Szintasta-kultúra
A Szintasta-kultúra korai bronzkori kultúra volt az eurázsiai sztyeppe az Urál felső folyása és a Tobol közötti részén, amelyet i.e. 2100–1800 közé datálnak. Névadója a Szintasta, a Tobol mellékfolyója amelynek bal partján tárták fel a Szintasta régészeti lelőhelyet. A kultúra életében fontos szerepet játszott a hadviselés és a távolsági kereskedelem. [1] A Szintasta-kultúra kialakulásához hozzájárult a Fekete-tenger körüli („cirkumpontikus”) technikai-kulturális hálózat szétesése és a Katakomba-kultúra népének terjeszkedése. [2]
A kultúra egyik leágazása a Petrovka-kultúrában folytatódott, helyi elemek beolvasztásával. [3]
Jellemzői
[szerkesztés]A déli Transzurálban a Szintasta-kultúra megjelenése erőteljes lökést adott a kulturális fejlődésnek. Hagyatéka élesen eltér a korábbi szegényes helyi rézkori kultúrákétól. Fazekassága és fémművessége rokonságot mutat az Abasevo- és a Katakomba-kultúráéval. [4]
A lelőhelyeken erődített településeket és temetőket tártak fel. A temetőkben teljes lóáldozatot, kocsikat és rengeteg fegyvert találtak, ami politikai összetettségre, a hierarchia meglétére, egy elit jelenlétére utal. [1] Ez az elit azonban anyagi értelemben nem különül el a népesség többi részétől a régészeti hagyatékban. [5] A településeket tömbszerű, zárt, szabályos elrendezés jellemzi, amelynek párhuzamai helyben nem, hanem a Balkánon, Kelet-Anatóliában és a Pontus térségében találhatók meg. A Transzurálba dél-délnyugatról történő vándorlással kerültek. A temetkezésben a kurgánhagyomány folytatása és gazdag állatáldozati rendszer figyelhető meg, ami a letelepedett életmód jellemzője. A településrendszer talán fejlett államszervezési felfogást tükröz. [6]
A Szintasta-korszakban a környezeti feltételek szárazak voltak, de a Transzurálban föld és víz bőven rendelkezésre állt. [7]
A réz mellett jellemző volt az arzénbronz használata. A rezet a Urál felső folyásától keletre lévő Vorovszkaja Jama bányából nyerték, amely 2-3%-os kvarcrézércet tartalmazott. A tiszta részhez 1-2,5% arzén hozzáadásával arzénbronzot gyártottak. [1] Itt jelent meg a küllős kerék és innen terjedt el ezután keleti, nyugati és déli irányban a lóval, a lószerszámokkal – korong alakú csont zablaszerelékek – és a kézzel felrakott edényekkel együtt. [8]
Régészeti lelőhelyei
[szerkesztés]Szintasta
[szerkesztés]
A területen 6 kurgánban 40 sírban i. e. 1500 körülről olyan temetkezéseket tártak fel, amelyek sok mindenben egyeznek a Rigvédában leírt temetkezési szertartásra. V. F. Gening ezen és más adatok alapján úgy gondolta, hogy az indoárja népek elődei az. i. e. 2. évezred végéig Közép-Ázsiában éltek. [9]
Arkaim
[szerkesztés]Krivoje Ozero
[szerkesztés]Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ a b c Anthony Sintashta Genesis
- ↑ Korjakova–Epimahov 178. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 181–182. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 180. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 182. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 181. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 181. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 181. o.
- ↑ Makkay Indoeurópai 159. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Anthony Sintashta Genesis: Anthony, D. W.. The Sintashta Genesis: The Roles of Climate Change, Warfare, and Long-Distance Trade, Social Complexity in Prehistoric Eurasia: Monuments, Metals, and Mobility. Cambridge University Press, 47–73. o.. DOI: 10.1017/CBO9780511605376.005 (2009). ISBN 9780511605376
- ↑ Makkay Indoeurópai: Makkay János. Az indoeurópai népek őstörténete. Gondolat•Budapest (1991). ISBN 963-282-418-0
- ↑ Korjakova–Epimahov: L. Korjakova – A. V. Epimahov: Az Urál-vidék és Nyugat-Szibéria régészete a bronz- és vaskorban. Cambridge University Press, 2007. (Hozzáférés: 2011. augusztus 23.)[halott link]
További információk
[szerkesztés]- L. Korjakova – A. V. Epimahov: Az Urál-vidék és Nyugat-Szibéria régészete a bronz- és vaskorban. Cambridge University Press, 2007. (Hozzáférés: 2011. augusztus 23.)[halott link]
