Togo

Togói Köztársaság
République togolaise (franciául)
Togo zászlaja Togo címere
Nemzeti mottó: Travail, Liberté, Patrie (Munka, Szabadság, Haza) Nemzeti himnusz: Terre de nos aïeux (Őseink földje)
Fővárosa	Lomé
é. sz. 6° 08′ 15″, k. h. 1° 12′ 44″6.1375, 1.2122222222222
Államforma	elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök	Faure Gnassingbé
Miniszterelnök	Victoire Dogbé Tomegah
Hivatalos nyelv	francia
Függetlenség	Franciaországtól
Függetlenség kikiáltása	1960. április 27.
Elődállamok	Francia Togo
Tagság	Lista Egyesült Nemzetek Szervezete Afrikai Unió Kereskedelmi Világszervezet Iszlám Konferencia Szervezete Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank Nemzetközi Fejlesztési Társulás Nemzetközi Pénzügyi Társaság Nemzetközi Beruházásbiztosítási Ügynökség Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja Afrikai Fejlesztési Bank UNAMID ACP-országok OHADA Conseil de l'Entente Interpol Vegyifegyver-tilalmi Szervezet UNESCO AFRISTAT Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Távközlési Egyesület Frankofónia Nemzetközi Polgári Védelmi Szervezet Meteorológiai Világszervezet Egészségügyi Világszervezet Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége Nemzetközösség Vám Világszervezet
Népesség
Népszámlálás szerint	7 797 694 fő (2017)
Becsült	8 700 000 fő (2022)
Népsűrűség	152 fő/km²
GDP	2019-es becslés
Összes	5,592 milliárd USD (146.) PPP: 14,919 milliárd USD
Egy főre jutó	682 USD (175.) PPP: 1821 USD
HDI (2018)	0,513 (167.) – alacsony
Gini-index (2015)	43,1
Írástudatlanság	36,25%
Földrajzi adatok
Terület	56 785 km²
Rangsorban	123.
Víz	4,2%
Időzóna	GMT (UTC)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	nyugat-afrikai CFA frank (XOF)
Nemzetközi gépkocsijel	TG
Hívószám	228
Segélyhívó telefonszám	118 117 171 172
Internet TLD	.tg
Villamos hálózat	220 V/50 Hz
Elektromos csatlakozó	C típus
Közlekedés iránya	jobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Togói Köztársaság témájú médiaállományokat.
Togo térképe

Togo, hivatalosan Togói Köztársaság (franciául: République togolaise), nyugat-afrikai állam, fővárosa Lomé. Az országot nyugatról Ghána, északról Burkina Faso, keletről Benin és délről a Guineai-öböl határolja. Míg a hivatalos nyelv a francia, más nyelveket is beszélnek, különösen a gbe család nyelveit. Az ország gazdag kulturális örökséggel rendelkezik és az ewék, valamint más etnikai csoportok hagyományai a mai napig meghatározóak. Az egykori német gyarmat a függetlenségét 1960-ban nyerte el Franciaországtól.

Togo egy trópusi ország, amelynek gazdasága leginkább a mezőgazdaságtól függ. Az ország gazdag foszfátban, amely az egyik legfontosabb exportcikke. Egyéb ásványkincsek a mészkő és a márvány. Termékeny talajai lehetővé teszik a mezőgazdaságot, különösen kakaó, kávé és pamut termesztését. Togo hosszúkás formája miatt jelentős földrajzi különbségek vannak az északi és a déli területek között, mind éghajlatban, mind domborzatban. Az Atakora-hegység fontos határt képez az ország éghajlati és ökológiai zónái között. A Guineai-öböl mentén homokos strandok találhatóak, amelyeket turisztikai célokra is használnak.

Az ország többek között az ENSZ, az Afrikai Unió, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS), a Világbank és a WTO tagja.

Etimológia

Togo nevének jelentése az ewe nyelvű togodo szóból ered, aminek jelentése: „a tó mögött”. Ez utalás a Togo-tóra. Maga a Togo név is az ewe nyelvben egyszerűen tavat vagy morotvát, esetleg a folyó innenső oldalát jelentheti.

Földrajz

Togo domborzati térképe

Az országot nyugatról Ghána, keletről Benin, északról pedig Burkina Faso határolja. Az Atlanti-óceán, pontosabban a Guineai-öböl partján helyezkedik el. Területe 56 785 km², ami nagyon kicsinek számít Afrikában, de stratégiai fekvése és gazdasági lehetőségei miatt fontos szerepet játszik a régióban.

Domborzat

Az ország délen mindössze 53 km-es partszakaszon érintkezik a Guineai-öböllel, észak felé pedig Benin és Ghána közé ékelődve 70–140 km széles és keskeny sávban 600 km-re nyúlik a kontinens belsejébe. A tengerpartot csendes lagúnatavak övezik. A déli országrészt a part mentén termékeny, 30–50 km széles alföld (Terre de barre) övezi; ez észak felé alacsony fennsíkba megy át. Délnyugat-északkelet irányban az egész országon áthúzódik a Togo-hegység, amely legmagasabb csúcsa az Agou (986 m).

Vízrajz

Vízesés Kpalimé közelében

Az ország vízrajzát két medence határozza meg: az Oti folyó, amely Benin északi részétől indul, majd a Volta-tavat (Ghána) táplálja, és a Mono folyó vízgyűjtője, amely a Togo-hegységben ered, hogy azután a tengerparti síkságra és a Guineai-öbölbe áramoljon. A Mono táplálja a Nangbéto mesterséges tavat. A tenger közelében hatalmas lagúna található, amelynek legfontosabb részét Togo-tónak hívják; a tengertől egy keskeny szárazföldi szakasz választja el, ahol sűrűn lakott és megművelt terület található.

Éghajlat

Togóban a trópusi éghajlat kétféle változata alakult ki. A parton az Egyenlítő vidékére jellemző két esős évszak a legmagasabb napállást követi, míg a belső országrészben az egyetlen esős évszak a nyári félévet foglalja magába. A tengert a mélyből feláramló víz hűti, ennek köszönhetően a partvidék viszonylag száraz, csapadékösszege évi 900 mm. A Togo-hegység 1400–1700 mm esőt kap, az Oti-medence 1000–1200 mm-t. Észak felé az évi középhőmérséklet (24-26 °C) enyhe évszakos ingadozása kissé fokozódik.

Éghajlata délről észak felé haladva trópusiból fokozatosan szavanna éghajlatúvá változik. Az esős évszak májustól októberig tart. A déli területen július közepétől szeptember közepéig van egy szárazabb időszak. Északabbra nincs ilyen, de összességében az éghajlat északabbra szárazabb.

A harmattan szél időszaka után, február közepétől április közepéig van a legforróbb időszak az egész ország területén. A legszárazabb időszak novembertől februárig tart.

Élővilág, természetvédelem

A természetes növénytakaró az éghajlattal összhangban magas füvű szavanna, amelyet délen sűrű ligetek, északon már inkább csak magányosan álló akáciák élénkítenek. A száraz évszak perzselő északkeleti szelétől, a harmattantól védett hegyvidéki lejtőkön s a folyók mentén sűrű örökzöld erdők is előfordulnak.

A nagyobb emlősöket vagy teljesen kiirtották vagy azok elhagyták az ország területét, így ezek az állatok a nemzeti parkokból is hiányoznak. A megmaradók között vannak majmok, bivalyok és antilopok, ezek az északi területeken találhatók. Krokodilok és vízilovak élnek a folyókban.

A hagyományosnak tekinthető, a természetet a végletekig kizsákmányoló gazdálkodás azt jelenti, hogy a termőföldek területének növelése érdekében az őserdőket felégetik, hogy ott gazdasági tevékenységet folytassanak. Ezt elősegíti, hogy a kormányzat ebbe a folyamatba nem avatkozik bele, nem cél a természeti környezet állapotának megóvása vagy az okozott károk helyreállítása. Ehhez hiányzanak a pénzügyi erőforrások is.

Az ország az elefántcsont ismert tranzitpontja a térség más részei számára.

Az orvvadászat mértéke az elmúlt években emelkedett az egész kontinensen. Jól felfegyverzett bűnöző bandák elefántokat ölnek meg, és orrszarvúakat a szarvuk miatt, hogy azokat Ázsiába szállítsák dísztárgyak készítésére és állítólagos gyógyhatású szerek előállítására.

Nemzeti parkjai

Togóban három nagyobb nemzeti park található, amelyek fontos szerepet játszanak az ország turizmusában.

• Fazao-Malfakassa Nemzeti Park szabdalt hegyvidéki területen Togo legnagyobb érintetlen erdeje, trópusi esőerdőkkel és dombos tájakkal;
• Keran Nemzeti Park az ország északi részén fekszik, árterületen, gazdag szavanna élővilággal;
• Fosse aux Lions: aránylag sűrűn lakott területen sokféle nagy testű állat, köztük elefántok.

A védett területek az ország területének 11%-át teszik ki.

Történelem

A 11.-től a 16. századig terjedő időszakban különböző törzsek érkeztek a térségbe minden irányból: az ewe nép a mai Nigériából és Beninből, a mina és a guin nép Ghánából. A portugál hajósok 1471-1473 között jelentek meg először a togói partokon. A következő századokban a terület lakossága sokat szenvedett a rabszolga-kereskedelemtől, s a korabeli térképek is „Rabszolgapart” néven tüntették fel.

Gnassingbé Eyadéma, aki 38 éven keresztül volt Togo diktátora

A 19. század derekán kibontakozó francia-német vetélkedésből az utóbbi került ki győztesen: 1884-ben Gustav Nachtigal és Mlapa törzsfőnök szerződése német védnökség alá kényszerítette Togót. Németország egyik legrendezettebb gyarmata lett Togoland, amelyet "mintagyarmatként" emlegettek. A németek infrastrukturális fejlesztéseket hajtottak végre, például utak és vasutak építését, valamint a kakaó és kávétermesztés fellendítését. 1919-ben a németek által gyarmatosított terület a Népszövetség égisze alatt brit és francia mandátum lett. A nyugati része brit Togoland, a keleti része francia Togoland nevet kapta. 1956-ban népszavazást tartottak, amelynek eredményeként brit Togoland Ghánához csatlakozott. A mai állam a francia mandátumterület, Kelet-Togo utódaként 1960-ban jött létre, egészen pontosan 1960. április 27-én függetlenné vált Togói Köztársaság néven. Togo lett az első francia gyarmat Afrikában, amely elnyerte a függetlenségét. Első elnöke Sylvanus Olympio volt, aki a függetlenségi mozgalmat vezette. Olympio kormányzása alatt Togo semleges politikát folytatott, de belső feszültségek és gazdasági problémák nehezítették az ország helyzetét. 1963. január 13-án katonai puccs során meggyilkolták, amely Nyugat-Afrika első katonai puccsa volt. A puccsista katonatiszti csoportot Etienne Eyadéma Gnassingbe őrmester vezette. A puccs után köztársasági elnökké Nicolas Grunitzkyt nevezték ki. 1967. január 13-án vértelen puccsal Gnassingbé Eyadéma megfosztotta hatalmától Grunitzkyt, és beült az elnöki székbe, amit megőrzött 2005. február 5-én bekövetkezett hirtelen haláláig. 38 évet töltött a hatalom csúcsán, ezzel ő Afrika leghosszabban hatalmon maradt diktátora. Uralma alatt Togo tekintélyelvű rezsimmé vált, miközben gazdasági stagnálás és politikai elnyomás jellemezte az országot.

A katonák fiát, Faure Gnassingbét ültették az elnöki székbe. Az ő elnöksége széles körű nemzetközi tiltakozást váltott ki, kivéve Franciaországot. Rövid ideig tartott. Faure Gnassingbe felállt székéből, de a két hónappal később tartott választást megnyerte és azóta hatalomban van. Az ellenzék szerint csaltak a szavazáson.

Togo politikai és gazdasági helyzete napjainkban is kihívásokkal teli. Politikailag instabil, mivel továbbra is ellentmondásos választások és tiltakozások jellemzik az országot. Nemzetközi nyomásra ugyan lassú demokratikus reformok zajlanak, de a Gnassingbé család továbbra erős befolyással bír. Az ország jelentős foszfátkészletekkel rendelkezik, de a gazdaság többnyire a mezőgazdaság exportjára támaszkodik.

Államszervezet és közigazgatás

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Togo 1967 óta elnöki köztársaság. 2005-ben bekövetkezett haláláig Gnassingbé Eyadéma kormányzott diktatórikusan. Halálát követően egy alkotmánymódosítás árán, több vitatott hitelességű választást követően^[forrás?] fia, Faure Gnassingbé az ország vezetője.

A Nemzetgyűlés (Assemblée Nationale) 81 képviselőből áll. Az államfőt 5 évente választják újra. 2002 óta a Rassemblement du Peuple Togolais (RPT) nevű párt 72 helyet birtokol a parlamentben.

Közigazgatás

Togo öt régióra és 23 prefektúrára van felosztva. Togo régiói (zárójelben a székhellyel), alpontokban a prefektúrák:

régiók

• Centrale (Sokodé)
  • Blitta
  • Sotouboua
  • Tchamba
  • Tchaudjo
• Kara (Kara)
  • Assoli
  • Bassar
  • Bimah
  • Doufelgou
  • Kéran
  • Kozah
• Maritime (Lomé)
  • Golfe
  • Lacs
  • Lomé
  • Vo
  • Yoto
  • Zio
• Plateaux (Atakpamé)
  • Amou
  • Haho
  • Kloto
  • Ogou
  • Wawa
• Savanes (Dapaong)
  • Oti
  • Tône

Népesség

Képek Lomé Lomé egy utcaképe Utcakép Mami Wata természeti vallás papnője Kpalimé katedrálisa Mecset Sokodé-ban Falusi kunyhók, Bomma Lányok Togo népességének növekedése; a lakosság száma ezrekben

Általános adatok

• Írástudás

15 éves kor felett tud írni és olvasni: (2015-ös adatok)

teljes népesség: 63,7%

férfi: 77,3%

nő: 51,2%

A kor szerinti eloszlás nagyon egyenetlen; a togóiak majdnem fele 15 éven aluli.

Népességének változása

A népesség alakulása 1960 és 2017 között

Lakosok száma	1 580 513	1 774 029	2 247 575	2 576 477	3 140 297	3 787 602	4 392 177	5 123 674	5 987 491	7 797 694
	1960	1966	1972	1978	1984	1990	1996	2002	2008	2017

Adatok: Wikidata

Etnikai, nyelvi megoszlás

Togo lakossága 21 etnikumból tevődik össze: we-adja 40,1%, temba-kabre 23,1%, akebou 13,2%, gurma 9,7%, ana-ife 6,8%, nem afrikai 0,99%, egyéb 6%.

Az egyes etnikumok kulturálisan elkülönülnek egymástól, azaz őrzik a saját hagyományaikat.

Vallási megoszlás

A lakosság kb. 55-50%-a törzsi vallású, 30%-a keresztény (12% katolikus, 18% protestáns), 20%-a szunnita muszlim.

Gazdaság

Képek Kpalimé piacképe Piackép, Kara Földművesek Foszfátbánya

Általános adatok

A lakosságnak csak 36%-a kap elektromos ellátást (2017).

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

Gazdaságának fő ágazata a mezőgazdaság (köles, cirok, kukorica, kávé, kakaó, manióka, jamgyökér, gyapot, földimogyoró termesztése).

A lakosság zöme a mezőgazdaságban dolgozik. Élelmiszerekből önellátó az ország, csak aszályos években szorulnak behozatalra. A gyéren lakott szavannákon állattenyésztés (kecske, juh) folyik.

Ipar

Földje jelentős foszfátkészleteket hordoz és ezt termelik ki. Jelentősebb még az élelmiszer feldolgozás, cementipar, kézművesipar, textilipar, italgyártás.

Külkereskedelem

• Fő exportcikkek: gyapot, foszfát, kávé, kakaó
• Fő importcikkek: gépek és eszközök, élelmiszerek, kőolajtermékek

Fő partnerek 2017-ben :

• Export: Benin 16,7%, Burkina Faso 15,2%, Niger 8,9%, India 7,3%, Mali 6,7%, Ghána 5,5%, Elefántcsontpart 5,4%, Nigéria 4,1%
• Import: Kína 27,5%, Franciaország 9,1%, Hollandia 4,4%, Japán 4,3%

Közlekedés

A togói közlekedési hálózat – az afrikai kontinens szegény országaira jellemzően – katasztrofális állapotú. 568 km-es, 1000 mm nyomtávú vasúthálózata van. Két vasútvonala van, az egyik Lomé és Blitta között húzódik, ez elágazik Tsévié előtt Tabligbóig. A másik vasútvonal Kpémé-ből indul és kétfelé ágazik. Mindkét vasútvonal teherszállításra szolgál. Nemzetközi vasúti összeköttetése nincs. A vasúthálózat központjának Lomé tekinthető.

A közutak hossza 7520 km, ebből 5144 km rendelkezik szilárd burkolattal. Autópálya nincs. Az esős időszakban a nem szilárd útburkolatú utak járhatatlanná válhatnak. Buszjárat az ország fővárosára és fő útjaira korlátozódik.

Vízi közlekedés a Mono alsó 50 km-es szakaszán zajlik. Fontos kikötőváros Kpémé (foszfát export) és Lomé, ahol 1968-ban mesterségesen hozták létre a kikötőt. Lomé kikötője a környező, tengertől elzárt szomszédos országok számára is fontos csomópont.

Az áruszállítás egy módja

Az országnak 8 reptere van, ebből 2 szilárd burkolatú, a többi füves. Az ország fő, nemzetközi repülőtere Lomé közelében található (Lomé-Tokoin nemzetközi repülőtér). A másik nemzetközi repülőtér Niamtougou-ban található. További, helyi forgalomra szolgáló repülőterek: Atakpamé, Sokodé, Sansanné-Mango és Dapaong.

Telekommunikáció

Hívójel prefix	5V
ITU zóna	46
CQ zóna	35

Kultúra

Képek Asszonyok egy fesztiválon Iskolaterem A tammari törzs hagyományos épületei

Oktatási rendszer

Az oktatási rendszer francia modellen alapul. A kötelező általános iskola hat évestől 12 évesig tart. A középiskola 12 éves kortól kezdődik, egy négyéves ciklust és egy háromévest foglal magában.

Kulturális intézmények

A Lomé-i egyetemet 1970-ben alapították. Francia nyelven folyik az oktatás. Humán és műszaki tanszéke is van. Ugyancsak Lomé-ban található az építészeti és várostervezési főiskola. Ezt 1975-ben alapította az African and Mauritian Common Organization nevű szervezet.

A Kara-i egyetemet 1974-ben alapították. Itt humán és művészeti oktatás folyik, de van jogi és politikai kara is.

Kulturális világörökség

Az UNESCO kulturális világörökségnek ismerte el az alábbi helyszínt:

• Koutammakou, a batammaribák vidéke.

Művészetek

Az ország legismertebb írója Tété-Michel Kpomassie. Önéletrajzának címe: An African in Greenland (=Egy afrikai Grönlandon). A művet 1981-ben adták ki az USA-ban.

Hagyományok, néprajz

Togo az egyes népcsoportoknak megfelelően többféle, egymástól eltérő kulturális hagyománnyal rendelkezik.

Az ewe népcsoport temetési szertartása animista vonásokat mutat. Hitük szerint az elhunyt személy dzsotó-ja (reinkarnálódó szelleme) újjászületik a következő születendő gyermekben ugyanabban a nagyobb famíliában. Ugyanakkor a luvo (=halál lélek), aki ugyanahhoz az elhunythoz tartozik, az élők között bolyong egy darabig, akiknek keresi a figyelmét, és emiatt káoszt vagy rombolást is okoz. A temetési szertartás egyik fontos feladata a lélek megszabadítása, hogy az visszatérhessen és újból megszülessen. A temetési szertartás sokszor napokig tartó dobolással és rituális tánccal jár, amik funkciója ennek beteljesítése.

Gasztronómia

Alapvető hozzávalók a kukorica, rizs, köles, tápióka, jamgyökér, vaddisznó és kecskehús, valamint bab. A fehérjeforrást elsődlegesen a hal jelenti. Az ételeket többnyire otthon fogyasztják el, de országszerte vannak étellel szolgáló árusok és étkezdék is.

Az afrikai elemeken túl német és francia kulináris hatásokkal is kombinálódik a togói konyha. Többféle szószt és pástétomot találni, melyek padlizsánból, paradicsomból, spenótból és halból készülnek. Az árusok leggyakoribb kínálatai a földimogyoró, rántották, francia brochette, főtt kukorica és garnélarák. Megtalálható még a francia baguette is.

Állítanak elő vörös- és fehérborokat, illetőleg sört.

Média

Bár az alkotmány elvileg biztosítja a szólásszabadságot, ez a gyakorlati életben korlátozva van. Az újságok gyakran cenzúrázzák a saját cikkeiket, hogy azok megjelenhessenek.

A rádió népszerű hírközlési eszköz, főleg vidéken. Az állami ellenőrzés alatt működő állomások mellett magánkézben lévő rádiók is léteznek. Az adás francia, angol vagy a helyi nyelvek valamelyikén folyik.

A tévéadások csak kisebb területen foghatók, és nagyrészt állami kézben vannak.

A nyomtatott sajtó jelentősebb képviselői: Togo-Presse (állami irányítás alatt), a továbbiak mérsékelten ellenzéki kiadványoknak tekinthetők, amik heti gyakorisággal jelennek meg: Carrefour, Le Combat du Peuple, Le Crocodile, Motion d’Information és a Le Regard. Valamennyi újságot az 1990-es években hozták létre.

Turizmus

Togo az USA és az európai turizmus egyik fő célpontja Nyugat-Afrikában. A fő látnivalók az érintetlen strandok, de a turizmus egy része a természeti (nemzeti parkok, a Togo-hegység) és a kulturális (a helyi lakosság falvai) úti célok felé irányul. A politikai instabilitás és a diktátorrendszer jelenléte az utóbbi évtizedekben a látogatók csökkenését okozta.

Kormányzati épületeket tilos fényképezni vagy filmezni. Beutazás előtt vízumot kell szerezni, amit ha a határon adnak ki, akkor hét napra érvényes. A követségek 30 napra érvényes vízumot is ki tudnak adni, ezt legalább 1 nappal a beutazás előtt kell igényelni.

Főbb látnivalók

• Kpalimé környéki táj
• Togo-tó és a környező települések. A vudu-kultusznak szintén központja.
• Kandé területének (az északi Kara régió) falvai és tája
• Koutammakou (Batammariba) hagyományos házai (a világörökség része)
• Kéran Nemzeti Park, az egyik legnagyobb elefántszámú populációval Nyugat-Afrikában

Sport

A nemzeti futball válogatott (2006)

Labdarúgás

Sok más államhoz hasonlóan Togo területén is népszerű a labdarúgás, de nem rendelkeznek kiugró eredményekkel. A nemzeti labdarúgó-válogatott a 2006-os vb-n a csoportkörben búcsúzott pont nélkül egy rúgott góllal (Mohamed Kader lőtte Dél-Korea ellen).

Az Afrikai nemzetek kupáján sokszor szerepeltek, legjobb eredményük 2013-ból való, amikor is a negyeddöntőbe jutottak, de kikaptak a későbbi ezüstérmes Burkina Faso ellen. A csapat egyik nagy tragédiája akkor következett be, amikor az angolai tornára (2010) utazva lázadók támadtak a csapat buszára, aminek következtében négy ember meghalt, s visszaléptek a tornától. Később visszakoztak, de a kormány nyomására végül is kihagyták a megmérettetést.

Leghíresebb labdarúgójuk Emmanuel Adebayor, aki játszott az Arsenal, a Real Madrid és a Tottenham csapatában is.

Olimpia

A nyári olimpiai játékokon 1972-től vesznek részt. Egyetlen érmüket (bronz) Benjamin Boukpeti nyerte szlalom - férfi kajak egyesben 2008-ban Pekingben.

Téli olimpián először 2014-ben vettek részt.

Ünnepek

Dátum	Elnevezés	Helyi név	Megjegyzés
Január 1.	Újév	Jour de l'an
Január 13.	Felszabadulás napja	Fête de l'indépendance	Az első elnök, Sylvanus Olympio meggyilkolásának napja
Mozgóünnep	Húsvéthetfő	Lundi de Pâques
Április 27.	Függetlenség napja	Fête de l'indépendance
Május 1.	A munka ünnepe	Fête nationale du travail
Mozgóünnep	Mennybemenetel	Ascension
Mozgóünnep	Húsvéthétfő	Lundi de Pentecôte
Június 21.	Mártírok napja	Jour des martyrs
Augusztus 15.	Mária mennybevétele	Assomption de Marie
November 1.	Mindenszentek	Toussaint
December 25.	Karácsony	Noël

Források

• Szegedi: A világ országai, Kossuth Könyvkiadó, 1990.
• CIA World Factbook Archiválva 2015. május 30-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
• Lonely Planet: West Africa - Togo
• Encyclopaedia Britannica (angolul)
• Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1995

További információk

• Togói Turisztikai Portál (franciául)
• A Konzuli Szolgálat Tájékoztatója Togóról (magyarul)

A Wikimédia Commons tartalmaz Togo témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

• Togói hírességek