X–2 Starbuster
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| X–2 Starbuster | |
 | |
| Bell X–2 kényszerleszállás után | |
| Funkció | Kísérleti repülőgép |
| Gyártó | Bell Aircraft Corporation |
| Gyártási darabszám | 2 db |
| Személyzet | 1 fő |
| Első felszállás | 1955. november 18. |
| Méretek | |
| Hossz | 11,50 m |
| Fesztáv | 9,80 m |
| Magasság | 3,60 m |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 5600 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 1 db Curtiss-Wright XLR25 rakétahajtómű |
| Tolóerő | 67 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 3,196 Mach |
| Legnagyobb repülési magasság | 38 466 m |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| A Bell X–2 háromnézeti rajza | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz X–2 Starbuster témájú médiaállományokat. | |
A Bell X–2 Starbuster nyilazott szárnyú, rakétahajtóműves, szuperszonikus kísérleti repülőgép, melyet az Egyesült Államokban építettek az 1950-es években a NASA és az USAF megbízásából, az X–1-essel elért eredmények alapján. Fő feladata a 2–3-szoros hangsebességgel történő repülés problémáinak, elsősorban a nagy sebességeknél a levegő súrlódása miatt fellépő hőterhelés elviselésére kifejlesztett új [[szerkezeti anyagok]] vizsgálata volt. A repülőgépet B–50-es nehézbombázóról oldották le, ezután rakétahajtóműveinek segítségével gyorsították nagy sebességre, végül siklórepüléssel ért földet. Két gépet építettek a vizsgálatok számára, de mindkettő megsemmisült a kísérleti repülések során, pilótái szörnyethaltak, ezért az eredeti két gépen felül nem építettek újakat, a nagy sebességű repülési kísérleteket három év múlva a sokkal nagyobb teljesítményű X–15-tel folytatták.
