Ugrás a tartalomhoz

Trójai csoport

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Naprendszer belső vidéke a bolygópályákkal és a kisbolygókkal. Fehérrel a fő kisbolygóöv, zölddel a Nap-Jupiter rendszer L4 és L5 Lagrange-pontjaiban keringő trójai kisbolygók, pirossal az L3 pontban keringó Hilda-kisbolygók
A Nap-Föld rendszer öt Lagrange-pontja. A nyilak a gravitációs helyzeti energia növekvő irányába mutatnak, az L1, L2 és L3 pontok eszerint instabilak, mert van náluk alacsonyabb energiaszintű pálya, az L4 és L5 pontok stabilak.
Az öt Lagrange-pont a tér azon öt pontja, amelyben egy kis test két, egymás körül keringő nagyobb test együttes gravitációs vonzásának hatására azokhoz képest közelítőleg nyugalomban maradhat.
A trójai csoport pozíciója 2008. december 21-én
Max Wolf, aki felfedezte a Nap-Jupiter rendszer trójai csoportjának első kisbolygóját

Trójai csoportnak azokat a kisbolygó- (aszteroida-) halmazokat nevezik a Naprendszerben, amelyek a bolygók L4, L5 Lagrange-pontjai (librációs pontjai) környékén csoportosulnak. A Nap-Föld rendszer L4 vagy L5 Lagrange-pontjában keletkezett a feltételezett Theia bolygó, mely később a Földdel ütközve létrehozta a Holdat.

A trójai kisbolygók többségének saját pályaelemei igen stabilak, ezért mozgásuk több millió évig periodikusnak tekinthető. A Jupiter kisbolygói jeges és igen sötét felszínű, egy inaktív üstököshöz hasonló égitestek. Ezek az égitestek a Jupiter pályáján, két csomóban keringenek. A Jupiter előtt kering az L4 Lagrange-pontban összesűrűsödött kisbolygók csoportja, az L5 Lagrange-pontban lévők pedig követik a Jupitert. A kisbolygókat csoportokba sorolták a csillagászok. Ezeknek a csoportoknak a tagjai egyazon keringési pálya mentén mozognak. A trójai kisbolygók a Jupiterrel közel azonos pályán keringenek a Nap körül, a Nap felől nézve 60 fokkal az óriásbolygó előtt és mögött haladva. A trójai elnevezés onnan származik, hogy a Jupiter esetében ezeket a kisbolygókat a Trójánál lezajlott csata hőseiről nevezték el, akiket az Iliasz ókori görög eposzban örökített meg Homérosz. Az 588 Achilles kisbolygót a csoport első tagját Max Wolf német csillagász fedezte fel 1906. február 22-én, amely a trójai hősről Akhilleuszról, Hektór legyőzőjéről kapta a nevét. A trójai kisbolygóknak mára mintegy 2000 objektuma vált ismertté. Újabban az Uránusz pályáján is találtak egy trójai kisbolygót, a 2011 QF99-et.[1]

A Naprendszerben a legtöbb kisbolygó a Mars és a Jupiter pályája közötti kisbolygóövezetben kering. Elsőként a Ceres törpebolygót fedezték fel 1801-ben. Ma már több tízezer kisbolygó ismert és lajstromozott, de számuk elérheti a több milliót is.

Két tábor

[szerkesztés]

A Trójai kisbolygók mindig két elkülönült felhőt alkotnak az L4 és L5 Lagrange-pontok körül.

A Neptunusz trójai csoportjának kisbolygói

[szerkesztés]
L5 - Trójaiak L4 - Görögök

A Mars trójai csoportjának kisbolygói

[szerkesztés]
L5 - Trójaiak L4 - Görögök

A Föld trójai csoportjának kisbolygói

[szerkesztés]
L5 - Trójaiak L4 - Görögök

A Jupiter trójai csoportjának kisbolygói

[szerkesztés]
L5 - Trójaiak L4 - Görögök

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Érdi Bálint (2003a): Bolygórendszerek kaotikus dinamikája. I. rész., Természet Világa. 5, 210.
  • Érdi Bálint (2003b): Bolygórendszerek kaotikus dinamikája. II. rész., Természet Világa, 2003/6, 256.
  • Everhart, E. (1973): Horseshoe and Trojan orbits associated with Jupiter and Saturn., The Astronomical Journal, 78, No. 1. pp. 316–328.
  • Ip, W. H., Mehra, R. (1973): Resonances and librations of some Apollo and Amor asteroids with the Earth., The Astronomical Journal, 78, No. 1. pp. 142–147.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Trójai_csoport&oldid=27420426”