ken

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈkɛn]

Ige

ken

1. Mázol; valamivel bevon.

Fordítások

Tartalom

angol: smear (en) cigány: makhel (rom), ándrévásmárészko (rom) dán: smøre (da) eszperantó: ŝmiri (eo) erza: вадемс (myv) (vadems)

latin: unguo (la) lengyel: mazać (pl) lett: ziest (lv), smērēt (lv) litván: tepti (lt) német: schmieren (de) norvég: smøre (no) olasz: ungere (it) orosz: мазать (ru) (mazatʹ) román: unge (ro) spanyol: untar (es) svéd: smörja (sv)

Származékok

• keneget, kenő

• (igekötős alakok): | beken | elken | felken | kiken | leken | megken | összeken | ráken | szétken | 

Afrikaans

Főnév

ken

1. áll

Etimológia

A holland kin szóból.

Afrikaans

Ige

ken

1. ismer

Etimológia

A holland kennen igéből.

Mandarin kínai

Pinjin átírás

ken

1. kēn nem sztenderd írásmódja
2. kěn nem sztenderd írásmódja
3. kèn nem sztenderd írásmódja