Buy Ebook Biomarkers of Toxic Metals 1st Edition Vanda Maria Falco Espada Lopes de Andrade Cheap Price

Get ebook downloads in full at ebookname.
com
Biomarkers of Toxic Metals 1st Edition Vanda Maria

Falco Espada Lopes De Andrade
https://ebookname.com/product/biomarkers-of-toxic-
metals-1st-edition-vanda-maria-falco-espada-lopes-de-
andrade/
OR CLICK BUTTON
DOWNLOAD EBOOK
Explore and download more ebook at https://ebookname.com

Instant digital products (PDF, ePub, MOBI) available
Download now and explore formats that suit you...
Oxidative Stress Biomarkers and Antioxidant Protocols

1st Edition Maria Giulia Battelli
https://ebookname.com/product/oxidative-stress-biomarkers-and-
antioxidant-protocols-1st-edition-maria-giulia-battelli/
This Thing of Darkness 1st Edition De Maria
https://ebookname.com/product/this-thing-of-darkness-1st-edition-
de-maria/
Corruption from a Regulatory Perspective 1st Edition

Maria De Benedetto
https://ebookname.com/product/corruption-from-a-regulatory-
perspective-1st-edition-maria-de-benedetto/
Deep Learning with Keras Implementing Deep Learning

Models and Neural Networks with the power of Python 1st
Edition Antonio Gulli
https://ebookname.com/product/deep-learning-with-keras-
implementing-deep-learning-models-and-neural-networks-with-the-
power-of-python-1st-edition-antonio-gulli/
Crop Post Harvest Volume 3 Perishabls 04 1st Edition
Debbie Rees
https://ebookname.com/product/crop-post-harvest-
volume-3-perishabls-04-1st-edition-debbie-rees/
Paleoethnobotany A Handbook of Procedures 3rd Edition

Deborah M. Pearsall
https://ebookname.com/product/paleoethnobotany-a-handbook-of-
procedures-3rd-edition-deborah-m-pearsall/
The Impact of Illness on World Leaders Bert E. Park
https://ebookname.com/product/the-impact-of-illness-on-world-
leaders-bert-e-park/
Handbook of Innovative Therapy Second Edition Wiley

Series on Personality Processes Raymond J. Corsini
https://ebookname.com/product/handbook-of-innovative-therapy-
second-edition-wiley-series-on-personality-processes-raymond-j-
corsini/
The Global Market Developing a Strategy to Manage

Across Borders Wiley Desktop Editions John A. Quelch
https://ebookname.com/product/the-global-market-developing-a-
strategy-to-manage-across-borders-wiley-desktop-editions-john-a-
quelch/
Chemistry and Technology of Emulsion Polymerisation
Second Edition A. M. Van Herk
https://ebookname.com/product/chemistry-and-technology-of-
emulsion-polymerisation-second-edition-a-m-van-herk/
Biomarkers of Toxic Metals
Vanda Maria Falcão Espada Lopes de Andrade

Life Quality Research Centre (CIEQV), IPSantarém/IPLeiria
Rio Maior, Portugal and Research Institute for Medicines (iMed.ULisboa)
Faculty of Pharmacy, Lisbon University
Lisboa, Portugal
A SCIENCE PUBLISHERS BOOK

Cover photo by Luis Coito.
First edition published 2023

by CRC Press
6000 Broken Sound Parkway NW, Suite 300, Boca Raton, FL 33487-2742
and by CRC Press
4 Park Square, Milton Park, Abingdon, Oxon, OX14 4RN
© 2023 Taylor & Francis Group, LLC
CRC Press is an imprint of Taylor & Francis Group, LLC
Reasonable efforts have been made to publish reliable data and information, but the author and
publisher cannot assume responsibility for the validity of all materials or the consequences of
their use. The authors and publishers have attempted to trace the copyright holders of all material
reproduced in this publication and apologize to copyright holders if permission to publish in this
form has not been obtained. If any copyright material has not been acknowledged please write and
let us know so we may rectify in any future reprint.
Except as permitted under U.S. Copyright Law, no part of this book may be reprinted, reproduced,
transmitted, or utilized in any form by any electronic, mechanical, or other means, now known or
hereafter invented, including photocopying, microfilming, and recording, or in any information
storage or retrieval system, without written permission from the publishers.
For permission to photocopy or use material electronically from this work, access
www.copyright.com or contact the Copyright Clearance Center, Inc. (CCC), 222 Rosewood Drive,
Danvers, MA 01923, 978-750-8400. For works that are not available on CCC please contact
[email protected]
Trademark notice: Product or corporate names may be trademarks or registered trademarks and are
used only for identification and explanation without intent to infringe.
Library of Congress Cataloging‑in‑Publication Data (applied for)

ISBN: 978-1-032-03938-1 (hbk)
ISBN: 978-1-032-03940-4 (pbk)
ISBN: 978-1-003-18981-7 (ebk)
DOI: 10.1201/9781003189817
Typeset in Times New Roman

by Radiant Productions
Preface
These days there is an increased exposure of the human population to metals, given
our “chemical-dependent” way of life. The importance of biomarkers to prevent
and control these exposures, and the ensuing effects, is of undoubtable relevance.
Moreover, the areas of toxicology are broad, as well are the spectrum of implications
for health induced by the exposure to these toxics. This book can be of interest for
researchers, toxicologists, physicians, pharmacologists and persons working in
governmental regulatory agencies and other public health fields.
The first part of this book cover general aspects of biomarkers of toxic metals.
The first chapter focuses on anthropogenic emissions of metals to the environment,
human exposure through air, water and food chain, and consequent public health
impacts. An overview of biomarkers, their types, applications and relevance for
human health will be represented in Chapter two. The following chapter will be
devoted to metal biomarkers in different application fields, including environmental,
occupational and clinical toxicology, highlighting their contribution to public
health. Parts 2 and 3 cover biomarkers of xenobiotic metals, aluminum, arsenic,
cadmium, chromium, lead, mercury and biomarkers of essential metals with
potential for toxicity, copper, iron, magnesium, manganese and zinc, respectively.
In these chapters, sources of exposure to metals, regulated limit values in several
environmental sections, essentiality, deficiency/toxic effects as well as biomarkers of
status/exposure, susceptibility and effect will be shown. In part 4, novel approaches to
metal biomarkers are focused. Specifically, the recognition of our “real life” chronic
exposure to chemical mixtures (metal mixtures), rather than to a single metal, and
the ensuing advances achieved so far in the field of biomarkers, is explored. The
final chapter describes multi-biomarkers approaches in the scope of metal toxicity,
with relevance to “omics” technologies, describing new insights in the increase of
accuracy and predictive power of biomarkers, as well as their applications to risk
assessments on metals and metal mixtures.
Contents
Preface iii
Part 1: General Considerations
1. Metals: Pollution and Health Impacts 3

Metals as Natural Resources 3
Chemical nature of metals 3
Metals in Nature and their uses by man 4
Environmental Pollution by Metals 5
Air 6
Soil 7
Sediments 8
Water 8
Food chains 9
Bioaccumulation and biomagnification 9
Aquatic and terrestrial food chains 10
Human Exposure to Metals 11
Sources 11
Routes 12
Toxicity of Metals 13
Final Remarks 14
References 14
2. Biomarkers, an Overview 17
The Concept of Biomarker 17
Defining biomarkers 17
Contexts of biomarkers 18
Monitorization of Environment and Human Health 18
Environmental monitoring 19
Biological monitoring 19
Categories of Biomarkers 21
Biomarkers of exposure 21
Biomarkers of susceptibility 22
Inherited susceptibility 22
Acquired susceptibility 23
vi Biomarkers of Toxic Metals
Biomarkers of effect 23
Bioindicators 24
Undetermined consequences 24
Exogenous surrogates 24
Other biomarkers 24
Predictive, prognostic and safety biomarkers 25
Surrogate markers 25
Imaging and molecular biomarkers 25
Biomarkers’ Strengths’ and Weakness 26
Qualities 26
Sources of errors and limitations 27
Final Remarks 28
References 29
3. Application Fields of Metal Biomarkers 31

Risk Assessment of Metal Contamination 31
Substitute by biomarkers in ecological risk assessment 32
Sentinel organisms 33
Molecular biomarkers 34
Oxidative stress 34
Antioxidant defences 34
Metallothioneins 35
Enzymes 35
Genotoxicity and epigenetic changes 36
Challenges in ecological risk assessment 36
Biomarkers in Human Health Risk Assessment 37
Occupational risk assessment 37
Clinical and forensic assessments 39
Metal levels 40
Blood analysis 40
Kidney function tests 40
Imaging 41
Risk Assessment of Food and Consumer Products 41
Food 41
Consumer products 42
Final Remarks 43
References 43
Contents vii
Part II: Biomarkers of Xenobiotic Metals
4. Aluminium 49
Sources of Exposure 49
Air 49
Workplace 49
Soil 50
Water 50
Food 50
Additional sources 52
Toxicity 53
Acute toxicity 53
Chronic toxicity 53
Neurodegenerative diseases 53
Cancer 55
Other effects 55
Biomarkers 56
Aluminium levels in blood and urine 56
Aluminium levels in other matrices 57
Biomarkers of effects 58
Oxidative stress 58
Other endpoints 59
Final Remarks 60
References 60
5. Arsenic 63
Air 63
Workplace 64
Water 65
Food 65
Toxicity 67
Acute toxicity 67
Chronic toxicity 67
Biomarkers 69
Arsenic levels 69
Blood 69
Urine 69
Hair and nails 70
Other biomarkers 71
viii Biomarkers of Toxic Metals
Enzymes of xenobiotic metabolism 72
DNA repair enzymes 73
Carotene 73
Cytogenetic biomarkers 74
Altered structures or functions of target organs 75
Final Remarks 75
References 75
6. Cadmium 78
Air 78
Workplace 79
Soils 79
Water 79
Food 80
Toxicity 81
Acute toxicity 81
Chronic toxicity 82
Effects in the kidneys 82
Effects in the bones 83
Effects in the lungs 83
Effects in the nervous system 83
Carcinogenicity 84
Other effects 84
Biomarkers 84
Cadmium levels in blood 85
Cadmium levels in urine 85
Cadmium levels in hair and nails 86
Cadmium levels in saliva 87
Toxic actions of Cadmium in the kidneys 88
Metallothioneins 88
Low molecular weight proteins 88
Kidney enzymes 89
Kidney injury molecule 90
Early Cadmium effects 90
Final Remarks 90
References 91
Contents ix
7. Chromium 94
Air 94
Workplace 95
Soil 95
Water 96
Food 97
Toxicity 98
Acute toxicity 99
Chronic toxicity 99
Biomarkers 100
Chromium levels in blood 100
Chromium levels in urine 101
Chromium levels in hair or nails 102
Other biomarkers 102
Genetic biomarkers 103
Epigenetic biomarkers 104
Hexavalent chromium 105
Haematological parameters and inflammation 105
Renal parameters 106
Genotoxicity 106
Other parameters 107
Trivalent chromium 107
Final Remarks 107
References 108
8. Lead 111
Source of Exposure 111
Air 111
Workplace 112
Soil 113
Water 113
Food 114
Toxicity 115
Acute toxicity 116
Chronic toxicity 116
Biomarkers 116
Lead levels in blood 117
Lead levels in urine or faeces 118
x Biomarkers of Toxic Metals
Lead levels in saliva 119

Lead levels in hair or nails 119
Lead levels in teeth or bones 120
δ-aminolaevulinic acid dehydratase 122
Glutathione-S-transferases 123
Hemochromatosis 123
Metallothioneins 123
Vitamin D receptor 124
Heme biosynthesis 124
Enzymes 125
Brain-derived neurotrophic factor 125
Cortisol and lipids 126
Final Remarks 127
References 127
9. Mercury 132
Air 132
Workplace 133
Soil 134
Water 134
Food 135
Toxicity 136
Acute toxicity 136
Mercury vapours 136
Mercury salts 137
Organic mercury 137
Inorganic mercury 137
Organic mercury 138
Biomarkers 138
Mercury levels in blood 139
Mercury levels in urine or faeces 139
Mercury levels in hair or nails 140
Mercury levels in placental cord blood or human milk 141
Micro RNAs 142
Glutathione 143
Contents xi
Selenoproteins 144
ATP-binding cassette transporter 145
Heme synthesis 145
Oxidative stress 146
Selenium and selenoproteins 146
Final Remarks 146
References 147
Part 3: Biomarkers of Essential Metals with Potential for Toxicity

10. Copper 153
Air 153
Workplace 154
Soil 154
Water 155
Food 155
Essentiality and Toxicity 156
Deficiency 156
Acute toxicity 157
Biomarkers 158
Biomarkers of copper status 159
Copper levels 159
Blood and urine 159
Hair and nails 159
Cuproenzymes 160
Ceruloplasmin 160
Superoxide dismutases 160
Diamine oxidase 161
Peptidylglycine a-amidating monooxygenase 161
Lysyl oxidase 161
Cytochrome c oxidase 161
Other biomarkers of copper status 162
Final Remarks 164
References 165
11. Iron 168

Air and workplace 169
Soil and water 169
Food 170
xii Biomarkers of Toxic Metals

Health conditions 171
Deficiency 172
Acute toxicity 172
Biomarkers 173
Biomarkers of iron status 174
Iron levels in blood and urine 174
Iron metabolism 174
Ferritin 174
Transferrin, transferrin receptors and saturation 175
Serum iron binding capacity 176
Hormones 176
Other biomarkers of iron status 177
Final Remarks 180
References 181
12. Magnesium 185

Air 186
Workplace 186
Soil 186
Water 187
Food 188
Medicines 189
Deficiency 189
Toxicity 190
Biomarkers 190
Biomarkers of magnesium status 191
Magnesium levels in blood 191
Whole blood 191
Plasma 191
Serum 191
Blood cells 192
Ionized Magnesium 193
Magnesium levels in urine and faeces 193
Magnesium levels in hair and nails 194
Magnesium levels in muscle and bones 194
Final Remarks 197
References 198
Contents xiii
13. Manganese 202

Air 202
Workplace 203
Soil 204
Water 204
Food 205
Drug abuse 207
Deficiency 208
Toxicity 208
Biomarkers 209
Manganese levels 210
Blood 210
Urine 211
Saliva 211
Hair and nails 211
Bones 212
Other biomarkers 212
Ratio Mn/Fe 212
Prolactin 212
Magnetic Resonance Imaging 212
CYP2D6 214
SLC30A10 214
Parkin/PARK2 215
ATP13A2 215
Negative results 216
Manganoproteins 217
Divalent metal transporter 1 218
Serum Mn citrate 218
Imaging techniques 218
Final Remarks 219
References 220
14. Zinc 225

Air 225
Workplace 225
Soil 226
xiv Biomarkers of Toxic Metals
Water 227
Food 227
Deficiency 229
Acute toxicity 230
Biomarkers 231
Zinc levels 232
Blood 232
Urine and faeces 234
Hair and nails 234
Enzymes 235
Metallothioneins and Zinc transporters 236
Fatty acid metabolism 237
Acrodermatitis enteropathica 238
Breast milk 238
Mitochondrial citrate transporter 238
Heat shock proteins 239
Final Remarks 240
References 240
Part 4: Novel Trends in Metals Biomarkers

15. Biomarkers of Metal Mixtures 247
Exposure to Metal Mixtures 247
Air and workplace 247
Soil and water 248
Food 248
Risk assessment of metal mixtures 249
Metal mixtures interactions 249
Interactions outside the organism 250
Interactions within the organism 250
Toxicokinetic interactions 250
Absorption 251
Metabolism 251
Excretion 252
Toxicodynamic interactions 252
Neurotoxicity 252
Carcinogenicity 253
Other effects 253
Contents xv
Biomarkers 254
Multi-media biomarkers 254
Enzymes 256
Cell membranes damage 257
DNA and RNA damage 258
Antioxidant defence 258
Heme synthesis 258
Final Remarks 260
References 261
16. Multibiomarker Approaches 266

Need and Advantages of Multibiomarker Approaches 266
Multivariate Statistical Methods 267
“Omics” Technologies 269
Exposome 269
Genomics 270
Transcriptomics 270
Epigenomics 271
Proteomics 272
Metabolomics 273
Lipidomics 273
Adductomics 274
Metallomics 275
Systems biology 276
Final Remarks 276
References 277
Index 283
Part I
General Considerations
Chapter 1
Metals
Pollution and Health Impacts
Metals as Natural Resources

Chemical nature of metals
Of the 103 chemical elements in the periodic table, approximately 80 are metals
(Delfino and Saccone 2009). Metals are “elements which conduct electricity, have
a metallic lustre, are malleable and ductile, form cations, and have basic oxides”
(Duffus 2002). They are usually crystalline solids, and in most cases, have a simple
crystal structure distinguished by a close packing of atoms and a high degree of
symmetry. Except for mercury (Hg), all metals may occur in a solid state. Typically,
atoms of metals contain less than half the full complement of electrons in their
outermost shell (Britannica 2020).
Metals differ from other elements, and more generally from non-metallic solids,
due to their characteristic metallic bonds which is the basis of their solid structure
(Delfino and Saccone 2009). In these bonds, the metallic material releases electrons
from their outer shells and the electrons get dispersed between metal cations, as
a sea of delocalized electrons; the electrostatic interactions between electrons and
cations are specifically called “metallic bonds.” It is due to the metallic bonding that
metals have an ordered structure, while their ability to conduct electricity is because
the electrons can move. The high melting and boiling points of these materials are
attributed to the strength of the metallic bonding (Dunee 2012).
A group of metals commonly called “heavy metals” is generally mentioned in
literature (Dunee 2012). According to a report of the International Union of Pure
and Applied Chemistry (IUPAC) there is an incoherent use of this term, and this
reflects in a considerable amount of the inconsistency in scientific literature (Duffus
2002). To illustrate, chemists define heavy metals as natural elements characterized
by their high atomic mass and density. Usually a density of at least 5 g/cm3 is a
criteria to define a heavy metal and differentiate it from other “light metals” (Järup
2003). However, when providing the density criteria, in the periodic table of elements
“heavy metals” would occupy columns 3–16, of the periods 4 to 6; those positions
4 Biomarkers of Toxic Metals
encompass transition metals, post-transition metals and lanthanides. Meanwhile,

according to other definitions, “heavy metals” have an atomic mass higher than 23 or
an atomic number exceeding 20, which is also highly error prone, as both alternative
definitions cause the inclusion of nonmetals (Koller and Saleh 2018). Currently,
there is no clear chemical definition of what a heavy metal is, in most cases density
is taken to be the defining factor (Järup 2003).
Toxicologists use the term “heavy metals” to group metals and metalloids
associated with contamination and potential toxicity, regardless of their atomic
weights (Duffus 2002). The most frequently encountered and pronounced ones
include arsenic (As), cadmium (Cd), chromium (Cr), lead (Pb), Hg, copper (Cu), iron
(Fe), manganese (Mn) and zinc (Zn) (Dunee 2012, Altunatmaz et al. 2019); along
with aluminium (Al) and magnesium (Mg), these elements will be shown in this
book. Under the same toxicological perspective, several authors also mention other
elements such as cobalt (Co), nickel (Ni), tin (Sn), silver (Ag), and selenium (Se)
as “heavy metals” (Dunee 2012, Altunatmaz et al. 2019). However chemically Se
shows a borderline metalloid or nonmetal behaviour and is classified as a nonmetal
despite sometimes being classified as a metalloid (Gupta 2018). Since there is no
basis for deciding which metals should be included in the category “heavy metals,”
it is not surprising that in one of the most widely used textbook in toxicology,
“Casarett and Doull’s Toxicology”, this term is never used. Some authors defend that
the classification of metals be removed, since using terms such as “heavy metals,”
have no sound terminological or scientific basis. It would be necessary to review the
use that has developed for this term, paying particular attention to its relationship
to fundamental chemistry; such a classification would permit a better interpretation
of the biochemical basis for toxicity. Even so, legal regulations still specify a list of
“heavy metals” to which they apply (Duffus 2002).
Metals in Nature and their uses by man

Metals are present naturally on the Earth’s crust since its formation (Briffa et al.
2020). The vast majority occur in ores (mineral-bearing substances), though a few,
such as Cu, gold (Au), platinum (Pt), and Ag, frequently occur in the free state, as they
do not readily react with other elements (Britannica 2020). Natural causes contribute
to metal entrance in several environmental parts , and include volcanic activity, metal
corrosion, metal evaporation from soil and water, sediment resuspension, soil erosion
and geological weathering (Koller and Saleh 2018, Briffa et al. 2020).
Humans have been using metals in many different areas for thousands of years.
Pb has been employed since at least 5,000 yr , with their early applications including
building materials, pigments for glazing ceramics and pipes for transporting water.
Pb acetate was used to sweeten old wine in ancient Rome and is believed that
some people might have consumed as much as 1 g of Pb per day. Romans also
allegedly used Hg to alleviate teething pain in infants and this metal was later used
as a remedy for syphilis from the 1300s to the late 1800s. Claude Monet used Cd
pigments extensively in the mid-1800s, although the scarcity of the metal limited
their use in artists’ materials until the early 1900s (Järup 2003). Since the middle
Metals: Pollution and Health Impacts 5
of the 19th century profound changes occurred regarding the use of metals, which
increased largely for more than 100 yr, resulting in considerable emissions to the
environment (Järup 2003, Qin et al. 2021). Nowadays human activities are exerting
immense impacts on the environment on all scales and in ways that overcome natural
processes. While such activities are very recent in the geological timescale, their
influence on the global environment have been dramatic (Karaouzas et al. 2021). Men
use more than three-quarters of metals to some extent at the current time and there is
an exponential increase of usage in several applications (Delfino and Saccone 2009,
Tchounwou et al. 2012). Such events raised relevant environmental and public health
concerns, which at the end of the 20th century ended in several political resolutions to
diminish metal emissions in developed countries; as an example, emissions of metals
fell by over 50% between 1990 and 2001 in the U.K. However, metal emissions
continue to occur and are even increasing in undeveloped areas of the world (Järup
2003, Tchounwou et al. 2012).
Environmental Pollution by Metals

According to the Environmental European Agency (2012), pollution “is the
introduction of substances or energy into the environment, resulting in deleterious
effects of such a nature as to endanger human health, harm living resources and
ecosystems, and impair or interfere with amenities and other legitimate uses of the
environment”.
Metals are typical pollutants due to their environmental persistence since they
cannot be broken down (they can only be transferred from one chemical state to
another), bioaccumulation and negative effects on human health through the food
chain, and high toxicity (Yu et al. 2020, Qin et al. 2021). In the environment, their
adverse effects are not only related to their total concentration but also depend
strongly on chemical partitioning (Yu et al. 2020).
Anthropogenic activity is the main cause of the impacts caused by metal
pollution, for which the primary sources are mining, smelting, foundries and other
industries that are metal based. Agriculture is the secondary source of metal pollution,
attributed to the use of pesticides, and fertilizers (Tchounwou et al. 2012, Jaishankar
et al. 2014, Briffa et al. 2020). Other sources include the combustion of fossil fuels,
pharmaceutical industry, domestic effluents, waste dumps, livestock and chicken
manure, automobiles and roadworks; unintended release including shipwrecks, oil
spills, mining and fires (Tchounwou et al. 2012, Ali et al. 2019, Briffa et al. 2020).
Metals may enter the hydrosphere, lithosphere, atmosphere and biosphere in
several ways (Briffa et al. 2020). Due to environmental compartments turn over ,
metals released into the atmosphere will return to the land and cause contamination
of waters and soils; due to their persistence, they either accumulate in biota or leach
down into ground waters (Ali et al. 2019). Additionally, metals in wastewater pollute
rivers, groundwater and soil, and can enter water bodies through soil erosion (Qin
et al. 2021, Yang et al. 2021). Different physicochemical and climatic factors affect
their overall dynamics and biogeochemical cycling (Ali et al. 2019). The metal’s
movement depends on temperature, flow and direction of surface waters, circulation

of air masses and wind speed (Briffa et al. 2020).
Air
The atmosphere performs several functions that have allowed humans to survive and
develop anywhere on the Earth’s surface and unfortunately, atmospheric pollution
with metals is one of the most serious problems facing humanity and other life forms
on our planet today (Hassanien 2011, Amin et al. 2018). Metals in air can function as
catalysts in atmospheric transformations to form secondary pollutants, contributing
to economic loss through corrosion of materials, and in association with total
suspended Particulate Matter (PM) induce meteorological and geophysical effects
such as scattering solar radiation back into space and reducing visibility. Fallout or
washout of airborne trace metals can initiate a host of ecological effects in water and
soil (Lee and von Lehmden 1973). Unfortunately, some atmospheric metals may be
associated with excess mortality, even in areas with low levels of air pollution (Lequy
et al. 2019). The most significant anthropogenic sources of metals to the air are the
metals industry, mining process, construction, fossil fuels’ combustion, electricity
and heat production, road transportation, petroleum refining, phosphate fertilizers in
agricultural areas, incineration activities and windblown soil dust (Hassanien 2011,
Amin et al. 2018). The industrial sector has been the target of many studies as the
activities of industries continuously introduce contamination risks for workers and
people living in surrounding zones (Amin et al. 2018). In urban areas metals are
commonly reported pollutants; road dust building and road materials, vehicle brake,
tyre wear and tailpipe emissions are the main non-point sources of metal pollution in
cities (Naderizadeh et al. 2016, Messager et al. 2021). Vehicle emissions are one of
the main sources of metal contamination in urban environments, reaching waterways
directly through atmospheric deposition and indirectly through rain runoff, and by
leaching or picked up as dust after depositing and building on impervious surfaces
(Messager et al. 2021).
Metals occur in air in distinct phases, as solids, gases or adsorbed to PM with
aerodynamic sizes ranging from below 0.01 µm to 100 µm, and larger. Larger
particles tend to settle to the ground by gravity in a matter of hours, whereas the
smallest particles can stay in the atmosphere for weeks and are mostly removed by
precipitation (Hassanien 2011). PM constitutes a most important air pollutant which
may create a risk for human health, particularly PM with metals, which can cause
serious reactions in the respiratory tract and accumulate in human tissues (Kunt et
al. 2021). There are two major categories of PM according to their size: PM10 and
PM2.5; the fine PM2.5 carries a higher burden of toxic metals than the coarser PM10
(Srithawirat 2016, Popoola et al. 2018). PM2.5 (emitted from fossil fuel combustion,
motor vehicle exhausts and wood burning) are demonstrated to be associated with
several toxic metals, such as As, Cd, Pb, and Zn (Hassanien 2011).
The concentration of metals in air shows spatial variation dependent on distances
to the sources and the relative importance of local sources; speed and direction of the
wind as well as seasonal variations are additional factors (Amin et al. 2018). Due to
long-range transboundary air pollution, environmental persistence and potential for

global atmospheric transfer, atmospheric emissions of metals affect even the most
remote regions (WHO 2007, Jiries et al. 2018).
Metal pollution in air can be assessed using different methods such as the analysis
of suspended dust, dry deposition, wet precipitation, dew composition, or using
plants, lichens and tree bark as bio-indicators (Jiries et al. 2018). Quite interestingly,
the concentrations of airborne PM and their metals content may directly reflect the
environmental pollution level in the atmosphere of the studied area (Arshad et al.
2015). Both PM metal content and the determination of an Enrichment Factor (EF)
can be used to access metal air pollution. EF estimations can determine whether an
element has an additional contamination from the anthropogenic activities and are
widely used to identify the anthropogenic source of metallic elements (Fang et al.
2006, Arshad et al. 2015). The EF for each metal (i) can be expressed as EFi = (i/j)
air / (i/j) crust, where EFi is the enrichment factor of species i; j is a reference element
for the crustal material, (i/j) air is the ratio of the amount of species i to that of species
j in a sample, and (i/j) crust is the ratio of species i to species j in the crust (Fang et
al. 2006).
Soil
Metals naturally enter into soils from the parent material; factors affecting their
presence and distribution are the composition of the parent rock, degree of weathering,
physical, chemical and biological characteristics of soil and climatic conditions (Ali
et al. 2019). Owing to agricultural practices, metallurgical processes and urban
discharges, the pollution of soils with metals has become globally ubiquitous (Yang
et al. 2021). In many regions, an additional factor for soil pollution is the use of
containing metals sewage sludge to fertilize and irrigate croplands. Sewage sludge
is produced in vast amounts in Japan (70 million ton), China (30 million ton), and
the USA (six million ton) (Gall et al. 2015). Soils may become contaminated with
metals in urban areas from heavy vehicular traffic on roads; soil samples in urban
areas have elevated concentrations of Pb, out of which 45–85% is bioaccessible .
The bioavailability of metals in soils is particularly important for their fate in the
environment and for their uptake in plants. Each metal has a different bioavailability,
which is dependent on the metal speciation and on the different physicochemical
properties of soils (Ali et al. 2019).
It is exceedingly difficult to recover a soil polluted by metals and the impacts are
quite severe, as metals tend to accumulate significantly shifting the soil ecosystem by
lowering the soil quality (Qin et al. 2021, Yang et al. 2021). Besides, farming in metal
contaminated soils poses a troubling threat to agricultural productivity, food safety
and human health (Qin et al. 2021). Metal contents in soils have been frequently
found to exceed their standard values worldwide, even though not all metals come
from anthropogenic sources and their background concentrations vary broadly. It is
also worth noting that the standard values vary from country to country, common
regulatory guidance values differing by five to seven orders of magnitude (Qin et
al. 2021). Despite such lack of harmonization, it is vital to monitor and characterize
the impact of metals on soil. Different authors have proposed various assessment
methods, of each single factor indices that are most generally used; these are based
on the ratio of metal concentrations in soil to the corresponding background values or
quality guidelines; the single factor index (Pi) and the geo-accumulation index (Igeo)
are the most popular ones (Yang et al. 2021).
Sediments
Metals adsorb to suspended particles in water that then settle as sediment (Algül and
Beyhan 2020). In recent years, the increasing levels of metals detected in sediment
beds has become a major concern, with several studies revealing that, namely,
marine sediments are highly polluted (Perumal et al. 2021). When the chemistry of
the aquatic system changes (for example the pH or the redox conditions), metals can
release from sediments to the overlying water causing secondary pollution and cause
significant damages. In addition, continuing deposition of metals in sediments can
lead to contamination of groundwater (Algül and Beyhan 2020). Thus, sediments
quality can indicate the status of water pollution (Ali et al. 2019). Factors such
as temperature, hydrodynamic conditions, redox state, content of organic matter
and microbes or salinity, the chemical composition of the sediments, grain size
and content of total organic matter, can affect metals’ adsorption, desorption and
subsequent concentrations in sediments. A particularly important determinant is pH,
since a lowering in pH increases the competition between metal ions and H+ for
binding sites in sediments, may result in the dissolution of metal complexes, thereby
releasing free metal ions into the water column (Ali et al. 2019).
Given the importance of assessing sediments’ pollution, several indices were
proposed to quantify the pollution and eco risk of metals in sediments. Such indices
can be summarized as (1) total concentration-based indices, such as EF, Igeo,
contamination factor, potential ecological risk index or sediment quality guidelines;
and (2) chemical partitioning-based indices, including concentration enrichment
ratio and risk assessment code (Yu et al. 2020).
Water
Water is the “life-blood of the biosphere” and since it is a universal solvent, dissolves
different organic and inorganic chemicals; however, it also dissolves environmental
pollutants such as metals (Briffa et al. 2020). Metals can enter aquatic systems
through natural, but also anthropogenic pathways. These includes, domestic sewage,
agricultural run-off, industry, mining and smelting, transportation and energy
production related activities from villages towns and cities (Ali et al. 2019, Briffa et
al. 2020, Yu et al. 2020). The release of industrial effluents without treatment into the
aquatic bodies is a major source of pollution of surface and groundwater water (Ali
et al. 2019). Both industrial and domestic wastes usually reach the sewage system
and even in treated water, metals occur in high concentrations in raw sewage and
are not degraded in sewage treatment. Stringent regulations have been set up due to
problems caused by sewage dumping into rivers and seas without previous treatment
(Briffa et al. 2020, Dendievel et al. 2020). Once in the water, the distance travelled
by metals in rivers depends on the currents, stability and physical state of the metal
(Briffa et al. 2020). Rivers and lakes can act both as sinks and secondary sources
of metals for the adjacent marine environment, with river inputs constituting the
dominant transport pathway of metals from the land to the sea; in this view, metal
pollution within an estuary is also of significant environmental concern (Cruz et
al. 2020, Karaouzas et al. 2021). When metals enter the sea and oceans, wind and
currents transport the pollutant further (Briffa et al. 2020).
All aquatic ecosystems are very vulnerable to pollution. The pollution of water
bodies with metals is a worldwide problem and it is acknowledged that the existing
freshwater resources are gradually becoming polluted and unavailable (Ali et al.
2019, Hosseini et al. 2020). Such a matter is of critical concern since once metal
discharges end up in aquatic ecosystems, they quickly change their physical, chemical
and biological properties, posing great risks to the residents’ health, economic losses,
social stability and ecological safety (Liu et al. 2021).
Among several pollution indices applied to estimate the pollution of water,
Heavy metal Pollution Index (HPI), Heavy metal Evaluation Index (HEI) and
Contamination Index (CI) are the most effective ways of rating water quality; these
indices are considered to provide an overall quality of the water regarding metals
content (Hosseini et al. 2020).
Food chains
Metals are transferred from the abiotic environment to living organisms and
accumulate in biota at different trophic levels (Ali and Khan 2019). Adverse effects
of toxic metals can occur at all levels of biological organization and affect ecological
interactions such as predation, parasitism, competition as well as the structure of
communities and ecosystems. All organisms have the same challenges when it
comes to dealing with metals, needing some metallic elements as nutrients, but on
the other hand being faced with the need of avoiding toxicity from both xenobiotic
metals and essential metals when present in excessive levels. It is for this reason that
mechanisms for ensuring metal homeostasis, detoxification and excretion are largely
conservative, especially at the cellular level (Dar et al. 2019). However, as living
organisms possess various mechanisms for the accumulation of sufficient amounts
of essential metals from their environment, these same mechanisms can facilitate the
uptake of non-essential metals.
Bioaccumulation and biomagnification

The uptake and retention of a metal (or any other chemical) by an organism is termed
as bioaccumulation, which depends on the metal bioavailability and on the organism’s
capacity for uptake and excretion of this metal; when uptake exceeds excretion,
bioaccumulation occurs (Landrum and Fisher 1999, Mann et al. 2011). When
compared with lipophilic forms, water-soluble metal species have more mobility,
bioavailability and are the most toxic metal fraction (Ali and Khan 2019). On the
other hand, they usually do not bioaccumulate as much as lipophilic forms as can be
dissolved in bodily fluids and excreted. Lipophilic metals passively diffuse through
the lipid bilayer of biological membranes and moreover, can suffer absorption and
storage in the body rather than being eliminated along with other waste products
(Mann et al. 2011, Zhao et al. 2016).
The term trophic transfer (also called biotransference) refers to the passage
of a contaminant in food chains, from one trophic level to the next (Ali and Khan
2019). In the aspect of food web pollution, another term—biomagnification—is
also of particular importance. Biomagnification is the increase in concentration of a
pollutant in an organism compared to that in its food. Some pollutants, biomagnify
along food chains because successive trophic levels consume massive quantities of
biomass (food) to obtain the resources required for metabolic functioning. Hence,
if that biomass is contaminated, the contaminant will be taken up in enormous
quantities by the consumer. In a food chain when a consumer is eaten by another
consumer organism, the fat tissue is digested, and the contaminant is stored in the
tissues of the latter one. It is in this way that a contaminant builds up in the fatty
tissues of subsequent consumers and their concentration becomes higher with each
trophic level. There is ongoing discussion as to whether biomagnification of metals
occurs within aquatic and terrestrial systems (Mann et al. 2011). According to some
authors all non-essential metals do not biomagnify, whereas other authors are of the
opinion that for metals such as Cd or Pb, biomagnification occur in specific food
chains. Despite such debates it is well-known that trophic transfer, bioaccumulation
and biomagnification of hazardous metals have important implications on wildlife
and human health. Primary producers are especially important in trophic transfer of
metals because they bridge metal fluxes between abiotic and biotic components of
ecosystems (Ali and Khan 2019). Metals entering the food chain through fish can
then affect predators such as bigger fish, birds and mammals, some of which migrate
and transport the pollutant to different ecosystems. Remarkably, the processes
of trophic transfer of metals in food chains may contribute to their long-distance
transport throughout the environment; the significance of long-range transport of
pollutants, such as Hg, by migratory animals demonstrated earlier (Wania 1998, Ali
and Khan 2019, Briffa et al. 2020).
Aquatic and terrestrial food chains

In aquatic ecosystems, metals have a long persistence, bioaccumulation and
biomagnification, thus causing toxic effects at points far from the source of pollution.
Metals adsorbed into sediments, may bioaccumulate to benthic (bottom-dwelling)
organisms and subsequently to the food chain (Ali et al. 2019, Karaouzas et al. 2021).
The bioaccumulation of metals in marine and freshwater fish is well known and its
assessment is important to assess potential risks of contaminated fish consumption
to human health. Carnivorous fish tend to have higher concentrations of metals in
their bodies, when compared to herbivorous organisms, because they are at the top
of food chains (Mann et al. 2011, Ali and Khan 2019). Some researchers consider
that aquatic food chains are less at risk than terrestrial food chain when it comes to
biomagnification of metals and metalloids (Mann et al. 2011).
In the case of terrestrial environments, many studies have focused on metal

accumulation on individual taxa, with fewer studies examining the effects of metals
at the communities’ level or their ability to transfer through a food chain. But it is
known that the risk of metals entering a food chain depends on the mobility of the
metal and its availability in the soil. When metals detach from soil particles and
enter the soil solution, they become bioavailable and with potential to accumulate in
plants and other soil-dwelling organisms (Gall et al. 2015). Metals may also enter the
higher terrestrial food chain after beginning their trajectories through aquatic food
chains (Mann et al. 2011).
Metals can adversely affect soil organisms through microbial processes and
soil-microbe interactions (Gall et al. 2015). In plants, excessive levels of metals
can disrupt critical physiological processes and result in toxicity, and moreover
not all plants exclude excess metals by roots. Other plants can tolerate and even
hyperaccumulate various metals (Mann et al. 2011, Gall et al. 2015). An interesting
hypothesis is that metal accumulation by plants is a defence strategy to discourage
consumption by herbivores, for which similarly, some species have evolved to use
metals bioaccumulated in the ingested plant biomass as a defence against subsequent
predation. The transfer of metal from prey to predator is dependent on two highly
variable factors. First, the bioavailability of the sequestered metal. Second, the
capacity of predators to minimize net assimilation of metals contained within
their prey; the digestive physiology of vertebrates and some invertebrate predators
provides an effective barrier against metal assimilation and accumulation (Mann
et al. 2011). Birds ingest metals through food, water and through geophagy. Metal
levels in birds of different feeding habits are described as: carnivorous > omnivorous
and insectivorous > grainivorous. Studies reporting bioaccumulation of metals in
mammals are less common, compared to other animal groups, such as invertebrates
or fishes (Ali and Khan 2019).
Human Exposure to Metals

Sources
Metals present in air, water and soils untimely end up in drinking water and foods,
which along with air, represent major sources of exposure for humans (Gall et al.
2015).
Several decades ago, convincing scientific data emerged relating specific air
pollutants to health effects, and the results of such studies provided arguments for
setting limit values for specific pollutants in ambient air (WHO 2007). Some airborne
PM containing metals are considered as a public health concern, since they can enter
human lungs through the respiratory system (Arshad et al. 2015). The toxicity of
the particulates depends on their size, the larger size particles (PM10) being easier
to eliminate through coughing, sneezing, and swallowing (Hassanien 2011, Arshad
et al. 2015). PM 2.5 are the ones considered especially dangerous since they can be
transported over long distances, can easily penetrate the lungs into the alveoli, have
the potential to penetrate tissues and cannot be moved out easily by exhalation (Amin
et al. 2018).
Contaminated drinking water is a leading cause for chronic metal poisoning of
millions of people, with 1.6 million children dying each year from various diseases
(Fernández-Luqueño et al. 2013). Drinking water contaminated with As, Cd, Ni,
Hg, Cr, Zn and Pb is becoming a major health concern for public and health care
professionals (Rehman et al. 2018).
In recent decades, the adverse effects of metal contaminants on crop grown on
metal-contaminated agricultural soils have threatened food security and human health
(Gall et al. 2015, Qin et al. 2021). As most metals in soil can accumulate in crops and
then transfer to humans through the food chain, many soil to plant transfer indices
are used to evaluate the environmental safety risks of metals in soil. Among them,
the bio-concentration factor (expressed as concentration in crops/concentration in
soil) is an essential parameter. The highest bio-concentration factor values are found
in leafy vegetables, followed by tuberous, whereas the lowest values are found in
horticulture crops and fruits. The potential ecological risk index is another parameter
which reflects the sum of the risk factors for all hazardous metals in a soil sample
and the biotic responses; ecological risk indexes can be classified as low (< 50),
moderate (50 to 100), considerable (100 to 200), or intense/high (> 200) (Qin et al.
2021). In some livestock diets metals can be added as supplementary trace elements
to promote health and growth. Nevertheless, most metals consumed by livestock are
excreted in urine or faeces, which will then be present in manure that is applied to
land (Gall et al. 2015). Unintentional contamination of feedstuffs and ingredients
with metals also poses a major problem as metal can accumulate into meat, egg and
milk products (Elliot et al. 2017).
Routes
Metals can enter a human body through ingestion, inhalation and skin contact;
their toxicity will depend upon the amount absorbed by the body, the duration and
the route of exposure (Amin et al. 2018, Scharninghausen 2019). Therefore, metal
exposure assessment includes the characterization of the exposure routes (EPA 2007).
People can be exposed to metals by ingesting contaminated food or water and during
outdoor activities, where they can easily come into contact with airborne metals
through inhalation of fine particulates and dermal contact with particulate fallout;
dust particles containing metals can also be found indoors (Amin et al. 2018). These
particles may also dissolve in sweat and eventually enter the bloodstream through
the skin pores; contact of metals with the skin is an important route of exposure,
which is not well characterized (Hostýnek et al. 2008, Ugwu and Ofomatah 2020).
Humans could also ingest dusty materials form air and soil into their mouth or drink
water with dust contamination (Ugwu and Ofomatah 2020). Infants and children
can have enhanced exposures to metals through surface dust as they crawl and play
near the dust and often mouth their hands (e.g., finger sucking) and objects in their
environment (EPA 2007).
Toxicity of Metals
Currently we are witnessing increasing global concerns regarding metals’ negative
enduring impacts on health (Koller and Saleh 2018). The main threats to human
health are associated with exposures to the xenobiotic metals Cd, Hg, Pb and to
the metalloid As (Järup 2003). Continuous exposure to metals may lead to internal
imbalance in the body, as when they start accumulating in the organism, are used as
substitutes of essential elements; calcium (Ca) is replaced by Pb, Zn by Cd and the
majority of trace elements are replaced by Al. Stored metals destroy major metabolic
processes, and the activity of various hormones and essential enzyme’s function are
also influenced. Metals creates antioxidant imbalance and whatever the molecular
pathway that is influenced by them, Reactive Oxygen Species (ROS) are generated.
ROS accumulation produces Oxidative Stress (OS) that may lead to neurological
disorders, damage of the kidney function, endocrine abnormalities and different
kinds of cancer , among other effects (Rehman et al. 2018). Some metals/metalloids
which are described as serious toxicants due to their carcinogenicity include Cd,
As, Cr6+ and Ni, classified as category 1 (carcinogenic to humans) according to the
International Agency for Research on Cancer (IARC) (Kim et al. 2015). Other metals
are reported as suspected to be carcinogenic (Co and Hg), mutagenic [As, Vanadium
(V)], teratogenic (As), allergenic (Ni) or endocrine disruptors (Ag, Cu, Zu). Some are
well known to cause neurological and behavioural alterations especially in children
(Pb), induce central nervous system damage (Hg, Mn and Pb), bone marrow damage
and osteoporosis (Cd and Pb), are hepatotoxic and/or nephrotoxic (Cd, Hg and Mn)
or negatively affect the immune system (Pb) (Mohammad et al. 2020, Puzas et al.
2004, Koller and Saleh 2018).
The relation between exposure to metals from the environment and human
health effects is illustrated in Fig. 1.
dysfunction
Figure 1. Routes of exposure, the impact of toxic metals on human health (Witkowska et al. 2021).
Final Remarks
Several aspects of pollution by metals were discussed in this chapter informing
how this is generating great apprehension today. Metals are typical pollutants due
to their environmental persistence, bioaccumulation and toxicity but even so, their
anthropogenic emissions are still increasing in some areas of the world. Emissions
by metal-based industries and agriculture were examined as well as drinking water
and food pollution as major sources for human exposures. Adverse consequences for
the environment and for human health have resulted from metals’ accumulations in
several environmental parts (including air, water, soils and the food chain). Exposure
to metals contributes to the onset and/or progression of many diseases, which include
cancers and neurological disorders. in the light of these facts and despite the current
challenges and difficulties, policies and plans to control metal pollution should
certainly continue and even be reinforced.
References
Algül, F. and M. Beyhan. 2020. Concentrations and sources of heavy metals in shallow sediments in Lake
Bafa, Turkey. Sci. Rep. 10(1): 11782.
Ali, H. and E. Khan. 2019. Trophic transfer, bioaccumulation, and biomagnification of non-essential
hazardous heavy metals and metalloids in food chains/webs—Concepts and implications for wildlife
and human health. Hum. Ecol. Risk Assess. 25(6): 1353–1376.
Ali, H., E. Khan and I. Ilahi. 2019. Environmental chemistry and ecotoxicology of hazardous heavy
metals: Environmental persistence, toxicity, and bioaccumulation. J. Chem. 2019: 6730305.
Altunatmazi, S.S., D. Tarhan, F. Aksu, N.P. Ozsobaci, M.E. Or and U.B. Barutuçu. 2019. Levels of
Chromium, Copper, Iron, Magnesium, Manganese, Selenium, Zinc, Cadmium, Lead and Aluminium
of honey varieties produced in Turkey. Food Sci. Technol. 39(2): 392–397.
Amin, N., A. Azid, M. Sani, K. Yusof, M. Samsudin, N. Rani et al. 2018. Heavy metals in the air: Analysis
using Instrument, air pollution and human health-a review. pollution and human health-a review. J.
Appl. Fund. Sci. 14(4): 490–494.
Arshad, N., Z. Hamzah, Ab.K. Wood, A. Saat, and M. Alias. 2015. Determination of heavy metals
concentrations in airborne particulates matter (APM) from Manjung district, Perak using energy
dispersive X-ray fluorescence (EDXRF) spectrometer. AIP Conference Proceedings. 1659: 050008.
Briffa, J., E. Sinagra and R. Blundell. 2020. Heavy metal pollution in the environment and their
toxicological effects on humans. Heliyon 6 (9): e04691.
Britannica, Encyclopædia Britannica, Inc. 2020. “Metal”. Encyclopaedia Britannica. Britannica, Chicago,
USA.
Cruz, T.C. G.N. Nayaka, A.K. Tiwari and M.R. Nasnodkara. 2020. Assessment of metal pollution and
bioaccumulation of metals by edible bivalve Polymesoda erosa in the Zuari Estuary, west coast of
India. Mar. Poll. Bull. 158: 111415.
Dar, M.I., I.D. Green and F.A. Khan. 2019. Trace metal contamination: Transfer and fate in food chains of
terrestrial invertebrates. Food Webs. 20: e00116.
Delfino, S. and A. Saccone. 2009. Chemistry of Metals. pp. 88–127. In: I. Bertini [ed.]. Chemistry of
Metals, Inorganic and Bio-organic Chemistry (Vol. 1). United Nations Education Scientific and
Cultural Organization, Paris, France.
Dendievel, A.M., B. Mourier, A. Dabrin, H. Delile, A. Coynel, A. Gosseta et al. 2020. Metal pollution
trajectories and mixture risk assessed by combining dated cores and subsurface sediments along a
major European river (Rhône River, France). Environ. Int. 144: 106032.
Duffus, J. 2002. “Heavy metals” a meaningless term? (IUPAC Technical Report). Pure Appl. Chem.
74(5): 793–807.
Dunee. 2012. Difference Between Metal and Heavy Metal. Science & Nature/Science/Chemistry/
Inorganic Chemistry. https://www.differencebetween.com/difference-between-metal-and-vs-heavy-
metal/. Accessed at 20 th June 2021.
Elliott, S., A. Frio and T. Jarman. 2017. Heavy metal contamination of animal feedstuffs—a new survey.
J. Appl. Anim. Nutr. 5: E8.
[EEA] European Environmental Agency, Helpcenter definition—Pollution, 2012. EEA, Copenhagen,
Denmark.
[EPA] Environmental Protection Agency. 2007. Framework for Metals Risk Assessment. Environmental
Protection Agency, Washington, USA.
Fang, G.C., Y.S. Wu, S.Y. Chang, S.H. Huang, and J.Y. Rau. 2006. Size distributions of ambient air
particles and enrichment factor analyses of metallic elements at Taichung Harbor near the Taiwan
Strait. Atm. Res. 81(4): 320–333.
Fernández-Luqueño, F., F. López-Valdez, P. Gamero-Melo, S. Luna-Suárez, E.N. Aguilera-González,
A.I. Martínez et al. 2013. Heavy metal pollution in drinking water—a global risk for human health:
A review. Afr. J. Environ. Sci. Technol. 7(7): 567–584.
Gall, J.E., R.S. Boyd and N. Rajakaruna. 2015. Transfer of Heavy Metals Through Terrestrial Food Webs:
A Review. Environ. Monit. Assess. 187(4): 201.
Gupta, P.K. 2018. Illustrated Toxicology. Academic Press, Elsevier, London, UK.
Hassanien, M.A. 2011. Atmospheric Heavy Metals Pollution: Exposure and Prevention Policies in
Mediterranean Basin. pp. 287–307. In: L. Simeonov, M. Kochubovski and B. Simeonova [eds.].
Environmental Heavy Metal Pollution and Effects on Child Mental Development. NATO Science
for Peace and Security. Series C: Environmental Security, Vol. 1. Springer, Dordrecht, Netherlands.
Hosseini, H., A. Shakeri, M. Rezaei, M.D. Barmaki and M.R. Mehr. 2020. Water chemistry and water
quality pollution indices of heavy metals: a case study of Chahnimeh Water Reservoirs, Southeast of
Iran. Int. J. Energ. Water Res. 4: 63–79.
Hostýnek, J.J., R.S. Hinz, C.R. Lorence, M. Price and R. H. Guy. 2008. Metals and the Skin. Crit. Rev.
Toxicol. 23(2): 171–235.
Jaishankar M., T. Tseten, N. Anbalagan, B.B. Mathew and K.N. Beeregowda. 2014. Toxicity, mechanism,
and health effects of some heavy metals. Interdiscip. Toxicol. 7(2): 60–72.
Järup, L. 2003. Hazards of heavy metal contamination. Br. Med. Bull. 68: 167–182.
Jiries, A., A.H. Ziadat and R. Al-Atwi. 2018. Atmospheric pollution with heavy metals at Tabouk City-
KSA. Adv. Sci. Eng. Technol Int. Conferences (ASET). Dubai 2018: 1–5.
Karaouzas, I., N. Kapetanaki, A. Mentzafou, T.D. Kanellopoulos and N. Skoulikidis. 2021. Heavy metal
contamination status in Greek surface waters: A review with application and evaluation of pollution
indices. Chemosphere. 263: 128192.
Kim, H.S., Y.J. Kim and Y.R. Seo. 2015. An Overview of Carcinogenic Heavy Metal: Molecular Toxicity
Mechanism and Prevention. J. Cancer Prev. 20(4): 232–240.
Koller, M. and H.M. Saleh. 2018. Introducing Heavy Metals. pp. 3–11. In: H.M. Saleh [ed.]. Heavy
Metals. IntechOpen, London, UK.
Kunt, F., Z.C. Ayturan, F. Yümün, I. Karagönen, M. Semerci and M. Akgün. 2021. Measurement and
evaluation of particulate matter and atmospheric heavy metal pollution in Konya Province, Turkey.
Environ. Monit. Assess. 193(10): 637.
Landrum, P.F. and S.W. Fisher. 1999. Influence of Lipids on the Bioaccumulation and Trophic Transfer of
Organic Contaminants in Aquatic Organisms. pp. 203–234. In: M.T. Arts and B.C. Wainman [eds.].
Lipids in Freshwater Ecosystems. Springer, New York, NY, USA.
Lequy, E., J. Siemiatycki, S. Leblond, C. Meyer, S. Zhivin, D. Vienneau et al. 2019. Long-term exposure
to atmospheric metals assessed by mosses and mortality in France. Environ. Int. 129: 145–153.
Lee Jr., R.E. and D.J. von Lehmden. 1973. Trace Metal Pollution in the Environment. J. Air Poll. Contr.
Assoc. 23(10): 853–857.
Liu, J., R. Liu, Z. Yang and S. Kuikka. 2021. Quantifying and predicting ecological and human health
risks for binary heavy metal pollution accidents at the watershed scale using Bayesian Networks.
Environ. Poll. 269: 116125.
Mann, R.M., M.G. Vijver and W.J.G.M. Peijnenburg. 2011. Metals and Metalloids in Terrestrial Systems:
Bioaccumulation, Biomagnification and Subsequent Adverse Effects. pp. 49–74. In: F. Sánchez-
Bayo, P.J. van den Brink and R.M. Mann [eds.]. Ecological Impacts of Toxic Chemicals. Bentham
Science Publishers Ltd., Sharjah, United Arab Emirates.
Messager, M.L., I.P. Davies and P.S. Levin. 2021. Low-cost biomonitoring and high-resolution, scalable
models of urban metal pollution. Sci. Tot. Environ. 767: 144280.
Mohammad, N.A., O.M. Mehdi, F. Omid, M. Leila, and H. Reza1. 2020. Manganese-Induced
Nephrotoxicity Is Mediated through Oxidative Stress and Mitochondrial Impairment. J. Ren. Hepat.
Disord. 4(2): 1–10.
Naderizadeh, Z., H. Khademi and S. Ayoub. 2016. Biomonitoring of atmospheric heavy metals pollution
using dust deposited on date palm leaves in southwestern Iran. Atmósfera. 29(2): 141–155.
Perumal, K., J. Anthony and S. Muthuramalingam. 2021. Heavy metal pollutants and their spatial
distribution in surface sediments from Thondi coast, Palk Bay, South India. Environ. Sci. Eur. 33:63.
Popoola, L.T., S.A. Adebanjo and B.K. Adeoye. 2018. Assessment of atmospheric particulate matter and
heavy metals: a critical review. Int. J. Environ. Sci. Technol. 15: 935–948.
Puzas, J.E., J. Campbell, R.J. O’Keefe and R.N. Rosier. 2004. Lead Toxicity in the Skeleton and Its Role
in Osteoporosis. pp. 363–376. In: M.F. Holick and B. Dawson-Hughes [eds.]. Nutrition and Bone
Health. Nutrition and Health. Humana Press, Totowa, USA.
Qin, G., Z. Niu, J. Yu, Z. Li, J. Ma and P. Xiang. 2021. Soil heavy metal pollution and food safety in China:
Effects, sources and removing technology. Chemosphere. 267: 129205.
Rehman, K., F. Fatima, I. Waheed and M.S.H. Akash. 2018. Prevalence of exposure of heavy metals and
their impact on health consequences. J. Cell. Biochem. 119(1): 157–184.
Scharninghausen, J. 2019. Protecting Against Heavy Metals. Directorate of Assessments and Prevention,
Workplace Safety Division, U.S. Army Combat Readiness Center, Fort Rucker, Alabama, USA.
Srithawirat, T. 2016. Indoor PM10 and its heavy metal composition at a roadside residential environment,
Phitsanulok, Thailand. Atmósfera. 29(4): 311–322.
Tchounwou, P.B., C.G. Yedjou, A.K. Patlolla and D.J. Sutton. 2012. Heavy Metals Toxicity and the
Environment. EXS. 101: 133–164.
Ugwu, K.E. and A. C. Ofomatah. 2020. Concentration and risk assessment of toxic metals in indoor dust
in selected schools in Southeast, Nigeria. SN Apll. Sci. 3: 43.
Wania, F. 1998. The Significance of Long-Range Transport of Persistent Organic Pollutants by Migratory
Animals. WECC Report 3/98. Wania Environmental Chemists Corp. Toronto, Canada.
Witkowska, D., J. Słowik and K. Chilicka. 2021. Heavy Metals and Human Health: Possible Exposure
Pathways and the Competition for Protein Binding Sites. Molecules. 26(19): 6060.
[WHO] Joint WHO/, Convention Task Force on the Health Aspects of Air Pollution, Health risks of heavy
metals from long-range transboundary air pollution. 2007. WHO, Geneve, Switzerland.
Yang, H., F. Wang, J. Yu, K. Huang, H. Zhang and Z. Fu. 2021. An improved weighted index for the
assessment of heavy metal pollution in soils in Zhejiang, China. Environ. Res. 192: 110–246.
Yu, Z., E. Liu, Q. Lin, E. Zhang, F. Yang, C. Wei and J. Shen. 2020. Comprehensive assessment of heavy
metal pollution and ecological risk in lake sediment by combining total concentration and chemical
partitioning. Environ. Poll. 269: 116212.
Zhao, C.M., P.G.C. Campbell and K.J. Wilkinson. 2016. When are metal complexes bioavailable?
Environ. Chem. 13: 425–433.
Chapter 2
Biomarkers, an Overview
The Concept of Biomarker

The use of biomarkers (BMs) goes back to the very beginning of medical treatment.
The practice of uroscopy (examining a patient’s urine for signs of disease) dates to the
14th century when doctors would regularly examine the colour and sediment of their
patient’s urine. Only much later was the word “biomarker” first used by Karpetsky,
Humphrey and Levy in a 1977 edition of the Journal of the National Cancer Institute.
This word is a little over 40 yr old, being a portmanteau of “biological marker”
(Strimbu and Tavel 2010, Fathi et al. 2014).
Defining biomarkers
Currently the World Health Organization (WHO) defines BM as “any substance,
structure, or process that can be measured in the body or its products and influence
or predict the incidence of outcome or disease” (Strimbu and Tavel 2010, Fathi et
al. 2014). There are several other definitions of BM in literature, such as the one
given by the United States National Academy of Sciences Committee on Biological
Markers; they define a BM as “an alteration in cellular or biochemical components,
processes, structure or functions that is measurable in a biological system or sample”,
despite not being a measure of the disease, a disorder or condition itself (Ladeira and
Viegas 2016). These definitions in a practical way, means that as body temperature
is a well-known BM for fever; blood pressure is used to determine the risk of a
stroke; and cholesterol values are risk indicators for coronary and vascular disease
(Califf 2018). A more comprehensive definition is “a characteristic that is objectively
measured and evaluated as an indicator of normal biological processes, pathogenic
processes or pharmacologic responses to a therapeutic intervention” (Fathi et al.
2014). Here, BMs do not only indicate the incidence or the outcome of a disease, but
also the effects of treatments or interventions. As an example, if a subject is taking
an anti-cholesterol medication, cholesterol levels can be measured in a follow-up
appointment to determine whether the medicine is working; in other words, whether
the medication has lowered cholesterol and reduced the risk for having a heart attack
(Califf 2018).
Contexts of biomarkers
In clinical, laboratory or toxicological contexts, BMs can be regarded with different
implications. Clinically BMs refers to a broad subcategory of medical signs—that
is, objective indications of the medical state observed from outside the patient—
which can be measured accurately and reproducibly. It should be noted that medical
signs stand in contrast to medical symptoms, which are limited to those indications
of health or illness perceived by patients themselves. In fact, while BMs are by
definition objective and quantifiable characteristics of biological processes, they do
not necessarily correlate with a patient’s experience and sense of wellbeing (Strimbu
and Tavel 2010). Some authors even mention that BMs should be distinct from
direct measures of how a person feels, functions or survives, which should be a
different category of measure known as Clinical Outcome Assessment (COA) (Califf
2018). COA can be defined as a well-defined and reliable assessment of patients’
symptoms, overall mental state or how they function. This is a complex process,
which includes: the patient-reported outcome measures; observer-reported outcome
measures given by someone other than the patient or a health professional such
as a parent or a caregiver; clinician-reported outcome measures; and performance
outcome measures which are standardized task(s) actively undertaken by a patient
according to a set of instructions (FDA 2020). Therefore, distinguishing BMs from
COAs is very important, since COAs measure outcomes that are directly important
to the patients, BMs serve a number of purposes, one being to link a measurement to
a prediction of COAs (Califf 2018).
In the laboratory BMs may include basic chemistries to more complex tests
on biological fluids, cells and other tissues, as well as histologic, radiographic
or physiologic characteristics (Fathi et al. 2014). An emerging field of interest is
represented by those studies that integrate imaging parameters with molecular BMs
for improving patients’ diagnoses and prognoses (Canese et al. 2020).
The term BM was introduced in the field of toxicology, environment and
occupational health, since the past 20 yr (Aitio et al. 2007). BMs have been used
to identify biological changes due to toxic chemicals and in the assessment of
environmental health, as part of an integrated approach (Ladeira and Viegas 2016).
In a report regarding the validity of BMs in environment risk assessment, WHO
stated that a true definition of BMs “includes almost any measurement reflecting
an interaction between a biological system and a potential hazard, which may be
chemical, physical, or biological. The measured response may be functional and
physiological, biochemical at the cellular level, or a molecular interaction” (Strimbu
and Tavel 2010). Currently most research on BMs in the field of toxicology is
concerned with markers which can increase the ability to identify long-term risks due
to toxicant exposure and identify early markers of toxicity (Ladeira and Viegas 2016).
Monitorization of Environment and Human Health

Before describing different BMs categories, it is vital to allude two related concepts:
“Environmental Monitoring” and “Biological Monitoring”. Both can help in the
Other documents randomly have
different content
Eszeveszett gyorsasággal haladtunk.
*
Február 16-án.
Anyámtól egy levél. Elragadtatva ír az én szocziális sikereimről.
Hogy pár osztrák hazatérve Cannesből, a legnagyobb
elragadtatással írt rólam, a mit azután a mamának írtak meg. Hát
ilyformán kell élnem, hogy szocziális sikereket érjünk el! Mama csak
szerényen azt teszi hozzá, hogy igyekezzek egy udvarlót tartani,
(hogy udvarló alatt mit értett!) s ha már kell, hát legyen az a
választófejedelem (hát már ennek is híre ment). «Le sang des roys
ne soulle pas» (a régi ortografiával írta le… de azért még se
folytatom).
Anyám tanácsait tudomásul vettem… egy igen megelégedett,
szerencsétől áradó levéllel feleltem neki. Papáról is sokat ír,
üdvözöltet s örömmel lát azon a szocziális magaslaton, a melyre
születtem. Enchantée ms. et mesdames.
*
Február 17-én.
Hogy Eleket boszanthassam, folyton a herczeggel vagyok. Egyik
ajándékot a másik után fekteti lábaim elé. Úgy látszik, vannak férfiak,
kik az amolyanokat is azzal a szerelemmel szeretik, mint a
tisztességes nőket kéne (ilyen Sándor). Vannak olyanok, kik a
tisztességeseket akkép ünneplik, mint a hogy az amolyanokat
szokták (Elek). Nini… most veszem észre, hogy mily nagy igazságot
írtam le. Az vagyok, mindkettőből áll a lelkem. Rosszabb vagyok a
legrosszabb párisi cocotte-nál és… lehetett volna a legjobb hitves
anya is belőlem.
Ma Elek egy gyémántkeresztet hozott. Ilyenkor aztán egy napra
úgy teszek, mintha melegebben éreznék iránta. Hadd tegye hát
magát értem tönkre. Ez az egy vágyam van csak ma már. Több nem
is lehet.
*
Február 19-én.
Fernande-nál az első garden party. Egy virágzó kamélia-
lugasban a fejedelemmel.
– A multkor be hagytam fenséged által a lelkembe látni. Ma…
– Igen, ma én beszélek. Lássa, grófné, elmondom őszintén. Miért
ne mondanám. Tisztább, jobb a többinél.
– Sem az egyik, sem a másik, fenség, csak tán boldogtalanabb –
tettem hozzá félhangon.
– Miért? nem keresem. De érzem, van valami köztünk, a mi több
a szerelemnél – felvetettem kérdőleg szemeimet – mert nagyon
közel áll a barátsághoz.
– Igen – feleltem nyugodtan – ha ugyan fenségednek és nekem
lehetnek barátjai.
– Éppen azért, mert ez jutott eszébe, látom, hogy igen. Meg
fogjuk érteni egymást. Lássa, tán tudja, hogy a német császár
unokaöcscse vagyok.
– Igen, fenség.
– Az ő udvaránál nevelkedtem… boldogan… gyermekek között
gyermekként. Sok fiatal herczeg volt akkor a berlini udvarban, mind
jó pajtásaim… aztán… tíz éves koromban, hogy szegény atyám
meghalt, haza vittek Degenburgba. Uralkodnom kellett volna. Én
katona voltam, azt hittem, egész életemben csak katonákkal lesz
dolgom. A mi udvarunk fekélyes, rothadó talajra épült. Első perczben
elragadtatva láttam a jó akaratot, mely körülvett… aztán.
… Aztán? itt egy mosoly, elrejtett gondolat, egy tett… lassan
beláttam, hogy az egész udvarban nincs egy jó emberem…
– Aztán?
– Aztán a nép felé fordítottam tekintetem, úgy éltem, mint a nagy
királyok, kik a szalmafödeles kunyhókban keresték az igazságot, én
is bejártam kis országom minden falvát, városát. Azt hittem,
megértenek… azoknak a nagy királyoknak könnyű volt, mert nem a
mi kétkedő, megismerő, mérgezett századunkban éltek… a porból
emeltem magamhoz embereket. Szerettem őket, mert leköteleztem
őket. Ők gyűlöltek, mert hálásaknak kellett volna lenniök… Igy
napról-napra, emberről-emberre.
– Hol van hát az igazság? – kérdtem önkénytelenül – ha még a
legmagasabb csúcsokról sem látni meg csillagát?
– Az igazság… gyermekem – mondta, e perczben arcza végtelen
jóságos kifejezésű lett, de egyúttal igen öregnek látszott. – Az
igazság? – és nem felelt kérdésemre.
– Aztán? – kérdtem.
– Aztán? Elhagytam herczegségemet. Úgy sincs szükségük
reám. Most itt töltöm a teleket, nem azért, mintha itt jobb lenne. Itt
csak úgy hazudnak, komédiáznak az emberek, mint másutt, de hát
itt legalább kevesebbet várva tőlem, mint kis országomban,
valamivel őszintébbek velem szemben. Meg hát itt, hol a föld legelső
társasága csapódott össze, többen állnak közel hozzám.
– Legalább társadalmilag, – mondtam s azt hiszem, keserűen
mosolyogtam.
– De most grófné, egy vallomást, – fordult hirtelen hozzám – s
aztán mint barátok válunk el.
– Akár kettőt is fenség, – mondtam határozott hangon, pedig
zavarba jöttem, ugyan mit akarhat tőlem
– Barátja önnek gr. Vezekényi Elek?
Bámulva néztem reá – miért kérdi, s aztán nyugodtan felelni:
– Férjemnek rokona, régebben vele utaztunk. Igen okos ember,
kitől jóformán, mit művészi dolgokban tudok, tanultam.
– De hisz ez nem felelet.
– Fenséges uram – mondtam s mélyen meghajlottam előtte, – ha
valaki tőlem azt kérdené, baráti viszonyban vagyok-e fenségeddel,
azt hiszi, tudnék reá felelni?… azt hiszi, tudja az ember, hogy
embertársával milyen viszonyban van?… Egyet tudok csak.
– S az?
– Hogy szeretni tudok, – s egyedül vagyok.
– S ezt rég tudja?
– Feleletem első felét – párbedészünk hozta tudtomra –
másodikát pár napja tudom.
– Mióta? – kérdé a herczeg s szeme felvillant.
– Mióta a multkor a férjemmel – s e szót erősen hangsúlyoztam –
egy nagy viharban voltam együtt a sík tengeren.
S e perczben láttam a szeméből, hogy a herczeg is szeret. – Hát
ez is? – Feleletemre vállat vont s ott hagyott egyedül. Azt hitte,
komédiázok vele. De hát szerelmét csak nem fogadtam volna el. Így
mindegy.
*
Február 20-án.
Sándort négy napja nem láttam. Ma a cannesi ujságban nagy
betűkkel hírdették, hogy az itteni árvaháznak 30 ezer frankot adott.
Magyarországon is nagy adományokat tett. Én meg csak hordom az
Elek gyémántjait, felemelt homlokkal lépek a szalonokba, mint
Cannes királynője.
*
Február 22-én.
Ma két ügyvédje volt itt, azt mondja üzleti dolgai vannak vele.
Egész nap nem láthattam.
*
Február 23-án.
Mindnyájan a farsang utolsó napjaira Nizzában voltunk. A kis
Bennetné napról-napra féktelenebb, udvarlójával legképtelenebb
dolgokat követte el A mit már azért sem volna szabad, mert férje
Amerikában van. Különben azt mondják, válni akar s férjhez akar
Steatonhoz menni.
Mi mind furcsán viseltük magunkat. Mind egyforma Pierret és
Pierrette jelmezben voltunk. Strazenszky coachán mentünk. Mi
négyen egy szabad perczben, midőn urainktól megszabadulhattunk,
felmentünk Malthensé egy unokabátyjának lakására. Tudtuk, nincs
otthon. Bejártuk minden zegezúgát. A komornyik goromba volt
velünk, ki akart hajtani. Nem hagytuk magunkat, megnéztük
fürdőszobáját. Egypár borzasztó lány arczképe van a tükörben…
Könyveinek czímeit nem irom itt le.
A hogy kijöttünk a lakásából, az öreg komornyik dühösen ajtót
mutatott nekünk (az álarcz alatt nagyot nevettem).
– Oda valók vagytok ti is, oda ni! – felmutatott a második
emeletre, – ott is olyan igen víg hölgyek laknak.
– Menjünk fel, nézzük meg, hogy laknak. – Ez a Benettné ideája
volt. Egy a szó s a tett. A még épp csak öltözködő leányok bámulva
látnak minket (félre lökve az ellenálló szobalányt) nehéz illatoktól
terhes salonjukba berontani. Eleinte sikoltnak, aztán azt híve mi is
olyanok vagyunk mint ők, egy csésze theával kináltak meg, meg
édességekkel. Elfogadtuk s igy egy félóráig ott ültünk mi, Cannes
divatkirálynéi, azokon a bizonyos kanapékon, szembe vagy öt hat
leánynyal, koczintanak velünk. Igen, mert cognacot is ittunk.
Csakhogy… s ime a bökkenő, egyre nem számítottunk. Pierrette
ruháink (egyforma fekete-sárga koczkából varrva) elárultak minket.
Alig hogy kimegyünk tőlük, «uraink» (kik szintén lenn voltak előbb),
épp ilyen jelmezben törnek be a «dámák»-hoz. Persze ezek
ismerték őket. A cocotte-ok elragadtatva tudják meg, kik voltak
náluk.
Fogadok, hogy ma már az egész Nizza erről beszél. Elek
lilaszinű volt a dühtől, hogy elmondtam neki. Ennek örülök… csak
Sándor ezt ne tudja meg. Vagy miért ne? Tán összetör s ez jó lenne
nékem, testem, lelkem fáradt.
*
Február 24-én.
Az összes nizzai lapok (persze nevek elhallgatása mellett) leírták
kalandunkat. Malthensné sírva hozta az ujságot. Benettné csak
nevet… az okos Dahnstein Marianne büszke, hogy olyat tett, mit a
mi világunkból való asszony nem mert megtenni soha. Én, ahogy a
három asszony elment, otthon maradok, várok… egész nap várom,
félek. A hideg lel vagy mi, de egész testemben reszketek. Este jő
meg Sándor. Bejő hozzám. Én felkelek, eléje megyek, de nem
tudom hogyan… ágyamban találom magamat. Ágyam fejénél
komornám, ki ápol. Úgy látszik, elájultam mikor bejött. Istenem, ha
Sándor ezt is komédiának hitte.
*
Február 25-én.
Elek jött korán reggel hozzám. Izgatottan elmondta, hogy ez nem
járja, a mit teszek. Hogy az egész város rólunk beszél. Hogy keljek
fel (még csak a chaise longue-on feküdtem), most esetleg ha ma
nem mutatom magamat, szocziális positiómnak árthatok. Oh
Cannes! Oh Elek! Hisz úgy látszik, csak szocziális sikereim érdeklik,
mint a papát és mamát.
Felkeltem, de… de nem az Elek miatt. Halványsárga selyem
ruhában szürke tollakkal díszitve, á la Daumont befogott négyesen,
végig a Crozetten. Mindenki ott sétált, olyan diadalmasan robogtam
végig közöttük – hogy még Fernande is abbahagyta – tudom, a
szapulásomat. A czukrászdába lépve, halk morajjal fogadtak.
Mindenki felugrált. Minden tánczomat elkapták estére a Fernande
jelmezbáljára – a mely az utolsó ez idén. Szerencsére… hisz a
Sándor gyermeke már megmozdult a szívem alatt.
Ha a szülés közben elpusztulnék, beszélne-e Sándor valaha
majd gyermekünknek rólam?
*
Éjjel 2 órakor.
A herczeg aggressiv kezd lenni. Igen szemtelen volt. Azóta, hogy
a férjemet emlegettem, engem is a többi közé sorol. Hiszen igaza
van más szempontból – de azért mégis felkeltem mellőle, végig
menve az egész báltermen, ott hagytam egyedül. Második botrány, a
melyben részem van a héten.
Erről még többet fognak beszélni a cannesiak s még
kegyetlenebbül, tudom, mint a nizzai kalandról.
*
Február 26-án.
Szörnyű dolog történt ma éjjel. Benettné haza menve a bálból –
még úgy látszik elfogadta a kis angol udvarlását – elég az hozzá
hogy Bennet, ki váratlanul jött haza Amerikából, rájuk tört s lelőtte
Steatont.
Irtóztató skandalum… az egész város erről beszél. Steaton
reggel 6-kor meghalt. Benettné még ma a délutáni vonattal Párisba
utazott.
Én Istenem, ha Sándor kezébe is pisztolyt adhatnék. – Persze
minálunk ez lehetetlen. Amerika nagy, s hamar felejtenek. De végre
is én egy jövendőbeli Bálványosy anyja vagyok.
A botrány hírével Elek sietett hozzám, halotthalványan, tán
megijedt?
Én, hogy végig hallgattam, mintegy önfeledten – a karjai közé
vetettem magamat. Elek még sápadtabb lett.
– Félsz? – kérdtem.
– Akarja, hogy lelőjjem Sándort? –
– Tudod, hogy ez lehetetlen, – mondtam a lehető
legnyugodtabbnak akarva látszani – mert hisz akkor nem vehetnél
el.
– Igaza van – s lehorgasztotta fejét.
Este újabb részletek. Ebéden Pepi volt nálunk csak. Sándor, ha
Pepit hivom, mindig otthon marad – s én is a Pepi oldalán
erősebbnek érzem magamat s ilyenkor szinte még a tekintetét is
elbirom. A tegnapi esetről van szó. Én tréfásan beszéltem a dologról
(nem tudom miért, de valami benső vágy arra ösztökél, hogy még
szennyesebbnek tűnjek fel Sándor előtt, mint a milyen valóban
vagyok) elmondtam az «eset» egyik verzióját. Hogy midőn Benett
lelőtte a felesége szeretőjét, Benettné sikoltva egy székre rogyott s
így kiáltott fel: «Jaj Istenem, el vagyok veszve, többet nem fogadnak
Cannesban.» Férje pedig, hogy letörölte pisztolya csövét a kabátja
ujján, csengetett egy pohár vízért. Midőn a pinczér behozta,
nyugodtan megkérdezte tőle, hogy át van-e szűrve, beszéltem
nagyokat nevetve.
Sándor némán tekintett rám, aztán, mint ki nem tudja tovább
visszatartani, felpattant.
– Ocsmány história ocsmány verziója. Nem a te szádba való. –
Szemei kifejezése az enyémet kereste s ebben benne volt, hogy
megvet, hogy méltónak tart a Benettné barátságára, hogy elhisz
rólam mindent, hogy az utolsónál utolsóbbnak tart… s a «nem a te
szádba való»… annak az volt az értelme, hogy nincs jogom éppen
nékem dobni az első követ Benettnére. Erre felkelt s kiment
szótlanul az ebédlőből. Pár percz mulva komornyikja lejött, hogy
erős szédülése van, azért nem jöhetett le. Én Pepivel egyedül
maradtam, némán ebédeltünk.
Ebéd után Pepi karon fogott s a kis szalonban összeszidott, de
úgy, mint egy kis iskolás leányt. Elmondta, hogy nem érti, mit akarok,
méltatlan vagyok önmagamhoz, méltatlan férjemhez, nevemhez.
– Én bizony kimondom az én bécsies szókimondásommal.
Undokság, a hogy vele bánsz. Hát nem látod, hogy a világon a
legderekabb férfi… hogy többet ér a kis ujja Eleknél, a fejedelemnél
s minden udvarlódnál együttvéve, de hát miért cselekszel így vele,
miért?
És én hevesen, élesen, szakgatottan zokogni kezdtem s a Pepi
mellén alig, hogy kitudtam nyögni, mert – szeretem.
Még némán sírtam-ríttam az oldalán, midőn a komornyik
lélekvesztve berohan. – Grófné, a méltóságos úr igen rosszul van,
elállt a szava, levegő után kapkod.
Én esztelenül felrohanok, be akarok menni hozzá, a mint
belépek, összeesik. Szívgörcse volt… Egész éjjel sírtam,
virrasztottam oldalán. Én Istenem, ha elmondhatnám neki, hogy
szívem, lelkem a képével van tele, ha elmondhatnám!
Az orvos azt mondja, már rég szervezeti szívbaja van. És ennek
mostanában kellett kifejlődnie. Reggel neki is megmondta – angol
egyenességével, – hogy vigyáznia kell magára s a nagy izgalmakat
kerülnie kell, mert pórul járhat.
És énnékem ezt mind végig kellett hallgatnom. Én nem
szólhattam, nem törülhettem le a hideg verejtéket gyöngyöző
homlokáról.
Sándor nyugodtan mosolygott, – az én életemben már nem igen
lesznek izgalmas napok, – mondta s megfogta a kezemet. Én…
igen… megtettem, volt-e jogom hozzá? megcsókoltam a kezét.
*
Február 28-án.
Azóta nem fogadtam senkit, nem láttam senkit. Elek leveleivel
üldöz. Én egész éjjel Sándor szobája mellett vigyázom minden
lépését, tettét. De nem megyek hozzá, hisz ehhez jogom sincs.
Ma az orvos kijelentette, hogy tengerre mehet, ez jót fog tenni
neki.
Én magam mondtam meg neki, – megkérdtem, hogy
elkisérhetem-e?
– Magam fogok csak menni, – mondta nyugodtan.
*
Márczius 3-án.
Mindennap kinn vitorlázik a tengeren, és mindig ott várom a
parton, a halászvárostól jó messze, a Golfe Juan mellett. Rendesen
indulás után jövök oda, ott lesem egy halászházban, a melyet erre a
czélra béreltem ki. Ott vagyok, míg elindul, s aztán a parton, míg
visszajő.
*
Márczius 6-án.
Pár nap óta egyedül jár. Azt mondja, a tenger nyugodt, így jobb, s
csak épp a szigetekig megy. Úgy szeretnék vele menni.
Ma este bejött a szobámba, úgy mint ezelőtt. Terveimről
kérdezősködött. Elmondta, hogy ha haza megyünk, ott fogunk az új
házban, az én birtokomon, a melyet nekem vett, – élni. Elmondta,
hogy ő volt a hibás…
– Miben? – kérdem.
– Hogy – de elakadt a szó a torkán.
Tán csak nem hiszi, hogy igazán Elekbe vagyok szerelmes?
*
Márczius 7-én.
Az ágyban lázasan… csak egy pár szót. A hajót a tenger a frejusi
úton vetette ki üresen… Sándor holttestét ma este találták meg a
halászok a Bocca alatt.
Nem tudom, élek-e még, vagy csak álmodom. Én öltem meg!
Tudom…
*
Május 6-án.
Majdnem két hónapig ágyban. Azt mondják, élethalál között
voltam. Az élet győzedelmeskedett. Újra kezdhetem.
Ime a helyzet.
A pusztahegyi ház nagy szalonjában fekszem. Chaise longue-
omat oda tolattam az ablakhoz, szemeim előtt a Katinka-liget.
Egyedül vagyok…
Sándor ott a templom alatt a kriptában. Bármit mondjanak,
gondoljanak bármit, én tudom, hogy én öltem meg. Nincs mentség
sem a földiek, sem az égiek előtt?
Mit tegyek?
*
Május 7-én.
Napok, heteken keresztül a folytonos lázban. Terhes álmaimban
azon törtem fejemet, mit tegyek, ha felkelek. Első gondolatom volt…
Eleket tönkre tenni. Eh, ha minden baj oka a pénz volt, hát
pusztuljon az a pénz. De ekkor úgy kellene kezdenem, hogy
látogatásait elfogadjam, már háromszor volt itt, sohasem fogadtam.
Mama (ki igazán meghatóan ápol), roppant irigyel. Egy nagy partiet
eltemetek, s már egy másik kopogtat ajtómon.
– S ehhez el is kell menned, – mondja, – már a jó hired miatt is.
Igen sokat beszéltek rólatok már a Sándor idejében. Ezt helyre kell
ütnöd… kérlek… Menj hozzá…
– Igen, édes mamám, hozzá megyek, – mondtam két kezét
megcsókolva, – de elébb tönkre teszem lelkileg, – ismételtem
magamban, – s vagyonilag – ha még akkor is kedve van, hát jó, –
akkor hozzámegyek. Tán szegényen még becsületesek ís lehetünk.
Tán még az igazság útjára is rátalálunk…
*
Május 8-án.
És gyermekem? már mozdul a szívem alatt. Hogy fogok a
szemébe tekinteni, ha atyjáról kérdezősködik majd? Mit fogok neki
mondani?
*
Május 9-én.
Átvitettem magamat Salamonba. Arra a birtokra, a melyet Sándor
nékem a lakodalom napján adományozott. Ott vagyok a kis házban,
a mely boldogságunknak épült. Itt fog gyermekem is megszületni…
itt a képe előtt. Mert a hálószobámban ágyammal szemben függ a
képe. Nyiltan, derülten, bizalmasan néz le reám. Szeret. És én
szeretem. Igen… szeretem… a tavasz egész bűbájos költészetével,
szeretem lelkem egész erejével; felébresztette lelkem életét. Vissza
adott önmagamnak… Szeretem. És átadom magamat szerelmem
egész szenvedésének. Ha őt már azzal tönkretettem, hogy szeretni
nem tudtam, hadd menjek én tönkre az ő iránta érzett
szerelmemben. De előbb Elekkel végzek.
*
Május 12-én.
Ugy tettem, mintha mama szavára hajtottam volna s az ő
szaváért engedtem volna magamhoz Eleket. Mama túlboldog. S én
változatlan. Mosolyogva fogadtam, mintha semmi sem történt volna,
mintha nem lett volna e gyilkosságban őneki is része. Kezemet
forrón megcsókolta, én viszonoztam kézszorítását. Leült velem
szemben, egypár nyájas szó után üzletről beszéltünk. Elmondtam,
hogy szeretném, ha egy palotát venne. Vesz. Hogy azt párisi
emberekkel rendezze be. Megteszi. Beleugrattam, hogy három
díszkocsit rendeljen Párisban, hogy egy gyémánt diadémet vegyen.
(Mert hisz nincsenek családi gyémántjai.) Egy millió erejéig
beleugrasztottam. Gondolom három milliója van, sietnem kell, mert
fáradt vagyok.
Mindent megigér, meghunyászkodik, hisz szerelme erősebb, mint
valaha, már attól félt, nem fogadom el, hogy nem akarom látni
többet.
Várj csak, majd megismersz még.
*
Május 24-én.
Órákig elülök a Sándor arczképe előtt. Mit tehettünk volna mi
együtt, ha ki tudta volna lelkemet gyomlálni, ha visszaadott volna
önmagamnak. Ha megneveltél volna, én szerelmes férjem!
*
Május 25-én.
Elek jött megint hozzám. Minden zsebe tele ritkasággal. A
bibelot-mánia rajta is kiütött. Renaissance csészék fél drága kőből,
arany tálak, meg két óriási solitaire. Roppant szeret költeni, látszik,
hogy nem szokott a pénzhez. Ebben igazi parvenu.
Dicsekedett, hogy már talált egy hozzánk (pfuj, milyen többes
szám) méltó palotát. Szebb, mint a papáéké. (Én t. i. ezt a papafélét
tőle születendő gyermekemnek akarom fentartani.) Ebben a
legfényesebb estélyeket adhatjuk Pesten. Tiz öl hosszú tánczterem,
két főlépcső, hat szalon.
Én hallgatom s boldogan mosolygok. Csak már azt a dobot
hallanám, a melyet annak a palotának udvarán ütnek meg.
*
Május 26-án.
Ma igen különös párbeszéd Elekkel. Sándorról beszéltünk – ma
először.
– Mondja, – kérdtem tőle hirtelen, – ígazán barátja volt neki?
– Igazán, – mondta, s láttam, nem hazudott.
– Hát így… hogy tehette azt, a mit tett?
– Szerettem.
– De hát, – folytattam, kinozni akarván, – szerelme is csak oly
csekély, mint a barátsága volt?
– Mit tegyek még magáért, hogy bebizonyítsam szerelmem
mélységét?
– Eddig csak költött értem.
– Azt tettem, a mit követelt, mit tegyek még?
– Semmit… semmit, – mondtam s tréfásan végig simítottam toll-
legyezőmmel a szempilláit.
Esténként azonban nem birom látni, ilyenkor bezárkózom
szobámba s nézem a másik arczképét. Ha még egyszer, csak
egyszer beszélhetnék vele, hogy legalább elmondhatnám neki, mily
undok, undorító teremtés vagyok. Csak azt s nem mást, azt hiszem,
könnyebben birnám el a mostani órák, napok terhes pillanatait,
végtelen súlyát.
*
Május 30-án.
A Sándor ügyvédje eljött s felolvasta nékem a végrendeletet. Az
a végrendelet, a melyet esküvőnk előtt említett, de a melyhez halála
előtt még Cannesban pár héttel nehány tételt csatolt. Istenem,
milyen szégyen.
A nagy szalonba gyültünk össze, én a lehető legközönyösebb
arczczal hallgattam. Nem, nem akarom, hogy megtudják, hogy majd
meghalok utána. Anyám és atyám is (!!) jelen voltak ez aktusnál.
Ime a végrendelet: Nékem hagyja a salamoni birtokot egy kerek
millió értékben. Ez az enyém lesz, mégha férjhez is mennék
máshoz. A majorátusi javak felett nem rendelkezhetett. Ezeken kívül
van még vagy másfél millióra menő szabad vagyon. Ez a többi
gyermekeink között egyenlően lett volna felosztva. Eddig az eredeti
végrendelet. Záradékában, ezt Cannesban irta, arról az esetről
beszél, ha hirtelen meg találna halni, miután (így mondja) érzi, nem
soká viszi már, az orvosok azt mondták, gyógyíthatatlan baja van.
(Én tudom, mi volt a baja.) Igy, ha előbb halna meg, mielőtt
gyermekünk meg találna születni, a végrendeletet a maga
érvényességében fenntartja. Ha fiú, az összes javak örököse ő,
(kivéve az énnekem hagyományozott részt), ha leány, a szabad
javak illetik meg. Nevelését reám bizza, ki ebben, tudja, nevünkhöz
méltóan fogok eljárni. Ha meghal, kér, hogy gyámul Eleket fogadjam
el. Kit mint testvérjét szerette mindig s kit kegyembe ajánl. Hozzá
teszi (én jóságos, fenséges lelkü uram!), hogy bevallja, úgy szeretné
legjobban, ha hozzá mennék egyszer majd, a gyászév elteltével
feleségül. Ki legméltóbban vezetné gyermekünk nevelését.
Különben szabadon hagyja akaratomat, mert meg van győződve
arról, hogy méltót s méltóan önmagamhoz fogok választani.
A végrendelethez még hozzá vannak hagyományai csatolva,
vagy 200 ezer frt jótékony czélra, s vagy 50 ezer cselédei,
hivatalnokai között kiosztandó.
De a végrendeletben még valami. Tanácsok. Ezt leirom a maga
egész teljében. Ehhez kell alkalmazkodnom – ez legyen
életprogrammom azután.
Ime a zárt levél:
Kedves, szeretett nőm!
Érzem, éltem virágai fogynak, érzem, elérkezik nemsokára a
nyugalom, az ébredés órája. Tudom, helytelen volt tőlem, hogy
téged, a viruló szép hajadont, az én korhadó életfámhoz
lánczoltalak. Tévedtem, bocsásd meg tévedésemet. De ha
szerelmem melegénél nem is tudtál felvirulni, engedd meg, hogy egy
pár élettanácscsal szolgáljak; tanulj tapasztalatomból, hallgasd meg
azt a programmot, a melyet elétek: Elek és eléd vonok. Engedjétek
meg, hogy ha már boldogságtokban volt részem, éltetek helyes
alakulásához hozzájárulhassak. Ti mindketten fényes családból
származtok, mindkettőtöket nagy vagyonnal ajándékozott meg a
mindenható. Legyetek méltók vagyonotokhoz, nevetekhez. A nagy
név s a nagy vagyon csak teher annak, ki a boldogságot nem abba
helyezi, a mit ad, hanem mástól várja. Az aristokratia hivatása
megmutatni nagyban azt, a mit a többinek kicsinyben követnie kell. A
századok tükrében hűségesen kell visszaadni azt, hogy nevéhez
mérten hogyan kell élni. Én nem voltam életemben más, csak
aristokrata; tán azért, mert kedvem, tehetségem nem volt máshoz,
vagy tán körülményeim nem engedték meg, hogy máskép
nyilatkozzak. De a nemes ember hivatását így tán jobban tudom
másnál, hát engedjétek meg, hogy mesteretek legyek. Meg akarom
néktek a ti körötökön belül a boldogság útját világítani.
Ma divatban van az aristokratiát gáncsolni, piszkolni. Valamely
társadalom rétegét mindig piszkolni kell, hát legyenek ezek ma a
főurak. Az igaz, hogy a pesti társadalom léha, a «svihákság»
vezérfonala vonul rajta keresztül. Fenn az ernyő, nincsen kas. Ez a
jelszó. De azért a mi társaságunk egy cseppel sem svihákabb a
társadalom többi rétegénél. Csak nagyobb arányokban dolgozván,
ez jobban szembetűnik. A boltoslegény hamis gyémántja nem olyan
feltünő, mint a homokra épült várkastélyok szélkakasai.
Te feleségem e talajon születtél, az első szó, a mit tanultál,
«látszani» volt s nem «lenni». És ez a szó mételyezi meg
társadalmunkat. Felülről le mind látszani akar s igy az igazságot
megveti s nem is akarja – ha tudná is – keresni.
A mi társaságunk ne legyen az, a minek nem kell lenni, ne
akarjon minden újítást lóhalálában előre tolni; de igen, igen is,
legyen egészségesen conservativ. Ez a hivatása. Vegye védelmébe
a földet, a melyre hazánk épült s a mely századok folyamán a hazát
– s két legerősebb tényezőjét, a nemes embert s a parasztot –
istápolta. Mutassa meg, hogy kell annak a társadalmi testnek, mely
gyökereivel mélyen, mélyen hat az anyaföld testébe,
megnyilatkoznia. Hogy kell élnie, tennie, küzdenie s meghalnia. És itt
a hiba, ti ezt nem teszitek ott fenn, vagy csak igen kevesen
közületek.
A mi világunknak nem a pénz által való kérkedés a hivatása,
hagyjuk ezt azoknak, kik mással nem hivalkodhatnak. Nekünk
ellenkezőleg azt kell bebizonyítanunk, hogy daczára vagyonunknak,
nemesek maradunk. Hisz a pénz… igazuk van az anarchistáknak,
lealacsonyít, kiöli az érzést a szívből, eltompítja az elmét, mert
ostoba gőggel tölti be a koponyát.
Ebből semmise legyen a mi sziveinkben. Hajolj le a néphez s
emeld fel magadhoz… tanítsd, segítsd, meríts tőle (végtelen
bölcseségétől) vigaszt s ne felejtsd el egy perczig sem, hogy
közelebb van hozzád minden másnál itt az anyaország határain
belül. Tanuld meg tőlük a családi élet egyszerű strukturáját, tanuld
meg tőlük az élet nagy esélyeit egyszerüen venni fel. És aztán
fejleszd, nemesítsd, a mit tőlük tanultál, s ezt hirdesd fennen, de
csak akkor, ha már igazsággá változott a lelked mélyén.
Ez a társadalom, hiszem, tönkre fog menni, mint a többiek tönkre
mentek, ekkor lesz a mi hivatásunk – az aristokratáé, emlékeztetni
az új embereket a régi erkölcsökre s átvinni mindazt, a mit
szükséges tudni az új embereknek, mert a forrongás, a pusztulás, a
harczok terén ezt meg nem tanulhatták.
Tégy jót, mert ez igazzá tesz. A felszárított köny megtanít
mosolyogni.
Tudom, tudtam mindig, jobb vagy annál, a minek látszani akarsz.
Azt hiszed, nem ismertelek? Nem láttam, hogy léha viselkedéseddel
csak az Elek iránt érzett szerelmet akartad palástolni. Tudom, ez
álczáskodásban többet szenvedtél, mint én magam. Mert te nem
tudtad, hogy hová visz utad, míg én az első pillanatban, midőn
megláttam, nem mehet a tiéddel párhuzamosan, láttam a czélját s
utolsó állomását is. Mert szerettelek… nagyon szerettelek. Jobban
életczéljaimnál, mindenemnél. Nélküled nem láttam az életben
semmit s ezért… bocsásd meg tettem. Hisz úgy se tartott volna
soká… még boldogságom se. Egy orvos már három év előtt
megmondta, hogy napjaim meg vannak számlálva. Köszönöm azt az
egy pár nagyon szép órát, a melyet néked köszönök… hisz ezért
érdemes volt élni.
Még pár tanácsot. Tudom, követni fogod, mert most már, hogy
nyugodt, – boldog leszel:
Pártold azt, a mi szép. A művészet- s irodalomért tégy annyit,
mint a mennyit tehetsz.
Adj példát életeddel, a melynek ezentúl szépnek s igaznak kell
lenni. És minden esetben átlátszónak. Érted?
És most menj, én feleségem, légy boldog mással. Megbocsájtok,
mert tudom, hogy méltó édes anyja lész gyermekemnek. Én veled
akartam élni, nem lehetett. Bocsásd meg tehát most, hogy nélküled
mentem nyugalomra.
Légy magyar és légy igaz. E két szót vésd lelkedbe… Ezzel
boldogulsz.
A jó Isten megáldjon!
Férjed.
Légy igaz… Azt hittem leroskadok. Hát ismert, elitélt s kitért
utamból. És azt hitte, Eleket szeretem. Miért nem árulta el egy
szóval, hogy ismer, hisz akkor tán kipattant volna lelkemből az
igazság, s tán még boldogulunk!
Én édes, szeretett uram, minden úgy lesz, a mint parancsolod.
Ezentúl ide, ebbe a könyvbe más bele nem lesz irva, mint az, a
mit a te tanácsodra, a te igédre építve cselekedtem.
Láttam, a pénz mit árthat, aztán fel akartam használni a vagyon
pusztító erejét, most meg kell a pénz áldásos erejét ismernem.
Megtanítottál élni.
Te vagy mesterem. Ha már a boldogság titkát nem is tanultam
meg tőled, úgy megtanulom az igazság útját járni…
Úgy leszen!
*
Junius 6-án.
Elek jött hozzám. Ismét ajándékot hozott, egy képet… Nem
fogadtam el. Látva visszautasító mozdulatomat, elhalványult. Azt
hitte, végleg visszautasítom.
– Nem Elek, – mondtam, – ülj le, komoly beszédem van veled.
Olvasd el e levelet… átnyujtottam neki Sándor utolsó sorait.
Figyeltem arczát, míg elolvasta. Láttam, hogy lesujtotta, tönkre tette
őt is. Tehát Elek is olyan, mint én, tán a lelkének gyökere ép, csak
iszapban nyiltak virágai!
– Hogy az Úr Isten bocsássa meg nekem, hogy tönkre tettem, –
mondta színtelen hangon, a mint a levelet visszaadta.
– Nem úgy, Elek. Hallgass meg. Nézz szemembe. Hallgasd meg
végig az igazságot, s szedd össze egész erődet. Mert olyan fog
néked igazat szólni, kinek egész eddigi élete csak hazugság volt, s
ki minden egyes szavával csak hazudott. Hallgass reám… Én öltem
meg Sándort. Ne mozdulj, ne ellenkezz, tudom. Én mérgeztem meg
napról-napra lelkét, én tettem tönkre. Pedig, – és most nézz a
szemembe s tekints a lelkem legmélyébe s ott is csak az egy
egyetlen igazságot fogod látni: pedig csak őt szerettem, és nem
szerettem soha senkit mást a világon, és nem is fogok szeretni soha.
Érzem, mert ma már úgy ismerem magamat, mint a hogy az igazság
útját látom tisztán magam előtt.
Az Elek arcza elborult, mondott volna valamit, de nem tudott, fel
akart volna emelkedni székéből, de visszaroskadt, nem tudott
mozdulni, szólni, tán gondolkozni sem e perczben, csak nézett maga
elé.
– A perczben, midőn odaadtam testemet néked, akkor is a lelkem
az övé volt, s azé lesz az utolsó itéletig… Nem ismertem magamat,
nem tudtam a lelkembe látni, mert még nem tudtam a valót a
hazugságtól, a lélek álczás képleteit annak igaz anyagától
megkülönböztetni. Ekkor még csak hazudni tudtam. Egy ember
életébe került, hogy megtanuljam az igazság útját, annak az
embernek az életébe, kit legjobban szeretek a világon. Igy tehát
szerelmemet néked nem ajánlhatom. És ne is számíts arra, hogy a
nagy világban éljek. Ezentúl úgy fogok élni, s úgy fogom nevelni
szívem alatt élő gyermekemet, hogy éltünk minden percze a Sándor
akaratához legyen mérve. Ha te azonban egy ilyen élettársat
elfogadsz, megyek veled…

Buy Ebook Biomarkers of Toxic Metals 1st Edition Vanda Maria Falco Espada Lopes de Andrade Cheap Price

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Buy Ebook Biomarkers of Toxic Metals 1st Edition Vanda Maria Falco Espada Lopes de Andrade Cheap Price

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Buy Ebook Biomarkers of Toxic Metals 1st Edition Vanda Maria Falco Espada Lopes de Andrade Cheap Price

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Get ebook downloads in full at ebookname.

Biomarkers of Toxic Metals 1st Edition Vanda Maria

Explore and download more ebook at https://ebookname.com

Oxidative Stress Biomarkers and Antioxidant Protocols

This Thing of Darkness 1st Edition De Maria

Corruption from a Regulatory Perspective 1st Edition

Deep Learning with Keras Implementing Deep Learning

Paleoethnobotany A Handbook of Procedures 3rd Edition

The Impact of Illness on World Leaders Bert E. Park

Handbook of Innovative Therapy Second Edition Wiley

The Global Market Developing a Strategy to Manage

Vanda Maria Falcão Espada Lopes de Andrade

A SCIENCE PUBLISHERS BOOK

First edition published 2023

© 2023 Taylor & Francis Group, LLC

CRC Press is an imprint of Taylor & Francis Group, LLC

Library of Congress Cataloging‑in‑Publication Data (applied for)

Typeset in Times New Roman

Part 1: General Considerations

1. Metals: Pollution and Health Impacts 3

3. Application Fields of Metal Biomarkers 31

Part II: Biomarkers of Xenobiotic Metals

Lead levels in saliva 119

Part 3: Biomarkers of Essential Metals with Potential for Toxicity

11. Iron 168

Consumer products 171

12. Magnesium 185

13. Manganese 202

14. Zinc 225

Part 4: Novel Trends in Metals Biomarkers

16. Multibiomarker Approaches 266

Metals as Natural Resources

encompass transition metals, post-transition metals and lanthanides. Meanwhile,

Metals in Nature and their uses by man

Environmental Pollution by Metals

movement depends on temperature, flow and direction of surface waters, circulation

long-range transboundary air pollution, environmental persistence and potential for

Bioaccumulation and biomagnification

Aquatic and terrestrial food chains

In the case of terrestrial environments, many studies have focused on metal

Human Exposure to Metals

The Concept of Biomarker

Monitorization of Environment and Human Health

You might also like