emilio

https://textbookfull.com/product/problems-in-quantum-mechanics-with-
solutions-2nd-edition-emilio-demilio/

textbookfull.com

Diseases of Field Crops Diagnosis and Management-Volume 1:

Cereals, Small Millets, and Fiber Crops 1st Edition J. N.
Srivastava (Editor)
https://textbookfull.com/product/diseases-of-field-crops-diagnosis-
and-management-volume-1-cereals-small-millets-and-fiber-crops-1st-
edition-j-n-srivastava-editor/
textbookfull.com
Fundamentals of Astronomy 2nd Edition Cesare Barbieri

https://textbookfull.com/product/fundamentals-of-astronomy-2nd-
edition-cesare-barbieri/

textbookfull.com

Final Judgment The Missing Link in the JFK Assassination

Conspiracy Michael Collins Piper

https://textbookfull.com/product/final-judgment-the-missing-link-in-
the-jfk-assassination-conspiracy-michael-collins-piper/

textbookfull.com

The Government and Politics of the European Union Nugent

https://textbookfull.com/product/the-government-and-politics-of-the-
european-union-nugent/

textbookfull.com

How the Essay Film Thinks 1st Edition Laura Rascaroli

https://textbookfull.com/product/how-the-essay-film-thinks-1st-
edition-laura-rascaroli/

textbookfull.com

The Paradox of Creativity in Art Education Bourdieu and

Socio cultural Practice Kerry Thomas

https://textbookfull.com/product/the-paradox-of-creativity-in-art-
education-bourdieu-and-socio-cultural-practice-kerry-thomas/

textbookfull.com
Early Study Abroad and Identities Korean Early Study
Abroad Undergraduates 1st Edition Mun Woo Lee (Auth.)

https://textbookfull.com/product/early-study-abroad-and-identities-
korean-early-study-abroad-undergraduates-1st-edition-mun-woo-lee-auth/

textbookfull.com
Ali Ümit Keskin

Electrical Circuits
in Biomedical
Engineering
Problems with Solutions
Electrical Circuits in Biomedical Engineering
Ali Ümit Keskin

Electrical Circuits
in Biomedical Engineering
Problems with Solutions

123
Ali Ümit Keskin
Department of Biomedical Engineering
Yeditepe University
Istanbul
Turkey

Additional material to this book can be downloaded from http://extras.springer.com.

ISBN 978-3-319-55100-5 ISBN 978-3-319-55101-2 (eBook)

DOI 10.1007/978-3-319-55101-2
Library of Congress Control Number: 2017935392

© Springer International Publishing AG 2017

This work is subject to copyright. All rights are reserved by the Publisher, whether the whole or part
of the material is concerned, specifically the rights of translation, reprinting, reuse of illustrations,
recitation, broadcasting, reproduction on microfilms or in any other physical way, and transmission
or information storage and retrieval, electronic adaptation, computer software, or by similar or dissimilar
methodology now known or hereafter developed.
The use of general descriptive names, registered names, trademarks, service marks, etc. in this
publication does not imply, even in the absence of a specific statement, that such names are exempt from
the relevant protective laws and regulations and therefore free for general use.
The publisher, the authors and the editors are safe to assume that the advice and information in this
book are believed to be true and accurate at the date of publication. Neither the publisher nor the
authors or the editors give a warranty, express or implied, with respect to the material contained herein or
for any errors or omissions that may have been made. The publisher remains neutral with regard to
jurisdictional claims in published maps and institutional affiliations.

Printed on acid-free paper

This Springer imprint is published by Springer Nature

The registered company is Springer International Publishing AG
The registered company address is: Gewerbestrasse 11, 6330 Cham, Switzerland
Preface

The book has basically emerged from my lectures on “Electrical Circuits in

Biomedical Engineering” at Yeditepe University since 2004 and it is aimed to assist
the students in solving general and application-specific problems of Electrical
Circuits in Biomedical Engineering at undergraduate and graduate levels.
Majority of the problems given in this book are self-contained and have varying
levels of difficulty to encourage the student. Problems that deal with SPICE or
MATLAB simulations are particularly intended to guide the student to understand
the nature and specific aspects of these problems.
Due to lack of space and their secondary significance in biomedical engineering
field, some topics such as three-phase power circuits, time-varying and nonlinear
networks, state-space analysis, graph theory, and a relatively new topic of mem-
ristors are not included in this book. Neither nonstandard electrical network con-
cept, nor hyper-real currents or voltages are within the scope of this book.
Nevertheless, typical infinite electrical circuits are illustrated with sample problems,
since they appeal some interest among the students in different engineering and
science fields.
Attempt is made to show all steps of calculations in the solutions of problems.
Relevant references are included at the end of each chapter. A separate bibliography
of useful textbooks related to specific topics of interest is provided at the end of the
book, as well.
Here you will also find software that supplements this book. These include
EXCEL (xlsx files), MATLAB (.m files), and SPICE (.cir) files. The names of the
files used for the solution of a problem are indicated at the end of each corre-
sponding problem statement.
In order to run these software applications, one needs to have Microsoft’s
EXCEL (2013) and MathWorks’ MATLAB (version R2009a or higher, along with
symbolic and curve fitting toolboxes). On the other hand, student versions of SPICE
main operating software source codes (such as PSPICE, HSPICE, AIMSPICE,
ISPICE, 5SPICE, XSPICE, ADICE, LTSPICE, NGSPICE) can be freely down-
loaded via the net.

v
vi Preface

It is hoped that the book will be helpful for students, as well as for engineers in
analyzing and/or designing practical biomedical instrumentation circuits.
Acknowledgements: The author thanks particularly the research assistants,
Kübra Öztürk, Anil Ozdemirli, Betül Yardibi, Ibrahim Kapici, Ahmet Yetkin,
Surhan Bozkurt, Ercument Cenap Turan, and Sinan Yagcioglu of Biomedical and
Electrical Engineering Departments at Yeditepe, who supported this work with
critical comments and discussions at various stages of its preparation.
Finally, I wish to express my deep appreciation to my wife, Naciye, for her
encouragement, continued support, and understanding.

Istanbul, Turkey Ali Ümit Keskin

Contents

1 Basic Concepts . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1
1.1 Electric Charge, Current, Voltage, Power, Energy,
and Sources . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1
1.2 Ohm’s Law, Kirchhoff’s Laws, Parallel–Series Connection of
Resistors and Sources, Delta–Wye Conversion . . . . . . . . . . . . . . . 14
1.3 Resistivity and Resistance, Voltage and Current Division,
Resistive Sensors and Mixture Models, Blood Cell Counting,
Wheatstone Bridge, Infinite Ladders . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83
2 Analysis Methods . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
2.1 Nodal Analysis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85
2.2 Mesh Analysis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
2.3 Linearity and Superposition . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140
2.4 Source Transformation . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155
2.5 Thévenin–Norton Equivalent Circuits and Maximum Power
Transfer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .... 165
3 Capacitors and First-Order RC Circuits . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185
3.1 Capacitors, Permittivity, Capacitance . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185
3.2 First-Order RC Circuits . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 275
4 Inductors and First-Order RL Circuits . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277
4.1 Inductors . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277
4.2 First-Order RL Circuits . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304
5 Second-Order Circuits . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305
5.1 Second-Order RLC Circuits . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305

vii
viii Contents

5.2 Duality Principle . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 338

References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 345
6 Sinusoidal Steady-State Analysis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 347
6.1 Average and RMS Values of Signals . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 347
6.2 The Phasor, Admittance, Impedance . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 352
6.3 AC Analysis Methods, Resonance, and Matching . . . . . . . . . . . . 379
6.4 Power in AC Circuits . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 407
6.5 Inductive Coupling and Transformers . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 416
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 432
7 Laplace Transform Methods . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 435
7.1 LT, Inverse LT, Initial and Final Value Properties . . . . . . . . . . . . 435
7.2 Circuits in s-Domain . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 452
7.3 Transfer Functions, Poles and Zeros, Frequency Response . . . . . . 461
7.4 Impedance and Admittance . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 500
7.5 Frequency and Component Scaling. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 519
7.6 TF Approximation (Reducing the Order of a
Transfer Function) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .... 522
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .... 534
8 Network Synthesis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 535
8.1 Positive Real Functions, Hurwitz Polynomials . . . . . . . . . . . . . . . 535
8.2 LC Driving Point Impedance (DPI) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550
8.3 RC Driving Point Impedance . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 563
8.4 RC Driving Point Impedance Synthesis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 582
8.5 Hilbert (Kramers–Kronig) Transforms . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 608
8.6 Constructing a Network Function from Its Real Part . . . . . . . . . . 614
8.7 Constructing a Network Function from Its Phase . . . . . . . . . . . . . 619
8.8 Impedance Spectroscopy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 629
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 645
9 Two-Port Networks . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 647
Reference . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 667
10 Operational Amplifiers . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 669
10.1 Basic Op-amp Circuits . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 669
10.2 Filters and Other Op-amp Circuits . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 723
References . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 771
Appendix . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 773
Historical Profiles . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 791
Selected Bibliography . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 801
Index . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 805
About the Author

Ali Ümit Keskin received his BSEE degree from

Bogazici University, MSEE from Yildiz Technical
University and Ph.D. degree from the Institute of
Science and Technology, Istanbul Technical
University, and then he joined Siemens AG, Turkey.
He was actively engaged in the fields of medical
instrumentation, diagnostic imaging, and radiotherapy
throughout his professional career.
Since 2002, he is a staff member of Yeditepe
University, Faculty of Engineering. Professor Keskin is
one of the founders and recently the head of
Biomedical Engineering Department at Yeditepe
University, where he teaches Biomedical Engineering,
Circuit Theory and Electrical Circuits in Biomedical
Engineering courses. His main research interests
include analog circuits and signal processing, sensors,
transducers, and their computer simulation, medical
instrumentation theory and its applications.

ix
The following are trademarks or registered
trademarks of respective holders:

MATLAB The MathWorks, Inc.

EXCEL Microsoft Inc.
Windows Microsoft Inc.
PSPICE OrCAD-MicroSim Corporation
ADAPTIV Biphasic Physio Control
LIFEPAK Physio Control
SMART Biphasic Philips Medical
HeartStart Philips Medical
Multipulse Biowave Schiller AG
Rectilinear Biphasic Zoll Medical Corporation
Actibiphasic Nihon Kohden
Cardiolife Nihon Kohden
Force FX Covidien-Medtronic Inc.
Instant Response Covidien-Medtronic Inc.
Force Argon II Valleylab (Covidien-Medtronic Inc.)
Vio Erbe Elektromedizin GmbH
APC Erbe Elektromedizin GmbH
Beamer Martin
Maxium Martin
MarVAC Martin
S-PILOT Karl Storz

xi
Visit https://textbookfull.com
now to explore a rich
collection of eBooks, textbook
and enjoy exciting offers!
Chapter 1
Basic Concepts

1.1 Electric Charge, Current, Voltage, Power, Energy,

and Sources

Problem 1.1.1 How much charge is made out of 1 Terra electrons?

Solution

q ¼ 1:602  1019  1012 ¼ 1:602  107

¼ 1:602  101 lC ¼ 0:1602 lC

Problem 1.1.2 How much charge passes through a cross section of a conductor in
60 s if a dc current value is measured as 0.1 mA?
Solution

q ¼ it ¼ 107  60 ¼ 6  106 C ¼ 6 lC

Problem 1.1.3 How much charge passes through a cross section of a conductor in
60 s if a current value is given as iðtÞ ¼ 5t mA; t in s?
Solution

Z60 Z60 60

t2  3600
q¼ iðtÞdt ¼ ð5tÞ  103  dt ¼ 5  103   ¼ 5  103  ¼ 9C
2 0 2
0 0

© Springer International Publishing AG 2017 1

A.Ü. Keskin, Electrical Circuits in Biomedical Engineering,
DOI 10.1007/978-3-319-55101-2_1
2 1 Basic Concepts

Problem 1.1.4 Determine the total charge entering a terminal between t = 0 s and
t = 10 s if the current passing the terminal is

1
iðtÞ = pffiffiffiffiffiffiffiffiffiffiffiffiffiffi A
5t + 2
Solution

Z10 Z10
1
q¼ iðtÞdt ¼ pffiffiffiffiffiffiffiffiffiffiffiffi dt;
5t þ 2
0 0

Let u ¼ 5t þ 2, then

du 1
¼5 ! dt ¼ du
dt 5
Z10 
1 2  1 10 2 1 10
u2 du ¼
1
q¼ u2  ¼ ð5t þ 2Þ2  ¼ 2:319 C
5 5 0 5 0
0

Problem 1.1.5 A 12 V battery requires a total charge of 60 Ah during charging.

How many joules are absorbed by the battery?
Solution

E ¼ pt ¼ ðv iÞt ¼ vði tÞ ¼ 12 V  ð60 Ah  3600 sÞ ¼ 2;592;000 J

Problem 1.1.6 A 12 V battery is rated at 60 Ah. What is the maximum current it

can supply for 30 h? How many hours will it last if it is connected to 1 kX load
resistor?
Solution
The maximum current this battery can supply for 30 h,

60
i¼ ¼ 2A
30
60 Ah 60 5000
t¼ ¼ ¼ 5000 h ¼ ¼ 208:3 days
12 V 12  103 24
1000 X
Problem 1.1.7 A 6 V battery is rated at 2.4 Ah has a lifetime of 10 h.
1.1 Electric Charge, Current, Voltage, Power, Energy, and Sources 3

(a) What is the maximum current it can supply?

(b) How much power can it deliver?
(c) How much energy is stored in this battery?

Solution
(a) The maximum current this battery can supply for 10 h is

2:4
i¼ ¼ 240 mA
10

(b) Amount of power it can deliver is p ¼ i v ¼ 0:24  6 ¼ 1:44 W

(c) The energy stored in this battery is E ¼ p t ¼ 1:44  10 ¼ 14:4 Wh

Problem 1.1.8 Total energy supplied by a pacemaker to a load in 5 years is

6417.6 J.
Determine the capacity of its battery in Ah, (ampere-hours), if the battery is a
5.6 V lithium type and 40% of its energy is spent for the pacing in 5 years period.
Solution
Battery energy:

EB ¼ 6417:6 J ¼ VA s ¼ 0:4  5:6  ðA sÞ; A s ¼ capacity; in seconds

6417:6 ¼ 2:24  Capacity
6417:6
Capacity ¼ A s ¼ 2865 A s
2:24
2865ðA sÞ
Capacity in A h ¼ ¼ 0:796 A h:
3600ðs=hÞ

Problem 1.1.9 To move a charge q from point a to point b, requires (−10) J. Find
the voltage drop if,
(a) q = 2 C, (b) q = −5 C.
Solution
W 10
(a) Vab ¼ ¼ ¼ 5 V
q 2
W 10
(b) Vab ¼ ¼ ¼ 2V
q 5

Problem 1.1.10 Prove the electrical power relationship, P ¼ v  i, where v and i are
symbols for instantaneous voltage and current on a load.
4 1 Basic Concepts

Solution
If q represents electric charge, the current is defined by simple differential equation,

@q
i¼
@t

If W represents energy acting on the electric charge, the equation of voltage is

@W
v¼
@q

If these two formulas are multiplied,

@q @W @W
iv¼ : ¼
@t @q @t

which is the definition of power. Therefore, instantaneous power value is obtained

by multiplying instantaneous current and voltage values on an element, P ¼ v  i:
Problem 1.1.11 How much energy in kWh does a 1 HP motor deliver in 1 h? How
much does it cost monthly if this motor operates 10 h each day at 13 cents/kWh
electricity tariff?
Solution

p ¼ 1 HP ¼ 0:746 kW
E ¼ ð pÞt ¼ 0:746 kW  1 h ¼ 0:746 kWh
cos t ¼ 0:746  10  30  13 ¼ $ 29:09

Problem 1.1.12 A lightning bolt with 10 kA strikes an arrester for 14 ls. How
much charge is transferred to the arrester?
Solution

q ¼ i t ¼ 10;000  14  106 ¼ 0:14 C

Problem 1.1.13 A 75 W electrical appliance operates at 220 V. How much elec-

trical charge flows through the appliance in 10 h? How many electrons does this
charge flow correspond?
Solution

p 75
p ¼ vi ! i¼ ¼ ¼ 0:341 A
v 220
q ¼ i t ¼ 0:341  10  3600 ¼ 12;272 C
N ¼ 12;272  6:24  1018 ¼ 76;581  1018 ¼ 7:6581  1022 electrons
1.1 Electric Charge, Current, Voltage, Power, Energy, and Sources 5

Fig. 1.1 Electrical charge variation through a cross section of a conductor

Problem 1.1.14 Electrical charge variation through a cross section of a conductor

is shown in Fig. 1.1. Find the current at,
(a) t = 0 s, (b) t = 1 s, (c) t = 4 s, (d) t = 6 s, (e) t = 7 s.
Solution
(a) At t = 0 s, i = 0 A,
dq Dq 60
(b) At t = 1 s, i ¼ ¼ ¼ ¼ 30 A
dt Dt 2
Dq 0
(c) At t = 4 s, i ¼ ¼ ¼ 0A
Dt 3
Dq 60
(d) At t = 6 s, i ¼ ¼  ¼ 20 A
Dt 3
Dq 60
(e) At t = 7 s, i ¼ ¼  ¼ 20 A
Dt 3

Problem 1.1.15 Electric power consumption of an operating room in one working

day is shown in Fig. 1.2.
(a) What is the total energy consumed in kWh?
(b) Find the average power consumption in one day.

Fig. 1.2 Electric power consumption of an operating room

6 1 Basic Concepts

Solution
P
16
(a) E ¼ Pt ¼ 300  2 þ 600  1 þ 900  1 þ 300  1 þ 600  1 þ 300  2
i¼8
E ¼ 3600 Wh ¼ 3:6 kWh
3:6
(b) Pav ¼ ¼ 0:15 kW
24

Problem 1.1.16 The resistance of a wire having linear temperature dependance is

measured at 20 °C as98.0 X. Determine the resistance of the wire
 at, (a) 30 °C,
(b) 0 °C, (c) 500 °C q0 ¼ 100  108 X m; a ¼ 0:0004ð CÞ1 .

Solution
(a) R ¼ R0 ½1 þ aðT  T0 Þ ¼ 98½1 þ 0:0004  ð37  20Þ ¼ 98:6664 X
(b) R ¼ 98½1 þ 0:0004  ð0  20Þ ¼ ð1  0:008Þ þ 98 ¼ 97:2160 X
(c) R ¼ 98½1 þ 0:0004  ð500  20Þ ¼ ð1 þ 0:192Þ  98 ¼ 116:8160 X

Problem 1.1.17 Input resistance of the heater section of a laboratory furnace is

20 X when it is cold. It is connected to 230 V AC plug and draws 10 A. Determine
the temperature of the heater wire during its operation, if temperature coefficient of
its resistivity is 0:0004ð CÞ1 .
Solution
The resistance of the heater in operation, ðcos u ¼ 1Þ

V 230 VðrmsÞ
R¼ ¼ ¼ 23 X
I 10 AðrmsÞ
R ¼ R 0 ½ 1 þ að T  T 0 Þ 

“Cold” means environment is at 20 °C;

23 ¼ 20½1 þ 0:0004ðT  20  CÞ ¼ 20 þ 0:0008ðT  20Þ ¼ 0:008T þ 19:99872

23  19:99872
T¼ ffi 375  C
0:008

Problem 1.1.18 During stimulation of an excitable cell, current and voltage vari-
ation as functions of time are given as

iðtÞ ¼ 3t ½A  t  0
vðtÞ ¼ 10 e ; 6t
½V t  0

Determine the energy consumed (in micro joules) between 0 and 2 ms.
1.1 Electric Charge, Current, Voltage, Power, Energy, and Sources 7

Solution

Z 3
210 Z 3
210 Z 3
210

W¼ iðtÞvðtÞdt ¼ 3t:10e6t dt ¼ 30 te6t dt

0 0 0

Using “integration by parts” rule,

Zb Zb
u dv ¼ u vjba  v du
a a

with

1
u ¼ t; du ¼ dt; dv ¼ e6t dt; v ¼ e6t
2 36
2103 Z 3
210
6 1 6t  1 7
W ¼ 304t  e   e6t dt5
6 0 6
0
"  3  3
#
1 6t 210 1 6t 210
¼ 30 t  e   e 
6 0 36 0
 3  
2  10 3 1 12103
¼ 30 e 1210
 e 1
6 36

¼ 30 3:374  104  3:353  104
¼ 30  0:021  104 ¼ 630  107 J ¼ 63 lJ

Problem 1.1.19 Power relationship in a circuit is defined as

1
pn ¼ jsin tj; for np t ðn þ 1Þp; n ¼ 0; 1; 2; . . .
3n

Determine the energy consumed in this circuit.

Solution

Z1 Z1
1
W¼ pn ðtÞdt ¼ jsintjdt
3n
0 0
1 1 1 X1
1 1 3
pn ðtÞ ¼ 0 jsintj þ 1 jsintj þ 2 jsintj þ    ¼ jsintj  ¼ jsintj  ¼
3 3 3 n¼0
3 n 13 2
1
8 1 Basic Concepts

Note that, inside of the summation above equals to the sum of a geometric series.
Finally,

Zp p
3 3  3 3
W¼ jsin tjdt ¼ jcos tj ¼ ð1  1Þ ¼  2 ¼ 3 J
2 2 0 2 2
0

Problem 1.1.20 Current passing through an electrical element is defined as

iðtÞ ¼ A sin xt. Determine energy on this element if the voltage across this element
is vðtÞ ¼ B cos xt; t  0:
Plot current, voltage, and energy as functions of time (plot_t_function2.m).
Solution
Power relationship, pðtÞ ¼ iðtÞ  vðtÞ ¼ A sin xt  B cos xt ¼ AB sin xt  cos xt
Energy,

Z Zt
w¼ pðtÞdt ¼ AB sin xs  cos xs ds
t0
sinð2uÞ ð1:1Þ
sinð2uÞ ¼ 2 sinðuÞ  cosðuÞ; ! sinðuÞ  cosðuÞ ¼
2
1
Let xs ¼ u; ! xds ¼ du ! ds ¼ du
x

Substituting these in (1.1):

Z Z 
sinð2uÞ 1 AB AB cosð2uÞt
w¼ AB  du ¼ sinð2uÞdu ¼  
2 x 2x 2x 2 t0¼0
AB
¼ ½1  cosð2xtÞ
4x

The waveforms are shown in Fig. 1.3.

Following is the MATLAB script (plot_t_function2.m);

t = 0:0.1:2*pi;
w=1; A=1; B=1; K=(A*B)/(4*w);
i=A*sin(w*t); v=B*cos(w*t); w=K*(1-cos(2*w*t));
plot(t,w,'r',t,i,'b',t,v,'k','linewidth',2.5);
grid on; axis([0 2*pi -A A]); xlabel('time [s]');
title('voltage,current and energy waveforms');legend('w','i','v');

Problem 1.1.21 During an in vitro (petri dish) experiment, the peak electric power
that a group of stem cells can tolerate without some serious functional
1.1 Electric Charge, Current, Voltage, Power, Energy, and Sources 9

voltage,current and energy waveforms

1

0.8

w
0.6
i
0.4 v

0.2

-0.2

-0.4

-0.6

-0.8

-1
0 1 2 3 4 5 6
time [s]

Fig. 1.3 Voltage, current, and energy functions

consequences is known to have a threshold of 1 mW. If the power delivered to this

group of cells is pðtÞ ¼ 2et sinð5tÞ½mW, will the cells be harmed? (petridish.xlsx).
Solution

pðtÞ ¼ 2et sinð5tÞ½mW

d
½pðtÞ ¼ 2et ½sinð5tÞ þ 5 cosð5tÞ ¼ 0 ! sinð5tÞ ¼ 5 cosð5tÞ
dt
atanð5Þ 1:3734
tanð5tÞ ¼ 5 ! t ¼ ¼ ¼ 0:275 s
5 5
pð0:275Þ ¼ 2e0:275 sinð5  0:275Þ ¼ 1:49 ½mW [ 1 ½mW

The cells will be harmed.

Alternative solution is to plot power versus time curve (see, Fig. 1.4) and check
for the threshold value. It is noted here that both solutions verify the conclusion.
Problem 1.1.22 A DC electrical pump brings out m kg water out of h meters deep
well, and ejects it with a speed of v m/s. If this job is to be finished in T s,
determine the minimum current (I) of the pump if it is operating at U volts (Assume
that efficiency = 1).
10 1 Basic Concepts

Fig. 1.4 Power versus time 1.5

graph
1

Power [mW]
0.5

0
0 0.5 1 1.5 2
-0.5

-1
Time [sec]

Solution

Total work done W

P ¼ Power ¼ ¼
Time T
1
Total work done ¼ W ¼ mv þ mgh2

 22 
m v þ gh
1
mv 2
þ mgh 2 mðv2 þ 2 ghÞ
P¼2 ¼ ¼
T T 2T

On the other hand,

P ¼ IU
P mðv2 þ 2 ghÞ
I¼ ¼ ½A
U 2UT
Problem 1.1.23 A hospital has a dynamic uninterrupted power system (D-UPS)
consisting of a diesel generator, synchronous machine, and a kinetic energy unit. If
the energy to hospital fails, kinetic energy unit continues to feed the 600 kW
electrical load of the hospital for 20 s, then diesel engine and synchronous machine
take the load over and feed the load.
(a) Determine total energy capacity of the kinetic energy unit.
(b) If the load is 240 kW at a specific power failure instant, how long the unit can
feed load?

Solution
(a) Assuming no energy losses,

E ¼ P t ¼ 600 kW 20 s ¼ 12;000 kJ ¼ 12 MJ
Visit https://textbookfull.com
now to explore a rich
collection of eBooks, textbook
and enjoy exciting offers!
1.1 Electric Charge, Current, Voltage, Power, Energy, and Sources 11

(b) Since actual load is less than the available power, it takes longer to feed the
load,

12;000 kJ ¼ 240 kW t s ! t ¼ 50 s

Problem 1.1.24 The amount of a substance produced at one of the electrodes in an

electrolytic cell is directly proportional to the amount of electrical charge that passes
through the cell. This is known as Faraday’s law.
Faraday’s constant describes the number of coulombs of charge carried by a
mole of electrons, F = 96,500 C/mol.
(a) Calculate the mass of sodium metal that will form at the cathode of an elec-
trolytic cell when a 5-amp current is passed through molten sodium chloride for
a period of 2 h. (Balanced equation at the cathode of this cell gives one mole of
sodium for every mole of electrons. 1 mol of sodium mass is 23 g).
(b) What mass of copper can be deposited at the cathode in an electrolytic cell
using aqueous copper sulfate solution if a current of 5 A flows for 2 h?
(Balanced equation at the cathode of this cell gives one mole of copper for
2 mol of electrons. 1 mol of copper mass is 63.5 g).
(c) How much energy in (kWh) is required to produce 1 kg of chlorine gas from
aqueous NaCl solution if the cell operates at 2.5 V for 10 h? The electrolysis of
aqueous NaCl produces hydrogen gas, H2 at the cathode and chlorine gas,
Cl2 at the anode. Balanced equation at the anode of this cell gives one mole of
chlorine gas for 2 mol of electrons. 1 mol of atomic chlorine mass is 35.5 g).

Solution
(a) q ¼ I t ¼ 5 A  2 h ¼ 5 A  2  3600 s ¼ 36;000 C
The number of moles of electrons transferred when 36,000 coulombs of electric
charge flow through the electrolytic cell

36;000
n¼ ¼ 0:373 mol electrons
96;500

Balanced equation at the cathode of this cell gives one mole of sodium for
every mole of electrons,

Na þ þ e ! Na

Therefore, 0.373 mol of sodium is collected at the cathode in 2 h. The mass of

this metal is

m ¼ 0:373  23 ¼ 8579 g
12 1 Basic Concepts

(b) q ¼ I t ¼ 5 A  2 h ¼ 5 A  2  3600 s ¼ 36;000 C

The number of moles of electrons transferred when 36,000 coulombs of electric
charge flow through the electrolytic cell

36;000
n¼ ¼ 0:373 mol electrons
96;500

Balanced equation at the cathode of this cell gives 1 mol of copper for 2 mol of
electrons,
Cu þ 2 þ 2e ! Cu

Therefore, 0.373 mol of copper is collected at the cathode in 2 h. The mass of

this metal is
m ¼ 0:373  63:5  0:5 ¼ 11:843 g

(c) Balanced equation at the anode of this cell gives one mole of chlorine gas for
2 mol of electrons,

2Cl  2e ! Cl2

Moles of 1 kg chlorine gas,

1000 g
n¼   ¼ 14:085 mol
g
35:5 mol  2

Faradays of charge ¼ 2  14:085 ¼ 28:17 F

Electrical charge,

q ¼ 96; 500  28:17 ¼ 2; 718; 405 C

Current is calculated as

2;718;405 C 2;718;405
I¼ ¼ ¼ 75:511 A
3600  10 s 36;000

Power,

P ¼ IV ¼ 75:511  2:5 ¼ 188:8 W

Energy,
1.1 Electric Charge, Current, Voltage, Power, Energy, and Sources 13

Fig. 1.5 Electrochemical

cells for Problem 1.1.25

E ¼ Pt ¼ 188:8  10 ¼ 1888 Wh ¼ 1:888 kWh

Problem 1.1.25 Determine the potential difference between a and c terminals of

Fig. 1.5, considering the half-cell potentials; Ag ¼ 0:799 V; Au ¼ 1:680 V;
Zn ¼ 0:763 V; Fe ¼ 0:509 V:

Solution

Vac ¼ Vab þ Vbc ¼ 0:799  ð0:509Þ þ 1:680  ð0:763Þ

¼ 1:308 þ 2:443 ¼ 3:751 V

Problem 1.1.26 Defining equation of a pH electrode is Vm ¼ 60 log

½H þ  þ k ðmVÞ:
When a pH electrode is immersed in a solution of pH = 4, the attached voltmeter
measures a voltage of Vm1 ¼ 0:210 V. The pH electrode is then immersed in an
unknown solution. The voltmeter now reads Vm2 ¼ 400 mV. What is the pH of the
unknown solution?
Solution

Vm ¼ 60log½H þ  þ k ðmVÞ; pH1 ¼ log½H þ  ¼ 4

210 ¼ 60ð4Þ þ k ¼ 240 þ k ! k ¼ 30 mV
Vm2 ¼ 400 ¼ 60log½H þ   30 ! log½H þ  ¼ 430=60 ¼ 7:167
pH2 ¼ log½H þ  ¼ ð7:167Þ ¼ 7:167
14 1 Basic Concepts

1.2 Ohm’s Law, Kirchhoff’s Laws, Parallel–Series

Connection of Resistors and Sources, Delta–Wye
Conversion

Problem 1.2.1 Find the equivalent resistance, if a resistor R1 = 10 kX is connected

in parallel to R2 = 3.3 kX.
Solution

R1 :R2
Req ¼ ; 10 kX ¼ 10  103 X; 3:3 kX ¼ 3:3  103 X
R1 þ R2
33  106 X2
Req ¼ ¼ 2:48 kX
13:3  103 X2
Problem 1.2.2
(a) What is the equivalent resistance of three parallel-connected resistors with
equal values?
(b) If R ¼ R1 ¼ R2 ¼ R3 ¼ 10 kX, Req = ?

Solution
1 1 1 1 3 R
(a) ¼ þ þ ¼ ; ! 3Req ¼ R ! Req ¼
Req R R R R 3
10 kX
(b) Req ¼ ¼ 3:333 kX
3

Problem 1.2.3 Four resistors are connected in parallel.

R1 ¼ 10 kX; R2 ¼ 1 kX; R3 ¼ 5 kX; R4 ¼ 3 kX. Calculate their equivalent
resistance.
Solution

1 1 1 1 1
¼ þ þ þ ¼ 104 þ 103 þ 0:2  103 þ 0:3333  103
Req R1 R2 R3 R4
¼ ð0:1 þ 1 þ 0:2 þ 0:3333Þ  103 ¼ 1:6333  103
1 103
Req ¼ ¼ ¼ 612:26 X
1:6333  103 1:6333
Problem 1.2.4 Find the values of equivalent resistors in the circuit of Fig. 1.6
ðY ! D conversionÞ.

R1 ¼ 10 X; R2 ¼ 10 X; R3 ¼ 5 X:
1.2 Ohm’s Law, Kirchhoff’s Laws, Parallel–Series Connection … 15

Fig. 1.6 Y to Δ conversion

Solution

Y ! D conversion,

R1 R2 þ R2 R3 þ R1 R3 10  10 þ 10  5 þ 10  5
Ra ¼ ¼ ¼ 20 X
R1 10
R1 R2 þ R2 R3 þ R1 R3 10  10 þ 10  5 þ 10  5
Rb ¼ ¼ ¼ 20 X
R2 10
R1 R2 þ R2 R3 þ R1 R3 10  10 þ 10  5 þ 10  5
Rc ¼ ¼ ¼ 40 X
R3 5
Problem 1.2.5
(a) In the circuit shown in Fig. 1.7, use delta–wye transformation rule, and
determine the power dissipated by resistor R1 :ðR1 ¼ 10 X; R2 ¼ R3 ¼
R4 ¼ 20 X; R5 ¼ R6 ¼ 40 X; U ¼ 40 VÞ:
(b) Find the voltage at node a.
(c) Check the results using SPICE and print a netlist (delta_wye1.cir).

Fig. 1.7 Circuit for the

application of delta–wye
transformation rule
Random documents with unrelated
content Scribd suggests to you:
 Kint a folyosón már sötét volt; megfogta a kezemet és ugy
vezetett előre. – Nem szükséges hallgatni, – mondta, – egészen
bátran beszélhet. – És bementünk. Mig gyertyát gyujtott – nem
lámpát, hanem csak gyertyát, – mialatt ezt a gyertyát meggyujtotta,
halkan nevetve mondta:
– De most már nem szabad rám néznie. Huh, ugy szégyenlem
magam! De soha többé nem teszem.
– Mit nem tesz soha többé?
– Soha többé… Isten ments… soha többé nem csókolom meg.
– Nem teszi többé? – mondtam és mind a ketten nevetni
kezdtünk. Kinyujtottam a karomat utána, de ő oldalra siklott, az
asztal másik végére; egy kis ideig egymást néztük, a gyertya ott
állott közöttünk.
Elkezdte lebontani a fátyolát és levette a kalapját: ezalatt tréfásan
villámló tekintete rajtam függött és minden mozdulatomat figyelte,
hogy meg ne foghassam. Ujra megpróbáltam egy kirohanást,
megbotlottam a szőnyegben és elestem; fájós lábam nem birt tovább
fönntartani. Nagyon leverten állottam föl.
– Istenem, milyen vörös lett! – mondta. – De mennyire ügyetlen is
volt!
– Igaza van.
És megint elkezdtünk körbe futni.
– Ugy látom, hogy sántit.
– Igen, sántitok egy kicsit, de csak egy kicsit.
– A multkor az ujja fájt, most meg a lábának van valami baja;
mégis borzasztó, mennyi minden éri.
– Igen, pár nappal ezelőtt elgázolt egy kicsit egy szekér.
– Elgázolta? Hát megint ivott? Isten ments, milyen életet él maga,
fiatalember! – Megfenyegetett a mutatóujjával és igyekezett komoly
lenni. – Üljünk le, – mondta. – Nem, nem oda az ajtó mellé; ne
legyen olyan félénk; ide, ni; maga oda, én ide, igy… Juj, olyan
unalmasak a tartózkodó emberek! Az embernek mindent magának
kell megmondani és megtenni, semmi segitséget nem várhat tőlük.
Például most szépen rátehetné a kezét a székem támlájára és ezt
magától is kitalálhatta volna, ki bizony. Mert ha én mondok valami
ilyet, egyszerre olyan szemmel néz rám, mintha nem hinné, hogy
igaz; már többször észrevettem, most is ugy tesz. De csak ne akarja
elhitetni velem, hogy ilyen szerény akkor is, ha nem akar… Bezzeg
elég merész volt akkor nap, mikor részegen jött utánam egész
hazáig és a szellemességével üldözött: Kisasszony, elveszti a
könyvét, kisasszony, mindjárt elveszti a könyvét! Hahaha! Pfuj, ez
igazán illetlen volt!
Mintha eszemet vesztettem volna, ugy ültem ott és csak néztem
rá. A szivem hangosan dobogott, a vér melegen zugott ereimben.
Milyen csodálatos érzés megint egy emberi lakásban ülni, hallani,
hogy ketyeg az óra és egy eleven fiatal leánnyal beszélni, ahelyett,
hogy saját magammal vitázzam.
– Miért nem beszél semmit?
– Milyen bájos maga, – szóltam végre. – Itt ülök és érzem, hogy
hatalmában vagyok, egészen a hatalmában teljes lelkemmel. Ez
ellen nem lehet semmit sem tenni. Maga a legcsodálatosabb lény,
aki… Néha ugy sugárzik a szeme, amilyet még sohasem láttam,
olyan, mintha virág volna… Hogyan? Nem, nem – talán nem is virág,
hanem inkább… Olyan szerelmes vagyok és tudom, hogy egészen
hiába. Hogy hivják, mondja? Most már igazán meg kell mondania,
hogy hivják…
– Nem, előbb hogy hivják magát? Istenem, ezt majdnem
elfelejtettem! Tegnap egész nap arra gondoltam, hogy meg fogom
kérdezni. Vagyis tulajdonképpen nem is egész nap, hiszen csak nem
gondoltam egész nap magára!
– Tudja, hogy én hogyan neveztem el magát? Ylajalinak. Hogy
tetszik ez a név? Olyan lebegően hangzik…
 – Ylajali?
– Igen.
– Valami idegen nyelven van?
– Nem, azt nem mondhatnám.
– Egészen csinos.
Hosszu alkudozások után megmondtuk egymásnak a nevünket.
Egészen mellém ült a pamlagra és lábával eltaszitotta a széket
magától. Azután ujra elkezdtünk beszélgetni.
– Ma este meg is borotválkozott, – mondta. – Egészben véve egy
kicsit csinosabb ma, mint a multkor, de csak egy kicsikét, hogy el ne
bizza magát… Na, mert a multkor igazán csuful jelent meg; még
hozzá egy rongy is volt az ujja körül csavarva. És ilyen állapotban
minden áron be akart valahová menni velem egy pohár borra. Nem,
köszönöm.
– Hát a nyomorult külsőm volt az oka, hogy nem akart velem
jönni? – mondtam.
– Nem, – felelt és lesütötte a szemét. – Isten a tanum, hogy nem!
Erre nem is gondoltam.
– Hallgasson meg, – szóltam; – maga bizonyosan abban a hitben
él, hogy én éppen ugy élhetek és öltözködhetem, mint ahogy
szeretnék. Pedig ezt nem tehetem, mert nagyon, nagyon szegény
vagyok.
Rám nézett.
– Igazán szegény? – kérdte.
– Igazán.
Hallgatás.
– Istenem, hiszen én is szegény vagyok, – mondta fejének egy
bátor mozdulatával.
 Minden szava ittassá tett, mintha bort csepegtetett volna a
lelkembe, pedig aligha volt más, mint egy mindennapi krisztiániai
leány, azoknak a szokott zsargonjával, apró merészségeivel és
fecsegésével. Egészen elbájolt a mozdulataival, ahogy a fejét oldalt
hajtotta, mikor valamire hallgatott, amit mondtam. Éreztem a
lehelletét, amint az arcomba áramlott.
– Tudja, hogy, – kezdtem el, – hogy… de nem szabad
megharagudnia… mikor tegnap este lefeküdtem, a karomat ugy
helyeztem el, mintha maga… mintha… ott feküdt volna benne. És
igy aludtam el.
– Igazán? Ez már szép volt! – Csönd. – De csak a távolság volt
az oka, hogy meg merte tenni; mert különben…
– Nem hiszi, hogy különben is meg merném tenni?
– Nem, nem hiszem.
– Pedig mindenre el lehet készülve, – mondtam merészen és
körülfontam derekát a karommal.
– Igazán? – Csak ennyit kérdett.
Bosszantott és levert, hogy annyira tisztességesnek tart;
összeszedtem a bátorságom, megerősitettem a szivemet és
megfogtam a kezét. De szó nélkül elvonta tőlem és egy kissé
távolabb huzódott. Ez megint elvette minden bátorságomat,
elszégyeltem magam és az ablak felé néztem. Nagyon is
nyomoruságos alak lehettem, amint itt ültem, igazán nem volt jogom
képzelődőnek lenni. Minden más volna, ha akkor találkoztam volna
vele, amikor még emberi formám volt, a jólétem napjaiban, mikor
még volt valami, amire támaszkodhattam.
– No lássa! – mondta, – most láthatja, hogy igazam volt: egy
homlokráncolással el lehet kergetni, csak egy kicsit el kell huzódni,
hogy mindjárt megszégyelje magát… – Nevetett és erősen
beszoritotta a szemét, mintha nem tudná elviselni, hogy most
ránézzek.
 – A mindenhatóra! – törtem ki, – hát majd meglátja! – És hevesen
körülöleltem a vállát mind a két karommal. Elvesztette az eszét ez a
lány! Vagy annyira tapasztalatlannak tart! Hah, majd megmutatom…
az élő istenre! Senki se mondhassa rólam, hogy nem tudtam
megfelelni… Az ördög bujt ebbe a leányba! Ha csak erről van szó…
Mintha már semmire a világon nem volnék való!
Egészen nyugodtan ült ott és a szeme még mindig le volt csukva;
egyikünk sem beszélt. Erősen magamhoz szoritottam, testét a
mellemhez nyomtam és még mindig nem szólt egy szót sem.
Hallottam a szivünk verését, mindkettőnkét egyszerre, mint távoli
lódobogást.
Megcsókoltam.
Nem voltam teljes öntudatomnál; valami bolondot mondtam, amin
halkan nevetett, becéző neveket suttogtam a szájába,
megsimogattam az arcát és sokszor megcsókoltam. Fölnyitottam
egynéhány gombot a ruháján és a melle, két fehér kerek melle, mint
édes, csodálatos igéret, világitott elém a vászon közül.
– Engedje, hogy megnézzem, – mondom és megpróbálok még
több gombot fölnyitni, hogy a nyilást nagyobbá tegyem; de a
mozdulataim ügyetlenek, az utolsó gomboknál, ahol a ruhaderék
nagyon feszes, nem jutok tovább. Csak egy kicsit… egy kicsit
szeretném látni…
Egyik karját a nyakam köré fonja, lassan, gyöngéden; lehellete
egyenesen arcomat éri pirosló, reszkető orrlyukaiból; a másik
kezével maga kezdi fölnyitni a ruháját, egyik gombot a másik után.
Zavarában halkan, röviden fölnevet és többször rám néz, hogy
észreveszem-e, mennyire fél. Fölnyitja a derékszalagot, kikapcsolja
a füzőjét, boldog és remeg egyszerre. És én durva kezemmel
szintén a gombokkal és szalagokkal bibelődöm…
Hogy elvonja figyelmemet arról, amit csinál, bal kezével elkezdi a
vállamat simogatni és azt mondja:
– Mennyi kihullott haj van itt!
 – Igen, – felelem és megpróbálom ajkamat a mellére nyomni.
Ebben a pillanatban nyitott ruhával fekszik előttem. Egyszerre,
mintha meggondolná, mintha most venné észre, hogy nagyon
messze ment, félig betakarja magát és kissé fölemelkedik. És hogy
zavarát, kibontott ruhája miatt, elrejtse, megint elkezd a kihullott
hajról beszélni a vállamon.
– Miért hull annyira a haja?
– Nem tudom.
– Bizonyosan sokat iszik és talán… pfuj, ki sem akarom mondani!
Nem szégyenli magát? Nem, ezt igazán nem hittem volna magáról!
Ilyen fiatal és már mind kihull a haja!… És most legyen szives,
beszélje el, hogyan szokott tulajdonképpen élni. Bizonyos vagyok
benne, hogy rettenetes dolgokat fogok hallani! De csak az igazságot,
érti, semmi mentegetődzés! Különben is észre fogom venni, ha
valamit eltitkol. Hát már most beszéljen!
Óh, milyen fáradt lettem! Milyen szivesen ültem volna csöndesen
mellette, hogy csak nézzem, ahelyett, hogy igy törjem magam
ezekkel a kisérletekkel. Nem voltam való semmire, olyan lettem, mint
egy fatönkő.
– Kezdje el hát, – mondta.
Örültem az alkalomnak, elbeszéltem mindent és csak az
igazságot mondtam. Nem szineztem ki még rosszabbra, mint
amilyen volt, nem szándékoztam fölkelteni a részvétét; azt is
elmondtam, hogy egy este hogyan loptam el öt koronát.
Nyitott szájjal ült mellettem és szavaimat sápadtan, ijedten
hallgatta, rémült zavar látszott ragyogó szemében. Jóvá akartam
tenni a dolgot, eloszlatni a szomoru hatást, amit keltettem s ezért
ujra kiegyenesedtem és azt mondtam:
– De ezen most már tul vagyok; nem is szükséges többé róla
beszélni; most már biztositva vagyok…
 De ő csak levert maradt. – Isten ments! – mondta s aztán
elhallgatott. Rövid időközökben ujra ismételte: – Isten ments! – és
mindig ujra elhallgatott.
Tréfálni kezdtem vele, megcsiklandoztam, a mellemre vontam.
De ő ujra begombolta a ruháját és ez bosszantott. Miért gombolta be
a ruháját? Hát kevésbé voltam méltó a szemében most, hogy nem
magam voltam az oka kicsapongó életemmel annak, hogy a hajam
hull? Méltóbbnak tartott volna magához, ha könnyelmü ember lettem
volna?… Csak semmi fecsegés! Most az a fő, hogy megmutassam!
És ha erről van szó, akkor emberére talált.
Ujra kezdtem a kisérletet.
Lefektettem, egyszerüen lefektettem a pamlagra. Ellenkezett, de
nagyon gyöngén és csodálkozva nézett rám.
– Nem… de mit akar? – mondta.
– Hogy mit akarok!?
– Nem… nem, dehát…
– De igen, igen…
– Nem! Hallja! – kiáltott. És ezt a sértő mondást tette még hozzá:
– Igazán azt hiszem, hogy megőrült.
Akaratom ellenére megakadtam és igy szóltam:
– Ezt nem mondja komolyan.
– De igen. Olyan különös most! És akkor délelőtt, mikor utánam
jött, akkor sem volt ittas?
– Nem; de akkor éhes sem voltam, éppen azelőtt ettem valamit.
– Annál rosszabb volt.
– Hát jobban szeretné, ha részeg lettem volna?
– Igen… félek magától! Istenem, hát eresszen el!
 Egy pillanatig gondolkoztam. Nem, most nem ereszthettem el.
Csak semmi buta fecsegés késő éjszaka egy pamlagon! Eh,
micsoda kifogásokat nem tudnak ilyen pillanatban találni! Mintha
nem tudnám, hogy csak szégyenlősség az egész! Olyan éretlen már
nem vagyok! És most nyugodtan! Csak semmi habozás!
Nagyon hevesen ellenkezett, sokkal erősebben, semhogy
szégyenlősség lehetett volna. Ugy tettem, mintha véletlenségből
földöntöttem volna a gyertyát, hogy kialudjon. De ő kétségbeesetten
ellentállott és végre halkan följajdult.
– Nem, nem, csak ezt nem! Ha akarja, inkább csókolja meg a
mellemet. Kedves, jó…
Abban a pillanatban visszahuzódtam. Olyan rémülten, olyan
gyámoltalanul hangzottak a szavai, hogy teljesen legyőztek
bensőleg. Azt hitte, hogy azzal, ha megengedi, hogy megcsókoljam
a mellét, kárpótolhat! Milyen szép volt, milyen szép és együgyü!
Térdre tudtam volna esni előtte.
– De kedves barátom, – mondtam egészen megzavarodva, –
akkor nem értem… igazán nem értem, hogy mit akart akkor ezzel a
játékkal…
Fölállott és reszkető kézzel gyujtotta meg ujra a gyertyát; hátra
támaszkodtam a pamlagon és semmit sem próbáltam tenni. Mi fog
most következni? Nagyon kellemetlenül éreztem magam
bensőmben.
Tekintete a falra tévedt, az órára nézett és összerázkódott.
– Jaj, nemsokára itt lesz a leány! – mondta. Ezt mondta
legelőször.
Megértettem a célzást és fölállottam. Ő pedig a kabátja után
nyult, mintha föl akarná venni, de meggondolta magát és a kályha
mellé állott. Nagyon halvány volt és mindig nyugtalanabb lett. Aztán,
hogy mégis ne legyen olyan látszata, mintha kiutasitott volna, azt
kérdeztem:
 – Katonatiszt volt az atyja?
– Igen, katonatiszt. Honnan tudja?
– Nem tudtam, csak ugy eszembe jutott.
– Ez mégis különös!
– Hja, néha ilyen sejtelmek lepnek meg. Haha, ez is az
őrültségeim közé tartozik…
Hirtelen fölnézett, de nem felelt. Éreztem, hogy a jelenlétem
kinozza szegényt és röviden akartam végezni. Az ajtóhoz mentem.
Vajjon nem akar többé meg sem csókolni? Még kezet sem akar
adni? Állva maradtam és vártam.
– Most már menni akar? – kérdezte, de még mindig
mozdulatlanul állt a kályhánál.
Nem feleltem. Megalázottan és zavartan álltam tovább és szó
nélkül néztem rá. Haj, mi minden pusztult el most az életemből! Ugy
látszott, semmit sem jelentett többé neki, hogy el akarok menni,
mintha egyszerre teljesen elvesztettem volna és én kerestem, hogy
mit mondjak neki bucsuzóul, valami sulyos, mély szót, ami megrázná
és talán imponálna neki. És komoly elhatározásom ellen,
sértődötten, ahelyett, hogy büszke és hideg lettem volna,
nyugtalanul és bosszankodva csupa haszontalanságot beszéltem; a
megrázó szót nem találtam meg és minden eredeti gondolat nélkül
csupa papirosizü frázist mondtam.
– Miért nem jelenti ki mindjárt világosan és egyenesen, hogy
mehetek az utamra? – kérdeztem. – Igen, igen, miért nem? Igazán
nem érdemes udvariaskodni velem. Ahelyett, hogy a leány
hazajövetelére tett célzással akart az elmenetelre emlékeztetni,
egyenesen azt mondhatta volna: most már tünjék el, mert most már
az anyámért kell mennem és nem akarom, hogy az utcán
végigkisérjen. Nem, egyáltalában nem erre gondolt? De igen, éppen
erre gondolt, ezt azonnal kitaláltam. Olyan kevés kell ahhoz, hogy
nyomára jusson az ember valaminek; ahogy az előbb a kabátja után
nyult és mégis otthagyta, az azonnal világot gyujtott. Amint
mondtam, nekem már ilyen sejtelmeim vannak. És tulajdonképpen,
miért lenne ez őrültség…
– Óh istenem, bocsássa meg már, hogy ezt mondtam! Véletlenül
mondtam ki! – kiáltott föl. De azért még mindig mozdulatlanul állott
és nem jött közelebb hozzám.
Én pedig hajlithatatlanul folytattam. Folytattam és tovább
fecsegtem, azzal a biztos érzéssel, hogy untatom, hogy egyetlenegy
szavam sem találja el a lelkét és mindez még sem tartott vissza: –
Alapjában véve az ember nagyon érzékeny természet lehet, anélkül,
hogy őrült volna, – fejtettem ki véleményemet; – vannak olyan
természetek, amelyek apróságokból élnek, de egyetlen kemény szó
megöli őket. – És ezzel éreztetni akartam, hogy én éppen ilyen
természet vagyok. – A dolog ugy áll, hogy szegénységem olyan
tehetségeket fejlesztett ki bennem, amik egyenesen
kellemetlenségeket okoznak nekem, igen, biztosithatom, hogy
sajnos, csak kellemetlenségeket. De azért ennek is megvan a maga
előnye; egyes helyzetekben kisegit a nehézségekből. Az intelligens
szegény sokkal finomabb megfigyelő, mint az intelligens gazdag. A
szegény minden lépését meggondolja, amit tesz, gyanakodva figyel
minden szóra, amit az emberek mondanak, akikkel találkozik;
minden lépés uj föladatot, ugyszólván uj munkát ró gondolataira és
érzelmeire. Finom hallása és érzéke van, tapasztalatokat szerez, a
lelke tele van égési sebekkel…
És még sokat beszéltem azokról az égési sebekről, amelyek az
én lelkemen is vannak. De minél tovább beszéltem, a leány annál
nyugtalanabb lett. – Istenem! – kiáltott föl végre néhányszor
kétségbeesetten és a kezét törte. Láttam, hogy kinozom a
szavaimmal, pedig nem akartam kinozni és mégis megtettem. Végre
ugy éreztem, hogy nagy vonásokban megmondtam a
legszükségesebb mondanivalómat, kétségbeesett tekintete
meghatott és igy kiáltottam:
– Megyek már, megyek! Nem látja, hogy már a kilincsen a
kezem? Isten vele! Azt mondom, hogy isten vele! Igazán felelhetne
most már, miután kétszer istenhozzádot mondtam és az ajtót
készülök kinyitni. Még csak arra sem kérem, hogy ujra találkozzunk,
mert az csak kellemetlen volna önnek. De mondja meg legalább:
miért nem hagyott békében? Mit vétettem ellene? Nem én jöttem az
utjába, ugy-e? Miért fordul el tőlem, mintha egyáltalában nem is
ismerne? Csak még jobban szétszaggatott bensőleg, még
szerencsétlenebbé tett, mint valaha voltam. De istenemre, azért nem
vagyok őrült. Maga is be fogja látni, ha gondolkozik rajta, hogy nincs
semmi bajom. Jöjjön és adjon kezet! Jó? Semmi rosszat nem fogok
tenni, csak egy percre le szeretnék térdelni előtte, letérdelni a földre,
csak egy pillanatig; megengedi? Nem, nem, hát nem teszem, látom,
hogy megijedt, hallgasson rám. Istenem, hát mitől fél annyira?
Hiszen csendesen állok, meg sem mozdulok. Csak oda szerettem
volna térdepelni a szőnyegre egy pillanatra, éppen arra a piros
szinre a lába előtt. De megijedt, azonnal láttam a szeméből, hogy
megijedt, azért nem mozdultam. Egy lépést sem tettem közelebb,
ugy-e, mikor kértem. Éppen olyan mozdulatlanul álltam, mint most,
mikor arra a helyre mutatok, ahova le akartam térdelni a lába elé,
oda arra a piros rózsára a szőnyegen. Nem is mutatok az ujjammal,
egyáltalában nem mutatok, ezt meg sem próbálom, hogy meg ne
ijesszem, csak arrafelé intek a fejemmel, igy! És igy is nagyon jól
érti, hogy melyik rózsára gondolok, de nem akarja megengedni,
hogy oda térdeljek; fél tőlem és nem mer közelebb jönni. Nem értem,
hogyan veheti a lelkére, hogy őrültnek nevezzen. Ugy-e bár, most
már nem is hiszi? Egyszer a nyáron, már nagyon régen, akkor őrült
voltam. Nagyon sokat és keményen dolgoztam s elfelejtettem
idejében ebédelni menni, annyi gondolkozni valóm volt. És ez
napról-napra igy történt; gondolnom kellett volna rá, de mindig
elfelejtettem. Esküszöm az égre, hogy igaz. Ne engedjen isten erről
a helyről elmozdulnom, ha hazudom! Ebből is láthatja, hogy
igazságtalan velem szemben. Nem kényszerüségből tettem; van
nekem hitelem, nagy hitelem van Ingebret és Gravesennél; és
akárhányszor volt sok pénz a zsebemben és mégsem vettem
ennivalót, mert elfelejtettem. Hallgasson meg! Nem mond semmit,
nem felel. Meg sem mozdul a kályhától. Csak ott áll és várja, hogy
már elmenjek…
 Ekkor gyorsan előre jött és odanyujtotta a kezét. Gyanakodva
néztem rá. Szivéből teszi vajjon? Vagy csak azért, hogy
megszabaduljon tőlem? Karját a nyakam köré fonta és könnyes lett
a szeme. Én csak álltam és ugy néztem rá. Felém nyujtotta a száját;
de én nem hittem neki, bizonyosan áldozat volt tőle, csak eszköz,
hogy véget vessen az egésznek.
Valamit mondott, ami olyanformán hangzott, hogy: Azért mégis
szeretem magát! Nagyon halkan és érthetetlenül mondta, talán nem
is hallottam jól, talán nem is éppen ezeket a szavakat mondta; de
egy pillanatig hevesen átölelt, mindkét karjával megszoritotta a
nyakamat, még lábujjhegyre is állott, hogy jól elérjen és igy maradt.
Féltem, hogy rákényszeriti magát erre a gyöngédségre és csak
azt mondtam:
– Milyen szép most!
Csak ennyit mondtam, visszaléptem, föltaszitottam az ajtót és
hátrálva mentem ki. Ő pedig bentmaradt.
 IV.

A tél megjött, rideg, nedves tél, csaknem teljesen hó nélkül,

ködös és sötét, örökké tartó éjszaka egyetlen friss szélfuvás nélkül
az első hosszu héten át. Az utcán csaknem egész nap égtek a
gázlámpák és az emberek mégis mindig egymásba ütköztek a
ködben. Minden hang, a harangszó, a lovak csengője, az emberek
hangja, a lódobogás, minden olyan tompán és földalattian hangzott a
sürü levegőben. Egyik hét a másik után mult el és az idő nem
változott.
Én még mindig ugyanott tartózkodtam.
Mindig erősebben le voltam kötve ehhez a szállodához és
étkezőhöz utazók részére, ahol lezüllöttségem ellenére egyszer
otthont találtam. A pénzem már réges-régen elfogyott, de azért ugy
jöttem-mentem ezen a helyen, mintha jogom volna hozzá és ez
volna az otthonom. A háziasszony eddig még semmit sem szólt; de
mégis bántott, hogy nem tudtam fizetni. Igy mult el három hét.
Már napokkal ezelőtt ujra hozzáfogtam az iráshoz, de
egyáltalában nem sikerült semmi ugy, hogy meg lettem volna vele
elégedve; nem volt bennem többé semmi ihlet, ha még olyan
szorgalmas voltam is, akár korán, akár későn fogtam munkához.
Akármihez kezdtem, semmi sem segitett, hiába, a szerencse
elhagyott.
A második emelet egyik szobájában, a legjobb vendégszobában
ültem, ott csináltam ezeket a kisérleteket. Zavartalanul voltam
idefönt az első este óta, amikor még volt pénzem és mindent ki
tudtam fizetni. Azóta mindig reménykedtem, hogy sikerül egy cikket
kiszoritanom, aminek az árával kifizethetem a szobát és minden
egyebet, amivel tartoztam; ezért dolgoztam olyan szorgalmasan.
Különösen egy megkezdett cikkemtől vártam nagyon sokat, amely
egy tüzvész allegóriája volt, ami könyvkereskedésben üt ki; erre a
mélységes gondolatra akartam minden gondomat forditani, hogy
tökéletesen kidolgozva elvihessem a „Generális“-nak mint
adósságtörlesztést. Hadd tudja meg a „Generális“, hogy akkor igazi
tehetséget segitett lábra; egy percig sem kételkedtem, hogy ezt be
fogom tudni bizonyitani, csak azt kell kivárnom, hogy megint
megjöjjön az ihlet. És miért ne jönne meg az ihlet megint? Miért ne
jöhetne meg már a legközelebbi alkalommal? Nem volt semmi
bajom; mindennap kaptam valamit enni a háziasszonytól, reggel és
este egy darab vajaskenyeret és idegességem csaknem teljesen
elmult. Nem kellett többé ruhába göngyölnöm a kezem, amikor irtam
és le tudtam nézni az emeleti ablakomból az utcára, anélkül, hogy
szédüljek. Minden tekintetben sokkal jobb sorom volt és már
valósággal kezdtem csodálkozni, hogy még mindig nem tudtam
elkészülni az allegóriával. Nem értettem, hogy mitől függ az egész.
Egyszer azután rájöttem, hogy tulajdonképpen mennyire gyönge
vagyok, milyen lomhán és nehézkesen dolgozik az agyam.
Valamelyik nap ugyanis följött a háziasszonyom egy számlával és
megkért, hogy nézzem át; valami hibának kell benne lenni, mert nem
egyezik meg a könyvével, de ő nem tudja a hibát megtalálni.
Hozzáültem, hogy összeszámoljam; a háziasszony szembe ült
velem és rám nézett. Összeadtam ezt a husz tételt először fölülről
lefelé és helyesnek találtam, azután alulról fölfelé és ugyanerre az
eredményre jutottam. Az asszonyra néztem, aki éppen előttem ült és
a szavamra várt; ekkor vettem észre, hogy várandós; nem kerülhette
el a figyelmemet, de azért nem néztem rá vizsgálódva.
– Az összeg helyes, – mondtam.
– Nem lehet; nézzen meg minden számot, – felelte. – Nem lehet
annyi, abban bizonyos vagyok.
Erre minden egyes tételt ujra átnéztem: 2 kenyér á 25, 1
lámpaüveg 18, szappan 20, vaj 32… nem kellett valami éles fej
hozzá, hogy ezt a számsort átvizsgálja, ezt a kis szatócs-számlát,
amelyben semmiféle bonyolódott tétel nem fordult elő és én
becsületesen megpróbáltam a hibát megtalálni, amiről az asszony
beszélt, de nem sikerült. Miután pár percig foglalkoztam ezekkel a
számokkal, egyszerre csak azt éreztem, hogy az egész kezd körben
táncolni a fejemben; már nem tudtam megkülönböztetni a tartozikot
a követeltől és mindent összezavartam. Végre, bummsz, a
következő tételnél megakadtam: 3 5/16 font sajt à 16. Az agyam
teljesen fölmondta a szolgálatot, bután bámultam a sajtra és nem
jutottam tovább.
– Az ördög vigye el, hogy milyen össze-vissza van ez az egész
irva! – mondtam kétségbeesetten. – Itt valósággal öttizenhatod sajt
van fölirva, mintha az olyan egyszerü volna. Nevetséges, ki hallott
valaha ilyet! Itt ni, ön is láthatja.
– Igen, – felelte az asszony, – igy szokták fölirni. Ez füszeres sajt.
Igen, ez helyes; öttizenhatod, az öt lat…
– Igen, ezt értem, – szakitottam félbe, habár valósággal semmit
sem értettem többé.
Ujra megpróbáltam ezzel a kis számadással tisztába jönni, amit
pár hónappal ezelőtt egy perc alatt elintéztem volna; izzadni
kezdtem, minden erőmből igyekeztem gondolataimat a számokra
irányitani és gyorsan pislogtam a szememmel, mintha élesen meg
akarnám vizsgálni az ügyet; de föl kellett hagynom vele; ez az öt lat
sajt teljesen végzett velem, mintha csak valami összeroppant volna
a homlokom mögött.
De hogy ugy lássék, mintha tovább is dolgoznám a számadáson,
mozgattam a szájamat és néha-néha hangosan mondtam egy-egy
számot, mintha folytonosan lejjebb érnék a sorban és közeledném a
befejezéséhez. A madame ott ült és várt. Végre azt mondottam:
– Most már átnéztem elejétől végig és igazán semmi hiba sincs
benne, amennyire meg tudom itélni.
– Nincs? – felelt az asszony, – igazán nincs? – De nagyon jól
láttam, hogy nem bizik bennem. És egyszerre ugy találtam, hogy a
lenézésnek egy árnyalata volt a szavaiban, valami közömbös hang,
amit eddig nem vettem észre nála. Azt mondta, hogy talán nem
szoktam tizenhatodrészekkel számolni és azt is mondta, hogy valaki
olyanhoz kell fordulnom, aki ért hozzá, mert ennek a számadásnak
végre már rendbe kell jönnie. Mindezt nem valami sértő szándékkal
mondta, hogy megszégyenitsen, hanem meggondoltan és komolyan.
Amikor már az ajtóhoz ért, igy szólt, anélkül, hogy rám nézett volna:
– Bocsásson meg, hogy fárasztottam vele.
És kiment.
Kis idő mulva ujra kinyilott az ajtó és a háziasszony megint bejött;
nem mehetett még a folyosó végéig sem, amikor visszafordult.
– Igaz, – kezdte, – ne vegye rossz néven, de ugy-e, még van
önnel szemben valami követelésem? Nem tegnap volt három hete,
hogy idejött? – Igent mondtam. – Nem olyan könnyü a mai világban
egy nagy családot fönntartani és ezért, sajnos, senkinek sem
adhatok hitelbe szállást…
Félbeszakitottam.
– Éppen most dolgozom egy tanulmányon, amiről már régebben
is beszéltem, ha ez készen lesz, azonnal meg fogja kapni a pénzét.
Egészen nyugodt lehet.
– Igen, de hátha sohase lesz készen az a cikk?
– Azt hiszi? De hátha már holnap megjön az ihlet hozzá vagy
talán még ma éjjel; egyáltalában nem lehetetlen, hogy még ma éjjel
megjön és akkor egy negyed óra alatt elkészül az egész. Látja, az
én munkám nem olyan, mint más embereké; én nem ülhetek hozzá,
hogy egy meghatározott mennyiséget megcsináljak naponta, nekem
várnom kell az alkalmas pillanatra. És senki sem tudhatja előre a
napját és óráját, mikor jön rá az ihlet; ennek megvan a maga utja.
A háziasszony kiment. De az bizonyos, hogy a bizalma megingott
bennem.
 Fölugrottam és kétségbeesésemben a hajamat kezdtem tépni,
mihelyt egyedül maradtam. Nem, nem, nincs semmi menekvés
számomra, semmi, semmi! Az agyam fölmondta a szolgálatot. Hát
tökéletesen hülye vagyok már, hogy egy kis darab sajt értékét sem
tudom kiszámitani? De lehetséges-e, hogy az eszem elvesztettem,
ha ilyen kérdést még föl tudok vetni magamban? Nem vettem-e a
számadás megerőltető munkája közben napnál világosabban észre,
hogy a háziasszony várandós; nem volt semmi adatom rá, nem
mondta el senki, nem is véletlenül jutott az eszembe, hanem
ittültömben, saját szememmel láttam és azonnal megértettem, még
hozzá abban a kétségbeejtő pillanatban, mikor a
tizenhatodrészekkel kellett számolnom. Hogy tudjam ezt magamnak
megmagyarázni?
Az ablakhoz mentem és kinéztem; az ablak a Vognmansgatera
nyilt. Lent a kövezeten néhány gyermek játszott, szegényesen
öltözött gyermekek a szegényes utcában, akik egy üres palackot
dobáltak idestova és hangosan kiabáltak hozzá. Egy butorosszekér
ment el lassan mellettük; valami kilakoltatott család lehetett, amely a
költözködési időn kivül keres hajlékot magának. Ez azonnal
eszembe jutott. A szekeren ágynemü és butor volt, szuette ágyak és
szekrények, vörösre festett háromlábu székek, matrácok, vasedény
és bádogholmi. Egy kisleány, valóságos gyerek, egy rut kis,
megfagyottorru teremtés ült a szekér tetején és szegény kis, kékre
dermedt kezével erősen megkapaszkodott, hogy le ne essék; egy
csomó ronda, nedves matrácon ült, amin gyermekek alhattak és
lenézett a kicsikékre, akik az üres palackkal dobálództak…
Mindezt világosan megláttam és minden fáradtság nélkül
megértettem, hogy mi történik. De mig az ablaknál állottam s
mindezt megfigyeltem, hallottam a háziasszony cselédjét is, aki a
szobám mellett lévő konyhában énekelt. Ismertem a dalt is, amit
énekelt és figyeltem, hogy nem téveszti-e el. És azt mondtam
magamban, hogy erre hülye ember nem volna képes; hál istennek,
olyan józan eszem van, mint minden más embernek.
Egyszerre meglátom, hogy két kis gyermek, két kis fiu elkezd lent
az utcán veszekedni; az egyiket ismertem, a háziasszony fia volt.
Kinyitom az ablakot, hogy meghalljam, mit kiabálnak egymásra és
azonnal egy egész csapat gyermek verődik össze az ablak alatt és
vágyakozva tekint föl. Mire várnak? Hogy valamit kidobnak az
ablakon? Elszáradt virágot, csontot, szivarvéget vagy valami
egyebet, amit rágcsálhatnának vagy amivel játszhatnának? Kékre
fázott arcukat végtelen sóvár tekintettel emelték az ablak felé.
Ezalatt a két kis ellenség folytatta egymás szidalmazását. A szavak,
mint utálatos szörnyetegek, hemzsegtek elő a gyermekajkak közül,
borzalmas gyalázó nevek, utcalányok szavai, matrózkáromkodások,
amiket lent a kikötőnél tanulhattak. És annyira el vannak merülve a
veszekedésbe, hogy észre sem veszik a háziasszonyt, aki éppen
akkor fut ki, hogy meghallja, mi történt.
– Igen, – magyarázza a fia, – ez a másik torkon ragadott, alig
tudtam egy ideig lélegzeni! – És amint a kis gonosztevő felé fordul,
aki ott áll és kárörvendőn vigyorog felé, ujra dühbe jön és elkezd
kiabálni: – Eredj a pokolba, te koldus disznó, te! Egy ilyen tetves
meri az ember gégéjét megfogni! Majd megmutatom én, te…
És az anya, ez a várandós asszony, aki vastag testével mintha
az egész szük utcát betöltené, azt feleli ennek a tizéves fiunak, mig
a karját megragadja, hogy magával huzza:
– Csitt, fogd be a szádat! Még te mersz káromkodni! Ugy
tátogatod a szádat, mintha egész esztendőben keritőnék közt ülnél!
Most azonnal be fogsz jönni!
– Nem, nem megyek!
– De bejössz!
– De nem megyek!
Fönt állok az ablakban s látom, hogy az anya mindig mérgesebb
lesz; ez a kellemetlen jelenet erősen fölizgat, nem birom tovább
elviselni és lekiáltok a fiunak, hogy jöjjön föl hozzám egy pillanatra.
Kétszer kiáltok ki, csak azért, hogy megzavarjam ezt a jelenetet, de
hiába; végre teljes erőmből lekiáltok, mire az anya meglepetten
fordul meg és fölnéz. Abban a pillanatban visszanyeri lélekjelenlétét,
szemtelenül néz rám, valósággal lenéző a tekintete és egy
rendreutasitó megjegyzéssel ujra a fiához fordul. Hangosan beszél s
én meghallom, amit mond:
– Pfuj, szégyeld magad, az emberek meglátják, hogy milyen
rossz vagy!
Mindabból, amit igy megfigyeltem, a legkisebb mellékkörülmény
sem veszett kárba. Fölfogásom rendkivül élénk volt, érzékenységem
szinte beszivta a legcsekélyebb eseményt is és mindegyikről
mindjárt megvolt a biztos véleményem, aszerint, amint végbement.
Igy hát lehetetlen, hogy az eszemnek legyen valami baja. De miért is
lenne az eszemnek éppen most valami baja?
Hallod-é, mondtam egyszerre magamban, tudod mit! Most már
éppen eleget foglalkoztál az eszeddel és elég aggodalmat álltál ki
miatta; most már jó lesz végét vetni ezeknek az ostobaságoknak! Az
őrültség jele az, ha valaki mindent olyan pontosan meg tud figyelni
és föl tud fogni, mint te? Biztositlak, hogy az egész dolog kezd
nevetséges lenni, nagyon is humoros, amennyire látom. Utóvégre is
egyszer minden emberrel megtörténik, hogy megakad és rendesen
éppen a legegyszerübb kérdésnél. Ez semmit sem jelent, ez puszta
véletlenség. Amint mondom, hajszál hija, hogy nevetségessé nem
váltál ezzel a dologgal. Ami a szatócsszámlát illeti, ezt a rongyos öt
tizenhatodrész szegény-sajtot, erre nézve csak annyit mondhatok –
hehe, egy kis szegfüszeges és borsos sajt az egész, – tehát, ami ezt
a nevetséges sajtot illeti, mondhatom, hogy ettől a legjobb fejek is
megbutulhatnak; az ilyen sajtnak a szaga elég, hogy valamire való
ember rosszul legyen tőle… engem nem fog bolonddá tenni egy kis
füszeres sajt… nem, akkor már valami izletesebbet adjatok! azt
mondom, akkor adjatok, ha már akartok, öt tizenhatodrész jó friss
majorsági vajat! Az már egészen más volna!
Betegesen nevettem saját élceimen és nagyon mulatságosnak
találtam valamennyit. Most igazán nem volt semmi bajom, mindennel
jól el voltam látva.
Vidámságom mindinkább nőtt, mig a szobában föl-alá sétálva,
magammal beszélgettem; közben hangosan nevettem és hatalmas
megelégedés töltött el. Valósággal mintha csak erre a kis
vidámságra, a gondnélküliségnek erre a pillanatnyi napfényes
elragadtatására lett volna szükségem, hogy az agyam megint
munkaképessé legyen. Leültem az asztalhoz és az allegóriáimmal
kezdtem foglalkozni. Nagyon jól ment, sokkal jobban, mint már isten
tudja mióta; nem éppen nagyon gyorsan, de ugy éreztem, hogy az a
kevés, ami elkészült, igazán kiváló. És vagy egy óra hosszáig
dolgoztam már, anélkül, hogy kimerültem volna.
Éppen egy rendkivül fontos pillanathoz értem el ebben az
allegóriában, mikor a tüz kitör a könyvkereskedésben; ez annyira
döntő volt az egészben, hogy mindaz, amit eddig irtam, ehhez
képest nem számitott semmit; mert igazán mélyértelmüen akartam
megformálni azt a gondolatot, hogy nem könyvek voltak, amik
elégtek, hanem agyak, emberi agyak, és valóságos szent Bertalan-
éjt akartam rendezni ezekből az égő agyakból. Ebben a pillanatban
nagy sietve fölrántják az ajtómat és a háziasszonyom vitorláz be
rajta. Egyenesen a szoba közepére rontott, meg sem állott a
küszöbön.
Röviden, rekedten kiáltottam föl; igazán ugy éreztem, mintha rám
vágtak volna.
– Mi az? – kérdezte. – Azt hittem, mondott valamit. Egy utazó
érkezett és szükségünk van erre a szobára; ma éjjel nálunk alhatik,
kap külön ágyat. – És mielőtt megvárta volna, hogy mit felelek,
elkezdte a papirjaimat minden teketória nélkül fölszedni az asztalról
és mindent teljesen összerendetlenitett.
Mintha csak elfujták volna vidám hangulatomat, kétségbeesett
harag fogott el, de azért mindjárt fölálltam. Hagytam, hogy az asztalt
összeszedje és nem mondtam semmit; egy szót se szóltam. Mire ő
minden papirosomat a kezembe adta.
Nem volt mit tennem, el kellett hagynom a szobát. Ez az áldott
pillanat is elveszett tehát! Az uj lakóval már a lépcsőn találkoztam;
fiatal ember volt, nagy kék horgonyjellel a kezén; egy hordár követte,
aki tengerészeknél szokásos ládát vitt a vállán. Az idegen
bizonyosan tengerész volt maga is, tehát véletlen átutazó, aki csak
egy éjszakára marad és nem foglalja el hosszabb időre a szobámat.