József Galamb
József Galamb (English: Joseph A. Galamb) (3 February 1881 - 4 December 1955) was a Hungarian-American mechanical engineer.
Galamb finished his education at the Budapest Industrial Technology Engineering Course (the predecessor of the present-day Óbuda University Bánki Donát Politechnical College) in 1899. After receiving his diploma in mechanical engineering he worked at the Steel Engineering Factory in Diósgyőr as a draftsman. He next served one year in military service. He worked at the Hungarian Automobile Co., where he won a postgraduate scholarship to Germany. After the navy he went to see the world — Vienna, Dresden, Berlin, Hamburg and Bremen. In 1903 he worked in many German cities as a skilled worker, he got the best education at Adler in Frankfurt. He was hired to assemble automotive engines in a process in which each engine was built completely by one man. When he learned of the 1904 American Auto World Fair in St. Louis, he used his savings to travel to America by ship in October 1903. After two months in New York, he found employment as a toolmaker at the Westinghouse Corporation in Pittsburgh. Although he planned to go back to Germany in 1904, instead he joined the Stearns Automobile Company in Cleveland as a carburetor maker.
Podcasts:
-
by Dalriada
Galamb
by: DalriadaLátom a szép eget fölöttünk fényleni,
(Köszönöm, Anyám, hogy felneveltél, )
Békesség csillagát rajtunk lengedezni.
(Értem annyi könnyet kiejtettél)
Talán vérmezõben háromszínû zászló,
(Én azt most már vissza nem szolgálom, )
A Seregek Ura legyen oltalmazóm!
(Áldjon meg az Isten, azt kívánom.)
Nem szánom véremet ontani hazámért,
(Köszönöm, Anyám, hogy nem neveltél, )
Mégis fáj a lelkem az én otthonomért.
(Értem semmi könnyet nem ejtettél.)
A bús harangok is néma hangon szólnak,
(Én ezt most már vissza nem szolgálom, )
Mikor indulni kell a szegény katonának.
(Verjen meg az Isten, azt kívánom.)
Elindultam szép hazámból,
Vitézlõ magyar világból,
Visszanéztem félutamból,
Szemembõl a könny kicsordul.
Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám.
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.
Iszonyú vész gyûl mostan a hazánkra,
Pogány hadak véres támadása.
Váraknak eleste, falvaknak futása,
Vérbe borult nemzetünknek hazája.
Sír a szél, sírjon vele két szemem is,
Vár-e még a kedvesem, hogyha szeret is?
Áll-e még a ház, ahol megszülettem?
Szép hazánkat soha el nem feledem.
Áll-e még a ház, ahol megszülettem?
Szép hazánkat soha el nem feledem.
Mert még a fecske is, ahol nevelkedik,
(Köszönöm, Anyám, hogy felneveltél, )
Búsan énekel, ha indulni kelletik.
(Értem annyi könnyet kiejtettél)
Felkötöm a kardot apámért, s anyámért,
(Én azt most már vissza nem szolgálom, )
Megforgatom én a szép magyar hazámért!
(Áldjon meg az Isten, azt kívánom.)
Elindultam szép hazámból,
Vitézlõ magyar világból,
Visszanéztem félutamból,
Szemembõl a könny kicsordul.
Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám.
Nézem a csillagos eget,