Dollart
The Dollart (German name) or Dollard (Dutch name) is a bay in the Wadden Sea between the northern Netherlands and Germany, on the west side of the estuary of the Ems river. Most of it dries at low tide. Many water birds feed there.
Gaining from and losing to the sea
The Dollart Bay was probably created in the 15th century, caused by rising water levels, sinking land surfaces, storm surges and civil strife. Though the land was protected by dikes, feuds between the main Schieringer and Vetkoper parties were detrimental for community efforts. As a result dike maintenance was neglected and sluices were destroyed. From 1413 onward the sea overflowed the district of (Reiderland) and large parts of the Oldambt district. By 1520 the Dollart had its largest extension. Between the 16th and the 20th centuries, two third of drowned area have been reclaimed again.
Nowadays the unembanked forelands have been declared world natural heritage. They are a paradise for all kinds of birds and other aquatic species. The organisation for landscape protection in Groningen Groningen, Het Groninger Landschap, offers excursions into the Dollart area about three times a year.
Podcasts:
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dalriada
-
by Dale Ward
Vrzq Ima
by: DalriadaÖsszetört álmok tükrében
Pergette vissza életét
Nemesre-jóra-szépre született
De kihívta gonosz végzetét.
Halandó teste megtöretett,
És évei száma véges,
Legvitézebb volt egykoron,
De ellensége is népes.
I'máim égnek, nem remélnek
Vegyen magához kegyes Halál!
Vérezve égnek, szállnak, égnek,
Hajnal elátkoz, ha rám talál...
Szeretteire gondolt vissza,
Ráncos arcán könnyár
Szélbe üvöltve "nagyok" nevét,
Átok-imára görnyedt.
A csaták legerQsebbje...
A majdnem halhatatlan...
Ereje elszállt, lejárt élete,
Magára maradtan.
I'máim égnek, nem remélnek
Vegyen magához kegyes Halál!
Vérezve égnek, szállnak, égnek,
Hajnal elátkoz, ha rám talál...
Minden, mi számított, elmúlt az életben,
Tengernyi könny. Hidd el, semmi sem véletlen.
Mentem, ha hívtak, harcoltam, nem kérdeztem,
Maradt a vérzQ ima!
Sebeztek százszor, nem sírtam, ha véreztem,
Felkeltem újra, ha új hajnalt éreztem.
Por és hamu, mi tqz volt a véremben,
Szóljon a vérzQ ima!
AtyáI csarnokába térve,
Fájó teher az élet.
Elmúlt minden mi éltette,
Csak eleven kínja éget.
Vitézsége még megtöretett,
Évei száma véges,
Legvitézebb volt egykoron,
Most csak halálimára képes.
I'máim égnek, nem remélnek...
Vegyen magához kegyes Halál!
Vérezve égnek, szállnak, égnek,
Hajnal elátkoz, ha rám talál.
I'máim égnek, nem remélnek...
Vegyen magához kegyes Halál!