Ja – annyi mint nyolc, ku – kilenc, za – három, jakuza tehát összesen húsz.
Húsz a vesztő szám a hanafudában, a jakuzák hagyományos kártyajátékában,
mely a mi huszonegyezésünkre emlékeztet. A jakuzák ősapját Banzuin Chobeinek
hívták. Négyszáz esztendővel a mai Tokió helyén álló Edo halászfaluban élt,
és rablóbandájával a helybeli gazdag polgárokat védelmezte más rablóktól,
természetesen busás összeg fejében. A jakuzaromantika azóta is él, holott
mára már a jakuzák klánjai Japán gazdasági életét behálózó, példátlan hatalmú
és létszámú szervezetté fejlődtek. A gengszterek, a maffiához hasonlóan,
szigorú hierarchiában élő nagycsaládokba szerveződnek, élükön az ojabunnal,
az „apával”. Az ő „fiai” a kobunok, akik törhetetlen hűségük jeléül bal kezük
levágott kisujjával ajándékozzák meg főnöküket. Kőkemény üzleti érdekek körül
forog a klánok kegyetlen küzdelme ebben a könyvben, sok vérrel és sok izgalommal.