MIXTURA TEXTURALIS 2

MIXTURA TEXTURALIS II. Ember és textil a Kárpát-medencében Az MTA BTK RI Lendület Mobilitás kutatócsoport és az MTA BTK TTI Középkori Gazdaság Kutatócsoport közös konferenciája Helyszín: MTA Humán Tudományok Kutatóháza, földszinti előadóterem 1097, Budapest Tóth Kálmán utca 4. Időpont: 2018. október 30–31. 2018. október 30. 10.00–10.10 Köszöntőt mond: Benkő Elek, az MTA BTK Régészeti Intézet igazgatója 10.10–10.50 Skorka Renáta: Miről árulkodnak a kassai barhent és csinvat készítők szabályzatai? 10.50–11.00 Kérdések, vita 11.00–11.15 Kávészünet 11.15–11.45 Pásztókai-Szeőke Judit: Adatok a textilszínezés és a színek dekoratív szerepén, illetve szimbolikusságán túlmutató funkcionalitására 11.45–12.15 Harangi Flórián – E. Nagy Katalin – Türk Attila: Újabb adatok a honfoglalás kori selymek kutatásához. A Kárpát-medence első 10. századi taqueté lelete Derecske-Nagymező-dűlő lelőhelyről 12.15–12.45 Lupescu Makó Mária: Anyagok, ruhák, ruhaanyagok. A kolozsvári polgárok textilhasználata a 16. században 12.45–12.55 Kérdések, vita 12.55–13.40 Ebédszünet 13.40-13.50 Básti Zsófia: A tiszafüredi avar kori temető textilmaradványainak vizsgálata 13.50–14.20 Richter Éva: A csepel-szabadkikötői kora Árpád-kori temető textilmaradványai 14.20–14.50 Lengyel Boglárka – Pásztókai-Szeőke Judit – Landgráf Katalin – Wilhelm Gábor: A Felsőalpár-Lakitelekről származó kora újkori kártyaszövött fémfonalas selyemöv és készítője 14.50–15.20 Erdei T. Lilla: Fémfonalas csipkék a 15–17. századi régészeti leletekben 15.20–15.30 Kérdések, vita 15.30–15.50 Kávészünet 15.50–16.20 Weisz Boglárka: Harcban a magyarországi textilfehérítés jogáért 16.20–16.50 Mordovin Maxim: Tournai-i textilplombák tanulsága 16.50–17.00 Kérdések, vita 2018. október 31. 10.00–10.30 Szőcs Judit – Lőrincz Andrea: Textilek és viseletek a Hagyomány és Múltidézőn: egy interdiszciplináris crowd-sourced adatbázis a magyar tudomány és társadalom szolgálatában 10.30–10.40 Kérdések, vita 10.40–11.10 Kiss Viktória – Király Ágnes – Pásztókai-Szeőke Judit: Bronzkori textilek és viseletrekonstrukciók 11.10–11.40 Miháczi-Pálfi Anett: Kr. u. 5–6. századi viseletek interdiszciplináris kutatásának lehetőségei és nehézségei 11.40–12.10 Nagy Rebeka – Semsey Réka: Textil-kirakó: egy 18. századi pluviale történetének összeállítása 12.10–12.20 Kérdések, vita 12.20–12.30 Kávészünet 12.30–13.00 Pásztókai-Szeőke Judit: Tiszta ruha, rendes provincia? Néhány, a pannoniai ruhatisztító- és -javító műhelyek leletanyagának feldolgozása kapcsán felmerülő „tisztátalan” gondolat 13.00–13.30 Füredi Ágnes: „Sző, fon, nem takács…” – 10–11. századi agancseszköz a dömsödi temetőből 13.30–14.00 Gesztelyi Hermina: „Szobrát guzsallyal ellátva alkották meg erkölcsösségének és munkásságának jeléül” – A textilkészítés megítélése a kora újkori női műveltséget előíró szövegekben 14.00 Zárszó 

MIXTURA TEXTURALIS 2. Szervezők: Kiss Viktória, Pásztókai-Szeőke Judit, Weisz Boglárka Időpont: 2018. október 30–31. Helyszín: Humán Tudományok Kutatóháza, 1097, Budapest, Tóth Kálmán utca 4. Idén ősszel második alkalommal és a hagyományteremtés szándékával rendezzük meg a Mixtura texturalis – Ember és textil a Kárpát-medencében című tudományos konferenciát. Célunk a régészeti korok textilművességének, textil- és eszközleleteinek, textilalapú viseleti elemeinek, továbbá a korabeli emberi társadalmak textiljeinek készítésével, felhasználásával-fogyasztásával kapcsolatos nagyobb ívű (akár korszakokon is átívelő), komplexebb interpretációk bemutatásán túl egy olyan interdiszciplináris műhely létrehozása, melyben a különböző tudományterületek képviselői (pl. bölcsészek, természettudósok, restaurátorok stb.) közt aktív párbeszéd és együttműködés alakulhat ki. Várjuk olyan előadók jelentkezését, akik max. 20 perces előadásukban, illetve 5 perces poszterükkel (ez utóbbi esetében egy-egy lelet vagy lelőhely ismertetésével) a múltbéli textilek készítésének, felhasználásának sokrétűségét, annak gazdasági, társadalmi stb. aspektusait mutatják be más tudományterületek képviselői számára is érthető, követhető tudományos stílusban. A tervezett előadások illetve poszterek max. 400 szavas kivonatát kérjük a [email protected] ÉS a [email protected] email címek MINDEGYIKÉRE elküldeni 2018. augusztus 30-ig! 

MIXTURA TEXTURALIS II. Ember és textil a Kárpát-medencében Az MTA BTK RI Lendület Mobilitás Kutatócsoport és az MTA BTK TTI Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport közös konferenciája Helyszín: MTA Humán Tudományok Kutatóháza, földszinti előadóterem 1097 Budapest, Tóth Kálmán utca 4. Időpont: 2018. október 30–31. Skorka Renáta tudományos munkatárs, MTA BTK TTI Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport; [email protected] Miről árulkodnak a kassai barhent- és csinvatkészítők szabályzatai? A középkori Kassa a Magyar Királyság szövőiparában központi helyet foglalt el, hiszen Luxemburgi Zsigmond 1411. évi rendelkezésével a város számára biztosította a barhentkészítés monopóliumát. A település lakói között azonban már a 14. század végén is feltűnően sok csinvatkészítővel találkozhatunk. Ezeknek a sávolykötést alkalmazó kézműveseknek az írott forrásokban történő feltűnése Kassán megelőzi a barhentkészítőkét, akik a 15. század elején megnövekedő jelentőségük ellenére csak viszonylag későn, 1461-ben fogadtatják el a várossal céhstatútumaikat. A csinvatos és a barhentes mesterek munkája közötti hasonlóságot jól érzékelteti, hogy 1481-ben már közös céhet alkotva fordulnak iparuk védelmének érdekében a városi tanácshoz. Az 1461-ben, illetve az 1481-ben született szabályozások olyan kivételes források, amelyek nemcsak a középkori szövőipar fejlettebb viszonyait tükrözik, de utalnak többek között a kassai mesterek műhelyének felszereltségére, elénk tárják tudásuk tárházát, sőt, a céhtagok kötelezettségeit taglaló kitételeknek köszönhetően, következtethetünk a 15. századi szövőipari szakképzés egyes fázisainak tartalmára is. A szabályzatok alkalmasak arra is, hogy a szövés előkészítésének technikai módszerét közvetítse felénk a fonalfelvetésre vonatkozó artikulusok által. 14. századi itáliai textilszövő műhely 2 Pásztókai-Szeőke Judit MTA BTK RI Lendület Mobilitás Kutatócsoport; [email protected] Adatok a textilszínezés és a színek dekoratív szerepén, illetve szimbolikusságán túlmutató funkcionalitására A 18 éves angol vegyész, William Perkin véletlen, de korszakalkotó felfedezésének következményeként 1856 után a nagy tömegben, olcsón előállítható szintetikus színezékek árasztották el a textilipart és a -kereskedelmet, majd teljes mértékben kiszorították a természetes, növényi eredetű színezőanyagokat a világ felhasználásából. A forradalmi változás végérvényesen és gyökeresen megváltoztatta az olcsóbb, színesebb világ bűvkörébe került fogyasztók gondolkodását az őket körülvevő textilneműk színeit illetően, így ma élő utódaik, köztük régészek, történészek, művészettörténészek, régi viseletek kutatói is pusztán dekoratív, esetleg szimbolikus elemeknek tekintik az egykori ruhadarabok és textilek színeit. Jelen előadás a római kori pannoniai leletanyag vizsgálatán keresztül annak bemutatására tesz kísérletet, hogy a térség egykori lakói a világ más, természetes, növényi színezőanyagokat használó közösségeihez hasonlóan nem minden alap nélkül hittek bizonyos színek jótékony funkcionalitásában. Természetes színezékek (forrás: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Natural_dye.jpg) 3 E. Nagy Katalin1 – Harangi Flórián2 – Türk Attila3 1 restaurátor; 2demonstrátor, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Régészeti Tanszék; [email protected]; 3egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Régészeti Tanszék; [email protected] Újabb adatok a honfoglalás kori selymek kutatásához. A Kárpát-medence első 10. századi taqueté lelete Derecske-Nagymező-dűlő lelőhelyről 2016 szeptemberében az M35-ös autópálya második ütemének építési munkáihoz kapcsolódóan, a Salisbury Kft. megelőző feltárást végzett Derecske határában, a Nagymező-dűlő határrészben. Számos szarmata objektum mellett előkerült egy három sírból álló honfoglalás kori temetőrészlet is. Derecske-Nagymező-dűlő már korábban is ismert volt a honfoglalás kor kutatói számára, mivel ebből a határrészből több alkalommal kerültek elő temetkezések a 20. század folyamán. A 2016-os feltárás sírjai közül kiemelkedik az egyik gazdag mellékletű női sír, a 643. objektum. A temetkezésben ugyanis minden korábbi megfigyelésnél több 10. századi textiltöredék került elő a fémveretek alatt, azok oxidjaitól átitatva, jó megtartásban, mely lehetőséget biztosított a részletes tudományos feldolgozásukra. A sírban található textiltöredékek közt megtalálhatók mind a növényi, mind az állati eredetű szervesanyagból készült textíliák. Az előbbi csoportba a vászonmaradványokat, míg az utóbbi csoportba a selyemből készült samit és a Kárpát-medencei leletanyagban kuriózumnak számító taqueté-maradványokat sorolhatjuk. A selyemleletek külön érdekessége, hogy immár biztosan sikerült megfigyelni az egykori minta töredékét is. A sír szervesanyagleletei tovább árnyalják a honfoglalás kori női viseletről és textilhasználatról alkotott képünket. Adataink pontosítják a korabeli felsőruházat, illetve a veretes lábbelik rekonstrukciós lehetőségeit. Mintás taqueté töredéke a sírból 4 Lupescu Makó Mária egyetemi docens, Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézete; [email protected] Anyagok, ruhák, ruhaanyagok. A kolozsvári polgárok textilhasználata a 16. században Idestova hat évtizede annak, hogy Jakó Zsigmond Az otthon és művészete a XVI–XVII. századi Kolozsváron (Szempontok reneszánszkori művelődésünk kutatásához) című korszakalkotó tanulmánya megjelent. Az akkor ritkaságszámba menő kutatás az anyagi kultúra területére vezette az olvasót, és főként a kolozsvári városi levéltárban található osztálylevelek és hagyatéki leltárak révén mutatta be a kolozsvári polgárok otthonát a 16–17. század fordulóján. Az előadás az életmódtörténet területére merészkedik, alapvető forrásként a kolozsvári polgároknak a 16. század folyamán megfogalmazott végrendeleteit hasznosítja; a felhasznált végakaratok segítségével elsődlegesen a helyi polgárok textilhasználatát mutatja be: honnan származtak a kereskedők által árult import textíliák, milyen fajta textíliákkal találkozunk a végrendeletekben, milyen formában hasznosították őket, és hogyan befolyásolta a ruhaanyagok és ruhák árát, illetve a viseletet azok alapanyaga, típusa, minősége és színe. Az öltözködés a külső reprezentáció legnyilvánvalóbb eszköze volt, első látásra megmutatta viselője társadalmi és vagyoni helyzetét, becsvágyát és igényességét; a különböző szabású, alapanyagú és színű ruhadarabok szimbólumrendszerét a korabeli szemlélő azonnal értelmezni tudta. Ideális esetben a kutatónak lehetősége van az írott források által leírt, a falfestményeken és táblaképeken lefestett és a régészeti feltárások által felszínre került darabok azonosítására. Az elnevezések és az ábrázolt formák egyeztetése azonban gyakran nehézségekbe ütközik, és a korabeli szóhasználat sem volt mindig egyértelmű. A végrendeletekben megemlített ruhadarabok és textíliák részletes elemzése és értékelése két ok miatt is igen fontos: egyrészt a téma bemutatása a jelzett forrástípusok közül elsődlegesen írott források segítségével lehetséges, másrészt a kolozsvári végrendeletekben a ruhák, textíliák képezték a leggyakrabban előforduló tárgycsoportot. Kolozsvári hölgyek (részlet Georg Hoefnagel Kolozsvár-metszetéből, 1617) 5 Básti Zsófia Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészeti Intézet; [email protected] A tiszafüredi avar kori temető textilmaradványainak vizsgálata A tiszafüredi temető 100 vasból és 7 bronzból készült tárgyán találhatók szövetmaradványok. Legtöbbjük vascsathoz korrodálódva őrződött meg, de késeken, láncokon, csiholókon, vereteken, tűtartókon és egyéb vastárgyakon is feltűntek. A textilmaradványok minden esetben vas-, illetve bronztárgyakkal együtt kerültek elő. A lebomlás során a belőlük kioldódó kristályos anyagok, a fémsók konzerválták a textileket. Azok kémiai tulajdonságai elvesztek, formájukat azonban megtartották és kristályosodott, pszeudomorf alakban őrződtek meg. A tárgyak sztereomikroszkóppal történő vizsgálatával a töredékek minőségéből adódóan a szövet kötésszerkezetét, fonalainak sodratát, vastagságát, kötéspontjainak sűrűségét és esetenként alapanyagát lehetett meghatározni. A szövetmaradványok között 7-féle szövet különíthető el. Az első négy a vászonkötés különböző típusaihoz tartozik (ezek a csoportok jelentősen eltérnek a szövet szálainak vastagságában és kötéspontjainak sűrűségében), az ötödik vászonkötésből levezetett ripszkötés, a hatodik lánc-, illetve vetüléksávoly, a hetedik pedig az úgynevezett ék alakú sávolykötés. A vászonkötés különböző típusai megtalálhatók az ausztriai és a Kárpát-medencei lelőhelyeken is, illetve a ripszkötést is ismerték szélesebb körben. Egyedül az ék alakú sávolykötésre nem található példa az avar korban, így elképzelhetőnek tartom az import textíliák alkalmazását is. A sírok felszereltsége és az egyes szövettípusok előfordulása között nincs összefüggés. A 126. sírban fekvő férfi medencéjénél feltárt bronzcsat hátoldalán megfigyelt textilmaradvány, mely sávolykötésből levezetett haránt ék alakú sávolyszövéssel készült 6 Richter Éva régész [email protected] A csepel-szabadkikötői kora Árpád-kori temető textilmaradványai Csepel-Szabadkikötő lelőhelyen a Terei György és Szigeti Judit régészek által feltárt kora Árpád-kori temető ugyanazon sírsorában egy férfi és egy női temetkezésben maradtak fenn viseleti tárgyakhoz korrodálódott textilfoszlányok. A temetőrész 11. sírjában a férfi váz bal medencelapátja mellett egy rovátkolt díszű, líra alakú csat feküdt. A bronz fémcsat megmaradt nyelvrészét egy földdarabba ágyazódott és elkonzerválódott textildarab borítja több rétegben, ami arra utal, hogy a csat és a befűző szíj felett helyezkedett el. Egyelőre nem állapítható meg, hogy a textil meggyűrődött ing vagy halotti lepel része volt-e. A textil szövése egyszerű vászonszerkezet. Finomabb minőségű textil tapadt a 14. sírban fekvő női váz ékszereihez. Egy három bronzszálból sodrott, hurkos-kampós záródású nyak és két bronzból készült, sodrást utánzó állatfejes záródású bronz karperec felületén maradtak fenn szőttesmaradványok. A foszlányok elhelyezkedése arra utal, hogy ugyanazon viseleti darab, egy ing különböző részeit képezték. A sírban talált további mellékletek, mint például pántgyűrűk és üveggyöngyök és önmagában az ékszerek, a közösség módosabb rétegéhez tartozó egyénre utalnak. A mellékletegyüttes már jóval szegényesebb a honfoglalás kor előkelő rétegéhez tartozó női sírokénál. A női sír leletei a textilmaradványokat is beleértve egy huzamosabb ideje letelepedett és módosult összetételű népesség társadalmi és életmódbeli változását tükrözik. Líra alakú övcsat textilmaradvánnyal 7 Lengyel Boglárka1 – Pásztókai-Szeőke Judit2 – Landgráf Katalin3 – Wilhelm Gábor4 1 restaurátor, Magyar Nemzeti Múzeum; [email protected]; MTA BTK RI Lendület Mobilitás Kutatócsoport; [email protected]; 3 textilművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, [email protected]; 4 régészeti koordinátor, Kecskeméti Katona József Múzeum; [email protected] 2 A Felsőalpár-Lakitelekről származó kora újkori kártyaszövött fémfonalas selyemöv és készítője 2015-ben a felsőalpári templom körüli temető egyik, fiatal nő maradványait magában foglaló sírjában deréktájon egy fémfonalas, kártyaszövéssel készült kora újkori selyemöv került napvilágra. Az előadás a lelet, a lelő körülmények és a lelet konzerválásának rövid bemutatását követően először az izgalmas tárgyat alkotó fémfonalas selyemszalag és az azt díszítő fémfonatok készítési technikáit ismerteti. Ezután két kérdésre próbál választ adni. Egyrészt miként rekonstruálható az öv elemeinek készítése, összeállításának mikrokronológiája, másrészt mit árul el a tárgy technológiai vizsgálata az azt készítő(k) személyéről, identitásáról, technikai tudásáról. Ásatási felvétel Hajdrik Gabriellával és Greman Istvánnal a felsőalpári öv tisztítása közben (© Wilhelm Gábor, Kecskeméti Katona József Múzeum) 8 Erdei T. Lilla muzeológus-etnográfus; [email protected] Fémfonalas csipkék a 15–17. századi régészeti leletekben Egy igen kevéssé ismert témát, a magyarországi kora újkori régészeti textileken előforduló csipkéket mutatja be röviden az előadás, mely a következő kérdésekre keresi a választ: Mi a különbség a paszomány, a fonott szalag és a korai csipkék között? Milyen típusú és alapanyagú csipkék fordulnak elő a régészeti leletanyagban és ebből melyik típus a leggyakoribb? Mik ezeknek a csipkéknek a jellemzőjük (anyag, technika, mintakincs, származás)? Mely társadalmi réteg használta és hogyan alkalmazták ezeket a csipkéket? A megmaradt tárgyi anyag és az írott források tükrében Magyarországon még milyen alkalmazásáról tudunk és ezek közül mi magyar sajátosság? Nicolaes Maes: A csipkeverő, 1656 körül (Metmuseum, A. Nr. 32.100.5) 9 Weisz Boglárka tudományos főmunkatárs, MTA BTK TTI Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport; [email protected] Harcban a magyarországi textilfehérítés jogáért Zsigmond király 1420. augusztus 31-én kelt oklevele szerint Bártfa és Kassa városoknak olyan kiváltságot adott, melynek értelmében vásznat fehéríteni csak e két városban szabad. Éppen ezért az uralkodó tárnokmesterét, Berzevici Pétert szólította fel arra, hogy mindazokra megfelelő büntetéssel sújtson le, akik e városok szabadságát megsértik. Ezen időponttól kezdődően, hol Bártfa, hol Kassa, hol a két város közösen lépett fel más településekkel, személyekkel szemben a vászonfehérítés monopóliumának megtartása érdekében. Az előadás első fele arra tesz kísérletet, hogy meghatározza, mikor és hogyan szerezte meg Kassa és Bártfa a vászonfehérítésre vonatkozó kiváltságát. A második része pedig azt a hosszú évtizedekig elhúzódó pereskedést veszi górcső alá, melyet Eperjes folytatott előbb Kassával, majd Bártfával szemben a vászonfehérítés jogának megszerzéséért. Ennek megfelelően vizsgálat tárgyát képezik azok az oklevelek, kiváltságok, melyeket az al-, illetve a felperes fél felhozott jogának bizonyítása érdekében, illetőleg azon más eszközök, melyeket ezek a városok igénybe vettek, hogy a döntés végül az ő javukat szolgálja. Max Liebermann: Die Rasenbleiche (1882) 10 Mordovin Maxim egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészeti Intézet; MTA BTK TTI Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport; [email protected] A tournai-i textilplombák tanulsága A középkori Magyar Királyság korai posztóimportjának egyik legjelentősebb terméke a dornetum, vagyis a Tournai (vagy hollandul Doornik) városából származó posztó. A hazai írott forrásokban már 1279-től találkozunk vele, a 14. század végéig rendszeresen felbukkan az oklevelekben, míg az utolsó említései az 1450–1470-es évekből ismert. Hasonló tendencia figyelhető meg a különböző európai levéltári anyagokban is. A kiváló minőségű és emiatt gyakran utánzott szövetet már viszonylag korán, valamikor az 1300 körüli évektől kezdték megjelölni ólomplombákkal. Ennek ellenére az ismert plombák a 14. század második feléből és a 15. század első feléből származnak. Formailag négyféle típus különíthető el, melyek között jól megfigyelhető kronológiai és funkcionális különbség van. A leletek időbeli megoszlása kissé ellentmond az írott adatokból leszűrhető képnek. Ugyanilyen ellentmondás figyelhető meg a Kárpát-medence esetében is. A tournai-i plombák a legkorábbi textilpecsétek közé tartoznak a középkori Magyarországon, a keltezhető leletek mind a 14. század utolsó harmadára és a 15. század elejére tehetők. Vagyis Tournai posztójának tárgyi nyomai szűkebb idősávot fednek le, mint az írott adatok alapján az elvárható lenne. Még meglepőbb azonban a plombatípus európai szóródása. Az összesen ismert 110-120 tournai-i plombából 80 a Magyar Királyság területéről került elő, egy kisebb sorozat Kelet-Európából, és alig ismerünk nyugat-európai leleteket. Tournai-i plomba 11 Szőcs Judit1 – Lőrincz Andrea2 Bethlen Gábor Hagyományőrség Egyesület; [email protected]; 2 Mare Temporis Alapítvány; [email protected] 1 Textilek és viseletek a Hagyomány és Múltidézőn: egy interdiszciplináris crowd-sourced adatbázis a magyar tudomány és társadalom szolgálatában A Hagyomány és Múltidéző (HM) internetes oldal és adatbázis 2013-ban kezdte meg működését, néhány lelkes történelmi hagyományőrző tervezte meg a szerkezetét és kezdte tartalommal feltölteni. Céljuk az volt, hogy a többek között az interneten, szakmai adatbázisokban, blogokon rendelkezésre álló képeket, ábrázolásokat és leletekről készült tudományos leírásokat vagy épp az életmód-rekonstrukciót segítő cikkeket egy platformra gyűjtve és rendszerezve, visszakereshetővé téve segítsék elsődlegesen a katonai és történelmi hagyományőrzők munkáját, másodlagosan a múzeumi szakemberek figyelmét is fel kívánták hívni erre a témára. Az adatbázisban a legnagyobb számban a viseletkészítést segítő rekordok jelennek meg, amelyeket a kiegészítők és a használati tárgyak követnek. Rendkívül értékesnek tartjuk szerkesztőként a viseletajánlókat, illetve a rekonstrukciókat bemutató oldalakat. Előbbi azt illusztrálja, hogy egy korszakban egy-egy karakter milyen ruházatban jelenhetett meg, míg a leletrekonstrukciók az ábrázolások és a fennmaradt műtárgyak alapján készített viseletek és eszközök bemutatását szolgálják. 17. századi hímzőasszony egy történelmi újrajátszó fesztiválon (Szőcs Judit fotója) 12 Kiss Viktória1 – Király Ágnes2 – Pásztókai-Szeőke Judit3 tudományos főmunkatárs, MTA BTK RI Lendület Mobilitás Kutatócsoport; [email protected], 2 tudományos segédmunkatárs, MTA BTK RI Lendület Mobilitás Kutatócsoport; [email protected] 3 MTA BTK RI Lendület Mobilitás Kutatócsoport; [email protected] 1 Bronzkori textilek és viseletrekonstrukciók A közép-európai őskor időszakából kevés textilmaradványt ismerünk, hiszen a szerves anyagok közé sorolható növényi (pl. len, kender, csalán és farostok) és állati (gyapjú) alapanyagokból készült textilek csak különleges körülmények között maradnak meg. Szerencsés esetekben, például víz, jég vagy esetleg savas környezet által konzerválva, elszenülve, de fémtárgyak felületén, esetenként agyagtárgyak felületén pszeudomorfként is őrződhetnek meg kisebb-nagyobb textiltöredékek. Csak rendkívül ritkán kerülnek elő olyan, nagyjából teljes ruhadarabok, mint például a Kr. e. 1300 táján eltemetett dániai bronzkori elit sírjaiban a tölgyfa koporsó savas közegének köszönhetően megmaradt női ’top’ és zsinórszoknya, vagy a férfisírokban megtalált gyapjúköpenyek és -kucsmák. A hasonló korú ábrázolások között megemlíthetjük a skandináv sziklavéseteket és a mediterrán térség freskóin látható öltözeteket. A Kárpát-medence bronzkori (Kr. e. 2500–800 közé keltezhető) közösségeinek ruhaviseletéről csak közvetett adatokkal rendelkezünk. Ezen adatokból és a felsorolt korabeli ábrázolásokból – a mai Magyarország területéről ismert kevés, antropomorf szobrocska elemzésével kiegészítve – körvonalazható, hogy milyen ruhadarabokat hordhattak a korabeli emberek, de a viseletet nehéz pontosan rekonstruálni. Ennek ellenére a bronzkori tárgyi kultúráról nem lehet emberek megjelenítése nélkül beszélni. A Lendület Mobilitás Kutatócsoport készülő ismeretterjesztő könyvében egy-egy bronzkori személy az emberi maradványokból és a temetkezések leleteiből „kiolvasható” élettörténetét tervezzük bemutatni. Előadásunkat vitaindítónak szánjuk a viselet rekonstruálásához kapcsolódó megoldási kísérleteinkről az Európa más területeiről fennmaradt emlékek, valamint a hazai forrásanyag alapján. Zsennye-Kavicsbánya bronzkori temető, a 15. sír nyakperecén megmaradt növényi rost (Nagy, Marcella: Der südlichste Fundort der Gáta–Wieselburg-Kultur in ZsennyeKavicsbánya/Schottergrube; Komitat Vas, Westungarn. Savaria 36. [2013] 42. tábla nyomán) 13 Miháczi-Pálfi Anett tudományos segédmunkatárs, MTA BTK Régészeti Intézet; [email protected] Kr. u. 5–6. századi viseletek interdiszciplináris kutatásának lehetőségei és nehézségei Számos szociológiai, szociálpszichológiai, társadalom- és művészettörténeti munka foglalkozik a viselet egyéni és kollektív identitást kifejező szerepével. A státuszon, életkoron stb. kívül lényegében a hovatartozás szándékát („olyan vagyok, mint a mieink”), illetve másoktól való elhatárolódást („nem vagyok olyan, mint ők”) lehet a viselet eszközével kifejezni. A népvándorlás kor mechanizmusának és (jelen esetben) társadalmi hátterének mélyebb megértéséhez több más tudományterület (történet-, régészet-, természettudományok) kutatási eredményeit kell figyelembe vennünk. Belső keletkezésű történeti forrásoknak csupán töredékével rendelkezünk, a külső források pedig, akár írott, akár képi formában, igencsak szubjektív álláspontot képviselnek. Az előadás felvázolja, hogy az egykori viselet interdiszciplináris kutatásának milyen lehetőségeivel és egyúttal korlátaival, buktatóival kell számolni. Összegzi az 5–6. századra vonatkozóan, hogy milyen információkat nyújtanak a történeti források és a képi ábrázolások a korabeli viseletről, s mit mutatnak ezzel szemben a régészeti leletek, a mikroszkóppal vizsgált textilmaradványok, valamint a viseleti elemek jellege és elhelyezkedése alapján rekonstruált ruhák. A szekszárd-palánki 217. sír rajza (MNM Adattár) alapján készített viseletrekonstrukció (Éber Magda, Miháczi-Pálfi Anett) 14 Nagy Rebeka1 – Semsey Réka2 restaurátor, Iparművészeti Múzeum; [email protected] főmuzeológus, Iparművészeti Múzeum; [email protected] 1 2 Textil-kirakó: egy 18. századi pluviale történetének összeállítása A Pannonhalmi Főapátság gyűjteményében található az a tájszigetes és ornamentális motívumokkal díszített, hímzett, másodlagosan felhasznált elemekből, kisebb és nagyobb részletekből és töredékekből összeállított pluviale, amely a korábbi nyilvántartások adatai szerint 1780 körül készült. Egyetlen említése, a pannonhalmi gyűjteményt jól ismerő bencés szerzetes, Mihályi Ernő, 1923-ban megjelentetett Pannonhalma részletes kalauzában található. Ebben a könyvében az egyházi ruhatár darabjairól egészen röviden írt csak. A kiemelkedő darabok között kitért „egy 18. századi kínai motívumokkal díszített, s állítólag egy főhercegnő menyasszonyi ruhájából készült fehér selyempluviale”-ra is. A leírás, bár félreérthető, de minden bizonnyal erre a hímzett pluvialéra vonatkozik, melyről mostanáig sem készült részletesebb leírás. Középkorig visszanyúló gyakorlata van annak, hogy nemesi családok az egyházaknak liturgikus célokra különböző viseleteket, textíliát adományoztak. Gyakran csak a források maradtak fenn az ajándékozásról, a tárgyak mára már megsemmisültek. Más esetben az egy-egy fennmaradt emlékhez kötődő hagyomány nem alátámasztható semmilyen írott forrással, vagy stíluskritikailag nem igazolható a hozzájuk kötődő történet. A Pannonhalmi Apátság új gyűjteményi adatbázisának összeállításához elvégzett munkánk során lehetőségünk nyílt a pluviale részletesebb vizsgálatára. A szövet mustrájának megrajzolása lehetővé tette egy feltételezett korábbi állapot rekonstrukcióját. A készítéstechnikai vizsgálatok részletes elemzése és a Pannonhalmi Apátság gyűjteménytörténeti forrásainak egybevetése módot adott arra, hogy további adalékokkal bővítsük a 18. század főúri adományozási gyakorlatának történetét. A pannonhalmi pluviale részlete és alapszövet-mintájának rekonstruált rajza. 15 Pásztókai-Szeőke Judit [email protected] Tiszta ruha, rendes provincia? Néhány, a pannoniai ruhatisztító és -javító műhelyek leletanyagának feldolgozása kapcsán felmerülő „tisztátalan” gondolat A savariai ruhatisztító- és -javító műhely leletanyagának feldolgozását, a sisciai műhely „mosodai” ólomcímkéinek (Ivan Radman-Livaja általi) publikálását követően 2017 második felében megkezdődött a textilművességhez köthető eszközök feldolgozása is. Bár a hatalmas leletanyag tudományos feldolgozása még csak a legelején tart, mégis érdemes kitérni a leletek rövid bemutatását követően az ilyen jellegű műhelyek helyi gazdaságban betöltött szerepének vizsgálatára is. Ez azonban nem lehetséges egy holisztikusabb, gardróbkutatás szemléletű: a ruhadarabok és ruhatárak előállításán és beszerzésén túl azok használatára-elhasználódására, fenntartására, javítására, tisztítására és kiselejtezésére is fókuszáló kutatás nélkül, így jelen előadás a római provinciális kultúra higiéniai, tisztasági viszonyainak feltérképezésére irányul. Vaskori ruhatetű és serkék elektronmikroszkópos képe (Salz – Reich. 7000 Jahre Hallstatt. Hrsg. Anton Kern, Kerstin Kowarik, Andreas W. Rausch, Hans Reschreiter. Wien, 2008. 101. nyomán) 16 Füredi Ágnes régész, Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Kft., Régészeti Igazgatóság; [email protected] „Sző, fon, nem takács…” – 10–11. századi agancseszköz a dömsödi temetőből A Pest megyei Dömsöd határában újonnan felfedezett 10–11. századi temető eddig feltárt, mintegy kéttucatnyi Ny-ÉNy–K-DK-i tájolású sírja jórészt melléklet nélküli. Egy fiatal lány sírjában azonban egyedi lelet került elő: jobb lábának külső oldalán agancsból faragott, kétágú, pontkör-díszes eszköz feküdt. A korszak leletanyagában unikálisnak számító agancseszköz mérete, sírbeli helyzete miatt kérdéses volt annak megszokott, „bogozó” vagy „amulett” meghatározása. Bár közvetlen párhuzamot, idekapcsolható leletet nem nagyon ismerünk a Kárpát-medencéből, de még a keleti, 8–9. századi, magyar kapcsolatrendszerű lelőhelyekről sem, a korabeli tágabb európai kitekintés során felmerült egy lehetséges megoldás. Elsősorban skandináv, illetve szórványosan nagy-britanniai vikingekhez köthető lelőhelyeken (pl. York) bukkannak fel hasonló formájú csont/agancs/fémeszközök, melyeket nemegyszer a későbbi középkorban szélesebb körben elterjedt, egyszerű, fonott zsineg készítésére használható eszközanalógia alapján, „lucet”-ként („fonóvilla”) határoznak meg. Egyértelmű választ, biztos azonosítást természetesen nem lehet nyújtani a dömsödi lelettel kapcsolatban, érdemes azonban röviden áttekinteni e kérdést. A tárgy talán segíthet információkat kapni a kevésbé kutatott, de minden bizonnyal széles körben jellemző, honfoglalás kori, háziipari jellegű, a mindennapok női kézműves tevékenységei közé tartozó textilművességről. A dömsödi lelet mintájára készült fonóvilla és a segítségével előállítható, egy szálból font zsineg 17 Gesztelyi Hermina tanársegéd, Debreceni Egyetem, Irodalom, Kommunikáció és Kulturális Antropológia Tanszék; [email protected] „Szobrát guzsallyal ellátva alkották meg erkölcsösségének és munkásságának jeléül” – A textilkészítés megítélése a kora újkori női műveltséget előíró szövegekben Az előadás középpontjában a textilkészítés kora újkorban – kiemelten a 18. században – érvényesülő értelmezése, kegyességgyakorlásban betöltött szerepe áll. A kézimunka, a textilkészítés különböző módjai jelentették az egyetlen olyan tevékenységet, amelyet minden nő végezhetett – és végzett is – társadalmi rangjától, műveltségétől függetlenül. Az erényesség megtartásában és kifejezésében, láthatóvá tételében kiemelt funkcióval bírt, így különösen szorgalmazták a nők esetében. Éppen ezért minden tanmenetben és a lányok nevelését érintő előírásban helyet kapott a textilkészítés, illetve érintették egyéb szövegtípusok is (pl. életvezetési tanácsadókönyvek, halotti beszédek, nevelési útmutatók, női tükrök, illemtankönyvek). Széles körű és változatos jelenléte miatt azonban a tevékenység megítélése nem volt egységes a kora újkori művekben. Különböző, olykor ellentmondó jelentéseket tudott felvenni: egyes szerzőknél az utilitas elvéből kiindulva a szorgalom fogalmához társult, míg másoknál a szellemi tétlenség megnyilvánulásként interpretálódott. A textilkészítés megítélése természetesen összefügg az aktuális nőképpel, a nőkkel szembeni elvárásokkal, a szereplehetőségek alakulásával és a lánynevelés elterjedtségével, különféle módjaival. Johann Siebmacher: Schön neues Modelbuch, 1597 18 Balázsi József Attila nyelvész [email protected] Vászoncseléd és selyemfiú. Barangolás a ruhaneműk világában Egy készülőfélben lévő könyv a ruhaneműk történetébe vezeti be az olvasót. Nem csupán az öltözékekről (bikini, frakk, kesztyű) ad tájékoztatást, hanem ismerteti az előállításukhoz szükséges eszközöket (guzsaly, rokka, szövőszék), festékanyagokat (bíbor, indigó, magenta), nyersanyagokat (gyapjú, len, tweed) is. A 200 szócikkre tervezett kötetből azt is megtudjuk, hogy honnan ered a kékharisnya ’tudálékos nő’ kifejezés, mit jelent a keki, s hol alkalmaztak először ilyen színű egyenruhát, továbbá azt is, hogy mely szóláshasonlat ihlette Lewis Carroll regényében a Kalapos alakját. A szócikkek az etimológiájuk mellett tartalmaznak hozzájuk kapcsolódó szólásokat és közmondásokat is, például Se menyaszszonyt, se vásznat ne válassz gyertyafénynél! (spanyol közmondás). A kötetet szöveggyűjtemény, időrendi táblázat (idők divatja, divatok ideje) irodalomjegyzék, szó- és névmutató zárja. „Selyemfiú, selyemlány” 19 2018. október 30. 10.00–10.10 Köszöntőt mond: Benkő Elek, az MTA BTK Régészeti Intézet igazgatója 10.10–10.50 Skorka Renáta: Miről árulkodnak a kassai barhent- és csinvatkészítők szabályzatai? 10.50–11.00 Kérdések, vita 11.00–11.15 Kávészünet 11.15–11.45 Pásztókai-Szeőke Judit: Adatok a textilszínezés és a színek dekoratív szerepén, illetve szimbolikusságán túlmutató funkcionalitására 11.45–12.15 E. Nagy Katalin – Harangi Flórián – Türk Attila: Újabb adatok a honfoglalás kori selymek kutatásához. A Kárpát-medence első 10. századi taqueté lelete Derecske-Nagymező-dűlő lelőhelyről 12.15–12.45 Lupescu Makó Mária: Anyagok, ruhák, ruhaanyagok. A kolozsvári polgárok textilhasználata a 16. században 12.45–12.55 Kérdések, vita 12.55–13.40 Ebédszünet 13.40-13.50 Básti Zsófia: A tiszafüredi avar kori temető textilmaradványainak vizsgálata 13.50–14.20 Richter Éva: A csepel-szabadkikötői kora Árpád-kori temető textilmaradványai 14.20–14.50 Lengyel Boglárka – Pásztókai-Szeőke Judit – Landgráf Katalin – Wilhelm Gábor: A Felsőalpár-Lakitelekről származó kora újkori kártyaszövött fémfonalas selyemöv és készítője 14.50–15.20 Erdei T. Lilla: Fémfonalas csipkék a 15–17. századi régészeti leletekben 15.20–15.30 Kérdések, vita 15.30–15.50 Kávészünet 15.50–16.20 Weisz Boglárka: Harcban a magyarországi textilfehérítés jogáért 16.20–16.50 Mordovin Maxim: A Tournai-i textilplombák tanulsága 16.50–17.00 Kérdések, vita 2018. október 31. 10.00–10.30 Szőcs Judit – Lőrincz Andrea: Textilek és viseletek a Hagyomány és Múltidézőn: egy interdiszciplináris crowd-sourced adatbázis a magyar tudomány és társadalom szolgálatában 10.30–10.40 Kérdések, vita 10.40–11.10 Kiss Viktória – Király Ágnes – Pásztókai-Szeőke Judit: Bronzkori textilek és viseletrekonstrukciók 11.10–11.40 Miháczi-Pálfi Anett: Kr. u. 5–6. századi viseletek interdiszciplináris kutatásának lehetőségei és nehézségei 11.40–12.10 Nagy Rebeka – Semsey Réka: Textil-kirakó: egy 18. századi pluviale történetének összeállítása 12.10–12.20 Kérdések, vita 12.20–12.30 Kávészünet 12.30–13.00 Pásztókai-Szeőke Judit: Tiszta ruha, rendes provincia? Néhány, a pannoniai ruhatisztító- és -javító műhelyek leletanyagának feldolgozása kapcsán felmerülő „tisztátalan” gondolat 13.00–13.30 Füredi Ágnes: „Sző, fon, nem takács…” – 10–11. századi agancseszköz a dömsödi temetőből 13.30–14.00 Gesztelyi Hermina: „Szobrát guzsallyal ellátva alkották meg erkölcsösségének és munkásságának jeléül” – A textilkészítés megítélése a kora újkori női műveltséget előíró szövegekben 14.00–14.10 Balázsi József Attila: Vászoncseléd és selyemfiú. Barangolás a ruhaneműk világában 14.10 Zárszó